A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Ráfér valami kikapcsolódás, mert ha a tavaly ilyenkori átlagot nézzük, akkor tulajdonképpen nem is volt társasági élete. Jó, valamennyi mégis, amikor ismét jobban érezte magát, legalább a barátaival tisztességesen összejárt. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy sok jó ember állt mellette, meg még mindig ott is vannak, ha támaszkodnia kell valakire vagy valakikre - lényegesen könnyebb dolgozni a traumatikus eseményeket. Ennek hála mostanra már az egész leginkább egy rossz álomra emlékezteti, amiről nem szívesen beszél.
De hé! Ez egyszerűen nem nyomhatja rá a bélyegét az egész életére, nem igaz? Ezzel a felkiáltással fogadta el az ismerősök meghívását. Valakinek a születésnapja lesz a csárdában, ex-eridonos, szóval jönnek majd alumnisok és mestertanoncok is. Ez pont az a közeg, amit most talán a legbiztonságosabbnak és komfortosnak ítél. Az emberek már gyülekeznek, még nincs mindenki itt, de annyian azért már vannak, hogy zene legyen és az első egy-két kört már kirendeljék maguknak az asztalhoz - vagy épp elmenjenek a pultig érte. Mint ahogy Dia is épp tesz. Előtte még ketten várakoznak, így csípőre tett kézzel vár ő is a sorára, addig is a pult mögötti italszekrényekre bambul, azokat nézegeti, mik vannak még itt. Na nem mintha rendelne a drágábbakból, jók nekik a jól bejáratott márkák és opciók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=825013#post825013][b]Eszterházy Diána - 2021.01.20. 20:30[/b][/url]

Ráfér valami kikapcsolódás, mert ha a tavaly ilyenkori átlagot nézzük, akkor tulajdonképpen nem is volt társasági élete. Jó, valamennyi mégis, amikor ismét jobban érezte magát, legalább a barátaival tisztességesen összejárt. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy sok jó ember állt mellette, meg még mindig ott is vannak, ha támaszkodnia kell valakire vagy valakikre - lényegesen könnyebb dolgozni a traumatikus eseményeket. Ennek hála mostanra már az egész leginkább egy rossz álomra emlékezteti, amiről nem szívesen beszél.
De hé! Ez egyszerűen nem nyomhatja rá a bélyegét az egész életére, nem igaz? Ezzel a felkiáltással fogadta el az ismerősök meghívását. Valakinek a születésnapja lesz a csárdában, ex-eridonos, szóval jönnek majd alumnisok és mestertanoncok is. Ez pont az a közeg, amit most talán a legbiztonságosabbnak és komfortosnak ítél. Az emberek már gyülekeznek, még nincs mindenki itt, de annyian azért már vannak, hogy zene legyen és az első egy-két kört már kirendeljék maguknak az asztalhoz - vagy épp elmenjenek a pultig érte. Mint ahogy Dia is épp tesz. Előtte még ketten várakoznak, így csípőre tett kézzel vár ő is a sorára, addig is a pult mögötti italszekrényekre bambul, azokat nézegeti, mik vannak még itt. Na nem mintha rendelne a drágábbakból, jók nekik a jól bejáratott márkák és opciók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=825016#post825016][b]Lóránt Bence - 2021.01.20. 21:06[/b][/url]

Lassan itt a vizsgaidőszak, nekem meg már tele volt a hócipőm. Mostanában Babettnek is megvoltak a maga bajai, ém pedig lazulni vágytam és egy kicsit bulizni, mert már elegem volt a sok megsavanyodott levitásból. Mindenki be volt feszülve a vizsgáktól és az év végi hajtástól, és már nem bírtam tovább. Azt hallottam, hogy ma este lesz valami kis buli a csárdában, és mivel mestertanonc vagyok, nemigen kellett arra engedély, hogy végre kikapcsolódhassak. Mire leértem, már javában tartott az este, valami kisebb zenekar játszott, egészen táncolható zenéket. Mivel még tök józan vagyok, ez nem járja, úgyhogy jobb ha beállok a sorba, mert porzó vesével nem tudok rendesen táncolni. körbenézek, hogy van-e valaki ismerős, de természetesen nincs, meg elég nagy a félhomály, csak a zenekar mágikus fénylámpái adták meg az egész este hangulatát. Addig ütemesen doboltam a pulton, valami csajszi mögött, legalábbis a vonzó fenék csak lányhoz tartozhatott.
- Diussss - ismertem fel, amikor feljebb emeltem a tekintetem,és még így félhomályban is felismertem a színes hajzuhatagot, ami az egyetlen és megismételhetetlen pompomlányhoz tartozott. Egy darabig Dia látogatott minket és egy csomószor adott jó tanácsokat, meg persze lekötötte a figyelmünk. Mindig is bírtam, mert igazi laza csaj volt és bevállalós. Sosem néztem le őt, nem tudom miért, belőle ez természetesnek hatott. - Rég találkoztunk, minden okés veled? Mire hívhatlak meg? - kérdezem vigyorogva, már látom, hogy jó lesz az este, mert ahol Eszterházy Dia megjelenik, bendul a party. Kíváncsi vagyok, hány másodperc múlva jön oda valaki lenyúlni, de addig felpörgetjük a partyt. Másodpercek alatt fel lehet egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=825439#post825439][b]Eszterházy Diána - 2021.01.28. 20:16[/b][/url]

Még így a sorban állva is dobol a combján, lábával tap-tapol a földön a ritmusra. Nagyjából csak a szokásos 'mozgáshiányos' önmagát hozza, akinek nehezére esik türelmesen kivárni a kígyózó sort. Sosem volt az erőssége a türelem, mit mondjon. Már éppen az életét is elunná attól a megerőltető néhány perctől, amit újabb inger nélkül kell eltöltenie, amikor érkezik a felmentősereg. A nevére rögtön hátrafordul, és ha a hangból így a zene miatt elsőre nem is szűrte le, hogy ki szólítja meg, arcra már azonnal be tudja azonosítani a fiút.
- Beeencee, szia, nem is tudtam, hogy te is jössz. - Szélesen elvigyorodva fordult teljesen a fiú felé, és mikor halad a sor, akkor csak úgy hátralép egyet ő is, nehogy valaki beslisszoljon eléjük. Van itt pár ismerőse ugyan, és hát a "házigazda" is az, de valójában a legtöbbjük nagyon felületes, nemrég ismert alak, Bencét pedig azért mostmár mégiscsak évek óta ismeri.
- Aha, minden tök oké, elvagyok. Képzeld, lett egy gekkóm és NAGYON ÉDI. - Elég random, de valamit mondani akart, hát ez jött ki. A valóságot még sem mondhatja, hogy csak nemrég érzett újra kedvet arra, hogy nagy társaságba menjen, 2-3 hónapja.
- Rád bízom, úgy voltam vele, hogy majd kitalálom, mit kérek, ha sorra kerülök. Csak izé.. sör ne legyen. És veled mi van, megy még a kviddics? Pozíciót váltottál, mintha megrottyantak volna kicsit az izmaid. - Nevetős mosollyal megtapogatja Bence felkarját, mintha hitelt akarna adni az amúgy egyértelműen súlytalan és komolytalan szavainak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=825444#post825444][b]Lóránt Bence - 2021.01.28. 21:21[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy ismerőssel is találkozok. Az megint más kérdés, hogy miért nem gondoltam erre Bogolyfalván egy bulin. Szórakozott vagyok, meg egy picit csalódott a mostanában alakuló életemmel, és igen zavar, hogy nem foglalkozik velem az, akinek kéne. De Masa után megfogadtam, hogy magamra is gondolok majd, nem csalk mások érzéseire, ezért is szántam el magam most már, hogy egy kicsit kilazulok. Meg amúgy is közeledik a vizsgaidőszak és talán most kéne még egy jó nagyot bulizni. Esetleg kettőt, vagy hatot. Mondjuk ha már buli, akkor a színeshajú csajok legvadítóbbikával kell találkozni és tuti, hogy mellette nem lesz unalmas a parti sem. Igaz, nem ismerem elég mélyrehatóan Diát, de a pletykák és amennyit találkoztam már vele bulikon pontosan tudható, hogy ma nagyon ki fogom engedni a gőzt.
- Én sem, de örülök, hogy jöttem. Tök rég nem láttalak, hiányoztál, most jövök csak rá - mondom őszionte örömmel és vigyorral az arcomon. Tényleg ő az egyik olyan ismerősöm, aki fel tud vidítani, és általában nem érdekli, ha rossz kedvem van, vagy bárkinek, úgyis addig szórakozik, amíg ki nem csal belőled valami pozitív érzést.
- Gekkó! Ú, egyszer megmutatod? A gekkót - kacsintok rá hülyéskedve, és egyelőre még nem volt bátorságom hozzátennem, hogy "is". Tudom, hogy venné a poént, de valahogy nem éreztem olyan jófiúsnak, amihez hozzászokott. Nem akartam elriasztani semmivel, mégiscsak idősebb nálam, nekem meg ma szükségem van arra, hogy felvidítson és egy hatalmasat bulizzunk. Majd meghálálom. A lovagiasság kiveszőfélben lévő erény, úgyhogy gyorsan meg is hívom valamire. Tudom, hogy fullos, és nem lenne szüksége erre, de tényleg pofátlan leszek ma és vele maradok. Amúgy is rohadt jó csaj, meg laza, mint a rizsalánc, vagy mi. Ahogy megtapogat, egy pillanatra meglepődök, de aztán befeszítek neki, hogy lássa, nem puhultam el teljesen. Mindezt persze röhögve és majomkodva. Közben sorra kerülünk, a pultos pedig kedvesen megkérdezi, hogy mit kérünk.
- Minden koktélból és rövidből egy-egy lesz - tárom szét a kezeimet, majd gyorsan körbepillantok. - Arra az asztalra, légyszi - mutatok egy üresre, ami ugyan tele van pohárral, de nem ül ött senki. Valószínűleg azért üres. - Najó, elég lesz 5-5 minden koktél és rövidből mégis - vonok vállat, majd várok egy kicsit. Az első rövid megérkezik, a pultos nt, hogy a többit kiviszi.
- Hát, mondjuk a régi barátságokra? - emelem fel a közelebb lévő poharat koccintásra. Bár nem mondanám magunkat barátoknak, de haveroknak sem, inkább valami több. Tök tudja. A szemeibe nézve véromhogy koccintsunk és belevessük magunkat az estébe.