36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 4. 23:31 | Link

Balázs
a bál után


Nem mondom, hogy ura vagyok a helyzetnek, a gondolataim szerteszét, és zavart is vagyok. Egyedül abban vagyok biztos, nincs az a pasi, amiért cserben hagynám az egyik legfontosabb személyt az életemben, aki éppen...
- Repülöööök Ráheeeeel - felnyögök, nem olyan hosszú az út alapjáraton, de egy instabil, részeg Lédával - és őszintén ajánlom neki, hogy csak alkohol legyen benne - az út hossza megsokszorozódik.
- Léda... az egy fa... - rántom el, a fejem fogva. Ilyenkor eszembe jut, hogy ha én is ilyen voltam, mennyire jó fejek a többiek, hogy mindezt átélték a kedvemért, bár kevéske emlékeim szerint, én jobbára csak sírtam. Nehéz őt a járdán tartani, vagy épp meggátolni, hogy elüsse a mellettünk elhaladó hintó. Olyan furcsa érzésem lesz, amikor meglátom. Lehet, nem volt igaz, hogy nem akarom tudni, ki ő? Lehet igazából tudni akartam, és hagytam kicsúszni a kezeim közül az alkalmat? Nem, jobb ez így. Tuti nem lenne túl boldog, ha rájönne, akivel az estét töltötte, egy huszas mestertanonc...biztos, hogy idősebb volt nálam. Te jó ég, csak ne az egyik prof legyen... komolyan. Bár, a ruhám azért elrejtette a tetoválásom, esélytelen, hogy valaha is rájöjjenek, ki volt az...
- Ugye? - észre se veszem, hogy a kérdés hangosan is kicsúszik az ajkaim közül, majd elvigyorodok, mikor Léda megnyugtat úgy, hogy fogalma sincs, miről van szó.
- Az a srác egyébként... büdös volt a szája - grimaszol, mire én csak elnevetem magam, megnyugodva, hogy a csárda fényei feltűnnek, és hamar a körvonalak is.
- Úristen, Ráhel ne kérlek, csak ide hozzá ne - felvonom a szemöldököm, tudja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy ő most bármit is kérjen. A kezére is erősebben fogok, mert képes, és megszökik, de folytatom az utam, nem törődve az ellenkezésével.
Felcibálom a lépcsőn, és ha jól sejtem, mire az ajtóhoz érek, az már nyitva lesz, mert Léda üvöltése konkrétan az egész emeletet felveri.
- Meglepetéééés - veszem elő az angyali mosolyom, aztán kivételesen invitálás nélkül lépek be az atya szobájába, és fektetem le Lédát egyből az ágyára. A lány már a küszöbön földnek vágta a táskáját, nem mintha meghatott volna.
- Nem akarok itt lennnniiiiii - nyöszörög, de én állom ezt.
- Az senkit nem érdekel... kivennéd a táskájából a ruhát? Mindig van nála váltó - ezt már a bátyának címezem, aztán a kezemre nézek, mert valami nagyon zavaró tényező lett. Leszedem a csuklómról a nyamvadt maszkot, és az ágy szélére dobom.
- Meg kellene víz is... jó nagy kancsó - egyelőre csak Lédával foglalkozom, amellett, hogy rohadt dühös vagyok rá, aggódom is, mert így látva a szemét, már biztos vagyok benne, nem csak pia uralkodik a lány agya felett.
- Káromkodhatok anélkül, hogy vezekelnem kelljen egy hétig? - a kérdést végre Balázsnak címzem, és  rá is nézek most már.
- Igen, ő a kis húgod - nem, nem hülyülök, arcomon egyetlen apró jele sincs annak, hogy ezt poénnak szánnám. Egyszerűen elvárom, és jogosan, hogy segítsen, mert én az a fél voltam, aki most Léda, fogalmam sincs, mit kell csinálni. Már azon túl, amit már mondtam.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. november 4. 23:36
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2020. november 14. 23:40 | Link

Ráhel

Sietve ugrottam fel az egyik épp üresen ácsorgó hintóba, mert azonnal vissza akartam jutni a faluba. A kísértetházban történtek nagyon is felzaklattak, mert nem tudtam magamban elrendezni a dolgokat, ráadásul még a bűntudat is gyötört, amiért tiltott gondolatok, s érzések törtek fel bennem odabent. Idegesen morzsolgattam ujjaimat, majd a homlokomat gyűrtem velük újra és újra, miközben ostoroztam magam botorságomért. Nem szabadott volna eljönnöm erre a maskarás bálra, nem szabadott volna táncolnom azzal a csinos nővel, és nem szabadott volna engednem a kísértésnek. Ó Uram, miért nem állítottál meg? Miért nem tudtam megálljt parancsolni az ösztöneimnek, s mikor éreztem, hogy flörtöl, miért mentem bele a játékba?
Szörnyű dolgot tettem, s erre nem volt bocsánat. Tudtam jól, hogy erről még hosszasan kell beszélgetnem Vele, hogy megértse, nem tévedtem le az útról, s nem gondoltam meg magam a feladataim kapcsán, amit vállaltam. Még mindig ezt az utat akartam követni, úgy éreztem, hogy ez a helyes, így tudnék segíteni leginkább az arra rászorulókon, ezért is gyötört ennyire a bűntudat. Azt gondoltam, hogy már sikerült leszámolnom a múltammal, s hogy képes leszek ellenállni egy nő csábításának.
A csárdához érve, sietve tértem vissza a szállásomra, csak intettem az ott dolgozónak, vacsorát nem is kértem, egyik léptem szaporán követte a másikat, s úgy éreztem, menten megfulladok az ingben. Már nem volt rajtam az a puccos ruha, csak egy szimpla ing, az mégis veszettül szorította a nyakam, így amint átléptem a szobám küszöbét, máris nekiestem az ingemnek, hogy lefejtsem magamról az anyagot.
Tényleg megbolondultam, s ha ott maradok, talán több is lett volna mindez egyetlen csóknál. Mégis, mi ütött beléd Balázs?
- Nem akartam, tudod, hogy nem akartam letérni az útról? - hozzá kezdtem beszélni, ahogy az ágyamon ülve kezeim közé vettem a kis keresztet. Lehunyva szemeimet, immár némán folytattam vele a társalgást, ám mielőtt még a végére érhettem volna, üvöltésre lettem figyelmes. Ki is zökkentett az imádságból, értetlenül nyitottam ki az ajtót, hogy kinézzek az ajtón, s döbbenten láttam meg Ráhelt és a húgomat. - Ti meg mit kerestek itt? Léda?? - azonnal látszott, hogy valami nem stimmel, a húgocskám egyáltalán nem tűnt józannak. Táskája a lábam mellett ért földet, azonnal leguggoltam érte, majd felemelve azt, egyúttal be is zártam az ajtót. - Mi történt vele?- kérdeztem aggódva, miközben kinyitottam a táskát, hogy elővegyem a kért ruhadarabot, s átnyújtsam azt Ráhelnek. Őszintén nem hiányzott az estémből most ez a két lány, de nem dobhattam ki őket, ráadásul tényleg ramaty állapotban volt a testvérem.
- Víz…víz, jó máris hozom - sietve térültem-fordultam, s egy jó nagy kancsó vízzel tértem vissza, meg egy üres pohárral, amit azonnal meg is töltöttem , s úgy nyújtottam Ráhelnek.  - Te jó ég - döbbenten néztem végig Lédán, el sem akartam hinni azt, hogy ez ő. Annyira meglepett, hogy így kell látnom, hogy Ráhel kérdése csak ekkor zökkentett ki a gondolataimból. - Hogy mi? Káromkodni? Tedd…úgy sem foglak tudni megváltoztatni - erre nem igen tudtam mást mondani, már megszoktam azt, hogy Ráhel nem követte azt az utat, amin én jártam. Valószínűleg a húgomnak is ez lehetett a baja, pedig ha egy kicsit is foglalkoztak volna a témával, rájöttek volna arra, hogy ez egyáltalán nem rossz dolog, sőt. - Várj, ide kéne őt fektetni - hirtelen nem volt jobb ötletem, az ágytakarót lerántottam, hogy odaemelhessük a húgomat, de ekkor hallottam, hogy valami a földre esett az ágyról, s ahogy megfordultam, észrevettem a földön heverő maszkot.
Egy pillanatra megdermedtem, mert ez a maszk kiköpött mása volt annak a maszknak, amiben az a csinos nő volt velem azon a bálon, aki megcsókolt. Akit visszacsókoltam volna, ha nem szalad el mellőlem. Akire…akire nem gondolhattam úgy, ahogy, mert még az előző gondolataimért sem vezekeltem eleget.
A maszk után nyúltam, s ujjaim közé véve azt, arcomra fagyott a döbbenet, ahogy alaposabban is szemügyre vettem azt. - Ez…? - értetlenül fordultam vele Ráhel felé, mert nem lehetett az, hogy ez az övé. Ugye nem?
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 18. 20:51 | Link

Balázs
a bál után


Valahol mélyen van bennem egy aprócska keserű érzés, amiért belerondítottak az estémbe, de látva az elázott barátnőm, hamar szerte is foszlik. Mindig is volt az életemben egy fontossági sorrend, amit úgy tűnik, nem hagytam magam mögött. Egy pillanatra nem vacilláltam, mégha így utólag rosszul is érzem magam. Léda fontosabb, ezt tudom. Azonban tudom azt is, hogy így eljönni nem volt túl szép dolog, még úgysem, hogy serényen hajtogattam, többet úgyse látom. Talán pont ez az, ami rossz. Hogy több ilyen alkalom nem lesz, hiába botlok belé, hiába sétál felém az utcán, jó eséllyel meg se fogjuk ismerni egymást. Pedig nem tudom megmondani, mikor éreztem utoljára ilyen jól magam.
Viszont most az ódzkodó barátnőm kell biztonságban tudnom, akkor is, ha tudom azt is, pár napig biztos nem fog szóba állni velem, amiért a bátyához viszem, de könyörgöm, nem volt jobb ötletem.
- Buli volt - megvonom a vállam, mintha ez annyira természetes lenne, de elnézve a lányt, még én sem tartom annak.
- Fogalmam sincs egyébként, egy srác szájából szedtem ki, de addigra már ilyen állapotban volt... és nem, nekem azt mondta, el se jön Halloweenezni, úgyhogy fogalmam sincs, mi történt vele... baszki hazudott nekem? - amit egyszerűen nem tudok elképzelni. Az nem lehet, hogy engem is kizár, mint Balázst. Hiába nyöszörög, megmosdatom, legalább az arcát meg a nyakát, aztán nézek a férfire.
- Kimennél? - tudhatja, hogy át akarom öltöztetni, s amint szót fogad, meg is teszem. Akaratlanul ugranak be képek, mikor az ilyen esetek fordítva történtek, épp ezért vagyok dühös. Én tudom, milyen az az út, amin a lány indult, azt is tudom, attól semmi sem lesz könnyebb, csak saját magát teszi tönkre.
- Valld be, hogy nem is akarsz - vigyorogva pillantok Balázsra amint visszatér, reflektálva a megjegyzésére, hogy úgysem tud megváltoztatni. De egyébként igaz is, ha változok, azt magam miatt teszem, vagy maga az idő lesz a ludas, eltűnt belőlem a megfelelési kényszer, már nem akarom, hogy mindenki kedveljen. Már elég az, ha nyugodt lelkiismerettel tükörbe tudok nézni.
Odaemeljük Lédát, ahová mondja, aztán elnézve, hogy a lány bealudt, fogom magam és leülök a kis kanapéra, mintegy jelezve, hogy húgával együtt, megkapott engem is.
- Szerinted adnak még itt lent kávét? - arra bizony szükségem lesz, mert aludni nem tervezek.
- Az? Az egy maszk... tudod... maszkos bál volt, gondolom téged meg sm hatott a szép meghívó, de legalább böjt volt? - kicsit kellemetlenül érzem magam így kettesben vele, miután az utolsó találkozásunkkor felhoztam olyasmit, amit talán nem kellett volna, de most az egyszer imádkozom némán azért, hogy ne kerüljön szóba. Hülye szoba. Hülye kereszt.
- Valószínűleg életem férfiját hagytam ott - sóhajtok fel az alvó barátnőm nézve, végre kicsit engedve a keserű érzésnek.
- De nem baj, tuti egy égi jel volt arra, hogy neki ne álljak pasizni - mert ugye fő a pozitívitás.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2020. november 24. 20:20 | Link

Ráhel

- Buli? Ez nektek a buli, hogy így szétcsapjátok magatokat? - egy kicsit bosszúsan keltem ki magamból, de nem is Ráhelre voltam mérges, sokkal inkább a húgom viselkedése aggasztott. Emellett a bál is rajtam hagyta a nyomát, még mindig feszült voltam a történtek végett, hisz majdnem óriási baklövést követtem el, sőt, azt hiszem, hogy már azzal az egy csókkal is felkerültem a bűnösök listájára.
- Halloween? A Kísértetházban voltatok Halloweenezni, amit reklámoztak a plakátokon? - meglepetten vontam fel a szemöldököm, azt hittem, hogy valami házibuliban lehettek, ki hitte volna, hogy a húgocskám is ott volt. Így viszont csak még nagyobb lett bennem a bűntudat, tudva azt, hogy a húgom valahol ott a közelemben vette be azt a bogyót, vagy akármit is , ami ilyen hatással volt rá, s hogy akár ki is használhatta volna valaki, ha Ráhel nincs a közelében. Tulajdonképp hálás lehettem a lánynak, hogy ilyen jó barátnője volt Lédának. - Ha neked sem mondta, akkor nagyon úgy tűnik, hogy hazudott - sóhajtottam, miközben gondterhelten megdörgöltem a tarkómat, majd kérésére odanyújtottam a ruhákat.
- Persze - biccentve magam mögött hagytam a helyiséget, addig töltöttem egy kancsó vizet, szereztem két poharat, s azokkal tértem vissza. Ráhel tekintetébe fúrtam a pillantásom, volt benne egyfajta határozottság, amit amúgy mindig is kedveltem, még akkor is, ha az olykor szemtelenségbe csapott át. - Nem akarlak, vagyis csak néha. Egy-két szokásodtól azért megválhatnál - jegyeztem meg, ezzel utalva például a csúnya szavak használatára, vagy az efféle felhőtlen bulizásokra, amiket a húgom is művelt. Mondjuk, azt nem tudtam, hogy Ráhel az utóbbi időben viselkedett-e hasonlóan, de bíztam abban, hogy legalább már ő megkomolyodott egy kicsit, nem úgy, mint a húgom, akire rossz volt ránézni ebben az állapotában.
- Inkább segíts - odaléptem, hogy elfektessük Lédát az ágyamon, ekkor koppant valami a földön, s ez volt az a maszk, ami a kezem ügyébe akadt. Nagyon ledöbbentem, mert kiköpött mása volt annak, mint amit az a gyönyörű nő viselt a bálon, így a kávés kérdésre sem tudtam reagálni. Egy pillanatra lefagytam, s csak aztán szegeztem Ráhelnek a kérdést. - Aha…nem volt böjt, én i…mindegy - nyögtem ki, miközben a gondolataim ezerrel kavarogtak. Hirtelen a legrosszabbra gondoltam, hogy talán a húgomé, úgy éreztem, hogy egy gombóc fojtogatja a torkomat, de ahogy Ráhel beszélt, úgy kezdtem egyre inkább arra a következtetésre jutni, hogy talán mégis ő volt az. Ő volt???
- Hogy érted, hogy pasizni? Mi történt? - kíváncsiságomat nem tudtam leplezni, ami talán feltűnő is lehetett, hisz soha nem érdekelt ennyire a magánélete, hogy ilyen mélységekig belemenjek, most viszont túl zavaros volt számomra minden, s a maszk…a maszk sem volt rám jó hatással. Még mindig a kezeim közt szorongattam, újra lepillantottam rá, majd vissza Ráhelre, mintha csak azt próbáltam volna elképzelni, hogy vajon hogyan is nézhet ki benne.
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 26. 20:29 | Link

Balázs
a bál után



- Igen! - kelek ki magamból én is, mert rosszul esik, hisz a húga fekszik az ágyán, mégis én kapom a fejmosást, pedig ennél józanabb nehezen lehetek.
- Képzeld most már ilyen. És ne csinálj úgy, mintha valaha is szentek lettünk volna. Idehoztam, mert a kastélyba nem vihettem, és mert valami miatt a segítségedre számítottam, de nekem nem vagy a bátyám, ezt majd rendezd le Lédával, ha életképes lesz - fújtatok dühösen, és persze, mi is lehetne a legjobb reakció, mint a fejéhez vágni, semmi köze hozzám.
- Sajnálom - mert bocsánatot kérni is tudok, és megy is, amint lenyugszom valamicskét. Nem tudom, miért csinálja ezt, mikor tudja, velem feleslegesen futja a köröket, én nem leszek más.
- Miért annyira meglepő? Talán csak te nem voltál ott. Fogalmad sincs, mit hagytál ki - mosolyodok el halványan, továbbra is szilárdan állítva, ő ilyen helyekre tuti nem jár, mert ellenkezik azzal,... ami ő.
- Vagy csak félúton meggondolta magát - vonok vállat, mert ez az aprócska részlet oly' mindegy. A jelenlegi állapoton már nem változtat.
- Így is mérföldekre vagyok attól, aki voltam. Miért akartok mindig többet? Majd az idő elrendez - rázom meg a fejem, hisz szerintem már bőven eleget változtam. Mindig más volt a forgatókönyv, mindig én voltam az, aki úgy feküdt az ágyon, hogy saját magáról se tudott, nem hogy arról, mi folyik körülötte. Én voltam az, aki napokra, hetekre felszívódott, hogy aztán egy hulladékként térjen haza, akit Léda összekanalazott, és felszedett a padlóról.
- Úgy viselkedsz, mintha legalább egy tanga lenne - forgatom  meg a szemem. Nem mindent tudok megszokni tőle, például azt se, hogy úgy néz arra a maszkra, mintha ördögtől való dolog lenne.
- Esküszöm nincs megvoodoozva - teszem szépen hozzá, hogy biztosítsam róla, ez az, aminek látszik. Nem több.
- Te? - nézek rá, amint sikerül úgy helyeznünk Lédát, ahogy ő akarja. Az sem szokása, hogy félbehagyja a mondatokat, engem meg általában mindig érdekel az, ami vele van. Berögződés.
- Hát volt ott valaki... ő... más volt, és tetszett, és jól éreztem magam vele... Aztán meg Hamupipőkét játszottam... megcsókoltam és leléptem, de tökmindegy, talán így volt jó, úgyse tudom meg az életben, hogy ki volt... Mit érdekelnek a pasi ügyeim? - szegezem neki hirtelen a kérdést, látszólag, hogy tereljem a témát.
- Nyugi, én beletörődtem ebbe... - mutatok végig rajta esetlenül, mert amúgy nem vagyok benne teljességgel biztos, hogy sikerült megértenem ezt mind, ami ő.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2020. november 26. 21:05 | Link

Ráhel

Úgy kikelt magából ez a lány, ahogyan már nagyon rég nem láttam, bevallom, meg is lepett, még a homlokom is összeráncolódott kicsit, ahogy tekintetébe fúrtam komor pillantásom. Nem tagadom, rosszul esett az, hogy ennyire megemelte a hangját, bár az is igaz, hogy talán én sem a legmegfelelőbben kezeltem a mostani helyzetet. Túlságosan feszült voltam az esti történések után ahhoz, hogy még ezekkel a problémákkal is szembesüljek.  
Nem is vágtam közbe, hisz utólag beláttam, hogy neki is volt oka fennakadni a megjegyzésemen. Inkább csak vártam, hogy elcsituljon magától, ha ez nem történt volna meg, úgy biztos felszólaltam volna, ám szerencsére erre nem volt szükség, mert egy fújtatást követően bocsánatot kért. Nocsak, Ráhel erre is képes? Ez már jól esett, pozitívan is könyveltem el, s tény, hogy az elmúlt időszakban rengeteget változott. Néhány éve még rosszabb volt a húgomnál, most meg…mintha kicserélték volna, sok esetben felnőttnek tűnt, leszámítva a stílusát.  - Nem gond, azt hiszem, hogy a kelleténél én is hevesebben reagáltam, te se haragudj rám - úgy éreztem, nekem is bocsánatot kell kérnem tőle, így volt korrekt ez.  Az mondjuk meglepett, hogy ugyanazon a bálon voltunk, s véletlenül ezt majdnem el is árultam, de az utolsó pillanatban mégis sikerült elharapnom a mondat végét.
- Igazad van, tényleg jó irányba változtál Ráhel, és ezt már akartam mondani neked. Ha néha noszogatlak, nem azért teszem, mert meg akarlak változtatni, csak…próbálok rád jó hatást gyakorolni, de talán már nem kell - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, mert annak ellenére, hogy olykor úgy beszélt, mint a kocsis, helyén volt a szíve, és ez sokat számított.  - Remélem, hogy egy napon majd Léda példát vesz rólad, és rájön arra, hogy ez, amit most művel, rossz irányba sodorja - sóhajtva telepedtem le mellé az ágy szélére, a húgom miatt még mindig aggódtam. A maszk ezután került a kezeim közé, mely hirtelen kavargó emlékekkel árasztotta el az elmémet, s megijesztett. Kellett néhány másodperc, hogy összeálljon fejemben a kép, furának is tűnhettem a kérdéseimmel. - Te jó ég - szökött ki számon, amint meghallottam további szavait, még inkább idegesség lett úrrá rajtam, hirtelen le is dobtam a maszkot az ágyra, majd ugyanolyan gyors mozdulattal keltem fel a lány mellől, s fordítottam neki hátat. Arcomat ha most látta volna, talán Ő is rájön. Melegem lett, az idegességtől izzadni kezdett a tenyerem, s közben hevesebben vert a szívem, miközben arra gondoltam, hogy mit tettem? Eszembe jutott a csók, ahogy ajkai az enyémekhez értek, ahogy ágyékomban éreztem a tüzet, melyet már rég nem csiholt fel bennem senki sem.
- Nem érdekelnek a pasiügyed! Akarom mondani…nyilván csak úgy érdeklődök, mert mégis a húgom legjobb barátnője vagy, te vigyázol rá, én meg rád. Csak ennyi - vetettem oda a választ, miközben felé fordultam, közben gondolataimban újra magam előtt láttam őt a báli ruhában, s ahogy most megfigyeltem, valóban. Gyönyörűek voltak a szemei, az ajkai. Miért nem vettem ezt eddig észre? Mit művelsz Balázs?
- Ebbe? Mármint mibe? - gondolataimból kizökkentett a kérdésével, őszintén mivel nem igazán figyeltem, nem tudtam, hogy mire gondol, de miután végig mutatott rajtam, már rájöttem. - A papságomba? Miért olyan nehéz azonosulnod ezzel a dologgal?- értetlenül ráncoltam a homlokom, miközben gondterhelten masszírozni kezdtem a tarkómat, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e neki, hogy engem csókolt meg, vagy tartsam inkább titokban.
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 26. 22:50 | Link

Balázs
a bál után


Számomra ez sem újdonság. Újonnan megtanultam kiállni magamért, főleg akkor, ha úgy érzem igazságtalanul bánnak úgy velem, ahogy most ő. Persze Balázst is megtudom érteni, biztos nem túl jó érzés neki így látni a húgát, de akkor sem kenheti rám. Nem, tőle nem fogom eltűrni, hogy ő is a fejemhez vágja, rossz hatással vagyok Lédára. Hisz a lány is felnőtt, kiválóan el tudja dönteni, mit akar csinálni, és a barátnőjeként maximum ott leszek mellette, megállítani nem fogom. Az amúgy is álszentség lenne részemről.
- Érthető... - nézek újra az alvó lányra, megvonva a vállam. Mert mégsem olyan sérelem ért, aminek nyoma életem végéig rajtam marad, és a kezdeti feldúltságot letudva, túl tudok rajta lendülni. Apu miatt profira fejlesztettem ezen képességem.
- Bőven elég hatást gyakorolsz rám enélkül is - tagadni viszont felesleges, így csak sóhajtok egyet. A szemébe viszont nem fogok nézni, nem akarom, hogy lássa, ezt a kijelentésem még komolyan is gondolom. Nem szabad, tudom.
- Léda még Léda, nem változott semmit, csak egy olyan időszakon megy keresztül, amihez nekem korábban szerencsém volt. Ha pasi van a dologban, az illető csúnyán elbánhatott vele. Én csak hálás lehetek azért, mert abban az időszakomban botlottam belétek... lehet ha nem így van, még nála is rosszabb lennék - komolyan beszélek, mert tudom milyen az, mikor a földre rúgnak, aztán még jól meg is taposnak....  majd mikor olyanjuk van, felbukkannak egy csokor virággal, vagy egy nyúllal, és azt hiszik, minden rendben.
- Nehogy te is rosszul legyél nekem - kerekedik el a szemem, és csak néztem rá. Egyszerűen lövésem nincs arról, mi baja van, úgyhogy ez az állapot megijeszt kicsit.
- Csak ennyi... - biccentek egyet, aztán keserűen nevetve, rázom meg a fejem, hisz jó tudni, hogy is állunk akkor.
- Tudod, miért volt az az idegen annyira más, olyan furcsa? Pontosan olyan volt, mint te... Balázs... a  nyamvadt atya nélkül, akivel tök jókat szórakoztam, akivel könnyedén beszélgettem át éjszakákat, és akit szerettem. Pár órára, de legalább visszakaptalak... egy kicsit. Na, ezért olyan nehéz. Itt állsz előttem, szinte semmit nem változtál, bennem megint feltámadtak érzések, és dobhatom őket a kukába egy nyamvadt kereszt miatt - halkan beszélek, nyugodtan, mert egyszerűen jól esik ezt ki is mondani, annak ellenére, hogy a szemébe most sem tudok nézni, csak a szőnyeg mintáit fixírozom.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2020. november 30. 22:11 | Link

Ráhel

Meglepett az, hogy ennyire őszinte volt velem, mert a legtöbb esetben elhülyéskedik, többnyire viccet űz a hivatásomból, amit már megszoktam. Sokszor már fel sem veszem, ha azzal állít be, hogy áldjam meg, mielőtt még lángra gyúlna a kereszt, most viszont nagyon is komolyan hangzottak a szavai, s tudtam jól, hogy komolyan gondolja. Még akkor is, ha nem nézett rám.
- Magadnak is köszönheted Ráhel, nagyon sok erő lakozik benned, Isten jó útra terelt, ezért is tudtál talpra állni - nem akartam körbeudvarolni a szavakkal, de ez volt az igazság. Hittem benne, hogy az a sok beszélgetés gyümölcsöt érlelt az elméjében. A húgomnál is meg kellett volna indulnia ennek a folyamatnak, ő viszont valami oknál fogva elzárkózott tőlem. Hallani sem akart a hitről, és a segítségemből sem kért, ez pedig elkeserítő volt. Sóhajtva pillantottam még végig rajta, s ezt követően jött egyik pillanatról a másikra a megdöbbenés, s az a beszélgetés, mely a pokol mezsgyéjére sodort. - Igen, csak ennyi - vágtam rá ismét a választ, persze egyáltalán nem úgy reagáltam, ahogyan kellett volna, mert a történtek miatt komoly viharok dúltak a lelkemben. Tudtam jól, hogy nagyot hibáztam ma este, s most, hogy kiderült, Ráhellel, csak még rosszabbul éreztem magam.
- Hogyan? - ahogy tovább beszélt, s körül írta, hogy kivel is találkozott, annak hallatára elkezdtek égni a füleim, talán még el is vörösödtem, miközben a szívem egyre szaporábban vert, s úgy éreztem, hogy le fogok bukni előtte. - Ezt most..hogy érted? - nyeltem egyet, mert emlékeimben még mindig ott élt az a tinédzser lány, aki szerelmet vallott. - Nem…nem érezhetsz semmit Ráhel…- vágtam rá, de érezhetőt volt, hogy feszült lettem, s ideges. Meg kellett volna mondanom, hogy én voltam ott a bálon, de hogyan is tehettem volna ezt? Nem, talán nem kell, hogy megtudja. Vagy tudja? - Csak azért, mert találkoztál valakivel, ilyen nincs, hogy egyből érzelmek. Biztos sokat ittál - vágtam rá, de éreztem, hogy egyre nehezebben tudom kezelni ezt a helyzetet. - Talán haza kéne menned, hogy kipihend magad, nem? - finoman céloztam arra, hogy jobb lenne, ha elmenne.
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. december 2. 21:42 | Link

Balázs
a bál után


Úgy érzem kicsit félreértette a megjegyzésem. Hogy véletlenül, vagy szándékosan, az most teljesen mindegy. És talán jobb is így. Úgy jöttem vissza ide, hogy mindennek hátat fordítok, ami a múlt, és tessék. Újra ugyanott találom magam, és ugyanannyira tehetetlenül.
Nem tudok, és nem is akarok vitába szállni, noha kicsit túlzásnak érzem a hirtelen dicséretet. Viszont nem tudom megcáfolni. Erős vagyok, azzá váltam, és magamhoz képest, tényleg pozitív a fejlődés, ami végigment bennem, és mégis... nem tudom teljesen jónak érezni magam. Mellette valahogy sose.
Minden összedől hirtelen, és lassan, de rájövök, hogy az a nyamvadt maszk a kiváltó ok. Azonban egyszerűen nem tudom mire vélni. Persze sejtem, hogy Léda miatt tajtékzik, de akkor is érzem, van valami más is ott, és talán életemben először szeretnék legilimentor lenni, hogy kiszedjem a fejéből, mégis mi baja.
Ehelyett kifakadok, és tényleg őszintén zúdítom rá mindazt, ami bennem van, mert ő a hibás. Minek jött ide? Miért engedett meg? Miért kért meg valamire, hogy okot adjon arra, újra és újra találkoznom kelljen vele? És bár tagad, miért érezteti mégis azt, hogy nem ezt gondolja? Vagy ezt már csak én látom a dolgok mögé?
- Nem tudom, feltűnt-e, de józan vagyok - szalad magasba a szemöldököm, mert bárcsak ráfoghatnám az alkoholra, bárcsak tényleg amiatt lenne ez az egész kaszvaty a fejemben, meg bennem. Akkor az holnapra elmúlna, nyoma se lenne, és én se vágynék tovább olyas valamire, amire felesleges.
- Talán elmondhatnád, hogy mi bajod. Annyira szörnyű ez? - halkan kérdezek rá, most belenézve a szemeibe, de érzem azt is, hogy nem kellene.
- Te tudhatod a legjobban, mióta csak ismerlek, ez van. Azt hiszed nekem annyira jó? Nagy szavakkal dobálózni, hogy nincs mögöttük valóság, szerinted
képes lennék erre? Feltenném a barátságom Lédával, tojnék arra, ami vagy, ha mindez, csak hazugság lenne? Szerinted élvezem, hogy olyas valaki iránt vannak érzelmeim, aki már elkötelezte magát? Szerinted jó az nekem, hogy olyas valamire vágyok, ami az életben nem lesz az enyém? Mégsem akadok ki, és kezdek idegbeteg módjára viselkedni - ahogy most sem. Lassan, nyugodtan, szépen tagoltan mondom ki a gondolataim, esélyt sem adva neki arra, hogy azt higgye, ez is csak egy hülye tréfa tőlem. Bárcsak az lenne.

Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2020. december 16. 23:11 | Link

Ráhel

Mióta megláttam azt a maszkot, s összeállt a fejemben a kép, azóta uralta elmémet és testemet az idegesség. Nem tudtam lenyugodni, feszült voltam már a közelségétől is, és rosszul reagáltam minden egyes szavára. Nem tudtam leplezni a bennem keletkezett zűrt, talán ő is észrevette, s lehet, hogy emiatt váltam vele szemben olyan gorombává, hogy haza akarjam küldeni. Nem volt ez szép tőlem, de úgy éreztem, hogy a bálon történtek után az lenne a legjobb, ha távozna, ha nem lenne a közelemben, ha nem adna okot parázna gondolatokra. Próbáltam megtalálni a megfelelő okot, ráfogtam az italra, ám ekkor szembesített azzal, hogy ő ugyan nem ivott. Pedig pontosan emlékeztem arra, amikor velem is megkóstoltatta azt az italt, s azt követően megcsókolt. Bevillant elmémbe a maszk mögött rejlő arc, a csábos ajkak, de nem…ezt ki kellett vernem a fejemből, s valahogy Ráhelt is távol kellett tartanom magamtól, hogy kitörölhessem az est történéseit az elmémből. - Szörnyű mi? - próbáltam megjátszani előtte, hogy nem értem miről beszél, pedig pontosan tudtam azt, hogy mire is gondol. Emlékeimben még mindig ott élt az a lány, aki szerelmet vallott, s Ráhel most újra előhozta a témát. - Ne beszélj már butaságokat Ráhel! Hogy is lehetnének érzelmeid irántam? Soha nem történt köztünk semmi! Ez badarság! - vágtam rá kissé idegesen, ám ezzel is szembesített. De mit is mondhattam volna? Hogy mégis történt valami? Hogy épp ma este csókolt meg? - Ráhel…mond, miért csinálod ezt velem? Miért mondasz nekem ilyeneket? - fel nem tudtam fogni azt, hogy miért műveli ezt Ráhel, sokszor csak tréfálkozott, így azt sem tudtam, hogy komolyan beszél-e, vagy csak viccelődik. Mindenesetre kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam a témától, s ettől a szituációtól, mert soha nem néztem rá úgy, egészen mostanáig. Ma este azonban valami megváltozott, s ha ránéztem, azt láttam, akit a maszk mögött.  - Jó…rendben, tudod mit? Felőlem maradhatsz, feküdj oda nyugodtan Léda mellé, itt alhatsz, mert nem akarom, hogy ilyen későn odakint kóborolj. De erről a témáról nem szeretnék többet hallani, mert ez soha nem történhet meg, és ezt a badarságot el kell felejtened - láthatta rajtam, hogy haragszom, érezhette a hangomból.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed