36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2015. február 16. 21:05 | Link

Márk

 Kész, slussz-passz, ennyi volt, vége. Ez a tanév is elmúlt. Bármennyire is jól jött most egy vakáció, Tiffany belegondolni sem mert, hogy nyakukon a vizsgaidőszak. Szőrnyű.
 Azért nyilván nem lehetett nem szóvátenni, hogy átvészelt egy újabb évnyi tanórát, így, rövid gondolkodás után, a mindig jó választásnak tűnő kocsmázás mellett döntött. Rögvest a szobája felé vette az irányt, ahol is ledobta magáról egyenruháját és talárját, hogy valami kimenősebb gönccel helyettesítse. Gyorsan magára kapott egy pöttyös miniszoknyát, amihez egy kék felsőt, fekete térdzoknit és egy pár bakkancsot társított. Fürdőbe menet még gyorsan rápillantott az éjjeliszekrényen ketyegő órára – 19:27 – majd továbbsietett a kis tükör elé, hogy elrendezze magát.
 19:43ra már teljesen elkészült. Megnézte még egyszer, hogy nálla van e minden, amire szüksége lehet – pálca, pénz, papírzsebkendő – majd becsapva maga mögött az ajtót, megindult a faluba. Kissé összehúzta kabátját, ahogy kilépett a fagyos levegőbe, de amiután mozgásba helyezte magát, megállapította, hogy csupán kellemesen hűvös van odakint. Nem egyedül indult útnak, még megannyi diák szállingózott lefelé a kastélyból, hisz mindenki ment lazítani egyet.
 Mire leért a főutcára sikerült is eldöntenie, hogy melyik helyet válassza egy kis ivászatra – így a csárda felé igazította lépteit. Gondolataiba süllyedve sétált az alkonyodó utcákon, és az utolsó alkalom emlékképeit próbálta előhalászni, mikor itt járt. Csak néhány dolog rémlett, így, bár morogva, de be kellett vallja magának, hogy régen, túl régen járt errefelé. Bár a jobb később, mint soha alapot vesszük, egyáltalán nincs semmilyen gond.
 Határozottan nyitott be a kintről oly sötétnek s eldugottnak tűnő helyre, halvány mosollyal jelezve háláját a benti melegnek. Legombolta magáról kabátját, majd tekintetével keresett egy kisebb, üresen álló asztalt, amihez letelepedhet. Köszönt egy-két iskolatársának, csúnyán nézett az őt fütyülő barmokra a sarokban, majd rendelt egy sört. Máris jobb.
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2015. február 16. 22:44 | Link

Fanni

   Alig egy pillanat, s az otthoni szobája köddé vált a szeme elől, s helyét a falu ismerős látványa vette át. Iskolai göncben, egyik kezében a barna bőröndje fogója, másik táskáját elengedte, ami azon nyomban eldőlt, ugyanis a hasára kellett szorítania balját. Nagyon ritkán utazott csak így, egyáltalán nem volt hozzászokva, de ideje se volt valami orvosló igét kérnie rá végzős unokanővérétől, mert azonnal dehopponált.
   Az utcának szólt Zsófinak szánt búcsúja, s szinte elfeledkezve az émelygéstől, azonnal elindult előre. Természetesen a szoba melegében a kabátját nem vette fel, s hirtelenjében fogalma sem volt arról melyik táskájában lehet, keresgélni meg a hidegben se fogja. Szerencséjére a lakóházak helyett, a csárda előtt kötött ki. A fagyhaláltól menekülvén, sietve szedte lábait és a csomagjait, s benyitott az ajtón. Az arcába csapó hirtelen meleg megint taszított egyet ingatag egyensúlyán, úgyhogy körbenézés nélkül tántorgott egyből a pulthoz. Sor híján azonnal sorra került, kért egy barna sört, s valami helyfélét keresett tekintetével, esetleges ismerőst. Többség új volt számára, néhány bizonytalan, aztán az egyikük még inkább elgondolkodtatta. Méregette, méregetett egy lányt, végül rászánta magát, hogy sejtésének adjon egy esélyt. Nagy korty a korsóból, a cuccait a fogasokhoz száműzte, majd újra kézbe véve a sörét odament a haj rokonhoz. Míg odaért végigfutott rajta legutóbbi félrenézett esete, mikor hetekig köszöngetett valakinek az ispotályba, mert keverte valamelyik soha, na jó, pontosabban alig látott rokonával. Szokása összekeverni az embereket, akit meg kéne, nem ismer meg.
- Na szia, de rég láttalak!
   Köszönt ekképp, s egyből ledobta magát a legközelebbi szabad székre. Ha rosszul emlékezne, s nem Fanni a lány, úgyis hülyén jönne ki a dologból, hogy random letámadja ezzel a szöveggel. Tetézi mindezt a hirtelen landolás, széknyikorgás a padlón, mintha aki meginná a sörét, nemigen állna fel az asztaltól. S a legtöbbet úgy hozhatja ki belőle, ha még egy mosolyt is megenged hozzá, s reméli nem túl látványosan lesz lekoptatva, ha tévedett.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2015. február 16. 23:07
Hozzászólásai ebben a témában

12
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2015. február 18. 19:39 | Link

Márk

 A nyugalmat könnyű megtalálni, a megtartásával van gond. Épp kihozták a lány itókáját, ő meg jóízűen kortyolt bele a keserű italba. Kivállóan esett a hideg pia, úgy érezte, hogy ezzel érvénybe lépett a „Tökéletes este” fogalom. Sulinak vége (arra most inkább nem gondolt, hogy vizsgák is lesznek, méghozzá a nehéz fajtából), kocsmázik, el tud mérülni gondolataiba – mi kell még? A költői kérdésére hamar és váratlanul érkezett válasz, ugyanis alig pár perc múlva valaki elsétált mellette, a következő pillanatban pedig azon kapta magát, hogy az illető az ő asztalához ült le – vagyis inkább dobta le – magát. Lassan emelte fel tekintetét, készülve elküldeni az ismeretlent melegebb égtájakra, mikor tekintete megakadt a vörös hajszálakon, majd találkozott az ismert szempárral és arccal.
-Márk? – ennyit bírt kinyőgni a megdöbbenésről, majd másodperceken keresztül figyelte a srácot, mintha arra akarna rájönni, hogy tényleg hús-vér lény e, vagy csak valamilyen másolata a Levitásnak. Mikor már teljesen meggyőződött, hogy tényleg a Varjassy gyerek ül vele szemben, megengedett magának egy ritkán látott vigyort.
-Te meg hogy kerülsz ide? – kezdte el azonnal a kikérdezést. – Ezer éve nem láttalak, hogy vagy? – és tényleg, csomó ideje nem találkoztak, sőt, szinte egyáltalán nem hallottak egymás felől az elmúlt...évben? Megpróbált annyira lelkesnek tűnni, amennyire csak tudott, mert tényleg örült a fiúnak. Legelőször négy éve találkoztak, a DÖK Napfordulós rendezvényén, amiről Tiff büszkén állíthatta, hogy az ő ötlete volt. A Rellonos emlékezett, hogy majd leátkozta Márk fejét, mivel teljes lelki nyugodsággal rá akart gyújtani a rét közepén, a lány pedig nem akarta, hogy a rendezvényük alatt legyen hiszti. Így belegondolva, 17 éves fejjel félig sem tűnt annyira szőrnyű a dolog, mint annó – de mentségére legyen, évekkel ezelőtt volt! Belegondolva szinte biztos volt benne, hogy tavaly óta nem látta a srácot, de úgy döntött, ezt majd később hozza fel.
 Megváltoztatta testhelyzetét, kissé a társasága felé dőlt, majd félresöpört egy tincset a szeméből, és újra belekortyolt a sörbe, várva, hogy a fiú válaszol-e vagy sem. Bár jobban tenné, hogy megszólalna, ha már csatlakozott hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2015. február 18. 21:26 | Link

Fanni

  Kivételszámba menően nem tévedett, jó helyre ült, a megfelelő személyhez. Amennyire az ital és a korsó engedte, mögülük szélesen mosolygott legutolsó „találkozásuk” régmúlt idejére, ami épp csak egy összefutás volt anno akkor is. Mennyit változik ez alatt az ember, majd az első pillanatok után jobban összehasonlítja az emlékbéli Fannit a jelenlegivel. Csak növésben vannak még, bizonyára a fiún is látszik hasonló.
- Egyenesen otthonról. – Az ilyen költői kérdésekre évek óta képtelen megtanulni valami frappáns választ, marad a szimpla igazság. – Elég sok kimaradt a nyugodt s békés, lelki és szellemi fejlődésből az elmúlt hónapokban.
Képzeletben megveregette a vállát, milyen bölcselkedően fogalmazott, járt az elismerés. Címeres cigarettatárcájának és gyújtójának meg a kiszabadulás farzsebéből, amelyek kezdtek kényelmetlenné válni a széken ülve. Kirakta maguk közé az asztalra, mintha csak felkínálná közös gyanánt, persze ilyen szándék nélkül. Nem irigy ő, de se mást szívni, se hamust nem látott sehol, régebben meg nem járt ide, hogy rémlene neki, hogy lehetett-e bent rágyújtani.
- Vizsgázni csak le kell majd valahogy, ha rohamtempóban magolok mindent, na meg az előző évben kimaradt ez az időszak. Igazi levitások példakép vagyok nemde?
Egészséges öniróniának sose volt híján, most se tartja magában. Helyzetén időnyerővel lehetne bármit is javítania, marad a kész tények legpozitívabb elfogadása. Míg Fanni emészti az elhangzottakat, végignéz rajta ahogy újonnan tetszetős valakin, vagy rég látott ismerősön szokás. Ugyanúgy a pohara mögé bújva, mintha csak suttyomban méregetne valakit, mintha bármit is érne az ilyesféle fedezék. Apró érdekességnek találta, hogy szeme, s tekintete is kicsit sunyinak hat, még mindig, a jobbik értelmében persze. Vonásai mégis puhábbak, pedig fordítva kéne lennie, csak a szeplők hiányoznak az arcáról, nyilván a napsütés hiányában.
  Na, ki mit néz a másikon. Tekintetét rövidesen levette a lányéról, ahogy poharát visszatette az asztalra, s udvariasan viszont érdeklődött.
- ’Szal ha nem tévedek, te már végzel idén? De ha úgy van, nyugodtan maradhatsz negyedikbe, nem nézlek ki magam mellől, ha mellém ülnél a padba.
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2015. március 3. 19:56
Hozzászólásai ebben a témában

12
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2015. február 28. 12:59 | Link

Márk

 Halvány mosollyal hallgatja a fiút, néha aprót bólogat, vagy épp csodálkozóan felemeli szemöldökeit, esetleg belekortyol italába.
-Igen, észrevettem, hogy sehol sem tűnt fel a fejed. Mit csináltál te ennyi ideig odahaza? – teszi fel a következő kérdést, miközben ő is apró pillantásokkal feltérképezi a srácot. Jóideje találkoztak, azóta mindketten igen felcseperedtek, megváltoztak és így, végignézve rajtuk, egyáltalán nem hasonlítottak a két elsősre a Napfordulón. A rendezvény után még leveleztek egy ideig, aztán a lány lusta volt visszaírni, egy pillanatban pedig már a harmadikos is szó nélkül eltűnt.
 Elneveti magát a levitás megjegyzésen, hisz a srác tényleg nem az a tipikus kék, sosem látta még tanulni, vagy könyvkupacokkal az ölében a folyosókat róni. Érzi magán a fiú pillantását, de úgy tesz, mintha fel sem tűnt volna neki, helyette inkább ő is jobban megfigyeli a vele szemben ülőt. Ha jól látja, az megmagasodott, szélesebbek lettek a vállai, és arca is kissé keményebb, férfiasabb vonásokba váltott. Haja ugyan olyan tűzővörös, mint azon a napon, amikor megismerkedtek, s nicsak, a jól ismert cigaretták sem maradnak el. Legutoljára majd’ leharapta Márk fejét, mert az a réten akart rágyújtani, ez alkalommal viszont fehér ujjai lassan közelítenek az asztal közepén nyugvó tárca felé, kérdően nézve tulajdonosára, hogy kiszolgálhatja e magát.
-Nem áll szándékomban évet ismételni, ha már elvergődtem idáig. Amúgy meg utánna valószínűleg maradok mestertanoncin, szóval még egy ideig a közelben leszek – válaszol vigyorogva. – Bár ha rajtam múlna, biztos nem vizsgáznék – fújja ki a levegőt lemondóan, mint akire a világ legnehezebb, legszőrnyűbb és legfárasztóbb feladata vár – ami félig-meddig végül is igaz.
 Megigazítja szoknyáját, följebb húzza magán azt a fránya térdzoknit, és, ha sikerült megszereznie Varjassy féltett kincsei közül egy szálat, gyújtó után érdeklődik. Ilyet is ritkán csinál, sosem szokott külön csomagja lenni, de most igazán úgy érezte, jól esne, s ha már társalgópartnerének van...Miért ne?
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2015. március 1. 12:00 | Link

Fanni

  Döglött, jöhetne az egyértelmű válasz a feltett kérdésre, ami igencsak közel lenne a helyes válaszhoz, mégse mondhatja így. Hagyta is ezt a kérdést elsőre,  inkább a lányéra reagált, fokkal vidámabb téma, mint a saját hülyesége.
- Az mégse ugyan az, de aki a kicsit nem becsüli... - színlelt szomorúság áradt hangjából, ami hamar elszállt – De hm, legyen, legalább lesz kitől anyagot kérnem, vedd a fizetség előlegének.
Biccentett mosolyogva a tárcájára, szolgálja ki magát nyugodtan. Ezek szerint nem nézik ki itt az embereket, mint a mugli megállókban, na nem mintha leesne a nem létező karikagyűrű az ujjáról, hogy kicsit arrébb menjen. Amennyit arra téved.
Körbenézett ismét, valami hasmust keresve, amit két asztallal arrébb kiszúrt. Odament érte, közben saját poharát kiürítette, megjárta ezért a pult környékét is, miután lerakta a tálat asztalukra, előbbi után mindenféle ütközés nélkül. Kért az első után még egyet, mivel hátrapillantva a lány felé látta, hogy Fanni söre se tartja már magát sokáig, kétszer fölösleges fordulni, vagy külön. Egy sör amúgy se sör, annyiért kár is beülni inni, tartja a régi mondás.
Visszatérve asztalukhoz a korsókkal, ő is cigiért nyúlt, s gondolatban gyorsan végigment azon, hogy pakolt-e eleget. Megnyugtatólag arra jutott, kell lennie kisebbik táskájának valamelyik zsebében. Csak ha úgy hozza az este, hogy ez a nyolc szál ne lenne elég kettejüknek. Szóval ezután már tényleg rágyújtott, tárcáját és gyújtóját visszatolta középre, nem fogja folyamatosan kínálgatni a rellonost. Jöhetett így a kérdés a válaszára.
- Hát azontúl hogy egy év kimaradt, vicces egy történet. Volt egy jól sikerült buli, iszogatunk, voltak minősíthetetlen házi dolgok – na az ilyen mindig jó alapozásnak, s legalább Márkot megnevettette saját kálváriájának kezdete – s rossz pálcát használtam, s az egyszerű fejfájdító átkom visszapattant rám. Ami csak azért volt gáz, mert kiskoromban benyeltem egy kicsit valaki merengőjéből, s azokat emlékeket úgy éltem át újra, hogy magamról nem is tudtam. Kerestem a nemlétező családomat, szeretőmet, lányomat. ’Szal saját szobám rabja voltam hónapokig ilyen tudathasadásosan.
Igyekezett tartalmas, s lehető legrövidebb válasszal szolgálni, véletlenül sem hozzátéve, hogy tünetmentesnek nyilvánították, ha valószínűleg egyértelmű is, hisz’ újra itt van emberek között. Azért apró hülyüléssel bepróbálkozik.
- Ezért ne lepődj meg ha esetleg rád másznék, hisz a szeretőm is Fanni, s hasonlít is rád.
  Az már mellékes, hogy az szőke volt, s az is, mintha említette volna már a merengős storyt a lánynak, na meg hogy a házi manójuk Fanni, nem a nő. Na mindegy, legyint magában, saját poénjainak többsége csak számára szórakoztató, de arra remekek.

Hozzászólásai ebben a témában

12

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed