Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

A faluba költözése óta nem sokat volt erre, ahogy tehette, járta a világot, ahogy egyszer rég egy évig, de most már legálisan lophatja a napot. Persze, nem lehet mindig csak menni, valamikor fel is kell tankolni, vagy épp a hazai ízeket kedvelni, de nagyon. Ez pedig mostanság esett meg, pár napja, hogy második otthona földjére lépett. A falucska számára, a nagyvilág helyei után kissé unalmas, no de valamikor aludnia is kell, ez a hely pedig tökéletesen nyugodt, és tökéletes erre a feladatra, hiszen van, hogy napokig nem sikerül lehunynia a szemét, több-kevesebb ok miatt. Az iskola felé már rég szagolt, pedig néha igencsak jó beszökni, és röhögni, vagy épp valami mocsok dolgot tenni, de egyelőre ez még váratott magára, hisz még csak kipakolt, és henyélt.
Persze azért most is hiányolta a szórakozás részt, így nem kellett sokat győzködnie magát, hogy lenézzen a Csárdába, hogy elfogyasszon valami ehetőt, no meg ihatót. Magára kapta a szokásos szakadt farmer, laza felső, és bakancs kombóját – mert hát az sosem rohad le róla, és már indult is, hogy felfedezze, ilyenkor ki jár még odakint. Hosszan nyújtózkodás után jutott be a helyiségbe, ahol kezdésnek egy korsó habos italt rendelt magának, jó hidegen, majd amint kézhez kapta, hely után nézett. A pulthoz közel telepedett le elsőre, ott iszogatva nézelődött, bámulta az ismeretlen, vagy félig ismerős arcokat, kényelmesen ücsörögve. Nemigen figyelte az időt, hisz ráért, nem hajtotta senki, így nem tudja mióta ücsörgött ott, mikor megjelent egy nagyon is ismerős alak a placcon. Csak figyelte elsőre a szőkeséget, bujkáló vigyorral a szája szegletében, majd miután a lány helyet foglalt, felállt maga is. Mivel pohara üres volt, így elsőre azt töltette fel, majd már indult is a magányosan ücsörgő felé. Mivel nem járt a kastélyban, neki semmi infója nincs arról, mik történtek most ott, mi a helyzet, így teljes nyugodt lelkivilággal vizualizálta Mich alakját, bármi gyanú apró jele nélkül. Így, bártan dobta le magát mellé korsóját letéve az asztalra, és vigyort villantott a szőkeség felé.
- Hello, hello. Kit látnak szemeim. Hogy-hogy ilyen egyedül kuporogsz itt? – kezdte teljesen átlagosan, már ahogy a lánnyal kezdeni szokta, és hátradőlt a széken, ismét kényelmesen, félig a lány fele fordulva.

A csárda vendégei merőben más arcok, mint távolléte alatti puboknak. Ott aztán voltak olyan arcok, akiket ő is jobban megnézett magának, cseppet sem a szimpátia miatt. De itt viszont már túl békések az arcok, noha nem mintha bánná, most valahogy nincs kedve ahhoz, hogy vigyázzon a zsebe tartalmára, vagy az életére, mert ki tudja, mikor támad balhéhoz egy-egy nagyon nem szomjas vendégnek. Azt se kalkulálta bele, hogy nem marad egyedül – legalább is sokáig nem, de kellemes meglepetésként érte viszont így is. Mert miért ne, a barátságos arcok mindig jól jönnek, mert hát igaz a mondás, hogy csak az ökör iszik magában. Így, a kedve, ami eddig sem volt rossz, most csak jobb, és talán még jobb lesz, ahogy telik az idő, és a korsók száma. A pofi, amely már mellőle néz vissza rá, meg a hab a tortán, vagy mit szoktak erre mondani. Pár korty, mialatt a másik kissé feltűnőbb csendben van, de nem zavartatja magát. Lehet, hogy túl meglepte az, hogy itt van, hiszen nem szokása levelezgetni, hogy épp merre jár, csak fordul, és gondol egyet, ha épp kattan valami nála. Na meg nem is érzi azt, hogy bárkinek szüksége lenne jelentgetni, mivel tudják, hogy olyan, mint a bumeráng. Majd egyszer visszajön, nem? De a csend lassan eloszlik, mármint ami közöttük, és nem körülöttük van, hiszen amúgy a hely eléggé zajos. Újabb kortyok után végre megszólal ő is, amelyre vigyora még szélesebb lesz, és leteszi korsóját, hogy válaszoljon.
- Látni hát, sőőt. Már pár napja itt vagyok, csak bepótoltam az alvást. – tárta fel neki is, hogy eddig miért nem mutatkozott. - Dehogy nyel az el. Korábban kell felkelnie, hogy sikerüljön neki. – bumeráng. Ezzel pontosan azt mutatja. Az üveget, melyet a másik szeretget, csak most szúrta ki, ahogyan poharat rendelt neki, és már töltötte is. Nem volt ellenére, ez sosem, így biccentve köszöni meg, hogy megkínálta és megossza épp vele a nedűt. A szavaira csak rosszallóan rázza a fejét, miközben ujjaival az újdonsült pohara körül játszadozik.
- Ilyet.. rossz hallani. Mi lett ezekkel, hogy eljöttem? Zokog s szívem. – csóválta meg ismét a fejét, majd követve őt, lehúzta a pohár tartalmát egyhamar. Jólesően nyammogva kóstolta az ízt, miközben érezte belül azt a kellemesen maró érzést, ami ilyenkor átjárja, és letette a pohárkát.
- Melegebb vidékeken. Pontosabban egy kis tengerpart, napsütés. Most már itt is tök jó az idő, de amikor elmentem, még befagyott a hátsóm, így úgy döntöttem, hogy az kell most nekem. – ecsetelte, hogy mely vidékeken járt, s pihent meg, csak úgy, kedvtelésből, de cseppet sem dicsekedő hangnemben.
- Na és, erre mi a helyzet? – érdeklődött most ő, hiszen sok dologról tuti lemaradt, de most majd a jobbakat pótolhatja

>> Csinos, ideiglenes pofika <<
szabad avatar, nem akartam más foglalásából lopni



- Ó, nem érnék ennyit sem? Ez elszomorít. – biggyesztette le ajkait, persze, csak megjátszva, a felesleges szócskára reagálva. Nem, mintha valóban arra vágyna, hogy ily módon végezze, mint azok a szerencsétlenek. Se ez, se az igazi fele. Törött csontokat nem szeret forrasztgatni, de ki van ezzel másképp? Nyújtózik is egyet, miközben menetel, és ezen gondolkodott pár másodpercig, majd már nézelődött is tovább. Az oda-odapillantgatásokból néha leesett neki, hogy mi figyelhetett pár másodperccel ezelőtt, viszont nem szól érte, hadd tegye, nem különösebben mozgatja meg ez a dolog. Persze, mert nem lány, és mert ő is mindig ezt műveli. Ilyenkor persze, hogy nem zavarja.. Bezzeg, ha tényleg nő lenne.. Hamar elérik a helyet, szinte megkönnyebbül, hogy nem abban a bűzös mocsokban ácsorog – fitos nózija cseppet sem toleráns ezekkel a helyekkel szemben -, és hamar fel is találja magát, a másik örömére, vagy bánatára, nem érdekli.
Az, hogy kik veszik körül, már nagyon nem érdekli őt, körbe sem néz, ügyet sem vet arra, futóműveit ki csodája meg épp, vagy ki mit szól neki oda. Egyetlen célja, hogy épségben átlavírozzon az asztalig, minduntalan, akárhányszor erre jár. Nem lenne a legszebb, ha hasra esne, és mindent, amit maguknak, vagy legalább is, magának akar, a földön landoljon. Na lehet, hogy akkor ülne le a földre bömbölni, mint az igazi, hisztis csajok, akiknél hamar eltörik az a bizonyos mécses. De nem, sikerül a hadművelet, sikerül minden, és elégedetten szemléli a dolgokat eztán is. A srác hamar csatlakozik hozzá, persze, ő sem sieti el a dolgokat, de nem is morog érte, ráérnek, bár már ő igencsak szemezget a pohárral, igencsak megszomjazott, de most eldöntötte, hogy rendes kislány lesz, és megvárja, míg „társa” letelepszik, és együtt kezdnek bele a dolgokba. És lám, ahogy szembekerül vele, úgy villant felé egy mosolyt, vagy inkább mosoly, és vigyor keveréket, majd megemeli az első kispoharat maga is, és koccint vele.
- Egészségedre. – azzal zlutty, és máris landol a gyomrában a tartalom. Viszont, ez nem olyan kis kaland, amelyre számított. Erősen összerezzen, arca kissé fintorba megy át, de nem olyan vészesbe, viszont rettentően égeti a dolog. Nem, ez határozottan nem az az érzés, amivel eddig szembesült, és most azt kell felfedeznie, hogy lányként nagyon nem úgy érzi ezt sem. Káromkodik is magában, de megedződve nyúl ismét, és tölt, nem érdekli a dolog, hogy gyengébb, neki ez kell, és kész. Viszont, hamar szembesülnie kell a dologgal, hogy egyhamar kezdi máshogy érezni magát, mint eddig. Már egyáltalán nem fázik, arcára pedig, széles macskavigyor terül szét minduntalan, mikor a srácra néz. Nem, itt már nincs semmi rendben.
- Hé.. – böki meg a másik kezét, immáron fesztelenül,  elfeledve valódi énjét, aki már rég szundikál benne mélyen, és rég elfeledte azt, hogy mennyire fura volt őt látnia. Nem, most egész kellemes, hogy láthatja.
- Pocsék ez a hely.. nem akarunk.. átmenni valami.. mulatságosabba? – fogalma sincs, hogy hova akar menni, de innen el, mivel tényleg túl laposnak találja a hangulatot. Karina bulizni akar, tényleg bulizni, tombolni hajnalig. És amint kiürül az utolsó pohara is, ebben már nagyon biztos.. Ha kell, egyedül teszi meg.