A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Éteri nyugalommal pöccinti le a cigaretta végén feltornyosult hamut, bal kezével körberajzolja a pohár szájának körvonalát. Hosszú, kecses ujjakat kölcsönzött a mai találka tiszteletére, továbbá a csinos arc, a törékeny alkat és a klasszikus-kellemes megjelenés járt a csomagolással. Ismételten: a Százfűlé főzet csodákra képes. Teszem azt, egy morózus, nagy darab rellonosból percek alatt bájos tündérkét varázsol, ha az érdek megkívánja. Mivel a jelenlegi munkája magában foglalja bizonyos műkincsek felkutatását, és ehhez semmiféle támpontra nem lelt a hagyományos csatornákon keresztül, kapva kapott az alkalmon, hogy kihasználja egy régi, és futó ismeretség előnyeit: Avery Lyall, exbűnöző, leszerelt bűnbánó. Ezt az egy szót az olaszok különösen undorítónak tartják nem titkolt okok miatt.
Gondos és nyugodt tervezést kivitelezett: levelet küldött két hete Averynek. Szeretné megírni néhány híres, még élő mágusbűnöző önvallomását, többek között Mr. Lyall rövid, biográfiaszerű történetét is. Ki ne hallott volna a nemrégiben történt letartóztatásról, a nagy port kavart, nyilvánosságra hozott nevekről? Rövid idő alatt nagyon ismertté vált a Lyall név. Nagy precízen azt is elhintette a levélben, hogy jobb szeretné Averytől hallani a történetét, mint megkeresni a családját és kifaggatni őket, de hát, ha netán Avery nem érne rá, kénytelen volna beérni velük. A testvérekkel és a szülőkkel. Nem titkoltan kisebb alattomos (és nyilvánvaló) húzásnak szánta ezt a lépést, próbálta ezzel kipuhatolni, mennyire hiú a férfi, és félti-e a családját? Az eredmény magáért beszél: most itt ül a csárda egyik tisztára sikált asztalánál fehér ingben, farmerben, bokacsizmában és szemüvegben. Utóbbi az egyetlen hiteles elem, amit az igazi alakjában is hord néha, ha épp nem kontaktlencsékkel kommandózik. Percek kérdése, és az interjúalanya -és egyben reményei szerinti információforrása- belép azon az ajtón, és elkezdődhet ez a kis játszma. A végén szeretne néhány hasznos infóval távozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=553536#post553536][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.15. 23:26[/b][/url]

Éteri nyugalommal pöccinti le a cigaretta végén feltornyosult hamut, bal kezével körberajzolja a pohár szájának körvonalát. Hosszú, kecses ujjakat kölcsönzött a mai találka tiszteletére, továbbá a csinos arc, a törékeny alkat és a klasszikus-kellemes megjelenés járt a csomagolással. Ismételten: a Százfűlé főzet csodákra képes. Teszem azt, egy morózus, nagy darab rellonosból percek alatt bájos tündérkét varázsol, ha az érdek megkívánja. Mivel a jelenlegi munkája magában foglalja bizonyos műkincsek felkutatását, és ehhez semmiféle támpontra nem lelt a hagyományos csatornákon keresztül, kapva kapott az alkalmon, hogy kihasználja egy régi, és futó ismeretség előnyeit: Avery Lyall, exbűnöző, leszerelt bűnbánó. Ezt az egy szót az olaszok különösen undorítónak tartják nem titkolt okok miatt.
Gondos és nyugodt tervezést kivitelezett: levelet küldött két hete Averynek. Szeretné megírni néhány híres, még élő mágusbűnöző önvallomását, többek között Mr. Lyall rövid, biográfiaszerű történetét is. Ki ne hallott volna a nemrégiben történt letartóztatásról, a nagy port kavart, nyilvánosságra hozott nevekről? Rövid idő alatt nagyon ismertté vált a Lyall név. Nagy precízen azt is elhintette a levélben, hogy jobb szeretné Averytől hallani a történetét, mint megkeresni a családját és kifaggatni őket, de hát, ha netán Avery nem érne rá, kénytelen volna beérni velük. A testvérekkel és a szülőkkel. Nem titkoltan kisebb alattomos (és nyilvánvaló) húzásnak szánta ezt a lépést, próbálta ezzel kipuhatolni, mennyire hiú a férfi, és félti-e a családját? Az eredmény magáért beszél: most itt ül a csárda egyik tisztára sikált asztalánál fehér ingben, farmerben, bokacsizmában és szemüvegben. Utóbbi az egyetlen hiteles elem, amit az igazi alakjában is hord néha, ha épp nem kontaktlencsékkel kommandózik. Percek kérdése, és az interjúalanya -és egyben reményei szerinti információforrása- belép azon az ajtón, és elkezdődhet ez a kis játszma. A végén szeretne néhány hasznos infóval távozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=553543#post553543][b]Avery Lyall - 2015.12.15. 23:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=554129#post554129][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.19. 00:14[/b][/url]

Talán azért olyan kirívó az eset, mert sokakról haláluk után születnek a jelentőségteljesebb könyvek, életükben viszont alig övezi őket figyelem. Nos, ez egy bűnözőről nem igazán mondható el. Ahogy más hírhedt gonosztevőt, Averyt is felkapták az újságok. Talán számított megkeresésekre, talán nem, ez végül is teljesen mindegy, hiszen most itt ül az asztalnál egy "hölgy", és az ő pályafutásáról szeretne kérdezni. No persze, ha az úgy menne. Lyall bolhából mondjuk... egy tisztes kardfogú tigrissé nőtte ki magát. Elefántot nem mondana, ahhoz még nem elég nagy, s ki tudja, fog-e még akkorára nőni hír- és társadalmi szempontok szerint. Számára egyetlen perdöntő érv szolgált a kis színjáték kivitelezésekor: a srác ismeri az egyik általa keresett személyt, konkrét bizonyítéka van a kontaktra Avery és a pasas közt. Ha előre akar lendülni a melójában, ezt valahogy ki kell imádkozza most belőle. Először meglágyítja, aztán halad az árral gondosan figyelve a részletekre. Egyelőre nagyobb és kidolgozottabb tervvel nem készült, viszont a külsőre elegendő figyelmet fordított. Az a fránya, lassan két éves rutin...
Igazít egy keveset az orosz gallér szegélyén, az ingujjat egy pöccintéssel feljebb tűri. Olcsó kis részletekkel pipiskedik, amíg vár, pontosan úgy, ahogy Titin megtanította. Az asztal alatt megbúvó lábait keresztezte, ujjai között pedig ott pörög immáron a purlicer penna, és egy füzet. Diktafon a mugliknak jár, a penna a mágusok virtusa. S végre-valahára az interjú sztárja is beilleg a képbe. Már azt hitte, külön meghívóra lesz szükség, másként nem jön el. Illem diktálta gesztusként felemelkedik a székből, kezét előre nyújtja fogásra, mindezek mellé pedig kellemes, diszkrét mosolyt társít, hogy úgy tűnjön, egy teljesen profi, összeszedett sajtósként szerepel ma ebben a lepukkant kocsmában.
- Üdvözlöm, Mr. Lyall. A nevem Hella Crawford, a US Wizards munkatársa vagyok. Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet, és interjút ad. - Miután végez az apró bevezető formalitással, visszaülve a helyére felveszi előbbi testtartását, a keresztezett lábakat és az asztalon nyugvó két kezét teljes rálátásba helyezi Avery számára.
Hahh, milyen sietős a dolga. Talán sürgős sötét ügye akadt? Aligha... Azt rebesgették, mióta köpött az auroroknak, egy leláncolt kutya is több szabadsággal rendelkezik, mint ő. Hogy ebből mennyi igaz, természetesen nem tudhatja, amíg saját maga le nem ellenőrzi, de a pletykákat mindig érdemes meghallgatni.
- Akkor megpróbálom minél jobban kihasználni az időnket. - Rövid protokollmosolyt villant Avery felé. Igazából nem az a célja, hogy lenyűgözze, vagy flörtöljön vele, sőt ezek kombinációja és variációja sem nagyon jöhet szóba. Egyszerű, letisztult álcát akar bemutatni: minél kevesebb a megbuktató részlet, annál hitelesebb a történet- szól az általánosan megfogalmazható tanulság a hazugságokra vonatkozóan.
- Kezdetnek meséljen kérem a legalapvetőbb részletekről. Honnan jön? Mi volt Ön a bűnözői élete megkezdése előtt? Óh, igen... - Rövid időre megszakítja saját ritmusát, hogy rámutasson a pennára, ami -ki tudja, mikor- önállósította magát, és most ráállva a jegyzettömbre, munkára készen várja, hogy leírhassa Avery elhangzott szavait. - ... Van kifogása az ellen, hogy purlicer pennával rögzítsem a beszélgetésünket?-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=554131#post554131][b]Avery Lyall - 2015.12.19. 00:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=554133#post554133][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.19. 01:00[/b][/url]

Ez egy patthelyzet. Határozottan patthelyzet. A következő másodpercben a penna eldől a jegyzetfüzet mellett, ő pedig lassú, macskaszerű mosolyra húzza a száját. Utálja ezt a kis gennyládát. Hogy rohadna meg. Belevágná a fejét az asztalba, aztán addig dörzsölné hozzá, míg egy merő szálka nem lenne a helyes kis pofi. Aztán kettétörné a karját, igen. Ingerenciája volna rá, hogy kárt tegyen ebben a kötözködő féregben, csak hogy üres kézzel riszálja ki a hátsóját a Mátrából utána. Mert nyilván semmit sem érne el az erőszakos megnyilvánulással azon kívül, hogy ispotályba juttatná Averyt. Ehh, ráadásul, ha pont a Fővárosiba kerülne, az ő keze alá... Hát csodás.
Eltelik úgy három néma másodperc, egy hosszabb lélegzetvételű csendnek megfelelő időtartam. Pont elegendő ahhoz, hogy hátradőljön a széken, de a mosolya mit sem csorbuljon.
- Touché. Az első akadályt legyőzte, pedig szépen akartam kezdeni. De rendben, valamit valamiért. Nem használom a pennát, csak az emlékeimet. Így mindent pontosan rögzíthetek, és az Ön szavait sem módosítom. Így megfelel? - Egyáltalán nem rossz ajánlat: csak egy merengő, és néhány "letöltött" emlék szükségeltetik hozzá, s máris kész a remekbe szabott életmű... ami sosem lát napvilágot. Ha már így levetkőzték a formalitásokat, kissé előrébb dől, könyökeit megtámasztja az asztallapon, tekintetét pedig Avery arcára függeszti. Kutakodó, fürkésző pillantással illeti.
- Indítsunk valahonnan onnan, hogy miben utazott egész pontosan? Az aurori közlemény roppant szűkszavú volt, minket pedig rendkívüli mód érdekelne, milyen egyénekkel, illetőleg szervezetekkel került közvetlen kapcsolatba, Mr. Lyall? Az olvasóink odavannak a kihagyott részletekért, és az Ön krimikbe illő néhány éve igazi ínyenc falat... még nekünk, riportereknek is, akik sokat láttunk már, de sosem eleget. Egy nemzetközi csempész és szélhámos munkaköre így önmagában túl tág fogalom... Szűkítsük le kicsit, rendben? - Ügyel a hangsúlyra, és -hordozásra, hogy ne tűnjön túl rámenősnek, de legalábbis erőszakosabbnak egy átlagos riporternél, viszont elég meggyőzően kell viselkednie, hogy Avery egyáltalán hajlandó legyen kinyitni a száját, és válaszolni. Akármennyire rühelli a riportereket, most roppant hálás, hogy Nina az egyik legjobb barátja, és látta már "akció közben" .

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=554134#post554134][b]Avery Lyall - 2015.12.19. 01:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=559339#post559339][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.30. 21:12[/b][/url]

Ha valódi riporter lenne, most bizonyára szívná a szája szélét. Ez egy rendkívül aljas húzás minden mugliszármazású, vagy félig a muglivilágból jött mágus részéről a varázsriporterekkel szemben. Ma már persze használnak felrúnázott diktafont, és a régi, hangos fényképezőgépeket is digitális, mágikus darabok cserélték fel az iparban, de a purlicerpenna egy örökzöld, jól bejáratott darab. Kevés újságíró mond le róla szemrebbenés nélkül. Őszintén szólva örült volna, ha csak megközelítőleg is, de lediktáltathatja a tollal a szükséges infókat, de Avery nem akarja megkönnyíteni a dolgát. Miért is tenné? A férfi helyében ő el sem jött volna az interjúra, kezdjük itt a történetet. A műsornak viszont folytatódnia kell: hagy némi kétséget kiülni a csinos női arcra, óvatosan beharapja az alsó ajkat, aztán jól hallhatóan kiengedi a levegőt, de utoljára még vet egy bizalmatlan pillantást a telefonra. Természetesen ismeri, az arca viszont arról árulkodik, hogy most találkozik élőben először ilyen mugli ketyerével.
- Ez az a... mobilteló? Amit a muglik fejlesztettek ki? - Még össze is húzza a szépen kifestett szemeket, hogy hitelesnek tűnjön bizalmatlankodása. Nem túljátszott, éppen annyira boszorkányos, amilyennek lennie kell, ha Merlin lánya tisztavérű családba született, és ritkán érintkezik a varázstalan világ vívmányaival. Ügyel rá, hogy még a nevet is plázacicásan ejtse, mint aki teljesen ostoba a névügyek terén, és csak elcsípte a megnevezést, de nem akar járatlannak tűnni, így használja.
- Ön egy ritka bizalmatlan ember... Nem mintha nem érteném meg teljes mértékben az indokait. Az ön helyében valószínűleg hasonlóképpen cselekednék... Nos, az alku részemről is áll. - S most, hogy ezt megszülték, enyhíthet Hella arckifejezésén, visszacsempészheti szemeibe a mohó érdeklődést, arcára pedig a riporterekre jellemző udvarias érdeklődést. A kisugárzásra is ügyelnie kell: az Avery felé sugárzott, sakálszerű kíváncsiskodás nem lehet sem több, sem kevesebb, mint egy riporteré. Vicces dolog a szerepjáték, határozottan vicces. Egyetlen apró, elrontott részlet (mint például a sajtóigazolvány bemutatásának elmulasztása - és ezért később majd leanyázza Ninát), és máris gyanakszik az áldozat.
Avery válaszol. Avery ajkáról csurognak a szavak. Semmi használható. Odabent, a képzeletbeli mása idegesen rúg egyet egy képzeletbeli falba. A rohadék óvatos. Naná, hogy óvatos, ez nem is kérdés, eddig körözött bűnöző volt, majd hülye lesz kitálalni dalolva egy firkásznak mindenről. De legalább elkezdett beszélni.
- Értem. A hatásköre... illetve a működési területe, nos, meddig terjedt ki? Teszem azt, volt olyan elve, hogy kizárólag Angliában kereskedjen, vagy más országokban is megfordult? - Gyakorlatlan. Határozottan egy gyakorlatlan, nagyképű, liba firkász képét mutatja neki. Hadd gondolja azt a másik, hogy egy idiótát fogott ki, aki csak egy ostoba amerikai, és azt hiszi magáról, hogy ő találta fel a spanyolviaszt. Semmi baj, a java úgyis csak ezután következik majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=559346#post559346][b]Avery Lyall - 2015.12.30. 21:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=559446#post559446][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.30. 23:27[/b][/url]

Whatever- hirdeti a női mimika a "cuki vagyok, mosolygok, de teszek rá" stílusban, noha bólint, hogy jelezze, megértette, nem mobilteló, hanem mobiltelefon a tisztes neve.
~ Kit érdekel? Ki a jó anyámat érdekli, minek hívom? Te hülye, idióta, rohadék, egoista kis víziegér. Legszívesebben a hülye hajadnál fogva kötnélek fel a csillárra, te utolsó tetű. ~ Mosoly. Gyönyörű, protokoll, érzelmektől megkímélt csillámmosoly. Mindenki tudja, hogy az ilyen arcmimika mögött nincs semmi valódi, mosolyra okot adó indok, helyette annál több kicsinyes, undorító  éhes apropó, hogy kifaggathassák a nyomorult interjúalanyt. Igazából már rég nem érdekli az egész interjúztatás, de a szerepjáték része határozottan izgalmas, tettetni a buta, de magabiztos libát. Végül is tudta előre, hogy fifti-fifti, vagy bejön, vagy nem. A színészi szakma tőle olyan távol áll, mint ide Mekka, így nem is számított különösebben nagy eredményre az interjúztatás kapcsán, de azért már megérte elkezdeni, hogy Averyt kirángassa a rejtekhelyéről. A körözött bűnözők címe azután sem válik publikussá, hogy feladták magukat, de a bagoly rendszerint megtalálja a címzetteket. Főleg, ha előtte a megfelelő csatornákon keresztül a megfelelő összekötő emberhez irányította a madarat, és úgy küldette tovább azt a bizonyos meghívót bűnbánó Lyallnek. Egy szó mint száz, kezdi látni a színjáték végét, főleg Avery önelégült mosolya és szavai után.
Ártatlan, ámuló arckifejezéssel rebbenti meg szempilláit, hogy a bamba döbbenet hatásosan ülhessen ki a képére. Se robbanás, se düh nem mutatkozik meg, helyette a várva-várt, jellegzetes, lassú félmosoly végre felvázolja, mi következik: a lényeg.
- Váltsunk helyszínt, Mr. Lyall. Ez a csárda túl forgalmas a mi beszélgetésünknek. Aggodalomra semmi ok, csak egy kis utcai levegőre gondoltam, a forgalom nyugalmára, tudja. - A tekintete határozottan megváltozott. Lendületes, szinte parancsoló mozdulattal emelkedik fel az asztaltól. A pohara félig tele van, de nem zavartatja magát. A pennát és minden egyéb holmiját belesuvasztja a táskájába- egy egyszerű, nemtelen, fekete aktatáskába, majd, ha Avery hajlandó követni, elindul kifelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=559520#post559520][b]Avery Lyall - 2015.12.31. 00:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=559528#post559528][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.31. 00:39[/b][/url]

Lassan telnek a másodpercek, szinte vontatottan telik el az a nyúlfarknyi idő, mialatt kijutnak a csárdából a kinti levegőre. Valóban akad forgalom az utcán, a járókelők épp mindennapi teendőiket végzik, bevásárolnak, nézelődnek, stb. A szőke haj lobogva villog Avery előtt mutatva az utat. Egy terebélyesebb fa mögé/mellé áll be, úgy, hogy ha Avery bárhogy helyezkedik a közelében, illetve az orra előtt, őt, Avery-t lássák a járókelők, ne a szőke libát. Álújságírónőnk pályafutása lassan a végéhez közeledik, ami azt illeti. Az előbb, a pálca láttán kissé megrebbent a tekintete- ebben semmi művi nem volt, bár jogos lenne a kérdés, hogy lehetne ezt a gesztust megkülönböztetni az eddigi eljátszott előadásoktól? Végül is nincs jelentősége, a végeredmény ugyanaz: a szabad levegőn vannak megfelelő mennyiségű emberrel körülvéve, akik gyanútlanul járnak-kelnek a közelükben.
- Még néhány perc. Addig a türelmét kérem. Mh... meg ettől is megszabadulhatok végül is... Csak nyugalom, le szeretném szedni a kezemről ezt. - Eddig az ingujj takarta, de most láthatóvá válik egy olcsó kinézetű, bizsuszerű karkötő a bal csuklóján, ahogy felemeli a kezét, és jobbjával rámutat az ékszerre. Avery figyelő tekintetétől követve (merjük feltételezni, hogy egyetlen másodpercre sem veszi le róla a szemét) odanyúl a bal csuklójához a jobb kezével, és leoldja róla a karperecet.
A változás nem túl látványos, de észrevehető: az ing átalakul férfiinggé, a farmer kisebb fazonváltozáson esik át csupán, a bokacsizmából pedig acélbetétes válik. Az illúziótárgy megtette a dolgát, most a nő ujjai között hever.
- Még egy utolsó dolog, amiért nem szeretnék átkot kapni az arcomba: kiszedném a hajcsatomat. - Az előbb bemutatott lassú, precíz mozgást alkalmazza, hátranyúl a jobbjával, megoldja a kontyot, kiereszti a hajtömeget, és hagyja aláhullani a szőke tincseket.
Ugyanebben a pillanatban elkezd alakulni a teste: a szőke haj visszahúzódik meglehetősen gyorsan a fejbőrbe, színe ébenfeketévé sötétül. A szemek kékből vizeszöldbe hígulnak, az állkapocs markánssá és borostássá formálódik, míg a felsőtest mellrésze beesik, a mellkas kiszélesedik és -izmosodik betöltve az ing űrtartalmát. A farmer eddigi lötyögése is megszűnik, ahogy a százkilencvenkét centiméteres benga rellonos szépen lassan visszaváltozik a Százfűlé főzet szavatosságának lejárta után. Az Avery előtt álló személy nem más, mint Mihael Gérard Saint-Venant.
- Helló, Avery. - Hogy az üdvözlés teljes legyen, elereszt útjára egy csúfos félmosolyt külön az egykori rellonosnak címezve. Édes a viszontlátás. Se.