A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=292038#post292038][b]Samantha H. McSouthernwood - 2014.05.12. 18:48[/b][/url]

Bár nem értettem az üzenet mibenlétét, nem tettem fel egy kérdést sem. Ahogy a papíron állt, felöltöztem, igen rövid koktélruha, magassarkú, és egy vékonyabb kabát volt rajtam, a hajam kibontva, minimális smink. Indulásra készen vártam a kitűzött időpontot. Dicséretet kaptam, és egy olyan csókot, amire nem számítottam. Mégis, viszonoztam, hiszen a múltkor épp én törtem így rá, és tudom, hogy a kapcsolatunkba mindez belefér. Habár a madarak azt csicseregték, Michell-el van dolga az ifjúnak, most mégis bennem keres vigaszt. Ez valahogy puzzle szerű.A kézfogás már sokkal inkább meglepett, de nem szóltam, csak mentem utána, bár nem mondom a sebesség igencsak megtette a hatását, és tartok tőle, ha nem fogja olyan határozottan a kezem, hamar kibillenek az egyensúlyomból. A türelmetlenségét nem tudom hova tenni, de annak ellenére, hogy fiatalabb, már most nagyon hasonlít rám. És nem lesz jó vége, ha a mentalitása nem fog változni ezek után sem. Nem tudom, mit mondhatnék erre. Muszáj lesz békénhagynom, vagy távolságot tartanom, ha nem akarom, hogy ilyen lelkicsorbalegyen, bár amennyire feltűnt, már késő.
-Jól van, nyugodj már meg! - csitítom, majd a megadott irányba indulok. Herótom van attól, ha utasítgatnak, de most nem merek ellentmondani, félek azt én bánnám meg nagyonnagyon, szóval jobb, ha csak megyek, és meg sem szólalok...
Ismét egy csók, és egy pohár pia, de a jelen pillanatban lévő álláshoz, hogy sokkal inkább úgy nézünk ki, mint egy szerelmes gerlepár, mint barátok, azthizsem ez nem is lesz elég. Amint lehúzom a pohár tartalmát, a szó szoros értelemben, kérek egy nagyon erős koktélt, és csak reménykedem benne, hogy hamar kihozzák.
- Noel, mi a pokol van veled, mit keresünk itt, és mi ez a sietség? - szegezem neki a kérdéseket, és habár nem vagyok benne biztos, hogy válaszolni fog, őszintén szólva megnyugtató lenne. Nem különbözünk sokba, nem vagyunk másfélék, de azért vannak határok, és ezt most vagy átléptük, vagy nem tudom hova tenni. A zavar épp elég, ami bennem keletkezett, hiszen elég nagy probléma, ha már az is felmerül bennem, vajon épelméjű e még háztársam. Mert komolyan, mi van, ha nem? Vagy megátkozták? Beverte a fejét? Beszedett valami kapszulát, amit úgy hívnak, szerelem? Jó lenne tudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=313290#post313290][b]Samantha H. McSouthernwood - 2014.06.15. 00:11[/b][/url]

- Amint elnézem, téged. - jegyeztem meg sokkal inkább magamnak, mint neki. Nem gondolnám, hogy ez a megfelelő pillanat arra, hogy kötekedjek vele, vagy kioktassam arról, mi érdekli, meg mit nem, ennek ellenére nem bírom visszafogni ezt a mondatot. Noel full szerelmes, és ez lejön róla, nem is értem most mit keresünk itt, ebben a közegben.
Figyeltem a mondanivalójára, hallgattam, amit mond, nagyon bókol, ennyire talán még sosem jött elő ez az oldala. Aztán úgy elkerekedett a szemem, mint egy újonc bocinak, aki bámul, és egyszerűen elakadt a szavam, de még a lélegzetem is. Noel nem láthatott mást, mint teljes döbbenetet a fejemen. Egy, nem így képzeltem el. Kettő, Noelből EZT nem néztem volna ki. Három... hahó! Én még fiatal vagyok, és szép, és sok hímnemű vár rám odakint, ugyan hogy tudnék elköteleződni egy mellett? Ez egy nehéz, és nagy döntés, amihez én még kicsit vagyok, hogy meghozzam, amúgy is, Michellet szereti nem engem, akkor én hogy kerülök ebbe a képbe? Szép keretet kapott, mondhatom, mégsem vélem magam ideillőnek. Amíg egyedül maradok továbbra is csak bambulok,mire visszaér végre valamennyire magamhoz térek, és egy nagy levegő után szólalok meg.
- Hát ez... meglepő volt. - csak ennyit bírok kinyögni, mondani, s el is akad a szavam, pont úgy, mintha nem lett volna. Most kéne átgondolni,mitévő legyek,de hiába is hinném, hogy ez csak egy vicc, túl komoly, túl igaz a pillanat, cseppet sem erőltetett, ami ilyenkor megszokott lenne, vagy lehetne. Egyáltalán nem. - Nem gondolom, hogy egyáltalán a semmiből rögtön házasodni kéne, Nono. Viszont! Mi lenne, ha csak.. érted.. én is kedvellek. - felállok az asztaltól, odalépek elé, az ölébe ülök, és megcsókolom, ha már itt tartunk. Aztán a füléhez hajolok, s halkan suttogom bele a szavakat. - Nem szeretnél elmenni... valahova? - mosolyogtam, majd megerősítésként kapott még egy puszit, utána pedig megittam a maradék pohár pezsgőmet egy húzásra, és rákacsintottam. Így jobb, így csendesebb, és épp elég egyelőre.