36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 23. 01:11 | Link

Florence
december 15., este

Úgy éreztem, hogy ma este itt az ideje annak, hogy egy kicsit felfedező útra induljak. De nem a kastélyt akarom nézegetni, hanem inkább a faluba vágyok le, nem voltam még ott, viszont már sokat hallottam róla és kíváncsi lettem, hogy mégis mi lehet ott. Szóval nadrág, vastag pulcsi, kabát föl és már mehetünk is. Ja, a cipő is kellene, anélkül egy kicsit kellemetlen lenne a bokáig érő hóban gázolni. Visszamegyek a cipőmért az ajtóból és azt is felhúzom a lábamra. Közben elég sunyi gondolatok jutnak eszembe, a ládámhoz sétálok és felnyitom a tetejét. Néhány percig csak állok a sötétben és bámulok a ládára, majd megrázom a fejemet egy sóhaj kíséretében, visszacsukom a láda fedelét és elindulok kifelé az ajtón.
A kastélyban még folyik az élet, bár nem csodálom, még csak 8 óra van, bár bizonyos részek kihaltabbak, például a bejárat környékén nem találkozok senkivel, de nem is túl nagy baj, legalább kevésbé vagyok feltűnő. Már amennyire egy 192 centis ember feltűnésmentes lehet... Csendben kilököm az ajtót és nekivágok a falunak. Igazából halvány fogalmam sincs arról, hogy merre kéne mennem, mert azt nem kérdeztem meg senkitől, de majd kitalálom, nem hiszem, hogy olyan sok út vezetne innen. Szóval a tíz centis hóban nekivágok a nagy magyar éjszakának meg az ismeretlennek. Kicsit hűvös az idő, dehát tél van, mégis mit várjon az ember.
Nagyjából fél órás gyaloglás után érek le Bagolyfalvára. Nem egy nagy hely, de egészen hangulatos kis falucska. Gondolkozok rajta, hogy mégis hova kellene menni, majd úgy döntök, hogy keresek valami helyet, ahova be tudok ülni, mert már megfagytak a lábujjaim és a füleim, mert a sapkámat persze fent hagytam. Rövid bóklászás után ráakadok egy Mátra Máguscsárda nevű, igencsak koszos kis helyre. Nincsenek túl nagy igényeim a hely milyenségével kapcsolatban, egy feltételem van, hogy meleg legyen bent, reményeim szerint, ez teljesülni fog. Benyitok a kocsmaszerű épületbe és körbenézek. Rajtam kívül csak 4-5 ember lehet odabent, még túl korán van a tivornyához, gondolom én. Viszont meleg van, aminek kimondottan örülök, a füleimmel egyetemben. Leveszem a kabátomat, a pulthoz sétálok és helyet foglalok az egyik bárszéken. Kérek egy pohár lángnyelv whiskey-t és amíg várom az italomat, szemlélődök a helyiségben.
Hozzászólásai ebben a témában

Florence Pénelope Mercier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 11:48 | Link

Gregor

Hétvége, végre fellélegezhetett. Délután rajzolgatott valamit a naplójába, azaz kipipálhatta teendői listájából a napi bejegyzés című pontot. Mostanság rászokott erre a naplóírásra, na de sose késő. Talán csak kapcsolt, hogy valamiféle emléket kellene állítania az utókornak az itt eltöltött időkről. Sok értelme nem volt, de ha nagyon unatkozott, akkor két könyv között jó megoldásnak tűnt.
Mikor már alkonyodott -és ez a téli időszakban igen korán eljött- egy kis sétára indult. Kedvenc új ruháját húzta fel magára, amely képes az ilyen fagyos, havas időkben is meleget adni neki. Még anyukája küldte neki, otthonról... Hamar felkapta, s legyalogolt a faluba a félhomályos, lefelé vezető úton. Tetszett neki ez a táj. Amikor erre jár, mindig megcsodálja. A kihalt, élettelen világ, amely mögött mégis ott lapulnak az állatok. Bár a tavaszt jobban szereti, ennek is nagyon tud örülni.
Komótosan lépkedett, hiszen nem sietett sehová. Boldog volt, bár kifejezéstelen arccal gyalogolt. Lehelete meglátszódott a levegőben. Mikor leért, megtekintette az adventi vásárt. Mindjárt itt a karácsony, ő pedig még sehol sem tart. Szerencsére magánál tartotta pénztárcáját, benne kellő számú pénzzel, hogy ajándékot tudjon vásárolni szeretteinek. Imádja ezeket a vásárokat, ahol mindenféle kézműves dolgokat is árulnak, szeret járkálni a sorok között és csodálni az alkotásokat, amiket ő sajnos kevésbé tudna ilyen szépre csinálni. Nézelődése során egy kis papírszatyorba kerül néhány apróság. Angyalka dísz, kis szobrocska, agyagedény, stb... Nem sok, de pont elég a szüleinek, testvérének, barátainak. Még annyi luxust megengedett, hogy kért magának egy pohár forralt bort, majd ment is tovább. Nem szerette volna minden zsebpénzét elkölteni, még ha jótékony céllal is tenné.
A forralt bor melegen tartotta, de a sétálás közben aztán egyre enyhült a hatása. Kár, hogy Florence most nem hozott magával korcsolyát, talán csúszkált volna pár kört a pályán. De ha jobban belegondolt, talán nem is akart volna. Így tehát elhagyta a falu ezen térségét és sétálgatni kezdett az utcákon, újra. Fázni kezdett, s meg is éhezett. Csak akkor kapott észbe, hogy nem vacsorázott. Ráadásul jól elhúzta az időt, már régen a szobája melegében kellett volna lennie. Aggódó tekintetével körbepillantott.
-A francba! -húzta el a száját. Jó sötét volt már... Jobbnak látta, ha behúzódik valahová, ha már nem a szobájában van, érezze jól magát. A hóval belepte cégértáblát még éppen kitudta venni, ahogy az utcai fények megvilágították. A csárda volt az, tehát nem habozott bemenni. Odabenn kissé megilletődött, nem nagyon mászkált még ilyen helyeken. Mégis igyekezett úgy viselkedni, mint akinek ez a környezet átlagos lenne. Szétnézett, de sok ismeretlent talált. A falulakók és egyéb jelenlévők kíséretében ott ült egy fiú is. Hirtelen ő volt az egyetlen, akiről Florence jókat feltételezett volna, így megelőlegezve neki a bizalmat, megközelítette. Nagyjából egyidős lehetett vele, gondolta... A fiú mellett található bárszéken helyet foglalt, felé fordult és beszélni kezdett hozzá. Nem akart túl gyerekesnek tűnni, de másképpen nem nagyon mert elindítani egy beszélgetést.
-Szép estét! Ugye nem foglalt? -mosolygott, majd körbeszemlélt- Mit ajánlanál nekem fogyasztásra? Nem feltétlenül italra gondolok...
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 24. 13:39 | Link

Florence
december 15., este

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a ma estémet se fogom valami iszonyatosan hasznosan eltölteni. Sóhajtok egy hatalmasat, egyelőre majd megöl az unalom, semmi érdekes nincs ebben a lepusztult helyben, csak részegesnek tűnő emberek és egy túl szőrös csapos. Odamorog nekem valami, gondolom azt, hogy szeretnék e valamit, vagy csak rontani jöttem ide a levegőt.
- Egy lángnyelv whiskeyt. - vetem oda hasonló kedvességgel a személyzetnek. Ehhez azért nem vagyok hozzá szokva, odahaza Innsbruckban minden kocsmában rendesek az emberek és nem akarnak megölni azért, mert odaültél a pulthoz. De hát ez már egy másik ország, más a kultúrkör, nem tehetünk vele semmit.
Azért nagy nehezen hozzájutok a kért italomhoz, a csaposnak elég sok időbe került, míg sikerült kitöltenie azt a 4 cent whiskeyt. Magamhoz veszem a poharat és egyhúzásra leküldöm a gyomrom mélyére. A gerincem mentén végigfut a hideg egy kicsit, de mindenképpen jóleső érzés. Visszaküldöm a poharat és intek, hogy kérek még egyet. Ezt a kört már kicsit hamarabb megkapom, mint az előzőt, de még mindig kapok egy kis felesleges morgást is ajándékba. Lehet errefelé ez a prémium, bár ha így is van, szívesen lemondanék róla. A második pohár whiskey eltűnése után, már érezni kezdem a saját jelenlétemet és azt, hogy a világ is egy kicsit mintha megmozdult volna. De ez még semmi, volt már ennél sokkal rosszabb is az életem.
Változást az hoz az estébe, hogy újra kinyílik az ajtó és egy nőnemű lény sétál be rajta. Végigpillantva rajta, egyáltalán nem illik bele ebbe a koszos környezetbe, egész csinosan van öltözve. Muszáj vigyorognom, annyira nem való ide, hogy az már szinte égeti a retinámat. Nem meglepő módon a pult felé veszi az irányt, még inkább arrafelé, amerre én ülök. Igazából nem csodálkozom rajta, szerintem nekem van a legbizalomgerjesztőbb fejem ebben a kocsmában. A mellettem lévő bárszéken foglal helyet és csacsogni kezd. Furcsa egy lánynak tűnik.
-Nem, persze. - igyekszem valami normális hangon válaszolni, de a csapos igencsak pozitív hozzáállása az élethez nagyon ragadósnak bizonyult. Megköszürölöm a torkomat és próbálok valami értelmes arcot vágni ennek az eltévedt kis báránynak.
- Én sem vagyok valami tájékozott sajnos, egyelőre csak a whiskeyt tudom mondani neked. - kicsit megemelem a poharat, ami már ugyan üres, de árad belőle az alkohol szaga. Remélem azért nem riasztom el szegénykémet, egész jó partinak néz ki, hátha alakul valami.
- Gregor. - közben odanyújtom a jobb kezemet a kisasszonynak, igyekszem illedelmes kisfiúnak látszani.
Utoljára módosította:Gregor H. Polter, 2012. december 24. 14:05
Hozzászólásai ebben a témában

Florence Pénelope Mercier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 14:09 | Link

Gregor

A csárda szokatlan hangulatvilágában csakhamar megnyugodott. Hirtelen biztonságban érezte magát, s valahogy az derengett előtte, hogy jó helyre jött. Mégsem csinált tehát hülyeséget azzal, hogy benyitott és a pulthoz sétált.
Egy laza sóhajtás után elegánsan helyet foglalt, majd figyelmesen hallgatta a fiú válaszát. Udvariasnak és szimpatikusnak találta. Pláne azután, hogy váltottak néhány szót. Szinte a második mondatnál megbizonyosodott arról, hogy a fiú nem egy betyár, hanem egy tisztességes fiatalember. Florence nem nagyon szereti a kocsmatöltelékeket. Na, de ha ez a fiú itt azt állítja, hogy nem nagyon szokott ide járni, akkor az csak jó a lány szemében. Vagy ha nem is szó szerint ezt mondta, azért Flore ezt vonta le. De mindegy...
-Köszönöm. Hát, nem tudom, alkoholt legtöbbször csak valami különleges alkalomkor szoktam inni. -jelentette ki kissé furcsállóan, majd közelebb húzódva a fiúhoz, halkan megjegyezte- Meg nem tudom, hogy az itteni árak mennyire arányosak a minőséggel... Nem szeretnék valami rossz löttyöt bevágni csomó pénzért, tudod... -fejezte be mondandóját, ügyelve arra, hogy a csapos úr meg ne sértődjön és meg ne halljon valami nem rá tartozó szöveget. Hát igen, az ilyen helyekkel ez a gond... Itt csak az a lényeg, hogy alkohol legyen, a minőségnek nincs nyoma. De honnan is tudná? Hiszen még sosem járt itt...
-De ha finom, és tényleg azt mondod, akkor megkóstolhatom. De szigorúan csak egy pohárral! -mosolygott, tudván, hogy ennyi idősen már nem árthat neki ekkora mennyiség. Semmiképp sem akart elzülleni itt, nem ezért jött ide. Ez csak egy csárda, szerencsére.
Az események gyorsan pörögtek. Florence legalábbis rá se pillantott az órára.
-Florence -nyújtotta oda viszonzásul kezét a fiúnak. Gregor... Szép névnek találta, szerencsére még nem találkozott más Gregorral a kastélyban, így nem lesz nehéz megjegyeznie.
-És te, mit keresel itt? Mindjárt itt a karácsony is, hazautazol majd? Honnan jöttél, Németország? -próbált valamennyire udvariasan beszélgetést felhozni, hiszen most mindenhez volt kedve és igazából bármiről lehetett volna mesélni neki. Így megragadta a közelgő karácsonyi témát, no meg a sablonos ismerkedős szöveget, s kíváncsian hallgatta a választ.
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 24. 21:50 | Link

Florence
december 15., este

Igyekszem elővenni a lehető legjobb modoromat, had higyje csak azt, hogy egy megbízható és kedves emberbe botlott bele. Egyelőre nem mutatom ki a fogam fehérjét, annyira ráér még az egész, egyelőre had ismerje meg a normálisabb álarcomat.
Különleges alkalmakkor inni? Hahh, utoljára szerintem 12 évesen gondoltam ezt. Ja, nem, akkor már nem, akkor már apámmal éltem. Ha ő különleges alkalmakkor ivott volna, akkor mindennap különleges lett volna, az teljesen biztos. Apám úgy vedeli a vodkát és a whiskeyt, mint más ember a vizet, eleinte eléggé ijesztőnek tűnt az a mennyiség, amit egy napon eltűntetett, de aztán megszokottá vált az egész és már fel sem tűnt, sőt, nem is érdeklet, hogy mit csinál az öregem.
A sutyorgásra csak megértően bólogatok, végül is igaza van, ha ennyire félti a pénzét, akkor persze nem kötelező. Bár suttogni nem volt szerintem annyira szükséges, az ilyesfajta embereket abszolút nem érdekli, hogy mások milyen véleménnyel vannak róluk, meg azokat a szőrös füleket elnézve nem hiszem, hogy olyan jól hallana.
- Meghívlak egy körre. - ez utasítás volt és nem fogadok el nemleges választ. Intek a szőrösnek, hogy töltsön ki két pohár whiskeyt, az valami bólintásfélével jelzi, hogy értette mit szeretnék. Hát, legalább reagál valahogy.
Hogy mit keresek itt? Na, azt bizony én is szeretném tudni. De nincs bonyolult története, hát elmondom neki, ha már így rákérdezett. Hiába nem szeretek mesélni az embereknek, az alkohol megereszti az én nyelvemet is.
- Próbálom valahogy értelmesen eltölteni az estémet. De azzal, hogy jöttél Florence, már sokkal értelmesebbnek tűnik. - először a poharat bámulom, aztán ránézek a mellettem ülő lányra és nyomok egy macsósnak minősülő vigyort. Az ilyen fajta úrilányok szeretik ezt, vagyis eddig úgy vettem észre.
- Haza? Nem, nem megyek haza, csak egy hónapja jöttem el otthonról. Talán még nem hiányzok annyira a családnak. De nem német vagyok, hanem osztrák. Közel van a kettő egymáshoz, mégis eléggé különbözőek. - kicsit magam elé meredek, érzem, hogy egy kicsit rámtört az álmosság. Fránya whiskey, ezért nem szeretek csak inni, olyan álmosság tör rám, hogy legszívesebben a pultba fejelnék és aludnék. Pislantok kettő nagyot és visszatér a tekintetem Florence arcára. Keresem éppen a lehető legértelmesebb kérdést ami eszembe jut, de eddig eléggé sikertelenek a próbálkozásaim.
- Te francia vagy, igaz? A neved sokat elárul. - mondom és közben újra elvigyorodok. Bár nem tudom a vezetéknevét, ez annyira tipikus francia névnek tűnik, remélem eltaláltam, nem akarok hülyének tűnni.
Hozzászólásai ebben a témában

Florence Pénelope Mercier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 23:25 | Link

Gregor  Smiley

Hirtelen felcsillantak a szemei. Arca széles mosolyra húzódott, s látszottak rajta az izgatottság jelei is. Elöntötte a pír, illőnek találta Gregor udvarias viselkedését.
-Oh, igazán? -kérdezett rá a kijelentésre- Köszönöm, elfogadom. Jöhet! -erősítette meg magában a tényt, majd nyelt egy nagyot. Teljesen lázba jött, kíváncsi volt... Nem nagyon kóstolta még ezt a fajta italt, de bízott abban, hogy elnyeri tetszését.
De a sors úgy hozta, hogy ezen az estén több öröm is megadatik Florence személyének. És ki tudja, hol a vége? Igazából még senki...
Ismét csak mosolyogni tudott, lesütötte szemeit, majd újra a fiúra pillantott. Csak nem gondolta komolyan ő sem!
-Én? Ugyan... Mégis mi változott meg attól, hogy megjöttem, Gregor?-kérdezett vissza felettébb kíváncsian.
Közben volt ideje alaposabban szemügyre vennie az úrfit, akit eddig csak a szeme sarkából mert megfigyelni. Tényleg szimpatikus egy teremtés... És egészen értelmesnek is néz ki. Végre valaki, aki nem az a bunkó lélek, s nem modortalan egy nővel szemben. Flore tudta, hogy nővére is örülni fog majd, mikor elújságolja neki az este történéseit. Már alig várta!
-Jaa, így már mindjárt más! Szóval osztrák, sebaj, nem tévedtem olyan nagyot, igaz? Meg ne sértődj... -kuncogott- És mondd, milyen osztráknak lenni? Milyen sorsod van odakinn? Ausztriából honnan jöttél? Van hó és hegy, mi?
Szeret beszélgetni a tájakról, országokról, kultúrákról és az azokkal kapcsolatos dolgokról. Valahogy ezekről mindig lehet egy csomót mesélni egymásnak, ha beszélgetésre kerül sor.
-Sokan megjegyezték már... -mondta sejtelmesen- Igen, eltaláltad. A Mercier családnak amúgy is van azért valamekkora híre, de ez a kastélyban nem annyira mutatkozik meg. Tudod nem rossz franciának lenni, én büszke vagyok a származásomra. És mindig is úgy neveltek, hogy büszke is legyek. -merengett el- Szóval egyikünk se magyar, ez legalább egy jó közös pont, nem? Hogy boldogultál a nyelvvel? És hol az italom? -kérdezte nevetve, a pultnak támaszkodva-
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed