36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 19:30 | Link

Odett

Az ünnepek utáni első lépései a kastély falain kívül. Lábán a bakancs keményen tapossa a havat, bőrdzsekije alatt libabőrös karok húzzák egyre csak összébb magukat. A fiú nem a helyes úton jár, és biztos benne, hogy nyomát gyönyörű prefektusi szemek figyelik, de valamiért úgy sejti, a csokoládészín tekintet ellágyul majd, ha finom csókot lehel azokra a finom, ízes prefektusi ajkakra. Azon a kis úton, amelyen annyiszor járt, és jár mostanában gondolataiba mélyedve teszi meg, végig azon filózva, hogy az érzelmek mennyire nem az ő világába tartoztak még Bagolykő előtt. Mióta viszont itt tanul, s éli mindennapjait, nem telik el úgy óra, hogy valamit ne érezne. Lehet, hogy az éppen nem a szerelem, vagy a boldogság érzete, hanem düh és idegesség, mégis érez. Bea teljesen elcsavarta a negyedéves kócos fejét, így napjainak nagy részét a lány illatának felidézésével, szemei melegének rá tett hatásával és dalolászással tölti. Nemes egyszerűséggel ketyósodott meg a fiatal, és hogy észhez térítse magát, úgy gondolta ideje meglátogatni imádott, de a napokban teljesen elhanyagolt helyét: a csárdát. Talán ezentúl nem fog annyit lejárni oda, hiszen ha komolyabbra fordul Bea és közte a dolog, akkor több szempontot is szem előtt kell, hogy tartson. A lány prefektusi létére nem biztos, hogy jó hatással lesz a kicsapongó barát megléte, így Endrének más kedvenc időtöltés után kell néznie. Kérdés, hogy Bea kíván-e azzá válni?
A csárdához érkezvén megköszörüli torkát, kezeit megdörzsöli új bársony nadrágjában, hogy amennyire lehet, felmelegedjenek, és úgy lép be az ajtón, mintha csak hazatérne. Az idáig vezető út pillanatok alatt telt el, kettőt pislantott, és már közelít is jobbja a sokat megélt kilincs felé. Kíváncsi, hogy ezalatt a pár nap alatt változott-e valami odabent, mondjuk az italválaszték, vagy a bent tivornyázók arculata, de széles vigyorra húzva ajkait észleli, hogy minden a régi, minden rendben, tökéletesen úgy áll bent a dolog, mint ahogyan ő hagyta. A világ csodás. A körforgás remek. Endre elégedett, mi több, egészen elfogta a boldogság érzése. A pulthoz veszi az irányt, és kabátjában ül fel a bárszékre. Mindkét lábával támasztja a lábtartót, könyökeit a pult mocskos lapján pihenteti. A kocsmáros minden bizonnyal hiányolta a navinés ifjoncot, mert hamar odasiet a fiatalhoz, és a szokásos kérdés mellett érdeklődik a karácsonyról is, megemlítve azt, hogy ezalatt a három nap alatt egyszer sem látta lent a srácot.
- Csak a szokásos - mondja hangosan, hogy biztosan meghallja az őt kiszolgáló férfi, és mesél egy kicsit az elmúlt napokról is. - Megismertem egy lányt, tudja?
A kocsmáros kitölti a whiskeyt a fiúnak, közben hamiskásan csillogó szemekkel jelzi Endrének, hogy figyel rá, meséljen csak nyugodtan, ha akar.
- Prefektus - teszi hozzá a fiú, és felpillantva a kövér férfira, sokatmondó tekintettel találkozik a sajátja. A kocsmáros pontosan tudja, hogy ez mit jelent, mint ahogyan a navinés is. Endre átveszi a felé tartott párcentest, majd az átvétel lendületével fel is hajtja az égető szeszt. A kocsmáros odahajolva a fiúhoz várja a folytatást, de a fiatal nem kíván többet mondani egyelőre. Elég, hogy az ég megajándékozta egy csodás teremtéssel, ahogyan adott, úgy vett is el tőle. Hiszen ez a csoda egy prefektus. Tökéletes. - Adjon még egy kört.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 27. 19:32
Hozzászólásai ebben a témában
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. december 28. 19:27 | Link

Endre




Ismét itt. A Karácsonyt otthon töltöttem a családdal, akik már nagyon hiányoztak. Főleg a húgom Abigél. Az otthon töltött első nap nyugisan telt, majd pedig kezdődtek a veszekedések köztem és Abigél között. De ez megszokott. Sose voltunk mintatestvérek, de ennek ellenére imádjuk egymást. Amikor egymásnak esünk, és üvölteni kezdünk akkor anya vagy apa mindig közli, hogy Ejjejjj,aztán ezzel le van tudva a fegyelmezésünk. Ők is tudják, hogy ez csak a szokásos testévére közötti civakodás, és nem komoly, hanem hétköznapi. Eleinte féltek, hogy nehogy megátkozzam Abigélt, na és mióta tudják, hogy piromágus is vagyok... Apa mindig azzal viccelődik, hogy nem gyújtunk be, hanem engem állítanak be a szoba közepére és majd ha fáznak akkor körbeállnak és melegednek. Ezen mindenki röhögni szokott, kivéve engem. Ilyenkor felveszem a duzzogós arckifejezésem, összefonom a karjaimat és dühösen huppanok le egy ülőalkalmatosságra.
Na de vissza a jelenbe.
Tegnap érkeztem vissza a suliba. Szeretek itt lenni, de egy ilyen hosszú otthon töltött idő után, hát eléggé honvágyam van, és haza akarok menni. Mai napom is úgy telt, hogy az erdőbe ücsörögtem Madcappel és sírtam, hogy nem akarok itt lenni, haza akarok menni. De nem lehet! Szóval úgy határoztam, hogy jó kedvre derítem magam, amit pedig úgy szoktam, hogy lemegyek a faluba. Ott mindig vicces dolgok történnek, na és persze ott van Csongi is. Madcappal lerepültem, majd ismét elrejtettem őt a temetőbe. Ott szoktam eldugni, mert be senki nem lát, este pedig igen kevesen merészkednek be oda. Tökéletes hely szárnyas lovak eldugására. Kikötöm egy fához, ő lelegeli a közeli sírról a virágokat, de cserébe mindig hagy ott egy kis trágyát. Bunkóság, hogy ott hagyom, és nem kellene, de mindig a temető legeldugottabb részére viszem, ahol olyan sírok vannak, melyet alig látogat valaki.
Madcap most is ott dekkol én pedig a csárda ajtaja előtt toporgok. Menjek be?! Ne menjek be?! Bemegyek. Lenyomom a kilincset majd belépek a bűzös helyiségbe, a sok rossz arcú varázsló és boszorkány közé. A padlóra meredve sietek egészen a pultig. Csak ott merek felnézni, és akkor is csak a pultosra.
- Egy vajsört kérnék! -
A pultos végigmér, majd biccent, és hamarosan kapom a finom italt. Felemelem a korsót a pultról, majd nagy lendülettel fordulok. Na és ezzel a nagy lendülettel öntöm le a mellettem ülő fiút, akit eddig észre se vettem.
Szemeim kidüllednek, állam leesik, majd hatalmas pislogások közepette nézek a fiú szemébe.
- Bo..bo...bocsánat! Én nem.... nem akartam! -
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 2. 15:42
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 16:57 | Link

Odett

A kocsmáros ezekben a percekben a lehető legjobb társaságnak bizonyul, akinek a fiú bármiről mesélhetne, mindegy volna, a lényeg, hogy galleonjainak nagy részét továbbra is odahordja hozzá, amiből már jócskán bevásárolhatott az asszonynak virágcsokrokból, sav-a-júj cukrokból és ugráló csokibékakupacokból. Endre többször nekiindul az egyszerűen nők címet viselő témának, de valahogy egyszer sem jut a végére, a megoldásra pedig biztosan nem itt fog rádöbbenni. A kocsmáros segítőkész, és valamennyire érezhetően át is látja a navinés fő gondját, de hozzászólni, és érdemi-minőségi gondolatokat már nem igen képes adni a fiúnak. Beszélgetnek, a nagy hasú férfi közben kiszolgál, és ez így megy, míg oda nem fúrja magát egy lány, - feltehetőleg diáktárs - és kér egy vajsört. Endre rápillant, és amikor látja, hogy beszélgetőpartnere éppen végez a leányzó kiszolgálásával, ő maga is kér egy kupával, aztán már folytatná is szavainak felgöngyölítését, amikor a vajsörével forduló Odett megakad Endre vállában. A fiú a hideg lötty érzetére lehunyja a szemeit, és igyekszik kivárni, míg türelme visszatér, csak aztán nyitja ki újból szürkéit, hogy megrázva fejét a lányra nézzen.
- Ez igen - kezd bele, de nem tud haragudni, hiszen a lány jobban megrémült, mint amennyire ő maga felhúzta magát. - Csak a drága és finom italodat sajnálom, ne izgulj.
Nevetni kezd, és pálcáját előhúzva a ruhájára irányítja annak hegyét, és halkan megszólalva, kiejti a megfelelő igét:
- Evapores! - ahogy elhangzik a varázsszó, úgy szárad fel a nedvesség ruhájáról, és a fiú kedves mosollyal teszi el jóságos munkaerejét. Ennyi az egész, nincs mit sajnálni, csupán a kilöttyent és a levegőben eltűnt italt, amit már soha, senki nem ihat meg. Szomorú dolog, de túl kell tennie magát ezen, és ha már így hozta a sors, hogy egy újabb boszorkánnyal ismerkedhet meg, hát igyekszik nem elszalasztani a lehetőséget, és leereszkedve a bárszékről, egy asztal felé mutat.
- Ráérsz? - kérdezi udvariasságból, és elindul egy szabad asztal felé. Reméli, hogy a lány nem vár társaságra, főleg nem fiúéra, mert ha igen, akkor a szituáció még kínossá is válhat. Ennek reményében várja meg, hogy a lány helyet foglaljon, majd vele szemben ő maga is elhelyezkedik. Leveszi dzsekijét, és a szék támlájára dobja. Pulóverben kényelmesebb, és ha a társaság még alkotni szeretne valamit az este folyamán, legalább a nagyon szeretett, nagyon menő és nagyon drága bőrkabát maradjon ki belőle.
- Hogy-hogy betértél a csárdába? - kérdezi érdeklődve, és koccintásra nyújtja kupáját, majd egy Egészségedre italköszöntés után mélyeket kortyol az amúgy nem annyira szeretett sörből. - Nem szoktalak itt látni.
Pedig ez nagy szó. Mondhatni, hogy Endre már, mint törzsvendég van számon tartva itt, aminek a kedves nem igazán örül, de ettől eltekintve ez még így van.  Elgondolkodik a fiú, csűri-csavarja agyát, de nem ugrik be a lány arca, szinte biztos benne, hogy nem látta erre eddig.
- Araczki Endrének hívnak egyébként - mutatkozik be két korty között, illendően, és még tipikus, hosszú, széles mosolyt is biggyeszt neve után. Odett talán ismeri név alapján, talán nem, azt soha nem lehet tudni.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 30. 17:00
Hozzászólásai ebben a témában
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. december 30. 22:54 | Link

Amikor közli velem, hogy ez igen... nos akkor már láttam a vesztemet. Elképzeltem magam előtt, ahogy leugrik a bárszékről, majd azt egy határozott mozdulattal ellöki. A szék nekicsapódik valaminek és darabjaira törik. Ezután a szemei kidüllednek, és vérbe kezdenek úszni. Fogait csikorgatja, és vicsorít hozzá. Mindemellett pedig az izmai kidagadna, a haja pedig égnek áll. Ilyen kinézettel kezd el haladni felém, de olyan lassított felvételbe, mint ahogy a filmekbe szokták mutatni. Én eközben hátrálni kezdek. Felborítok három széket, neki megyek egy boszorkánynak, aki megátkoz, miközben a véres szemű fiú csak felém tart ökölbe szorított kezekkel, miközben dörmög mellé olyanokat, hogy: Most meghalsz! Neked véged!. Végül pedig nekimegyek még valaminek, seggre ülök, ő pedig. Hát inkább nem folytatom, mert sok a vér, és 18-as karikát is átlépő jelentek következnek.
Már majdnem elindult a meleg lötty a lábam szárán, amikor is.... csak az italt sajnálja. Arcomon egy halvány mosoly jelenik meg, ami egyre szélesebb, és szélesebb, és szélesebb lesz. Hamarosan hangot is kiadok magamból kuncogás formájában, ami átvált nevetésbe, végül pedig éktelen röhögésbe török ki. Szerintem az előbbi stresszhelyzetet úgy tudom csak lereagálni, hogy röhögőhörcsögöt, akarom mondani röhögőgörcsöt kapok. Pszichológia az egész, de most nem kezdem el ecsetelni.
Látom, hogy a fiú egy egyszerű varázslattal helyreteszi, amit én elrontottam, de nem tudok megszólalni. Amúgy nekem eszembe se jutott volna, hogy ezt egy egyszerű pálcamozdulattal el lehet tüntetni. Mennyire okos, azta!
A kérdésre miszerint ráérek-e, csak biccentek, hogy igen, de a nevetéstől rendes választ nem tudok adni. Már a könnyeim is ömlenek a szemeimből, a hasfájásról már ne is beszéljünk. Levegő után kapkodok, ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerül is.
Követem a fiút, majd az egyik asztalnál lehuppanok a székre. A nevetésem már csillapodik, így végre nem mindenki engem bámul olyan nagyon csúnyán. Én is követve a fiú példáját leveszem a kabátomat, és a támlára teszem, ezután pedig koccintok vele.
- Egészségedre! -
A fiú kérdése közben én iszom egy kortyot a sörből, majd mit sem törődve, hogy az orrom alatt ott a sör habja, válaszolok neki.
- Igazából fogalmam sincs. Talán kellett egy kis adrenalinlöket. Azt pedig itt bőőőőőven megkapom... - nézek körbe a helyiségbe, így utalva a sok rossz arcú alakra.
- Ezek szerint, ha jól sejtem, akkor te igen sűrűn szoktál ide járni. Ennyire adrenalinfüggő vagy, esetleg szimplán szereted a veszélyeket, vagy nem akarsz tovább élni, és arra vársz, hogy...-
Nem fejezem be a mondatot, hanem inkább egyik kezemet vízszintesen elhúzom a nyakam előtt. Ezzel elmagyarázva, hogy mire is gondolok.
Hamarosan a bemutatkozást is letudjuk, így már nem kell esetleg, Hé öcsi!-nek vagy Hé szépfiú!-nak szólítanom, ha azt akarom, hogy rám figyeljen.
- Nagyon örülök Endre. Én Odett vagyok! -
Széles mosolyát én is egy olyannal viszonozom, ha nem szélesebbel.
- Melyik ház becses képviselője vagy? -
Nem mernék most tippelni, szóval nem mondok inkább semmi butaságot.
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 15:06 | Link

Odett

Azt gondolván, hogy lesétál a faluba, beül egy italra, és közben megbeszéli nőügyeit a csapossal, badarságnak bizonyul. Belemelegszik ugyan a szövegelésbe, és a csapos feltartásában is rendkívül jó, aki munkakörének kielégítése helyett legfőképpen a fiatal férfiúval törődik. Ápolja annak lelkét a megértő tekintetével, és ízlelőbimbóira is odafigyel a kiadott vajsörök mennyiségével. Igaz, hogy az utóbbiban jobban jeleskedik az úr, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez így van rendjén. Endre napját végül egy bolondosabb diáktársának megjelenése dobja fel, és egy pillanatig sem habozik, hogy ezt ki is élvezze.
- Végre valaki, akivel élvezet az ittlét - elismerő tekintettel löki korsóját a lányéhoz. Jó érzését és emelkedett hangulatát széles vigyorral köszöni meg mókás partnerének, Odettnek.
A koccintás örömére a sörből mélyet kortyoló levitás prefektus habbajusszal az orra alatt fog bele Endre kérdésének megválaszolásába, amit a navinés egy pillanatra összezáródó szemekkel kísérel meg nevetés nélkül kibírni. Hallgatja társaságát, igyekszik figyelmes partner maradni, de szürkéi csak a habot látják, szinte szemeznek a fehér réteggel, és már mutogatásba is fog saját szája felé, hogy ezzel segítsen az adrenalinkereső bolondgombának.
- Van egy kis... hab a szád fölött... - mutat saját borostás arca felé, miközben a szemben csacsogó orra alját nézi. - Itt.
Nehézkesen tér vissza a beszélgetés mezejére, pörgeti az emlékeit pár másodperccel ezelőttig. Erőlteti elméjét, hátha segítségére siet, de csak az adrenalin, és a csárdatársaság szavak rémlenek fel, amiből talán az egyiket ki sem ejtette a levitás.
- Itt mindenféle ember megfordul, néha olyan érzésem van, mintha varázstalanok is jelen lennének, és távolról figyelnének minket - mondja a lánynak, s nyugtalan pillantást vet jó néhány rossz arcú férfira. Vannak 'elméletei' a muglikról, amiket nem szívesen mesél el másoknak, így most is inkább elhessegeti maga elől őket, majd megtisztultan, már mosolygósan néz vissza Odettre. Azután a mosolyból nevetés fakad, hiszen a levita ház egyik prefektusának mimikahasználata és kezeinek gyakori beszélgetéssegítése mellett nem lehet komoly arccal kibírni.
- Nézz körbe - kortyol egyet a megszokott, ám de nem szeretett ízvilágból, majd a kocsmában időző varázslókra és boszorkányokra mutat. - Már magáért a társaságért érdemes benézni ide egyszer-kétszer... nemrégen még majdhogynem minden délután itt voltam, sokszor hajnalban vánszorogtam fel, vagy amikor társaságban voltam, akkor egymást segítettük vissza a kastélyba.
Szavait mosoly követi, és amikor Opheliára gondol, a nevetés sem marad el. Igaz, hogy alig emlékszik arra az estére, de azzal tisztában van, hogy sok butaságot csináltak akkor éjjel.
- Már nem járok le sűrűn - folytatja mondandóját, és a korsójára szegezi tekintetét. - Prefektusbarátnő, tudod.
Keveset árul el, a szavak továbbgöngyölítéséből végül csak ennyi lesz. Reméli, hogy az asztal másik oldalán ülő leányzónak ennyi is elegendő, és nem merülnek el a partnerkapcsolat kivesézésében. Endrének nincs hozzá elég ereje, ideje és kedve. Nem szeretné, ha szavai más hatást keltenének Odettben, mint ahogyan ő azt valójában gondolja, így éppen annyit említ, amiből ami ha kell, leszűrhető.
- Kedves Odett, én a Navine házat népszerűsítem, több-kevesebb sikerrel - hajt fejet a lány előtt szavai végén. - Szerinted illek a házamba?
Már elgondolkodott álmatlan éjszakáin ezen a kérdéskörön, és egyszer sem jutott dűlőre magával és a Navinével kapcsolatban. Nem hitte, hogy másik házba jobban illene, mégis néha annyira kilógó egyednek érezte magát a sárgák között, hogy az elgondolkodásra ösztönzi.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 5. 15:10
Hozzászólásai ebben a témában
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 5. 19:53 | Link

Endrétől valami bókfélét kapok, vagy legalábbis egy kis kedveskedő mondatot. Élvezet velem az ittlét… Hát igen, dobtam a szomorúságot és király lettem. Nem mintha szomorú lettem volna, de ezt így szokta mondani az egyik barátom. Le is szögeztük vele, hogy mi ketten királyok vagyunk. Vagyis én királylányka. A Drága Bálint így is hív, nem képes kimondani a nevem. A többi barátomnak pedig pindur vagyok a magasságom miatt. De nem tehetek róla! Anya alacsony, apa sem túl magas, akkor ne várják el, hogy én meg 2 méteres legyen. Másik pedig, hogy az ő hibájuk, hogy a mai pasik szinte mind a 2 méteres magasságot érik el.
Koccintás után válaszolok, de úgy veszem észre, hogy Endre nem nagyon figyel rám oda. Valami más köti le a figyelmét, és nem tudom, hogy mi. Eléggé idegesítő, amikor én mondom a magamét, ő meg le se kakil. Ezen sikeresen sikerült felhúznom magam. Végül Endre csak kiböki, hogy mi szúrja a szemét. Lesújtó tekintettel nézek rá, majd …
- Zavar?! ... Így jártál! -
Nem akartam én bunkó lenni, de ez így kicsúszott a számon. De, hogy Endre csőrét ne piszkálja az a kis hab, előbb kidugom a nyelvem és amit elérek az lenyalom, majd lejjebb húzom a pulcsim ujját, a többit azzal törlöm le. Remélem így már megfelel az úrnak.
Körbenézek a helyiségben, amikor a mindenféle emberről kezd beszélni, többek között a varázstalanokról is. Ekkor elég érdekes arckifejezés suhan át rajta, ami azonban ennek ellenére is feltűnik nekem.
- Nocsak. Esetleg bajod van a muglikkal? Aranyvérű vagy?! –
Komoly, rezzenéstelen arccal nézek rá. A leggyengébb pontomat találta el ezzel, ugyan is az egész családom varázstalan, csak bennem jött ki ez a vér. Se anya, se apa, se húgom nem képes varázsolni, szóval én totálisan sárvérű vagyok. Bár ezzel nem szoktam dicsekedni. Nem hiányoznak nekem a csúnya, lenéző tekintetek.
Mikor Endre arra kér, hogy nézzek körbe, akkor ismét körbetekintek, de még mindig semmi változás, majd miután végigmondta amit akart, elég gyorsan letudom a válaszadást.
- Ühüm… meg...teljesen! -
Sose voltam az a típus, aki azért jött le a faluba, hogy jól berúgjon aztán utána ne találjon vissza a suliba. Nem értem, és talán sose fogom megérteni, hogy mit élveznek ebben az emberek. Nem azt mondom, hogy nem vagyok bulizós, mert az vagyok, de nincs szükségem alkoholra ahhoz, hogy jól tudjam érezni magam. De mindegy. Én ilyen vagyok, Endre meg olyan. Két külön világ. Bár azt szokták mondani, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
Endre rátér arra, hogy mostanában nem szokott lejárni, mert prefektus a barátnője. Amikor a korsóját kezdi el nézegetni olyan, mintha szomorú fejet vágna.
- Ja, tudom, Bea! De ha ennyire bánatos vagy emiatt, akkor mi a bánatnak vagy vele?! Hallottam a zűrös dolgaitokról. –
Hogy ne tudnék én mindent, amikor az Edictumba írogatok, ahol van pletykarovat és paparazzi is. Ha az ember lánya oda bekerül, akkor nincsenek titkok előtte. Már ezért is érdemes volt bekerülni. Az év cikkírója címről már nem is beszélve. Ami igaz, hogy titkos, de ennek ellenére én mégis büszke vagyok rá, és dicsekszem vele. Hadd tudják csak meg, hogy ki írja azokat a cikkeket!
A házas kérdésemre is érkezik válasz és egy kérdés is. Felvont szemöldökökkel nézek a fiúra, majd feltűnően méregetni kezdem. Iszok egy korty sört, majd csendben tovább bámulom. Végül oldalra biccentem a fejem, egy nagyot sóhajtok és válaszolok neki.
_ Há’ honnan tudjam!? Nem is ismerlek! -
Ennyiből nem lehetett leszűrni, hogy milyen jellem. Oké az, hogy iszogatni szokott járni eléggé rellonos beütést kelt, de ez még semmit sem jelent.
- Szerinted én illek a Levitába?! -
Hah… kölcsön kenyér visszajár! Erre válaszoljon valami okosat akkor a nagyfiú! A kérdés mellé szempilla rebegtetést társítok, összefonom az ujjaimat, majd az asztalra könyökölök, végül pedig államat az összekulcsolt ujjaimra helyezem.
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 21:19 | Link

Habcsók

Fájdalmas arcvonásokkal nyugtázza, ahogyan az asztaltársul jutott leányzó eltünteti szája felől a habot. Az első felvonás, amikor nyelve bukkan elő résnyire nyitott ajkai közül, mi tagadás, nincs ellenére a fiúnak, de amint előhúzza, - ezzel nyújtva és koszolva egyszerre az anyagot - pulóverét, és azzal törli le a maradék, nyelvével el nem érhető részt, Endre minden örömét letöri. Isten ad és elvesz. Endre megszólalni sem tud az előző jelenet hatására, így a levitás prefektus nyugodtan beszélhet, hallgatósága figyelemmel és döbbenettel teli lesz. A varázstalan emberekről gyártott titkos elméletei általában nem az ő zavaró jelenlétüket szokta minősíteni, így Odett kérdéséről rögtön a rosszul lekommunikált érzelmei és gondolatai jutnak eszébe. Csak, mint a kedvessel eltöltött medencés pillanatoknál, itt sem rosszmájúan értette, amit mondott, csupán sorban kiestek torkán a hangok.
- Szóval - kezd bele hátradőlve a székén, jobbjával az egyre fogyatkozó korsóját piszkálva. - Te nem vagy aranyvérű. Én, minthogy Araczki, vagyis nemesi eredetű vezetéknevem van, ősmagyar származású, aranyvérű tanonc vagyok itt jelen.
Mivel a lány arca a mosolygós, bolondos vonásait ledobta magáról és komoly, szikár berendezkedésre cserélte azokat, Endre biztosra vette, hogy itt vér fog folyni. Bal kezével megszorította zsebében lapuló pálcáját, és csak remélni merte, hogy nem kell egy prefektus ellen használnia. Otthon azt tanították neki, hogy az aranyvér a legfontosabb, az egyetlen igazi kincs a jövőt nézve, és hogy bármi áron meg kell védeni. Igazán becsülte családjától kapott, és majd az ő véreire továbbadni vágyott ajándékát, és most, hogy Odett még szinte őt nézi le érte, az ő arcát is megkeményítette.
- Félreértesz - csóválja meg párszor a fejét, majd belenéz a lány szemeibe. - Nagy tisztelője vagyok a mugli művészetnek, és alapjában véve nem gondolom, hogy bármit is meghatároz a vérünk. Viszont, úgy hiszem, méltón lehetek büszke a családomra, és arra, hogy a vérem tiszta.
Reméli, hogy szavait tiszteletteljesnek érzi Odett is, és megérti, hogy nem a varázstalan embereket nézi le, hanem inkább az aranyvérűeket óvja, és tiszteli külön őket, hiszen alig vannak már olyan tiszta családok, mint amilyenek az Araczkiék is. Még szerencse, hogy Andrea tiszta származású. Hirtelen jut eszébe testvérének újdonsült arája, akit eddig nem kedvelt túlzottan, és most sem repdes érte, de öröm az ürömben, arany folyik az ereiben.
- Odett, hé - szólítja meg a levitást, hogy erősen figyeljen oda rá egy pillanatra. - Engem nem zavar semmilyen vértípus, lehetnél akármilyen, ha kedvellek, úgy is kedvelni foglak. Nem tudom Beus aranyvérű-e, de nem is érdekel, szerelmes vagyok belé, és nem azzal kezdtük az ismerkedést, hogy Hahóka, mutasd a véred...
Lehet, hogy többet beszél erről, mint amennyi elvárható, de biztosra akar menni abban, hogy Odett nem érti félre mondanivalóját. Pálcáját sem szorongatja már, nyugodni látszik, és korsójából is gyorsan kiissza a maradék italt.
- Hogy miről hallottál?! - engedi el nyugodalmát máris, hogy összeszorított ajkakkal, és a gyorsan jött idegességtől ráncos homlokával nézze a szemben helyet foglaló levitást. - Nem tudom, hogy mit beszélnek a nagyon okos és túl unalmas élettel megáldott emberek, de nekem elhiheted, hogy Bea és köztem nincsenek zűrök.
Felhúzza előbb még ráncba szaladó szemöldökeit, és értetlenül simít végig homlokán, majd arccsontjain. Nem érti, hogy a friss kapcsolatukról miért kell már pletykákat szőni, egyáltalán kiknek nincs jobb dolguk ennél?!
- Azért vagyok vele, mert szeretem, azért járunk, mert együtt jobb, mint külön! - teszi még hozzá, remélve, hogy ezzel rövidre tudja zárni a témát. Eddig sem volt kedve erről beszélni, de most még annyi sem maradt. - Komolyan kíváncsi vagyok, hogy ki hall nem létező dolgokat, hogy aztán továbbadhassa azt boldog-boldogtalannak.
Túl dühös, és túlságosan haragos ahhoz, hogy kellő figyelmet tudjon arra fordítani, mit mond Odett az ismeretről, tudásról és hasonlókról. Sokkalta jobban érdekli az, hogy a pletykák már keringnek, pedig még csak most kezdődött el a Beával közös szál az életükben.
- Levitás vagy? - kérdezi egy pillanatra felülemelkedve előző gondolatain, és még ajkait is lebiggyeszti döbbenetében. - Minimum rellonosnak gondoltalak.
Hozzászólásai ebben a témában
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 5. 22:01 | Link

Ahogy észreveszem Endrénél is kényes részre tapintottam a véres dologgal. Látja rajtam, hogy kezdek pipa lenni, de az első mondatával nem sokat segített a helyzetén. Ő már Araczki, nemesi származású, ősmagyar, meg aranyvérű, blablabla. Rezzenéstelen arccal figyelem, talán kicsit érdekes tekintettel, majd a mondata után elég rendesen bokán rúgom az asztal alatt.
- Jaj bocsi... véletlen volt! -
Már csak az hiányzott volna, hogy az orrát is jól felemelje az égnek. Most úgy festhet, hogy az irigység beszél belőlem, pedig nem! Egyszerűen csak negatív élményeim vannak az aranyvérűekkel, így senki ne várja el, hogy szeressem őket. Mindegyik nagyra tartja magát, azt hiszik, hogy ők... a spanyolviaszt. Nem szeretem ezt. Nem tetszik ahogy élnek, viselkednek. Mintha nem is a 21. században élnének, hanem még le lennének ragadva valahol a régi időkben. Se TV, se internet, se semmi. Atya ég, ez számomra elképzelhetetlen!
A bokarugdosás után hallgatom tovább az úrfit, és komoly arccal figyelem minden szavát. Reméltem, hogy végre elhallgat és befejezi ezt a témát, de nem! Csak mondta és mondta és mondta, én pedig csak figyeltem, meg bólogattam, hogy Oké, értem!. Felfogtam, hogy nincs baja velem, a véremmel, szimplán csak a saját vérét imádja.
- Endre! Hallgass el vagy elhallgattalak! ..... Remek módszereim vannak rá! -
Arcom még mindig komoly, de orrom alatt már ott lapul a szokásos sok wattos mosoly, mely nagyon felszínre kívánkozik már. Eszembe jutnak a módszereim, és ezek mindig megnevettetnek, főleg amikor visszagondolok egy már megtörtént kipróbálásra. Azok az arcok. Sose fogom elfelejteni őket!
A vérről rá és Beára terelődik a szó, ami eléggé felzaklatja. Kifejti nekem, hogy mennyire utálja a pletykákat. Én is utálom, éppen azért igyekszem megakadályozni, hogy keringjenek rólam.
- Nyugalom! A suliba még falnak is füle meg szeme van. Nem tudod elkerülni. Ha valaki összejön valakivel, akkor az úgyis bekerül az újságba. Én is benne voltam múltkor. De ha nem csináltok semmi extrát, akkor nem kell félni attól, hogy újságsztár leszel. -
Igyekszem lehűteni Endre kedélyeit, és valami oknál fogva egyik kezem az ő kezére teszem, miközben magyarázok neki. Amikor észreveszem, hogy mit is művelek, akkor hirtelen elkapom a kezem, nyelek egy hatalmasat, és ijedt arccal bámulok rá, hátradőlve a székben. Hoppá...
Jobbnak láttam áttérni a házas dologra, bár nekem közben Csongi jut az eszembe, hogy mennyire jó lenne ha most itt lenne. Nagyon hiányzik! Csak ne lennék ennyire bújós fajta. El tudnám viselni, hogy egész nap vele legyek és ölelgessem. Bár az egy idő után nagyon sok. De amióta nem láttam, egy nap simán beleférne!
- Rellonosnak!?!!! Miééééééééért?!?!?!-
Majdhogynem kiabálva kérdezem. Tenyereimet rácsapom az asztalra, és hatalmasra nyílt szemekkel, leesett állal, előredőlve bámulok rá.
- Ugye most viccelsz?! Nagyon messze állok én azoktól a kis izéktől! -
Teljesen elképedve csóválom a fejem, majd elkapom a korsó fülét és majdhogynem kiiszom az egészet, ami még benne van. Erre muszáj volt inni! Én és a rellon, hah... jó vicc, bár sértő is. Nem vagyok gonosz! Kedves vagyok és vicces, meg barátságos.
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 5. 22:15
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 6. 17:50 | Link

Odett

Hogy fontos kérdés-e a vértípus, vagy a gyökerek? Nézőpont kérdése. A navinés fiatalnak sokat jelent magyar származása, és büszkén dagadó mellkassal gondol arra, hogy családfájukban egyetlen varázstalanra sem lehet rábukkanni. Ettől függetlenül felmenői között nincs elmebajos, degenerált, rokonai nem kötöttek házasságot testvérrel, szülővel, csemetével - ahogyan az napjainkban elhíresülni látszik több aranyvérű család személyes történetében. Endre szülei szerencsésnek mondhatják magukat, hogy házasságuk szerelmen alapszik, nem kötelezettséget teljesítettek a gyűrű oltalmában. Csöndesen figyeli Odettet, nem szól, nem sértődik meg, még arcára sem rajzolódnak ki érzelmei, amikor tompa fájdalmat kezd érezni lábaiban. Odakap bal kezével, majd szúrós szemekkel néz a magát színésznőnek képzelő levitásra. Még, hogy nem gonosz?!
Endre nem habozik, az asztal alatt csúsztatja ki előzőleg már megtapintott pálcáját, és a rúgás vélhető irányába célozza az unikorniscsődör magot rejtő varázseszköz hegyét.
- Rictusempra! - suttogja, hogy a csárdában meglévő zajban ne érthesse ki senki, még a leányzó sem, aki a rúgás, na meg a navinés fiú kedvessége végett, erőteljes csiklandozásban fürödhet a következő percekben. A negyedéves elvigyorodik, majd vállát megvonva hozzáteszi: - Ó! Ne haragudj, véletlen volt!
Ez a kis szeretgetés remélhetőleg lezárja a kettejük között zajló színpadias küzdelmet, és ha a levita ház egyik gyöngyszeme is úgy gondolja, akkor szavak nélkül léphetnek a vér értékén, és az azok közötti különbségeken túl. A lány szavait meg sem hallja, anélkül is elhallgat, hiszen nem érdeke, hogy bármivel is felbosszantsa amúgy kedvesnek tűnő asztaltársaságát. Inkább kiissza az utolsó pár korty ízt a korsójából, és rámosolyog Odettre, amiért ő igyekszik nyugtatni őt.
- Féltem a kapcsolatunkat - mondja halkan, és hozzátenne még ehhez a rövid kijelentéshez több mást is, mégsem beszél tovább. Nem bízik a szemben ülővel, hiába levitás, hiába kedves, tart attól a fiú, hogy ebből a találkozásból még valami rossz fog kisülni. - Ennyi az egész.
Az edictum hallatán, még úgy is, hogy maga az újság nevét nem említette meg a partner, Endre megrázza a fejét. Nem szereti a pletykától úszó folyóiratokat, és nem is olvassa őket. Sok rosszat hallott már róla, főleg háztársaitól, így amennyire csak teheti, kerüli az olyan helyzeteket, amikből bárki is forró újságcikket tud kovácsolni.
- Mi kellett ahhoz, hogy benne legyél? - kérdezi őszinte kíváncsisággal, hiszen a válasz nagy segítségére lehet az újságból való kimaradásra. - Remélem az Araczki Endre név egyszer sem kerül bele, rossz volna visszahallani bármit is, főleg nem létező dolgot magamról.
A nagy nyugtatgató akció végére még Odett keze is a fiúéra kerül, amit a navinés jó néhány pillanatra nem tud hova tenni, így hol a levitás arcára, hol az egymáson pihenő kezekre engedi szürkéinek fényét.
- Minden rendben - szól a lánynak, aki mintha pírban úszna, és ő maga is visszahúzza jobbját, egészen hátradőlve recsegő székén. Biztosan szeretethiányban szenved, vagy csupán ennyire érzékeny és kedves, hogy mindenkivel azonnal kialakít egy bensőségesebb kapcsolatot. Gondolatban tisztázza a jelenetet, majd hatalmasra tágult pupillákkal mered a hangos társaságra, aki mint valami tigris tápászkodik az asztalon.
- Hey! - nevet fel Endre, és széles vigyorral nézi a lányt. - Ne haragudj, de elég rellonos stílusod van. Szerintem nem állsz olyan messze tőlük, de figyelj, most látlak életemben először, ha ismernélek, biztosan másképpen gondolnám.
Hozzászólásai ebben a témában
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 6. 20:06 | Link

A kis bumburnyák csak nem bírt magával. A bokarugdosást megbosszulta, és én jártam rosszabbul. A drága az asztal alatt elővette a pálcáját és „megátkozott”. Hirtelen elkap a röhögés, mivel olyan érzésem támad, mintha csiklandoznának mindenhol. Szörnyű érzés és nem tudok ellene semmi sem tenni. Csak röhögök, és már mindenki engem figyel. De egyszerűen nem tudom abbahagyni. Már folynak a könnyeim és a hasam is elkezdett fájni. Szinte már visítok, mivel képtelen vagyok kulturáltan röhögni.
- Fejezd be!!!! -
Nagy nehezen kinyögöm ezt a két szót, de alig lehet érteni a nevetéstől. Bár nem kell megerőltetnie magát, hogy rájöjjön, mit akarok, vagyis mit nem akarok. Ha végre megenyhül a szíve, és befejezi a kínzásomat, akkor rátérünk az edictumra.
Megtudom, hogy félti a kapcsolatát. Igazat megvallva meg is értem. Majd egy kérdést intéz felém. Ennek hallatán egy széles mosoly fut végig arcomon. A szám a fülemig ér a mosolygás közben.
- Semmi extrát. Összejöttem az étterem szakácsával, Csongival. Kapcsolatom lett, amit megemlítettek az újságba. Vagyis akkor még csak ismerkedtünk, de már látszott, hogy lesz valami. -
Röviden és hosszan is ennyi a történetem, és van egy érzésem, hogy Endre sem fogja megúszni a népszerűséget, mint ahogy egyik párocska sem.
A nagy nyugtatás közben a kezem Endréére téved, amit eléggé kellemetlenül élek meg, és ez látszik is rajtam. A fiúnak se nyeri el túlzottan a tetszését, ő is elhúzza a kezét és hátradől, de nem haragszik rám.
Szerencsére ezen gyorsan túllépünk a ki hova tartozik dologgal. Én kitörök magamból, mint koszos malac az ólból, mikor meghallom, hogy rellonosnak hitt.
- Nincs rellonos stílusom! Nagyon is messze állok tőlük! …… Az igaz. –
Rendesen visszaülök a székbe, de duzzogóra fogom a dolgot. Karjaimat összefonom, ajkaimmal csücsörítek, és duzzogó arcot vágok.
- De miért?! -
Remélem Endre érti a kérdést, és rájön, hogy az érdekel, hogy miért hitt rellonosnak. Mit látott bennem, ami rellonos? Nem értem, egyszerűen nem értem!
Megkapom a választ, majd még egy kicsit beszélgetünk. De nekem megárt az egyszerre lehúzott rengeteg sör. Elkezdek csuklani, és picit szédülni. Szóval megkérem Endrét, hogy segítsen visszajutnom a suliba. Szerencsére készségesen felgyalogol velem.  
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 6. 20:38
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed