Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Anna
Végre vége! Ez volt az első gondolata a vizsgák után. Ez nem meglepő, hiszen heteket töltött a könyvtárban, de még néha éjjel is tanult. Az első hetet lazítással akarta tölteni, így hát le is ment a faluba. Valami olyan helyre akart menni, ahol senki nem zavarja, mert elege lett a nyüzsgésből, meg hát át akarta gondolni a kapcsolatát Zackkel. Az utcákon sétálgatott és közben azon gondolkodott, menthető-e még a kapcsolatuk a Londonban tanuló barátjával. Szomorú volt, mert a fiú rengeteg ideig nem írt neki, majd megjelent egy csokor rózsával a meghallgatáson. De most más volt, olyan furcsán nézett rá a fiú. Talán rájött, hogy nem való egy 19 éves srácnak egy 16 éves kislány, és talált magának valakit, csak nem akarta megbántani őt? Szomorú volt, sikítani tudott volna, de nem tette. Sírni sem tudott, a fájdalma annál sokkal mélyebb volt. Régóta ismerte a Zackeryt, már kislánykorában szerelmes volt a fiúba, aztán tavaly karácsonykor jutottak odáig, hogy járni kezdtek. Az agyalás kellős közepén jutott eszébe.
-A csárda!-csapott homlokára. Pár perc múlva ismét a Fő utczán  sétált, amikor megpillantotta a Mátra Máguscsárdát. Az említett hely ajtajához lépett, lenyomta a kilincset és belépett az ajtón. Az első dolga az volt, hogy körbe nézett, mert nem járt még itt, csak hallott a helyről. Miután rendesen szemügyre vette a véleménye szerint egész normális helyet, a pulthoz lépett és gondolkozni kezdett.
Majd rövid időn belül kibökte, hogy kér egy vajsört, ezután egy helyet keresett magának. Talált is egyet egy eldugott zugocskában, ahol véleménye szerint nem lenne feltűnő, ahogyan leissza magát bánatában. De volt egy kis bibi, az a hely már foglalt volt. Odasétált a kinézett asztalhoz és a lányhoz fordult aki, valamit írt.
-Ne, haragudj. Leülhetek?-kérdezte kissé aggódva az elutasítástól.

Anna


Lehuppant az ülőhelyre és érdeklődve mérte végig a lányt aki mellette foglalt helyet. Gyönyörű vörös haj és zöld szem pár, talán egy évvel idősebb Loránál.
A számára egyenlőre idegen kilétű leányzó valami levelet írt, a papírgalacsinok alapján nem éppen nehézségek nélkül. Úgy gondolta segít a vörös lánynak.
-A nevem Laura, de mindenki Lorának hív. Levitás vagyok, szívesen segítek megírni a leveledet, ha akarod.-hadarta el mondandóját.
Itt bátortalanul elmosolyodott, hátha tudna segíteni. Jó nagyot húzott a vajsöréből és érdeklődve nézett körül a helyiségben. Elővett farzsebéből egy hajgumit és gyorsan összekötötte borzas, szél fújta haját.
-Milyen levelet írsz? Hivatalos hangvételűt, vagy barátit? Bár, van egy tippem.-nézett a papírfecnikre.
Bátorítóan elmosolyodott, jelezve figyelmét a témában.
-Figyelj! Szerintem ne görcsölj rá, annál rosszabb. Ha akarod elmesélheted, hogy mi nyomja a szívedet, mert látom nagyon padlón vagy.-annyira bele merült gondolataiba, hogy vajon milyen levelet kéne írniuk, hogy szinte észre sem vette mikor jelentette ki az idegen lány, hogy meghívja egy körre.
-Na, jó. De, csak ha utána én is fizethetek neked valamit.
-kacsintott huncutan.

Anna

Lora érdeklődve nézte a lányt, mint kiderült Annának hívják és Eridonos. Első látásra szimpatikusnak találta a lányt. Azt rögtön, mihelyt meglátta a lányt észre vette, hogy nagyon fontos neki ez a levél, azt viszont, hogy miért nem tudta.
Miután az Eridonos leányzó a kezébe adta a levelet meg is kérdezte.
-Nem szeretnék kíváncsiskodni, de kinek írtad ezt a levelet, és mi ügyben?-kérdezte bátortalanul. Nem akarta megsérteni a lányt, hisz még nem ismeri igazán, de egy jó ügy érdekében, akár különleges módszerekhez is folyamodhatnak.
-Az apám auror, az anyám gyógyító, ha ezek a hivatások segítenek nyugodtan írhatsz a nevükben, majd én megbeszélem velük a dolgot.-kacsintott a Levitás lány Annára. Hamarosan megérkezett a következő adag vajsör. Lora, már nem is igazán törődött a saját bajával, mert teljesen felvillanyozta, hogy segíthet egy lánynak aki reményei szerint a barátnője lesz. Meghúzta a vajsörét, közben pedig a levelet böngészte.
-Nem rossz sőt! Szerintem egész jó. Az apám is hasonló leveleket szokott írni, bár a te írásod nőies.-mondta mosolyogva, s közben rákacsintott a lányra.
-Mit szólsz még egy adag vajsörhöz? Meghívlak. Kérlek! Kérlek! Kérlek!-nézett kiskutya szemekkel a vörös hajú csajszira.

Anna

-Ismerősről, vagy rokonról van szó? Nem kell megmondanod, hogy ki, az előbbi kérdés
igazából kijelentés akart volna lenni. Ne haragudj!-mondta Annának.
-Szívesen kölcsön adom a baglyomat. Ezt biztosan nem ismerik fel és a gyűrűjén rajta van a családunk neve.-mondta, s közben elgondolkozott, hogy miben segíthetne még.
-Igen! Hát, akkor jutott eszembe, amikor kérdezted, hogy kinek a nevében írj.-mondta kissé letörten.
-A fővárosi ispolyában dolgozik. A neve Audrina Samanta Roberts Walters.-válaszolt az Eridonos lánynak.
Lora kért még egy adag vajsört.
-Ha pénzre lenne szükséged, szívesen adok neked.-mondta Annának.
-Hát ebben nem vagyok egészen biztos, de megtudom vele beszélni, hogy egy barátnőmnek segítettem és felhasználtuk a nevét. De semmi konkrétet nem mondok, ha neked ez így megfelel.-mondta a lánynak.

Anna

Amíg az Eridonos lány írt ő azon agyalt, hogy mit mond majd az édesanyjának. Amikor Anna készen lett a levéllel felnézett rá és bátorítóan elmosolyodott. Ránézett az irományra és elismerően bólint.
-Pont olyan az írásod, mint az anyámé.- mondta. Komolyan is gondolta amit mondott.
-Ugyan, nem okozol semmi zűrt. Édesanyámnak vajszíve van. Először persze kicsit meglepett lesz, de két percen belül meg is fogja érteni.-kacsint Lora a lányra.
-Hidd el, nem lesz semmi gáz.-mosolyog a lányra. Tudja, hogy tényleg így lesz, de hogyan mondja el?
-Én se gondoltam, hogy egy kicsit boldog leszek, de hát jó velünk a sors. Tudod, a nagyim mindig azt mondja, aki nem mer az nem nyer. Talán akkor, majd azt kívánod, de legalább tudni fogod, hogy te megpróbáltad, és ha valami rossz lesz benne hozzám bármikor fordulhatsz. Elhiszem. Látom rajtad. Nem tudom, hogy ki ilyen fontos neked, de az biztos, hogy közel áll hozzád.-együtt érzően megölelte a lányt.
-Rendben, ne haragudj nem akartalak zavarba hozni. -Tényleg így gondolta, ugyan még csak felületesen ismeri a lányt, de már is olyan mintha ezer éve barátnők lennének. Rendelt még egy kört, mert úgy érezte menten szomjan hal.
-Nem semmi baj. Hát tudod nem fogok hazudni, azért jöttem, hogy jól kirúgjak a hámból.

Anna

Annyira szimpatikus volt neki a lány, pedig ő nem az a könnyen ismerkedős típus. Talán azért, mert egyszerű lány Anna és őszinte. Együtt érzett a vele, dacára annak, hogy nem igazán értette a problémáit érezte, hogy segítenie kell.
-Szóval akkor, nem tudod, hogy milyen kapcsolat fűz hozzá. Hát ez fura.-mondta elgondolkozva
-Értem, ne haragudj  nem akartam felszakítani a sebeket.-mondta őszinte sajnálattal. Most gondolt bele igazán, hogy milyen szerencsés, hogy ismer a szüleit, pedig hányszor kívánta, hogy bár ne lennének.
-Gondolod, hogy tud róluk valamit ez az ismeretlen ürge?-kérdezte zavartan. Ekkor egy spontán ötlettől vezérelve megölelte a lányt. Néhány pillanat múlva elengedte az Eridonos lányt és maga elé meredt.
-Tudod, őszintén remélem, hogy sikerül valamit megtudni a családodról.- mosolyodott el Lora.
-Kérdeznék valamit, ha nem bántalak meg vele. Hol nevelkedtél fel?- kérdezte csendesen. Nem akarta, hogy Anna egy minden lében kanál pletykás lánynak higgye.
Amikor a leányzó megkérdezte, hogy miért akarja leinni magát kacagnia kellett. Ivott egy jó nagy kortyot a vajsöréből, és mosolyogva válaszolt.
-Igen. Eltaláltad, egy nyomorult szerelmi bánat miatt. -ekkor kacagni kezdett, talán az ital hatására ami megoldotta a nyelvét, de lehet, hogy csak azért, mert úgy gondolta Anna is őszinte volt hozzá.
-Tudod, most olyan furán érzem magam, mit szólsz egy Lángnyelv Whiskeyhez?-kérdezte feldobottan és őszintén remélte, hogy az Eridonos beleegyezik az italba.