A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=224168#post224168][b]Császár Valentin - 2014.01.04. 17:29[/b][/url]

Nagyjából 10 perce figyelte elmélyülten a whiskyjében olvadozó jégkockát, de még egy kortyot sem ivott belőle. Csak arra tudott gondolni, hogyan is jutott el idáig. Gyakorlatilag már hónapok óta csak ez járt a fejében. Mélyen, legbelül persze tudta jól, de szívesebben okolt volna valaki mást. De mindezt saját magának köszönhette, ezen pedig nem változtathatott. Bár kapott még egy lehetőséget, egyelőre nem tudta, mit is kéne vele kezdenie. Egyszerűen csak várt. Maga se tudta, hogy pontosan mire, de remélte, hogy az idő majd segít és új irányt mutat.
A háta mögül érkező női hang zökkentette ki végül a nagy elmélkedésből. Válla felett a pult irányába sandított, ahol egy fiatal lány vitatkozott a pultossal.
A poharával a kezében felállt a székről és ráérősen a pulthoz ballagott.
- Talán rosszul hallasz? A kisasszony egy korsó vajsört szeretne.
Ledobta magát a lány melletti székre, de nem nézett rá. Felhajtotta az italát, majd egy enyhe fintort követően a csaposra szegezte jeges, komor tekintetét.
- Én pedig még egy ilyet kérek. - Mutatóujjával megkocogtatta a kiürült poharát. A csapos nem látszott túl boldognak, magában morogva, de legalább teljesítette a fiú kérését és néhány pillanat múlva a lány elé is odacsúsztatta a kért italt.
Valentin halványan elmosolyodott, majd lassan oldalra fordítva fejét, a lányra pillantott. Szinte látni lehetett az arcán, hogy meglepődött, mintha egy ismerőst vélt volna felfedezni a barnában. Jobban szemügyre véve rá kellett jönnie, halvány lila fogalma sincs róla, kicsoda és aligha hasonlít kevés ismerősei közül bármelyikre is.
De nem is számít.
- Egészségünkre! - Szólalt meg aztán, poharát a levegőbe emelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=224639#post224639][b]Császár Valentin - 2014.01.05. 13:36[/b][/url]

- Nincs mit. - Morogta maga elé, aztán a lány felé fordult. Egy pillanatra felvonta jobb szemöldökét, majd miután a lány az ajkához emelte poharát, ő is kortyolt egyet az whisky-ből.
Vajon miért is vette védelmébe? A legvalószínűbb válasz az lenne, hogy unatkozott, egyedül inni pedig nem épp egy mulatságos elfoglaltság. A lány enyhén szólva kellemes társaságnak tűnt a sok ittas, nem éppen fiatal vendég közt, akikből akadt bőven a kocsmában. Persze voltak fiatalabbak is, de többségük nem egyedül érkezett, ez pedig éppen elég indok volt neki arra, hogy távol tartsa magát tőlük.
Letette a poharat a pultra.
Tekintete a lány kinyújtott karjára siklott, megköszörülte a torkát, s alig néhány másodpercnyi hezitálást követően kezet rázott vele.
- Én is örülök. Valentin vagyok.
A lány fürkésző tekintete már-már zavarta a fiút, de nem tette szóvá, megpróbált inkább a kérdésre koncentrálni.
- Csak azt hittem, ismerlek. - Kissé megrándította a vállait. - De mivel valószínűleg te is egy vagy, a kastély lakói közül, elképzelhető, hogy már láttalak. - tette hozzá közömbösen.
Visszafordult az italához és a pultra könyökölt.
- Mit csinálsz itt egyedül? - Oldalra fordította a fejét és a lányra pillantott. Igazából nem volt kíváncsi rá, csak hirtelen nem jutott más eszébe.
A fejében már érezte az alkohol hatását, de ahhoz még keveset ivott, hogy elfelejtse, mennyire is utál idegenekkel cseverészni. Végül arra jutott, hogy innia kéne még egyet, csak előbb még felhajtotta a pohárban maradt whisky-t.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=225257#post225257][b]Császár Valentin - 2014.01.07. 18:08[/b][/url]

- Ugyan, nem is gondoltam. - Értetlen arcot vágott a lány reakciójára. Úgy tűnt, sértésnek vette az apró hezitálását, de Valentin nem kezdett mentegetőzni. Megrázta a kezét.
Egy ideig zavarónak találta, hogy a lány le se veszi róla a szemét, nem tudta, hogy pontosan mi oka lehet rá. Talán van valami a képén, ami ennyire érdekfeszítő?
Az utóbbi időben sok minden megváltozott körülötte. Legfőképp a problémáival volt elfoglalva, keveset volt lányok közelében, így nem csoda, hogy teljesen megfeledkezett róla, hogy milyen rettentő jóképű.
Miután ez sikeresen leesett neki, máris jobb kedvre derült. Felöltötte a legelbűvölőbb félmosolyát, majd pimasz módon végigmérte a lányt tetőtől talpig.
-Igazad lehet, arra tényleg emlékeznél. - Tette hozzá, kivillantva hófehér fogsorát, s a kacsintást is viszonozta.
Egyre jobban tetszett neki a lány stílusa, bár sejtette, hogy mindez inkább csak az alkoholnak köszönhető.
Épp a szájához emelte a poharat, hogy ledöntse a torkán a maradék whiskyt, de a lány válasza annyira meglepte, hogy az egészet kiköpte maga elé, még mielőtt megfulladt volna a röhögéstől.
- Vicces lány vagy. -  Nyöszörögte összeszorított ajkakkal, tovább kuncogva. - De azt hiszem, erre nem lesz szükség. - Tette hozzá sokat sejtető hangon, miután sikerült levegőt vennie. Szerencsére a röhögőgörcse is elmúlt. - Én már csak ilyen magányos alak vagyok, általában egyedül iszom. - Árulta el a szomorú igazságot, hozzá illő, ártatlan arckifejezéssel és lebiggyesztett ajkakkal.
Bólintott egyet, de arra már nem maradt ideje, hogy válaszoljon is. Mintha szánt szándékkal gyorsították volna fel az időt, gondolkozni se tudott. Ösztönösen tette le egyik lábát a székről s nyúlt a lányért, aki szerencsésen landolt a karjában.
- Semmi gond, megvagy. - Kifújta a levegőt, de a lányt nem igazán akarta elengedni. Megvárta, amíg összeszedi az egyensúlyát.
- Talán tényleg nem kéne többet innod. - Tette hozzá egy apró mosollyal. Kivételesen nem gúnyolódásnak szánta a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=226795#post226795][b]Császár Valentin - 2014.01.11. 23:02[/b][/url]

- Majd rájössz. - Válaszolta könnyeden, mintha fel se tűnt volna neki a barna túlzott kíváncsisága, pedig a lány meg sem próbálta leplezni azt. Bizonyára sok elképzelése lehetett, Valentin pedig nem akarta elrontani egyiket sem. Sokkal mulatságosabbnak ígérkezett volna egyből a tettek mezejére lépni, de türelmes ember lévén nem akarta elsietni a dolgot. Az este túlságosan jól alakult ahhoz, hogy az ilyen apró részletek felett csak úgy átugorhasson. Minden egyes pillanatot ki akart élvezni, az pedig csakis úgy lehetséges, ha megadja neki a kellő felvezetést.
Arra persze nem számított, hogy a lány olyat mond, amitől eláll a szava. Gyakorlatilag képtelenségnek tartotta egészen addig a pillanatig, amíg ki nem köpte a whisky felét. Miután a lány rosszalló fejcsóválását elnézve összeszedte magát,
- Akkor talán eddig még csak engem tüntettél ki eme igen különleges tulajdonságoddal? - Kérdezte egy hangyányit gúnyosra váltott hangnemben.
Miután a lány sikeresen feltápászkodott a karjaiból, egy cseppet mintha megorrolt volna a fiú megjegyzésére.
Valentin rezzenéstelen tekintettel állta a pillantást, kíváncsi volt rá, vajon a nőszemély meddig fog gondolkodni. Megcsókolja vagy ne? Túlságosan részeg lehetett, ugyanis hosszú másodpercekig csak bámult rá, de végül természetesen győzött a józan esze.
Valentin se volt már szomjas, de ő még valószínűleg meg tudott volna állni a két lábán, ha épp nem ül.
Esze ágában sem volt elutasítani a csókot, épp ellenkezőleg, vadul viszonozta azt. Jobb keze az alkoholmámoros kisasszony derekára csusszant, s határozottan közelebb szorította magához.
A hosszú csókot követően lassan hátrébb húzta a fejét, az arcára pedig csibészes mosoly ült.
- Azt hittem már nem is lehetne tovább fokozni a hangulatot, de úgy tűnik tévedtem.