A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=561777#post561777][b]Merkovszky Ádám - 2016.01.08. 21:09[/b][/url]

Még mindig nem sikerült megszeretnie az igazgatóhelyettességgel járó azon feladatokat, amiket leginkább a papírmunka szóval lehet a legegyszerűbben leírni. Ádám szeret a gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozni, segíteni a problémákon, ügyeket elintézni nekik, és még amiatt sincs lelkifurdalása, ha néha le kell szidnia valakit. De a papírok, a dokumentumok, az akták, a számok, a kimutatások, a statisztikák és a többi, szerinte teljesen felesleges ügyintézés nem neki való.
Nem mintha ne tudna érteni hozzájuk, ha megpróbálja, de ezek egyszerűen annyira nem érdeklik, hogy két másodperc után, már egészen máshol jár az agya. Éppen ezért hálát ad az égnek, hogy Bárcián is a kastélyban dolgozik, és ezen terheknek nagy részét egyszerűen a férfire pakolhatja.
Nem néha még pluszmunkát is sóz rá, bár nem éppen azért mert ő ezt akarja, egyszerűen érdektelensége következtében esetleg elhagy ezt-azt, vagy éppen lerak egy mappát valahova, aztán elfelejtkezik róla, beteríti egy irathalom, és végül sosem kerül elő. Illetve nem kerülne, ha nem lenne itt a mai napnak is nagy hőse, Bárcián.
Az elkerült katasztrófát megünnepelendő Ádám a faluban kötött ki munkatársával, ahol végül a csárda meglátogatása mellett döntöttek. Bár nem a legjobb hangulatú vendéglátóegység, Ádám kedveli, mindamellett pedig két felnőtt férfi elég furcsa benyomást keltene mondjuk, a cukrászdában.
- Mindegy, csak valami erős legyen - dörzsöli meg fáradtan a szemeit, majd valami tényleg erőset kézbe véve a legközelebbi üres asztalhoz lép, és ledobja magát a székre. Ma valahogy tényleg kifejezetten fáradtnak érzi magát.
- Emelem a poharamat rád, és nagyszerű képességedre, amivel bármikor, bármilyen helyzetben semlegesíteni tudod a bénázásomat - mondja, majd koccintásra emeli a vékony falú, alacsony poharat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564319#post564319][b]Merkovszky Ádám - 2016.01.19. 15:53[/b][/url]

- Erre nem vennék mérget - nevet fel, de azért hozzákoccintja poharát a másikéhoz, aztán belekortyol az erős italba. Közben lelki szemei előtt felmerül néhány esedékes probléma, pár kijavítatlanul az asztalán heverő szorgalmi, néhány levél, amit még meg kell írnia. Aztán persze még az is lehetséges, hogy valamelyik tanoncának szüksége lesz rá. Legalább ez utóbbi nem csak kötelesség, de élvezet is. Bár egy ilyen hosszú nap után lehet, hogy már csak az ágya tudná felvidítani.
- Elég a dicsekvésből! - húzza még szélesebb vigyorra a száját a történetet hallván. Ő már túl van azon a koron, hogy diáknak nézzék, akár borotválkozik, akár nem. Bár az utóbbi időben inkább utóbbit tette, illetve hát pont, hogy nem tette. Nem kifejezetten meggyőződésből, talán csak ideje, energiája nem volt hozzá. Na, meg hát motiváció sem sok. Elvégre nem szólják meg azért, ha néha-néha szőrösebben megy be tanítani, ami meg a magánéletét illeti...
- Az előkészítőről már lemondhatsz, de szerintem a diáklányok rajongása már nem várat magára sokáig - kuncog bele a poharába, aztán egy fáradt sóhajjal leteszi azt az asztalra. - Sikerült már megszoknod az ittlétet? Különben is, hol is laksz most? Van itt házad a környéken, vagy bejársz?
Igazából nem sokat tud a férfiről, nem olyan régóta dolgoznak együtt, és Ádám szünete nagy részét is inkább a tanoncokra fordítja, így nem is sokszor tart a tanárokkal, illetve az iskola egyéb dolgozóival, amikor azok a faluban pihenik ki egy-egy nap fáradalmait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=566632#post566632][b]Merkovszky Ádám - 2016.01.26. 18:33[/b][/url]

- Az igazat megvallva fogalmam sincs - vonja meg a vállát. - Mármint persze örülök annak, hogy Rabbot úgy érezte, méltó vagyok rá, de egyszerű kviddicsesként sosem álmodtam ilyesmiről. Bár akkoriban még a tanársága is távol állt tőlem.
Lehajtja itala maradékát, aztán szétnéz a teremben, mintha onnan várna valamiféle választ. Talán időhúzásnak tűnik, amit csinál, és lehet, hogy az is, de egyszerűen nincs jó vagy megfelelő válasza erre a kérdésre.
- Úgy éreztem, meg tudom csinálni. És lényegében nincs jobb dolgom. A kviddicsről már lemondtam rég, a sztárság is tovaszállt, a pénz sem jön rosszul. És hát nem rossz meló, jobb is, mint sok másik.
Negyven éves korára az ember szereti úgy érezni, hogy elért már valamit, hogy tart valahol, valahová. Ádámnak sosem volt biztos jövőképe, talán épp ezért próbálja a jelenét olyan sikeressé tenni, amennyire csak tudja. Akkor legalább nem kell rágódnia megtörtént dolgokon.
- Régen lehet, hogy kellett a lányoknak lehengerlés, de a mai diáklányok sokkal kezdeményezőbbek. Nem csodálkoznék rajta, ha már lenne rajongói klubod - húzza tovább asztaltársa agyát. Csak félig gondolja komolyan ezt a diáklányos eszmecserét, de az is tény, hogy nem érti miért bizonytalan a férfi. Ádámnak sosem volt gondja az önbizalmával, éppen ezért nehezen ért meg olyanokat, akik nem bíznak magukban.
- Oh, akkor fiatalabb vagy, mint amennyinek gondoltalak - szól elgondolkodva, és fel sem tűnik neki, hogy ezzel a mondattal öregíti is a férfit. Na, persze számára az öregség nem negatív értelmű, és néhány év ide vagy oda amúgy sem számít.
- De, várj! Akkor te most valahol itt a faluban laksz? Nem lenne kényelmesebb, ha kérnél egy ideiglenes szobát valamelyik házban, mondjuk abban, ahova régen jártál? Vagy biztosan van üresen álló tanári szoba is a kastélyban. Bár ez a te dolgod. De praktikusabb lenne.
Épphogy befejezi a mondatot, amikor leesik a polc. Hirtelen áll fel a székről, így az eldől mögötte. Szíve gyorsan ver, érzékei kiélesednek. Aztán sóhajtva veszi tudomásul, hogy csak egy hanyagul felrakott polc hozta rá a frászt, és hirtelen fáradtabbnak érzi magát, mint korábban, pedig az már tényleg nagy szó.
Odasétál a pulthoz, aztán elemével felemel a földről pár üvegcserepet, és megpróbálja egymáshoz illeszteni őket. Nem mintha ténylegesen takarítani akarna, nem övé a hely, nem igazán érdekli a dolog. Egyszerűen szórakozik, de lassan már ehhez is túl fáradt.
- Hogy lesz az emberből gazdasági igazgató? - dobja vissza a korábbi kérdést. - Úgy érzem, te sok más munkára is alkalmas lennél. És, ha már itt tartunk, miért pont egy iskolában? Biztos nem a fizetés miatt.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=566822#post566822][b]Merkovszky Ádám - 2016.01.27. 09:46[/b][/url]

Valóban nem tud úgy felelni, ahogy szeretne, mert ezen a kérdésen nem nagyon rágódott még. Jelentkezett, felkérték, csinálja. Ez csak így jött, talán akkoriban még át sem nagyon gondolta, hogy mit is jelent ez. Valószínűleg a papírmunkát sem látta előre. Ha tudta volna, talán jobban átgondolja, hogy bevállalja-e. De ezen nem siránkozik. Megtörtént, eldöntötte, együtt él vele. Ennyire egyszerű.
- Köszönöm, hogy így látod - bólint a férfi felé, aztán elmereng a szavain. Végül is, igaza van. Valószínűleg az apja büszkébb is rá most, hogy valami értelmiségi állást tölt be, mint amikor még a gurkók között röpködött. Persze az örege akkor sem panaszkodott, amikor Ádám kviddicsezett, de hát azért a fia, hogy tudja, mit gondol, akkor is, ha nem mondja ki.
- Az, az egyik legjobb életkor, használd ki! - mosolyodik el a férfi, aztán úgy érzi, meg kell magyaráznia, miért is hibázta el ennyire Bárcián feltételezett korát. - Abból indultam ki, hogy ennyi mindent tanultál már. Azt gondoltam, elmúltál már harminc. De persze, ha ide járták, akkor annyira nem lehetsz idős. Nem olyan régi intézmény ez, és nem sok olyan embert ismerek, aki harminc körül van, és a Bagolykőben végzett.
A költözést, illetve inkább a nem költözést a férfire hagyja, elvégre ő tudja, mit akar. Amúgy sem tudja, miért kezdett neki tanácsokat osztogatni. Talán túlságosan is megszokta a tanoncok mellett.
Kedélyes beszélgetésüknek a leomló polc vet véget, de aztán Ádámnak se kedve, se energiája kezdeni a helyzettel valamit, így amikor Bárcián megszólal, inkább visszaül mellé az asztalukhoz. De az üvegdarabokat, amiket korábban elkezdett összerakni, elemével maguk elé, az asztalra lebegteti. Látszólag elfoglalja magát a furcsa kirakóssal, de teljes mértékben figyel a másik szavaira.
- Ez furcsa. A legtöbben nem igazán akarnának visszamenni a régi iskolájukba. Nem akarnak megragadni a múltban, az emlékekben. De, ha szeretsz itt lenni, és szereted ezt csinálni, akkor csak így tovább. Én nem akarlak lebeszélni róla. Sokkal jobban járok, ha van itt valaki, aki elsimítja a baklövéseim gerjesztette káoszt - vigyorodik el. Szeme sarkában erősebben látszanak a szarkalábak. Nem tűnik kifejezetten öregnek, de már meglátszik rajta a kor.