A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=583737#post583737][b]Révay Nándor - 2016.04.05. 15:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=583859#post583859][b]Révay Nándor - 2016.04.05. 20:06[/b][/url]

Léna

  Nem tudná megmondani, mennyi ideje ácsorog a pultnál, elhatározta ugyanis, nem fog az órájára nézni. Léna kért időt, hogy rendbe szedhesse magát, s noha a férfi nem igazán értette, mit is kell magán rendbe szednie, egy nőnél ez sohasem néhány perc. Míg várakozik, rendel magának egy kupica ribizli snapszot, s lefolytat egy rövidebb eszmecserét a visszatérő csapossal is.
  - Meg kell hagyni, sosem gondoltam volna... - vigyorodik el, miközben fejét ingatja, s ledönti a pálinkát. A percek lassan telnek, s hamarosan meghallja Léna hangját maga mellől. Ajkai mosolyra húzódnak, ahogyan válla felett lepillant a nőre..
  - A legjobb meggybor, amit valaha kóstoltál - teljes testével felé fordul, inge a harmadik gombig ki van gombolva, nyakkendőjétől is régen megszabadult már. Valóban nem egy egy formális találkozóról van szó. Néhány pillanatig a csinos kis pofit tanulmányozza, s nem éri csalódás. Lerí a barnáról, hogy zavarban van.. Sebaj, iszik egy kicsit és elmúlik a zavara.
  Felmarkolja a két üveg nedűt, s a két poharat, melyeket melléjük kért, majd a hely villámgyors körbepásztázását követően fejével az egyik box felé biccent. Itt nem szabad sokáig nézelődni, még valaki azt hiszi, belé akar kötni a mágus, e pillanatban pedig semmi szüksége az ilyesfajta felfordulásra. Ahogyan a másik auror mögött sétál, ismét végigméri, soha sem látta még farmerban, ennyire hétköznapian, már-már muglisan öltözve. Nem férfiból lenne, ha tekintete nem tévedne a dereka alatti gömbölyű részre, de nem hibáztathatjuk érte, annyival magasabb nála, ha lenéz rá, automatikusan a perifériájába kerül.
  - Nos, most pedig jön az a pillanat, amikor igazam lesz. Megint... - Mindig visszhangzik fejében a javítás. Kicsavarja a dugót az egyik palackból, s a nő felé nyújtja. Megtölti az egyik poharat, majd a másikat is. A bor színe olyan mélybordó, hogy a kocsmában uralkodó félhomályban majdnem feketének látszik, átnyújtja Lénának az egyiket, saját magáét kissé ünnepélyesen maga elé emeli, megszagolja, kicsit meglötyköli, majd a nőre függeszti kékjeit. - Akkor az első megoldott ügyedre! - Ha Léna koccint vele, akkor mélyet kortyol a borából, melyet aztán hosszan ízlel, s csak aztán nyel le. Tekintete mindvégig a nőn marad, kíváncsi a véleményére és... egyébként is kedvel ránézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=612408#post612408][b]Révay Nándor - 2016.08.13. 22:58[/b][/url]

Nem ez az első alkalom, hogy Nándor és Léna kettesben töltik el az idejüket, volt már -a nő számára bizonyosan végtelennek tűnő- irodai munka, egy véletlen folytán holdfényes hamburgerezés egy igencsak romantikus helyen, a ma este azonban mégis más. Legalábbis a férfi szemszögéből mindenképpen. A korábbi alkalmak mind valamilyen módon szakmai keretek között zajlott, noha előkerültek személyes témák is, csak finoman érintve. Ám a munka mára véget ért, mindketten lezseren, kényelmesen, s szabad akaratukból vannak itt.
  Furcsán hat számára, amikor most először Léna tegeződik vele, ízlelgeti is a hangzását, s akaratlanul is halvány mosolyt csal az arcára. Ez tovább szélesedik, amikor aurorja beleköt még a tósztjába is. Nem is ő lenne.. suhan át agyán a gondolat, s már most eldönti, nem hagyja ezt repost nélkül, nem szeret megjegyzésekkel adós maradni. De most csak figyeli pohara karimája mögül, ahogyan a nedű az ajkait simogatja, az arcát, ahogyan élvezi azt az édes-savanyú ízt. Az idilli összképhez aztán hang is társul, mégpedig természetesen az elismerés hangja.
 - Remélem, nem csalódottságot hallok.. - incselkedik a nővel. Fel sem merült benne, hogy esetlegesen mellé lőne az itallal, eddig mindig bejött, ha bevetette.
 - Akkor mehet még egy tószt, bocsáss meg, nem tudtam, hogy a születésedért is elismerést vársz.. - hirtelen végigjárja tekintetével az elbűvölő arcot, a gyönyörű barna szemeket, a selymes, fényes barna tincseket - ... bár én megmondom őszintén, erre inkább Édesanyáddal koccintanék. Az elismerés mindenképpen jár - így. Így flörtöl egy zseni...
  Korábban felmerült benne, hogy megemlíti, a meggybor kissé erőteljesebb, mint a normális, mugli szőlőbor, köszönhetően a különleges eljárásnak, az íze mint a nehéz bársony, egy kis savanykás utóízzel, ami megvadítja az ízlelőbimbókat, ám ravaszul, észrevétlenül kúszik az elmére, s bódítja el kissé. Lénának talán jót is tesz, az első pohár után bizonyára a zavara is múlni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=612616#post612616][b]Révay Nándor - 2016.08.14. 23:34[/b][/url]

Léna

  Sohasem volt szokása az előéletét megvitatni éppen aktuális randevú partnerével, ez természetesen most sem lesz másképpen. Léna amennyire szemérmesnek és szégyellősnek mutatkozik olyan elszólásai, megjegyzései is vannak. Ez alkalommal vékony jégre merészkedett, ám botorság lenne részéről elrontani az estét, amikor az még el sem kezdődött, így ismét csak elmosolyodik. Jég kék tekintete mélyen a meleg barna szemekbe mélyed, majd könnyedén válaszol...
 - Nem lepett volna meg, ha te vagy az első, aki igen - ha most gyerekek lennének még talán a nyelvét is kiöltené a nőre. De már rég kinőtt a gyermekkorból, s már inkább másféleképpen próbál hatni a másik nemre. Ez persze sohasem ugyanaz alapján a séma alapján történik, minden nő másféle, mindegyikük szeszélyes, csak épp máshogyan. Ezért érdeklődik irántuk annyira.
  Ha öntömjénezésről van szó, abban Aurorparancsnokunk kvázi verhetetlen, így nem is engedi, hogy Léna a babérjaira törjön, hamar belefojtja a szót. De persze csak átmenetileg, mert eme nőpéldány sajátosságai közé tartozik ama képesség vagy jelen esetben képtelenség, hogy csak élvezze a bókot, még ha az kicsit fűszeresebben is van tálalva, mint azt megszokhatta. Úgy tűnik ma estére a marcona főnök úr szögre akaszthatja a fa arcot, mert ismét csak mosolyra, sőt inkább vigyorra húzódik a szája.  A szégyellős emberekkel nehéz témát találni, de az ő reakcióik a legjobbak.
 - Annyira azért nem lehet rossz a kedves, Mamma...? - el sem tudja képzelni, milyen lehet a nő anyja, neki magának sohasem volt, az apja nevelte... - Nem kell ám féltened - jegyzi meg nevetve. Hogy Nándort nem kellene-e félteni Léna édesanyjától, vagy éppen fordítva, arra inkább nem térnék ki...
  Poharát ismét a nőéhez koccintja, s belekortyol az italába.
 - És mi a következő? - érdeklődik aztán. A kérdésén szándékosan nem pontosít, meghagyja az aurorhölgynek a választást. Hogy mi lesz a következő ügye? Mi lesz a következő, amire koccintanak? Mi lesz a következő elismerésre méltó dolog, amit el szeretne érni? Rengetegféleképpen lehet értelmezni, és neki tulajdonképpen mindegy, miről is van szó. Csak hallgatni akarja, csak nézni őt, ahogyan az arca kirózsásodik, mert most rajta van az a bizonyos reflektorfény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=612846#post612846][b]Révay Nándor - 2016.08.16. 22:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=622298#post622298][b]Révay Nándor - 2016.09.26. 12:15[/b][/url]

Nándor kifejezetten élvezi a helyzetet, ő is kortyolgat bőszen, ám neméből és termetéből adódóan nála sokkal, de sokkal lassabban üt, mint a Lénánál. Ha csak alig is, de ő is érzi a bor jótékony hatását, ettől ugyanis lassan megállás nélkül mosolyog társaságára, s a beszélgetés is kezd mindenféle komolyságot nélkülözni. Noha meglepettséget színlel, egyáltalán nem éri meglepetésként, hogy beosztottjai suttognak a háta mögött. Nem példa nélküli a dolog és valaha ő is csak egy szimpla auror volt, s neki magának is megvolt a véleménye saját feletteseiről. Most azonban alkalma van azt is kideríteni, mik is valójában ezek a suttogások. Mielőtt Léna cserfes kis nyelve megeredne, rengeteg lehetőség villan át agyán, tudván miket tett a múltban, és hogy nem beszél senkinek a magánéletéről. Mit eredményez ez? A képzelőerő szárnyalását! A valóság sem nélkülöz őrült dolgokat, lenyűgözőeket, hajmeresztőeket és még megdöbbentőeket is, így kíváncsian várja, mivel nyűgözi le aurorja.
  Helyes, féljenek csak, legalább jobban dolgoznak...keményebben. Elégedett mosoly terül szét arcán, miközben tovább hallgatja a gyönyörű barnaságot. Az egoista jelzővel sincsen semmi problémája, elvégre, ha Nándor nem szeretné önmagát, senki sem tenné, s tulajdonképpen énközpontúságának köszönheti, hogy eljutott addig, ahol most tart. Ezt követően azonban a humorostól a képtelenig hall mindenféle feltételezést. Nem is bírja ezt kuncogás nélkül. Azon sem akad fenn, hogy kollégái bunkónak titulálják, nem azért a főnökük, hogy a hátsójukat nyalogassa. Az csak a kiváltságosaknak jár...
  Sajnos nem vág a parancsnok jellemébe, pedig a hallottaktól kitörne belőle a röhögés, s a végére már a földön hemperegve verné öklével a padlót. Így azonban csak elvigyorodik, -amely ugyanannyira ritka tőle-.
  - Le vagyok nyűgözve a kreativitásuktól - még a fejét is megingatja mielőtt egy újabbat kortyol a borból. - De a megnyugtatásodra közlöm, nem muglikon töltöm ki a frusztrációmat.. - hanglejtése és az ahogyan a nőre néz ismét, a minisztériumban felér egy szexuális zaklatással, itt azonban csak ellenállhatatlanul bugyinedvesítő és valahol talán kissé elgondolkodtató is. A többi agymenést arra sem méltatja, hogy tagadja vagy kikérje magának. Van, ami jobban foglalkoztatja.
  - És neked melyik feltételezést köszönhetem? Vagy melyik az amelyiket leginkább valószínűnek tartod? - kíváncsi kékjeit az alkoholtól immáron csillogó barna szempárra függeszti kíváncsian, miután két nagyobb korttyal kiürítette a poharát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=622961#post622961][b]Révay Nándor - 2016.09.28. 17:03[/b][/url]

  A percek észrevétlenül száguldanak, miközben ez a kettő egy lassú filmben érezheti magát. Az első borosüveg már teljesen kifogyott, Nándort kellemesen fűti az alkohol és ahogy parancsnokunk meg tudja állapítani, Léna sem feltétlenül azért nyúl a második üvegért, mert annyira szomjas.
  Elégedettséggel konstatálja, hogy a nő igencsak vevő az ő kis húzásaira és nem is hagyja viszonzás vagy reakció nélkül. Eddig is tisztában volt vele, nem hagyja hidegen, noha eleinte őszinte és nyilvánvaló ellenszenvet táplált felettese iránt, ahogy telt az idő az aurorhölgy édes kis pofija már nem a gyűlölettől vagy haragtól lángolt, hanem lányos zavarának jele volt. De ugyan ki hibáztathatja érte, Nándor igazán elbűvölő tud lenni, ha éppen úgy tartja kedve, vagy a céljai elérése érdekében erre kényszerül.. meg úgy egyébként is, de ezt csak kevesek tapasztalhatják meg. Hogy ma este milyen okból ilyen, azt csak ő tudhatja, Léna dolga egyszerűen annyi, hogy élvezze, amíg tart.
  Ahogyan a nőre néz, szinte pontosan tudja, mi játszódik le benne, azt azonban szinte sohasem látja előre, mi fog kiszaladni a kívánatos kis ajkai között. Kissé elneveti magát a feltételezésen, miszerint ő, Révay Nándor Aurorparancsnok a felgyülemlett frusztrációját bélyegek gyűjtésével vezetné le, és a szabadidejét kecskék mészárolásával tölti. Ez most komoly? Nyilván nem, ha Léna zavarban van, hajlamos az ilyen kis csacskaságok mondására. Talán percek múlva is ezt fogja emlegetni. Fejét ismét megingatja, miközben emésztgeti a hallottakat. Természetesen engedi a nőnek újratölteni a poharát.
  - Szerintem neked nem kellene többet innod, már így is félelmetesen félrebeszélsz, vagy csak nagyon félreismersz. Noha nem vagyok egy állatimádó, de legyen akármennyire is koszos vagy büdös, nem mészárolom őket unalmamban - közli, miközben a poharában lévő feketés nedűt forgatja. - Most kóstold meg, még finomabb, ha szellőzött egy kicsit! - beleszimatol saját poharába, bár az orrát teljesen átjárja már a Csárdában terjengő erjedt alkohol szag keveredve minden mással, ám még így is lehet érezni valamennyire.  
  - De ha esetleg ki szeretnél hallgatni, mert ugye hazudhatok is akár és egy magad fajta aurornak kötelessége alaposan utánajárni a dolgoknak, elmehetünk hozzám, hogy a saját szemeddel győződj meg róla, sem kőoltár, sem pedig egyetlen árva, fogvatartott, segítségért sápítozó kecske nincs a fészeremben, sem pedig a birtokom egész területén. - kissé kihívóan pillant most Lénára, és rettentően kíváncsi, hogyan reagál a "meghívásra" vagy éppenséggel inkább kihívásra. Nem biztos, hogy jól teszi, ha elfogadja...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=638390#post638390][b]Révay Nándor - 2016.11.12. 23:51[/b][/url]