A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=397292#post397292][b]Ivan Dragomirov - 2014.10.03. 07:52[/b][/url]

Aki azt mondja Magyarországról, hogy páratlan gyöngyszem a turistalátványosság világában, na azt kéne először fogasra akasztani. Ivan orosz létére sem látott még az utcákon ennyi koszt, szegénységet, és az emberek arcát elrondító mogorvaságot. A magyarok halandzsa nyelvéről inkább nem is alkot véleményt, elég ha annyi világossá válik mindenki számára, hogy egy büdös szót sem hajlandó megtanulni. Ha valakinek mondanivalója van számára, majd megtalálja a közlés módját. Addig meg... vodka, da!
A csárdát nem esett nehezére megtalálni, hiszen a falu összes illuminált, csóró varázslója innen távozott. Belépve a csilingelő ajtón azonnal a pulthoz fordul, hogy egy bárszékre kényelmesedve kérjen magának egy kört kedvenc, hazai ízéből. A fogatlan kocsmatöltelékek zajongásával egy percig sem foglalkozik, attól pedig, hogy valaki szántszándékkal beleköt fikarcnyit sem tart. Nagydarab, magabiztos ember, akin látszik, hogy sportol, de ha ez nem volna elég visszatartó erő az itteni söpredéknek, akkor csak hajrá, nézzük, ki nőtt fel medvetartó társadalomban.
A pultra görnyedve kapja meg jeges italát, amit ujjaival először mint valami furcsa szertartást végezve babusgat, kezei között lazán táncoltatja az ibriket, majd egy csapásra húzza le átlátszó tartalmát. Míg lenyeli a szúrós ízt, poharát a pultra csapja, s egy biccentéssel jelez is a csaposnak, hogy töltheti a következő kört.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=397299#post397299][b]Ivan Dragomirov - 2014.10.03. 08:21[/b][/url]

Éppen kezébe veszi második kör vodkáját, mikor közvetlenül mellette vágnak le egy megüresedett poharat a pultra. Higgadt lassúsággal fordítja fejét a mellételepedő lány irányába, s leplezetlenül végigmustrálva alakját, végül csinos arcán állapodnak meg nemhogy érzelmekről, de még csak gondolatokról sem sűrűn árulkodó barnái. Az idegen először magyarul próbálkozik - gondolja Ivan, bár biztosra nem veheti, ki tudja hányféleképpen beszélnek az itteniek -, majd egy számára sokkal kedvesebb nyelvre vált, egy csapásra megtalálva a közös hangot.
- Viccelsz, csak tegnap érkeztem, de legszívesebben már ma indulnék vissza a Durmstrangba - feleli némi orosz akcentussal. Mikor a lány is megkapja italát, Ivan sajátját koccintásra emeli, majd minden várakozás nélkül hajtja fel a valószínűsíthetően vizezett nedűt. Szája szélét fintorra húzza, poharát a pultoshoz tolja, majd fél testével a lányhoz fordul.
- Annyira gáz ez a hely, hogy a legszebb lányok is ebben a koszfészekben múlatják az időt?
Sokat elárul egy faluról, ha lakóinak nincs lehetősége igényes helyre menni szórakozni, de az orosz úgy érzi, igazán már azon sem lepődne meg, ha ez a csárda lenne Bogolyfalva kultúrháza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=397357#post397357][b]Ivan Dragomirov - 2014.10.03. 14:25[/b][/url]

A hátuk mögött zsibongó férfiak is, de leginkább azok magyar ajka zavarja oroszhoz szokott fülét, és folyton-folyvást eltereli figyelmét legújabb társaságáról. El-el fordítja fejét, hátrapillant a csárdavendégekre, akikről a kultúra hiánya már távolról lerí. Ivan megkocogtatja poharát, és felsandítva az idegen lányra megcsóválja fejét.
- És még minket, oroszokat néznek le. Szégyen - mondja inkább magánnak, karcos, mély hangjában benne van minden felsőbbrendű, nemzeti érzelme. Mi több, ha nem nővel lenne, saját nyelvén ócsárolná az ittenieket, hátha észrevennék magukat. Ám egy tanult ember felülemelkedik a körülményeken, és legyen szó hazáról, érdekről, politikáról, partnerét akkor sem szégyeníti meg.
- Durmstrang - bólint maga elé meredve. Na, az már iskola volt. Ott aki akart, kemény munkával naggyá válhatott nemcsak a professzorok szemében, de az iskola egész történetében. - Hallottál róla?
Különösebb kíváncsiság nem cseng hangjában, de ez nála természetes. Az emberek általában azt gondolják róla, hogy egy érdektelen ember, akit untat a csevej. Ostobaság. Az való igaz, hogy az üres fecsegést kerüli, és ritkán kezdeményez beszélgetést, de ez inkább természetére, mintsem önteltségére fogható.
- Megesik - dörmögi válaszul, majd zsebébe nyúl, előtúr néhány csörgő pénzérmét, és a pultos felé vágja őket. - Ma a vendégem vagy, kedves nagynéni. Gondolom, ha eddig akartál se fogsz most egy ideig családot vállalni.
Arcán halvány mosoly jelenik meg, ami akár az együttérzés jele is lehetne, de csak nyugalom, nem az. Örül, hogy neki nincs ilyen gondja, és meghívásával jelzi, hogy jobb napokat kíván neki, de a csinos szavai nem ivódnak lelkébe.
- Rellon, mester, második évfolyam - néz ismét vendégére, közben kezet nyújt. - Ivan Dragomirov, Moszkva. És, hogy feleljek is kérdésedre, eltaláltad, a kastélyban fogok tanyázni, leginkább az alagsorban, fiolák között. Bájitalkészítő szakon vagyok.
Ha a lány elfogadja kézfogását, érezheti a fiatalember erejét, és láthatja néma tekintetét beleforrni sajátjaiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=397376#post397376][b]Ivan Dragomirov - 2014.10.03. 15:51[/b][/url]

Néma figyelemmel hallgatja háztársnőjét, aki egészen feloldódni látszik mellette. Ivan sokáig csak a kezében tartott üvegpoharat figyeli, de a sokatmondó vigyorra felkapja fejét, és kissé megdöntve azt nézi a másik mosolyra álló száját. Szereti a szép nőket, és nem csak agyatlan ágyba hurcolásukban, de külsejükben, és eszükben is örömét leli. Volt dolga buta lánnyal, aki minden szépsége ellenére sem tudta lekötni figyelmét, arról nem is beszélve, hogy egy bizonyos kor után már az is komoly értékkel bír egy férfi számára, ha a csinos fejben némi ész is lötyög. Angelina mosolya mögött bizonyára ravaszság bujkál, ami az orosz szerint kiváló erény.
- Vannak itt Durmstrangosok? - kérdezi őszinte döbbenettel, hiszen nem tudott olyanról, aki régi iskoláját Bagolykőre cserélte volna. Hallotta, hogy mint ő maga is, cserediákként a Beauxbatons-ba sodródott, vagy még északabbra ment, de hogy a világtérkép legsötétebb foltját vegyék célkeresztbe nyomós indok nélkül... szánni való.
- Hé, az a pelenkacsomag egyszer megtanul beszélni, és még az is lehet, hogy jól kifogtok jönni egymással - mosolyodik el, de nem a szavakon, sokkal inkább Angelina nevetésén, és az öregedéstől való, idejekorán megmutatkozó félelmein. Hangosan nem mondja ki, de állítja, hogy aki húszévesen bombázó, az harmincévesen még dögösebb lesz.
- Adjon kettőt a legerősebből - fordul vissza a csaposhoz, ujjával is mutatva a kért mennyiséget. Rá fér a lányra a mesterséges boldogság, és mivel már elmúltak nyolcévesek, nem feltétlenül csak csokoládé útján szerezhetik azt meg. - Fenékig!
Koccint Angelinával újfent, miután az italok - tartalmazzanak bármit is - megérkeztek. Ő már okát sem tudja, miért jött ide, hogy miért érezte szükségét néhány kör erőnek, de végtére is, egyáltalán nem bánja, hogy így alakult. Poharát ajkaihoz emeli, s mikor az ismét a pultra kerül, aljában már csak néhány jégkocka csörög.
- Ha nő lennék, én se szülnék a mai férfinek nevezett förmedvényeknek - nevetése mélyről jövő, hasonló egy medve üvöltéséhez. Soha nem fordult meg fejében a gyerekvállalás kérdésköre, nem is érez magában hozzá kellő empátiát, de egyelőre szabadidejéből sem szívesen áldozna egy aprócska embernek.
- Szép szakma - feleli, és ahogy Angelinát pásztázza, könnyedén el is tudja képzelni róla a szigorú rendfenntartót. - De az enyém nyugodtabb. Hacsak nem sikerül félre néhány kísérletem...