36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 29. 16:21 | Link

Elizabeth
Szilveszter

Vége egy évnek. Hiába is szeretné az ember visszahozni a csodás emlékeket, vagy talán a rosszakat, hogy jóvá változtassa őket, nem lehet. Az idő múlik, és bele kell törődni. Elmúlik sok csodás pillanat, és sok rossz. Meg azok is, amiket nem tudunk minősíteni, átlagosak voltak. Minden elmúlik egyszer, és a véghez is közeledünk minden egyed nappal. Minden héttel, hónappal, évvel és évtizeddel, de még a másodpercek is előrébb hozzák a végünket.
Ezek voltak egy pesszimista gondolatai, de Sharlotte egyáltalán nem mondható annak. Még örül is, ha vége múlik sok rossz dolognak, a csodás emlékekkel pedig úgy van, hogy lesz még jobb is. Ezzel pedig magát biztatja mindenre. Talán kicsit naiv és túl optimista életszemlélet, de ilyennek is kell lenni néha. Akkor, azon a napon pedig túlnyomó boldogságot árasztott magából. Már attól a pillanattól kezdve, hogy reggel kinyitotta a szemeit, tudta hogy ez egy jó nap lesz. Persze, nem volt mindig ennyire optimista, és nem is szokott az lenni, így ez szokatlannak és ritkaságnak számított tőle. Általában a realista jelző illik rá, főleg a tragédia óta. De azt a napot csak a jónak szentelte, kevés nosztalgiázással együtt, természetesen. Egész napját mosolyogva, vagy éppen vigyorogva töltötte el, és mindent boldogan tett. Olyat is, amit addig utált, vagy nem volt kedvére való. Aznap semmi sem számított. Délután kezdett el kicsit gondolkozni azon, hogy ha már ez egy ilyen jó nap volt, és lesz is, akkor ünnepelni kellene. Testvérét kérte, hogy látogasson el vele a csárdába, de nem szívlelte az ötletet, mivel még akkor sem tudta elfogadni, hogy húga szívesebben jár oda, mint iskolába. Így hosszas ruhaválasztás következett, ami után magára is hagyta Alexet a negatív gondolataival. Kezét zsebébe mélyesztette a hideg ellen, és nyakát kicsit visszahúzva sétált a célpontig. Belépve első útja a pulthoz vezetett, ahol kért egy pohár whiskeyt kezdésképpen, majd miután megkapta keresett magának egy asztalt a szemével, és elindult felé. Nem volt túl eldugott, de nem is kellett annak lennie. Kabátját levette, a szék támláján talált neki helyet. Ezt követően ledobta magát arra az ülőalkalmatosságra, és hátradőlve, nagy sóhaj keretében kezdte fogyasztani italát.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 12:58
Hozzászólásai ebben a témában


Elizabeth Charlotte Vane
INAKTÍV


'I come back.'
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 453
Írta: 2012. december 29. 17:05 | Link

Sharlotte
Szilveszter


 Szóval elmúlt ez az év is. A napok csak röpködnek össze-vissza a fejem felett és én azon kapom magam, hogy újra eltelt egy év. Még mindig fura nekem ez az egész. Már negyedikes vagyok, de olyan, mintha csak most jöttem volna az iskolába, mintha csak váltam volna el nagyanyámtól. Azóta azért sok minden történt. Jó sok minden. De valaki mindig ott volt mellettem és még ha nem is fogta a kezem, számíthattam rá. Igazán nagyszerű, hogy annyi barátot szereztem, pedig azelőtt sose voltak. Ennek sok oka volt. Leginkább az, hogy nem bíztam az emberekbe, miután elvesztettem a szüleimet. De most már minden rendben. Csodálatos barátaim vannak és ott van persze Ő is. Annyi mindenen mentünk keresztül mind a ketten, de most újra együtt vagyunk. Lehet, hogy helytelenül cselekedtem és önző vagyok, de most nem érdekel. Szeretem David-et, Ő az egyetlen, aki képes teljesen boldoggá tenni engem. Illetve, ott van még Karsa is. Ő az egyetlen, akit nem tudok becsapni, sehogyan sem, olyan mintha a bátyám és egyben az elmedokim is lenne. Hálás vagyok értük és azért is, hogy segítettek nekem és bármikor szorítkozhattam rájuk. Ki tudja, talán a Sors így akar engem kiengesztelni azért, amiért elvett tőlem mindenkit. Igaz, nincsen családom, de itt vannak nekem Ők, és nem kell más. Sőt, minden egyes nappal új ismeretségeket kötök, ami még számomra is igen meglepő. Igaz, egész életemben kedves voltam mindenkihez, akármilyen szándékom is volt vele, de most egészen más a helyzet. Nincsenek hátsószándékaim. Nem csak azért van, mert segíteni szeretnék nekik, hanem mert vágyom az emberek társaságára. Úgy látszik, mégis sikerült megváltoznom, még ha csak egy kicsit is.
Ezzel a gondolatmenettel indultam útnak ezen a napon. Igazándiból, semmi ötletem nem volt arra, hogy mit csinálhatnék, de valahogy nem volt kedvem az iskolában maradni. Egy órán keresztül sétálgattam a faluban, míg - nagy meglepetésemre - egy teljesen új helyre tévedtem és életemben először, beléptem a Csárdába. Miért is ne? Egyszer az életben mindenki elengedheti magát, nem igaz? Ó, dehogynem. Elmosolyodtam és odaléptem a pulthoz. Nem volt kedvem így az elején alkohollal kezdeni, ezért rendeltem magamnak egy vajsört. Amikor megkaptam, szemeimmel egy asztalt kerestem, ahova leülhetnék, de ekkor elém állt egy fiú.
- Bocsika aranyom, mész valamerre? - kérdezte hatalmas nagy vigyorral a képén. Csak úgy bűzlött a piától, meg a dohánytól.
- Igen, minél távolabb tőled - ahogy elhaladtam mellette, meglöktem kicsit, aminek végül az lett az eredménye, hogy a vajsöröm negyede kilöttyent én meg majdnem belestem egy lány ölébe.
- Bocsánat! Ugye nem öntöttelek le? - kérdeztem tőle, míg letettem a poharamat és szúrós pillantásokat vetettem az ismeretlen srác felé. Hát igen, ez az én szerencsém.
Utoljára módosította:Elizabeth Charlotte Vane, 2012. december 29. 17:06
Hozzászólásai ebben a témában

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 29. 17:39 | Link

Elizabeth

Nagyon kellemes, vidám hangulatú napja koronázásaként -főleg a Szilveszter alkalmából-, úgy döntött, hogy ellátogat a csárdába. Az idő aznap is múlt ugyanúgy, ezért még délután próbált információkat szerezni testvérétől, aki nemleges választ adott neki. Nem akarta elkísérni, bár egymagában azért ő is szívesen üldögél ott fél napokat. Nem is foglalkozott vele, napját semmi sem árnyékolta le. Ruhát választott magának az alkalomhoz illően, aztán indult is, mert az a momentum elég sokáig tartott neki. Már sötét volt, de annyira késő nem. Ezen elgondolkodott, de sokat nem foglalkoztatta, hiszen huzamos idejű iszogatásra és ünneplésre indult. Hát igen, nagy változás ez számára. Az utóbbi időre ezt az életformát választotta magának, de valószínű, hogy sokáig így is marad. A jó kislányból rossz kislány lett, és ezt a környezete vagy elfogadja, vagy nem. Az a csodálatos napja sem egy tipikus jógyerekes tevékenységgel végződött, de annyira nem akart angyalkát játszani. Csak jó kedve volt, ennyi az egész. Ennek hatására pedig nem akarta hanyagolni az éjszakai tevékenységeket sem, így kocsmázás mellett döntött. Odaérése után rendelt is, és miután talált magának megfelelő asztalt, ledobta magát és inni kezdett. Pont, mint egy alkoholista. Eléggé olyasmi látványt nyújtott, mert rutinosnak mondhatta magát. Vetett egy pillantást az "éltető nedűre" a poharában, aztán le is húzta, nem játszadozott vele. Lerakta az asztalra, majd mikor már elhatározta agyában, hogy kér még egyet, majdnem ráborult egy lány. Hát ilyen szerencsésnek mondhatja magát, hogy legalább a kilöttyenő ital nem őt vette célba. Az az asztalon érte végét. Kedvesen nézett az ismeretlenre, nem volt kedve veszekedni.
- Semmi baj, nem öntöttél le - mosolygott rá őszintén. - Ha van kedved ülj le nyugodtan, én addig rendelek valamit - rendelt is egy újabb kör whiskeyt, majd amíg odaérkezett az ital,addig pedig letörölte a vajsört az asztalról.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 13:13
Hozzászólásai ebben a témában


Elizabeth Charlotte Vane
INAKTÍV


'I come back.'
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 453
Írta: 2012. december 29. 19:01 | Link

Sharlotte

 Igazándiból, tényleg nem volt ötletem, hogy mégis mit akarnék a mai este folyamán csinálni. Igen, általában az ilyenekből lesz a jó nagy ballépés. Ha valamit nem tudok, az már régen rossz és ezáltal igen szerencsétlen lesz az estém. De talán nem. A remény hal meg utoljára, nem igaz? A fenekemen kellett volna maradnom és úgy tennem, mint mindig? Vagy esetleg nem kellett volna pont egyedül jönnöm? Már én sem tudom, mit kellett volna tennem, de lehet, hogy nem kellett volna pont ide jönnöm. Még egyszer sem voltam itt - milyen meglepő -, de hallottam már róla ezt-azt. Azt hiszem, ideje annak, hogy a sarkamra álljak. Elég érett vagyok már ahhoz, hogy tudjam, mit szabad és mit nem. Különben is, tisztában vagyok a mérték fogalmával és nem lesz abból baj, ha ma egy kicsit szórakozom. Ezt csak nem én mondtam? Helló Világ, itt a másik Elizabeth. Bizony, ezt az oldalamat még senki sem látta, mivel még soha sem mutattam ki. Sőt, soha nem is akartam elővenni, de most már itt az ideje a mókának, a bolondozásnak és annak, hogy végre jól érezhessem magam. Teljesen más vagyok. Mintha nem is én lennék, aki jelen van. Egyszer élünk, nem igaz? Akkor miért ne? Miért ne szórakozhatnék? Egyszer én is játszhatom a rossz kislányt, nem?
És mégis csak addig jutottam, hogy kértem magamnak egy vajsört. Nem baj, kezdésnek ez is megteszi, ráadásul egyedül nem igazán lenne jó, ha kicsit mámorossá tenném ezt az éjszakát, mert abból még baj lehetne. De nem, nem aggódom, minden rendben van. Amúgy se látom sok értelmét annak, hogy sokáig itt maradjak, ha egyedül leszek. Ám ahogy rögtön kézhez is kaptam a poharamat, elkezdődött a balszerencsém. Nem elég, hogy lebogárkáztak, majdnem ráestem egy lányra és majdnem ráöntöttem az italom. Hogy mi vagyok én? Merő szerencsétlenség! Ha nem is rólam lenne szó, akkor meglepődnék, de így sajnos nem tudok. Fölálltam és bocsánatot kértem a lánytól. Tényleg azt hittem, hogy kiabálni fog velem, vagy éppen veszekedni, de egyiket sem tette. Kedvesen mosolygott rám és még le is ültetett az asztalához. Csak nem egy pislákoló fényre találtam rá, ami kivezethet az egész éjszakás szerencsétlenségemből? Remélem, de nagyon is.
- Tényleg nagyon sajnálom - mondtam mosolyogva és helyet foglaltam az asztalnál. - Egyébként, Elizabeth vagyok.
Fogtam egy szalvétát és felitattam vele a maradék vajsört, majd letöröltem a pohár alját. Azt hiszem, most már kezdem bánni ezt az egészet. De ki tudja, még jó is származhat ebből az egészből. Csak várni kell egy kicsit. Türelem, rózsát terem.
- Te is a Bagolykő jársz? Olyan ismerősnek tűnsz - mondtam mosolyogva. Tényleg ismerősnek tűnt a lány, mintha már láttam volna. De az is lehet, hogy megint csak a szemem káprázik, mint mindig. Vagy csak egyszerűen nem olyan jó az arc memóriám. Igaz, az egyik nem zárja ki a másikat, így lehet, hogy mindkettő.  
Hozzászólásai ebben a témában

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 29. 21:08 | Link

Elizabeth

Szórakozottság, boldogság, ok nélküli vidámság jellemezte napját. Ez inkább az idő múlása iránti öröm és elismerés, mert már várja a következő évet. Azt nem tudta volna megmondani miért, csak hogy inkább szeretett volna a jövőben lenni, és a rossz dolgokra véletlenül sem emlékezni. De akkor ott volt, a jelenben, azon események közepette. Otthonról hamar elszabadult, és lazításra vágyva indult meg a már jól ismert csárda felé. Igen, a kelleténél jobban ismerte a helyet, még kedvenc asztala és széke is volt. A csapos pedig lehet, hogy sok vendéget szolgál ki, de azért emlékszik rá. Ez pedig neki jó, hogy mások mit gondolnak, az meg mindegy, mert csak az ő boldogsága számít. Akkor pedig inni készült. Megszokott helyére ült le, és kis gondolkodás után le is húzta a kezdő pohár whiskeyt. Éppen azon lett volna, hogy rendel egy másikat is, aztán majd még többet, de megakadályozta egy lány. Méghozzá majdnem rádőlt, de valahogy ettől sem tudott elmenni jókedve. Kedvesen mosolygott az ismeretlenre, aki szerencsére nem öntötte le vajsörrel. Akkor nem lett volna ilyen barátságos. De nem így történt, ezért még marasztalta is az asztalánál. Addig kért magának újabb pohár itókát.
- Én Sharlotte vagyok - árulta el nevét a lány után. A megérkezett italt lerakva segített még letörölni a vajsört, aztán azt a pohárnyi nedűt is lehúzta. Vett egy átlagosnál mélyebb levegőt, aztán lecsapta az asztalra a poharat. Nem akarta, hogy alkoholistának nézze Elizabeth, ezért magyarázkodásba is kezd.
- Igen, oda járok - mosolyodott el. - Ez az előbbi lehet, hogy alkoholista, kocsmatöltelékekhez hasonló viselkedés, vagy látvány volt, de hidd el, hogy talán még egy üveg Jack Daniel's után is normális vagyok - furcsa volt neki ezt így kimondani, és elhinni is, de ha az kell, meg is mutatja. Erről jutott eszébe, hogy tényleg kellene egy üveggel.
- Egy pillanat... - felállt, és a pulthoz sétálva kért egy példányt az előbb említett alkoholfajtából. Annyira tényleg nem akart lesújtó képet adni magáról, de arra még szüksége volt. Különben sem egyszerre akarta, mert az kétes volt, hogy sikerülne. Mikor utoljára vetette ennek neki magát, akkor felejtés céljából ivott. Ami aztán olyan jóra sikeredett, hogy azt is elfelejtette, mit csinált. Visszatérve leült, lerakta szerzeményét.
- Melyik ház tagja vagy? - tette fel végül kérdését. Fogalma sem volt. Magáról is tudta, hogy nem igazán hozzá illő házba került. Inkább valami Rellon-Eridon keverék lenne, de a Navinéba került.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. január 23. 13:56
Hozzászólásai ebben a témában


Elizabeth Charlotte Vane
INAKTÍV


'I come back.'
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 453
Írta: 2013. január 2. 17:45 | Link

Sharlotte

 Hmm... Azért arra kíváncsi lennék, hogy mégis miért olyan közkedvelt ez a hely. Úgy látszik, többen is szeretnek ide lejárni az iskolából, ami arra következtet, hogy többen is szeretnek titokban alkoholt inni. De lehet, hogy csak én gondolom így. Inkább azt nézném ki a legtöbbjükből, hogy még nagy dobra is veszik. Hiszen, miért is titkolnák ezt a fajta tevékenységet? Biztos azt hiszik, hogy ezzel még menőbbek, akárcsak a muglik Világában, pedig egyáltalán nem az. Én sem azért jöttem, hogy ezzel nagyzoljak, különben is csak egy vajsör lett ennek az egésznek a vége, aminek majdnem a fele, az asztalon landolt. Szerencsétlenség, naivság, hülyeség. Ha ez a három szó nem lenne rám jellemző, nem is én lennék ez a személy. Bár, hozzávehetjük az őrültetés a többit. Vicces, ugyanakkor elkeserítő számomra, hogy még én magam is így látom a személyiségemet. Talán el kéne beszélgetnem valakivel, de az is lehet, hogy szimplán csak abba kéne hagynom néha a vitát önmagammal és olyanokra figyelnem, amik körülöttem történnek. Dolgok, amik jelentősek lehetnek számomra, mégsem veszem észre őket. Plusz le kéne szoknom arról, hogy újabb kérdéseket teszek fel önmagamnak és döntések elé állítom magam. Vagy csak szimplán pofon kéne vágnom magam. Igen, talán ez lenne a legjobb megoldás és észhez térnék végre. De akkor miért nem tettem meg eddig? Talán azért, mert annyira hozzászoktam mindenhez, hogy egyszerűen már nem vettem észre és csak úgy elúszott minden előttem, mint egy jelentéktelen kis semmiség. Bah... Ideje, hogy megálljt parancsoljak magamnak.
Amikor a lány bemutatkozott, elmosolyodtam és belekortyoltam az italomba. Igazán üdítő volt, ráadásul még meleg is, aminek a hatására én magam is felmelegedtem kicsikét. Igen, ez kell most nekem. Ez segít abban, hogy kicsit tisztán gondolkozhassak, de lehet, hogy nem. Az sem baj. Néztem, ahogy a lány szimplán lehajtja a nedűjét és elmosolyodtam. Úgy látszik, a mai fiatalok jól bírják az alkoholt. Na jó, én magam is fiatal vagyok, de egyáltalán nem iszom és erre büszke vagyok. Éljek, én! Mentegetőzését hallgatva elnevettem magam, és csak azután szólaltam meg.
- Ugyan, hagyd már! Egyáltalán nem hiszem, hogy alkoholista vagy. Különben is, ha az lennél, akkor már rég az asztal alatt feküdnél, ahogy minden egyes nap - ujjaimmal a poharamon kopácsoltam. Én úgy látom az alkoholistákat, ahogy leírtam a lánynak, hisz én már csak tudom, milyenek ők valójában. A nagyanyám - amikor még élt -, ha nem engem ugráltatott, akkor bizony whiskeyt iszogatott. Fáj bevallanom, de igenis hiányzik. Senki nem tudja igazán, hogy milyen kapcsolat volt köztünk. Igazándiból, még én sem tudom, pedig azóta rájöttem egy, s másra vele kapcsolatban. Tudom, hogy szeretett, de mégis engem okolt, amiért anya meghalt. De most már késő gondolat. Legalább együtt lehetnek. Amint visszaért Sharlotte, rögtön jött a szokásos kérdés.
- Eridonos vagyok, ízig-vérig piros - nem szóviccnek szántam az utolsó két szót, mégis az lett belőle. Ez van, ha az ember túl sokáig gondolkozik valamin és egyszer csak, valamit kinyög. Ez az én szerencsém. Remélem, hogy most már nincs sok ebből a szerencsétlenségből és az időből sem, hogy végre kilépjünk 2012-őt és belépjünk 2013-ba.
- És te, melyik házba jársz? - kérdeztem én is. Nem tudtam eldönteni igazán, hogy melyik házba is járhat, de a Levitát és az Eridont már kapásból kizártam. A Levitát azért, mert nem igazán olyan, mint a többi kék, az Eridont meg, tudjátok miért.
- Egyébként, hogy-hogy egyedül töltöd a Szilvesztert? - hogy miért kérdeztem? Nem tudom, hiszen ezt a kérdést akár magamnak is feltehettem volna, de választ nem hiszem, hogy tudnék adni rá.
Hozzászólásai ebben a témában

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 4. 18:55 | Link

Elizabeth

A kocsma az a hely, ahol alkoholt lehet találni. Egyszerű megállapítás, mégis nagyon lényegre törő, vagy éppen hasznos. Miért is? Ha már más nincs, az alkohol segít felejteni. Nem feltétlen kell alkoholba fojtani bánatod, de végső esetben megteszi. Ezért volt számára kissé kedvelt hely a csárda. Mert segített neki,mást nem tudott volna mondani. Nem szereti úgy egyébként, mert tele van mindenféle sötét alakokkal, de hogyha más szemszögből nézi, akkor más véleményre jut. Ezen, és sok más gondolat közepette húzza le már második whiskey-ét, ami után kicsit mentegetőzni is kezd. Miután a lány szavait hallgatta, rájött, hogy azért kicsit tényleg túlreagálta, mert az alkoholista az már más fokozat. Ő csak jól bírja az alkoholt. Ezen észrevételét egy mosollyal konstatálta, majd már el is tűnt egy üveg "csodáért". Visszatérve egy szokásos kérdéssel lepte meg a lányt, amire szinte már várt választ kapott. Azután a visszakérdezés, erre is várt.
- Navine - mondta a végére elhalkulva. Már egyáltalán nem volt odaillő. Az a jó tanuló, okos, kedves, mindig pozitív és aranyos gyerekek helye. Ebből ő már csak kedves és talán az intelligenciából sem vesztett. De ki tudja. Mindegy is, a lényeg, hogy nem tartotta már megfelelőnek a helyet, de attól ugyanúgy szerette. Ízig-vérig sárgának érezte magát, még különcsége ellenére is. Egykoron tökéletesen megfelelt annak a képnek, de már nem. Ahogy ezt végigjátszotta fejében, feleszmélésképpen töltött magának egy pohár itókát, és összeszedte gondolatait a következő kérdésre.
- Igazából kértem a bátyámat, de nem akart ide velem jönni - nevetett fel kicsit, és talán már jókedv is volt mögötte. Nevetséges indok, meg kell hagyni, de ha nem akar jönni, nem fogja erőltetni a dolgot. Jó így, talán jobb is lesz. Annyira nagyon tapintatlan nem akart lenni, de muszáj volt visszakérdeznie.
- És Te? - kérdezte meg végül az 'é' betűt elnyújtva, majd belekortyolt az italba. Még mindig ugyanaz az íz, illat, de már összebarátkozott vele, mondhatni, és még egy darabig nem akarta megunni a sajátos ízvilágot. Majd amikor már érzi, hogy elég lesz.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 13:12
Hozzászólásai ebben a témában


Elizabeth Charlotte Vane
INAKTÍV


'I come back.'
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 453
Írta: 2013. január 12. 18:04 | Link

Sharlotte

-Bocsi.-


 Most már magam sem tudom,mi volt az igazi oka annak, hogy én ide jöttem. Kezdek kételkedni abban, hogy csak az az egy célom volt ezzel az egésszel, hogy ki akarok rúgni a hámból. Ha azt tenném, akkor nem vajsörrel a kezemben üldögélnék itt az asztalnál, egy lánnyal szemben. Nem bizony. Sőt, akkor tényleg mindent megtennék azért, hogy kijöjjek a szokásos figurából. Az ellenkezője lennék saját magamnak, de lehet, hogy csak elő bújna az az oldalam, amit még senki sem ismer, még én magam sem. Szilveszter van. Mégis mi a fenét keresek én itt? Ráadásul pont itt? Most már teljesen mindegy. Nem menekülhetek el fület, farkat behúzva, ha már idejöttem, akkor itt is maradok, amíg meg nem unom, vagy amíg el nem fogy a vajsöröm. De mivel, itt van Sharlotte, ezért elég bunkó húzás lenne tőlem, ha csak úgy szó nélkül itt hagynám, nem igaz? De igen, szóval maradok. Igazándiból, most kinek is akarok én megfelelni? Egyáltalán miért teszem ezt? És a legfontosabb, miért akartam én ide jönni? Mert már tényleg nem tudom az igazságot. Mintha elbújt volna előlem és egyszerűen azt akarná, hogy én magam keressem meg. igen, én is tudom, hogy ez őrültség, de mit tehetnék? Talán... nem, egyszerűen be kéne fejeznem azt, hogy saját magammal társalgok. Azért mégis csak van társaságom, szóval egy rossz szavam sem lehet.
Nem lepődtem meg, amikor a Navine házat ejtette ki a száján, de mégis valahogy úgy hangzott az egész, mintha Ő maga sem hinné el, hogy odavaló. De ha nem odavaló, akkor miért oda osztották be? Nálam ez a kérdés nem vitatott, hiszen én tényleg olyan vagyok, mint a többi Eridonos és egyszerűen imádom a háztársaimat, meg a HV-t és HVH-t is. Ők az én családom, szó szerint. Soha nem tudnék másik házba menni, ha akarnék sem. Én odatartozom és kész.
- Ühüm - nyögtem ki, mikor épp kortyoltam az italomból. Igazából, elég lassan fogy, de ez azért van, mert csak néha-néha kortyolok bele, de az sem valami nagy mennyiség. Valamiért, nincs kedvem gyorsan meginni és most már felállni sem, innen.
- Hogy én? Nem tudom. Nem volt kedvem az iskolába maradni és nem akartam senkit sem elráncigálni, így inkább egyedül bóklásztam és itt kötöttem ki. Na igen, ha meggyanúsítanának valamivel, ez nem jó alibi, igaz? - nevettem el magam. Úgy látszik, ma valahogy a szokásosnál is őszintébb és szókimondóbb vagyok. Pedig jó lenne, ha végre be tudnám fogni egy fél pillanatra és akkor a lány sem fog hülyének nézni. Bár, már megszoktam az ilyesmit. Nincs olyan nap, amikor én magam nem nevezném magamat őrültnek. Igaz, a kettő együtt nem ugyanaz.
- Egyébként, a bátyáddal a faluban laktok? - a kérdés igen egyszerű volt, bár arról fogalmam sincs, hogy honnan vettem ezt. Az igaz, hogy csak egyszer-kétszer láttam a lányt, de aztán valahogy mindig eltűnt a kastélyból, így született meg bennem a kérdés. Lehet, hogy tényleg kezdenek elmenni otthonról? Az nem jó, nagyon nem jó.
Hozzászólásai ebben a témában

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 19. 14:44 | Link

Elizabeth

Egyre jobban kételkedett benne, hogy jó helyen van ott. Kezdte sajnálni, hogy nem testvérével szilveszterezik, és akkor feleszmélt, hogy nincs egyedül. Hirtelen, de ok nélküli boldogság öntötte el, aminek hatására mosoly ült ki arcára. Hogy miért, azt nem tudta, csak egyszerűen boldog volt. Talán elkezdett hatni a whiskey, az volt a legvalószínűbb. A lányra nézve hallgatta a válaszát, majd ahogy a végén felnevetett, ős is ezt tette.
- Nem túl jó - mondta közben, majd kortyolt még egyet az italából. Fel sem fogta, hogy mit csinál akkor, mi lehet a következménye, vagy éppen hány szabályt szeg meg. Akkor semmi sem érdekelte, csak a jókedve, amit legalább az év utolsó napján, annak is utolsó pár órájában élvezni tudott. Imádta, ha nem kezelik kisgyermekként, de sokszor nem látta át, hogy miért teszik. Azért, mert leginkább arra hasonlít viselkedése. Felelőtlenül, mindenbe belevág, és nem érdeklik a következmények. Lelkiismerete természetesen van, de sokszor az is kikapcsol, és csak későn lép újra üzembe. Pont gondolatmenete végére érve hallotta Elizabeth hangját, és a feltett kérdést.
- Igen, egy pár hónapja - mosolyodott el. Visszakérdezett volna szívesen, de tudta, hogy a másik a kastélyban lakik, így erre nem volt lehetősége. Biztos volt benne, hogy akkor talál majd valami beszédtémát, hiszen nem volt nehéz, akkor már kezdtek rátörni jobbnál jobb ötletei. Ezt teszi vele az alkohol, de saját magának érte el ezt, nem szólhat egy szót sem. Ez pedig csak a kezdet, ki tudja, mi lesz, ha folytatja. Akkor, abban a pillanatban állt meg benne valami. Hirtelen kissé megrázta fejét, és vett egy mély levegőt. Mintha csak kijózanodott volna, de mégsem. Csupán gondolkodásmódja vett egy másik irányt. Ránézett a poharára, melyben már nem volt semmi. Elképedt egy kissé, hogy mi lett belőle. Azonnal letette az üvegpoharat az asztalra. A lányra pillantott idegesen, majd, hogy a változás ne tűnjön fel Neki, villantott egy félmosolyt, és a pulthoz sietve kért inkább egy korsó vajsört. Rájött, hogy nem igazán kellene leinnia magát, így inkább valami lightosabb mellett döntött. Egy vajsörtől még biztosan nem jut el arra a pontra, hogy igazán 'boldog' legyen. Visszasétált hát az asztalhoz, majd leült, és vetett egy pillantást a lányra. Szinte biztos volt benne, hogy vagy hülyének nézi, vagy várhat egy olyan kérdést, hogy: 'Ez mi volt?'. De nem baj, minden egyes egyedül az ő hibája. Már ott elkezdte a sorozatot, hogy eljött. Aztán a kért ital, majd hogy többször is ivott. Most pedig észrevette magát, aminek valahol belül örült is. Mivel már megvásárolta, így azt az üveg Jack Daniel's-t szépen elrakta, majd visszatért a korsóhoz. Kortyolt belőle egyet, majd egy aprócska grimasszal vette tudomásul, hogy teljesen más íze van, mint a másik fajta alkoholnak. Azután már mindent olyan természetességgel csinált, mintha nem történt volna semmi. Valami beszédtémát keresett közben, hogy még inkább terelje a szót.
- Hogy-hogy pont itt kötöttél ki? Nem lett volna jobb megenni egy sütit, vagy csak sétálgatni? - teszi fel a kérdést, amit magának is címezhetett volna. Persze ezt kedvesen mosolyogva tette, nem számon kérő hangsúllyal, ahogy azt a szülők szokták tenni. Ha visszakapja a kérdést, valószínűleg nem tud majd rá válaszolni, csak sok gondolkodás után, mert a akár saját magának is feltehető kérdést sem gondolta át.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed