Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Ha az ember fia hozzájut egy kis jövedelehez, még ha az ismeretlen, nem biztos, hogy megingathatatlan forrásból is befolyt pénzt jelent, az első dolga meglátogatni a legközelebbi, alkoholt felszolgáló kócerájt.
Amint beléptem az ajtón megütött az az ismerős, füst, alkohol és izzadt emberek szagának elegye, mely az ilyen helyekre úgy tapadt, mint sár az új csizmára, vagy mint lepke a neoncsőre. Elégedett félmosoly jelent meg arcomon, ahogy lapos tekintettel körbenéztem. Nem volt zsúfolt a csárda, nem mozgott benne annyi ember, mint mikor legutóbb erre jártam, pedig az sem volt rég, talán Gwen még emlékszik is mikor volt egész pontosan. Nem lehetett túlságosan elfelejteni azt az estét.
Azért néhány emberbe még így is sikerült belefutnom, mielőtt a pulthoz értem volna, onnan pedig egyenesen egy a sarokban lévő szabad asztalhoz furakodtam magam, amit elégedetten ki tudtam sajátítani saját magamnak.
Már rég nem ültem ilyen környezetem és kifejezetten tetszett kicsit visszatérni ahhoz, amiből néhány hónapja kiragadott a pénzhiány. Persze akkor sokkal többen vettek körül, de mára ez megváltozott, talán én is változtam valamennyit. Benőtt a fejem lányából néhány milliméternyi, viszont azt nem tudom, hogy elég-e ahhoz, amennyire jelen esetben szükségem volna.
Az embereket figyeltem, kerestem az ismerősebb arcokat, háta valakivel sikerül megosztanom ezt a néhány órát, hogy ne magányosan  iszogassak. Olyat csak a rossz alkoholisták tesznek. Én pedig nem vagyok azon tábor lelkes képviselője, voltak hibáim, te ott is társaságban ittam.

Ha az ember fia hozzájut egy kis jövedelehez, még ha az ismeretlen, nem biztos, hogy megingathatatlan forrásból is befolyt pénzt jelent, az első dolga meglátogatni a legközelebbi, alkoholt felszolgáló kócerájt.
Amint beléptem az ajtón megütött az az ismerős, füst, alkohol és izzadt emberek szagának elegye, mely az ilyen helyekre úgy tapadt, mint sár az új csizmára, vagy mint lepke a neoncsőre. Elégedett félmosoly jelent meg arcomon, ahogy lapos tekintettel körbenéztem. Nem volt zsúfolt a csárda, nem mozgott benne annyi ember, mint mikor legutóbb erre jártam, pedig az sem volt rég, talán Gwen még emlékszik is mikor volt egész pontosan. Nem lehetett túlságosan elfelejteni azt az estét.
Azért néhány emberbe még így is sikerült belefutnom, mielőtt a pulthoz értem volna, onnan pedig egyenesen egy a sarokban lévő szabad asztalhoz furakodtam magam, amit elégedetten ki tudtam sajátítani saját magamnak.
Már rég nem ültem ilyen környezetem és kifejezetten tetszett kicsit visszatérni ahhoz, amiből néhány hónapja kiragadott a pénzhiány. Persze akkor sokkal többen vettek körül, de mára ez megváltozott, talán én is változtam valamennyit. Benőtt a fejem lányából néhány milliméternyi, viszont azt nem tudom, hogy elég-e ahhoz, amennyire jelen esetben szükségem volna.
Az embereket figyeltem, kerestem az ismerősebb arcokat, háta valakivel sikerül megosztanom ezt a néhány órát, hogy ne magányosan  iszogassak. Olyat csak a rossz alkoholisták tesznek. Én pedig nem vagyok azon tábor lelkes képviselője, voltak hibáim, te ott is társaságban ittam.

{Halbárány}

Marci sikeresen megbukott a vizsgákon. Nos, ez nem meglepő, hiszen alig tanult az évben, és úgy volt vele, hogy egy hét alatt nem fog az egész éves anyag a fejébe szállni, szóval inkább tojik az egészre. De jó magasról. Szóval ez lett az eredmény. Nem viselte meg túlságosan, egy éve ide vagy oda, mit számít, amúgy is szeret a Bagolykőbe járni... Bár a szülei valószínűleg nem fognak örülni ennek a hírnek, ugyanis még nem tudják, hogy fiuk baromira nem ötödikes. Marcinak eddig sikerült kerülnie a témát, ám hamarosan csak sor fog kerülni arra a bizonyos kínos beszélgetésre. Nyilvánvalóan alig várja...
Egyébként jelenleg a falu lepukkant kocsmájának mosdójában tartózkodik, már egy ideje akart dobni egy sárgát. Miután végez a dolgával, megmossa kezeit, s belenéz a tükörbe. Vörös tincsei össze-vissza állnak - bár nem újdonság -, szemei táskásak, nem kicsit tűnik fáradtnak. Inge első három gombja időközben kigombolódott, így hát bárki láthatja a mellkasán lévő pihéket. Egy kis vízzel arcát is felfrissíti, sóhajt egyet, majd kilép a mosdóból. Hirtelen megpillant egy szőke srácot, akivel talán már találkozott is, mintha valami rémlene neki. Vigyorogva levágja magát mellé a sarokba.
 - Halihó - köszönti jó hangosan. Mindenki ordibál, s mint általában, most is lármás a kocsma. A szokásos vén trottyok vedelnek, hahotáznak, az ő korosztálya pedig már lassacskán kezd felszívódni.
 - Nehogy egyedül iszogassá' má', szal ha nem bánod, csatlakozom - mondja továbbra is vidáman, s kissé közelebb is húzódik hozzá a kelleténél.