A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Azért, ha kocsmázni megy az ember, akkor azért ad az inkognitójára, mert hát mégiscsak azért bárhol történhet bármi. A szokásos útvonalon távozok hát az iskolából, és nyilván, a becsület azt diktálná, hogy szóljak, mondjuk Kazinak, hogy difi van a bűbájokban, de ha szólok neki, akkor megszűnik, és nem csak a társaim, de én se tudok kiosonni a faluba. Ez meg azért annyira nem vicces, szóval mindenképpen áldozatokat kell hoznom a jó úgy érdekében, és csak szépen elsomfordálni, aztán parókásól, kalapostól távozni.
Nem tudom, hogy milyen ez a kocsma dolog, jártam már olyan helyes kis művészkocsmákban, ahol nagyon hipster arcok adták az italomat, de úgy vélem, hogy akkor a Grosserlieb-ben kellene raboskodnom, és nem a Bagolykőben, hogy ilyeneket lássak. Ide viszont jobb lenne, ha nem mennék be, ezért, természetesen besétálok.
Hogy is mondjam? A büdösségbe. Mert azért itt nagyon sok izzadt férfi, alkohol és tömény füst elegye keveredik, melyet olykor megmozgat egy érkező vagy távozó szele. Ez úgy kavar egyet a dolgon, de az új fuvallat is hamar beáll az állott füstbe. Hát így vagyunk. A pulthoz lépve felteszem magam az egyik ottani székre, és a pultos lánnyal egyezkedve kezdem el szépen kikérni a vodkatonikomat. Persze jön a személyi mutogatási mizéria, vagyis, az a pont, amikor én lefordítva átnyújtom, ő meglátja, elkerekedik a szeme, az én ujjam már a számon van, hogy ne visítson, és amikor az agya újra működésbe lép, kacsintok. Remek, szép kört zártunk le. Majd nyilván meg kell vásárolnom a hallgatását, de egyelőre ad inni, én meg a vörös parókát simogatva nézem az embereket. Érdekes egy hely.
A harmadikig nincs is semmi gebasz, a problem akkor mutatkozik meg, amikor már harmadik vagy negyedik alkalommal nézek el egy csóka felé, akit amúgy pont nem is látok, de szerintem meg én őt bámulom, és kezdődik is a haddeldad, hogy akkor most mégis ki nézett és kit, és az egész egy ilyen káoszba torkollik, én meg azon gondolkozom, hogy ha megüt, akkor mit mondok Kazinak, mi történt? Esélyes, hogy simán megüt, pedig kivételesen még ártatlan is voltam, na így legyen az ember rendes. Érzem, ahogy a pult a hátamba vágódik, és veszettül keresem a rést, ahol ki lehetne jutni, mielőtt baj lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=792155#post792155][b]Angyal Odett Abigél - 2020.02.06. 13:57[/b][/url]

Azért, ha kocsmázni megy az ember, akkor azért ad az inkognitójára, mert hát mégiscsak azért bárhol történhet bármi. A szokásos útvonalon távozok hát az iskolából, és nyilván, a becsület azt diktálná, hogy szóljak, mondjuk Kazinak, hogy difi van a bűbájokban, de ha szólok neki, akkor megszűnik, és nem csak a társaim, de én se tudok kiosonni a faluba. Ez meg azért annyira nem vicces, szóval mindenképpen áldozatokat kell hoznom a jó úgy érdekében, és csak szépen elsomfordálni, aztán parókásól, kalapostól távozni.
Nem tudom, hogy milyen ez a kocsma dolog, jártam már olyan helyes kis művészkocsmákban, ahol nagyon hipster arcok adták az italomat, de úgy vélem, hogy akkor a Grosserlieb-ben kellene raboskodnom, és nem a Bagolykőben, hogy ilyeneket lássak. Ide viszont jobb lenne, ha nem mennék be, ezért, természetesen besétálok.
Hogy is mondjam? A büdösségbe. Mert azért itt nagyon sok izzadt férfi, alkohol és tömény füst elegye keveredik, melyet olykor megmozgat egy érkező vagy távozó szele. Ez úgy kavar egyet a dolgon, de az új fuvallat is hamar beáll az állott füstbe. Hát így vagyunk. A pulthoz lépve felteszem magam az egyik ottani székre, és a pultos lánnyal egyezkedve kezdem el szépen kikérni a vodkatonikomat. Persze jön a személyi mutogatási mizéria, vagyis, az a pont, amikor én lefordítva átnyújtom, ő meglátja, elkerekedik a szeme, az én ujjam már a számon van, hogy ne visítson, és amikor az agya újra működésbe lép, kacsintok. Remek, szép kört zártunk le. Majd nyilván meg kell vásárolnom a hallgatását, de egyelőre ad inni, én meg a vörös parókát simogatva nézem az embereket. Érdekes egy hely.
A harmadikig nincs is semmi gebasz, a problem akkor mutatkozik meg, amikor már harmadik vagy negyedik alkalommal nézek el egy csóka felé, akit amúgy pont nem is látok, de szerintem meg én őt bámulom, és kezdődik is a haddeldad, hogy akkor most mégis ki nézett és kit, és az egész egy ilyen káoszba torkollik, én meg azon gondolkozom, hogy ha megüt, akkor mit mondok Kazinak, mi történt? Esélyes, hogy simán megüt, pedig kivételesen még ártatlan is voltam, na így legyen az ember rendes. Érzem, ahogy a pult a hátamba vágódik, és veszettül keresem a rést, ahol ki lehetne jutni, mielőtt baj lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=792226#post792226][b]Farkas Zétény - 2020.02.06. 21:50[/b][/url]

A mai nap elég unalmas volt. Gondoltam, elhívom Kimet egy kis dumálásra valahova, de ma nem igazán ért rá, szóval simán visszamondta a dolgot. Nem bántam, mert bírom a határozott csajokat, és egyre szimpibb a kakaóbarna leányzó, aki a legbénább nevű utcába lakik. Mondjuk az, hogy én a csárdában csövezek, sokkal bénább, de majd lesz házam biztos, csak még ahhoz is lusta vagyok, hogy elkezdjek ezzel komolyabban foglalkozni. Néhány újságot már beszereztem, megnézegettem, hogy mik az új trendek, és a retro dolgokat is megnéztem. Szóval, miután elolvastam azt a három újságot, utána hívtam Kimet, aki ugye skippelte az estét. Izát is megcsörgettem, de a Levitás teendői miatt lemondta a dolgot. Hát azért ezt megmondtam neki, hogy milyen barát már, amikor az iskola fontosabb nálam. De valami Máriáról beszélt, aki sokat rosszalkodik, meg hogy pórázt tesz rá, meg mit tudom én. Szerintem jól teszi, legalább gyengíti a sztereotípiát, de sajnos ez sem segített azon, hogy elhagyja házvezetői teendőit. Most mit mondhatnék? Hajrá Mária? Szóval Iza is dobta a szuper estét velem, ami azért egy kicsit rosszul esett, de alényegen nem változtatott. Egyelőre az aktuális rellonosokkal meg még nem haverkodtam össze annyira, Quinnt pedig necces lett volna elhívni, szerintem ő benne lett volna némi bulizásba, vagy dumálásba, de hát mégiscsak a HV-m. Iza más, cssss.
Így maradtam én, hogy egyedül iszogassak majd, mert az olvasás már csak elálmosított volna. Így aztán felöltöztem kisgatyából úgy nagyjából, még egy vékony kabátot is magamra dobtam, ami jól szellőzik, ha nyitva van, de egyébként, ha kedvem támad sétálni, nem kell visszamenni valami melegebbé. Végül lesétáltam a kocsmarészbe és körülnéztem. Tényleg illene már innen elköltöznöm, valami normálisabb helyre, hát ide még csaj se jön be. Akarom mondani, kivételesen most egy vörös benn, de úgy láttam már nagyon nézegetett valakit, miközben iszogatott. Rendeltem magamnak némi szívmelegítőt, azaz a legjobb whiskyjéből, ami itt nem egy nagy minőség, de legalább nem a pancsolt, és a pultnak dőlve nézelődtem a vendégeken. Nem mondom, néha a vörösre emeltem a tekintetem, de ő másét kereste, szóval a szépség most már teljes bizonyossággal várt valakire.
Az órámra pillantottam és rezignálva tudatosul bennem, hogy már éjjel 11 van, talán ezért is lehetett, hogy Kimnek nem akarózott kimozdulni. Na, mindegy, rendeltem még párat, előbb utóbb úgyis bealtat a dolog, addig meg ökör iszik magában-t játszok, öcsém. Közben mégsem sikerült elaludnom, mart a vörös csajra a kiszemelt pasi ezek szerint igényt tartott, nem tudtam érte kárhoztatni. Viszont valami félreértés is lehetett, mert a rézszín hajú már hátrálni kényszerült a finom mívű beszélgetés során. NA, ekkor már másokkal egyetemben én is feléjük fordultam, és vártam, hogy mi lesz a végkimenetel. Ha nagy baj van, azért kimentem a csajt az okoskodótól, de nem vagyok egy szeretetintézmény, öcsém. Azért remélem lesz annyi esze a pasinak, hogy határokon belül marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=792389#post792389][b]Angyal Odett Abigél - 2020.02.08. 10:33[/b][/url]

Tudtam én, hogy ha nem is jön be annyira, mert túl nyugis, akkor is inkább a pub lett volna a jó választás, mert most mi fog történni? Kinyírnak a francba, és akkor még szerencsésebb vagyok, ha csak ennyi történik. Ah, kell nekem itt a lazát adni. Mondjuk feltétlenül nem is kéne az ártatlan nőcit sem, hát az még inkább előhozza a ki a janit ezekből az emberekből. Helyette inkább megköszörülöm a torkom, és…
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy én téged néztelek?
A hangomban az őszinte megrökönyödés és az enyhe felháborodás szépen elegyítve jelenik meg a hitetlenkedéssel. Jó, amúgy de, néztem őt is, de nem úgy, Jézus, hát azért van ízlésem nekem is. Csak valami kis ihletforrást kerestem, meg ismerkedtem a helyiekkel, de, hogy ilyen messzemenően nevetséges és téves következtetést vonjon le valaki, hát eszem megáll. Kicsit közelebb hajol, megcsap az alkohol bőrébe ivódott mélysége, és fintorogva húzódom el, megpillantva a pultnál ülő másikat.
- Na, nézd csak haver, nekem nincs semmi aberrációm, az ilyen típusokra bukom. Korombeli, ápolt.
Mondjuk ezzel csak valószínűleg még inkább magamra haragítom a fószert, de ahelyett, hogy bármit csinálna, a haverjaival inkább elindul vissza a helyére, így a kocsmai verekedés történetem még mindig egyenlő a nullával. Mondjuk ezt nem bánom, csak kicsit megdöbbent.
- Ennyi?
Ah, az izgalom sem a régi már, nem mintha ne örülnék, hogy leléptek, csak nem értem, hogy miért, egészen addig, amíg meg nem látom a pultoslányt, aki extra kört vitt ki nekik. Azt hiszem, ez megdobja a ma esti fogyasztásomat, de annyi baj legyen, legalább Kazinak nem kell magyarázkodnom a szétvert fejem miatt, hiszen én most szépen a kis ágyamban szunyókálok. Aham, meg a pacinak a… Na inkább előkabarom a pénztárcámat, és letéve magam mellé várom, hogy a lány visszajöjjön, gondosan nem nézve a másik figurár, hát még a végén elbízza magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=792661#post792661][b]Farkas Zétény - 2020.02.10. 14:31[/b][/url]

Már-már azt hittem, hogy unalmas lesz az estém, de a vörös hajú leányzó, aki komolyan kirívott a tömegből – nem, mintha én nem, de azt már talán megszokta a törzsközönség egy hónap alatt -, gondoskodott egy kis állóvíz felkavarásról. Én nem értem, hogy hogy van bátorság az ilyen pasikba, vagy épp nőkbe odamenni egy ilyen nem idevaló lányhoz, de meg kell mondjam, hogy dicséretre méltó bátorság, vagy óriási önbizalom a piától, mert amúgy nem nagyon van a fickónak mire. Kérdés, hogy ez a szépségnek, hogy tetszik, nyilván van egy száz százalékos tippem, hogy hogyan fog. A whiskey-mben a jeget körbeforgatom és úgy nézem végig a jelenetet. A férfi viszonylag jól halad, vagyis nem veszi figyelembe azt, hogy semmi esélye vöröskénél. Figyelemreméltó taktika, én mondom. Nem mindent hallok, hiába van viszonylagos csend a kialakult párbeszéd miatt, csak néhol van halk pusmogás, meg a zene és a székek nyikorgása zavarja meg az udvarlásnak csak halvány mivoltjának nevezhető beszélgetést. Azt viszont meghallom, hogy inkább velem kezdeni, mint vele, azaz van ízlése, meg így körbenézve meg is értem. Kap egy halvány mosolyt, meg a homlokomhoz érintem a bal kezem mutatóujját, majd felé, üdvözlésképpen. De amúgy mást nem csinálok, csak figyelem tovább. Na, a lány utolsó mondata megmosolyogtat, ahogy mégis otthagyják. Olyan szürreális az egész, mintha a fickó, amikor rám nézett, megértette, hogy nem ugyanaz a kaliber. Ki érti ezt, öcsém?! Biztosan látja rajtam a vörös, hogy én is furán nézek a távozó fickóra, majd szép lassan visszajönnek a kocsma hangjai, sőt némi vidám diskurzus is elindul az exudvarló asztalánál. Visszapillantva a lányra, már nem figyel rám, tehát én sem érdeklem igazán, csak kapóra jöttem. Igazán szívesen, öcsém. Legalább meghívhatott volna valamire, ha már tulajdonképpen megmentettem. Közben elkortyolgatom a wishkeyt, szóval intek a pultusnak, hogy jöhet a következő. Habár már kifizettem előre vagy hármat – őszintén szólva nem néztem, de kábé annyi lehetett – nemkértem ki, mindig frissen kell. Meglát engem és elmegy a lány előtt, aki már kikészítette a pénzét, de mégis hozzám jön.
- Van egy rajongód, Z – pillant óvatosan a vörösre, én meg csak vállat vonok. – Á, csak jó voltam neki alibinek, Eszti cica – kacsintok rá, majd én is elpillantok a lány felé, aki türelmeseb várja, hogy elvegyék a pénzét. Amúgy jó bőr, és a fene sem tudja, hogy mit keres itt, hiszen még ebben a kisvárosban is akadnak jobb helyek. – De ha ennyire akarod, szólhatsz pár jó szót az érdekemben, végül is. Unatkozom – susogom a szép szemeibe, ő pedig kajánul elvigyorodik, és ott hagy egy újabb adag itallal. Próbálom nem bámulni a diskurzust, de Eszti bedobja magát, szóval megemlít a vörösnek. Nem tudom, hogy miért, hiszen még le sem feküdtem vele, de végül is, úgy látom elég, ha jó fej vagyok, ami nálam természetes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=793182#post793182][b]Angyal Odett Abigél - 2020.02.11. 18:48[/b][/url]

Ajkaimat akaratlan is megnedvesítem nyelvem hegyével, miközben a lány beszél hozzám. Eszemben sincs a fiúra nézni, de udvariasan kuncogok, lehetőleg annyira hangosan, hogy meghallja, hogy a gondolat kiváltott belőlem valamit. Egyelőre egy sejtelmes kis hangocskát. Ez bármi lehet, negatív és pozitív egyaránt, és bár nagyon kedves, eszemben sincs azonnal rohanni, hogy lelkesen bemutatkozzak neki, ó nem, nem vagyok én őrült. A parókámat simogatva gondolkozom azon, amit a lány mond, és amikor ellép tőlem, tovább mosolygok, álhajam takarásában. Éppen csak annyi ideig, hogy már lemondjon rólam, hiszen nem mozdultam, és választ sem küldtem, a hallgatás pedig nem mindig beleegyezés.
Végül aztán, mikor már hiszem, hogy nem számít rám, megjelenek, kicsit oldalasan, de szorosan hozzá simulva, közel hajolva hozzá, hogy értse, amit a fülébe suttogok, hogy a meleg levegő, mely ajkaim közül tör elő csiklandozza kicsit a fülét.
- Nem félsz, hogy olyat találsz a maszk alatt, ami megriaszt?
Kérdésem közben egy pohár whiskey landol előtte, én pedig gondolkodás és kérdés nélkül ülök fel a mellette lévő székre. Hát ezt szerette volna, itt vagyok, és szóltam, hogy nem biztos, hogy ez egy annyira egyszerű történet, mint amennyire ő hiszi. De egy próbát megér, végül is, a pincérlánnyal még sosem üzentek nekem, értékelem, hogy nem mászott egyből az aurámba. Az olyanokkal mindig fenntartásaim vannak.
- Még van egy kis időm, de éjfélre vissza kell érnem, különben a mostohám felfedezi a hányom és tökké változtat.
Volt valami ilyen Disney mese a normális gyerekkoromban. Persze ennek is el tudom mondani a bibliai tanulságát, de próbálok nem így gondolkozni, ha már nem otthon vagyok.
- Szóval, azt hallottam, hogy te egy Farkas vagy. Én lennék Piroska?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=793852#post793852][b]Farkas Zétény - 2020.02.13. 23:26[/b][/url]

Eszternek kiadtam az ukászt, és mint egy jó katona teljesíti is a kiadott parancsot. Oké, vele is kerülgetem már egy ideje a forró kását, de inkább csak játék az egész, amit ő is élvez, és nem lépett át egyetlen határt sem. Jót és rosszat egyaránt nem. Viszont a vöröskét nem biztos, hogy érdeklem, még csak véletlenül sem néz felém, amiből lehet következtetéseket levonni, de úgy tűnik a mai este jobbá tétele elmarad. Pedig D. szerint sok csaj bukik rám, azt hallotta, és ha egy Denis Brigthmore mond ilyet, annak illik elhinni, de ma… ma nem vagyok a szerencse kegyeltje. Egy nő van hozzám közel, aki nem pattintott le mára, annak meg úgy tűnik, nem jövök be. Hát, ha nem, hát nem, elfordulok az italom felé. Lassan forgatom meg újfent a jeget, a kis darab hidegség, pedig mint egy nagyobb darabról leváló, vándorol körbe-körbe és hűti az italt. Hirtelen áll föl a szőr a hátamon, ahogy a fülemhez ér valakinek a hangja és a tüdejéből kiszökkenő meleg levegő. Hú öcsém, ez valami ninja, most meglepett. Elég béna is tőlem, majd nem fogom reklámozni, szóval gyorsan elmosolyodom a kérdésén.
- Nem vagyok félős vöröske – még mielőtt meglátnám, tudom, hogy ő az, azért pár perc alatt nem felejtem el valaki hangját, az övé pedig valamiért… hmmm… izgató? Jó, most azért odatette magát, hogy belém ragassza babszemet és felborzolja érzékszerveimet, így könnyű. De tényleg, jóféle orgánuma is van, és mivel mellém ül egy whiskey társaságával felé is fordulok nyomban. Az arcát már talán láttam valahol, de lehet, hogy csak szeretném azt hinni. Gőzöm sincs, hogy ki ő. A mondandója sietségre sugall, rá is nézek az órámra. Ne már! Sírni fogok ma, mint egy szaros kölyök, öcsém!
- Azt tudod, hogy tizenegy óra öt perc van? Vagy menjünk hozzád? – micsoda rögtönzött burkolt és teljesen félreérthető válasszal rukkolok elő, én az élő legendája az iskolának. Hát, nem hiába figyeltem én Felagund óráin másra, hogy tökéletesítsem magam, megérte.
- Kösz az italt, Piroska. Szellemes – a kis áruló Eszterre pillantok a lány mellett, aki most épp csak a formás hátsóját mutatja, szóval nem tudok neki üzenni - sóhajtok egy rövidet - semmit.
- Azért azt remélem, hogy nem ugyanaz lesz a mese vége – fintorgok egy kicsit, majd felemelem a poharam. – Zétény vagyok egyébiránt és a legszebb csajra ezen a lepukkant helyen – hát na, nem egy Hilton, egyezzünk meg abban. Koccintok, ha úgy dönt, de mindenképpen felhajtom a maradék whiskymet, főleg, hogy van már új is, így nem kell kicsit sem elhúznom az ital hatását azzal, hogy lassabban iszom, mint, ahogy illik.
- Egy ilyen dekoratív és feltűnően jól ruházkodó lányt, mi vezette arra rá, hogy egyáltalán bekoszolja a cipellőjét egy ilyen hely padlózatával? – igen, attól, hogy már nem divataolok, megismerem a márkákat, ha jobb lenne a fény, még lehet, hogy a rúzsára is mondanék egy tippet. Öcsém, régen a modell csajok mennyit nyünnyögtek ezen, de mikor volt az már? Lehet nem is volt. A partneremre figyelek, mert a válaszára nagyon kíváncsi vagyok. Tényleg, mi a szarért jött ide? Még Bogolyfalván is rengeteg jobb hely van ennél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=794325#post794325][b]Angyal Odett Abigél - 2020.02.16. 08:18[/b][/url]

- Én meg nem vagyok vörös.
Árultam el a magam kis kulisszatitkát, ha már ő bedobta, hogy nem félős. Ah, szeretem a teljesen ember embereket, olyan kis ártatlanok és cukik, nem is sejtik, hogy mit jelent számukra a telihold, vagy az, ha közel kerülnek hozzánk, vérfarkasokhoz. Ez nem olyan, hogy “ugyan, majd elmúlik”, a vágy az vágy, valami olyan, ami miatt később emészt a bűntudat, és jöhetsz a nagy szavakkal, hogy neked nincs lelked, meg téged nem visel meg. Mert de, megvisel, még azt is, aki azt mondja, hogy élvezi a vérfarkas létet. Azért a magamfajtában is benne van az, hogy miért támadnak bennem ilyen gondolatok. De ez természetes velejárója egy tragédiának, ha azt vesszük.
- Uh, ne. Az apám elásna a kertbe mielőtt még szórakoznánk egy jót.
El is képzelem, ahogy beosonunk a Navinébe, már jönne a lényeg, és akkor kirobban az ajtó, Kazi mester elkapja, kiráncigálja, végig a folyosókon, ásóval a másik kezében, és megásatja a sráccal a saját sírját. Azt hiszem, ez lenne az a pont, amikor az a bizonyos “Angyalom” nagyon fenyegetően tud szólni. Szóval nem, köszönöm, de nem szeretném ezt megtapasztalni. A srác fentről jött, szóval tutira itt lakik, és díjaznám, ha hajnalig nyújtana nekem némi szállást, természetesen ellenszolgáltatás fejében.
- Fontos, hogy ne csak a férfi udvaroljon, ha már annyira feminizmus van, akkor én is dobjam be magam ugyanannyira.
Elnevetem magam az udvarlására, de nem vagyok rest lereagálni a dolgot, csak egy kicsit közelebb hajolva, áll alatt megfogva a fejét fordítom kicsit az egészet, finoman, hogy ne engem, hanem a pultos lányt nézze.
- Na, most a jó. Most tényleg a legszebb csajt nézed.
Azért nem vagyok vak, láttam, hogy ezek ketten izzogatnak békésen, pontosan ezért is tudom, hogy semmi sem volt közöttük, és ha a fiú okos, addig nem is lesz, amíg ki nem költözik innen. Az utolsó estéjét viszont zárhatja egy fergeteges dugással, az senkinek sem tilos, sőt, építő jellegű. Addig viszont szabad terep, ezt mind a ketten tudják.
- Piroska. Szerintem ez egy teljesen hozzám illő név. De Odettre kereszteltek a szüleim.
Csak azt inkább most nem hoznám fel, viszont ha tényleg felmegyünk, úgyis felfedem a kinézetemet, szóval nincs mit tenni.
- A kíváncsiság. A pub már megvolt, gondoltam megnézem ezt a helyet is. Na és te? Hiszen életvitelszerűen vagy itt, ha jól tippelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=794482#post794482][b]Farkas Zétény - 2020.02.17. 12:06[/b][/url]

- Hmm – ennyit tudok hozzáfűzni, és megpróbálom jól megnézni magamnak a vörös tincseket, esetleg alatta látható-e valami, de a Csárda nem túl világos, így nem sokáig legeltetem rajta a szemeimet. De tény, hogy örülök, mert elfogadta a kérésem, amit közvetve adtam tovább. Ez sok mindent jelenthet, ahogy körbenézek, nem sok olyan normális férfi van éppen, mint én, tehát azért nagyon nem kellett gondolkodnia, hogy ki lehet potenciális jelölt, akiben van elég sárm hozzá. De azért az „éjfélre haza kell érnem” súlyos lelki traumát okoz nálam, amit muszáj meg is jegyeznem. Nem esik kétségbe tőle.
- Huh, veszélyes egy édesapád van. De nem bánom, nem mára terveztem a temetésem – bólintok végre, hagyom, hogyha nem akarja elárulni, hogy hol lakik, ne tudjam meg. teljesen érthető egy első találkozáskor, meg egyébként sem érdekel igazán. Csak a szituáció hozta ki belőlem a kérdést.
- Komolyan? Nem tudtam, hogy míg távol voltam feminizmusba csaptunk át. De adom, ahogy manapság mondják – hú, mintha olyan marha öreg lennék, öcsém. – Eddig a bedobásodra egyébként kapsz egy 10 pontot – apró mosolyt is kap az elismerés mellé, én pedig egy új whiskey-t. Ha ez nem érte volna meg, akkor mi? A fizikai kontaktus meglep, és finom bizsergetéssel tölt el, de valóban nem számítottam rá. A temperamentum kiváló, pont elég rámenős ahhoz, hogy ne nevezzem nyomulósnak.
- Esztit? Hát azért akadt egy vetélytársa – fordítom felé a tekintetem. Tény, hogy nem volt még semmi a pultosok gyöngyével, és lehet, hogy nem is lesz, de fenntartom az érdeklődésem iránta. Meglátjuk, mit hoz a jövő, úgy tűnik, hogy megtalálnak a csajok, hogy ne unatkozzak. Ami nem is nagy baj, kellenek a modelljelöltek is, ugyebár. A nevére már iszom is, ha koccint, ha nem, szóval Odett. Nem szokványos név, de gondolom gazdag család sarja, ott szeretnek mindenféle bolondosabb nevekkel szórakozni. Mondjuk még mindig jobb, mint az Anasztázia. Gőzöm sincs, hogy miért gondolkodom ezeken, öcsém.
- Hú, te, ilyen szavakat 11 után már betiltottak. Egyelőre házat nézek, vagy lakást, de az is lehet, hogy betársulok valahova. Addig meg elvagyok itt is, a szüleim nagy örömére – biztosan csöpög a gúny és a szarkazmus belőlem a mondatom végére, de nem érdekel. nem érdekelnek a Farkasok, egyék meg, amit főztek, csak engem hagyjanak békén. Még nem szóltak a Csárda miatt, szóval vagy nem tudják, vagy nem mernek szólni. Remélem az utóbbi.
- Ha szeretnéd, körbevezetlek a szobámban és ha már éjfélre menned kell, sok másra amúgy sincs lehetődég. Még tévém is van – igaz, Kimoriah óta, nem nagyon kapcsolgatom, mert mi van, ha megint találok valami újdonságot.
- Ja, és ott nincs büdös, mert kifesttettem, meg fertőtleníttettem. Majdnem luxus, a körülményekhez képest – ha ez nem hozza fel őt, akkor semmi. Iszogatom a Whiskeyt, és egyre jobban visz el a dolog kedvezőbb irányba. Remélem nem félős Piroska.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=794984#post794984][b]Angyal Odett Abigél - 2020.02.20. 18:01[/b][/url]

- Nem veheted észre.
Kuncogva közlöm, hogy igazándiból kár néznie a dolgot, nyilván elég jól el tudok rejtőzködni, hiszen ez a képesség jól megvan a magamfajtánál, meg aztán az ember sosem tudhatja, hogy mikor van szüksége egy álcára, ha éppen nem akar annyira feltűnő lenni, mégis igyekszik élhető életet élni. Mondjuk én egyelőre nagyon messze vagyok attól, amit az emberek élhető életnek neveznek.
- Kedves ember, de van az a hangsúly, amiben a hideg is kiráz, ha azt mondja: Angyalom.
Csak idézek a mestertől, mert bár Kazinak még nem adtam alkalmat arra, hogy vérfagyasztóan mondja ki a nevemet, és egyelőre nem is szeretnék eljutni oda, ő azt mondta, képes ilyesmire, én pedig hiszek neki. Egy pillanatig sem kérdőjelezem meg, hogy a jólelkű szemében tényleg képes haragos láng is gyúlni. Viszont van valami ösztönös ragaszkodásom és megfelelési kényszerem felé, ezért is van, hogy próbálok mindig hajnalban visszalopózni a kastélyba, amikor már amúgy is vannak fent járó diákok. Nem akarok én rosszat meg haragot, csak a természetem olyan, hogy általában együtt jár velem a rossz és a harag.
- Na és hány pont kell, hogy enyém legyen a plüssmaci?
Nyilván mindenki arra hajt, a céllövölde legnagyobb értéke, az óriás plüssmackó, ami nem is olyan óriás, mert különben lehúzná a hurkapálcikákat. De azért a lányok csípik, ha a fiú megszerzi nekik, vagy legalább lő egy koronát. Nézem én is Esztit, majd vigyorogva fordulok a srác felé, és kicsit érdeklődve hajolok közelebb.
- Vetélytársa vagy játszótársa?
Kékjeimben látható érdeklődés csillan a válasza iránt, hiszen egy fiút eléggé zavarba lehet hozni azzal, ha feltételezel egy olyan opciót, hogy nem csak egy lányt kaphat meg az éjszakára, hanem többet is. Noha nem nagyon szeretnék belebonyolódni egy édeshármasba, főleg, mivel hajnali kettőig, mire a lány felszabadul már kockásra ülöm a popóm, és minden hancurtól elmegy a kedvem. Nem mondom, ha addig mi mókázunk, és ő zárás után dobja fel a bulit, az úgy teljesen rendben van.
- Szülők. Kényes téma. De ha bosszantod őket, akkor a következő kört az egészségedre isszuk.
Mert, hogy én sem álok túl jól a szüleimmel, a család kicsit komplexebb és bonyolultabb lett, mint eddig bármikor, ennek pedig meg is van a következménye, mégpedig az, hogy én itt dekkolok, és úgy figyeltetnek, mintha szökött fegyenc lennék.
- Menjünk. Ezer éve nem láttam nem büdös, de tévés szobát.
Csapom össze a tenyereimet, és ha Farkaska elindul, akkor engedelmesen követem ebbe a bűvös szobába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=795305#post795305][b]Farkas Zétény - 2020.02.22. 19:14[/b][/url]

Csak bólintok, hiszen igaza van. Nem vettem észre, hogy nem ez a hajszíne, de manapság már pár varázslat és fiúból lánynak nézel ki, százfűlé főzet nélkül. Kérdés inkább az, hogy miért rejtegeti magát, és ha rejtegeti, miért jön egy ilyen csárdába? Habár… itt úgysem kérdezősködnek, meg az is valószínű, hogy kevesen ismerik. Eddig nem úgy tűnt, mintha bárki mást akarna tőle, mint egy csinos nőtől, az álca tehát működött.
- Angyalom – mondom ki én biztosan nem vérfagyasztó hangsúllyal, inkább olyan kíváncsi éllel a hangomban. Nagyon furcsák az apák, de én megértem, hogy óvni kell a lányaikat. Fordított esetben valószínűleg nem igazán örülnék, hogy a lányom ilyen helyen van, de megbíznék benne, mert tudom, hogy úgysem lehet mit tenni ellene. Saját tapasztalat, hogy minél jobban tiltunk valamit, annál jobban ragaszkodnak hozzá a kölykök, vagy épp fordítva. Ahogy Lyrával is volt, egyikünk sem kívánta a házasságot a másikkal, sem akkor amikor még utáltuk, sem akkor, amikor már kedveltük egymást. Hiszen nem mi akartuk, tehát szó sem lehetett róla.
- A férfi szerzi a plüssmacit a nőnek, tehát én lövök és megkapod – nevetek fel a céllövöldés megjegyzésre, amit be is fejezek a magam módján. Ha félreérthető, hát az, de nem érdekes, kivételesen tényleg az eredeti jelentésére gondoltam. Gondolataim persze elkalandoznak Esztire, de nem sokáig, mert az álvörös leányzó pont elég ahhoz, hogy a szemeim visszataláljon az elérhető esti partnerre. A kérdése jogos, de nem tudom, hogy a felszolgálók gyöngye mennyire lenne benne, egy édeshármasban, míg Odett valószínűleg igen, ha már felhozta. Nem mondom, hogy nem próbálnám ki-e két szépséggel, de például Nadianal sem éreztem rá késztetést, hogy de jó lenne még valaki. Azt hiszem, az ilyen dolgok csak jönnek maguktól, vagy sosem érkeznek meg.
- Nekem annyira nem kényes. Egyszerűen csak nem fogják fel, hogy engem nem tudnak irányítani. Így megvontak egy csomó mindent, amire már nincs szükségem. Tény, hogy régen bosszantott volna a dolog, de most már annyi minden történt, hogy megváltoztak a prioritásaim, öcsém. Csak hát néha meg kell jelennem hivatalos összejöveteleken – vállat vonok, így is sokat mondtam már. Persze, ha nagyon utánam akar nézni, úgyis rájön, hogy ki lehetek, de szerintem így, hogy csak egy átlagos Farkas lettem – szerintük -, nem igazán érdekes a családom.
- Az érdekes, de menjünk – nem hittem volna, hogy pont ő mond ilyet, de hát mit lehet tudni, hogy mit titkolnak még az ember magukról. Lehet, hogy ez az egy ruhája van, vagy csak lázad és a fába épített kisházában él, hogy bosszankodhassanak a szülei. Fel is állok, ő pedig megvárja, hogy mutassam az utat.
- Kövess akkor, szexi Odett – vigyorodom el, majd elindulok a lépcső felé. Felmegyünk az emeletre és az balra a második ajtó az enyém. A pálcámmal rámutatok a zárra, ami kattan a megfelelő varázslat feloldja a zármechanikát. Óvatosan belököm, majd a bal tenyerem felfelé fordítva a szobám felé intek, hogy merre is mehet tovább.
- Hát, ennyi volna – mutatok lépek mögötte be, majd becsukom magam mögött az ajtót. Nem egy nagy valami, van egy kis teakonyha, egy nappaliszerű egy nagy kanapéval, TV-vel, dohányzóasztallal, és van a sarokba egy franciaágy is. Van még bent egy pár szekrény, amiben a ruháim és Ez mind egy légtéren belül és természetesen van még két ajtó a mellékhelyiségnek és a fürdőnek, ahol egy kád, és egy polcos mosdó található, egy egész nagy tükörrel. Amit mindjárt láthat, az a híres Zétény féle rend: minden derékszög, párhuzam. Ha van is por, az a takarítók hibája, nincs szennyes eldobálva, az ágy be van vetve. Szóval minden elég rendezett és halvány levendulaillat csaphatja meg a belépő orrát, ha odafigyel.
- Elég szerény, de ez egy Csárda – vonok vállat, és ha van kabátja, lesegítem róla és felteszem a fogasra. Egy régi mugli telefonkészülék van a bejárat melleti kisasztalon, odalépek és Odettre sandítok.
- Kérjünk még valamit, vagy TV-zel? – nevetek fel, mert ugye bármit is csinálhatunk, amit egy ilyen szobában lehet. -  Esetleg táncolhatunk – kuncogok, mert nos, nem akarom letámadni. Egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=795635#post795635][b]Angyal Odett Abigél - 2020.02.24. 18:16[/b][/url]

Ösztönösen elmosolyodom, amikor megismétli a becézést, mert ez egy nagyon különleges szó, és nagyon tetszett, amikor Kazanov professzor felajánlotta, mint opciót. Senki másnak nem engedném, hogy így hívjon, szóval ez csak az övé, de mivel most én kottyantottam el, elnézem a srácnak, hogy a szájából kijött ez a szó. De ez tényleg egy kis titkos dolog, az én kis privát dolgom a mesterrel, így hát nem véletlenül hivatkozom rá úgy, mint az apám. Egyrészt nem akarom elárulni, hogy diák vagyok, majdnem a legvénebb - hah jó popó Devereux idősebb, mint én -, másrészt pedig minden házvezető szülő.
- Ah, oké. Ha lősz nekem egy macit, talán adok egy puszit.
Talán. Több kell ahhoz, hogy engem meggyőzzenek a dologról. Ami meglepő ezen a helyen, hogy tele van szexuális feszültséggel. Lehet, hogy ilyen a világ, csak én kimaradtam belőle, ezért ér most szinte sokként, hogy mennyire mindenki tolja a macsót, meg van mindenkinek szexelhetnékje, vagy lehet, hogy tényleg velem van a baj, és a farkasvér magában hordozza a szexuális vágykeltést. Ha most nem lenne vérciki, összedörzsölném a két kezem, hogy mekkora egy Istennő bírok lenni itt. De azt hiszem, hogy a vérfarkaskór nem kelti fel így a vágyat. Szóval marad az, hogy a világ ennyire furcsa. Mondjuk én meg valószínűleg akkor tök frigid vagyok, mert nem vagyok én se méhecske, se pillangó, hogy csak szálldogáljak virágról virágra.
- Lehet, hogy rokonok vagyunk. Az én rokonaim is azt hiszik, hogy a megvonás a kulcs a magukhoz láncolásban.
Állapítom meg elgondolkozva, és na, hát senki se mondta, hogy nem tudok én lohasztó lenni, és persze, amikor egy srác fel akar vinni magához, én akkor dobom be a rokon kártyát. Jelen pillanatban pedig nem kizárt, hogy a rokonom, ha harminc éves elmúlt, erre minden esély megvan. De olyan kis hamvas babapopsi feje van, hogy a franc se tudja eldönteni, mégis, hány éves. Elnevetem magam, amikor leszexizik, de nem szaladok el a másik irányba, csak még odasúgok valamit Eszternek, aki kuncog egy sort, én pedig nyugodtan lépkedek fel a lépcsőn utána. Hát lássuk, hogy miből élünk.
- Hm.
Igen, a tisztaság egyből fel is tűnik, ahogy belépünk, könnyű szerrel hagyom el a cipőmet, először cicalépésben sétálok tovább, és csak fokozatosan ereszkedek rá a teljes talpamra. A járásom átlagos, emberi. Nem vagyok se dromedár, se balerina. Próbálok valami kecsességet belevinni a történetbe, de nem vagyok az a magát megerőltető típus. Lassan sétálok körbe, szépen megnézve mindent, húzva az időt. Végül kipillantok az ablakokon, és tudom, hogy be nem nagyon látnak az emberek.
- Tévézzünk. Ez izgin hangzik, mit ajánlanál egy magam fajta lánynak?
Tényleg érdekel, hogy vajon mit gondol, mi az, ami megfog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=796001#post796001][b]Farkas Zétény - 2020.02.27. 22:26[/b][/url]

  ruha

- Akkor medvét lövök – kacsintok rá jelentőségteljesen, mert ha ismeri Medve Lászlót, gyermekkori nevén Maci Lacit, akkor magától is rájöhet, hogy mire gondolok. Azért a pusziért nem tudom, hogy megérné-e bármennyit is melózni, hogy beférkőzhessek bárki kegyeibe. Igaz, az sem mindig mindegy, hogy hová kapod azt a puszit, de oda meg ugye kevés egy. Nem tudom mi lesz ma este, de kezdek belelkesülni, hogy talán mégiscsak nem lesz unalmas, mert társaságban sokkal jobb minden. Pláne, ha a társaság egy szívdöglesztő csajszi, akinek mindenféle titkai vannak. Itt van ugye, hogy miért nem az igazi hajszínével van itt, meg miért van itt, de a válaszai nagyon cselesek és váratlanok. Szeretem, ha valaki kreatív, mert az minden téren megmutatkozik valamilyen formában.
- Meglepne, de ugye ki tudja. Főleg, ha inkognyitó módban vagy, vagy százfűlében. Ilyen csajt bárki felvenne magára egy főzettel – halványan elmosolyodom, kezdem tényleg jól érezni magam. A rokonaim nem érdemelnek ennél több szót, de még csak gondolatot sem. Főzzenek maguknak otthon, aztán sózzák el. Nem tudom, hogy miért imponál az, hogy a lány kezdeményez, de van benne valami rejtett izgalom. Oké, én hívtam meg egy italra, de valahogy nem érzem, hogy annyira bánná, sőt az első nagyjelenet után, már-már én leszek a bosszú a szép fogú miatt. Legalábbis az arcukból ítélve, azt hihetik. Én nem hiszem, nyilván én vagyok az egyedüli normális egyén itt, meg érdemes is bármikor megismerkednie velem egy ilyen szexi dögnek. A jelzővel fel is invitálom magamhoz, hogy megtapasztalhassa Zétény mennyire egy úriember, hogy egy Farkas beengedi az odújába. Valamit beszél Eszterrel, amire felvonom a szemöldököm egy pillanatra, mert a pultos leányzó jót mulat rajta. Remélem rendelt valami piát. Végül beengedem a birodalmamba Odettet, ha már ilyen nagylelkű vagyok és felhívtam. Mégsem csaphatom az orrára az ajtót, na ugye?! A cipő gyorsan lekerül, ami egyrészt jelzi, hogy maradni szeretne, másrészt nem akarja a rendemet szétvágni, két jó pont egyszerre. Ha meglesz az 5, hangosabb lesz az éjszaka, mint gondoltam. Nem, nem a zene miatt.
- Magam, de annak nincs köze a tévézéshez – vigyorodok el egy pillanatra, miután odasétálok a távirányítóval hozzá, illetve mögé. – Parancsolj, kapcsolj át - hátulról átkaroló mozdulattal – és félreérthető szándékkal, szavakkal - teszem a teste elé a távirányítót, egy kicsit hozzá is érek valójában a testemmel, de ez csak az „így jött ki” mozdulat. Szándékosság nem volt benne, de tény, hogy talán jobban megközelítettem, mint, ahogy illene. Csak hát az illem kicsit kezd elszállni a lány bőrének illatától, meg attól, amit már megjegyeztem magamban korábban. Szexi egy dög.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=798711#post798711][b]Angyal Odett Abigél - 2020.03.16. 21:06[/b][/url]

Elképzelem, ahogy tényleg megtenné, és valljuk be, azért minden lánynak, legyen bármilyen is, meg játsszon bármilyen elérhetetlen frigid libát is, jól esik, ha ilyen kijelentéseket tesznek a férfi népség példányai. Nem is csúnya példányai, ha már itt tartunk. Jaj még a végén csúnyán bajba kerülök, komolyan eddig olyan tudatosan kerültem a hímeket – fun fact, hogy a szüleim azért zárattak ide, mert szerintük mást sem csináltam, csak orgiáztam –, itt meg a nagy unalomban nem tudom, hogy miért is nem éltem eddig is az általuk kínált lehetőségekkel. Bajban leszek még a végén azt hiszem. De egyelőre szimplán csak élvezem az életet, élvezem, hogy ilyen kegyesek hozzám az égiek, meg azt is, hogy nem lányneveldébe küldtek. Azért kifejezetten.
- Hű, eddig bele sem gondoltam abba, hogy valaki a bőrömbe bújna. Furcsa lenne máson látni a testem.
Nem mintha annyira irigykednék, de nárcisztikus személyiségjegyeimnek köszönhetően eléggé szeretem magam. Szeretem a testem, a kerek fenekem, a melleimet, azt, hogy annak ellenére, hogy masszívabb testfelépítéssel rendelkezem, az izom a ruha alatt, hogy bárhol és bármikor bármelyik testrészem megmutathatom, mert nem kellemetlen egyik porcikám sem. Oké, valljuk be, ez már cseszett mód önimádás, és igen, annyira szeretem magam, hogy nem tudom, milyen lesz majd az, amikor valaki más is szeretni akar engem, úgy, ahogy én. Meg ez olyan oda-vissza dolog, azt mondják, szóval jó lenne, ha magamon kívül mást is tudnék ilyen erősen szeretni. És ez szexualitás, szóval vonatkoztassunk el attól, hogy van egy húgom és egy bátyám, akiket szeretek, mert igen, mind a kettejüket szeretem.
- Szóval, azt mondod, hogy te nem vagy egy nézhető program?
Pillantok oldalra, mert érzem én, hogy nyomul, és elég visszafogottan, de cukin csinálja, hát meg kell zabálni. Kicsit aggódom is, hogy túl nagy falat leszek neki. Nem vagyok én olyan nagyon könnyű eset, de szeretnék néha az lenni, csak elengedni magam, és hagyni, hogy az élet sodorjon. Csakhogy van egy kis bibi ezzel kapcsolatban. Kibaszottul merev vagyok, odabent. Olyan szinten, mint akit sóbálvány átokkal szórtak, és talán ezért is van olyan minimális érzelmi szintem, ezért nem tudom jól megfogalmazni, hogy mit is szeretnék.
- Mi a kedvenc sorozatod?
Teszem fel a kissé talán váratlan kérdést, nem mozdulva mellőle, mert kíváncsi vagyok, hogy ő ellép-e, vagy elindul-e az úton, hogy minél több felületen érintkezzünk egymással. Egyelőre ötletem sincs, hogy melyiket választja majd, de ez a kis játék izgalommal tölt el.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=799633#post799633][b]Farkas Zétény - 2020.03.21. 13:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=801084#post801084][b]Angyal Odett Abigél - 2020.03.26. 23:45[/b][/url]

Farkaska

Elnevetem magam, ahogy mentegetőzni próbál, őszinte, vidám kacajjal. Megvallom, nekem eszembe se jutott, hogy olyan hajlamai lennének, amiket éppen felsorolt, és ez vagy azt mutatja, hogy de, olyan hajlamai vannak, csak fél maga előtt is, vagy azt, hogy nagyon sok dolgot kinéz belőlem. Hogy melyik a rosszabb, azt mindenki döntse el maga.
- Értettem, hogy érted, nyugi.
Ő mindenképpen a rendes srácok besorolást kapja, nem tudom miért, olyan a kisugárzása, de ez a legjobb besorolás, még ha nem is tűnik úgy. Mert a rendes fickókból bármi lehet, elmozdulhat a dolog testi irányba, lelki irányba, lehetünk pajtik egy vagy több fronton. De most még csak abban vagyok egészen biztos, hogy rendes fickó. Lassan kitapasztalom ezt a "férfi faj" témát. Eddig nem sokkal volt dolgom hosszú távon, és a legbizalmasabb viszonyom a saját átváltoztatómmal van, de erről ugye nem beszélünk.
- Mesélj erről a sorozatról.
Kérem csendesen, miközben hozzásimulok, nem ellenkezem, hogy átkaroljon, megnyugtatónak érzem, ahogy a közelemben van. Mintha a kisugárzása rám is hatna, kicsit megnyugszom, a vérem pezsgése alábbhagy, és nem azt mondom, hogy emiatt nem lesz semmi, talán pont, hogy emiatt lesz. Azért a pillanatért, ahogy ott állva, a fényeket nézve, csak vagyunk. Néha csak ennyi kell, semmi több, csak lenni. Egy pillanatnyi megállás. Én mostanában csak állok, nem leltem benne örömet, de így, egy másik emberrel állni, teljesen más érzés. A táviránytót a párkányra teszem, jobbommal a karjára simítok, míg a ballal arcát simítom. Rendes fickó. A fejem mozdul, arcélére csókolok, majd kicsit magam felé fordítva a fejét, ajkaimmal ajkaira találok, először csak finoman, érdeklődően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=804185#post804185][b]Farkas Zétény - 2020.04.08. 23:30[/b][/url]

Kinevet! Van pofája, pedig csak el akartam mondani, hogy nem vagyok se ratyi, sem olyan, akinek ilyesmire szüksége lenne. Fura, mert még sosem jutott eszembe tanulmányozni magam úgy, hogy mondjuk egy nő bőrébe bújok. Pedig annyira nem is elvetendő ötlet, de valahogy jobban szeretem én szemtől szemben felfedezni a női domborulatokat. Kicsit csalásnak érzem a bájital használatát. De lehet, hogy majd egy poénnak kipróbálom valakivel. Addig pedig maradok a saját módszereimnél, ezért is közelítek hozzá jobban, mint amit az illem megkíván. Mert csak feljött valamiért hozzám, ami ugyan egy jó kis beszélgetés is lehet, de azért őszintén ez kinek jutna eszébe elsőre? Nekem sem, öcsém!
- Egy bárgyú varázslóról szól, aki állandóan új felesleges bűbájokat talál ki. Mint például a kitört fésűfog visszaillesztő bűbájt, vagy a kanál csillogtató bűbájt, vagy a… - itt kicsit elgondolkodom, miközben a kezébe illesztem a távirányítót, amit ő nem sokkal később letesz. – vakukioltó bűbájt – az arcomra halvány mosoly költözik, ahogy kimondom a szavakat. Tényleg mi értelme van ezeknek, de az pont egy viccesebb rész volt. Mire ebbe jobban belegondolnék szőrfelállító cirógatás érkezik a karomra, majd az arcomra. A pillantásunk összeér, látok benne sok mindent, de… valami más, mint amire számítottam. Érdeklődés bizalommal keverve, ami meglepő, de úgy érzem, hogy ma újat tanultam a nőkről. Apró csók is érkezik az arcom keményebbik felére, majd az ajkaim automatikusan nyílnak meg, hogy fogadják a csókját. Közben a szemeim elfelejtődnek lecsukódni, új érzés kavarodik bennem, és hamarosan rájövök, hogy mi az. Még nem akarom letámadni, hanem élvezni a pillanatot. Az ajkaim természetesen felveszik a lassú ritmust, viszont a vérem követelőzni kezd, a nyelvem pedig lassú felfedezőútra indul. A testem közelebb fordul és a kezeim ismeretlen-ismerősként kezdik a testét felfedezni. Beletúrok a hajába, fura állagú, talán nem is igazi? Nem tudom, de a másik kezem a hátára siklik, szinte érzem az anyagon át a hátát. Aztán természetesen nem ragad ott, hanem a fenekére csúszik, miközben abbahagyom a csókot.
- Ki vagy te? – teszem fel a kérdésem, majd újra, kapkodva csókolom meg az ajkait, de most már követelőzve, mert én nem tudom fenntartani a lassú ritmust, a Farkasok nem tudnak sokáig parancsolni az ösztöneiknek. a kezeim máris a fenekébe marnak, megpróbálják Piroska tudtára adni, hogy megérkezett a nagymamához… akit már megevett a Farkas.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=806906#post806906][b]Angyal Odett Abigél - 2020.04.25. 21:21[/b][/url]

- Vakukioltó bűbáj?
Először mosolyra húzódnak ajkaim, majd elnevetem magam, mert ez egy igazi nyelvtörővel is felérne, Még ilyet! Nem is értem, hogy miért nem ismertem eddig ezt a sorozatot, de mindenképpen bele fogok nézni. Nem ma éjjel, mert ma, nem is tudom, hogy mit csinálok. Merész leszek? Nem leszek? Belevetem magam vagy megfutamodok?
Ami biztos, hogy az eleje biztató, az ahogy nem követel, hagy engem irányítani, már-már meghitten ízlelgetjük egymás ajkait. Nem kapkodunk, kiélvezzük a pillanatot. Most először nem akarok túl sokat elárulni magamról, és nem tudom, hogy miért, talán az elmúlt hónapok miatt, talán, mert az előző csillagnézős pillanat túlságosan meghitt volt? Talán, talán. Nem is tudom. Nekem kell a bizalom, kell az, hogy valakihez úgy forduljak, hogy tudom, ismer, ismeri a korlátaimat, ismer engem. Most azonban, nem merem elmondani, hogy ki is vagyok én. Ez nem ellene szól, hanem saját magam ellen. Most máshogy akarom csinálni, mint legutóbb, és megtapasztalni, hogy mit vált ki belőlem. Engedek neki, hagyom, hogy elkezdjen felfedezni. Nem félek, mert a paróka csak akkor esik le, ha én azt akarom, és én nem akarom, hogy ez megtörténjen.
- Számít?
Ne számítson, mert hazudni nem fogok, az igazat pedig nem mondom meg. Nem akarom, hogy számítson, hogy ki vagyok ma éjjel. Csak egy nő, aki betévedt a kocsmába, és felment egy férfihoz. Csak kérlek, legyen elég ennyi. Testemmel a testének feszülők, a követelőző csókot követelőzéssel viszonozom, ahogy elkezdem kibontani a ruhájából. Nem akarok beszélgetni, csak megtapasztalni, hogy milyen, amikor nem tudja a másik, hogy ki vagyok, csak senki szeretnék lenni, és élvezni.