A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=665#post665][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2012.09.27. 19:55[/b][/url]

A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=435556#post435556][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2014.12.11. 19:16[/b][/url]

Ha menni kell, hát menni kell. Doléance egész eddig álmatlanul forgolódott az ágyában a levitások által Labornak elkeresztelt szobában, pedig Doléance nem is bájitalkeverő. Na mindegy, neki tetszik ez a név, és különben is a probléma most az alvással van, nem a szobája nevével. Valószínűleg megülte a hasát az a sok tejbegrízes muffin, amit lefekvés előtt benyomott. Vagy nem kéne már délután ágynak esni attól, hogy mostanság korán sötétedik. Általában Doléance már nyolckor, de legkésőbb kilenckor - most egy félreértés miatt már délután - bekuporodik a takarója alá, hogy jó példát mutasson a diákjainak, ám most képtelen ott megmaradni. Hosszú, fehér hálóingjére kanyarítja világoskék köntösét, arra még kék kabátját is, belebújik a nyuszis mamuszába, és elindul a klubhelyiség felé.
Még lába sem éri a szőnyeget, visszafordul, és csizmára cseréli a mamuszt.
Csak a bolondok mennek el a faluig, ha a Levita konyhájához csak át kell szelni a klubhelyiséget, de a lányt nem hagyja nyugodni, amit hallott: a csárdában adják a legfinomabb fahéjas kakaót a környéken.
Vannak pillanatok, amikor az ember tudja, hogy a környék legfinomabb fahéjas kakaója nélkül kár is lenne próbálkozni az elalvással. Ez egy ilyen pillanat.
Az italozóhelyet könnyű megtalálni, de nem a zaj, csak az ablakokon kiszűrődő arany fény miatt. A tizenötnek kinéző Doléance különös látvány lehet a kabát alól kilógó hálóingben a szűk, zsúfolt kocsmában, ahogy belöki az ajtót, topog még kettőt sárga csizmájával a küszöbön, majd belép a helyiségbe. Végre megérkezett! Kicsit megborzong, ahogy a meleg helyre ér, aztán beméri a pultot. Ott lesz a kakaó!
Út közben kénytelen az egyik asztal mellett álló nagyobb darab, szőrös, hosszú hajú férfitől udvariasan és ahogy illik, jó hangosan bocsánatot kérni, mert a szembe forgalom miatt kénytelen súrolni a hátát, ahogy a csapos felé iparkodik.
De csak célhoz ér, és Doléance kecsesnek a legkevésbé sem nevezhető módon feltornássza magát az izgága bárszékre, hogy rendesen kilásson a pult mögül. Mustrálja az árjegyzéket, de kakaó sehol. Nem csügged egy percig sem, nem férhet ki a teljes kínálat ebbe a néhány sorba. Amikor odaér hozzá a pultos, az alapzajnak megfelelően próbálja felemelni halk hangját:
- Egy fahéjas kakaót szeretnék, kérem szépen.