A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Már magam se tudom, hogyan kerültem ide. Eredetileg azt hiszem a falu széléhez, vagy a stéghez indultam, mégis itt kötöttem ki. Ujjaim percek óta sebesen járnak, körmeim hangosan kopognak a csárda egyik falnál álló asztal lapján. Bokám ide-oda mozog a szék lába mellett, tekintetem valahol megakadt a pult és az annál ülő fiatal lány között. Az ajkamat harapdálom, hátradobom szőke tincseimet, majd elkapom a fejem és inkább a gyorsan fel s alá járó ujjaim kezdem el vizslatni. Egy ideje már senki sem járt errefelé, a közelemben sem ül senki, pedig elég sokan vannak most is a csárdában - mondjuk érdekelne, mikor nincsenek. A körülöttem lévő pár asztal teljesen üres, talán megijedtek tőlem, holott rajtam kívül fel tudnék sorolni legalább nyolc olyan varázslót és boszorkányt a csárda másik felében, akik sokkal ijesztőbben néznek ki nálam.
Az asztal teljesen üres előttem, ajkam pedig lassan kezd kisebesedni a folytonos rágcsálástól. Körülnéztem párszor, mielőtt beleestem volna ebbe a transszerű bámulós állapotba, de egy bagolykövest sem láttam még itt. Meglehet azóta jöttek páran. Hirtelen kapom fel a fejem, amire a percek óta engem bámuló pasi elfordítja az övét. Zavarában beleiszik a vajsörébe, én viszont nem veszem észre. Körbepillantok, még a pultnál dolgozó srácot is jobban megnézem és ő mintha ismerős lenne. Nem tudom rendesen megnézni az arcát, pedig hunyorogva is próbálkozom. Elidőzök vele egy darabig, míg próbálom kitalálni, hogy honnan ismerhetem, de miután nem sikerül rájönnöm, vetek még egy pillantást az ott ülő lányra, majd elfordulok. Körmeim ismét kopogni kezdenek az asztalon, jobb lábam fel és alá jár. A közelemben ülő pasi erre persze visszanéz rám, csodálom, hogy nem csorog még a nyála. Úgy harminckét-három évesnek tippelném, ha az arcára néznék, figyelmemet azonban most jobban lekötik a táncot járó ujjaim, így azt sem látom, hogy a pasi kiissza a maradék sörét, majd feláll és magabiztosnak nem mondható léptekkel elindul felém. Ajaj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=614471#post614471][b]Nemes L. Izabella - 2016.08.28. 15:01[/b][/url]

Már magam se tudom, hogyan kerültem ide. Eredetileg azt hiszem a falu széléhez, vagy a stéghez indultam, mégis itt kötöttem ki. Ujjaim percek óta sebesen járnak, körmeim hangosan kopognak a csárda egyik falnál álló asztal lapján. Bokám ide-oda mozog a szék lába mellett, tekintetem valahol megakadt a pult és az annál ülő fiatal lány között. Az ajkamat harapdálom, hátradobom szőke tincseimet, majd elkapom a fejem és inkább a gyorsan fel s alá járó ujjaim kezdem el vizslatni. Egy ideje már senki sem járt errefelé, a közelemben sem ül senki, pedig elég sokan vannak most is a csárdában - mondjuk érdekelne, mikor nincsenek. A körülöttem lévő pár asztal teljesen üres, talán megijedtek tőlem, holott rajtam kívül fel tudnék sorolni legalább nyolc olyan varázslót és boszorkányt a csárda másik felében, akik sokkal ijesztőbben néznek ki nálam.
Az asztal teljesen üres előttem, ajkam pedig lassan kezd kisebesedni a folytonos rágcsálástól. Körülnéztem párszor, mielőtt beleestem volna ebbe a transszerű bámulós állapotba, de egy bagolykövest sem láttam még itt. Meglehet azóta jöttek páran. Hirtelen kapom fel a fejem, amire a percek óta engem bámuló pasi elfordítja az övét. Zavarában beleiszik a vajsörébe, én viszont nem veszem észre. Körbepillantok, még a pultnál dolgozó srácot is jobban megnézem és ő mintha ismerős lenne. Nem tudom rendesen megnézni az arcát, pedig hunyorogva is próbálkozom. Elidőzök vele egy darabig, míg próbálom kitalálni, hogy honnan ismerhetem, de miután nem sikerül rájönnöm, vetek még egy pillantást az ott ülő lányra, majd elfordulok. Körmeim ismét kopogni kezdenek az asztalon, jobb lábam fel és alá jár. A közelemben ülő pasi erre persze visszanéz rám, csodálom, hogy nem csorog még a nyála. Úgy harminckét-három évesnek tippelném, ha az arcára néznék, figyelmemet azonban most jobban lekötik a táncot járó ujjaim, így azt sem látom, hogy a pasi kiissza a maradék sörét, majd feláll és magabiztosnak nem mondható léptekkel elindul felém. Ajaj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=614815#post614815][b]Nikolai Weißling - 2016.08.30. 15:03[/b][/url]