36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 29. 17:53 | Link

Vadmacska

A reakciója az arcomon megjelenő grimasz láttán szórakoztatóbb volt mint ezen a napon bármi, mégsem mutattam jelét ennek. Ráhagytam amit mondott újfent és inkább rákérdeztem honnan ismeri a bátyámat mire elkezdett valami vakrandiról hablatyolni. Felvontam a szemöldökömet, mivel totál értetlenül álltam a helyzet előtt, de hamarosan rájöttem, hogy sikerült bekajálnom amit mondott.
- Mindig is tudtam hogy Kyle egyszer csak rászánja magát a nőzésre, de... hagyjuk, ez nem olyan téma amit veled szeretnék megosztani. A tanár dolog az oké. - gondolkoztam el egy pillanatra, de aztán újra megszólaltam. - Szóval téged is magával ragadott a faaprítás és az egyéb ezzel járó macera. - mondtam és valamiféle mosolyt produkáltam, de nem neki, csak tetszett hogy Kyle ilyen sokra vitte, na meg hogy oktat. Barangoltunk az utcákon, mígnem rákérdeztem melyik típusba tartozik. A válasza egy vigyort csalt a képemre, de szinte csak átsuhant rajta.
- Szóval micimackó... - mondtam sejtelmesen, de persze a Csárda felé vettem az irányt. Még válaszoltam neki azzal kapcsolatban hogy itt fogok egy ideig tanyázni, mire motyogott maga elé és csak azért hallottam, mert figyeltem rá.
- Szinte sajnálom hogy ide toltam a képem. - sóhajtottam fel és kinyitottam előtte az ajtót, majd ha bement besétáltam utána a pultig felmérve közben a környezetemet. Sikerült kiszúrnom egy olyan szabad asztalt amitől a környezetemet szemmel tudom tartani, így arra biccentettem a fejemmel, hogy ha rendeltünk üljünk le oda.
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 18:18 | Link

Ren skizo Donovan

Nem tudom, valahogy még mindig olyan volt, mintha túlbotoxolta volna magát. Na nem azért, mert annyira kifogástalan lenne az arca, hanem azért, mert nincsenek arckifejezései.
- Úr isten. Én Kyleal? Nem, nem nem nem. Elég volt a pasikból. Amúgy sem az esetem. - ráztam meg a fejemet grimaszolva, mert hát sok mindenre volt igényem, erre nem. Az meg pláne, hogy a tanulást nem keverjük a magánélettel. Most közöltem vele, hogy nem az esetem? Eh...  Na jó, mindegy, szerintem már amúgy is leesett volna neki. - Már egy ideje, fogjuk rá.
Mintha a micimacis kijelentésemre elmosolyodott volna, mire felszaladt kicsit a szemöldököm, de inkább nem tettem szóvá a dolgot.
- Nem, nem, nem, semmi micimackó. - ráztam a fejem tiltakozón, a Csárda felé sétálva. Inkább Szépség és a Szörnyeteg típus voltam, de persze ezt nem kellett neki tudni. Nem kötünk ilyeneket idegenek orrára. - Vagy ha én Micimackós vagyok, akkor te meg pont úgy nézel ki, mint aki Hamupipőkés.
Muszáj volt elnevetnem magam, ahogy elképzeltem kék pizsiben egy kanapén, amint a kezében a skizofrén nős képeskönyv.
Legnagyobb meglepetésemre kinyitotta előttem az ajtót, mire pár másodpercig meredtem rá, majd besétáltam és mikor a pulthoz értünk a homlokára tettem a kezemet, majd el is kaptam persze.
- Huha, valakinek 60 fokos láza van. Már mindent értek. És ha már szinte sajnálod, akkor én valamit nagyon jól csinálok. - nevettem el magam, majd a pultra támaszkodva kértem magamnak egy vajsört. Az nem olyan ütős. Miután ő is kért magának, felkaptam a korsómat és az asztalhoz sétálva ledobtam magamat.
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 29. 18:59 | Link

Vadmacska

Nem vettem úgy hogy járna vele Kyle, de talán félreérthetően beszéltem, mivel azt hitte full komolyan vettem amit mondott. Megtudhattam hogy éppen pasiundora van és még azt is, hogy nem az esete kyle, amiből nem meglepően következtethettem rá hogy én sem. Nem igazán foglalkoztatott a dolog, nem voltam nőfaló vagy ilyesmi és csak azért hívtam meg magammal, mert bírtam a stílusát. Volt mersze megmondani a magáét. Rátértünk a micimackós dologra amiből azt következtette ki, hogy én a hamupipőkét bírom.
- A Hamupipőke nem az én mesém, inkább az igazi Piroska és a Farkas, nem az amelyiket a kölyköknek mesélik. Bla bla a vadász megmentette őket, unalmas. Mondjuk az eredeti Hamupipőkében az egyik mostohatestvér levágja a lábujjait, míg a másik a sarkát, de lebuknak és amikor elveszi hamupipőkét a herceg a galambok kivájják a két mostohatestvér szemét. Na azt a típusút elviselem. Visszatérve a mesékre, kedveltem őket, habár az igaziakat amelyek nem védik a szegény gyerekek elméletileg ártatlan lelkivilágát. - magyaráztam és beengedtem, majd a pulthoz érve láttam a mozdulatot ami a fejem felé közelített, de nem kaptam el a kezét, habár éreztem rá késztetést hogy megállítsam. Nem bírtam ha fogdosnak...
- Láz? Nagyon régen voltam utoljára lázas, már nem is emlékszem rá mikor. - vontam meg a vállam és ráhagytam hadd nevessen azon amit mondott. Mikor kikaptuk az italokat az asztalhoz sétáltunk és leültem vele szemben. Egy ideig nem szólaltam meg, de aztán csak sikerült valamiféle témát felhoznom, amit tulajdonképpen jogosan is tettem, elvégre ő tudja a nevem, de én nem tudtam az övét.
- Most hogy így leültünk elmondhatnád a nevedet. - intettem felé és ittam a sörömből. Jó ideje nem vettem magamhoz sem ételt sem italt, szóval jó érzéssel töltött el hogy leerőszakolok valamit a torkomon.
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 19:31 | Link

Ren

Igazából nem komolyabban foglalkoztatott, hogy komolyan vett-e vagy sem, mert tényleg volt az esetem, meg semmi. De tényleg. Kyle meg pláne, valahogy rossz tapasztalatom volt a jófiúkkal kapcsolatban. Soha. Többet.
Aztán előadást tartott nekem a Grimm mesékkel kapcsolatban, mire csak bólogattam. Nem különösebben érdekelt a mondanivalója, de ha már muszáj hallgatnom, akkor inkább a hangjára figyeltem. Az még egészen le is kötött. Amúgy is tudtam, amiket magyarázott, szóval ez már csak részletkérdés.
- Ühüm... Megesik. A tesóm is így volt vele, anno mindig ilyeneket olvasott. Szerintem azért lett belőle szociopata... Sok mindent megmagyarázna. - grimaszoltam végül, mint akinek most esett le, hogy miért nem normális az ikertesója. Szinte láttam a szemén, hogy mindjárt eltöri a karomat, de igazából nem különösebben zavartattam magam, nem ez volt az első ilyen pillantás, amit kaptam.
- Az még a jobbik eset. Én legutóbb talán egy-két éve voltam... Lehet, hogy később. De igazából csonttöréssel meg hasonlókkal pótlom, nehogy már unatkozzak. - önirónia. Komolyan, képes voltam még úgy is összetörni magam, hogy nem is állt szándékomban. Például az a kviddicsbaleset Nedrával. Az csúnya volt. Leültem az asztalhoz és igazából jobbára az italommal foglalkoztam, semmint vele, szóval a kérdésére szórakozottan felnéztem.
- Hm? Ja, hogy a nevem... Grace. Green. Nem... vagyok helyi, szóval ja. Kicsit vicces. Zöldnek hívnak, ex-mardekáros vagyok, erre itt a Levitába járok... - engedtem le a hajam, mert zavart, hogy nem túrhatok bele.
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 29. 21:19 | Link

Vadmacska

Már érdemes volt dumálnom valamennyit a mesékről, mert ebből megtudhattam, hogy van egy testvére.
- Le merném fogadni, hogy az ikertestvér, de tutira kétpetéjűek vagytok. - érveltem, majd elvigyorodtam. - Ami meg a szociopata jelzőt illeti szerintem jó fej lehet a srác. Tanulhatnál tőle, habár te sem szenvedsz hiányt pár dologban. - fejeztem be a monológot és inkább másfelé tereltem a beszélgetés témáját, pontosabban ő azzal, hogy azt magyarázta lázas vagyok. Király, a csaj még önmagát is képes ironizálni.
- Szóval önmagadban is szeretsz kárt tenni? Érdekes.. - ennyivel le is tudtam a dolgot és nemsokára leültünk az asztalhoz kettecskén én meg rákérdeztem a nevére. Mivel sejtettem hogy nem éppen magyar a csaj, így nem lepett meg amikor közölte hogy ő aztán nem helybéli.
- Áh, én is Mardekáros voltam de nem ismerlek, mondjuk lehet köztünk pár év szóval valószínűleg ez az oka...  - mondom nemes egyszerűséggel és újra a sörömért nyúlok. Nem nagyon volt mit mondanom ebben a helyzetben, szóval inkább a sörömre koncentráltam, illetve a környezetemre. Nem azért mert annyira érdekes a hely, inkább a társaság keltette fel az érdeklődésemet, habár nem túlzottan. Egy ideig csend telepedett közénk már ha ő nem kérdezett, vagy éppenséggel mondott valamit. Visszanéztem Gracere, majd elmosolyodtam.
- Gondolom unod a társaságom és alig várod, hogy lehúzd azt az italt és leléphess. - dőltem hátra a székben, de a mosoly nem tűnt el a képemről. - Nem lepne meg, nem vagyok túlzottan jó társaság. - közlöm mint valami tényt.
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 23:13 | Link

Ren

- Hu, na nem mondod, Sherlock? Ikertesó, igen, kétpetéjű, elvégre ő fiú. És idiótább mint én. Sokkal. Amúgy meg ha tanulhatnék tőle, lógj vele. Nem kötelező a társaságom - forgattam a szememet. Pf. S-fej. De komolyan, senki nem mondta neki, hogy hívjon meg egy italra, legfeljebb a hangok a fejében. Mielőtt még elkönyveli, hogy mazochista vagyok, kénytelen voltam korrigálni az elméletét.
- Nem, többnyire nem bántom magam, de kviddicsezek. Történnek balesetek. Legutóbb nem voltam magamnál 3 napig. Jól ki voltak akadva. - nevettem el magam visszaemlékezve. Annyira nem volt vicces hallgatni az ordibálást utána, de Nedra miatt jobban aggódtam, mint magamért. Ugyan kérlek.
A Mardekáros dolgot nem igazán méltattam válaszra, miért is tettem volna?  Nem volt rá mit mondanom. Ő nem ismert, én nem ismertem, ennyiben ki is fulladt a dolog. Igazából nem zavart a csend.
- Áh, álmodozz csak, nem szokásom unni magam. Persze lelépek, ha arról van szó, de akkor azt mondd, hogy nem bírod a képem. A körülírás nem megoldás - nevettem el magam. - Nem, tényleg nem vagy. De nem zavar.
Azzal a sörömbe ittam ismét, hátradőlve a székemen és a plafont bámultam. Nem tudtam mit is kéne mondanom amúgy.
- Ö.. kösz a piát. Így mellesleg. A helyedben nem várnék Kylera. Vegyél ki egy szobát, vagy ilyesmi.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2016. február 29. 23:14
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 29. 23:32 | Link

Vadmacska

Megint elkezdett szapulni, ami újfent nem tudott meghatni. Talán efféle lesz a társalgás további menete is, de ki tudja. Lehet csak azért nem veszem fel mert már egyszerűen nem érdekel mit mondanak rólam.
- Nem szívesen lógnék a testvéreddel. Ami pedig a társaságot illeti teljesen félreértettél. A lehető legkevésbé sem zavar a társaságod. - válaszolom ezt a szavaira. A kviddicsnél kelti fel újra az érdeklődésemet, úgyhogy rögtön meg is szólalok amint befejezi a mondatát.
- Az alkatodból nem sejtettem volna hogy kviddicsezel. Viszont a stílusod, illetve a makacsságod szerint minimum terelőnek tippellek. - mondom és elgondolkozom. - A három nap az király. Én a suliban csak párszor kerültem a gyógyító elé mert igyekeztem nem összetörni magam, de ha megesett is inkább szenvedtem volna évekig, mint azokat az undorító cuccokat nyeljem le amiket belém tuszkoltak. - fintorodtam el a gondolatmenet végén és inkább próbáltam más vizekre terelni a beszélgetést. Az hogy régen mardekáros volt nem lepett meg, ellenben az aki onnan a levitába kerül eléggé nagy változáson mehetett keresztül, hiszen ha jól tudom az olyan akár a hollóhát. Nem érdekelt túlzottan az itteni suli, de amiket az itteni rokonoktól hallottam az alapján tudtam erre következtetni. Egy ideig csendben maradtunk, így sikerült egy kissé összeszednem és megreguláznom a gondolataimat illetve az érzelmeimet. Mikor felhoztam neki a társaságommal kapcsolatos gondolataimat rögtön úgy vettem hogy felkapta a vizet, ami egyrészt volt szórakoztató, másrészt pedig eléggé zavaró, habár a nevetése miatt inkább tűnt ténynek, de jobbnak véltem megmagyarázni a dolgot.
- Figyelj, nem úgy értettem hogy húzz el. - sóhajtottam mivel nem túlzottan repestem az örömtől hogy el kell magyarázzam. - Bírom a képedet szóval ne vedd úgy hogy most el lettél zavarva vagy ilyesmi. Ami az én képemet illeti te már közölted a lényeget szóval ne firtassuk ezt, csupán egy megjegyzés volt. Általában tíz percnél többet nem bír senki sem elviselni belőlem. - jegyeztem meg és figyelemmel kísértem ahogy ő is hátradől majd a plafont kezdi vizslatni amiben én nem találtam semmi érdekeset, de sejtettem hogy a gondolatai nem éppen a plafonon lévő apró kis folton járnak. Meg is szólalt nemsokára én meg vállat vonva sóhajtottam fel újra.
- Nézz érzelgős f*sznak de akarom látni azt a szerencsétlent. Sok éve nem láttam és valahogy nem elég ha csak a tükröt fixírozom. Oké, hogy tök úgy néz ki mint én, de itt ki is merültek a hasonlóságaink. - ezzel én is a plafont kezdtem vizslatni. - Amúgy ha már itt tartunk. Te miért jöttél ide? Elég messze vagy Angliától...
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. február 29. 23:34
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. március 1. 00:42 | Link

Ren

Közölte, hogy nem zavarja a társaságom, amit megint nem tudtam hova tenni, mert amúgy meg beszólogatott. Elég érdekes egy jelleme van. Csodálom, hogy még nem ütötték agyon. Nem értem a pasikat. Tényleg nem. Halványan elmosolyodva sunytam le a fejem, majd visszanéztem rá.
- Ja, hát igen, voltam már jobb formámban is. Akadnak gondjaim a kajálással... deee amúgy igen, terelő. - grimaszoltam, majd megigazítottam a pulcsimat. Amúgy nem kaptam fel a vizet, csak nem szerettem, ha az emberekben nincs annyi gerinc, hogy megmondják nyíltan, hogy "kiidegelsz, húzz el". Kinyögte, hogy bír, szóval majdnem hanyatt estem a székemmel, csak épp időben elkaptam az asztal szélét. Mi az anyám?
- Hát... elég irritáló tud lenni, hogy gyakorlatilag egy szoborral beszélgetek... deee legalább nem sértődsz be, vagy nem mutatod, szóval alapban egész jól érzem magam. - vontam vállat végül. Hu, fura volt viszonylag normálisnak lenni a sráccal, de alapban... nem volt sz.r és már ezt is haladásnak könyvelem el. Közben őt figyeltem, míg kifejtette, hogy szeretné látni a tesóját. Halványan elmosolyodtam.
- Nem nézlek annak, tudom milyen. A tesómat nem láttam négy évig, mert leléptem otthonról. És tessék, itt a válaszod is. Kivágtak a Roxfortból, mert felgyújtottam az egyik tanárom. Azaz csak a talárját, deee az már részlet kérdés, attól még égett. A szüleim amúgy is ki voltak rám akadva, szóval egész egyszerűen leléptem. - vontam vállat végül és megittam a söröm maradékát is, majd a pulcsim ujjával megtöröltem a szám szélét, mielőtt még habbajuszom lesz. Aztán mély levegőt véve az asztallapot figyeltem. - Aztán Dorian egyik nap csak megjelent. És csak akkor esett le, mennyire hiányzott ez a lökött, szóval megértem.
Nem is tudom, hogy miért mondtam ezt most el neki... Elvégre nem sok köze volt hozzá. Vagyis ha úgy vesszük leginkább semmi. De a tesójával is megvolt a közös hang. Eh, fura ez az egész.
- Figyelj, ha nem vagy besz.rva, hogy pszichopata vagyok és arról van szó, felajánlom, reggelig dekkolhatsz a kanapémon. Aztán reggel beállíthatsz a tesódhoz, amikor már tutira otthon van...
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. március 1. 01:17 | Link

Vadmacska

A kajálással kapcsolatban bólogattam helyeslően.
- Tényleg olyan van mint az a csontsovány macska a sikátorban. - mondom habár nem bunkóság volt a részemről, csupán szimpla ténymegállapítás. Figyeltem a következő mondatára is amiben persze megkaptam, hogy egy irritáló szobor vagyok amivel sikerült egy újabb mosolyt csalni a képemre.
- Nem vagyok túl jó szobornak mivel mióta megismertelek többször is sikerült megmosolyogtatnod. Ami azt nézve hogy jó ideje nem sok embernek ment egészen szép arány. - mondom afféle dicséretként, habár őszintén szólva nem annak szántam. Valamiért elkezdtem érdeklődni aziránt, hogy miért került ide, amire nemsokára meg is kapom a választ azzal, hogy szóba került a bátyám és az ő tesója. Olykor a testvérek tökre jó beszédtémák. Kölyökként gyakran tudtam arra érvelni, hogy minden rosszat ő csinált. Milyen mázlista az aki a fiatalabbnak születik...
- Szóval felgyújtottad a tanárt. Szuper vagy! Kár hogy nem voltunk évfolyamtársak.. bírtad volna amiket csináltam. - kacsintok rá és egy rosszfiús vigyor jelenik meg a képemen. - Én sem voltam egy angyal a suliban, de ez még azelőtt lehetett hogy oda jártál. Az utolsó évek felé benőtt a fejem lágya amikor rájöttem, hogy ész is kell ahhoz amit csinálni szeretnék. Aztán leléptem a suliba, onnan meg ide-oda küldtek szóval jó ideje eltűntem a családom életéből én is. - magyarázom neki, habár nem igazán tudom hova tenni, hogy mikor lettünk ilyen közlékenyek egymással, de most már mindegy. Legalább beszélgetünk és viszonylag elszórakoztatjuk egymást. Figyeltem ahogy megtörli a pulcsijába a száját, illetve hogy elfogyott a sör is.
- Kérsz még? - érdeklődtem, mivel nem akartam feleslegesen kérni még neki, de ha akart természetesen intettem a pultosnak hogy kérünk még. Egyrészt bírtam hogy érti mire célzok azzal, hogy miért is akarok találkozni a testvéremmel, másrészt még mindig eléggé ködös volt a tény, hogy miért is csinálom én ezt. Tulajdonképpen amúgy is összefutnánk ha itt maradok egy ideig a faluban elvégre nem akkora hogy könnyen elvesszek benne.
- Jó ember vagy te Grace... - mondom neki és én is lehúzom a sörömet. - A tesód is tutira ezen a véleményen van, na meg sokan mások. Már ha nem az első öt percben borítanak ki. - mondom szarkasztikusan habár nem azért mert gúnyolódni akarok vele, inkább magamra értem. Az ajánlata azonban meglepett, mivel nem ismert azért olyan sok ideje, hogy ilyenekkel dobálózhasson.
- Hát tudod azt hiszem el tudnék bánni egy pszichopata emberrel, de köszönöm az ajánlatot, viszont úgy hiszem nem kellene elfogadjam. Biztosan zavarná a lakótársad vagy valakit hogy ott nyomorog valami szerencsétlen punk fickó nálad. Már ha nem kevernek össze a hasonmásommal. Az talán még nagyobb gond lenne a részedről elvégre nála tanulsz. - mondom és elgondolkozva meredek rá egy kicsit. - Amúgy sem vagyok túlzottan jó alvó, szóval kibírom ébren is ezt a pár órát, de tényleg kösz az ajánlatodat. Elvégre nem ismersz igazán és honnan vehetnéd, hogy nem vagyok valami őrült, vagy nem akarok valamit tőled. - vonom meg a vállam.
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. március 1. 01:19
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. március 1. 01:43 | Link


Ren

- Kösz, te aztán tudod, hogy vegyél le egy nőt a lábáról, tényleg! Rozsdás egy elmebeteg. - nevettem el magam, talán most először komolyan és nem gúnyból, vagy ilyesmi. Iszonyúan hülyén röhögtem, szóval rögtön a szám elé kaptam a kezem. A szobor dologgal nem értett egyet, de legalább mint kiderült, nem is vagyok annyira rémes társaság. Amit azzal is megerősítettünk, hogy egész értelmes, emberi beszélgetést kezdtünk folytatni a tesóinkról, meg arról, hogy mit keresek itt. Ja és hogy ő mit keres itt.
- Az a vigyor? Az mi? Azt még nem láttam eddig. Amúgy meg kösz, tudom, hogy szuper vagyok. Vagyis egy időben az voltam, mielőtt még selejt lettem... - legyintettem szórakozottan. Pedig egy időben biztos voltam benne, hogy az én sztorim egy rémes tündérmese. Hát... inkább egy katasztrofális rémálomba ment át egy ideje.  
- Ja, rendelhetnél, de nem foglak lehúzni, majd kifizetem. - vontam vállat odébb lökve az üres poharat egy kicsivel. Egy ital még belefér, kettő már túlzás, hacsak nem haver vagy pasijelölt az illető. Ren momentán egyik kategóriába sem esett bele. Ő csak... Ren volt. Aki pár perccel később közölte, hogy én jó ember vagyok, mire tök értetlenül meredtem rá és már már ingert éreztem, hogy lábon rúgjam az asztal alatt. Hát mi a fene?
- Nem tudom, hogy ezt most honnan vetted, de nagyon gyorsan verd is ki a fejedből! Sok minden vagyok, de jó ember az nem. És fogalmam sincs, honnan veszel ilyen baromságokat. - ráztam meg a fejemet elszörnyedve. Én próbáltam az lenni egy darabig, de valahogy sosem jött össze a dolog. Még akkor sem, mikor nagyon próbálkoztam. A punkos részen elnevettem magamat kicsit, majd lenéztem a padlóra, aztán vissza rá.
- Megragadt benned ez a punk dolog, mi? Tudtam én, hogy mély benyomást hagyok a pasikban - kacsintottam rá, cuki mosollyal, amit amúgy fogalmam sincs, hogy miért csináltam, aztán a székem háttámlájára támaszkodva figyeltem őt. - Anyám dekkol nálam, hogy legyen aki vigyáz a kölkeimre, míg én feltűnően sz.r szülő vagyok, ő nem igazán szól bele az életembe. És honnan tudom, hogy nem akarsz tőlem valamit? Az előbb hasonlítottál egy anorex, bolhás, kancsal macskához. Nem nehéz kilogikázni. Őrült vagy? Jó tudni. Én is.  
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. március 1. 02:07 | Link

Vadmacs az általam anorexiásnak vélt cicalány

Megkaptam hogy béna vagyok a csajozásban, még ha az ellentétét mondta is mire vállat vontam.
- Inkább legyek őszinte mint egy nyálcsorgató f*szkalap aki be akar lesni minden csaj ruhája alá. - mondom nemes egyszerűséggel és pont láthattam ahogy a nagy nevetgélés után a szája elé kapja a kezét amiből kitaktikázhattam hogy vagy nem szeret nevetni, vagy pedig nem szokása. A következő témánk elég érdekes volt, már ha valakit érdekel az efféle csínyekről szóló téma. Engem érdekelt, szóval mikor kijelentette hogy szuper valamiféle nevetéshez hasonlót produkáltam.
- Még hogy én vagyok egoista! - mondom csak úgy, majd a mondata másik részén töröm a fejem. - Nem tűnsz selejtnek csak alultápláltnak és alváshiányosnak. - mondom és ez is a véleményem. Mivel kért még intettem a csaposnak hogy kérünk még egy kört, majd ránéztem. - Majd ha fagy... akkor fizeted te a sörödet amikor piros hó esik és befagy a pokol. - vágtam rá rosszalló tekintettel. Azért még is csak félig meddig angol is vagyok és tanultam valamiféle úriemberhez méltó viselkedést is. Elvégre csak nem hagyom hogy ő fizessen ha én hívtam meg? Nincs semmiféle gyereknap... - Még mielőtt vitatkoznál leszögezem hogy meg se próbáld kitaktikázni, vagy ellenérvekkel bombázni. Ezzel kapcsolatban nem fogok engedni. - mondom határozottan és ezzel le is zártnak tekintettem ezt a témát. Még hogy ó fizet? Na ne nevettessenek már.. nincs április elseje tudtommal. Nem volt semmi gond ezután míg ki nem jelentettem, hogy ő egy jó ember. Ettől úgy kiakadt mintha azt mondtam volna hogy nőtt egy harmadik szeme az orra felé. Még az az elszörnyedt fej is rátett a hatására annak amit mondott, de sikerült megúsznom egyetlen hang nélkül az egészet, szóval nem nevettem ki szerencsétlent ok nélkül. Mondjuk nem tehettem róla, elvégre az a reakció amivel válaszolt a szavaimra nevetséges volt. Persze nem bírtam ezután megállni, hogy szóba ne hozzam a punkos szövegét mire nevetett egy sort, majd egy hatalmas egoista beszólással kommentálta azt és még mosolygott is, habár ez már inkább állt közelebb ahhoz a Gracehez aki ebben a nőben lakhatott, mintsem az akit eddig mutatott. Valaki valamit nagyon elb*szhatott nála az már feltűnt, de volt bennem annyi udvariasság, hogy nem érdeklődtem erről. Elvégre mi okom lett volna rá, semmi. Elmagyarázta, hogy az anyja dekkol nála és hogy egy szar szülő mert nem ő vigyáz a kölykeire. Nem hittem volna hogy vannak gyerekei, így nem tudtam megállni, hogy ne vonjam fel kérdőn a szemeim, de szavak nem hagyták el az ajkamat, mivel időm sem volt rá az azután elhangzott mondata miatt. Sikerült megnevettetnie, de úgy igazán, szóval kellett egy kis idő hogy összeszedjem magam.
- Hát tudod az a macska nagy benyomással volt rám. Bírom az állatokat meg a kölyköket. - vontam meg a vállam, még mindig mosollyal a képemen. - Ami az őrültséget illeti az nálam már inkább meghatározó dolog. Nem ismerek egyetlen normális épeszű embert sem... És most bizonygatod hogy te sem vagy az. - mondom kis híján újra nevetve, de aztán megköszörültem a torkom és sikerült lehiggadnom teljesen. A piát is megkaptuk közben, úgyhogy magamhoz vettem a sajátomat és őt néztem.
- Akkor ha nem nagy gond elfogadom a kanapés ajánlatot, de nekem a föld is megfelel. - mondom neki és az italomba kortyolok.
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. március 1. 02:11
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. március 1. 02:31 | Link

Ren, aki tud nevetni, de még mindig nem erőssége  a nőzés

Mondjuk ebben igazat kell, hogy adjak neki, mert tényleg legyen inkább egy kis nyominger, aki taknyos, bandzsa, anorex kóbor döghöz hasonlítja a vele iszogató lányt, mint valami kis népi cserépedény, aki közli, hogy gyönyörű vagyok, aztán egy éjszaka után eltűnik. Na várjunk...
- Mondjuk ebben van valami. - bólogattam és pár perccel később rá kellett ébrednem, hogy Ren tud nevetni. Azt hiszem, most egy világ omlott össze bennem. Ráadásul aranyosan nevetett. Szóval kénytelen voltam rá úgy nézni, mint akit megszállt az ördög.
- Én nem mondtam, hogy ego vagy. Amúgy meg mindkettő megesik. Nem tudok aludni. Megszokás. A kaja meg... nincs hozzá kedvem. - vontam vállat. Régen mindig az a hülyegyerek piszkált, hogy egyek, és ha rá gondolok, mindig elmegy az étvágyam. Ördögi kör. Közben persze rendeltünk még egy kört, mert ugye legalább a vajsör oldotta a hangulatot... na de közölte, hogy majd ha fagy, akkor fizetek én.
- De, de de vannak ellenérveim, méghozzá ütősek! Max akkor hagynám, hogy a pasi fizesse az összes piát, ha randin lennénk, és az meg igen durva lenne. Szóval nem. Felejts el. Te kifizeted én meg kifizetem neked. Ez a végső ajánlatom. - vágtam rá makacsul. Ha ez sem győzi meg, akkor kérem már tényleg reménytelen a helyzet. Szóval igen reménykedtem, hogy feladja.
A gyerek ügytől a szemöldöke eltűnt a hajában, amire csak elfojtottam egy vigyort, aztán kicsit megengedtem magamnak, hogy ego legyek. Ő meg elnevette magát, amit még mindig szórakozottan, kissé felkuncogva figyeltem. Nem is értem, miért nem többször jókedvű.
- Fhu, nem is tudtam, hogy vannak még ilyen pasik. Szerintem írd rá egy pólóra és járkálj abban. És ne szólalj meg. Tuti sikeres leszel. - nevettem fel, elképzelve a jelenetet.  Tényleg cuki lett volna, hát na... - Öm, hát ha egyszer nem vagyok, akkor nem.
Magam elé húztam az italomat - amit reményeim szerint én fizetek - és belekóstoltam.  
- Végre valaki, akit zaklathatok. - közöltem ördögi mosollyal, majd pókerarcot vágtam. - Komolyan ne vegyél!
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. március 1. 02:49 | Link

Vadmacs

Hát igen, tényleg volt benne valami, elvégre nem voltam az a típus aki enyeleg egy csajnak hogy ilyen meg olyan szép. Nevettem egy jót azon amit mondott, de csak azért nem nevettem tovább, mert sikerült leküzdenem a késztetést, na meg mert érdekelt mit mond.
- Nem is te mondod, hanem sokan mások. Az alvással nekem is vannak gondjaim, de a kajálást nem nagyon vágom. Hány naponta eszel? Öt? - érdeklődtem kissé piszkálódva, de persze csak mértékkel, elvégre ki vagyok én hogy ezen kötözködjek. A fizetéses dolgot persze nem akarta annyiban hagyni és tényleg elég ütős állítása volt.
- Nem, ez tényleg nem egy randi és oké, legyen. Kifizetheted nekem. - mondtam, de persze azt nem tettem hozzá hogy mikor. Szépen felejtse is el, de ha ez sem jön be lazán fogom és veszek neki valamit csak hogy visszaadjam amit a kezembe nyomott. Elvégre azt csak nem akarja majd kifizetni... legalábbis remélem. A beszélgetés kezdett terelődni egy teljesen más irányba és mi is kezdtünk oldódni egy kicsit, sőt talán jobban is mint azt elterveztem az elején, elvégre nem volt szokásom nevetőgörcsöket kapni. Mikor rendeztem az arcvonásaim sikerült egy újabb mondattal a padlóra küldenie.
- Szóval egy póló, ne dumáljak és minden oké... - elgondolkozott fejet vágva meredtem rá. - Oké, megjegyzem ha valaha is csajozni szeretnék. Mondjuk az sohanapján lesz mert lássuk be... Nem vagyok egy Adonisz. - vigyorogtam rá – A legtöbb nő ráadásul egy hárpia, komolyan még egy kutyát is hamarabb vennék feleségül mint valami őrült macát. A cipők, a ruhák a smink és a többi f**ság nekem kicsit sok. Oké, vannak kivételek is, de nem könnyű velem. - mondtam és a gondolattól is kirázott a hideg. Na meg ott volt ugyebár a melóm és az kilőtte a lehetőségét annak, hogy valakit én olyan nagyon közel engedjek magamhoz. Milyen élete lenne csórinak. Lehúztam az italomat gyorsan, ám majdnem sikerült félrenyelnem amikor kijelentette, hogy zaklatni óhajt. Csak az volt a szerencsém hogy már épp lenyeltem az utolsó kortyot.
- Szóval zaklatni... - mondom, pedig már kijelentette hogy ne vegyem komolyan. Csak egy mosoly jelent meg a képemen, de nem fojtattam a gondolatmenetet. Megvártam míg megissza az italát, majd odasétáltam a csaposhoz a két pohárral és odaadtam az ital árát, hogy aztán visszatérve hozzá megszólaljak.
- Akkor Vadmacska - döntöttem el hogy így fogom hívni, ha már egyszer egy sikátorbeli macskához hasonlítottam. - Mehetünk?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed