Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Rozsdás

Grace otthona felé vettem az irányt, ahogy azt pár órája elterveztem. Egy kicsit zavart, hogy nem kerestem fel mióta volt az a melóm, de most majd valamiféle bocsánatot kinyögök magamból. Jézus, megbolondítja a pasikat a női nem esküszöm. Nem voltam hülye, hoztam is magammal valamit neki a dzsekim zsebébe rejtve, remélve bírni fogja. Igazából nem voltam biztos benne, hogy bírja az ilyesmit, de ki tudja. Ahogy lekanyarodtam a főútról láttam egy pár félét elhaladni a csárda felé és nem kellett sok, hogy rájöjjek kit látok összeölelkezve valami sráccal. Kíváncsi voltam ki a srác, így utánuk indultam beleveszve a tömegbe. Ugyan a magasságom miatt kiszúrható voltam, de azért még tartogattam pár trükköt a tarsolyomban, ha el kellett tűnjek. A csárdáig sikerült követnem őket, de nem merészkedtem közel és csak jóval utána sétáltam be utánuk. Beérve a pulthoz mentem és kértem egy italt, majd rögtön a megszokott helyemre helyezkedtem, így pontosan láthattam őket. Páran voltak bent, de ilyenkor nem volt valami nagy a forgalom. Az italomba kortyolva igyekeztem őket szemmel tartani, de úgy, hogy ez ne tűnjön fel nekik. Szerencsére azért ehhez konyítottam és nem kellett nagyon aggódnom azért, hogy túl hosszan, vagy túl feltűnően bámulnám őket.

Rozsdás

Grace otthona felé vettem az irányt, ahogy azt pár órája elterveztem. Egy kicsit zavart, hogy nem kerestem fel mióta volt az a melóm, de most majd valamiféle bocsánatot kinyögök magamból. Jézus, megbolondítja a pasikat a női nem esküszöm. Nem voltam hülye, hoztam is magammal valamit neki a dzsekim zsebébe rejtve, remélve bírni fogja. Igazából nem voltam biztos benne, hogy bírja az ilyesmit, de ki tudja. Ahogy lekanyarodtam a főútról láttam egy pár félét elhaladni a csárda felé és nem kellett sok, hogy rájöjjek kit látok összeölelkezve valami sráccal. Kíváncsi voltam ki a srác, így utánuk indultam beleveszve a tömegbe. Ugyan a magasságom miatt kiszúrható voltam, de azért még tartogattam pár trükköt a tarsolyomban, ha el kellett tűnjek. A csárdáig sikerült követnem őket, de nem merészkedtem közel és csak jóval utána sétáltam be utánuk. Beérve a pulthoz mentem és kértem egy italt, majd rögtön a megszokott helyemre helyezkedtem, így pontosan láthattam őket. Páran voltak bent, de ilyenkor nem volt valami nagy a forgalom. Az italomba kortyolva igyekeztem őket szemmel tartani, de úgy, hogy ez ne tűnjön fel nekik. Szerencsére azért ehhez konyítottam és nem kellett nagyon aggódnom azért, hogy túl hosszan, vagy túl feltűnően bámulnám őket.

Ren

Igazából elég fura volt az eddigi évem, meg a nyaram nagy része is. Kezdjük ott, hogy yay, végre befejeztem a sulit. Amit azzal ünnepeltem meg, hogy visszairatkoztam újabb három évre, kviddics szakra, hogy egy kicsit még boldogíthassam a házamat, a csapatomat meg úgy mindenkit. Közben Doriék jártak erre-arra és megint nem sikerült levizsgáznia a kis szutyoknak, szóval mikor ezt sikerült nekem tálalnia, jól elagyabugyáltam a hülye fejét, de rövid békülés után kiegyeztünk egy italban. Szigorúan egyben, mert hogy neki menni kell gyakorolni. Pf! Szóval igen, elmentünk a csárdába, ahol én hoztam magunknak egy kört, amit aztán fel is hajtottunk elég hamar és úgy kb négy lángnyelv után - ami úgy fél óra lehetett - kicsit  még beszélgettünk aztán ő elköszönt. Puszi-puszi, kicsit megölelgettem, majd a pulthoz átsétálva kértem magamnak még három pohárkát. Akkor sikerült észrevenni az ismerős arcot.
- Nocsak... Valaki mégsem veszett el? Már azt hittem felzabált egy yeti - állapítottan meg kissé cinikusan, renre pillantva, majd a pohárra néztem. Nem érdemli meg, hogy megkínáljam. Nope.

Rozsdás

A megfigyelésem alatt láttam mindent, de hamarosan rá kellett jöjjek, hogy akit eddig megfigyeltem az nem más mint a testvére.  Majdnem hülyén éreztem magam a helyzet miatt, de azért ennyire nem voltam érzelgős típus. Már éppen lehajtottam az utolsó pohár sörömet amikor meghallottam Grace hangját mellőlem. Pedig egészen jól sikerült észrevétlennek maradnom. Még a srác is lelépett…
- Dehogy vesztem el. Ha így lenne most nem ülnék itt. – mondom és intek a pultosnak, hogy töltse újra a poharam. –Szia rozsdás. – mérem végig ma már legalább huszadjára. Volt egy olyan sejtésem, hogy a leányzó jelenleg átkozza a percet hogy észrevett. Na meg azt, hogy nem kerestem fel egy ideje, de őszintén szólva a falu közelében se voltam. Na meg épp hozzá tartottam amikor láttam a testvérével.
- Gondolom nem örültél volna neki, legalábbis remélem. Mármint ha őszinte akarnék lenni, ami általában nem vagyok – mondom és az italba kortyolok amit közben odaadott a pultos. – akkor nem szívesen végeztem volna egy yeti gyomrában. – mondom letéve a poharat és rá emelem a tekintetem. – Haragszol? Tudom hogy egy f*sznak tartasz amiért nem kerestelek fel. – keresem a tekintetét. – Éppen hozzád tartottam amikor kiszúrtalak a sráccal, de közben leesett, hogy ő a testvéred. – biccentek az ajtó felé ahol pár perce kilépett a srác.

Ren

Nyomi dolognak tartottam, hogy az ember egyedül üljön egy asztalnál, szóval áttelepedtem a pulthoz. Itt a kiszolgálás is sokkal jobb és gyorsabb volt, mintha ide-oda cikázok az italaimmal. És ugye akkor vettem észre Mr Elveszett báránykát is, akire azért kicsit pipa is voltam, mert se egy levél, semmi, csak eltűnt. Ez azt hiszem jellegzetessége az embereknek, akik részt vesznek az életemben. Nem írnak, nem szólnak.
- Hát pedig mégis itt ülsz, sajnos - jegyeztem meg, lehúzva még egyet az italaim közül. Meglehetősen fáradt voltam, szerintem most már két napja biztos, hogy nem aludtam. Az is lehet, hogy több. Közölte, hogy nem örültem volna, ha felzabálja egy yeti, mire cinikusan pillantottam rá.
- Abban csak ne legyél te olyan biztos! Egy gonddal kevesebb lenne a nyakamon. - vágtam rá szinte azonnal, de lehet, hogy egy egészen icipicit azért zavart volna. Meg amúgy is csóri hólény biztos, hogy gyomorrontást kapott volna. A tekintetemet kereste, amit én gondosan kerültem, az asztallapot fixírozva. Nem volt szükségem a magyarázatára, meg a kiskutya pillantására, leginkább egyikre se ezek közül.
- Nem haragszom, csalódott vagyok, a kettő nem ugyanaz. - vágtam le fejjel lefelé a poharat a pultra, ami így apró koppanással állt meg a fán. Nem akartam vele beszélgetni, sőt, ha őszinte akarok lenni, látni sem nagyon akartam. Hónapokig volt jobb dolga, legyen most is.
- Ja, megesik az ilyesmi. Mit érdekel, ha egy sráccal vagyok? Pont semmi közöd hozzá - morrantam oda, még mindig a pultot bámulva.

Rozsdás

A reakcióján elvigyorodtam.
- Igen, itt. Vagyok ekkora nyomo*ék, hogy ide mertem ülni. – teszek rá egy lapáttal a mondatára, de azért van benne igazság. Hanyagoltam, most megy csak úgy idejöttem és leállok dumálni vele mintha mi se történt volna. Ez az én formám.
- Csak eggyel? – érdeklődőm kíváncsian, de persze azért tudom, hogy ha nem hiányoztam volna neki, akkor nem lenne mérges.  Azért ennyire nem vagyok IQ gyök.  Figyeltem a reakcióit, de nem sok dolgot tudtam kivenni azon kívül, amit most vágott a fejemhez. Csalódás. Szuper, mint mindig csalódást okoztam valakinek. Listát kellene vezetnem azokról, akiktől ezt hallom, vagy mondjuk, kérhetnék egy Galleont. Elég hamar sikerülne egy kisebb vagyont összeszednem.
- Oké figyelj, mert nem szokásom ilyesmit mondani, de igazad van. Csalódott vagy mert voltam olyan hülye és nem figyelmeztettelek téged, hogy egy ideig nem látod azt a h*lye fejem, de nem sok ember van akit érdekel mi van velem. Sőt, jelenleg rajtad kívül talán az ikrem az egyetlen. Nem vagyok jó ezekben az emberi nyavalyákban, mint a kapcsolatok meg a barátkozás. – magyarázom neki, de folytatom. – tudom, hogy épp a hátad közepére sem kívánnád a magyarázkodást, de lehet jobb is lenne ha békén hagynálak. Elvégre csak bajt hoznék a te és a családod fejére is. – ezzel befejezem a monológot és éppen fel készülök állni, ám még hozzám vágja, hogy semmi közöm ahhoz kivel van és mikor.
- Ja, ebben tényleg igazad van. – teszem hozzá megjegyzésképp és a pultra dobom a pia árát. – De azért engem mégis csak érdekelt.

Ren

Ő valamiért roppant viccesnek tartotta a reakciómat, mire lesújtó pillantást vetettem rá, jelezve, hogy jobb, ha azonnal visszavesz két kattanást az arcából, mielőtt beszervezek egy meetinget neki a pult sarkával. Nem voltam sem vicces, sem barátságos kedvemben, a számára biztosan nem, hiába is akarta poénra venni a dolgot.
- Igen, tényleg kifejezetten nyomorék, ahogy viselkedsz, arról nem is beszélve, hogy egoista módon azt hiszed, vagy akkora befolyással az életemre, hogy lelki törést szenvedjek azért, mert kretén módjára képtelen voltál előre szólni az eltűnésedről. - nevettem el magam kissé szárazon. De az a nyers igazság, hogy már komolyan nem tudott érdekelni a baromsága. Sem az övé, sem más pasiké, mert egyszerűen röhejes volt amit leműveltek. Nekem meg már a hócipőm tele velük.
- Ideje felébredni kiscicám. Azt hiszed érdekel mi van veled? Akkor jobb, ha felnyitom a szemed: Lesz.rom, hogy mi van veled. Magasról. Talán hónapokkal ezelőtt. Akkor még érdekelt volna. Most csak azt akarom, hogy mássz ki a személyes teremből és ne nézz rám úgy, mintha lenne beleszólásod az életembe, mert nincs. - és most már nem is lesz, mert bár ügyesen akart sakkozni, elszámolta a lépést és most készültem szétzúzni a fejét egy karddal, vezér lévén. Persze elkezdte a hülye magyarázkodását és adta nekem az ártatlant, én meg csak összeszorítottam az állkapcsomat, majd dühösen az asztalra csaptam.
- Merlin szakállára, Ren! Mit nem értesz?! Nem. Érdekel. - azt hiszem ez hangosabbra sikerült a kelleténél, de nem érdekelt, mert sikerült felhúznia. Nem akartam, hogy visszajöjjön, mert miután eladtam a gyűrűm, eldöntöttem, hogy az én életem nem lesz még egyszer átjáróház senki számára. Szóval odalöktem a kocsmáros elé az italom árát, majd lekicsinylően végigmértem az aurort, annak ellenére, hogy magasabb volt nálam.
- Ezzel egy kicsit elkéstél - közöltem végül ridegen, majd pár gyors lépéssel átszeltem a helyiséget és hangosan bevágtam magam után az ajtót. Nem akartam egy levegőt szívni vele.