A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=805193#post805193][b]Várffy-Zoller Róbert - 2020.04.13. 21:37[/b][/url]

Szendrey Adél

Szakítás után a férfiak ellenállhatatlan kényszert éreznek arra, hogy alkoholba fojtsák a bánatukat. Én is így szándékoztam tenni, miután dobtam Tányát az előkészítőből egyenesen a csárdába indultam. Abban az ótvar porfészekben lehet a legjobban lerészegedni, mert ott akkor nem lógsz ki a közegből, ha berúgsz.
Lendületesen nyitottam be a csárda ajtaján.
- A Nagyúr megérkezett! Hódoljatok parasztok! - így jeleztem a bent lévőknek, hogy jobb, ha nem próbálnak meg belém kötni, mert különben véget vetek a szánalmas kis életüknek. Kinéztem magamnak egy eldugott asztalt, az ott lévő, messziről bűzölgő, tajt részeg manust arrébb taszítottam egy varázslattal, és levágódtam a székbe.  
- A Nagyúr inni kíván! Egy tálca sört! És egy üveg whiskyt! Gyorsan! - kiáltottam a pult felé. Szükségtelennek tartottam pontosítani a rendelésemet, mert szerintem úgyis csak egy féléjük van mindenből. A lehető legolcsóbb, borzalmas minőségű piák. De most mindegy is volt, mit kapok, csak legyen benne alkohol. Nehogy kinézzenek innen, hogy nem iszom rendesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=805388#post805388][b]Várffy-Zoller Róbert - 2020.04.14. 18:32[/b][/url]

Szendrey Adél

Nem emlékezhetek minden nőre, akivel dolgom volt, de a pultos csaj beugrott, hiszen én tettem nagy lánnyá annak idején a kéjbarlangként funkcionáló vidéki kastélyomban.
- Adél? Te aztán megváltoztál. - én egy hamvas, szőke cicababára emlékeztem, de most egy széttetovált valaki állt előttem. Bár a csárdához kétségtelenül passzolt ez az extrém külső.
- A többi hol van? - kérdeztem méltatlankodva, maikor csak egy korsó sört, egy feles kapok. Ha nem ihatok egyszerre sokat, akkor sose fog beütni rendesen.
- T-Á-L-C-A sört kértem és Ü-V-E-G whiskyt. - nem kiabáltam, csak még egyszer elmondtam lassan, tagolva a rendelésemet, mert hátha nem jutott el a tudatáig. Igen, kiállhatatlanul viselkedtem, mert ki kellett adnom magamból a feszültséget.
- Legfőképpen dühos vagyok. - böktem ki kelletlenül a kérdésére, mert erre most már enélkül is rájöhetett. Lehajtottam a whiskyt, és egy nagy korty sört is ittam, félig kiürült a korsó. Tényleg nem vicceltem, hogy nekem egyszerre kell sok pia. De ha mindenképpen fordulgatni akar, ám legyen, elnézegetem én a formás hátsóját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=805419#post805419][b]Várffy-Zoller Róbert - 2020.04.14. 21:30[/b][/url]

Szendrey Adél

Nem firtatta egyikünk se nagyon a közös múltunkat, de ez így is volt rendjén. Csupán annyi történt akkor, hogy mindketten engedtünk az adódó alkalom csábításának, és egyszeri kaland formájában utat engedtünk vágyainknak. Én élveztem, az viszont soha nem derült ki számomra, hogy vajon Adél mennyire élvezte. De valahogy nem is érdekelt, nekem csak az számított, hogy én megkaptam, amit akartam.
- Csak ennyi a gond? Parancsolj! - hatalmas mennyiségű galleont öntöttem ki az asztalra tértágítóval ellátott erszényemből. Ezt az egész kócerájt megvehettem volna zsebből, ha akarom.
- Ma mindenki a Nagyúr vendége! Én állom az egész esti fogyasztást! - ugrottam fel, és szóltam a csárda vendégeihez, amire taps és ujjongás volt a válasz, még a matt részeg manusz is feltámadt, akit az előbb eltessékeltem. Ezzel bőven adtam munkát Adélnak. Ha meglenne a magához való esze, pár varázslattal pillanatok alatt kiszolgálhatna mindenkit. De ő utálta a mágiát, vagy legalábbis ez rémlett nekem, és ki is bukott a tanodából.
- Köszönöm . - fogadtam a gratulációját.
- A kviddicsről pedig annyit, hogy... - megint szólásra kellett emelkednem, ismét a vendégekhez fordultam.
- Tudassátok az Orbán famíliával, hogy reszkessenek, mert a Nagyúr le fog csapni! A Klaudió gyereknek annyi! - a kviddics kapcsán egyből eszembe jutott, hogy van még törleszteni valóm, és itt most kiváló alkalom adódott arra, hogy ezt világgá kürtöljem.
- Tudod mit? Te is iszol velem! - toltam Adél felé a whiskyt, miután visszaültem a székemre. Persze ellenkezhet, de attól megint csak nem lenne jó kedvem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=805780#post805780][b]Várffy-Zoller Róbert - 2020.04.16. 20:49[/b][/url]

Szendrey Adél

Befejezni a Nagyurazást? Mintha bárki is árthatott volna nekem ebben a lepukkant kócerájban. Most meg különben is különösen szerettek, hiszen én álltam a cechet.
- Használj mágiát! - pár pálcasuhintással megoldhatta volna Adél a kiszolgálást ahelyett, hogy megszakad. Mire végez én már nem leszek szomjas, mert nem fogok rá várni.  
- Akkor tárgytalan. - húztam le a korsó sörömet. Majd gyors egymásutánban legurítottam még két korsót. Sörváltóban is bajnok vagyok, mondtam már? Mégsem kellett volna idejönnöm, ez nem az a hely, ahol helyrerázhatom a gondolataimat. De legalább a bogolyfalvi parasztoknak szereztem némi örömöt az ingyen piával.
- Ez gondolom elég lesz. Tartsd meg a visszajárót! - ismét egy nagy halom galleont tettem Adél elé. Állítom, egy havi fizetése legalább kijött a jattból.
- Az üveg whiskyt elviszem. Pá! - köszöntem el, de távozás előtt azért még csak azért is rábírtam a vendégeket arra, hogy éltessenek. Nem volt nehéz, egyből felzendült a jól ismert VZR Nagyúr rigmus. Még hogy átemelnek az asztalon? Cöh.