32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 21. 13:22 | Link

Lotte

Fáradt. Iszonyatosan fáradt, de ma még dolgoznia kell és bár mondaná, hogy majd holnap délelőtt kialussza magát, akkor meg tanulnia kell, mert nyakán a sok vizsga. Nem is tudja, hogy gondolta, hogy menni fog ez az egész együtt, hogy túlélje az iskolát, átmenjen minden vizsgán, kviddicsezzen, dolgozzon és még... hoppá, nincs és még, Rey egy ideje mintha kerülné. Mindegy, legalább annyival kevesebb, ezt mondogatja magának. Egyetlen pillanatra töpreng el azon, mi is lehet a fiúval, hogy úgy eltűnt, lehet, hogy csak nagyon készül a vizsgákra, ha már annyira nyúzzák a szülei a jó teljesítményért, ez a pillanat viszont pont elég a bajhoz. Az egyik vendég, aki már távozóban van, nagy lendülettel taszítja hátra a székét, ami elől még ellép az utolsó pillanatban, ám a tálca meginog a kezében, akárcsak a rajta árválkodó sörös korsó is. Nem elég gyors, amikor megpróbálja egyenesbe hozni a tálcát, meg elkapni sem sikerül, így a korsó a földön végzi csörömpölve esve szét darabjaira. Hirtelen fojtogatni kezdi a torkát a sírás, olyan egyszerű lenne itatni az egereket itt most kicsit, mert semmi se jó, sose lesz vége ennek a napnak és még ez a fránya korsó is eltörött és biztos mindenki őt bámulja, hogy itt szerencsétlenkedik, de nyel egy nagyot inkább, lerakja a tálcát és előszedi a pálcáját, hogy helyrehozza a korsót. A fenébe, reszket a keze. Nem biztos benne, hogy így is menni fog a varázslat, akármilyen kis egyszerű is legyen egy sima reparo, de nagy levegőt vesz és... roppant mód zavarja, hogy úgy érzi, mindenki rá figyel. Menni fog, menni fog, menni fog, győzködi kitartóan magát, aztán elmotyogja a varázsigét, és semmi. Valahol valaki hangosan nevet, ő pedig biztos benne, hogy rajta, de csak azért is kihúzza magát, bármennyire is nehezére esik és újrapróbálkozik. Még diák. Még nem vészes, hogy nem megy elsőre, nem igaz? Hátraigazítja vörös tincseit, kicsit izzadó tenyerét fekete pólója aljába törli, és ismét nekifut a varázslatnak.  
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 13:59 | Link

Annamari

Az egész napja rohanás, de egyáltalán nem bánja, hozzászokott már, két kisgyerekkel nem is tudna unatkozni. Nem is akar, mindig akad valami, mindig csinálhat valamit a kicsikkel közösen, vagy adott esetben nélkülük. Testvéreinél jártak, szerencsére semmiféle távolság nem akadályozza meg, hogy meglátogassa őket, ha ideje akad. Szeret hazajárni, bár otthonaként már arra a házra tekint, ahol Jamie-vel élnek.
Éppen csak hazaérnek, indulhat újra el. Még akad dolga a faluban, kedvese pedig arra is megkérdi, hogy az öccsét esetleg megkereshetné, mert lenne hozzá egy életbevágóan fontos kérdése. Hát hogyne, tudja ő mekkora túlzásról van szó, de azt is, hogy hol találhatja meg a srácot. Minden egyéb elintézni valója után útba is ejti a csárdát, ahova belépve tekintete rögtön a pultra szegeződik. Mivel pedig ott nem találja Elliot-ot, körbepásztázza szemeivel az egész helyet. Pár másodpercen belül egyértelművé válik számára, hogy nincs itt a fiú, azonban feltűnik valami más.
A padlón az ezernyi darabra tört korsó és a szétfröccsent tartalma mellett álló pultos lány. Már másodszorra próbálkozik a helyrehozó varázsigével, és láthatóan zavarja a helyzet. Így belecsöppenve már Lottét is, nem tetszik neki, hogy egy kis ügyetlenségért az egész vendégbagázs gúnyos pillantásokkal illeti Annamarit, vagy nevet rajta. Persze ez egy ilyen hely, mit is várhatna, nem a legjobb modorú, segítőkész alakok járnak ide, sötétebbnél sötétebb személyekkel van mindig tele.
Saját magáról sem mondhatja el, hogy ő az a tettre kész, jólelkű lány lenne, de most a vöröske mellé sétál az asztalok és vendégek között kígyózva, míg nonverbálisan rásegít arra a reparo-ra, a korsó pedig pár másodpercen belül összeáll darabjaiból újra egy egésszé. Túlzás lenne azt mondani, hogy szebb, mint új korában, de a célnak továbbra is megfelel majd.
- Minden oké? - fordul immáron a mellette állóhoz. Valamiért még mindig ő az egyetlen alkalmazott itt, akit azért bír, hiába is, hogy Bogárka már majdnem rokon.
- Ne foglalkozz velük, nem történt semmi - intéz még pár biztató szót a lányhoz, majd az itt ott még mindig megjelenő, szinte megvető tekintetekre sokkal irritálóbb nézésével válaszol a tömegnek. Ő sem szándékozik ennél tovább figyelmet szentelni rájuk.
  
Hozzászólásai ebben a témában


Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 21. 15:09 | Link

Lotte

Talán kellene kérnie egy szabadnapot lassan, biztos megértené Elliot is, hogy minden összegyűlt, eddig nem úgy tűnt, mintha ő lenne a megtestesült kőszívű tulaj, aki imád rabszolgahajcsárt játszani. A mai műszakot azonban még túl kellene azelőtt élni, majd ha zárásig beesik a fiú, akkor megkeresi az elképzeléssel, hogy mi lenne ha holnap mondjuk valaki más jönne be és esetleg ledolgozza szünetben. Csak van megoldás rá. Jelen pillanatban azonban ez a kisebb probléma, ami képes számára gyomorideget okozni, távoli lesz, elveszíti minden jelentőségét, ugyanis a központi gonddá roppant hamar az növi ki magát, hogy figyelmetlenségének egy korsó esik áldozatul és nem boldogul a reparoval. Két éve még fogalma sem volt róla, hogy ilyet is lehet, ez viszont nincs a homlokára írva. Talán jobb is, hogy nem tudják, elképzelhetőnek tartja ugyanis, hogy van, akinek gondja lenne azzal az aprócska ténnyel, hogy a szülei nemhogy nem varázslók, de még utálják is, hogy ő meg a bátyja ilyen kis félresikerült csemeték lettek varázserővel megáldva. Kitartóan próbálkozik másodjára is, de harmadjára sikerül csak, amikor már éppen feladná azzal a gondolattal, hogy egyszerűbb, ha hoz egy seprűt és szépen levonják majd a fizetéséből az árát. Meg is lepődik egy egészen picit, majd megkönnyebbülten szusszant fel és a felbukkanó Lotte-nak már halvány mosoly kíséretében bólogat.
- Igen, csak sikerült leejteni egy korsót - válaszolja és ő maga is igyekszik elfeledkezni róla, hogy az imént itt bénázott, inkább a pult felé indul, hogy letegye a tálcát és a korsót, mielőtt még ismét elejtené netán.
- Ühm, légyszi ne mondd el Elliotnak. Elvileg mindjárt visszajön, csak elugrott valahová, de nem tudom, mennyire értékelné, hogy itt bénázom. Általában nagyon figyelek rá, hogy ne törjek el semmit, meg a varázslatok is menni szoktak, csak hosszú nap volt és kicsit fáradt vagyok - magyarázkodik máris, amint a pulthoz ér és biztonságba helyezte szerencsétlen korsót. Még örül is, hogy csak Lotte látta, mennyire szerencsétlen ma este. Fogalma sincs, Elliot mit szólna, de már annak a gondolatától is megint gyomoridege lesz, hogy szabadnapot kellene kérni. Biztos megoldás lenne ideiglenesen, ha aludna is néha, de a pöttyöst sem akarná elrúgni. Ehh, igaza van Rey-nek, mindig mindent túlgondol, ezt is.
- Miben segíthetek amúgy? - kérdezi inkább segítőkészen, előszedve egy egészen jól sikerült mosolyt, ami nem nehéz, Lotte-t egyébként is kedveli.
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 15:38 | Link

Annamari

Nem egészen így képzelte el a látogatást a csárdába, amikor elindult, bár akkor még konkrét elképzelései sem igazán voltak, azzal kapcsolatban sem, hogy tegyük fel 20 perc múlva mi lesz, csak ment mert dolga volt.
Persze mindig lehet közben mással is foglalkozni, évek alatt már rájött, hogyha az egyik dolog nem megy, nekiugorhat egy másiknak, amíg az első könnyebb nem lesz. Így van ez most is, ha Elliot sehol, akkor Annamarihoz siet, és egészen megkönnyebbül a lány ugyan halvány mosolyától. A lényeg, hogy legalább mosolyog, és nem sokkolta le a kis szerencsétlenség. Neki is volt már, amikor minden apróságon, amit elrontott kiakadt, és bár az élethelyzetek változóak, alapjáraton tudja milyen.
- Biztosan nem csinálna belőle valami nagy problémát, de nem mondom el, nyugi - mosolyog is hozzá kedvesen, tényleg esze ágában sincsen ezzel rohanni a főnökhöz, ilyen bárkivel előfordulhat. Itt meg amúgy a vendégek óvatlanságából és sokszor illuminált állapotukban hirtelen felindulásából bármely tevékenységre is okoz ilyesmit, tisztán emlékszik elég sok hasonlóra, mikor kivédhetetlen volt egy-két törés a jelen állapotok miatt, de mindent megoldottak eddig is.
- Öhm, igazából azt hittem itt lesz Elliot, szerintem meg is várom - beszéd közben pedig önkéntelenül is elmosolyodik, válaszként a másik mosolyára. - Meg addig egy vajsört is kérnék - muszáj hozzátennie, részéről ez már megszokott. Az Annamari előtt itt dolgozó az évek során már megtanulta, nem is kellett kérni tőle, mikor betévedt, de bízik benne, hogy a kis vörösnek is sikerülni fog.
- Amúgy.. veled mi újság? - hangzik következő kérdése, még csak nem is tettetett érdeklődéssel, mert most komolyan foglalkoztatja a dolog. Konkrétan nincs válasz, amit várna erre a kérdésre, de úgy érzi, hogy le lesz rendezve a megszokott semmi különössel. Mégis, talán nem, és el tudnak beszélgetni, ő tényleg örülne neki.
Hozzászólásai ebben a témában


Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 21. 18:37 | Link

Lotte

A hab a tortán az lett volna már csak erre az egészre, ha most még valaki le is hordja, hogy mennyire béna, de ez elmarad. Lotte-nak most is inkább biztató szavai vannak hozzá, mint általában, talán ezért is kedvelte meg tőle szokatlanul gyorsan.
- Köszönöm - válaszolja és egy megkönnyebbült sóhaj is elhagyja ajkait, amint kimondja ezt a rövidke szót.
- Az mondjuk igaz, hogy nem tűnik olyan embernek, aki leenné mások fejét, de nem igazán ismerem annak ellenére, hogy a főnököm - válaszolja őszintén. Alapvetően inkább semleges a kapcsolata a többiekkel amúgy is, itt van, amennyit kell, végzi a dolgát, de csak úgy beszélgetni nem igazán szokása néhány ritka kivételtől eltekintve.
- Nem tudom, hová ment, de valami olyasmit mondott, hogy legfeljebb fél óra. Csak visszaér hamarosan - mondja el, amit tud, közben meg Lotte a vajsörét is megkapja. Még nem dolgozik elég régóta itt ahhoz, hogy ezt már rutinszerűen vegye elő, ha felbukkan a nő, de hamar megjegyez mindenfélét, ez is biztos menni fog. Belejön ebbe is, mint az egész varázslósdiba.
- Nem sok. Vége lassan a kviddicsidénynek, kezdődik a vizsgaidőszak, most kicsit egymáson van minden, de csak lejár - próbál optimista lenni, bár ez végképp nem az erőssége, de egyszer tényleg csak eljut addig, hogy aludjon is. Ha másként nem, hát majd kidől.
- És veled? Hogy vannak a gyerekek? - érdeklődik máris terelve magáról a szót, Rey-ről még Gergőnek sem beszél, most sem fog, inkább érdeklődik Lotte és a családja iránt, akiket van szerencséje legalább futólag ismerni, még ha a gyerekek például nem is fordulnak meg itt, hiszen ez nem egy nekik való hely.
- Egy pillanat - tűnik el, amikor újabb vendég érkezik, kiszalad megkérdezni, mit vihet, fordul egyet két pohárnyi itallal, aminek még a szagától is képes megszédülni, de úgy tűnik, van, aki bírja inni, nem az ő dolga, visszaérve pedig töröl egyet a pulton és Lotte-ra nézve felkönyököl.
- Bocsánat. Szóval hol is tartottunk? - igyekszik felvenni a félbehagyott beszélgetés fonalát, a belépő kiskorú kipakolását már nyugodt lélekkel hagyja az éppen felbukkanó Bogárkára.  
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. augusztus 21. 18:38
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 21:50 | Link

Annamari

Nem lepi meg, hogy megköszönik neki jóságát, amúgy is ritka dolog ez. Igazából pedig azok, akiknek ezt a tulajdonságát meg szokta mutatni, tudják, hogy nem árt ezzel a szóval kinyilvánítani számára hálájukat, még ha jelen helyzetükben nem is érzik, mennyire jó nekik úgy. Nem az a fajta ember, aki rögtön problémát csinálna ilyesmiből ugyan, de hosszútávon senkinek sem érdeke, hogy a lányban rossz érzéseket keltsen.
Persze most ilyenek eszébe sem jutnak, csak kedvesen mosolyog tovább, azt is mondhatná szívesen.
- Én egy házban élek vele, tényleg nem olyan ember - további biztató szavakat lehet ég tőle hallani. Nem is szeretne semmi rosszat mondani, de fényezni sem senkit, pusztán az igazságot. Még Lottinak sem ugrott neki a srác semmiért, de lehet, hogy ennek leginkább a családi viszonyuk az oka, ki tudja.
Mindenesetre amíg a Annamari is bizonygatja, hogy Elliot hamar visszaér rendel egy vajsört, aztán rögtön érdeklődik is a másik felől. Kellemes csalódás számára a válasz, nem két szóval elrendezett sablon.
- Ismerős helyzet, ilyenkor nehéz összehozni a dolgokat. Én négyszer éltem túl a kviddicsidény végén lévő hajtást vizsgaidőszakkal. Rég is volt már. Na de el fog az múlni tényleg, és szerintem meg tudod csinálni - valamiért hihetetlenül kedves a nap folyamán mindenkivel, de eddig a legtöbbet ebből a családon kívül a kis vörös tapasztalhat.
Még visszakérdez a lány, majd rögtön jelezvén hogy mindjárt jön is vissza, folytatja a munkáját, merthogy még ha el is lehet felejteni rövid időre a dolgot, az eridonos itt bizony dolgozik. Végignézi Annamari útját oda és vissza, majd ugyanígy még egyszer, amíg a pult mögé érve már újból a szőkeséghez intézi szavait.
- Nos, velem egy ideje már ugyanaz. Próbálok rájönni, hogyan foglalkozhatok a barátaimmal való szórakozással, a munkával és a kicsikkel is egyszerre. Kezdek belejönni. Egyébként hála az égnek, nagyon jól vannak - ez a tény mindig képes mosolyt csalni az arcára. Van két kicsi csöppsége, akik tőle függenek és persze az apjuktól, mindkettejüknek kis két lábon járó boldogságforrások.
Mindeközben vajsöre szépen fogy, olyan ütemben, ahogy általában az szokott, nem sieti el, éppenséggel nem arra megy ki a dolog, hogy minél többet, most másféle társasága akadt.
- Mellesleg, visszatérve... milyen poszton játszol? - ha már kviddics, természetes, hogy érdekli. Ő maga nagyon rég nem is játszott, de amíg itt tanult, az elemi mágián és ezen a sporton kívül nem is érdekelte semmi.  
Hozzászólásai ebben a témában


Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 2. 23:09 | Link

Lotte

- Ez megnyugtató - húzza futó mosolyra a száját a válaszért cserébe, még mielőtt ismét felemlegetné, hogy Elliot tényleg hamarosan várható. Kicsit nem tudja, hol a feje, holott az imént mondta már ezt, még ha más szavakkal is, de már csak akkor jön rá, amikor a mondat felénél tart. Befejezi hát a mondatot és gondolatban megszidja magát kicsit, hogy ma különösen szétszórt. Hoz egy vajsört a nőnek és válaszol a feltett kérdésre is. Jólesik kicsit megállni és nem csak azt hallgatni, hogy "hol az a sör, kisanyám". Ha belegondol, itt sokszor még az is nagy dolog, ha nem érzi a késztetést, hogy valakinek a képébe öntse a kivitt italt. Túl sokszor tenné meg igazán szívesen, ha nem kellene annyira a munka. Semmittevésből sajnos még senki nem élt meg és csak nem várhatja Gergőtől, hogy támogassa, ha már egyszer nagykorú. Pillanatnyilag azonban nem töpreng el ezen, mint egyébként napjában többször is, miközben a pultot törölgeti vagy italt tölt és visz ki, inkább örül annak, hogy végre akad valaki, akivel szívesen ejt néhány szót, ha ideje engedi.
- Négyszer? Az igen, le a kalappal előtted. Mi volt a titkod? - kérdezi máris kíváncsian, majd mehet is végezni a dolgát, de azért igyekszik vissza folytatni a félbemaradt beszélgetést. Kétszer is megjárja a frissen elfoglalt asztalig az utat, majd visszatérve a pult mögé felkönyököl és érdeklődve hallgatja Lotte válaszait némileg korábban feltett kérdéseire. Bólogat is néha, hogy érti ám, vagy legalábbis igyekszik érteni, milyen az, a gyerekekhez érve meg szélesebb lesz kicsit a mosolya.
- Ezt jó hallani. Olyan rég láttam őket, megvan már vagy két-három hete, de lehet, hogy több is - állapítja meg, mert tényleg régen találkozott velük, ide mégse lehet csak úgy behordozni őket, nem gyereknek való közeg, így csak akkor látja őket, ha véletlen összefutnak valahová útban.
- Terelő vagyok. Te milyen poszton játszottál? - kérdezi, mert úgy vette ki, Lotte is játszott. Hirtelen kis gyomoridege is támad a kviddics említésére, pár nap múlva játszani fognak a levita ellen és fent lesz ő is Gergővel együtt. Addig meg még edzés is lesz, csak tudná, hová szúrja be azt is.
- Eddig szép esélyünk van megnyerni a kviddicskupát, ha pár nap múlva nyerünk a levita ellen - böki ki hirtelen támadt idegessége fő okát, hiszen nekik kell védeni mindenkit és sok múlik ezen a meccsen. Hogy lenyugodjon, tölt magának egy pohár vizet, majd egy hajtásra meg is issza, aztán a poharat elöblítve már törölgeti is ismét visszatérve a pulthoz. Még szerencse, hogy ilyen apróságok leköti most a figyelmét és csak futólag jut eszébe néha Rey is, még csak az kéne, hogy legyen ideje.
- Azt hiszem, mégiscsak egy kávé kellene inkább. Te kérsz? - kérdezi, miközben neki is lát elkészíteni azt, hogy mégis tudja, mennyire lesz szükség.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed