31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2013. február 8. 23:58 | Link

Öcsi! ^^

Tél. Az az évszak, amit az emberek azért szeretnek, mert hó van és a táj egyszerűen fantasztikusan néz ki. Ahogy a fák ágai leborulnak előtted a hó súlya alatt, és a madarak nem csiripelnek egyszerűen leírhatatlan érzés. Minden alszik, és várják, hogy újra születhessenek, és mindent elölről kezdhessenek. Bárcsak az emberi élet is ilyen egyszerű lenne. Az ember csak lefekszik és újra éled. Új bőr, új szervek és ami a legfontosabb új életet kezdhetek. Olyan könnyű lenne, ha az ember életét úgy lehetne állítgatni, mint a mugliknál a DVD-n azokkal a gombokkal. Hogy megállítás, kilépés vagy indítás. Sokkal egyszerűbb lenne. De ugye ez vele a gond, hogy egyszerű. Ami egyszerű az általában nem jó, mert akkor az embereknek nincs mibe belekötniük. És meg vannak lepődve néhányan, hogy miért utálom az embereket. Nem akarok velük közeli kapcsolatba kerülni, mert félő, hogy olyan leszek, mint ők. Egy a sok közül. Az lenne a legborzasztóbb dolog. Semmi különbség közted vagy köztem, minden ember ugyan olyan lenne. Nincsenek viták, csipkelődések mindenki tökéletes. És amikor minden tökéletes akkor lesz a legnagyobb káosz. De ha az ember jobban bele gondol, akkor a káosz az nem is olyan rossz. Na, de álljunk meg egy pillanatra. Hogy kerültem a káoszhoz az időjárásról? Na, mindegy… szóval a lényeg az, hogy majdnem minden embert megvetek, aki nem szimpatikus.
Ahogy a kis csávó arrébb ment rögtön leültem az első üres asztalhoz. A körülöttem lévő emberek szúrós szemmel méregettek, hogy mit keresek itt ilyen fiatalon, de mázlimra a másik srác jobban lekötötte őket. Még mázli, hogy nincs közük hozzá. A fiú még mindig az ajtóban állt. Könnyen lehet, hogy valamelyik izomagyú tirpák kiszúrja magának és baj lesz. Nekem meg semmi kedvem egy idegen fiú miatt összeveretni magam. De miért is tenném? Hiszen épp’ ez a lényeg, hogy számomra idegen. Mondjuk az is igaz, hogy annyira talán én sem vagyok kőszívű, hogy végig nézzem, ahogy péppé verik. Na de a jelen. Magamhoz intem a fiút, aki rögtön el is indul felém. Hát nem egy tétovázós típus az biztos. Lehet, hogy nők terén is ilyen? Majd meglátjuk, mert, ahogy hallom elég beszédes típus. Nos… akkor vágjunk bele.
- Nem csoda, hogy annak érezted magad. Itt az emberek többsége szúrós szemmel néz rád – egy gonosz vigyor jelenik meg az arcomon. – Igazából itt se kéne lenned. Hány éves lehetsz? Tizenkettő? – nem nézek a fiúra. Annyit beszél, hogy az szinte már rekord. De hát az én saram. Én hívtam ide, hogy csatlakozzon hozzám, most vállalnom kell a következményeit.
- Beszélj nyugodtan. Addig legalább nekem nem kell – minden szót halkan mondok. Az ember nem mondhat egy kocsmában semmit hangosan. Még a végén egy gyökér azt hiszi, hogy neki szól és ahelyett, hogy gondolkodna, rögtön cselekszik. Durr! Egy pofon. Arra eszmélek fel, hogy a fiú keze várakozóan lebeg előttem. Semmi kedvem nem volt ehhez, de mint mondtam: „Az én saram.”
- Maximilian Loveguard vagyok. Szia – tétováztam, hogy elmondjam-e neki a nevemet, de végül úgy döntöttem, hogy miért ne? Kezemet is felé nyújtottam, majd miután kezet ráztunk vissza csúsztattam az ölembe, és vártam a csodára, hogy végre kiszolgáljanak.
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 10. 14:29 | Link

Maxie tesó *-*

Mostanában tényleg nem tartom be a szabályokat. Vagy nem…. Nem, ez nem így van. Inkább meggondolatlanul viselkedem, ami nem jó. Egyáltalán nem jó. Ezzel kihívom Janey és Vincent haragját és bajba is kerülhetek. De szerencsére már van pálcám, ami megvéd. Vagyis… még sem, hiszen egy varázsigét sem ismerek. Sajnos. Jó, Janey és Lola is már mesélt egy-kettőről, de még nem tudom őket alkalmazni, használni. Szóval az a kis „bot” inkább dísznek van. De áprilisban végre meg fogják nekem tanítani, hogyan kell használni. Bár ha Janey lesz olyan kedves és felkészít, akkor már előbb fogom tudni a dolgokat, mint a többiek. Márpedig ha valamire megkérem Janey-t, akkor Ő teljesíti. Persze csak azokat a dolgokat, amik nem túl nagyok. Ha meg mégsem magyarázná el, akkor majd Vincent, vagy Endre. Na, ez teljesen lényegtelen. Inkább várok még két hónapot.
Szóval a mostani cselekedetem, amit ugyebár meggondolatlanul tettem, az az, hogy újra beléptem a kocsmába. Valójában a küszöbön állok, szóval még nem léptem be, de már majdnem. Sőt, pont ebben a pillanatban teszem be a lábam, ugyanis egy fiú nem fér el tőlem. Kicsit elvörösödve kérek tőle bocsánatot és továbbra is Endrét keresem a szemeimmel. De nem látom sehol. Kezdem kicsit kényelmetlenül érezni magam, ugyanis megint mindenki engem bámul, mint mikor először jöttem ide. Olyan rossz. Igaz, nem mindennap lehet látni egy 13 éves gyereket egy kocsmában. Megvakarom a fejem és azon gondolkodom, hogy ki kéne innen menni. De még a végén megállítanak. A francba! Rápillantok a fiúra, aki az előbb nekem jött. Felém int, ezzel azt jelzi, hogy üljek oda. Én mosolyogva odamegyek és leülök elé. Rögtön beszélni kezdek, de aztán abba is hagyom, mert lehet, hogy furcsa lesz neki, az, hogy be nem áll a szám.
 - Hát igen. – kicsit közelebb hajolok a fiúhoz, hogy csak Ő hallja azt, amit mondok. – És mindegyik olyan furcsa és hideg. Nem szeretem őket. Azt hiszem a kígyókon kívül az ittas emberektől félek még. – kimászok a srác aurájából és válaszolok a kérdésére. 13 vagyok. Sajnos még nem járok az iskolába, így nem tudom megvédeni magamat.
Egy kicsit furcsa ez a fiú, nem bőbeszédű, az egyszer biztos. De miért nem? Akikkel eddig találkoztam, azok mind vidámak voltak és szerettek fecsegni. De Ő más. Vajon miért? Ki kell derítenem!
 - Miért nem szeretnél beszélni? Mi a baj? – kérdezem tőle. Ekkor bemutatkozunk egymásnak, majd folytatom. – Úgy tűnik nem szeretsz beszélgetni. Tudod, nekem lenne egy csomó okom, hogy ne mosolyogjak, hogy ne beszéljek ennyit. Elmondom neked, hogy miért. Ha nem baj. Szóval én nyolc éves koromig egy nagyon szerető családban laktam. Meg volt mindenünk, ami kellett. Ám egy nagy autóbalesetet szenvedtünk, amit csak én éltem túl. Egyedül. A szüleim elmentek a Mennyországba. Sokáig el sem tudtam hinni, hogy mi történt és hogy anyut meg aput már csak képeken láthatom viszont. A baleset után a nagyanyámnál laktam kb. 3 évig, de aztán rákos lett és Ő is elhagyott. Azt mondta, hogy jöjjek ide, mert varázsló vagyok és majd a Bagolykőbe fogok járni. Felültem a vonatra és Őt sem láttam soha többé. Loveday O. L. Alvar örökbefogadott, egész nyáron vele laktam, nagyon boldogok voltunk. Volt neki egy pasija, aki sokszor járt itt. Ez volt az egyik ok azért, hogy idejöttem. Szerettem volna látni, hogy mikor nem a suliban és nem is otthon volt, akkor hol töltötte az idejét. De ez lényegtelen. Lola szült egy gyereket Benjinek még augusztus elején. Ám mikor elkezdődött volna a szeptember Loveday öngyilkos lett. Nem bírt folyton a kis babájára és rámfigyelni. Benji miatt pedig mindig szomorú volt, mert nem nagyon foglalkozott velünk. – egy könnycsepp gördül le az arcomon, de nem törlöm le. – Szóval Janeyhez költöztem, akinél még most is lakok. Nagyon sokáig a szobámba voltam bezárkózva, mert én sem tudtam már elviselni azt a sok rosszat, ami velem történt. Egyszerűen képtelen voltam feldolgozni, hogy négy szerettem és elhagyott engem. Örökre. Ám mégis tudok mosolyogni, hiszen majdnem egy olyan családban lakom, mint régen. Érted? Na, most te jössz? Neked is meghalt valakid? Vagy mi a baj?
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed