32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 15. 21:31 | Link

Miatyánk


Amikor már tudom, hogy én bármit is hiába teszek. Akkor jön a nehéz tüzérség. Lédával tök sokmindent átéltünk együtt, így ha valakiről el tudom mondani, hogy BFF-em, így nagy betűkkel, akkor az ő. És pont emiatt nem tudja elrejteni előlem, ha gáz van. Az van.
Azért nem bírom még most sem megállni röhögés nélkül, pedig tényleg a csárda felé haladok. Nem is tudom, mikor jártam itt utoljára. Talán mikor nagy bánatomban próbáltam Nicot rávenni, hogy adjon nekem piát, de hát... franc az erkölcsös pasikba. Na mindegy.
Belépve egyből megcsap a jellegzetesen büdös szag, de a gyomrom már bírja... már sokat bír.
- Hova hova? - a férfi szemei összeakadnak, és nem képes tovább emelni a tekintetét a melleimnél, így csak a szemem forgatom.
- Bocs, szivi rendelésre jöttem - vágom oda, és már hagyom is ott. Igazából nem érdekel, holnapra úgyse fog emlékezni rá, nekem meg pont nincs időm, részeg fószerekre. Pedig alapjáraton tök szívesen hallgatom őket, meg ahogy összeakad a nyelvük.
Mielőtt belépnék kettőt kopogok, de nem tehetek róla, a röhögés újra elkap.
- Óóó atyám, nincs hely a parókián? Egyből a bűn és fertő mocsarába? Uram irgalmazzon - szerintem már bőven megszokta. Mikor megtudtam, mire szentelte az életét, azóta húzom az agyát vele, és nem... nem bírok kifogyni.
- Na áldjá' meg, mielőtt belépek, mert félő megfordul a kereszt a falon - vigyorgok, mert tudja, ő tudja, az én nézeteim elég világiak, és nem... mégse sose gyóntam, de lehet már ideje lenne.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. október 15. 21:56 | Link

Ráhel gyermekem

kinézet



Épp egy házat néztem meg magamnak kora este, amikor jött egy sms a felrúnázott készülékemre Ráheltől, hogy szeretne velem találkozni. Részleteket nem árult el, de mivel a húgom barátnője volt, sejtettem, hogy Lédával kapcsolatos dologról lehet szó, s lássa Isten a lelkemet, nem tehettem meg azt, hogy ne fogadjam őt még a késői órákban.
Meg is beszéltük a találkozót, megadtam neki a Csárda címét, és a szobám számát is, hogy nyugodt helyen beszélgethessünk. Már amennyire nyugodt lehet egy csárda...Egy kicsit bántam is, hogy nem volt szabad hely máshol, s csak itt sikerült magamnak szobát bérelni, de még ez is jobb volt a semminél.
Hazaérve a háznézőből, ettem odalent egy szendvicset vacsoraként, majd vettem egy gyors zuhanyt, s átöltözve vártam Ráhelt, miközben a Biblia aznapra kijelölt idézetét olvasgattam. Később már újabb idézeteket nézegettem, ez a lány viszont még mindig nem érkezett meg, így kezdtem kissé aggódni. Már kilenc óra is elmúlhatott, nagyot ásítva pillantottam a kis asztalon ácsorgó keresztre, s aggodalmasan dobolni kezdtem ujjaimmal a szék karfáján. Mikor kopogást hallottam, hirtelen ugrottam fel, és sietve lépdeltem oda, hogy ajtót nyissak.
- Ráhel...neked is szép estét! - kissé felvontam a szemöldököm a belépőjére, igazán elszemtelenedett ez a lány a nyár folyamán. Vagy mindig is ilyen volt? Mindenesetre megkönnyebbültem, hogy épp és egészséges, így jobban kitárva előtte az ajtót, beinvitáltam.
- Na, ne szemtelenkedj, mert előbb vagy utóbb a gyóntatószéken fogsz kikötni. Inkább gyere és foglalj helyet! - szigorúan néztem rá, egy kicsit össze is ráncoltam a szemöldököm, s mikor belépett, megcsóváltam a fejem, de azért egy halovány mosoly felcsillant az ajkaimon. Vicces ez a lány.
- Mesélj, miért akartál találkozni? Az üzenetedből nem túl sokat tudtam kibogozni. Léda jól van? - a húgom mostanában sajnos nem volt velem túl kommunikatív, ráadásul ha már Ráhel is engem keresett, akkor valószínűleg valami komolyabb dolog lehetett a háttérben.
- Vigyázz, törékeny! - mielőtt még lelökte volna könyökével a keresztet, egy kicsit arrébb pakoltam. - Kérsz inni?
Utoljára módosította:Nemes Balázs, 2020. október 15. 21:59
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 15. 22:11 | Link

Miatyánk



- Azért... elmorzsolok egy rózsafűzért, meg pár könnycseppet... még mindig kár érted - biggyesztem le az ajkam, miután végigmértem magamnak. Ja, nem. Okkal nem megyek templomok közelébe, egyszerűen nem tudok viselkedni. Vagy nem csókolt homlokon az Isten, vagy keresztelésemkor kilöttyent a szentelt víz... majd megkérdezem apám, hogy volt. Bár, lehet nem kéne. Lehet meg se vagyok keresztelve.
- Ja ja igen - lépek beljebb, és egyből elkerekedik a szemem. Biblia, kereszt, szentképek, meg is borzongok kicsit, de aztán összeszűkült szemekkel nézek rá.
- A Hozsanna hol van? - jogos a kérdés, nem? Az is kell, hogy legyen.
- Na, na Atyám, a végén még te kényszerülsz gyónni - nevetek fel, mert persze, hogy félreértem a mondatát. Na de hamar túllépek rajta, és helyet foglalok az egyik fotelben. Szigorúan a bokáimnál kulcsolom össze a lábam, mint egy kib*szott úrihölgy. Kár, hogy attól kicsit távol vagyok. Kicsit.
- Atyaúristen - ha nem szól, észre se veszem azt a nyomorult keresztet, de egyből bűnbánó tekintettel nézek rá, és teszem a szám elé kezeim. Komolyan össze kell szednem magam. Mint mondta apám is, kinyílt a csipám. Pedig igyekszem figyelni, hogy ne szaladjon el velem a ló.
- Mert még én se tudom, mi van. Fizikailag igen, de... a múltkor is be volt állva. Komolyan. Tudom, az milyen, és te is - hisz látott már úgy, Debrecenben épp csak miatta nem fulladtam vízbe, mert annyira látni akartam a sellőt. De nem beszélünk ilyenekről, ugye? Főleg, mert az azt követő képek homályosak.
- Bor van? - egy pohár még egészséges is, annál többet meg úgyse iszok. Én tényleg leálltam, bár nem mondom azt, nincsenek nehezebb napok. Épp ezért vagyok dühös Lédára, ha komolyan a nyomomba akar szegődni, én nem biztos, hogy nem rántódok vele.
 

Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. október 15. 22:41 | Link

Ráhel gyermekem



- Lesz az tíz is - kacsintottam, majd egy kedves mosolyt azért megeresztettem felé, mert bár idegesítő tudott lenni, ha piszkálódott, de lassan kezdtem már hozzászokni. Léda barátnői közül mégis őt kedveltem a legjobban, még akkor is, ha sokszor azt láthatta rajtam, hogy bosszúságot okoz nekem.
- Ráhel...ha úgy érzed, kívül tágasabb...na de - igen, még épp sikerült elharapnom a mondatot, mielőtt utat engedtem volna az ördögnek, s hagytam volna, hogy eluralkodjon rajtam valamiféle düh. Márpedig ez a lány a tűzzel játszott, de szerencsére kimondottan nyugodt természet voltam, s képes voltam hosszasan tűrni az efféle szemtelenséget. - Ajh te lány, komolyan kiborítasz. Ha rajtam lenne most a reverendám, akkor én magam utasítanálak a gyóntatófülkébe. Az üzeneted aggodalomra adott okot, de most inkább azt érzem, hogy csak az idegeimet tépázod. Azért jöttél, hogy gúnyolódj, vagy komoly a probléma? - megértem, hogy rég találkoztunk, és hiányzott már neki az, hogy jól az orrom alá dörgölhesse a választásom, de úgy éreztem, hogy muszáj rátérnünk a lényegre, mielőtt tényleg őszbe borulna minden hajszálam. A keresztet biztonságos helyre tettem, s ha már nem inogott meg a lábazat, visszafordultam Ráhel felé. Már épp megindultam a vizeskancsóért, mikor kibökte, hogy mi van, s ezzel együtt meg is torpantam.
- Hogy mi volt? Be...beállt? Úgy érted, hogy ...- míg csak sejtettem, hogy miről is lehet szó, Ráhel felvilágosított, így már tudtam, hogy valóban komoly a dolog. Eszembe jutott az a nyár, amikor kis híján Ráhel életébe került egy ilyen incidens, akkor is megjártam a poklokat ezzel a két lánnyal, de akkor azt hittem, hogy az csak egy egyszeri alkalom volt. Lédával is alaposan elbeszélgettem ezekről a szerekről, megpróbáltam a lányokat felvilágosítani, hogy ez nem jó dolog, s azt hittem, hogy értettek a szóból. Most viszont rá kellett jönnöm arra, hogy a húgom tévúton jár.
- De mi az, hogy be volt állva? Miért hagytad neki? És te?? Ugye te nem? - nagyon csúnyán néztem a Mácsai lányra, mikor pedig a bort kiejtette a száján, még a szám széle is megremegett az idegességtől.
- Bor? Hogyne! Majd úrvacsorán! Komolyan Ráhel, ne vicceld ezt el kérlek. Mondj el minden részletet. Hol történt, mikor és miért? Mit tudsz? Egyáltalán hol jutott ilyen anyaghoz? - hagyva a kínálgatást, visszatelepedtem a lány mellé, s felé fordulva, aggodalmasan fúrtam pillantásom a tekintetébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 15. 22:55 | Link

Miatyánk


- Hogy mennyi, nyolc? - kerekedik el a szemem, de csak egy fél pillanatra, aztán újra csak vigyorgok. Igen, pofátlanság. Az vajon bűn? Kezd egyre hosszabb lenni az a lista.
- Jó, ne haragudj, de így rád nézek, és csak... jön - ez legalább igaz. És persze megvan már az a képességem, hogy be tudjam fogni, vagy észrevegyem, mikor sok már, de ez még nem az a pont. Tudom. Látom rajta.
- Azért jöttem, mert hiányoztál - pislogok ártatlanul, megrebegtetve a pilláim is, de aztán elkomorulok, most már tényleg. Mert a probléma valós, és sajnos én nagynak érzem. Ha rólam lenne szó, az más tészta, de Léda nem ilyen.
- Úgy. És bezárkózott, hárítja a kérdéseket, letud mindent azzal, hogy minden ok. Azt se tudja, mikor beszélt veled utoljára normálisan - rázom meg a fejem, összefonom a kezeim a mellkasom előtt, és felhúzom a térdeim. Nem megy ez nekem sokáig. Én ilyen vagyok.
- Azt hinném, pasi van a dologban, de nem láttam úgy senkivel, és... nem tudom, komolyan, fogalmam sincs, mi lelte - túrok egyből a hajamba idegesen. Mert a tehetetlen düh, na az csinál ki engem.
- Nem... még nem. És.. tudod... iskolába járunk. Nekem óráim vannak, és van pár, ami nem közös. És tanulok... nem vagyok annyit vele... de azt hittem, nincs is rá szükség. Balázs, nem az anyja, vagy a nővére vagyok, hogy folyton fogjam a kezét. És ezért vagyunk mi jó barátnők - sóhajtok fel. Nem válhatok anyáskodóvá. Azzal csak tönkretennék mindent, gyanítom azért is kapni fogok, mert most idejöttem, hozzá.
- A suliban nem nehéz ám, csak tudni kell, kit kell keresni... elfelejtetted, az ez előtti időket, Bazsa? - forgatom meg a szemem, ahogy rámutatok, arra ami ő.
- Úgy találtam a réten, nem volt otthon... valami? - félve teszem fel a kérdést, és igen tőle, miközben a szemébe nézek. Nem vigyorgok, az arcom meg se rándul, mert tényleg aggódok.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. október 17. 13:14 | Link

Ráhel gyermekem



- Tudom-tudom, már kislányként is szóvá tetted - mosolyodtam el haloványan, hisz emlékeim szerint talán még csak 14 lehetett, amikor elhatároztam, hogy ezt az utat választom. Most meg mennyi is? Már szinte felnőtt, de...viselkedésre még gyerek, akárcsak a húgom.
- Egyszer azért még úgyis elérem, hogy másként vélekedj erről - fűztem még hozzá, azt nem igazán akartam elhinni, hogy olyannyira hiányoztam az életéből, úgy sejtettem, hogy valami gond lehet a háttérben. S ahogy lenni szokott, sajnos a megérzésem is beigazolódott, aminek egyáltalán nem örültem. Ideges lettem, pedig nem szokásom, de mégis csak a húgomról volt szó, s jól tudtam, hogy ezek a szerek milyen rossz hatással lehetnek rá. Ez alól Ráhel sem volt kivétel, csak remélni tudtam, hogy ő nem tévelyedett a sátán útjára.
A megjegyzésre elkomorodtam, mert valóban rég beszéltünk már normálisan Lédával. Az utóbbi időben nem értettünk egy szót, nem beszéltünk közös nyelvet, ő mindig felháborodott, ha jó útra akartam terelni, a tanácsaimból pedig nem kért. Talán én is elrontottam, de mindez részletkérdés volt most, hogy kiderült, nagy lehet a baj.
- Igen, tényleg rég beszéltünk már. De mit gondolsz, mi lehet az ok? - aggódva fúrtam pillantásomat Ráhel tekintetébe, de úgy tűnt, hogy a legjobb barátnőjét még ő sem ismeri igazán, mert pontos válasza neki sem volt.
- Jó jó, nyugodj meg Ráhel, tudom és köszönöm, hogy ezt is így elmondtad - kissé lehiggadtam, s tenyeremet nyugtatóan helyeztem a lány vállára, miközben kerestem a pillantását.
- A suliban...hát, nem tudom, ti már egy másik generáció vagytok, a mi időnkben még nem voltak ilyenek - jegyeztem meg, bár ki tudja, talán már akkor is meg lehetett kapni bármit, amit akart az ember. Gondolataimból viszont visszakanyarodtam a valóságba, s mindaz, amit Ráhel megosztott velem, komoly aggodalomra adott okot. A húgommal egész biztosan történt valami, csak azt nem tudtam, hogy mi. A Mácsai lány kérdése meglepett, de azonnal meg is ráztam a fejem.
- Nem, semmi olyan, ami ilyesmire adna okot. Nem kérték tőle, hogy álljon be apácának, ha erre gondolsz - tettem hozzá, mert Ráhel fejében még ez is megfordulhatott. S tény, hogy a családom nagyon vallásos volt, és az is igaz, hogy próbálták ezt Lédára is ráerőltetni, de úgy tűnt, hogy a húgomat ez egyáltalán nem érdekli.
- Lehet, hogy tényleg valami fiú lesz a dologban, vagy egy rossz társaság...ajh, nagyon nem jó ez így - idegesen tettem csípőre a kezem, aztán ide-oda léptem, államon a szakállam kezdtem babrálni, miközben gondoltam. Végül újra Ráhel mellé léptem, s tenyerem a vállára csúsztatva, mélyen fúrtam tekintetem a szemeibe.
- Szeretnélek megkérni arra, hogy próbáld megtudni, kikkel találkozgat mostanában. Tudom, hogy sokat kell tanulnod, és nem akarok rád felelősséget aggatni, de csak te tudsz most a közelébe kerülni, mert velem mostanában nem igen beszél. Jó lenne megtudnunk, hogy mi miatt van ez. - pap létemre mondhatni arra kértem, hogy kémkedjen a húgom után, de úgy éreztem, hogy ezzel jó célt szolgálna, az Úrral meg majd úgyis ledumálom este, Ő is meg fogja érteni.
- Számíthatok rád?  
  
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 4. 19:56 | Link

Miatyánk


- Azt erősen kétlem, de próbálkozz csak - még a hangom is komor, és kapásból fel tudnék dolgokat hozni, amiért én elítélem ezt, de nem teszem. Nem akarom megsérteni ezzel Balázst, és még most is tiszteletben tartom, hogy ő ezt az életet választotta, ahogy akkor is azt tettem, mikor bejelentette. Még annak ellenére is, hogy nem volt könnyű.
- Hogy lassan felnőtt lesz. Ennyi. Mindenkinek van egy olyan időszaka, amikor nem kér a családból, mert szeretné egyedül megismerni azt, ami körülveszi. És ez rendben is van. Nekem kicsit előbb jött, mint Lédának, és ráment a kapcsolatom apámmal, de sose tudnám azt mondani, bármelyik döntésemet megbántam volna - én ezt így gondolom, miután rendeződtek köztünk a viszonyok. Úgy gondolom, az összes hiba amit vétettem, kellett ahhoz, hogy most itt tartsak. Semmit nem csinálnék másképp, annak ellenére se, hogy sokszor nem bírtam a tükörbe nézni.
Hogy most a szavai nyugtattak meg, vagy a vállamra került keze, arról fogalmam sincs. Nyugodtabb lettem, az tény, de ugyanolyan merev tekintettel meredek magam elé, miközben magamban próbálok megoldást keresni.
- Vagy csak téged kerültek el... ne csinálj úgy, mintha évszázadnyi szakadék állna kettőnk között - dühít ez is. Nem tudom, hogy azért céloz ilyesmire, mert tart attól, hogy újra olyasmit mondok neki, amit nem kellene, vagy szimplán magával akarja elhitetni, hogy még mindig az a kislány vagyok, aki akkor szerelmet vallott neki. Nem tenném ezt másodszor is. Van büszkeségem.
- Erre egyáltalán nem gondoltam. Hidd el, ha csak felvetődött volna a dolog, arról tudtam volna. Inkább olyasmire, hogy megint összezörrent apjával, ő nagyon vaskalapos, és vicces, hogy pap létedre, te befogadóbb vagy - gyanítom az öreg még most se nézi jó szemmel, hogy ilyen szoros a kapocs köztünk Lédával, de ez ilyen, neki vajmi kevés beleszólása van, ezt értésére is adtam. Szerintem azóta se jártam náluk. Nem mintha hiányozna.
- Te most komolyan azt kéred, kémkedjek a legjobb barátnőm után, és játszak spiclit? - hitetlenül nevetem el magam, várva arra, mikor nevet ő is, tudatva velem, hogy csak viccnek szánta az egészet, de a szemei még mindig komolyan fürkésznek, így az én nevetésem is alábbhagy. S bár kellemes az érintése, lefejtem a vállamról a kezét lassan, majd felállok.
- Oké, de héj - sétálok az ajtó felé, azonban egyszer csak visszafordulok, hogy újra a szemébe tudjak nézni.
- Már nem vagyok az a kislány, aki beállva szerelmet vallott neked... ne kezelj úgy - ez abból is látszik, hogy képes vagyok a fejéhez vágni a sérelmem. Nem csak leszegett fejjel elkönyvelem, a szemébe sose leszek más.
- Nyugodalmas jó éjszakát, Atyám - ennek ellenére nem tudom kihagyni, gúnyosan bököm a jó kívánságom végére, még utoljára végignézve mielőtt elhagynám a szobát. Az ajtó pedig szinte azonnal csukódik mögöttem, s a furcsa csend után, egyből a fülembe szöknek a kocsma jellegzetes zajai. Mennyire utálom én ezt a helyet.


//  Love //
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. november 4. 19:57
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed