A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=369459#post369459][b]Wessinger Lilla - 2014.08.26. 18:56[/b][/url]

Várkonyi Zoltán

Kihasználván a nyár talán utolsó napjait, Lilla kora este úgy dönt, meglátogatja a mostanság keveset látott lakótársát annak munkahelyén. Nem téveszthető szem elől az a tény sem, hogy az elmúlt hetekben erőteljesen megfigyelhető hangulatingadozását a csárdában óhajtja örökre lezárni, gyógyszeréül választva néhány kör koktélt, vagy ha úgy hozza a sors, néhány pohárka erősebbet is akár. Otthonát az őt jellemző kellemes illatfelhővel hagyja el, magassarkúiban ügyesen lépegetve a még meleg estében. A falu már csendes, az idősebbek lassan visszahúzódnak a négy fal közé, a legtöbb fiatal pedig a kastély könyvtárában lebzsel. A csinosan öltözött nő mellén összefont karokkal sétál, barna tekintetét napszemüveg mögé rejtve; ha beköszönt az ősz, már úgy sem veheti fel kedvenc kiegészítőjét, mely szinte már hozzáragadt arcához.
- Szia! - köszön kedélyesen a csárda küszöbét átlépve, és egyenesen Zsigmondhoz siet, hogy a férfi közvetlen közelében, a bárpultnál foglaljon helyet. Mosolyogva nézelődik, szemüvegét maga mellé teszi a furcsamód tiszta pultra, majd lakótársára vigyorog. - Kérlek, gyógyíts meg valami erőssel...
A kocsmáros, miután együtt él az utóbbi időben hisztissé váló nőve, pontosan tudja mire céloznak a rúzsozott ajkak, így minden további kérdés nélkül vajsör helyett whiskey-vel szolgálja ki. Lilla hálásan néz rá, de az ital felhajtása előtt még játszadozik a pohárral. Finom kezei között ide-oda tologatja azt, s közben válla fölött hátrapillantva szemügyre veszi az italozó népet. A férfifelhozatal igen gyér, a barnaság keresve sem találna náluk rosszabb látványt. Száját félrehúzva fordul vissza Zsigmondhoz, és fejét elégedetlenül megcsóválva fakad ki.
- Hát, ne érts félre, nem panaszkodásnak szánom, de most tényleg Zsiga, nézz körbe, és végre megfogod érteni, hogy miért bújom én állandóan a romantikus regényeket...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=369647#post369647][b]Wessinger Lilla - 2014.08.26. 21:20[/b][/url]

Várkonyi Zoltán

Míg Zsigmonddal cseveg, észre sem veszi, hogy a kocsmába gyűlt emberek lassacskán kicserélődnek; van aki hazafele igyekszik, mert kutya kötelessége nyolc óra előtt jelenléti ívet töltenie az asszonynál, és van akinek az este csak most kezdődik el. Lilla a poharát lökdösi, s közben szorgalmasan kérdezgeti Zsigmondot: nem vagy fáradt? Jól aludtál az éjszaka? Nem hallottad azt a fura kattogó zajt, ami már napok óta nem hagy nyugodni? Holnap reggel süssünk palacsintát vagy inkább menjünk el reggelizni?
A fiatal nőt még az sem zavarja, hogy nemcsak egyedül ő beszél a csaposhoz, hanem egy nemrég érkező fizetővendég is italt kér tőle. Hisztikirálynőt játszik, hangját előbb feljebb emeli, majd - miután kifogyott a háztartást érintő összes koholt kérdéséből - elhalkul, és egy szusszantás után felemeli keze hőjétől megmelegedő poharát. Ebben a pillanatban felé fordul a konyakos úr, ő pedig egy félmosollyal viszonozza annak testtartását. Cipőjének sarkai a szék alsó kiállásán támaszkodnak, míg jobbjával könyököl a pulton.
- Valóban nem - nyúlik meg mosolya, körmével közben megkocogtatja az üvegpohár oldalát. - Kifinomult, művelt nő vagyok. Csak tudja, Zoltán, az elmúlt napokban inkább viselkedtem félőrültként. Talán itt az ideje kifordulnom önmagamból...
Utolsó szavaira elvigyorodik, barna tekintete csak úgy csillog, holott itala még mindig poharában nyugszik. Belenéz az átlátszó folyadékba, majd visszapillant Zoltánra, s végül Zsigához fordul, hogy kérjen egy lángnyelv whiskeyt újdonsült ismerősének is.
- Az úr a vendégem erre a körre - suttogást tettet, de közben végig a pulóveres férfit nézi, ám szemében semmiféle sejtelmesség nincs. Nem titkolt szándéka ma este jól érezni magát, így engedi, hogy testtartása, pillantásai, az egész őt körülvevő miliő megmutassa valódinak vélt szándékát. Ha egy nap majd felébred, és megbánja életének ezt az időszakát, hát tegye, most viszont éljen a carpe diem!
Mikor Zoltán megkapja italát, a nő koccintásra emeli sajátját, s az ő stílusához egyáltalán nem illő huncut, már-már kacér mosollyal tünteti el az üvegben lötykölődő utolsó kortyot is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=369770#post369770][b]Wessinger Lilla - 2014.08.26. 23:02[/b][/url]

Várkonyi Zoltán

Úgy tűnik, az idegen tökéletesen érti Lilla jelzéseit, mi több, nem rest viszonozni azokat. A nő elmosolyodik, miközben lepillant a pult felé, s addig nem is emeli vissza barnáit az úrra, míg az nem fejezi ki újfent az iránta való érdeklődését. A kérdéseken egy pillanatig elréved, majd bohókásan vonja meg vállait, és mint egy éretlen, magát kereső tinédzser, úgy kuncog fel.
- Félreért - javítja ki társaságát, arcán vidám görbület húzódik. - Nem vagyok őrült. Soha nem jártam bulizni, nem viselkedtem furcsán, vagy úgy, hogy mások azért megszóljanak. Mindig jó lány voltam, egész életemben a könyveimmel, a leírt alakokba bújva éltem ki magam. Most viszont...
Elharapja mondandóját, hiszen még ő sem tudja, mit is szeretne pontosan. Kitörni az eddigiekből, elege volna a megszokásból? Vagy ez az egész csupán bánat lenne valami miatt, aminek oka még előtte is rejtély? Gondolatai csupán elméjében születnek meg, nem mondja ki őket hangosan, és nem is ragad meg mellettük. Ismét rámosolyog Zoltánra, és a következő kérdésre kissé összevont szemöldökkel felel.
- Skorpió vagyok, november hetedikei - mondja, s eszébe jut, hogy mit olvasott erről a jegyről anno egy női magazinban: érzékeny, filozofikus jellem, határozott gondolatokkal és vágyakkal, emellett sok embernek titokzatossá válhat, szexuális típus. Bár nem hitt az asztrológiában, jóformán átverésnek, és felesleges tudományágnak tartotta, néhány sor igazán passzolt hozzá. Hiába, a nők sok mindent elhisznek, még egy-egy hóbortos öregasszonynak is, akik az utcákat járják, és sikeres jövőről beszélnek. Lilla sokáig néz maga elé, csöndesen merengve horoszkópján, és a hitéleten, az emberi ostobaságon. Istenfélőként ilyesmi meg sem fordulhatna fejében, mostanság viszont többször kapja magát azon, hogy eddig fel nem tett kérdéseken rágódik. Mikor Zoltán tekintetét magán találja, azonnal visszatér a jelenbe, hogy nőisége újfent előtérbe kerüljön.
- Most ne gondolkozzon - feleli halkan a másik megjegyzésére, majd hangosan felnevet a hozzáintézett bókra. - Észveszejtőnek tart? Mert akkor tényleg szükségem van egy újabb körre.
Normális esetben csak nagyon nehezen enged bárkit is közel magához. Az ismerkedési fázis általában hosszú hetekbe, olykor hónapokba torkollik, most viszont itt ül mellette egy idegen, aki a horoszkópjáról érdeklődik, valószínűleg teljesen bolond, ő meg kacér pillantásokat küld felé, és tömény alkoholt iszik vele. Mindannak ellenére, hogy pontosan tudja mire megy ki a játék, s belegondolva, nem is biztos, hogy a férfi volt a kezdeményező fél, élvezi a kialakuló helyzetet. Odafordul Zsigmondhoz, és kér tőle még egy kör finomságot. Az egyiket áttolja a pult másik végébe, míg sajátját kezébe veszi, és némileg félrebillentett fejjel keresi a Zoltánnal való szemkontaktust.
- Igyunk egy ferde este kezdetére, és egy kedves ismeretség indulására! - mondja, és a koccintás után fel is hajtja pohara tartalmát. Az ital gyorsan áramlik végig testében, hatását fejében és karjaiban is érzi, zsibbadó tagjai jelzik neki, hogy kezd becsiccsenteni, míg rúzsos ajkai folyton-folyvást negédes mosolyra húzódnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=369967#post369967][b]Wessinger Lilla - 2014.08.27. 10:08[/b][/url]

Várkonyi Zoltán

Vidám nevetése úgy válik egyre hangosabbá, ahogy oldódik benne a mámor, ezáltal engedi el ő is a rá olyannyira jellemző gátlásokat, és a feszültséget, ami faluban tartózkodása óta beette magát testébe.
- Miért nem hiszem el, hogy jó fiú, hm? - kuncogja a férfi arcába, miközben az előtte álló megüresedett pohárka szélét kocogtatja. Nem hisz a másik nem hűségében, a kapcsolatok tartósságában, és bár szülei, házasságuk megromlásának ellenére is együtt maradtak, Lilla pontosan tudja, hogy mint édesanyja, úgy édesapja is másra vágyik. Kacéran pillant fel Zoltánra, aki leplezetlenül falja csinos ruhakölteménybe bújtatott idomait. A nő más esetben zavarba jönne, és minden bizonnyal rákvörössé válnának orcái, ám most csak még inkább mosolyog, majd nevet, ahogy az úr közelebb húzódik hozzá. Ismeretségük igazán hamar elérte azt a szintet, amikor már nem biztos, hogy van megállás, vagy akár visszaút, és a nő abban sem biztos, hogy van, amit nem akar társaságával.
- És kérem, árulja el nekem, mit tudott meg rólam azáltal, hogy megsúgtam: skorpió vagyok - húzza az időt csillogó szemekkel, s közben arra gondol, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Sokkal könnyebbnek tűnik megadni magát egy kedves idegennek, mint egy ismerősebb férfinak, aki akár már a tanév kezdete óta jelen van életében. Ennek az estének, és vele együtt Zoltánnak valószínűleg nincsenek elvárásai a továbbiakkal kapcsolatban, nem kell megfelelnie a hétköznapokban, egyedül csupán most kell nőnek lennie, aki úgy enged a másik közeledésének, hogy közben úgy érzi: ő irányít. És ez így is van. Mert ugyebár mindig a nő választ. Noha van, hogy nem a leghelyesebb döntést hozzák meg, aztán pedig sírnak a rossz karma és kegyetlen sors miatt, ez az este még belefér.
- Egészségére! - koccint az időközben megérkező újabb pohár jeges itallal, majd ő is közelebb húzódik társaságához. Elbódult mosolya végig ajkain ül, teste és lelke egyaránt ellazult, könnyű prédájává válva Zoltán kedves szavainak. - Ha nem csal az emlékezetem, és a konjugálás azt jelenti, amit gondolok, akkor igen, vigyen táncolni.
Hangosan nevetve beszél, s míg cipellőinek sarkai leérnek a padlóra, beletámaszkodik a férfi egyik combjába, s felhajtja az utolsó kortyot is. A poharat a pultra teszi, s nem túl biztos lábakon, de elindul a táncparkett irányába, kedves mosollyal hívva maga után az asztrológust.
- Na, jöjjön már, mert még a végén elesek - kuncog saját becsiccsentett valóján, és Zsigmondnak integetve kér maguknak kellemes zenét.