Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Alegria

Nos, én sem hittem volna, hogy az első ilyesfajta keresgélésem célt fog érni. Tényleg csak felfedezni akartam, hogy milyen helyeken lehet viszonylag elfogadható áron meginni pár ezt meg azt, és bár a szag eleinte nem volt ínyemre, nagyon hamar hozzászoktam és lehuppantam egy farmernadrágban és egy laza szabású fehér pólóban, behívócédulám a nyakamban. A legelső dolog, ami a számra jött, az egy vodka volt és már magam sem tudom, hogy honnan jött - került elő a társaságom. A semmiből megjelent egy hosszú, feketés hajú lány majd a kezdeti problémákon túlhaladva ("Bocs, nem zavarlak?/Leülhetek?/Vidd arrébb a lapos feledet!/etc..") beszédbe elegyedtünk. Nagyon hamar kiderültek apróbb kis dolgok, mint például teszem azt egy házba járunk, sőt, az is megvilágításba került, hogy mindketten spanyol származásúak vagyunk. Eleinte teljesen átlagos dolgokról beszélgettünk az én tört magyarommal, de megértettük egymást és már a harmadik kör vodkánál járunk. Ilyestájt szoktak kezdődni az érdekesebb dolgok, gondolom én legalábbis, illetve több, mint gondolom, tekintve, hogy kismilliónyi ilyen helyzetben volt már részem.
- Szóval mi is a név?.. A te név.. neved. - még gesztikuláltam is neki a levegőben valami olyasmi mozdulatokat leírva, mint aki félig-meddig már feladta vagy hagyja a fenébe a dolgot, amiért küzd. Végül mégis a jobbik énem nyert, így bal ujjaim körbeölelték a lány finom, puha kezét és szám felé kezdtem emelni, míg én is közeledtem felé, végezetül még a szemeim is lehunytam, mikor ajkaim a bőréhez értek a kézfején és lassan elengedve azt a lány szemeibe néztem. Na igaz, az ilyen mozdulatot általában a saját nevünk elhangzása után szokás végrehajtani, de nem lényeg. Ez idő alatt a pultos lány szépen ringó csípővel elegánsan kihozta a korábban már említett harmadik kört képező shot vodkát meg a poharakat, és már le is adtam az ezt követő rendelést: tequila. Nem mintha le akartam volna itatni a lányt, szó sincs róla, csak kíváncsi voltam, hogy mikor fog elhangzani a szájából a köszi, ennyi elég parancs.

Emandorie ^.^

Hát már napok óta visszatértem, mégsem talált belém a lélek olyan nagyon. A legutóbbi éles bevetésem óta nem jártam itt.. hogy pontosítsunk azóta nem, hogy vérbe fulladt a rendes bevetés, és bár a testi sebet nagyon hamar be tudták gyógyítani, a lelkit nem sikerült. Nem is csoda, az ember nem mindennap nézi végig, ahogy a társa.. Mindegy is. Tehát ma este valami hang azt sugallta, hogy irány a csárda, aminek természetesen nem mondhattam ellent : egy fehér, valami elfuserált hegy mintás pólóba és hamuszürke halásznadrágba varázsoltam át magam - szó szerint, hisz azért ennyi ruhám nekem se lenne. A kalap a fejemen fekete karimájú elegáns viselet, amit a piacon az álruhák kalapjának is neveznek, hisz ha az ember elég pontosan koncentrál a ruhájának színére és kinézetére, akkor azt a kalap megtestesíti - ám a fejfedő nélkül a varázslat megszűnik. Már a második vajsörömnél tartottam, mikor egy ringó alak vonta magára a figyelmem. Az arcát megpillantva azonnal valami megmagyarázhatatlan mosoly futott át az arcomon, majd azon nyomban odafurakodtam magam hozzá : Emandorie! Bal kezemmel a derekát átkarolva hajoltam le hozzá egy üdvözlő puszit behajtva, majd gyorsan meg is lett beszélve, hogy ő hoz két lángnyelv whiskeyt amíg én befoglalok egy félreeső asztalt. Nyomulnom kellett érte, sőt, még a hangom is felemelkedett egy apró vitában az illetővel, ám az felhagyva szándékával átadta nekem az asztalkát. A lány ringó alakja már közeledett is felém amit egy mosollyal nyugtáztam ami egy pillanatra oda is ragadt látva, hogy egy tagbaszakadt izomagy átkarolta a vállait. Azonban vonásaim ismét ellágyultak felfedezvén ahogy ő bájosan ám egyben határozottan elhajtotta a tagot. Igen, az emlékfoszlányaimban is ilyenképp élt Emi, noha már jó ideje annak, hogy éjt nappallá téve együtt voltunk. Udvariasan felálltam, kihúztam neki a széket, még be is toltam, majd helyet foglaltam jómagam is vele szembe.
- Príma. Habár most volt egy kisebb kihagyásom, mostantól teljes erőbedobással maradni fogok. És az már csak a hab a tortán, hogy az öcsémet is felvették.. pont ide.. - forgattam meg a szemeim magamban örvendezve a spanyol nyelvnek. Pár ember a közvetlen közelünkben úgy bámult meg minket, mintha földönkívüliek lennénk, ám elég volt egy sanda pillantást rájuk vetni, máris visszatértek a sörükhöz.
- Na hála az égnek valaki, aki iszik is. - kacsintottam rá, majd a másik alkoholos poharat kezembe fogva egy proszival megküldtem az övét és szinte egyszerre lehúztuk. Váó! Igen, mi sem kell ma este, mint az alkohol nemes, égető és perzselő, ám mámoros ás bódító íze mindez Emandorie jelenlétével párosítva.. Hm.. Jó estének nézünk elébe.
- Na és te hogy-hogy még mindig a mestertanoncira jársz? Nem kellett volna már befejezned? - miután csettintettem a pincérkénknek, hogy itten lesz még egy rendelés, szemeim Doriera emeltem a kérdéssel egyetemben.
- Jesszus, ne vedd ám tolakodásnak, csak magamban számoltam, hogy nekem 4 év kihagyásom volt az iskola befejezése és a képzés megkezdete között.. - kezdtem szabadkozásba, hisz elég csúfondárosan tettem fel neki a kérdést, bár Istenemre mondom, nem úgy szándékoztam! Eztán a szőke, - természetesen - miniszoknyás elegánsba öltözött pincértől kértem még két becherovkát valamint ugyanennyi Jack Daniel's is felíratott a papírra.

Csak Nekem Emandorie ^^)

Ekkora szerencsém is csak nekem lehet egy ilyen kihagyott hónap után, hogy ezen a felettébb kellemes estét Dorie bearanyozza nekem. Na jah, az ösztönök.. azok szoktak gyakran segíteni, mint ahogy az ábra is mutatja. Egyébiránt a leülésnél az udvariassági formula az kötelező érvényű, legalábbis szerintem, ha már megtisztel egy hölgy a jelenlétével (még ha az egy kocsmában is van), akkor is vannak alapvető etikai szabályok. Gondolom a továbbiakban le fognak majd peregni rólam is a kezdést elnézve.
- Hát ember, honnan tudjam, hogy milyen képű az öcsém? Mármint tőlem akár kinézhet egy vegetáriánus padlizsánnak is, akkor se venném észre, ha jóképű az a zöldség.. - gesztikuláltam és félig nevetve mondtam a spanyol szöveget, de a mi temperamentumunkban erősen ott vannak a nagy, széles és általános gesztikulációk. No persze komolyra fordítva a szót az biztos vicces lenne, ha egy szép nap Vitorral való találkozás helyett majd egy sötétlila zöldséghez fogok beszélni és adni a fejére pár tockost.. A padlizsánnak nincs is feje (:o).. És érdemes esetleg megemlíteni, hogy a rejtett bók átjött, ami furcsán meleg érzéssel töltött el belül.
- Ez most ijesztően hangzott. Miért, rendszeresen jársz le ide hím egyedekkel? Nahát nahát, ejnye, ez az Emandorie.. - kacsintottam rá, majd vele együtt hörpintettem le a maradékot. Voáh!Szemeim összeszűkültek egy kissé, szám elfanyalodott, fejem egy hangyányit megráztam mert azt a szentségit, ez erős!
Aztán azt sajnos nem láttam, hogy egyenesen a lelkébe fogok taposni, ám mikor már megtettem - ami persze a válasza után derült csak ki- , égtem, mint a Reichstag. Az én feleletem előtt lehúztam a daniel's-t és pironkodva egy darabig még játszottam az üres pohár talpas részével  - szokásom ugyanis, hogy amint lehúztam a rövidet, úgy az asztalra vágom, de fordítva és a belső üreg van fejjel lefelé.
- Akkor legalább alaposan megtanultad az első három év anyagát.. - hirtelen nem is tudtam mit felelni, olyan nagyon kínosan éreztem magam. De az isteni neki! Akkor most jöhet a becherovka is. Hamarosan az is lefolyt a torkomon, és én is egyre jobban éreztem, hogy a nyelvem bilincse kezd feloldódni..
- Na a következő kör a tiéd, bogárkám. - tisztáztam vele a helyzetet, és mihelyst leadta a rendelést, azon nyomban még hozzátettem, hogy igényt tartunk két darab cseresznyére is. Szárral együtt.

Emandorie (( :

- Inkább ne. Mármint ha csak nem muszáj.. - csaptam le a témát. Amúgy is mi ez már, hogy itt az öcsémről beszélünk, itt ,egy kocsmában a tulajdon testvéremről Magyarországon..spanyolul. Hát nem vagyunk kispályások.
- Na mondjuk igazad is van. De nézd, prefektusként azt teszel, amihez kedved szottyan.. Na jó, nem olyan értelemben, azért nem rendezhetsz org..orgona partit a tanárok szobája előtt, noha biztos muris lenne. Még el is kísérnélek, csak hát.. Mint ahogy te is mondtad : ha az ember lánya prefektus.. - szerencsémre nem vette túl komolyan a dolgot, mármint a következő témához érve, hisz azért tudom jól, hogy egy ilyennel mennyire az ember lelkébe lehet gázolni padlógázzal.
- Na ja. Nekem ellenben most volt 4 év kihagyásom ugyebár, ami nem kedvezett nagyon a memóriámnak, habár az eddigi órákon egész jól.. izé.. szólogatok be a tanároknak. - vállaim megvontam, de ez sajnos akkor is így van. Az előző iskolámban sem voltam a kiskedvenc, tekintve, hogy akkora volt a szám, mint a bácsi kapu. Habár ettől függetlenül rendkívül jól teljesítettem a vizsgákon éppúgy, ahogy a magánéletben és a zenészi karrierben is.. amit Emi még csak nem is tud! Nahát nahát.. És ahogy elnézem, azok alapján nem szokott ekkora tempóval iszogatni - abba persze bele se gondoltam, hogy esetleg én diktálok egy kissé gyors tempót, amire megvolt az okom. Nem akart józan maradni.. túl sokat jár az agyam azokon a dolgokon. A fene vinné el az egészet a pokolba. Egy pár hosszú pillanatig olybá festett a helyzet, mintha ismét eltalálná a golyó a mellkasomat, a levegő beszorult a bordáim közé én meg csak tátogok és nem tudok semmit se csinálni amíg látom.. leperegni azt az egészet..ismét.
Elég lesz már, megráztam egy kicsit a fejem a hangjára és már csak azt a fura alakú kört láttam, amit a vízből rajzolt az öreg és korhadt fán, amit asztalnak titulál ez a helység.
- Hát jah. Előfordul. - fogalmam sincs, hogy mire válaszoltam ezt, de általában be szokott jönni, amikor elvesztettem a fonalat és hirtelenjében nem tudom felvenni. És.. mégis mit rendel ez?? Meghibbant?? Kakaós..vodka?! A két cseresznyét még időben kinyögtem, de egyébiránt teljesen lesokkolt ennek az új italnak a neve.
- Mi?? Édesem, meg vagy te huzatva?! Kakaó.. mármint rendes .. nyuszikakaó? Meg tej meg vodka?.. Te biztosan jól vagy? Ha gyors a sebesség, akkor szólj ám és lassítunk. - érdekes módon az ő kérdéséről egészen megfeledkeztem, valahogy jobban lekötött az érdekes rendelés, amit leadott a pincérkénknek. Egyik szemöldököm fel is vontam, a karomon pihenő kígyó pedig érzékelve a döbbenetemet hirtelenjében alakot öltött. A bal karomról mászott le, illetve pontosabban a fehér pólóm ujja része alól bújt elő, a karomon végigkúszva pedig egészen a vállamig osont, ahol farkának végét az egyik vállamon hagyva a másikig elmászott, ott pedig gyűrűs testét megemberelve méregette először Emandoriet, majd egy kissé más részegnek minősíthető alakot az asztalunk mellett. Lassan kihozta a csaj a két cseresznyét a vodkával egyetemben.
- Na jó, kössünk egyezséget. .. A cseresznye szárára csomót tudok kötni a nyelvemmel. Ha te is meg tudod csinálni, akkor megiszom ezt az egyébként igencsak megtermett pohár kakaós vodkát. Ha nem, akkor tiéd mind a kettő. Rendben?- kacér mosoly csúszott fel a számra, amíg jobb kezem a lány felé nyújtottam. Hú társam, a kígyó hirtelen egy hatalmasat szisszent a fazon felé, aki mellettünk ténfergett, majd mihelyst a fogaival oda akart kapni, azon nyomban köddé vált. Fejem arra billentettem ám a reflexeim már korábban működésbe léptek, így az ellentétes irányba kiálltam az asztalka mellé jobb és bal kezemben a két italt fogva reménykedve, hogy Emi elhozza a cseresznyéket - hisz az illető már borult is egy jól irányzott jobb horogtól az eddigi ülőalkalmatosságunk felé. Ekkora tuskót! De ahogy elnéztem, igencsak megharagudhatott Rin drágámra - önkényesen így neveztem el a néha meg-meg elevenedő tetoválásom eleven alakját - , mert hamarosan feltápászkodva a személyes aurámba tolta a büdös képét azt várva, hogy ezzel majd megijeszt engem. Rossz lóra tettél ma, apukám, ez nem nyert.
- Volnál szíves.. - pillantottam a lányra még mindig spanyolul kérve egy csonka mondatban arra, hogy vegye el az italokat.. illetve csak az egyiket, mert a másikat idő közben lehúztam. Váó, ez nem semmi! Hogy én ezt eddig hogy az életbe nem ismerhettem, hát ez hihetetlen. Aranyba kéne foglalni az illető nevét, aki ezt a mixet kitalálta.. A kedves böllenkedő pedig már nagyon vérre akart menni. Rajtam nem fog múlni, boldogan ellátom a baját, de hát mégiscsak, Emandorie is itt van.. Talán vissza kéne magam fognom. De a felgyülemlett energiámnak viszont jót tenne, ha le tudnám vezetni.. Na Dorie, mi legyen, mit csináljak?

Martinovics Rombergovics

Martinovics Rombergovics

Martinovics Rombergovics