A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Néhány óra telhetett el csupán azzal, hogy az egyik sarki asztalnál ücsörögve bámulom a kissé ködössé vált bogolyfalvi utcát. Az ablak mellett kortyolgatok nagyokat a kesernyés barnasörből, miközben minden hangot kizárva figyelem mindazt, ami odakint történik. Mosolyogva moziztam, amikor egy fiatal fiú lopva megfogta a kedvese kezét, vagy azon, amikor egy nagyobb csapat diák hangoskodva ünnepelte a Valkűrök mai győzelmét. Nosztalgikus görbével emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még én magam is a diákok közé tartoztam. Sőt, mi több; a kviddicscsapat tagjaként élveztem ki azt a gigantikus méretű rajongást, amivel a kint elvonultak viszonyultak a nyertes csapathoz. Kellemes kis péntek este ez. Szerelmespárok, barátok, családok kisgyermekekkel, diákok csintalankodása. Szeretem ezt. Ha már az én életem maga az unalom lett néhány hónapon belül – kisebb-nagyobb drámákkal emelve persze olykor vérnyomásomon –, akkor a másokénak tudjak örülni legalább.
Ujjaim közé veszem ismét a sörösüveg nyakát, de amint bőrszín ajkaimhoz emelem azt, hamarosan rá kell jönnöm, hogy mehetek is a pulthoz a következőért. Még egy, aztán ildomos lenne hazamenni, és tovább elmélkedni azon, hogy mikor is látogassam meg az iskolaigazgatót. Néhány dolgot meg szeretnék tudni bizonyos pozíciókról, hátha újra lenne állásom. Elvégre jelenleg egy munkanélküli negyvenes vagyok. Ultra kellemetlen az egész, de hát… magamnak kerestem a bajt. S ebből is hamarosan kimászok, mint mindenből eddigi életem során, noha már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áron. Sokat fizettem már életemben a rossz döntések miatt. Nem követem el újra.
Bal lábamat kissé húzva sétálok a pulthoz, hogy egy újabb kört kérjek magamnak.
– Norinácska – ejtem ki kedvesen a becézést, amire sejtem, hogy hamarosan nem kezemben landol az a palack, hanem a homlokomon. – Kérhetek még egyet? – lóbálom meg a szépséges fiatal lány felé az üres üveget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=855996#post855996][b]Hegedüsh Marcell - 2022.11.07. 10:42[/b][/url]

Néhány óra telhetett el csupán azzal, hogy az egyik sarki asztalnál ücsörögve bámulom a kissé ködössé vált bogolyfalvi utcát. Az ablak mellett kortyolgatok nagyokat a kesernyés barnasörből, miközben minden hangot kizárva figyelem mindazt, ami odakint történik. Mosolyogva moziztam, amikor egy fiatal fiú lopva megfogta a kedvese kezét, vagy azon, amikor egy nagyobb csapat diák hangoskodva ünnepelte a Valkűrök mai győzelmét. Nosztalgikus görbével emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még én magam is a diákok közé tartoztam. Sőt, mi több; a kviddicscsapat tagjaként élveztem ki azt a gigantikus méretű rajongást, amivel a kint elvonultak viszonyultak a nyertes csapathoz. Kellemes kis péntek este ez. Szerelmespárok, barátok, családok kisgyermekekkel, diákok csintalankodása. Szeretem ezt. Ha már az én életem maga az unalom lett néhány hónapon belül – kisebb-nagyobb drámákkal emelve persze olykor vérnyomásomon –, akkor a másokénak tudjak örülni legalább.
Ujjaim közé veszem ismét a sörösüveg nyakát, de amint bőrszín ajkaimhoz emelem azt, hamarosan rá kell jönnöm, hogy mehetek is a pulthoz a következőért. Még egy, aztán ildomos lenne hazamenni, és tovább elmélkedni azon, hogy mikor is látogassam meg az iskolaigazgatót. Néhány dolgot meg szeretnék tudni bizonyos pozíciókról, hátha újra lenne állásom. Elvégre jelenleg egy munkanélküli negyvenes vagyok. Ultra kellemetlen az egész, de hát… magamnak kerestem a bajt. S ebből is hamarosan kimászok, mint mindenből eddigi életem során, noha már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áron. Sokat fizettem már életemben a rossz döntések miatt. Nem követem el újra.
Bal lábamat kissé húzva sétálok a pulthoz, hogy egy újabb kört kérjek magamnak.
– Norinácska – ejtem ki kedvesen a becézést, amire sejtem, hogy hamarosan nem kezemben landol az a palack, hanem a homlokomon. – Kérhetek még egyet? – lóbálom meg a szépséges fiatal lány felé az üres üveget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=856002#post856002][b]Nádassy Norina Iza - 2022.11.07. 12:25[/b][/url]

Hazaérkezésem után az első után volt iskolámba vezetett, ahol felkerestem Orbán Gábriel tanár urat. Hosszas megbeszélés után az igazgatónál kötöttem ki, aki szintén beleegyezett abba, hogy önkéntesként dolgozzak Gábriel mellett. A fő elképzelésem, miszerint a Hipogriff Szelidítőbe megyek, sajnos nem sikerült, mivel jelenleg nincs felvétel. Ennek ellenére megígérték, hogy amint üresedés lesz, keresni fognak. Azonban nekem dolgoznom kell, így kénytelen voltam több irányba is kacsintgatni. A legendás lényektől nem szeretnék elszakadni, így ez tűnt a legjobb megoldásnak, illetve más jellegű tapasztalatot is tudok szerezni egy tanár mellett. Aztán sose lehet tudni, még az is lehet, hogy pedagógusi pályára fogok lépni. Azonban hiába kapok némi juttatást a munkámért, az kevés ahhoz, hogy eltartsam magam. Egyelőre még apával élek, de nagyon szeretnék elköltözni, s a saját lábamra állni. Így Nikonál is megfordultam, akivel megegyeztünk, hogy alkalmi bejelentéssel fogok a csárdában dolgozni. Nem új keletű számomra ez a munka, mivel diákként is jártam ide, szóval könnyen meg tudtam ugrani a feladatot már az első napomon is. Tehát a heteim úgy fognak kinézni, hogy amikor nem az iskolában vagyok, akkor itt vagyok a csárdában, s fordítva. Kicsit eltér egymástól a két pálya, de ott tapasztalatot szerzek, itt pedig pénzt. Hétvége lévén a csárdában vagyok, s már a sokadik órámat töltöm a pult mögött. Éppen egy korsót törölgetek a vállamra dobott lepedővel. Az előbb osztottam ki az újabb köröket, így most nincs jobb dolgom. Ezt a cselekedetet pálcával is meg tudnám oldani, de így legalább teszek valamit és nem unatkozom, közben pedig gondolataim ezer felé járnak. Az térít vissza a valóságba, hogy valaki a pulthoz lép és megszólít. A Norinácska megnevezésen csak megcsóválom a fejem, de arcomra mosoly ül ki. Igazából nem zavar, de azért nem lennék boldog, hogyha többen és rendszeresen neveznének így. A hűtőhöz lépek, kiveszek egy újabb üveget, kinyitom, majd a férfi elé helyezem. - Tudom, nem az én dolgom, de mi a gond? Rád nézek, s legszívesebben hosszában vágnék eret. – közlöm vele a tőlem megszokott őszinteséggel, köntörfalazás és szépítés nélkül. Ezt valaki vagy szereti benne, vagy nagyon utálnak érte, de úgy vélem, hogy ez az egyenes út. Kérdés közben két feles poharat helyezek a pultra, majd egy kis whiskeyt öntök bele. - Vendégem vagy!- lököm a teli poharat Marcell elé, majd a másikat megfogva emelek rajta egy picit. - Egészségedre!- közlöm, majd lehúzom a pohár tartalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=856009#post856009][b]Hegedüsh Marcell - 2022.11.07. 13:33[/b][/url]

Mosolyogva figyelem Norina mozdulatait. A mosoly pedig a fejcsóválásra egy teljes, tejbetök vigyorrá válik. Szeretek csipkelődni. És ha a másik vevő az ilyenre, akkor az a legjobb. A pultos lány nagyon talpra esett, és nagyon jól kommunikál mindenkivel, ahogyan megfigyeltem eddig. Kifejezetten fekszik neki a vendéglátás. Hiszen erre is – mint mindenre – születni kell valamilyen szinten. Én biztosan nem tudnék a pult mögött állni és boldog, boldogtalan baját vagy örömét hallgatni. Az üveg lágyan csúszik végig a bárpulton, hogy aztán tökéletes célzással hosszú ujjaim szorításában végezze. Görbém még mindig felfelé ível, és máris ajkaimhoz emelem a palack száját. A kérdésre először értetlenül döntöm oldalra a fejemet. Mi a gond? Mikor? Most? Most semmi. Vagyis… „Hosszában eredet vágnék”, mosolyom ekkor már keserédes. Tudom, hogy szörnyen festek mostanság. Bár ma kifejezetten jól éreztem magam… a reggeli dührohamomat leszámítva. Meg délután majdnem belerúgtam egy macskába, mert valami rendetlenkedett a ház előtt ékeskedő szeméttárolónál. De… mint mondtam, összességében nem vagyok feszült. Á! Magamat akarom átverni? Tényleg?
Miközben ezek zakatolnak elmém hullámvasútján, már egy pohár whisky is társammá lett. – Ó, köszönöm – engedem el a sörösüveget, a rövidital vegye fel a helyét. Norina felé mutatom, s egyszerre szabadulunk meg. Ki-ki a maga pohara tartalmától. Mélyet fújok, hogy a torkomat maró alkohol levegőhöz jusson, majd a pultra csapom.
– Arra – nyögöm félhangosan egy halvány mosollyal. Még egy ideig hallgatok, aztán csak megered a nyelvem. Persze eleinte azért csak óvatjával. – Sok mindent elkövettem az elmúlt egy évben, amire nem vagyok büszke. És most éppen azon gondolkodom, hogy hogyan tovább – fogalmazok egyelőre homályosan. – Te például tudod, hogy merre tart az életed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=856032#post856032][b]Nádassy Norina Iza - 2022.11.07. 17:13[/b][/url]

Marcell elfogadja a neki kínált italt, és jóízűen fogyasztja el az apró pohár tartalmát. A férfi nagy levegővételével ellentétben az én arcomon csak egy halovány grimasz fut végig az alkohol erőssége miatt, de sajnos vagy nem sajnos elég jól bírom. Több esetben konstatáltam, hogy jó pár embert gond nélkül le tudnék inni úgy, hogy ők már négykézláb másznak az asztalok alatt, én pedig az asztal tetején táncolnék. Hogy honnan tudom? Voltam én is még sokkal fiatalabb és bohóbb. Azonban leszögezném, hogy kifejezetten jó kislány vagyok. A hozzá intézett kérdésre nem kapok azonnal választ, sőt látszik rajta, hogy nagyon gondolkodik és jár az agya valamin, ami nyilván ahhoz kapcsolódik, ami miatt ilyen levert és komor. Igaz, ahogy most viselkedik velem, nem arra enged következtetni, hogy holnap Dunának vagy Tiszának megy, de ahogy eddig ott ült magányosan és bámult ki az ablakon, hát minden volt csak lélekmelengető nem. Én pedig túlzottan szociális típus vagyok, s a lelkemen viselem az emberek gondjait, így szívesen meghallgatom őt is. Olykor elgondolkodok, hogy pályát tévesztettem és pszichológusnak kellett volna mennem. Végül egy elég homályos és nem sokat mondó válasz hagyja el ajkait, amire én kissé oldalra biccentem fejem. Hmmm… Ennyi az első reakcióm, majd a pult mögötti szekrénynek támaszkodva fogok egy újabb törölgetni való poharat. -Ez nem hangzik túl fényesen, sőt! Azért remélem nem öltél meg senkit!- próbálom azért kissé lazábbra venni a beszélgetést, mivel nem szeretném, hogyha kardjába dőlne itt az este végén. A lelkiismeretem nem tudná elviselni, hogy én küldtem a halálba a kérdéseimmel. - Az életünkkel kapcsolatos döntéseink sosem könnyűek, és nem tudhatod, hogy jól vagy éppen rosszul választottál. Minden akkor fog kiderülni, amikor már nyakig benne vagy, s akkor kell megpróbálnod jól kijönni egy-egy helyzetből.- nem akarok én okoskodni, és remélem nem is érti félre. - Hát jelenleg stagnál, azonban próbálom megtalálni a helyem. Most kezdtem Bagolykőn az LLG tanár mellett, mint segítő. Mellette itt melózok, de szeretnék majd bejutni a Hipogriff Szelidítőbe, azonban a végcél a Minisztérium.- vonom meg nemes egyszerűséggel vállaim, mintha a világ legtermészetesebb és legegyszerűbb dolga lenne bekerülni a Minisztériumba. Bár azt még hozzá se tettem, hogy vezető pozícióra törekszem, azonban ahhoz sok-sok tapasztalat szükséges. - Na de mi az a borzalom, amit elkövettél az elmúlt évben? – kérdem, majd a poharat felhelyezem a pultra. Vállamról ledobom a lepedőt, majd két kezemmel felnyomom maga, és a felülök a férfivel szembeni pultra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=856568#post856568][b]Hegedüsh Marcell - 2022.11.14. 10:46[/b][/url]

Kedves mosoly telepszik meg arcomon az aprócska grimaszt felváltva, ami az alkohol erőssége égetett néhány másodpercre vonásaim közé. Egy amolyan „le a kalappal” féle ajakbiggyesztés és bólintás után poharam koppan a pultlapon, majd egy mély levegővétellel kihúzom felsőtestem. Úgy emelem fekete tekintetemet újfent az ifjú hölgyre. Látszik, hogy megtalálta a helyét ebben a munkakörben; tekintete kíváncsi, egyben tapintatos és megbízhatóságot tükröz. Mindez kell ahhoz, hogy jó „kocsmáros” legyen az emberből. A szociális érzék szinte kötelező. Persze, idősebb korban már fentáll a kiégés esélye – mint bármilyen másik munkakörben –, elvégre mindenkinek bújás és baját hallgatni a hallgató lelkét is megterheli. Főképpen akkor, hogyha olyan fogékony rá, mint a Nádassy lány. Nem fogalmazok tisztán, ez tény. Eléggé nehezen beszélek az elmúlt időszak történéseiről. Életem legintenzívebb érája volt, s bizony vannak benne olyan részletek, amiket szívesen felednék vagy akár semmissé tennék.
Hmmm, hallom Norinát és közben figyelem, ahogyan törlővel megszabadítja a poharat izzadtságcseppjeitől. Hangosan nevetek fel kínomban azon, hogy reméli, nem öltem meg senkit. Nem én voltam. Egyiket sem én öltem meg… csak magamat. Elfogadtam az ajánlatot, és végül én kerültem halottként a nyilvántartásba. Világokat, szerelmeket és barátokat lerombolva, miközben végig azt hittem, hogy helyesen cselekszem. Milyen érdekes a különböző szemszögekből tekinteni helyzetekre.
– Egy időre én magam voltam halott – jegyzem meg végül félhangosan. – Aztán… újra itt vagyok, csak már soha nem lesz semmi sem olyan, mint amilyen eddig volt, tudod – engedek meg egy keserédes félmosolyt, ahogyan az üveges sörre tekintek. Lassan változnak át vonásaim, ahogyan az üveg címkéjével kezdek játszani. Kissé megázott szélét piszkálom, és aprócska cafatokban vetkőztetem a palackot elhomályosult tekintetemmel. – Elveszítettem a munkámat is, a páromat is. A barátaimat keresni sem merem, mert… mit mondhatnék? – kacagok fel fájdalmasan. – Na, de elég ebből – erőltetek egy megjátszott vigyort borostás képemre. – Nem szeretnék a szánalmas, kocsmában panaszkodó, lecsúszott HVH lenni – veszek egy mély levegőt. – Habár… meglehet, hogy már késő – hahotázok saját nyomoromon, majd figyelmesen hallgatom tovább a lány szavait.
– A Minisztérium? – kérdezek vissza egy elismerő biccentéssel, és veszek egy kortyot a sörből. – Ott melyik osztály érdekel? – folytatom a társalgást.
A lány felpattan a pultra a poharak rendezgetése után, majd felteszi a nagy kérdést, amire megcsóválom a fejem. – Halottnak tettettem magam, egy másik férfi bőrébe bújtam, mert eléggé csúnya ügybe keveredtem Írországban… és így nagyon sok embernek hazudtam. Pedig csak védeni szerettem volna őket. Valahogy… fordítva sült el a dolog – legyintek. Nem is lényeges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=856827#post856827][b]Nádassy Norina Iza - 2022.11.23. 15:59[/b][/url]

Arcomon meglepettség látszik, amikor közli, hogy egy ideig ő volt halott. Ezt nem teljesen sikerült megértenem, mivel több megközelítésből is értelmezhető ez a kijelentés. Egyrészt -amire kisebb esélyt látok – lehet, hogy valami oknál fogva egy ideig azt hitték róla, hogy elhunyt. Másrészt az is lehet, hogy az életének olyan időszakát élte, amikor úgy érezte, szinte nem is él, vagy éppen teljesen hasztalan a létezése. Utóbbin úgy vélem, hogy a legtöbben végig mennek életük során legalább egyszer. Hiszen mindenkinek vannak rosszabb időszakai, amikor úgy érzi, hogy nincs kiút a gödör mélyéről. Fiatal korom ellenére én is éreztem már azt a lehetetlenséget Amikor kifejti, hogy semmi nem lesz olyan, mint korábban volt, biccentek egyet. - Ugyan olyan valóban nem lesz. De rajtad áll vagy bukik, hogy az új lehetőséget miképp használod ki, és merre forgatod a kereket. – nem tudom, hogy ezek a nagy coelhoi bölcsességek honnan jönnek, de ennél okosabbat nem tudok hozzá fűzni. Nyilván más lenne a gyerek fekvése, ha tudnám a pontos történetet, de nem tudom, így valódi tanácsot sem tudok adni. Bár nem hinném, hogy pont Nádassy Norina tanácsára lenne szüksége egy felnőtt férfinek. Márpedig ránézésre Marcell egy olyan nagybetűs férfi, aki szerintem igencsak megpiszkálja a nők fantáziáját. Nem megy bele részletekbe, de fény derül arra, hogy eléggé eltávolodott tőle mindenki, még a párját is elveszítette, pedig egy társ nagyon sokat tud segíteni akkor, amikor valaki egy lehetetlen helyzetbe kerül. - Nagyon sajnálom!- mondom halkan, majd oda lépek közel a pulthoz, s szabad kezemmel egy röpke pillanatra megfogom az övét. Egy „kitartás” mosolyt küldök felé, miközben tekintetemből süt az empátia és a kedvesség. Nem mondom, hogy nem sajnálom, mert akkor hazudnék, de a sajnálattól neki nem lesz jobb vagy könnyebb.
Elmosolyodok, amikor közli, hogy nem szeretne a kocsmában panaszkodó, lecsúszott HVH lenni. - Hát, most erre mit mondjak?!- kérdem felkuncogva, hátha ezzel tompítom a helyzet komolyságát. Kérdésére válaszolok, s a Minisztériumi tervek a szokásos reakciót váltották ki belőle is. - Varázslény-Felügyeleti Főosztály.- válaszolok a hozzám intézett kérdésre, s ezt követően ülök fel a pultra, s csak nem hagy nyugodni az általa elmondott homályos történet, így újra rákérdezek. Továbbra is burkoltan, de mesélni kezd, s egy filmekbe illő történet rajzolódik ki. - Hát… - igazából nem tudom mit fogok reagálni erre a dologra, de valamit illene, ha már rákérdeztem. Azonban ekkor egy srác lép a pulthoz, s int, hogy rendelne. Leugrok ültömből, majd oda lépek hozzá. Felveszem a rendelést, majd jelzem hogy kiviszem, ha elkészültem. - Nos, ez eléggé rosszul hangzik. Hogy a fenébe kerültél ilyen ügyletekbe? Vagyis a nagyobb kérdés, hogy miért?! Akkor jó ötletnek tűnt?- kérdem tőle kissé távolabb állva tőle, s közben egy korsó sört csapolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=856921#post856921][b]Hegedüsh Marcell - 2022.11.29. 16:06[/b][/url]

Valóban nem könnyen emészthető a történet, ami velem és – természetesen – szeretteimmel is történt az elmúlt évben. Gyilkosságok, emberrablás, ex-feleségem magánakciói. Utóbbi hölgyeményről kiderült, hogy szeretett Zsófiámmal rokoni szálak fűzik össze őket. Elektra megmentésemre és megkeresésemre szánt bátorsága és szeretete. Azonban minden eltűnt. Olyan eltorzult világot adott nekem az írországi „kaland”, amiből nem is tudom jelenleg, hogyan kerülhetnék vissza a valóságomba. Nehéz. Szinte lehetetlen. Elvégre semmi nem lesz már olyan, mint régen. Soha semmi nem lesz már olyan. A feleség-alak, akit eddig magam előtt láttam már arc nélküli, a gyermekek, akiket elképzeltem magamnak már nem léteznek. Eddig valamivel kellemesebben kezdtem napjaimat, hiszen ott voltak nekem a főnixek, azonban már ők sincsenek többé. Legalábbis nem abban a formában, amiben sajátjaimként tekinthettem rájuk. Apa típus vagyok. Vagyis szerettem volna sokáig elhinni, de olybá tűnik, hogy nem ez a sors van nekem megírva életem nyáltól és olykor vértől csöpögőssé vált könyvében. No, de sebaj. Minden a helyére kerül egyszer, hogyha megfejtem mi az, ami életem célja. Mert egyelőre fogalmam sincsen.
– Igazad van – ejtek meg egy esetlen, ám annál egyetértőbb bólintást Norina irányába. Feketéimet az ő tengerkék tekintetébe fúrom, majd halovány mosoly görbéjét veszik fel színtelen ajkaim. Jól esik beszélgetni. Még ha nem is azzal a megszokott nyíltsággal teszem mindezt, mint amihez az emberek többsége hozzászokhatott már. Veszek egy újabb kortyot az italból, és éppen elfordítom arcom egy asztaltársaság irányába, amikor megérzem a kedvesen lágy érintést kézfejemen. Óvatosan kapom oda fejem, és nézem az egy pillanat töredékéig tartó mozdulatot. Merlinre! De hiányzik az érintés…
– Ugyan – felelem halkan, lemondón legyintve kavargó gondolataimban. Figyelmesség. Együttérzés. Flört. Bármi lehet. De egy ilyen fiatal lány bizonyára nem az utóbbi szándékkal érintett meg engem. – Minden rendben lesz – erősítem meg magamban, amit Norina táplálni próbál belém. Bár el tudnám hinni.
– Hát – kacagok fel végül, és szabad jobb kezemmel kínosan vakarom meg tarkómat. – Szerintem jobb lesz, ha nem feszegetjük tovább – marad melegszívű görbém borostás arcomon a lecsúszott HVH gondolatkörre, majd csak akkor eresztem a lány tekintetét, amikor újra italomért nyúlok. – Hmmm – bólintok újfent elismerő hanglejtéssel Norina vágyára, majd hagyom, hogy az alkoholos ital bizsergetőn száguldjon végig már egyre kevésbé kiszáradt torkomon. – Sok sikert hozzá! Drukkolok neked – kacsintok játékosan, és mutatóujjammal felé mutatok. – Nem egyszerű bekerülni, de nem olyan lánynak látszol, akiből kispórolták volna a kitartást – engedek meg egy lelkesítő bókot, majd ismét visszakanyarodunk Írországhoz. Figyelem, ahogyan készíti a fiatalember rendelését, én pedig először csak láthatatlanul vállamat vonom. – Jó ötletnek semmi nem tűnt ebben – kezdem végül olyan halkan, hogy mások ne nagyon hallhassák, de Norinához még eljussanak szavaim. – Az ex-feleségem egykori szeretője balhés alak volt. Egy igazi seggfej, hogy pontosabbak legyünk – köszörülöm meg torkomat. – És az én birtokomban van egy olyan „tárgy”, amit ő minden áron meg akart tőlem szerezni. Sajnos, a Minisztériumig ment az ügy, és ők arra kértek, hogy soha ne térjek vissza Bogolyfalvára. Új személyazonosságot kaptam, nem léphettem kapcsolatba a szeretteimmel. Természetesen; a biztonságuk érdekében. De így hazugságokba keveredtem – rövidítem a sztorit. – És most itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=857790#post857790][b]Nádassy Norina Iza - 2022.12.28. 14:09[/b][/url]

A férfi pillantása sok mindent elárul, amikor megfogom kezét egy röpke pillanatra. Reakciója szíven üt, ettől pedig legszívesebben megöleltem volna, hogy érezze, nincs egyedül ebben a nagyvilágban, vannak még jó emberek és lehetőségek. Szerettem volna egy kis támaszt nyújtani neki, annak ellenére is, hogy nincs több köztünk egy szimpla ismerettségnél. Annyira meggyötörtnek és összetörtnek tűnik most az a férfi, aki korábban sok jelzővel volt illethető, de ezekkel nem. Próbálom nem kimutatni irányába, hogy éppen mi jár a fejemben, milyen érzéseim támadtak az irányába, a hallottak miatt. Szerencsére a beszélgetésünk, igaz továbbra sem vidám mederben halad, de kissé könnyedebb téma felé terelődik. Egy őszinte és kedves mosoly jelenik meg arcomon, amikor egy kisebb bókot kapok Marcelltől. Tisztában vagyok a saját képességeimmel, személyiségem és temperamentumom nyújtotta készségeimmel, de jól esik mástól is megerősítést kapni ez ügyben. - Nagyon szépen köszönöm!- válaszolok neki, amikor közli velem, hogy drukkol a jövőbeli terveimet illetően. Aztán megint visszatérünk a kellemetlen részhez, s a férfi most kicsit nyíltabban adja ki magából a történetet. Én az italok készítése közben csak hallgatom, s meglepetten pislogok rá. Lelki szemeim előtt, mintha egy akciófilm jelenetei pörögnének le éppen, ahogy elképzelem a vele történteket. S valóban, ilyen történetet eddig csak a TV-ben láttam, a környezetemben sosem esett meg, vagy legalábbis nem tudok róla. - Jesszus!- ennyit tudok kinyögni egy kisebb fáziskéséssel, miután ő befejezi monológját. Hátra fordulok, leemelek egy vodkás üveget a szekrényről, majd a 4 cl mércébe töltök belőle, amit aztán egy pohárba löttyintek. A szódás karért nyúlok, majd a poharat teljesen felhúzom az átlátszó buborékos folyadékkal. Egy szelet citromot és egy szelet lime-ot helyezek bele. - Nem lesz könnyű dolgod… innen újra kezdeni, újra felépíteni mindent. Lesz aki segítsen neked ebben? Van valaki, aki fogja a kezed és próbál vezetni vagy kicsit terelgetni? Mert őszintén szólva, szerintem nagyon nagy szükséged lenne rá. - fejtem ki neki a véleményemet, miközben kétszer két cent rumot mérek ki egy-egy megfelelő pohárba. Az elkészült italokat egy tálcára helyezem, majd a pultot megkerülve, a vendégtér felől fogom meg a teli tálcát. - Egy pillanat és jövök!- közlöm Marcell-lal egy mosoly kíséretében, majd a kisebb csapat felé lépkedek. Az italok kiosztása után, a tálcát testem mellett lóbálva, lépkedek a pultnál ülő férfihez. Tekintem végig rajta tartom, s figyelem a megtört, görnyedt tartását, ahogy emeli ajkához az alkoholt, s újra eszembe jut az a tekintet, ahogy kezeinkre pillantott. Megállok mellette, talán túl közel hozzá, ami akár zavarhatja is őt, majd a tálcát a pultra helyezem. Sosem voltam az a nő, aki túlgondolt volna dolgokat, inkább ösztönösen cselekedtem, így megfogtam a férfi karját, magam felé fordítottam, s megöleltem őt. Két karomat a nyaka köré fontam, s szorosan húztam magamhoz.