Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Endre ^^

3 nap. Összesen 3-at kell aludnom ahhoz, hogy eljöjjön a karácsony. Az ünnep, amit legjobban szeretek az összes közül. Az a nap, amikor együtt van a család, eszünk, iszunk, ajándékot bontunk. Ajándék. Még mindig nem vettem semmit sem Janey-nek karácsonyra. Bár Vincentnek sem meg Brigitte-nek sem. Szóval holnap, vagy holnapután el kéne mennem valahova. Ám az ajándékboltban sajnos nem vehetek nekik semmit. Ezért arra gondoltam, hogy Janey-nek meg Brigitte-nek a Leányálomban vásárolok, Vincentnek meg… Nem tudom. Neki az is jó lesz, ha Janey boltjában veszek, hiszen akkor a segítségét tudom kérni. Elvégre ő jobban ismeri Vincentet, mint én. Vagy csinálok neki olyan ajándékot, amit én készítek. De az nem lesz olyan jó, mint a boltban vett… Na mindegy. A lényeg, hogy vásárolnom kell, amit utálok. Minden egyes polcot végig nézni, aztán pedig eldönteni, hogy az a tárgy jó, vagy sem. Ez inkább olyan női dolog. A férfiaknak nincs türelme a vásárláshoz, ahogy nekem sem. Pedig még csak 13 éves kisfiú vagy. Bár… a következő tanévben már megyek a suliba, szóval hamarosan férfivá érek. Tök jó lesz. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy a süveg hova oszt be. Remélem Eridonos leszek. Ők olyan bátrak, meg minden. Róluk legalábbis ezt hallottam. De én nem vagyok annyira bátor… A kísértetházban nem tűntem annak. Elég ijesztő az a hely.
Felállok az íróasztalomról és befejezem a karácsonyi listámat. Minden évben írok egyet a Jézuskának, még akkor is, ha nem létezik. Most például ezek a dolgok állnak rajta: Varázspálca, zokni, pulóver, pergamen ééés világbéke. Igaz, a világbékét a szépségkirálynők szokták kérni, de az a szó mindig rákerül a listámra. Ezek közül lehet, hogy a varázspálcát nem kapom meg. Ahhoz még éretlen vagyok, meg biztos elrontanék mindent.
Tehát felkelek az íróasztalomtól és gyorsan leszaladok az emeltről. Már be van sötétedve, de én azt tervezem, hogy elmegyek sétálni. Ezért szólok Janey-nek, hogy egy kicsit kimozdulok. Felhúzom a lábamra a bakancsot, felveszem a fekete kabátomat, sálamat és sapkámat, aztán ki is lépek a házból. Bogolyfalván most sincs sötét, hiszen ki van világítva az egész falu. Néhány ablakban karácsonyi díszeket vélek felfedezni, mikor pedig a faluközpontjába érek, a kirakatokban angyalkákat, mikulásokat kis fenyőfákat pillantok meg. Persze ezeken kívül még jó sok karácsonyi cucc van kirakva.
Tovább haladok a macskaköves utcán és ekkor meglátom a Csárdát. A hely, ahol még sosem jártam, mert még nyáron Lola megtiltotta. Ugyanis azt mondta, hogy ott olyan emberek vannak, akikkel nem kéne megismerkednem. Mindenkinek vörös a feje, csak iszik és iszik. Néha Benji is bement oda, s mikor hazaért teljesen részeg volt. Amúgy sem szimpatikus az a hely, de egyszer mindent meg kell nézni, nem igaz? Ezért csárda felé veszem az irányt. Mikor kinyitnám az ajtót, egy büdös, vörös fejé duci ember jön ki. Ránézek, s mielőtt még megszólítana, belépek a kocsmába. Körbe nézek. Mindenhol sok piás ember és sokkal nagyobbak nálam. Mit keresek én itt?

Endre ^^

3 nap. Összesen 3-at kell aludnom ahhoz, hogy eljöjjön a karácsony. Az ünnep, amit legjobban szeretek az összes közül. Az a nap, amikor együtt van a család, eszünk, iszunk, ajándékot bontunk. Ajándék. Még mindig nem vettem semmit sem Janey-nek karácsonyra. Bár Vincentnek sem meg Brigitte-nek sem. Szóval holnap, vagy holnapután el kéne mennem valahova. Ám az ajándékboltban sajnos nem vehetek nekik semmit. Ezért arra gondoltam, hogy Janey-nek meg Brigitte-nek a Leányálomban vásárolok, Vincentnek meg… Nem tudom. Neki az is jó lesz, ha Janey boltjában veszek, hiszen akkor a segítségét tudom kérni. Elvégre ő jobban ismeri Vincentet, mint én. Vagy csinálok neki olyan ajándékot, amit én készítek. De az nem lesz olyan jó, mint a boltban vett… Na mindegy. A lényeg, hogy vásárolnom kell, amit utálok. Minden egyes polcot végig nézni, aztán pedig eldönteni, hogy az a tárgy jó, vagy sem. Ez inkább olyan női dolog. A férfiaknak nincs türelme a vásárláshoz, ahogy nekem sem. Pedig még csak 13 éves kisfiú vagy. Bár… a következő tanévben már megyek a suliba, szóval hamarosan férfivá érek. Tök jó lesz. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy a süveg hova oszt be. Remélem Eridonos leszek. Ők olyan bátrak, meg minden. Róluk legalábbis ezt hallottam. De én nem vagyok annyira bátor… A kísértetházban nem tűntem annak. Elég ijesztő az a hely.
Felállok az íróasztalomról és befejezem a karácsonyi listámat. Minden évben írok egyet a Jézuskának, még akkor is, ha nem létezik. Most például ezek a dolgok állnak rajta: Varázspálca, zokni, pulóver, pergamen ééés világbéke. Igaz, a világbékét a szépségkirálynők szokták kérni, de az a szó mindig rákerül a listámra. Ezek közül lehet, hogy a varázspálcát nem kapom meg. Ahhoz még éretlen vagyok, meg biztos elrontanék mindent.
Tehát felkelek az íróasztalomtól és gyorsan leszaladok az emeltről. Már be van sötétedve, de én azt tervezem, hogy elmegyek sétálni. Ezért szólok Janey-nek, hogy egy kicsit kimozdulok. Felhúzom a lábamra a bakancsot, felveszem a fekete kabátomat, sálamat és sapkámat, aztán ki is lépek a házból. Bogolyfalván most sincs sötét, hiszen ki van világítva az egész falu. Néhány ablakban karácsonyi díszeket vélek felfedezni, mikor pedig a faluközpontjába érek, a kirakatokban angyalkákat, mikulásokat kis fenyőfákat pillantok meg. Persze ezeken kívül még jó sok karácsonyi cucc van kirakva.
Tovább haladok a macskaköves utcán és ekkor meglátom a Csárdát. A hely, ahol még sosem jártam, mert még nyáron Lola megtiltotta. Ugyanis azt mondta, hogy ott olyan emberek vannak, akikkel nem kéne megismerkednem. Mindenkinek vörös a feje, csak iszik és iszik. Néha Benji is bement oda, s mikor hazaért teljesen részeg volt. Amúgy sem szimpatikus az a hely, de egyszer mindent meg kell nézni, nem igaz? Ezért csárda felé veszem az irányt. Mikor kinyitnám az ajtót, egy büdös, vörös fejé duci ember jön ki. Ránézek, s mielőtt még megszólítana, belépek a kocsmába. Körbe nézek. Mindenhol sok piás ember és sokkal nagyobbak nálam. Mit keresek én itt?

Gergely koma

A bál óta nem mozdult ki, még csak a bagolyházba sem ment el, hogy levelet írjon haza. Pedig közeleg az ünnep, és Endre életében először nem tölti együtt szeretteivel a birtokon. Nem is vágyódik haza, jobb neki itt, távol mindenkitől akihez bármi is köti. Bár ez nem volt teljesen igaz, a korát meghazudtolóan férfias fiatalt már a kastélyhoz is kötik érzelmek, legalábbis az itt tanulók egyikéhez. Abigél csodás volt a bálon, és Endrét enyhítette a vele töltött idő, az este, és a lány finom társasága. Igazán vidámnak érezte magát, s bár látta Veronikát abban a kék ruhában, nyelnie kellett egy hatalmasat, és élnie, szórakoznia. Nélküle.
Ma este szívfájdalommal, és kicsapongó énjével kellett szembenéznie, amit nem tudott szobájában enyhítésre bírni, lázongott, és forrt a vére. Amióta itt van, a kocsma volt mindennapjainak színtere, és lassan törzsvendégnek számított a navinés. Valószínűleg ez a viselkedés nem jellemző házára, és most csak negatív példát mutat, lehúzza házának nevét, és csak 'hírnevet' alkot az unikornisoknak. Szégyen és gyalázat. Por és hamu. Endre fekete bőrdzsekit húzott, alatta kedvenc v-nyakú fekete hosszú ujjú pulóvere tapadt mellkasához, nadrágnak pedig egy frissen mosott farmert választott. Nehéz bakancsába lépett, parfümöt ragadott, és fogmosás után kilépett a navine védelme alól. Nem érezte magát jól, nem érezte magát házába valónak, és már tinédzsernek sem. Már nem volt fiatal viselkedésében, csak egy semmit el nem érő alkoholista, aki olyan dolgok rabja, amit ennyi idősen még csak óvatosan szabadna ismerni, nem pedig az élvezet kárhozottjaként létezni. Szőrös arccal sétált a hidegben, arcát felfrissítette a kinti levegő. A mentolos fogkrém csípte ínyét, és nyelvét, még a szemei is bekönnyeztek tőle.
- Erre még egy kis szesz, és kifolyik a szemem is - morog halkan magában, majd megpillantja a fényeket, és még a gyomra is görcsbe rándul. Ha édesanyja tudná, hogy mennyi idejét tölti a csárdában, és mennyi jeges italt gördít le torkán, hogy mennyire elhanyagolja azokat a finom és eleganciával teljes dolgokat, amire tanították, biztosan sírva fakadna, és baglyot küldene fiának. A nagyobbik - Iván - tökéletes tanulmányi átlaggal, tökéletes illemmel, viselkedéssel, tökéletes feleséggel méltó az Araczki névre. A kisebbik viszont...
- Rázd meg magad ember - fújja ki a hűvös levegőt, és megáll a csárda előtt. - Iszol két felest, és enyhülni fog. Elmúlik. Minden rendben lesz.
Ezzel az ajtóhoz nyúl, de még mielőtt belépne, a lépcsőbe veri párszor bakancsainak orrát, hogy a ráragadt hó-és egyéb kosz származék leessen róla, és tisztán térjen be az amúgy mocskos helyiségbe.
- Na hát jó estét! - köszön nem túl hangosan, és körbe sem nézve a pulthoz sétál. A pultos, mint ismerősre tekint Endrére, és megkérdezi a fiút, hogy a szokásosat kéri-e vagy valami másra váltana ezen az estén. A navinés a whiskey-vörös szesz - úgyszólván szokásos - kombinációra bólint rá, majd megvakargatva hasát, körbetekint a helyiségben. Először nem hisz a szemének, úgy tűnik, szürkéi ma becsapják őt, de jobban megnézve, tényleg egy nagyon fiatal fiút szemlélget. Lecsúsztatja félig feltett hátsóját a bárszékről, és italával odasétál hozzá.
- Hékás - szól hozzá, egyenesen a szemeibe nézve, majd pedig körbetekint, és nem lát mást, csak hatalmas, dagadt iszákosokat, majd a kisfiúra pillant újból, és vállára téve kezét, elirányítja egy szélső asztalhoz. - Ülj le - mondja neki, majd ő is helyet foglal vele szemközt. - Eltévedtél, vagy miért vagy itt?
Italát az asztalra helyezi, még nem iszik belőle, úgy érzi nem volna illendő, ha a fiú előtt húzná le az alkoholtól tüzelő finomságot.
- Kérsz valami finomat? - mosolyog kis ismerősére, és a kocsmáros felé int fejével. - Vajsört nyugodtan ihatsz, meghívlak egyre. Szereted?

Endre, a rossz

Este van, sötét van. A falu ilyenkor részeg alakokkal van tele. Ám én most mégis itt vagyok a faluközpontjában. Pedig mikor még Lolánál laktam TILOS volt kimozdulnom az éjszaka a házból. De mióta Janey-nél vagyok – szerencsére – változtak a szabályok. Nem vagyok pórázra kötve, szinte azt csinálok, amit akarok. Örülök, hogy nem akar annyira anyáskodni fölöttem, mint Lola. Bár azért hiányolom Loveday-t, de ha választanom kéne kettejük közül, Janey-t választanám. Már az első találkozásunkkor megvoltunk egymással. Ha Lola mérges volt, bála voltam. Ha Lola nem volt otthon, nála voltam. Ha valami bajom volt, Janey ott volt, például mikor beleestem a tóba. Imádom Janey-t de most remélem, nem fog utánam jönni, ugyanis olyasmire készülök, amit még ő sem nézne jó szemmel. Bemegyek a kocsmába, ahol mindenféle veszélyes alakkal találkozhatok. Elrabolhatnak, kínozhatnak, bármit csinálhatnak velem, hiszen nem tudom magam megvédeni. Az összes varázsló és olyan hatalommal bírnak, amivel én nem. Pedig kértem Janey-t, hogy lehessen egy olya ˝botom˝ de nem engedte. Akkor ez azt jelenti, hogy nem az én hibám. Ugye? Legalábbis ezt mondogatom magamnak, amíg be nem lépek a kocsmába. Mikor beljebb lépek, körbenézek a csárdában. Mindenhol pia szagú dagadt csávókat látok, akik hangosan nevetnek, vagy épp a poharukat törik szét. Talán Benjamin is ezt tette itt. Lola miatta lett öngyilkos. Azért, mert nem foglalkozott velem és csak ivott meg ivott. Legalábbis ebben reménykedem. Nagyon nagyon rosszul érezném magam, ha miattam végzett volna az életével. De ezt sajnos (vagy szerencsére?) sosem tudhatjuk meg.
Akik elhaladnak, mellett neki mennek a vállamnak, vagy ˝véletlenül˝ rálépnek a lábamra. Elég meleg van idebenn. Hiszen kicsi egy a helyiség és sok az ember. Eléggé büdös van és ahogy látom piszkos is. Ekkor nyílik az ajtó és belépek egy fiú. Akarom mondani férfi. Bár nem néz ki olyan idősnek, mint a többiek. És ahogy elhalad, mellett megérzem az illatát is. Nem is olyan büdös. Talán ő még normális, vagy ez csak látszat? Ah, itt sosem lehet tudni. Most jobb lenne, ha inkább elhúznám a csíkot. Még a végén tényleg bajba kerülök. Ám nem tudok kimenni innen, ugyanis a férfi, megszólít, majd az egyik asztalhoz terel. Mit akar ez tőlem? Most kéne futni? Nem, nem… akkor biztos utána jönne. A legjobb, ha maradok.
 - Öhm… izé. Szia! Nem, csak… kíváncsi voltam, hogy milyen lehet itt… - mondom közömbösen. Ez elég fura. Egy vadidegen emberrel leülök egy kocsmában beszélgetni. Úgy tűnik nem akar nekem rosszat, szóval nem megyek el. A férfi leteszi az asztalra az italt. Gondolom inni akart belőle, azért vette.
 - Nyugodtan igyál. A régi nevelőapámat sokszor láttam inni, ő is ebben a kocsmába járt. – mondom egy halvány mosoly kíséretében. Talán nem kellett volna beszélnem neki Benjiről, mert lehet, hogy nem is érdekli, de nem is rátartozik. Ekkor meg kérdezi, hogy kérek-e vajsört. Még soha nem ittam olyat. De kíváncsi vagyok rá, hogy milyen és most itt van ez a férfi, aki felajánlja, hogy vesz nekem. Miért ne?
 - Ha nincs benne alkohol, akkor igen. Anya otthon megöl, ha alkoholos cuccot iszok. – mondom halál komolyan.
Ránézek a férfire és végül felteszem azt a kérdést, ami érdekel.
 - Te hány éves vagy?

Gergely koma

A kisfiún látszik, hogy zavart állapotban van, és még bizonyára nem járt ezen a helyen - ami nem is csoda, hiszen nem szoktak ennyire fiatalok a csárdában leledzeni. Aki ilyen fiatalon kezdi, azzal valami baj lehet lelkileg, tudatban, vagy ki tudja; akkor is, nem szokás padlócirkálókat kocsmákban látni. Endre figyelmesebben kezeli ezt a kis srácot, mint máskor a lányokat szokta. A fiút meglepi Endre, és zavartan válaszol neki.
- Áhá - mondja finoman elmosolyodva a válaszon. - Szóval kíváncsi voltál. És mi a véleményed? Erre gondoltál, ilyen ez a hely?
Őszintén kíváncsi a fiú válaszára, így szürkéit le sem veszi kedves kis asztaltársaságáról. Mókásan mutathatnak így együtt, de ezzel úgy tűnik, egyikük sem törődik.
- Nevelőapukád alkoholista? - kérdezi, miközben kezeivel tologatja poharát az asztalon. Neki nincs egyetlen ilyen emléke sem, a szülei tökéletes emberek, megérdemlik gyerekeik tiszteletét. Igazán kiérdemelték. - Nekem szerencsére szülőkből a legjobb járt. És a testvérem is jó ember volt. Ma már a politikát szolgálja, de jó nevelést kaptunk.
Endre a kastélyban töltött idő óta egyetlen emberrel sem tudott normálisan beszélgetni, és elszomorítja, hogy ez a jó érzés, az igazi beszélgetés öröme pont egy ilyen fiatalúrral éri nyomon.
A gyermek újabb válasza, miszerint anyukája megölné, ha megtudná, hogy elfogadja, és iszik is a vajsörből, nevetésre ösztönzi Endrét, aki nem folytja el, és hátradőlve a szék támlájához, egészen jókedvre derül.
- Egy pillanat, és jövök - mondja a fiúnak, majd az asztal lapjára támaszkodik, és úgy segítve magát, felegyenesedik. - Mondd, hogy is hívnak?
Miután megtudja a fiatal nevét, odasétál a pulthoz, és kér egy körülbelül fél adagnak betudható vajsört. Kis korsó, kis sör, kis hab. A gyereknek tökéletesen elég lesz, alkoholtartalom megközelíti a nullát, még a feje sem fog megfájdulni.
- Köszönöm! - bólint a kocsmárosnak Endre, majd odagurít neki pár sarlót, meg némi borravalót.
Endre nem sokkal ezután már le is teszi a sörös korsót az úrfinak.
- Egészségedre! - mondja, miközben hirtelen elönti az érzés, hogy majd ha neki egyszer fia lesz, milyen lesz majd az első közös sörözés öröme. Még csak 18 éves, de gondolkodásába teljességgel belefér a gyerekvállalás eszményképe is.
- Nemrégiben töltöttem a tizennyolcat - ül vissza helyére, és mosolyogva felel a fiúnak, miközben megvakarja az állán serkenő borostát. - Idősebbnek tűnök?

A bűnbe csábító és a csábított

Éppen a dolgozószobában végeztem a szokásos teendőimet. Ilyenkor karácsony előtt több a papírmunka, mert ilyenkor kell megcsinálni az éves összesítéseket és még ott van a bolt is. Tehát szinte ki sem látszik a papírhalomból, amikor Gergő beköszön hozzám, hogy elmegy egyet sétálni. Mivel tudom, hogy a környék - remélhetőleg - egyetlen vámpírjától biztonságban, a kocsma szívélyes vendégei pedig hamarabb kínoznák meg magukat, mint őt bátran el merem engedni. Kisebb, nagyobb üzletelésekkel minél nagyobb biztonságban igyekszem tudni Gergőt és Bri-t is, aki most éppen csomagol. A karácsonyi szünetre haza megy. Az ajándékát ettől függetlenül már megvásároltam neki és az egész családjának is, na meg a fiúk sem maradtak ki a jóból. Amikor a nagy karácsonyi bevásárlást tartottam a boltba, akkor egyúttal megejtettem egy-egy kitérőt ajándékvásárlás ügyben is.
De a felvezetésből elég ennyi. Ugyanis ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy én most éppen a macskaköves utcákat rovom. Megszokásból a pálca a kezemben van. Sosem lehet tudni, hogy ki próbálkozik belekötni az emberbe. Még ha ez egy kis falucska is. Átutazók mindig vannak, akik nem ismerik a helyi hierarchiát és íratlan szabályokat. Bár nem én vagyok itt a csúcsragadozó, de azért a hírem mindenhova elér, ami van jó, vagy éppen rossz. Attól függ, hogy az ember milyen körökben mozog.
A Fő utcza éjszakai csöndjét élvezve gondolkozok el a Vincentnek szánt meglepetésemen, amikor is valamiért úgy döntök, hogy betévedek a csárdába. Atossal lenne némi beszélnivalóm, talán éppen itt találom. Aztán meg megyek és megkeresem Gergőt, már inkább otthon lenne a helye. Valószínűleg a játszótéren van, vagy a tavacskánál. A boltok most úgyis zárva vannak ez a cigi füsttől és alkoholszagtól bűzlő hely nem lenne neki való.
Az ajtót belököm. A teremben hangos morajlás hallatszik, de egy pillanatra mégis úgy tűnik, mintha mindez megállna a belépésemtől. De ezt valószínűleg csak az egóm mutatja nekem. Mindenesetre jelentőségteljesen, de inkább kutatva nézek végig a hétvégére alapozó tömegen és ekkor akad meg a szemem valaki olyanon, akin nagyon nem lenne szabad. Az arcom egyébként sem lágy vonásai teljesen megfeszülnek. A szemem szikrákat szór. Nem a szigorúság mintapéldánya vagyok, de egy 13 éves fiúnak, aki történetesen az én gyámságom alatt van itt semmi keresnivalója nincs. De a leginkább mégsem rá vagyok dühös, hanem a vele szemben ülőre. Hogy vehet egy gyereknek alkoholt, aminek ráadásul a felét már meg is itta Gergő. Én sem voltam szent 13 évesen, de az estéket nem egy lepukkant kocsmában töltöttem. Sőt, ilyen idősen még egyáltalán nem alkoholizáltam, így joggal érezhetem felháborodottnak magam.
Kimért, dühös léptekkel sétálok oda a fiúkhoz. A pálcámat dühösen markolászom a jobb kezemmel, a balt pedig már nyújtom is előre, hogy a fiú vállára tegyem azt.
 - Khm... Netán megzavartam valamit, uraim? -
AAz uraim szót gúnnyal telve ejtem ki. Miközben egy lépéssel közelebb lépek, pontosan az asztal mellé. A két fiúra emelem a tekintetem, de végül az ismeretlenen állapodik meg jéghideg szempárom.
 - Mégis mi a fenét képzelsz te, hogy egy 13 éves gyereket megpróbálsz itatni? -
Nézek végig a fiún egy lesújtó pillantással, aztán pálcát szorongató kezemet felrakom az asztalra úgy, hogy a vége pont a fiúra nézzen, akinek még mindig elfelejtem elengedni a vállát, hacsak ő meg nem próbálja a kezemet lerázni magáról.
 - Valamiféle magyarázata netán van, amely talán meggyőz arról, hogy ne öljem meg magát itt és most? -
Az egész tekintetem azt sugározza, hogy amit kimondok egyenesen a fiú szemeibe azt komolyan is gondolom. Nem véletlenül. Így is van, de persze meg nem tenném, ilyen sok szemtanú és legfőképpen Gergő előtt ilyen hülyeséget nem követnék el. Nem ér ez a kis senki annyit, hogy az Azkabanban éljek életem hátralevő részében.

Az Anyatigris és a Rossz

A kocsma nem nekem való hely, abban biztos vagyok. Én sosem fogok inni… na jó, talán egyszer-kétszer, de annyira nem, hogy berúgjak. Olyan rossz látni ezeket az embereket. Nevetnek a nagy semmin vörös arccal és csak isznak, isznak és isznak. Nem akarom, hogy az alkohol majd elpusztítsa az agysejtjeim. Szükségem van és még lesz is rájuk. Ha hülye leszek nem lesz belőlem semmi, csak olyan, mint az a sok dagadt csávó. Igen, ott, pontosan annál az asztalnál. Kezdem kellemetlenül érezni magam. Itt állok szinte a kocsma közepén és nézem az emberek arcát. Megvakarom a nyakam és már épp elindulnék a kijárat felé, mikor egy férfi lép be. Miután rendel magának – gondolom – egy szeszes italt, megfogja a vállam és az egyik asztalhoz terel. Oda, ahol nincs vörös fejű férfi és nincs is annyira büdös. A férfi sem büdös. Sőt… érezni lehet rajta a kölni illatát. Lehet, hogy egy lánnyal lesz találkozója, azért használt ilyen jó illatú kölnit. De ha tényleg találkozna valakivel, akkor nem is figyelt volna rám. Vagy ő tényleg figyelmes, nem úgy, mint azok ott.
Szóval leülünk az asztalhoz és beszélgetni kezdünk. Mintha az olyan természetes lenne, hogy egy 13 éves gyerek egy sokkal idősebb emberrel a kocsmában beszélget. Ebben a csárdában  - általában – nincs józan ember.
 - Hogy mit gondolok róla? Khm… mocskos, büdös és tele van részeg és fura fazonokkal. Bár mit is várhatnék egy kocsmától? – mondom teljesen őszintén. Hiába, a gyermekek nagyon őszinték, ahogy én is. – Te hogyhogy józan vagy? Igaz, még csak most jöttél... De egyáltalán hogy szúrtál ki engem? Senkinek nem jutott volna eszébe idejönnie hozzám. Mindenki el volt foglalva a magitalával. Túl sokat beszélek. Bocsi. -
Igen, jellemző rám, hogy túl sokat csacsogok, amiről le kéne szoknom. Az emberek nem nagyon szeretik az olyanokat, akiknek be nem áll a szájuk. Az órákon meg csöndben kéne maradnom.
 - Már nem a nevelőapám, de amúgy igen... legalábbis sokat iszik, vagyis ivott. Már egy másik családnál lakom, mert az előző nevelőanyám öngyilkos lett. – miután ezt kimondom, nagyot nyelek. Próbálom visszatartani a könnyeimet, hiszen itt és most nem sírhatok. Végülis sikerül. – Szóval most Janeynél lakok, aki nagyon kedves. És velünk lakik még a férje, aki nemrég került be a családba, Vincent. Igazából nincs bajom Vincenttel, de szerintem sokszor hazudik. Túlságosan kedves a nőkkel. – mondom mosolyogva. Na jó, tényleg abbahagyhatnám már a beszédet, mert a családi dolgok nem rá taroznak és ha Janey tudná, hogy miket osztok meg egy idegennel, lehet kitekerné a nyakam. De most nincs itt és szerintem ez a férfi nem fogja tovább adni senkinek az én kis titkaimat. Legalábbis én bízok benne.
Végül megkínál egy kis vajsörrel. Végül úgy döntök, hogy elfogadom az italt, aztán a nevemet is elárulom.
 - Gergő vagyok. Lasch Gergely. – mondom mosolyogva. Amíg Endre elmegy a sörért, addig én továbbra is azokat a férfiakat nézem, akik már kissé be vannak csípve. Ám mikor ők is rám néznek, gyorsan elkapom a tekintetem. Pár perc múlva megérkezik a férfi és leteszi elém a vajsört.
 - Köszönöm. Még sosem ittam ilyet. Fura íze lesz? – kérdezem kíváncsian. Végül nem várom meg a válaszát, inkább lehúzok az italból egy keveset. Fura íze van… nem tudom leírni, mert még én sem tudom eldönteni. Remélem tényleg nincs benne alkohol. Leteszem a korsót, majd megszólalok.
 - Fura, de nem rossz. – vigyorok. A férfi válaszol a kérdésemre. – Hú, kinéztelek volna 20-nak is. Legalábbis a külsőd ezt mutatta. – nevetek. – Amúgy téged hogy hívnak? – kérdezem és megint iszok a vajsörből.
Ekkor hallom meg, hogy az ajtó kitárul. Hátrafordulok és meglátom Janey-t. Úristen!
 - Bakker, ez a nevelőanyám. – mondom halkan, hogy csak az előttem lévő hallja. Már épp az asztal alá akarok bújni, mikor Janey a hátam mögé áll. A francba!
- Öhm... szóval az történt, hogy... - nem tudom befejezni a mondatomat, ugyanis Janey rögtön nekiesik az előttem lévőnek. Mármint nem bántja, csak kérdőre vonja.
 - Janey, nem ő tehet róla, én fogadtam el a vajsört. Ebbe amúgy sincs alkohol, legalábbis nekem azt mondta.
Próbálom magamra vállalni az egészet, hiszen nem akarom, hogy Endre megutáljon Janey miatt. Az első olyan ember, akivel tök jól elbeszélgettem. Nekem igazából senkim sincs, és ez a férfi, pont jó lenne egy barátnak. Ekkor Janey azzal fenyegeti meg Endrét, hogy megöli. Egy percig sem hiszem el, hogy Janey megölné, de azért kicsit félek, hogy megteszi. Mindent kinézek belőle, főleg, ha a szeretteiről van szó.
 - Janey. – s megszorítom a kezét, ezzel akarom azt jelezni, hogy tegye el a pálcát. Ránézek az előttem lévőre. Remélem sikerül neki kimagyaráznia magát.

A kiskrapek és a kegyetlen nőszemély

Endre megközelítve Gergely gondolat-hullámait, teljesen rákapcsolódik a fiúra, s hamar azonosulni tud vele, nézeteivel, gyermekded rálátásával az életre.
- Igazad van! - nevet fel hangosan a navinés, tényleg "csak egy" kocsmáról beszélnek, ráadásul nem a világ legjobban karbantartott, tiszta helyiségéről van szó ez esetben. A már félig-meddig felnőtt fiatalember mégis szeret idejárni, odavan az itteni hangulatért, az itt megtalálható magányért, vagy társaságért. - Nem a mámorért járok ide, hanem azért, hogy elfeledhessem az érzelmeimet. Mostanában túl sokat gondolok érzésekre, többször kapom azon magam, hogy mereven bámulok magam elé, szinte látom, hogy a tekintetem üvegessé válva állapodik meg valamin.
Gergelynek mesél először érzéseiről, eddig még magának sem vallotta be ezek létezését, és most különös könnyedséget, igazi megkönnyebbülést érez. Régebben a bátyjával tudott elmélyülten beszélgetni, hosszasan nevetni, hatalmasakat hemperegni a fűben. Viszont amikor megjelent a leendő menyasszony, végül feleség, Endre nem óhajtott újra, és újra közeledni Ivánhoz. A nagy testvérnek már nem volt fontos az öcskös, egyre többször maradoztak el a beszélgetések, kutatások, a tündöklő csillagok rejtélyeinek fejtegetése. Iván szerelmes lett Andreába, és a boszorkány feltűnéseiből hamarosan odaköltözés lett, majd Endre teljes kiutasítása bontakozott ki Iván mindennapi életében. A politika sem tett jót a fiúk kapcsolatának, hiszen Iván nézetei elutasították a kisebbik Araczkiét. Sokat vitatkoztak, legtöbbször a közös étkezéseknél, amiknél sűrűn előfordult, hogy a két utód pálcát ragadva átkozta a másikat. Ennek Nimród, az édesapa vetett általában véget, de előfordult, hogy Endre édesanyjának könnyei tették az i-re a pontot. Endre az esküvő óta nem látta családját, azóta nem beszélgetett ilyen mód senkivel sem, és most úgy érzi, mintha egy régen látott, már nagyon hiányzó testvérére lelt volna Gergelyben.
- Ó, ne, ne fogadkozz! - mondja a fiúnak, és tovább hallgatja mesélni valóját. Hamar megtudja, hogy Gergőnek alkoholista nevelőapa és öngyilkos nevelőanya is kijutott a múltban, amire Endre azonnal ráncba szedi homlokát, arcát torz mimika jellemzi. - Ez szép! Remélem, azért most már jobb sorod van?!
Épp, hogy felteszi kérdését, a kisfiú azonnal válasszal ajándékozza meg, nagyon lelkes, és bőbeszédű, pont mint általában az ilyen korú gyermekek szoktak. A navinés bólint egyet a jó hírre. Arcán nem látszódhat, de gondolatban igazán sajnálja Janeyt, amiért olyan férje van, aki nem biztos, hogy tiszta lelkiismerettel rendelkezik.
- Örülök, hogy Janey jó hozzád - feleli üdén a fiatalember, és észre sem veszi, hogy saját italához még hozzá sem ért. Csak nehogy elpárologjon belőle a nemes alkohol. Akkor bizony szentségelni fog a navine ház gyöngyszeme.
- Araczki Endre, tisztelettel - mutatkozik be, jobbkezét átemelve az asztalon előrenyújtja, hogy kezet rázhasson Gergővel. - Illik hozzád a neved, jól választottak a szüleid!
A bogolyfalvi kissrác a vajsörről kérdezget, amire Endre csak vigyorog, ő kevésbé szereti a sört, inkább az erősebb röviditalokat kedveli. A sajátjáért nyúl, egy pillanatra a magasba emeli Gergő felé mutatva, majd garatára engedi, égessek csak nyelőcsövét a szesz.
- Egészségedre! - üdvözli a fiút a felnőttek körében, miközben átengedi testét az italt követő forróságnak. - Ami jó, az jó. De majd mutatok ennél sokkal jobbat is.
Rákacsint a sörrel ismerkedő fiúra, akinek úgy látszik nincs ellenére a finom mézes íz.
- Húsznak? - elismerően bólint egyet Endre, sokan mondják, hogy koraérett, idősebbnek tűnik, mint amennyi valójában, de ez egyáltalán nincs ellenére. Neki nem a számok adják a jelentőséget, sokkal inkább a személyiségnek enged utat. - Általában senki sem találja el elsőre az éveim számát, képzeld el, egyszer már 23-nak is néztek, egy nő, egy igazán dekoratív egyéniség, teszem hozzá.
Az emlékre jó érzés keríti hatalmába, de ez nem több, mint néhány egymást követő álomkép, ami amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen távozik is. Gergő ijedt felkiáltása Endrét érdeklődésre sarkallja, és ő maga is az ajtó felé fordítja fejét. Tényleg belépett rajta egy szikárnak mondható, merev arcizmaival első nekiindulásra nem túl szimpatikus nő. Ez lenne Janey? Az a kedves teremtés, aki örökbe fogadta a kisfiút? Most komolyan? A fiatal nő ott is terem az asztaluknál szinte azonnal, és egy harmatnyit mintha idegesnek tűnne. Felszólító kérdésére Endre csak megcsóválja fejét, igazából nem zavart meg semmit, vagyis egy jóízű beszélgetést, na azt biztosan, de azt telibe-totál.
- Jó estét magának is - köszön udvarias hanggal Endre, gőze sincs arról, hogy az előtte álló kicsoda, itt tartózkodása óta egyetlen egyszer sem látta. Gergő láthatólag beijedt, így a navinés bátorítólag rámosolyog a kis srácra, olyan "nem lesz itt semmi baj" nézéssel. Janey viszont nem így áll hozzá a dolgokhoz, láthatólag végezni akar a bűnbe csábító, csúnya, gonosz ördögi fiatallal, aki tágra nyílt szemekkel hallgatja anyai aggodalommal fűszerezett kérdéseit.
- Szerintem még senki nem halt bele egy féladagnyi vajsörbe, ezenfelül nemsokára tizennégy éves lesz, elsős diák - néz az idegtől tépett nő szemébe, higgadtságát talán csak egy piszok erős kínzó átokkal tudná megzavarni a másik fél. - Ezen nem tudom mit kellene magyaráznom. Ha netán erősebb szesszel kínáltam volna, vagy kábultságot előidéző szerekkel, akkor megérteném ezt a jelenetet, de így, nem igazán. Jobb volna, ha egy rosszakaró vén pacák társaságába került volna? Ha az utcán próbálja ki valami utolsó söpredékkel?
Remélhetőleg kérdéseivel megnyugtatja Janeyt, és az leereszti pálcáját, mert még a végén kiszúrja vele Endre szemét.
- Araczki Endre vagyok, ide járok az iskolába - mutatkozik be nyugodtan, ezzel is csillapítani óhajtja az ideges társaságot. - Egyébként meg, ha ez ennyire kikészíti magát, akkor ideje felkészülnie arra is, hogy nemsokára ki fog röppenni a fészekből ez a fiatal úr. Ha most mégis úgy dönt, hogy megöl, előtte engedje meg, hogy igyak még egy pohárkával.
Kutyaszemekkel néz fel a nőre, utolsó szavai mellé postáz egy hosszú, fogvillantó mosolyt is, majd a pult felé fordítja szürkéit, és gondolkodó szájtartással a whiskeyk felé tekint.

Az ördög és a fióka

Ó nem, én és a kedvesség nem vagyunk egy napon említhetőek. Vagyis, talán ha a családról van szó akkor mégis. De most nem arra számítottam, hogy netán itt lesz bárki is, aki a kedvesebbik oldalamat ismeri. Pláne nem számítottam Gergőre. Szóval hát amikor beléptem adtam önmagamat és amikor megláttam az italozó fiúcskát, akkor az egyébként is előtérben lévő hűvösebbik énem átfordult dühösbe. Ha a családomról van szó, akkor bizony előjön belőlem az anyatigris. Kevés dologhoz tudok ragaszkodni, de a család egy szent dolog számomra. Nem mindig volt ilyen fontos, de valahogy most, hogy már felnőtt vagyok, és a házasság küszöbén állok, két gyereket nevelek, felébredtek anyai ösztöneim.
A kis társaság felé sétálok, a szemeimmel szúrom őket. Gergőre is haragszom persze, de most nem akarok vele nagy jelenetet rendezni. Igazából Endre felé is halkan intézem szavaimat. Valószínűleg senki sem vette még észre azt, hogy éppen megfenyegetem a fiúcskát, aki még szemtelenkedik is velem. Nem az zavar, hogy teljesen nyugodt maradt. Hanem a stílus, amivel hozzám viszonyul nem tetszik. De Gergőre való tekintettel a pálcát kicsit elengedem. De továbbra is a kezemben tartom, csak éppen most nem célzok vele senkire sem.
 - Örülök, hogy Gergő barátokra tesz szert, de azért talán nem kellene alkoholos itallal kínálgatni. Igazad van abban, hogy jobb vagy, mint azok akik ott ülnek, de ettől még szerintem nincs jogod kioktatni engem. Csak Gergőre való tekintettel nem kapsz most két átkot. De ezentúl rajtad tartom a szemed. -
Nézek szúrós szemekkel, higgadtan egyenesen a fiú szemeibe. A hangom még mindig hideg és valami gonosz érezni, hogy megbújik mögötte. Nem üres fenyegetések ezek. Ó, nem. Olyasmit nem szoktam én csinálni. De ezt még nem tudhatja sem ő, sem Gergő. Gergő nem ismeri azt az oldalamat, amit neki nem is kell ismernie.
 - Veled Gergő pedig még számolni fogunk. Máskor, ha netán a kocsmába szeretnél jönni, akkor elsősorban, szólj róla, másodsorban sose tedd egyedül. Nem tudod, hogy kik vannak itt. De ezt már elmondtam egyszer neked. -
Fordulok a kicsi fiacskám felé kicsit szomorú arccal. Per ez a része inkább színjáték. Várható volt, hogy egyszer piával fogom valahol fellelni. Már kezd felnőni és én ezzel tisztában is vagyok. De 13 évesen még nem gondolom, hogy a kezében való lenne az alkohol. Majd egy év múlva esetleg. 14 évesen is még elítélendő anyai szemmel nézve a dolog, de én is voltam kamasz...
 - Ezt az alkoholt most szépen elveszem és a csaposnak is szólok, hogy ne szolgáljon ki több szeszes italt nektek. Nekem most még van egy kis dolgom. Addig beszélgessetek. Aztán meg indulás haza fiatal úr! -
Ezzel fel is emelem Gergő poharát, egyet biccentek a fiú felé, aztán pedig a pulthoz indulok el. Visszamutatok az ő asztalukhoz egy-két galleont a csapos keze alá csúsztatva. Aztán pedig a keresett személy felé indulok el, aki a megszokott helyén, az egyik sötétebb sarokban ücsörög, most éppen magányosan. Leülök vele szembe, innen még pont rá is látok a fiúkra legalább. Így hát szemem sarkából őket figyelve kezdek el beszélgetni.