34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Ombozi Zsigmond hozzászólásai (20 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
WE ARE THE OMBOZI\'S
Írta: 2014. augusztus 12. 15:42
| Link

Ombozi Noel

Borongós, esőre álló délután kezdett kialakulni. Csupa felhő az ég, a napfény bújócskázik, messze az ég alja pedig sötétedett. Bent a csárdában ebből nem sokat lehetett észlelni, a jellemzően kevés fény nem árulkodik arról, mi folyik odakint. Zsigmond épp mosogatja a korsókat, evőeszközöket és tányérokat. Szája szélén enyhe mosoly, belül pedig arra gondol, hogy igen, elkezdődött. Ma már munkába állt, jó pár emberrel találkozott és kezdi Bogolyfalva részének érezni magát. Mégis, ebben az egészben még annyi újszerű van, annyi ismeretlen, hogy úgy érzi, egyhamar nem fog szürkévé válni az itteni élete s reméli, hogy egyáltalán nem is fog. Gondolatmenet azonban megszakad, amint két kicsit rosszarcú úriember még egy kör vajsört kér. Zsiga azzal elővesz két tiszta korsót, kicsit még nem túl tökéletesen, de sikerül a csapolás, majd egy tálcára téve gyorsan szervírozza is a szomjúság remek oltóját. A pulthoz visszaérve magának is tölt egyet, s iszogatás közben újból kalandozni kezdenek gondolatai. Eszébe jutott Lilla, hogy ő maga micsoda mázlista, aki ilyen szép és kedves lakótársat talált. Ráadásul még hátravan egy városnézés is! Erről eszébe jutott a temető s az öreg Deákék, majd az otthona, s hirtelen eszébe jutott egy nagyon fontos dolog: az Ombozik! Minél előbb találkoznia kell velük, hisz az egyik lényege pontosan az ő ittlétük Bagolyfalvának.
El sem tudott kezdeni azon filózni, hogy mikor fog ráérni, nyílik a csárda ajtaja s belép rajta egy vendég. Először csak a hosszú haja látszódik, majd miként az arca a pult felé fordul, Zsigmond szeme tágabbra nyílik. Az ismeretlen ismerős közeledik Zsigmond felé, aki kicsit félve, kicsit bizonytalanul, mégis egyfajta örömmel odaszól:
- Noel?!
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2014. augusztus 12. 15:43 Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
WE ARE THE OMBOZI'S
Írta: 2014. augusztus 12. 19:05
| Link

Ombozi Noel

- Szevasz Öcsisajt, háhááá, de rég nem láttalak! Hihetetlen, túlnőttél rajtam! Jól nézel ki, hallod-e, gondolom a csajokkal nincs gondod. Jaj, és hát ha már születésnapod volt, füled érjen bokáig! Meghívhatlak valami italra?
A kitörő örömmel töltött találkozás pillanata után, az asztalnál kortyolgatva folytatják a beszélgetést.
- Hogy miért jöttem ide? Untam már hazátlannak lenni a nagyvilágban és hát persze, hiányoztatok! Mikor megtudtam, hogy mind a hárman Bogolyfalván vagytok, nem volt kérdés, hogy akkor ide jövök én is. Úgyhogy most itt lakom a Macskabagoly utcza 7 szám alatt, egy hát – huncut vigyor húzza szét a száját – igen mutatós hölgy társaságában, pontosabban ő a főbérlőm, de nagyon kedves leányzó.
- Tele vagyok most még újdonsült érzésekkel, olyan, mintha újrakezdeném az életem, boldog vagyok! Szeme csillog s gondolata Noel következő kérdésére ugrik:
- Csajok? – neveti el magát – Hát mindig voltak, ha kellettek, de tudod, ezek olyanok, mintha nem is lettek volna, leszámítva azt az egyet.. – pár pillanatra csendben marad, miközben tekintete Noel arcától lassan lekúszik az asztalra vésett krikszkrakszra.
- A lényeg, hogy úgy érzem, mintha évek óta nem lett volna nőm. Úgyhogy a nagy élettapasztalatomból – ismét kacag – ezt már most tudom neked tanácsolni: ha komolyan kezdesz valakivel, nagyon vigyázz és nagyon ismerd meg! Ha már itt tartunk, te hogy állsz a lyányokkal?
S miközben mesélt s kérdezett, Zsigmondot átjárta egyfajta meleg érzés. Az a melegség, hogy itt ülök egy olyan emberrel, kinek ereiben vele egy vér csorog, s ezt az egészet már évek óta alig várta. És ahogy teltek a percek, hangzottak el a szavak, úgy csúszott le az ital is a torkukon, amely egyre őszintébb beszédre késztette a nyelvüket.
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
THE OMBOZIS!
Írta: 2014. augusztus 26. 20:50
| Link

Ombozi Noel

- Jajj Öcsém, egyből a rosszra…  - s csatlakozik a hahotázáshoz, közben Noelt nézve boldogság tölti el, a mostanság igen gyakran felbukkanó érzés miatt, hogy milyen jó a család közelében lenni; és milyen rossz is volt így utólag a nagy idegenben, bizonyos tekintetben egyedül élnie. Mielőtt a megszomorodott emlék egy kicsit is csorbítana a jókedven, Zsiga lehúzza a korsó alján maradt sört, majd felugrik és hoz egy újabb kört maguknak, hiszen Noel csak kérdez, kérdez és kérdez.
- Tudod, van egy bizonyos határ, ami a viselkedést illeti. Amíg azt nem érik el, egész egyszerűen nem izgat, hogy ki mit hogyan. Viszont ha azt átlépi valaki, akkor úgy kivágom innen, mint annak a rendje. Maga a munka meg hát, nem újdonság számomra. – elmosolyodik szerényen s lehúzza a frissen csapolt söröcskét, majd egy sóhajtást követően így szól:
- A Sigismund’s Crown nagyon szépen kinőtte magát. Először egy kis egyszerű iszodaként működött, de hála egy jó receptnek és a kemény munkának, kedvelt lett. A hasznot visszaforgattam s szépen, lassan, időről-időre elkezdett növekedni a kis ékszerem. Úgy kb. két évvel az eladás előtt, már Roxmorts egyik legimádottabb helye volt, óriási törzsvendéglétszámmal.
Egy pillanatra megakad, majd huncut vigyorral újrakezdi:
- Öcsisajt, ne tudd meg, hogy micsoda nők megfordultak arra.. – a vigyor ekkor nevetéssé változik.
- Annyi turista megfordult nálam, nem tudom, hogy mi vonzotta őket oda.
- Lényeg, ami a lényeg
– s kicsit komolyabb, komorabb hangnemre vált – egyszer csak elhatároztam, hogy túladok rajta. Volt egy búcsú buli, mondanom sem kell, kasszasiker volt, – rövid mosoly - de másnap szépen leszedtem a névtáblát és kitettem, hogy eladó. Jött is sok vevő, a baj csak az volt, hogy a nevet nem adtam hozzá, végül egy öreg zsidó megvette, nemrég azt hallottam, egész jól sikerült megtartania a népszerűséget. – a mondat végét már a csapoló mögül fejezte be, s pár pillanat múlva már az asztalnál folytatta nem kis lelkesedéssel.
- Te Noel, mit gondolsz, jó ötlet lenne itt Bogolyfalván még egy iszoda? Hogy mutatna valahol a környéken a Zsigmond Koronája?
Az idő repül, az ital fogy, az szavak áradnak, a nyelvek őszintébben lesznek, a lelkek megnyílnak. Noel hosszasan mesél kapcsolatáról, vagyis hát akármijéről, Zsiga pedig igyekszik odafigyelni minden szóra annak ellenére, hogy a lé már dolgozik rendes mindkettejükben.
- Öcskös, én a nőket őszintén szólva nem értem.. Ígérhetsz nekik fűt-fát, mennek a fejük után. Vagy akar tőled valamit vagy nem..  Ez a Michelle, háth..  Nem értem! Olyan fajin kölyök vagy, jó képed van, menő dumád, mit kínlódik akkor?! De Te meg vigyázzá’ vele! Nehogy itt játsszon Veled kénye-kedve szerint – a normálisnál kicsit jobban elszélesedik a sörmosoly, már-már vigyornak tekinthető. Én egyszer nagyon szerelmes voltam, jól meg is jártam vele..  Na de ne magamat sajnáltassam, hát Öcsisajt, jót kérdezel. Lehet-e hinni ennek a lánynak? – ’HUKK’! Ínnye valakinek hiányzom, de jóó..  Na ide azt a korsót, fiatal még az időőő…
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 2. 20:24 | Link

Vikohino

Szó se róla, kocsmája nagyobb tisztaságnak örvend manapság, mint a Macskabagoly utczában fekvő házikó. Lakótársa hazalátogatásában a legrosszabb a kosz feltűnése. A por, a felszaporodó kávéscsészék és tányérok és a mugli mosógépük idegensége miatti gigantikus mennyiségű szennyes ruhája míves oszlopokban sorakozik a parányi fürdőben. Zsigmond ruhatára az utolsókat rúgja, lassan ott tart, hogy mosás helyett új ruhákat vásárol magának, vagy felfogad maga mellé egy házimanót. Legutolsó - ám legegyszerűbb - lehetőségként persze megfordult fejében a nősülés rémisztő gondolata is, de egyelőre a mosógépet választaná jegygyűrűk helyett. A pultot tisztítja fekete feltűrt szárú ingében, mikor az ajtó csilingelve kinyílik, és egy zavart arcú nő belibben rajta. Zsigmond halványan felvonja szemöldökét, majd a mosogatóba dobja rongyát, és a belső asztalra támaszkodva várja a vetkőző nő kívánságát.
- Fahéjjal? - vigyorogva kérdez vissza, de kezei fürgén járnak. Korsóért nyúl, vajsört csapol, türelmesen hagyja felhabosodni a nedűt, majd megfordul, egy másik asztalkánál kezd a fűszerek között kotorászni, végül a megfelelő tasakkal lép vissza a külföldi sejtelmű vendéghez. A fahéjból egy apró, mosolygó arcot szór a habra, s egy szalvéta társaságában teszi fel a korsót a pultra.
- Kedves egészségedre - mondja késő esti vendégének, majd egy másik, távozni készülő férfinek intézi a számlát. Az érmék csörögnek a kasszában, az ivó lassacskán üresedni kezd.
- Milyen zenét szeretsz? - a gramofonhoz lép, közben hátrapillant a fahéjas lányra, majd a válasznak megfelelő dallamot indítja.
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 2. 23:35 | Link

Vikohino

A fahéjas tasakot egy mozdulattal zárja vissza, s a kis asztalhoz fordulva precízen nyomja a többi fűszer közé. Zavartnak tűnő  legújabb vendég még meg sem kóstolta italát, máris árakról kérdez, és csinos kis erszényében kutakodik. Zsigmond elmosolyodik, úgy könyököl fel a pultra, és néz a fahéj-mosolytól önmaga is mosolygó nőre.
- Egy sarló, 6 knút lesz, és a második körre a vendégem vagy - mondja komoly arcvonásai mellett az extrahabos, fahéjas vajsör árát. Látszik rajta, hogy bár tekintetében játékos huncutság bujkál, valós szándéka van a hölggyel. A pulttól ellökve magát aztán a régi gramofonhoz sétál, és néhány ügyes, bejáratott mozdulatot követően egy kedves, mugli nóta dallamai csendülnek fel. A zene ütemére kezd járni feje, s elindul a helyiségben, hogy egy tálcára összeszedje az asztaloknál maradt poharakat. Jókedvű, kellemes hangulatban van, egy-egy asztal között még csípője is megmozdul a régi slágerre. Visszaútja az idegen nő felé vezet, aki mellett csak azért megy el, hogy illatát megérezze, zavarát pedig jócskán fokozza.
Vigyorogva teszi a mosogató mellé megpakolt tálcáját, és kezdi öblíteni az üvegpoharakat. Közben fel-felnéz a sörbe bújó nőre, biztató mosolyt küld felé, majd ismét munkájába temetkezik. Időközben újabb sebhelyes arcú vendégek köszönnek el, ki az emeletre tér nyugovóra, ki a csárdán kívül keresi tovább helyét a világban.
- Tetszik a zene? - teszi fel kérdését a fekete hajú, visszafogottnak látszó fiatal nőnek, s közben mosogatórongyával végigtörli a pultot.
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2014. december 2. 23:36 Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 3. 17:39 | Link

Vikohino

A korsóba bújt nő tetszését nem kifejezetten nyeri el a muglik bombabiztos hangulatmuzsikája, de Zsigmond egy pillanatra sem keseredik el, na hogyisne. Féloldalas vigyorral dől a pult belső felének, és ad lehetőséget arra, hogy ma esti utolsó vendégével akárcsak egy pillanat erejére is, de farkasszemet nézhessen. Zabolátlan tekintettel, egészen nyugodtan bámulja a különleges vonásokkal megáldott nőt.
- A Bibircsók nélküli boszorkányok bandájától mondjuk... a Sáros seprű című világklasszis már jobban tetszene, jól mondom? - kérdezi nevetősen, és ellöki magát a pulttól, hogy kedvelt mugli slágerét a gramofonhoz sétálva a varázsvilágban is ismert nótákra váltsa.
- Kérlek - néz vissza válla fölött, derűjét tettetett komorral nyomja el. - A csárda csak azóta él igazán, hogy én műszakot kaptam itt.
A gramofonból egészen másfajta, varázsfüleknek megszokott dallam kap szárnyra, mialatt a kocsmáros visszasiet a pult mögé, és tölt magának egy pohárka scotchot, majd leül a nővel szemben, és koccintás nélkül, végignézve az újabb távozókon kortyol bele a tölgyfa hordóban érlelt nedűbe.
- Tudhatnád ezt, ha sűrűbben járnál erre - egészíti ki előző gondolatát, s újra szájához emeli a poharat. - Átutazóban vagy?
Nem látta még erre az idegent, pedig minden másnap itt húzza az igát. Látványára mindenesetre kacér gondolatok kelnek cikázó útjukra fejében, képzelete bizony nemcsak a hölgy lelkét csupaszítaná csontig.
- Mit kérsz következő kör gyanánt? - kérdezi természetes lendülettel az üresedő korsóra pillantva, majd feláll, és míg válaszol a vendég, addig újratölti saját poharát.
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. október 2. 21:53 | Link

Csibe


Éjszakás műszak. Alighogy visszatért Bogolyfalvára, rögtön egy tipikus, késő esti munkával, s részeg falusiakkal mulathatja az időt. Éjszakás, holott úgy tervezte, egy pesti bárban ünnepli meg visszatérését, és csakúgy, mintha huszonéves izomlegény volna, becsűr a tömegben riszáló csajok közé, és teszi, amit tennie kell. De nem. Nem teheti. Számításait ugyanis gyorsan áthúzta a kedves kolléga náthája, meg az ágynyugalom, így bár fintorog és grimaszol, derekasan áll a pult mögött, ing fedte vállán még makulátlan törlőrongy pihen, és buli helyett kiszolgál. Aztán rákönyököl a márványra, hogy lusta tekintetét újra meg újra végighordozza a bent ivó banyákon és varázslókon, de a gondolatra, hogy bármelyikkel is közelebbi kapcsolatot alakítson ki, még a hideg is kirázza. Blöáh. Nyakát undorodva húzza be, fejét megrázza, szemeit egy pillanatra lehunyja, és lebiggyesztett ajkakkal relaxálni kezd.
Aztán nyílik a csárda csengettyűs ajtaja, mire kénytelen-kelletlen kinyitja szemeit és odapillantva egészen fellelkesül. Na, az érkező csaj nem pont a pesti kacsaszájú csitrik klubját erősíti, de egy motorosbuliba pon' jó lenne. Egy ilyen helyen meg egyenesen főnyeremény.
- Mit kérsz? - kérdezi, s ellöki magát a pulttól, hogy az elkeseredett választ hallva egy dupla whiskyt töltsön ki neki. Baljával rutinosan a vállán fekvő rongyért nyúl, letörli a pohár vízcseppes alját, s úgy teszi azt a tetkógyűjtő elé, hogy a pult mögötti bárszéket odahúzza, és ő maga is leül. Jó vendéglátóhoz mérten, szembe a vendéggel. - Rossz napod van, csibém?
Érdeklődik a tiszta poharak mögött, karjait ráérősen pihentetve közben a márványlapon. Száját ide-oda mozgatja, így hetyke kis bajusza jobbra-balra hintázik.
- Dögösek a tetkóid - jegyzi meg kis szünet után, és ha a lány ránéz, láthatja a férfi tekintetében félreérthetetlenül megcsillanó jelzést: nemcsak a tetkóid dögösek.
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. október 2. 22:44 | Link

Csibe


Sajátos, idillikus csendjében hallgatja a pult másik oldalán üldögélő fiatal lányt. Már nem stíröli a tetoválásait, nem törődik a falatnyi ruhával, amit visel és ami elfedi előle a lényeget, hiszen... ki tudja, ha most jól figyel, talán műszak után megterem a korai gyümölcs, és láthat, amit csak akar. Mutatóujjával olykor megpiszkálja világos, néhány ősz szállal tarkított bajszát, majd várakozásra int egy italáért dörömbölő, ismerős alkoholistát. Ő most nem ér rá, mert épp jó hallgatóság és figyel.
A lány bohó, aligha a visszahúzódó, szende fajtából való, és nincs ellenére az erős ital sem. Zsiga, ha tíz évvel fiatalabb lenne, most leplezetlenül megnyalná mind a tíz ujját, de így, hogy lassan közelebb jár a negyvenhez, mint a harminchoz, már van annyira megfontolt, hogy csak a kipipált menet után tegye.
- Mér, az még bejön? - kérdezi, tekintetét egy pillanatra sem választva el a motorosbigéétől. Micsoda kis bestia! Huhuhú!
Addig tartja a szemkontaktust, míg bírja az ellenfél, majd, mikor az elpillant, ő szélesen vigyorogva feláll, és mialatt kiszolgálja a hosszú márványpult másik oldalára görnyedő tintás varázslót, vissza-visszapillantgat az este legdögösebb csibéje felé.
- Szóval sűrűn jársz erre. Remek. Ezek szerint fogunk még találkozni - kacsint oda a lánynak, s közben erős, vegyes italt tölt az így is tartozáslistás férfinak. - Egy ideig nem tartózkodtam Magyarországon. Világot jártam, éltem, tapasztalatot szereztem. Mikor máskor, ha nem most, míg élek, nem így van?
Nagyon, talán túlságosan is hosszú időt töltött külföldön, már azt sem tudja pontosan, hogy egyáltalán mikor lépett le. Egy pillanatra eszébe jutnak unokahúgai és unokaöccse is, emlékképükre nagyot dobban szíve, majd egy mosollyá szelídült görbével pillant a pult mögött ülő metal ladyre. Amolyan van mit bánnom, van mi miatt szánakoznom mosoly ez, ami tökéletesen illik egy olyan kocsmároshoz, mint amilyen ő is.
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. október 5. 11:18 | Link

Csibe


A családban mindig is ő volt a fekete bárány, aki nem tudott azonosulni a család nevével, aki nem tudta felvenni a versenyt az elsőszülöttel, aki minden tekintetben jobb volt nála; Farkas helyén kezelte a muglikat, részt vállalt a birtok gondozásában, jártas volt a fekete mágiában, és soha nem hagyta el Magyarországot. Hamar és a tökéletes nővel házasodott, négy aranyvérű utódot nemzett, és a mai napig tartja, mi több, gazdagítja a vagyont. És ő? Mit csinált, hol volt, mikor szükség lett volna rá? Külföldön. Bárokban. Saját kocsmát nyitott, nőzött, ivott. Költötte apjuk pénzét, és bár mindig úgy érezte, hogy ez csak útkeresés, mert egyelőre még nem találta meg a hozzáillő szakmát, azokat a dolgokat, amik különösen érdeklik, egy szempillantás alatt repültek el fölötte az évek.
Kedélyes mosolya zsivány vigyorrá szélesedik, végül kuncogni kezd a cserfes lány szavain. Nevetésének hangja mély, dohánykarcos. Szája éppen válaszra nyílik, mikor egy ismerős ismeretlen int és odaszól neki.
- Ja, ja. Visszajöttem - feleli és egy erőltetett, mégis természetesnek ható félmosollyal visszaint a látásból ismert alaknak. Aztán egy korsóval a sörcsaphoz lép, és hogy az ital még véletlenül se kezdjen habosodni, óvatosan tölti meg. Munka közben csak egy kósza pillantást vet a motoroscsajra, de az arca láttán barnás tekintete odafagy. Rosszul lenne az erős italtól? Itt fog meghalni a csárdában? Elfehéredő bőre láttán már le is játszódik lelki szemei előtt a lehetséges fegyelmi tárgyalás, meg a börtön hűvös vasrácsa. A lány azonban nem hal meg, helyette felkiált, amivel apjára hozza rá a szívrohamot.
- Öehí - motyogja feltartott mutatóujjal, a korsót egész egyszerűen eldobja. A sörcsap folyik, a pult rendületlenül habzik. Nos igen, neki valóban van egy lánya, egy csecsemő, legalábbis, mikor utoljára látta, akkor tökmagnyi méretű volt, kopasz fejjel és négy mozgolódó lábbal, tetkók nélkül. Édes kis ember volt, nem egy dögös nő, akinek látványa több, mint megindító. Mi a jó ég?!
- Öhíh, izé, ezt jobb, ha elfelejtjük - szólal meg újra, mindkét mutatóujját Rebeka felé tartva. Időkérés, ez nála ennyit tesz. Egy pillanatig a padlóra mered, aztán sűrűn pislogva, kivörösödött arccal felnéz a pult mögött ülő, zaklatott állapotú lányára. Tekintetében kétségbeesett értetlenség csillan. - Te itt. Miért vagy te itt? Anyád nem hiszem, hogy akarná, hogy itt légy. Velem. Egy kocsmában, meg minden.
Nyakát behúzva, óvatos léptekkel közelíti meg az idegesnek tűnő bigét. Megkerüli a márványpultot, kilép a vendégtérbe, és a bárszéket nyomó fiatal nő mellett áll meg.
- Hogy hívnak? - kérdése bárgyúnak hathat, mintha nem tudná a saját lánya nevét, holott pontosan tudja. Mindenre emlékszik, anyakönyvi kivonatra, súlyra, centiméterre. És vezetéknévre is, ami nem az övé volt.
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. október 13. 08:22 | Link

Csibe


Nemcsak, hogy nem csípi a női haragot, egyenesen retteg is tőle. Minden sejtjében, részében és tagjában irtózik az őt szavakkal, s olykor tettekkel is megvető nőktől. Merthogy az ordításon túl nem egyszer volt már példa pofonra, csapkodásra meg püfölésre. A lány összeszűkült tekintetére óvatosan hátrébb lép, jobbját megtámasztja a márványon. A kijelentés, mely szerint Anett meghalt, csak mostanra jut el tudatáig. Súlypontját a pultot támasztó alkarjára helyezi át, azonnal elkomorodó arcát elfordítja Rebekától. A metsző lámpafényben beszélgető vendégekre pillant, elnyíló ajkait erőszakkal zárja vissza. Nem tudott róla.
- Soha nem leszek az apád - szólal meg végül, teljes egészében visszahátrálva a pult mögé. Hangja kedves, egy pillanatig sem harsány vagy undok, viszont az is jól kihallható belőle, hogy a férfi gondolataiba mélyedve mereng. Válláról leveszi a rongyot, és egy tiszta felületet kezd el vele dörzsölni. Arcára palástolatlan szomorúság, csalódottság és önmagával szemben érzett harag költözik. Torka összeszorul a gondolatra, hogy amit mondani fog, az mennyire igaz, s azzal együtt milyen fájó. Ahogy Rebekának, úgy neki is. - Az az apád, aki felnevelt. De azért azt tartsd szem előtt, hogy talán nem minden történt úgy, ahogy azt neked elmesélték.
A márványfelület dörzsölése közben pillant fel a pulton mérgében áthajolt lányára. Keze megáll a mozdulatban, szorítástól elfehéredett bütykei visszabarnulnak. A rámeredő gúnyos mosoly idegesíti, a hozzávágott szavak mindinkább gerjesztik a mellkasában növekvő mérget. Rebi temperamentumos lány, ami valahol egészen vicces, hiszen valószínűleg éppen tőle örökölte. Az anyja volt mindig a türelmesebb fél, aki igyekezett minden helyzetben lehiggasztani. És annak már húsz hosszú éve...
- Te vagy az egyetlen gyerekem, és ha így haladok, az is maradsz - feleli aztán, mikor már képes megütni a normális hangszínt. Nem néz a lányára, a pult mögött tevékenykedik, törölget, mosogat, kiszolgál. Közben a már-már teljes egészében felnőtt, számára mégis kicsi gyermek rá kivetülő haragját hallgatja, szíve bordáit püföli. Nem a legjobb érzés, mikor szembesítik az embert a hibáival. Főleg, ha azok ennyire súlyosak. A csapot elzárja, s miután kezeit megtörli a nedves rongyban, visszasétál Lilihez, és ha elcsendesedik, megszólal. - Elhagytalak, igen, tudom. De belegondoltál abba csak egy pillanatra is, hogy ezáltal normális körülmények között nőhettél fel? Mit gondolsz, nem szakadt meg a szívem, mikor... - hirtelen harapja el mondandóját, majd megköszörülve torkát, elpárásodott tekintettel folytatja. - Kicsapongó voltam, megbízhatatlan, hűségre képtelen. Velem szemben, egy ilyen emberrel szemben állt ott apád. Nincs olyan nő a Földön, aki a biztos helyett a bizonytalant választaná.
Miután elhallgat, elfordul, és ajkait beszívva tölt ki magának egy pohár erőset. Háta leizzadt szavai közben, kezei remegnek az idegtől. A döntés még most is képes belemarni a szívébe, de továbbra is tartja, hogy akkor a lehető leghelyesebb, legfelnőttebb megoldást találták meg.
- Ilyen ember vagyok. Ezért röhögtek körbe az unokatestvéreid. Heh. Még ők sem hiszik el, hogy nekem gyerekem lehet - erőltetett mosollyal pillant hátra, aztán felhörpinti az italt, és eltorzuló vonásokkal cuppant. A pohár talpa koppan a fán, ő felemeli tekintetét, s az italos üvegek mögötti tükörben megpillantja Rebekát. Itt az ideje változni. Lezárni azt, aki volt és nyitni egy új fejezetet.

Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2015. október 13. 08:24 Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. október 22. 13:23 | Link

Sacika


Órákkal ezelőtt szólalt meg a csárda vékony hangú, utálatos csengője, s jelezte csinos unokahúga érkeztét. Hosszú, kínkeserves órákkal ezelőtt. Addig egész jó napja volt, kevés vendéggel, csupán egy-két ócska poénnal, amiken tettetett kedélyességgel nevetett, és már töltötte is újra a pultot támasztó vendég korsóját.
Aztán a szőke lány gondterhelt arccal leült, kért egy italt, és azóta jóformán be sem áll a szája. Tiszta anyja. Merlin fülére, ez a csaj Bori kettő. Csak blabla és hablabla és igen és ez történt és így történt és blablabla és... mi van?
Zsigmond fáradt, álomkóros szemekkel pislog az artikuláló, hadaró ajkakra - pont mint az anyjára szokott -, hallgatja a pult másik oldalán sóhajtozó, élete drámájáról esszéző nőt, és közben arra gondol, hogy vajon bejött-e a két napja feladott tippmixe. Merthogy belekezdett ebbe a remek mugli sportágba, mi több, most, hogy megízlelte a szerencse fanyar forgandóságát, fel sem akar vele hagyni. Egek, hát izgalmasabb, mint a kviddics!
- Sacika - mutatóujját figyelmeztetően felemelve szólal meg végre, mikor bátyjának legidősebb gyermeke két gondolatmenet közben levegőért kap. - Csibém, ugye tudod, hogy most egy szerelmi kapcsolatot érintő kérdésben vársz tőlem tanácsot?
Igazán nem akarja megzavarni a gintonikját szórakozottan lötykölgető, egyértelműen zavarodott nőt, de amiket az elmúlt órákban kénytelen volt végig hallgatni, nos... enyhén szólva sem az ő műfaja. Bármiben szívesen segít a négy ivadéknak, bármikor elkíséri őket boltba, gyógyítóhoz, meg vesz nekik cigit, alkoholt, tampont, de hogy megoldást találjon egy amúgy is bonyolult, egynemű viszony érzelmi kérdéseire, hát nem, inkább a tippmix.
- Ide figyeljé' - mondja, de mielőtt folytatná, lelki és szellemi erősítésként megfogja a mellette álló, érintetlen poharat, s felhörpinti tartalmát. - Asszem ezt tőlem örökölted. Hogy nem vagy kapcsolatban élő típus. Bocs érte. Az is lehet, nem is leszel, de nem kell ezen így behisztizni, attól még lehet boldog életed. Há' nézz rám, én is tök megvagyok!
Még bólogat is szavai mellé, úgy néz a tipikus Ombozi szempárba. Sárika édes egy teremtés, akit nem lehet nem szeretni. A becsiccsentett csettintésre elneveti magát, aztán rácsap a márványlapra, s felsóhajtva kiegyenesedik.  
- De most akkor várjá', nem értem a problémát. Régóta együtt vagytok, amúgy jól érzed vele magad, szeretitek egymást, oszt most mégis itt szenvedsz nekem. De, ha minden klappol, akkor mér is? - kérdése végére szemöldökei összeszaladnak, homlokán elmélyülnek az értetlenségért felelős ráncok. Valahol, mielőtt figyelme a tippmix felé terelődött, elvesztette a fonalat. - Sárika, az van, hogy azért szenvedsz, mert bugyit hordasz és nem gatyát. Ez mán csak így megy. De azé' ne add fel, lesz ez még jobb is. Azé' a Cameron gyereknek se lehet könnyű veled. De tudod, én nagyon bírlak. Tök szép vagy, hála a magasságos Merlinnek, nem apád szépségét örökölted. Meg okos is vagy, nem félek, hogy eladnak sárkánytojásért.
Hogy tématerelésben mennyire jó, arról fogalma sincs, de mikor Sára gyönyörű, nőies mozdulattal ráfekszik a pultra és énekelni kezd az inggombjának, egészen lassú, óvatos mozdulattal lép hátrébb, és két ujjával ráfogva a vékony csuklóra, emeli azt el a felsőjétől.
- Izé, most berúgtál, vagy mi van? - kérdezi kikerekedett szemekkel, megfelelő, biztonságosnak hitt távolságból figyelve maximálisan kínlódó unokahúgát.
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. október 22. 17:40 | Link



Gondolataiba befészkeli magát Anett egykori, nekiszóló mosolya, az orcáin elmélyülő gödröcskék és egy pillanatra még hangját is képes felidézni. Kedves, könnyed nevetése éppen, hogy felhangzik fejében, közös lányuk bosszús, gúnyos hangja azonnal félbe is szakítja.
Zsigmond nehezen, de nyugalmat erőltet magára, úgy pillant fel Rebekára, akit - hogy őszinte legyen magához - most legszívesebben vállainál megragadva rázna, eltorzult arccal üvöltene vele, talán még meg is pofozná, hogy hallgasson el, maradjon végre csendben, üljön le és gondolkozzon végre tiszta aggyal! Ehelyett azonban összeszorított ajkakkal, erős tekintettel állja a sokszor sértő, mindkettejüknek fájó szavakat.
- Fogd be - kínos lassúsággal suttog a rámeredő, gyűlölettel megtelt szempárba, és közelebb hajolva hozzá, ujjaival idegesen ráfog a pulton doboló kézre. Szorítja a vörös csuklóját, hogy az ne mozdulhasson, ne dobolhasson többé. Tizenkilenc év óta ez az első érintése, első érintkezése lányával, és tessék, ezt is az elfojtani próbált düh szüli meg. Ugyanolyan összeszűkült, mérges szemekkel néz Rebekára, mint ő rá. Ugyanaz a szemforma, ugyanazok a ráncok. Csak az övéi már mélyek, míg lányáé alig észrevehetők, még puhák. - FOGD BE!
Hirtelen mozdulattal engedi el a nyomástól bizonyosan pirosra színeződő csuklót, s hátrál a vodkakülönlegességeket hirdető polcokig. Maga mögött támaszkodik meg, bosszús pillantását először a padlóra, végül lányára vetve. Fejét ingerülten megcsóválja, szapora légzését közel s távol jól hallani.
- Én anyádat választottam - szűri fogai között, akár egy ítélőszék elé kényszerített vádlott. - De akkor már képben volt Barnabás is. Értsd már meg te nyavalyás!
A húr elszakad, türelmetlenné válik, és mert még soha nem volt része apa-lánya beszélgetésben, gőze sincs arról, hogyan kell helyesen kezelnie a dührohamokat. Mert azok aztán vannak ám dögivel. Noha három unokahúga is akad, ilyen formában még egyik sem esett neki, de még csak hasonlót sem tapasztalt részükről. Pedig Nelli közel sem nevezhető normálisnak és mostanában Sára is furcsán sokszor nézi őt zsebkendőnek.
- Ne nevezz önzőnek - hangosabban közöl, mint az elvárható volna, mire két varázsló fel is áll a pulttól, hogy egy félreeső, nyugodtabb asztalhoz telepedjenek át. - Egyedül téged néztünk. Ha én neveltelek volna, az... nem olyan lett volna, mint amilyen volt, vagy tudom is én. Nem lettem volna otthon, nem lettem volna ott, ha szükség van rám. Épp, hogy veled kapcsolatban nem voltam soha önző. Hát nem érted meg?! Odaadtalak egy másik férfinak!
Hangjában rekedtség képében jelenik meg a feszültség, kezei teste mellett, a fára támaszkodva remegnek. Azt sem tudja, mit mondjon, már alig emlékszik arra, hogy majd húsz éve mit ígért meg Anettnek, de úgy érzi, hamarosan eljön az idő, mikor teljesen mindegy lesz, Rebeka úgyis kiharcolja magának a teljes igazságot. Dacos pillantása a lány tekintetén időzik, szótlanul harcol vele.
- Ez van. Én vagyok az apád, tetszik vagy sem. És amíg én élek, nem vagy egyedül, akarod vagy sem. Most pedig innom kell - fejezi be első, valóban apai észosztását, azzal a sörcsaphoz lép, és a mellette álló, saját poharáért nyúl, hogy tömény whiskyt öntsön bele. Egy utolsó pillantás Rebekára, s az ital volt, nincs.

Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. november 2. 12:23 | Link

Sacika <3


Igen, én is nagyon szeretném, ha benőne a fejed lágya és végre normálisan viselkednél - gondolja, de akkor sem mondaná ki hangosan, ha tetemesebb összeget ajánlanának fel érte. Nincs apa, legyen az igazi, vagy épp nagybácsi, aki ezt belemondaná a felnőttkor küszöbén álló lánya - jelen esetben unokahúga - szemébe. Ahhoz ugyanis túlságosan félnek.
A pult belső, alacsonyabb részén támaszkodik, úgy nézi Sárát, mintha egy absztrakt festmény lenne, ami szép-szép, de egy magafajta ember soha az életben nem fogja tudni értelmezni. Halkan szuszogva hallgatja a nővé cseperedő lányt, aki nemrég még babákért könyörgött, most meg úgy iszik, mint ő, és olyan gondjai vannak, amiket nem tud megoldani. Tekintete komoly, ajkai összezárnak, valóban figyel Sárikára.
- Szóljá' Noelnek, hogy verje meg, biztos örömmel megtenné - szólal meg végül, mikor már olyan mélyen áll be közéjük a csend, hogy a csárda leghátsó asztalainál folyó beszélgetéseket is tisztán érteni. Sára részegségtől csillogó szemei közben mindvégig a férfi arcán időznek, olyan vágyakozón nézik a szőrzetét, hogy Zsiga kezdi magát nagyon kellemetlenül érezni. Ellöki magát a pulttól, s kiegyenesedve, kissé megbillentett fejjel kezdi fixírozni a rellonos mestertanoncot. - Sárika, ugye nem akarsz tőlem semmi olyat?
Egészen halkan kérdez rá, vonásai eltorzulnak, szemei összeszűkülnek, aurája megtelik páni félelemmel. Ezen nemrég túlesett a lányával, és már a gondolattól is, hogy ha csak egy rövid perc erejéig is, de bizony úgy nézett Rebekára, felfordul a gyomra. Baljával oda is kap, hastájékon lapogatja magát, aztán böfög egy embereset és a pult másik oldalára sétál, hogy kiszolgáljon egy törzsvendéget.
- Mi? Honnan tudsz te... - kérdőn pillant vissza Sárára, de nem fejezi be mondatát, hiszen felrémlik előtte az emlékkép, amint lánya vérszemet kapva kiabál vele, hogy miként is kellett találkoznia az unokatestvéreivel. - Ja, vagy úgy.
A törzsvendég fizet, ő pedig fejét vakargatva, száját balra-jobbra húzkodva ballag vissza a vallatónak felcsapó, részeg unokahúgához. Vele szemben könyököl fel a pult szélére, és néhány csendes pillanat után megvonja vállait. Nem mondhatta el senkinek, és bár ez így utólag gyér kifogás, ennyi a történet. - Szerelmes lettem - zavartan jelenti ki, kiszáradó száját benedvesíti, tehetetlenül felsóhajt. - Anettnek hívták a lányt, édes kis pofija volt, meg szép nagy, almaformájú mellei - mosolyogva mesél, barna szemei a semmibe révednek, arca kipirosodik az emlékre. Kezeivel közben megpróbálja hűen ábrázolni az említett mellformát. - Hát tudod, hogy van ez, nem vagy már kislány. Történtek dolgok. Élveztük az életet. Aztán teherbe esett.
Élettel teli vigyora lehervad arcáról, révedező tekintete visszatalál Sára zölden világító szempárjához.
- Inkább arról mesélj, hogy vannak apádék? Él még az öreg? - köszörüli meg torkát, és gyenge próbát tesz a téma elterelésére. Rebeka még bizony egy nagyon fájdalmas pont. Szúrja a mellkasát, fojtogatja a lelkiismeret. Kérlelőn pillant fel szemben ülő unokahúgára. Kérlek.
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2015. november 2. 12:24 Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. november 26. 22:48 | Link

Gwen


Megfeledkezve az előtte fekvő tippmix szelvényről, s az amellett nyitva várakozó újságról, a márványpultra felkönyökölve bámulja az egyik közeli asztalnál ülő nőt, vörös ajkai között egy félig leégett cigarettával. Nem a nőt bámulja - azon már jó húsz perce túl van, sokkal inkább a szájában füstölgő szálat, ami után már kerek tíz órája epekedik. Még négy óra és vége a mai napi munkaidőnek. Négy óra és ő is rágyújthat. Négy óra és...
- He? - unokaöccse gyakori szóhasználatával élve fordul a hozzáérkező szőkéhez, és haragosan összehúzott szemöldökei alatt pillant rá. Arcán a sértettség és értetlenség vegyes keveréke telepszik meg, avagy fejében a mégis hogy a viharba vetted te a bátorságot és kértél tőlem italt? kérdés száguld végig. De nem bukik ki belőle. Nincs hozzá ereje. Dohány nélkül nincs. - Beöeh meh.
Fáradt-lustán löki el magát a pulttól, és akár egy lomha lajhár sétál át az erősebb italkínálathoz. Végignéz az üvegeken, aztán érdektelenül visszapillant a márványon túl ülő lányhoz.
- Mit mondtál, hány éves is vagy? - kérdezi nagy sóhajjal, de mielőtt vendége bármit is felelhetne, továbbfűzi szavait. - Nem is erőset kértél, mi? Vajsör kell? Mer' nálam csak azt kaphatsz.
Lassan, egy pillanatra sem erőltetve meg magát sétál vissza a sörcsaphoz, és egy öblös korsóért nyúlva felpillant az idegenre.
- Cuki a gyűrűd, kislány - morogja őszes szálú, fekete bajsza alatt, majd kitölti neki a kért italt. Bár komótosan dolgozik, munkája tökéletes, mozdulatain látszik a rutinosság. Az évek csak nem múltak el nyomtalanul. A túlfolyt habot letörli a vállán pihenő tiszta ronggyal, majd a teli korsót áttolja a lánynak. - Egészségedre!
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. november 30. 00:52 | Link

Sacika <3


A pult belső felének támaszkodva hallgatja bátyja legidősebb gyermekét. Sára mámoros, édes-ábrándos szavaira először csak elmosolyodik, később el is neveti magát. Nos, kétségtelen, hogy unokaöccse nem a legtürelmesebb fiatalember, akit valaha is ismert, és bár soha nem mondaná ezt el sem neki, sem Farkasnak, Noel bizony pontosan olyan, mint fiatalkori apja volt. Nem ért a szép szóból, nem ért az ordításból és a pofonokból sem, míg azok nem csattannak akkorát, hogy a fal adja a másikat. Hiába okos, ha nem használja az eszét. Farkast Bori elkapta, az utolsó pillanatban ugyan, de visszarántotta a helyes útra. Noel... örülhet, hogy ilyen nővére van.
- Apátok is ilyen volt. Vagy még ilyenebb... te rögtön elsőre mégis normális letté' - vigyorog rá a szösszenetre, aki hamarosan kétségbeejtő pillantásokkal kezdi őt méregetni. Kiegyenesedik, tenyerei eltávolodnak a márványlaptól, s a biztonság kedvéért még egy lépést is hátrál. Attól aztán pedig, amit Sára mond, egy pillanatra elnyílnak ajkai. Úgy, tátott szájjal nyel egy nagyot, s kikerekedő tekintetét a szőke Ombozi-zöld szempárjára függeszti.
- Te csak hagyd békén a szőrömet, jóvan? - összeráncolt homlokkal, és kissé sértődött vonásokkal veszi el a felé nyújtott, ismét üres poharat, hogy fejét csóválva újratölthesse azt. Valójában nem sértődött, még csak nem is haragszik unokahúgára, egyszerűen csak kétségbeesett. Be van tojva. - Mi ez a perverzió, hogy mindenki fogdosni akar, he? Le lehet rólam szállni, néz'má'.
Ezt már csak úgy mellékesen jegyzi meg, míg az újratöltött pohárkát visszailleszti Sárácska nyújtva felejtett ujjacskái közé. Talán már nem szabadna őt kiszolgálnia, de nemhogy felelősnek nem tartja magát érte, de még csak nem is aggódik azért, hogy műszak végén nem fog tudni visszaimbolyogni a kastélyba, és nála kell aludnia. Hát, ha már érzelmileg nincsenek egy szinten, és sajnálatos módon nem tudja megélni, amit ez a kis drága minden percben meg- és átél, legalább az italról gondoskodjon. Jó sokról.
- Ne sóhajtozzál már ennyit, még azt hiszik belém estél - halkabbra fogott hangon dorgálja meg Sacikát, majd megvonja vállait. - Nemt'om. Nagyon odavoltam érte, de egyikünk sem volt biztos abban, hogy jó apja lennék a gyereknek. Hát tudod milyen vagyok. Na, hát mindig ilyen voltam. Rossz gyerek. Rossz udvarló. Rossz apa.
Úgy tűnik, már régen beletörődött abba, hogy Rebeka valószínűleg soha az életben nem fogja őt szeretni, sem apjaként elfogadni. Ha egészen őszinte akar lenni magához, akkor bevallaná, hogy ő se tenné. Annak ellenére sem, hogy tudja, nem csak ő volt abban a kérészéletű kapcsolatban. Régen beletörődött már, hiszen nem kevés ideje volt erre.
- Akkor jóvan - bólogat, majd egy aprót sóhajt. - Igen, nem volna rossz. Talán nálatok tölthetném az ünnepeket. Hazamentek mindannyian?
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2015. november 30. 00:53 Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. november 30. 09:28 | Link

Gwen és Konstantin


Sokatmondó - hát ez engem egyáltalán nem érdekel - pillantással néz fel a lányra, majd szótlanul kitölti neki a falu legtökéletesebb vajsörét. Őt aztán hidegen hagyja hány évesnek mondja magát ez a szöszke itt vele szemben, amíg nem mutat hivatalos okiratot. Ha mutat, és az valódi, na akkor onnantól beszélgethetnek erősebb italokról is. Addig viszont... mosolyoghatsz kisanyám, Zsiga bácsinál maximum vajsör kapható. De a legjobb! Rutinos mozdulattal csinosítja ki a szökő habot, szépen megtisztítja a korsót, majd a mindig vállán pihenő tiszta törlőruhával megtörli az üvegfelületet, és csak eztán, még egyszer ellenőrizve a rendelést, tolja át a márványpulton azt, egészen a szőke elé.
- A bizsura buknak a srácok, vagy mi? - a macskás gyűrűvel kapcsolatos kérdését félvállról veti oda, még éppen azelőtt, hogy az újabb vendég leülne hozzájuk, és kérne egy rövidet. - Jobbat, szebbet!
Csak egy pillantást vet az öltönyös vendégre, de rögtön tudja, hogy valahol már látta őt. Azt nem tudná megmondani, hogy hol, azt sem, hogy mikor, de abban holtbiztos, hogy valamikor ők ketten már találkoztak. Néhány másodperc erejéig elgondolkodva méregeti a férfi arcát, majd elfordul tőle, és egy tiszta feles pohárért nyúl.
- Egészségére! - tolja át a férfi elé a rövidet, majd elfordul, s néhány lépést el is távolodik tőlük, hogy így egyfajta kocsmai meghittséget kölcsönözzön beszélgetésüknek. Megtámaszkodik a pult belső oldalán és mugli szerencsejáték újságját kezdi tanulmányozni. Tervezi, hogy következő szabadnapját egy pesti lottózóban fogja tölteni, talán még Rebekának is küld egy baglyot, hogy ha van kedve, kísérje el feladni a tuti befutó szelvényt, aztán, ha már úgyis ott vannak, kaparhatnak is egyet.

Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. december 7. 22:43 | Link

Gátfalvi kisasszony és az Ombozi gyerek


Nincs ínyére a ma esti meghívott "fiatalok tipikus kedvenc együttese" meg a hömpölygő tömeg, amit ezek a majmok idevonzanak. A pultot támasztva vallja be magának az eddig minduntalan elutasított igazságot: megöregedett. Ez a nagy helyzet. Beigazolódott, amit szeretett anyja annyit mondogatott; eljátszotta az életét, állásból állásba ugrált, egyik országból a másikba utazott, és ma pénzen kívül nincs semmije. De legalább az van. A gondolatra fintorba szalad a szája.
Vele szemben, a pult másik oldalán kacagva csápoló fiatalkorú, de bőven húsznak kinéző diáklányokra pillant, és egy, a munkaidőben kötelező vigyorral az arcán eltolja magát a márványlaptól, és egy már bontott whiskysüvegért nyúl. Vonásai vidámak, szemei huncutul csillognak, és nem rest flörtölni a fizetővendégekkel. Talán még kedvére is vannak, nála soha sem tudni.
Aztán oldalra pillant, mire jobb szemöldöke rosszat sejtve felszalad. Noel? Még kiszolgálja a mindenen nevetgélő lányokat, és két témázgató srácot is, majd a pult másik oldalához sétál, és kérdő tekintetét végighordozva az unokaöccse mellett álló szőkén, némán üzen a rellonosnak: ő ki? vigyázol rá? minden oké? ne csinálj hülyeséget!
- Óhajok-sóhajok? Vannak hát. Két erőset, vettem - széles mosollyal néz újra a lányra, és a márványra csapva visszaindul, hogy felvegye a régebb óta várakozók rendeléseit. Sör, whisky és különböző női italok mennek leginkább ma este, és minél hangosabban szól a zene, annál több és több pohár és korsó kerül elő a pult alól.
- Bocs gyerekek a hosszú várakozásért, de egyedül vagyok - mondja, mikor leteszi Noelék elé a feles poharakat. Tekintete az ismeretlen lány arcán állapodik meg. - Aztán vigyázz ezzel a gazfickóval, egy szavát se hidd.
Félmosolya felett kacsint oda a csinos szőkének, majd egy sokat sejtető pillantást küld unokaöccse felé, s végül magukra hagyja őket. Visszasétál a többi pultot támasztó, sarlót tartó kezüket italért nyújtó kamaszhoz. Néha persze visszales Noelékre, hiszen van egy olyan érzése, hogy nem árt szemmel tartani őket.
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. december 10. 20:51 | Link

Reissner "Haalányomhoznyúlszbajlesz" Krisztián

Bal vállán a szokásos, egyszerű fehér törlőrongy pihen, úgy dől a drágább kategóriájú italkínálat alatt álló fakredencnek. Karjai mellkasa előtt fonódnak össze, szájában gyerekrágó olvad, amiből olykor-olykor nagy, rózsaszín lufit fúj.
A vele szemben ökörködő két, már régen férfikorba lépett varázslót nézi kitartóan, tekintete nemhogy érdektelen, már-már unatkozónak tűnhet. A kifújt lufi hangosan csattanva durran szét.
- A berendezés helyett egymás arcát üssétek - jólesően csámcsogva kiált oda az ingerült kettősnek, közben ujjaival szedegetni kezdi a bajuszába ragadt, összepöndörödött rágódarabokat. A fene enné meg, hogy mindig elfelejti, ha ekkora a szőre, akkor bizony nem kevés munkával jár eltünteti a rózsaszín maradványokat.
- Te, ott a rúnákkal - szól oda egy egész pofás fiatalembernek, majd állával a felborított szék felé bök. - Állítsd már fel, cserébe meghívlak egy sörre.
Nem vár választ, már nyúl is egy tiszta korsóért, hogy teletöltse az évszak legfinomabb mézsörével. Legszívesebben ő maga is inna egyet, de... ahhoz még korán van, meg hát a csárdaszabályzat is tiltja. Mondjuk azzal eddig se nagyon törődött. A hab tetejére fahéj különlegességet szór, majd rongyával óvatosan körbetörli a krigli oldalát és peremét, hogy ha a pult legszélén üldögélő megtette az apró szívességet, odatolhassa azt elé.
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. december 10. 21:55 | Link

Reissner Krisztián

A pult legszélén gubbasztó fiatalember felfigyel a megszólításra, és a férfi tiszteletteljes kérésének udvariasan - és meg kell hagyni, igazán úriasan - eleget téve fordul vissza hozzá.
- Köszönöm - biccent oda neki Zsigmond, és már tolja is át a márványon a tökéletesen megtöltött hálakorsót. - Mézsör, valami isteni jó fahéjas ízesítéssel.
Beszéd közben lehajol, és homlokát ráncolva zsebkendőt keres a pult alatt, hogy kiköphesse ízetlenné váló rágógumiját.
- Engem nem érdekel, holnaptól a színemet se látják a kedves vendégek. Legközelebb csak vasárnap este jövök - dörmögi a pult alól, rágóját ügyesen csomagolva egy illatos papírba. A labdává gyűrt csomagot, akár ha kosárra dobna, ajkát beharapva dobja ki. - Holnap viszem a gyereket Pestre. Megtanítom tippmixelni.
Abba nem gondol bele, hogy mondandója valószínűleg egyáltalán nem érdekli a rúnákkal foglalkozó könyv felett ücsörgő alakot. Hát ő se rajong az órákig pultnál kotló vendégek szóf*sásának, de hát mit van mit tenni?
Kiegyenesedve a csaphoz sétál, kezet mos, majd vet egy pillantást a verekedő páros felé.
- Mondd már meg, hogy ez mér jó? - fejét rázva figyeli a menetet, aztán összehúzott szemöldökei alatt visszanéz a rúnásra. - Na, ízlik a sör?
Szál megtekintése

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. december 11. 11:17 | Link

Reissner Krisztián

A mézsört illető dicséretre elégedett, féloldalas vigyorral biccent. Amíg ő nem dolgozott itt, addig effélét kapni sem lehetett. A csaposok a maradtak a jó öreg italkínálatnál, és ha néha eszükbe is jutott egy-egy ötlet, végül legyintettek. Zsigmond még Roxmortsban ismerkedett meg ezzel a fahéjas finomsággal, amit a hely tulajdonosának tudta nélkül, saját kénye-kedve szerint készít.
- Egészségedre! Aztán gyere máskor is - mondja, beszéd közben sötét bajszát simogatja. Szavaiban természetesen némi üzletpolitika is felsejlik, ez a hosszú vendéglátós évek alatt kéretlenül is ráragadt.
- A gyerek? Hát, már nagylány korba lépett... egy ideje - fejét billegtetve, ajkait félrehúzva, elgondolkodva felel. - Rebeka már kész nő. Úgy is beszél. Olyan szövege van öcsém, besz*rsz. Lényeg a lényeg, itt az idő, hogy elvigyem egy lottózóba, mert aztán férjhez megy, és sose lesz ideje az apjára.
Meglepi, hogy pultot támasztó vendége ismeri ezt a mugli játékot, hiszen ő is csak nemrég, teljesen véletlenül talált rá. Azóta viszont megszállottan bújja az újságot és töltögeti a szelvényeket, és ha ez nem volna elég, a varázstalanok ötforintosaival rendszeresen kaparja a milliókat ígérő sorsjegyeket. Felcsillanó szemekkel mesél a fiatalembernek, észre sem veszi, hogy mennyire belelendül a dumába.
- Ne is. Eszes gyereknek tűnsz, inkább azzal harcolj - adja a kéretlen tanácsot, mutatóujjával saját halántéka felé mutatva. - Még diák vagy?
Talán nem illendő, de megkérdezi. A mai fiataloknál már nem egyszerű csupán szemmértékkel eldönteni, hogy hány évesek, és hogy alap-, vagy mesterképzésben okulnak. Mind olyan... fejlett.
Szál megtekintése

Mátra Máguscsárda - Ombozi Zsigmond hozzászólásai (20 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed