34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 2. 18:28
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

A csárda zsúfolásig telve, mintha nem is kedd, hanem egyenesen péntek estét írnánk, és a tömeg egy országszerte kedvelt zenekart várna vendégül. A rellonos határozottan furakszik át a hangosan vitatkozó, idejekorán ittas jelenlevők között. Fekete, elegáns megjelenésével kitűnik az átlagból, s az idegen tekintetek hihetik akár azt is, hogy az ifjú színházba készült, csak nem a megfelelő ajtón lépett be. Innen csak kevesen ismerik öltözködési szokását, a rendezett, igényes stílusra törekvő természetét. És bár a varázslók nagy része egyáltalán nem törődik vele, pultig jutása során több, őt mustráló tekintettel is találkozik. Arca komor, vonásaiban szokatlan nyughatatlanság játszik. Szűkre húzott szemei idegesen járnak fel-s alá, mintha nem találnának valami igazán fontosat, mintha végleg elvesztették volna a lényeget. Noel két szabad bárszék közé túródik, ahol utolsó mentsvárát; a nemrégiben Bogolyfalvára költözött nagybátyját keresi, ám Zsigmond helyett csak egy idegen felszolgálót lát, így kissé csalódottan kéri ki első kör boldogságát, hogy a két szék közül az egyikre ereszkedve könyököljön fel a koszosnak tűnő pultra. Az őt körülvevő emberekről mint máskor, úgy ma sem vesz tudomást, de most még mini szoknyákból kilógó hosszú combok után sem kutat, hogy éjszakáját azok dekoratív tulajdonosával múlassa át. Rég nem ismerkedett már itt lányokkal, akik ha csak egy órára is, de jókedvű csacsogásukkal elterelték figyelmét saját, olykor igencsak zűrös gondolatairól. A csapos mögé bámulva emeli fel átlátszó itallal töltött üvegpoharát, melyet némileg megdöntve önmagának mond néma tósztot. S bár a nép szája szerint csak a szamarak isznak magukban, ő társaság nélkül is tökéletesen érzi magát. Egyetlen hosszú korty után engedi koppanni pohara alját a pulton, de alighogy leteszi, máris körözni kezd annak száján. Ujja egyre gyorsabban siklik, talán így futva versenyt az idővel, s élvezve ki a magánymentes, túlságosan is ritkán előforduló egyedüllétet.
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26.
Írta: 2014. október 2. 20:18
| Link

NOmboziEL

Attól a kávémennyiségtől, amit nemrég magába döntött a Pillangó-varázsban, Ella bizony kissé felpörgött.
Ha még nem lenne meg a kép, képzeljünk el egy élénkvörös hajú, magas lányt, amint singing in the raint játszik egyik lámpaoszloptól a másikig, épp csak kissé hiányolva az esőt, de végeredményében mindezzel mit sem törődve, fel-felfutva a padokra, pörögve, ugrálva szelve át a Boglyas teret.
A kávézóban - ami teázó néven futott, és a lány igazán nem is értette, mit kell becézgetni, ha egyszer ennyi jó kávéjuk van - összeismerkedett egy lila nevű lánnyal is, és erről eszébe is jutott, hogy egyszer majd lilára festi a haját. Majd ezek után kénytelen volt megtapasztalni, hogy a sok kávénak megvan ugyanazon tulajdonsága, mint sok bármilyen más folyadéknak is.
Felpattant, hogy keressen egy kisebb helyiséget, mint amiben volt, de aztán meghallotta az utcai zenészeket, és inkább kirohant az üzletből megnézni őket.
Ez volt egy órája.
A zenészek már sehol sem voltak, de Ella még az utcán volt, és bőszen égette energiáit egyedi táncmozdulataival. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy hová is indult eredetileg. Illetve ez így nem teljesen volt igaz, mert akkor az is eszébe jutott volna, hogy szegény Lillát meg otthagyta a fenébe; sokkal inkább egy igen határozott érzés kerítette hatalmába, és ösztökélte arra, hogy gyorsan feltépje az első ajtót, ami az útjába akad.
Megkönnyebbült kifejezés ült arcán, ahogy már kifelé lépdelt a csárdából, de aztán gondolt egyet, és megfordult sarkán, hogy a bárpulthoz szökkenjen inkább, és féltérddel az egyetlen üres bárszékre nehezedve, a pulton majd' átesve kezdte tekintetével nézegetni a kínálatot.
- Kérek eeegy.. - kezdte, mikor a felszolgáló rámeredt, majd hirtelen visszaereszkedett, és kotorászni kezdett shortja zsebeiben.
Számolgatott egy pillanatig, közben fel-felnézett, és többször megjegyezte, hogy "nem, azt nem", valamint "azt se nem", míg végül döntött, és egyesével a pultra számolta az érméket.
Miután ez megvolt, oldalt fordulva ült fel a székre, egyik lábát felhúzva maga mellé, a másikkal pedig a mellette lévőt rugdalva finoman. Dolgozott még benne az a sok kávé, és annyira magába fordultnak tűnt a mellette ülő srác, hogy egyáltalán nem merült fel benne, hogy talán zavarhatja, főleg azért, mert már az sem merült fel benne, hogy ezen elgondolkodjon. Helyette érdeklődve végignézett rajta.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2014. október 10. 18:08
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 4. 15:13
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Minden mellékes gondolat nélkül lötyköli azt a néhány átlátszó cseppet, ami még megmaradt pohara aljában. Az italozóban zsongó emberek zavaró hangját kizárja, fél füllel egy közeli asztalnál beszélgető társaságra fókuszál. Fejét nem mozdítja, és tekintete is csak a kezében mozgó poharat követi, de hallásával másra sem figyel, mint a korosodó férfiak szavakba öntött gondolataira. Ők már családos emberek, kisebb-nagyobb gyerekkel, munkahelyi sikertelenséggel. Egyikük állítja, hogy ha az asszonnyal nem veszekednének folyamatosan, akkor bizonyára boldog lenne. Egy másik szerint családosként a boldogság nem létezik, hiszen minden nő tiszteletlen, hálátlan dög, aki csak kihasználja férjét, ő maga meg magasról tojik az egészbe. Noel kissé felvonja szemöldökét, majd ajkai közé veszi pohara száját, és kihörpinti belőle a maradékot is. A férfiak folytatják panaszkodásukat, a női nemmel való elégedetlenségükről, gyerekeikkel való gondjaikról mesélnek, ami a rellonosnak saját apját juttatja eszébe. Az öreg Ombozi valószínűleg ugyanígy beszél róla kedvenc fehérvári kocsmájában, de még az is előfordulhat, hogy szégyenében inkább meg sem említi fiát. Pohara csattan a pulton, s éppen kelne fel, hogy visszaballagjon a sárkányok fészkébe, mikor megjelenik mellette egy túlságosan is harsánynak mutatkozó vörös. A lány érkeztére visszakönyököl a pultra, és mereven a falapot bámulva hallgatja az eseményeket. Az idétlenje bután válogat, pénzt számol, visszautasít, majd, miután nagy nehezen sikerül elegendő érmét kihalásznia zsebéből, szabad lábával jól megrugdossa a fiú méregdrága szövetnadrágját. Nos, ha más nem is, az ilyesmi mindig kizökkenti Noelt aktuális gondolataiból, legyen szó tűzről, nőkről, politikáról. Lassan a vörös felé fordítja fejét, aki bocsánatkérés helyett csak kíváncsi szemekkel néz vissza rá. Ostoba. A fiú testtartása is megváltozik, az ismeretlen irányába mozdul, így már csak egy könyökét pihenteti a pulton.
- Ha polgármester leszek, te, kedves senki, soha többé nem teszed be ide a lábad - közli az őt figyelővel érdektelen, már-már szigorú hangján. Hihetetlen, hogy ebbe a csárdába minden idiótát beengednek, akiknek nemhogy itt, de még az iskolában sem lenne helyük. Bolondokházába való az ilyen, nem épelméjű honfitársaik közé!
- Ó, és ha még egyszer meg találsz rúgni, nemcsak a nadrágom szárát, de a cipőd talpát is lenyalatom veled - mondja szépen artikulálva, türelmetlenségében kezével is segítve beszédét, ha esetleg nem értené a másik amit mond, akkor is biztosan rájöjjön a lényegre. - Ez szövet, méghozzá valódi Versace, és rendkívül érzékeny az olyan majmok koszára, mint amilyen te vagy.
Mint aki jól végezte dolgát fordul vissza a csaposhoz, hogy kérjen még egy pohárnyival kedvencéből. Közben szabad kezével megtörli nadrágját, és a történtek miatt fejét is hevesen csóválja. Még egy ekkora szerencsétlent, mint ez az idétlen senkiházi!
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26.
Írta: 2014. október 5. 14:54
| Link

NOmboziEL

Épp úgy, mint szinte valamennyi cselekedete, az, hogy a csárdában kötött ki, teljesen véletlen, és nem eltervezett volt, mint ahogy a mellette ülő megrugdosását sem tervelte el előre, sőt, még utólag sem volt tisztában vele, hogy tulajdonképpen miért is köt belé a srác.
Nem mintha igazándiból különösebben zavarta volna. Leszűrte a lényeget, ennyi történt.
- Úúúóóóh, szóval te polgármester leszel? - kérdezte. - Így már értem, miért vagy ilyen idétlenül felöltözve.
Megértő, kissé sajnálkozó mosolyt küldött felé, és bár a fenyegetést nem igazán vette föl, a rugdosódást abbahagyta, de inkább csak azért, mert megkapta az italát. De amint kezébe vette a poharat, már fordult is vissza a polgármester-jelölt felé.
- Versike? Szóval ezt költik, nem is kötik? Ráadásul becézgetik? Fú te, nagyon sok marhaságnak kell megfelelned, ha városvezető akarsz lenni, mi?
Őszintén elkezdi érdekelni a másik, bár így külsőre a világon semmi érdekeset nem talál rajta. Unalmas, sötét öltözékét mint valami páncél, úgy viseli, arca sem árulkodik sokról. Illetve Ella nem nagyon ismeri fel azt a lenézést, amit felé mutat a srác. Sosem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, ezért aztán megfejteni sem próbálta soha a jeleket. De ha az arcába mondják, hogy "kopj le", néha még az sem feltétlen elég. Ella nem igazán szeretett engedelmeskedni az elvárásoknak.
Azt persze érzékelte, hogy nem annyira kívánatos társaság, de nem ő lett volna, ha nem bosszantja kicsit még a srácot.
- Mondd csak.. - kezdte, mikor azon kapta a poharát, hogy máris üres. - Nincs pár fölös knútod? Nekem van egy fölös szavazatom a polgármester jelölésre.
Elvigyorodott, és jelentőségteljesen megemelte a poharát. Persze valójában hivatalosan még nem volt ide bejelentve, de ez igazán részletkérdésnek minősült.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 9. 22:44
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este


A mellészegődő lány se nem kelti benne szimpatikus préda látszatát, se nem tűnik értelmileg stabil személyiségnek. A rellonosnak elegendő az idegen első kérdését hallania, hogy némileg felvont szemöldökkel forduljon az italt töltő csapos felé, és arcára ülő, néma, de annál kínzóbb fájdalommal egészítse ki italrendelését: triplát, de gyorsan! Hamar rádöbben arra is, hogy ez az egyszerű, kényelmes este még könnyedén válhat súlyos rémálommá, amiből vaslétrán sem tud majd kimászni, nemhogy még hajnalra el is felejtse az esetleges ballépéseket.
- Azt látom, hogy te meg az elegancia nem vagytok közeli rokonok, de a megjegyzéseid inkább fojtsd magadba. Egy polgármester-jelölttel nem illő így beszélni. Nem mondta még senki?
Ha már kása, akkor legyen forró, gondolja az italára váró sárkány, és bár félig-meddig visszafordul a pulthoz, fél szemét mindvégig a kóbor bohócon tartja. Na, nem a félelem miatt, egészen érthető módon csupán a biztonság kedvéért. Ilyesfajta észlényeknél soha nem tudni mikor tör rájuk iszonyú roham, és ugranak rá az emberre, hogy letépjék róla a hatvan galleonos ingét. A három poharat maga elé igazgatva fordul vissza a másikhoz, hogy meghallgassa annak csodásan intelligens mondandóját.
- Drágám, inkább idd meg ezt is, az után! - tolja a másik elé előzőleg szájához emelt, de a rázúduló információmennyiség után inkább visszatett poharat, majd egy újabbért nyúl. Természetesen, mielőtt felhörpinthetné gyomorégető tartalmát, a lány újfent megszólal, véget vetve képzelt nyugalmának.
- Azt hiszed, megvehetsz? - néz rá kikerekedő, a másik ép elméjében állandóan kételkedő szemekkel, majd egy pillanatig habozva, osztva-szorozva végül arra jut, hogy miért is ne? Ugyan, mi baj lehetne ebből? - Jól van. Nem sokszor segítek hajléktalanoknak, de ha valós szavazati jogod van, és megjegyzed: Ombozi Noel, mert tudod így hívnak, és ezt a nevet kell beikszelni, akkor állom a ma estédet. Igyál, amennyi jól esik.
Kampánystratégiája nem biztos, hogy a legkifizetődőbb fajtából való, de ahhoz képest, hogy a szürke hétköznapokon köze sincs a politikai élethez, és polgármesteri babérokra törni sem vágyik, úgy egészen tűrhetőnek bizonyul. Elfordítja fejét a furcsa vöröstől, hogy mindenféle koccintás, és tószt mondás nélkül igya ki feles pohara tartalmát.
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26.
Írta: 2014. október 10. 19:42
| Link

NOmboziEL

Polgármester lesz vagy sem, Ellát igazán szórakoztatta a srác sznob és arrogáns viselkedése, felé intézett szavai, melyekkel nyilván elkergetni szerette volna őt.
Volt már dolga hasonlóakkal, a svájci suliba sok gazdag család íratta a gyerekét, és volt köztük nem egy, aki azon a szinten volt, hogy egyenesen sikítófrászt kapott, ha valaki hozzáért. Olyan jó volt az ilyeneket bosszantani!
- Nem - rázta meg a fejét. Persze a sajátját, nem a vele szemben ülőét, mert az a bosszantása egy következő szintjén volt már, és ott még nem tartott a leány.
Egyelőre szóban igyekezett benyomást tenni rá - hogy milyet, az kérdéses, de elnézve a pillantást, amit kapott megjegyzését követően, nem jó úton haladt afelé, hogy megkedveltesse magát vele. De hát nem tehetett róla, tényleg nem értette, miről beszél, és ilyenkor kénytelen volt saját gondolataival kiegészíteni a hallottakat.
Úgy tűnt, meg is akasztotta a szalagot, de legalább kapott egy pohár valamit, hogy elcsendesedjen. Már megérte. Egy pillanatig rámeredt, majd vállát megrántva kiitta tartalmát.
Néhány fintorral köszönte meg, és egy széles vigyorral. Máris kezdte igazán jól érezni magát. Csak aztán ne felejtsen el megint kimenni kétbetűsre, mielőtt innét is továbbáll.
Persze ha valami finomat kóstol, akkor abból több is kell, ebben nem tért el a normális viselkedéstől, és kapóra jött ez az egész polgármesterséges játék, szóval jól meghívatta magát. Ennek a srácnak úgyis van még bőven érméje ott, ahonnét a pultra vándorlók is érkeztek. Ombozi Noel.
- Ombozi? - felnevetett, és a pultra támaszkodva közelebb húzódott Noelhez. - Tényleg így hívnak, vagy csak nem akarod, hogy megbaglyozzalak?
Újabb kör, újabb kacagtató gondolatok, a világ kezdett zajosabbá és megfoghatatlanabbá válni körülötte. Fogalma sem volt, mire hívta meg a leendő polgármester úr, de amíg ő is ugyanazt itta, nem aggódott nagyon.
- Na. De tényleg. Ugye csak a szavazóid kedvéért csíped ki magad így? Lefogadom, hogy amint egymagad vagy, ledobálod.. izé.. mármint szép óvatosan leveszed ezt a göncöt.
Már igazán nem az öltözéke miatt akarta szekálni, de agya kezdett tompulni kissé. Másnap jóóó sok kávéra lesz szüksége, már most tudta.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 12. 11:06
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Egyértelmű, hogy ezt a lányt nem tanították illemre, és hogy a kultúra, amivel eddigi élete során megismerkedett, korántsem azonosítható azzal, amit a rellonos saját közegéből hozott. Furcsán kételkedő tekintete - amivel a másikra olykor kénytelen-kelletlen rápillant - már-már állandósulni látszik, hiszen a kis vörös minden szavával meglepi.
- Nem vagyok benne biztos, hogy komolyan érdekel, de mondd csak, honnan jöttél? - fordul egész testével az egyébként kifejezetten őszintének mutatkozó csárdavendéghez. Egyelőre elképzelése sincs arról, hogy egy ilyen őrültet honnan szalajthattak, és hamarosan a déjà vu kellemes bizsergése is végigjárja testét. A semmiből jut eszébe, hogy bizony ő már találkozott hasonló mentalitású lánnyal, mégpedig nem is olyan régen a kívánságok termében, ahova bár saját testében ment, visszafele már az alacsony, szeplős, cicis, menstruáló Leonie volt. A felrémlő képekre elvigyorodik; a távolból visszatekintve már egészen szépnek találja az akkor nagyon is utált időszakot.
Az előtte álló utolsó felesért nyúl, s míg a másik az Ombozi vezetéknéven csámcsog, ő eltünteti az átlátszó folyadékot. Jóízűen cuppant egyet, majd az idegenre néz, és őszinte értetlenséggel kezdi bámulni annak mozgó ajkait. Ennyire röhejesen buta senki sem lehet! Ugye? A vörös még ki is röhögi családnevét, s közben közelebb húzódik hozzá, mire Noel arasznyit hátrébb dől, pontosan úgy, mintha félne, hogy a lány elmeállapota kóros, és ő azt a végén még influenzaszerűen elkapja tőle.
- Ha-ha - morogja félvállról, a csaposnak felmutatva négy ujját, így jelezve, hogy hány italt kér. - Bizonyára neked sokkal egyszerűbb, nemesi vért soha nem látott neved van. Nesze.
Két apró, de veszélyes löttyel teletöltött poharat csúsztat a lány elé, csakhogy elhallgasson végre. Ő is felkapja az egyik előtte állót, és még mielőtt fenékig üríthetné, egy lenéző pillantást vet vendégére.
- Nekem még az alsónadrágom is Armani - feleli a kíváncsi félnek némi sértettséggel, de a vérében rohamosan növekvő alkoholszint miatt közben el is mosolyodik, végül nevetésben tör ki. Nos, igen. Az ismeretlen vöröst egyre szebbnek látja, badarságait pedig egyre viccesebbnek ítéli meg.
- Egymagamban minek dobálnám le? Azt párosban szokás, kis tudatlan. Csin-csin!
A pultról felveszi utolsó poharát is, és most először az idétlenhez fordul vele, hogy koccinthassanak. Szemeiben már ott ül a mámor, arcára végérvényesen felköltözött a jókedvű vigyor.
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26.
Írta: 2014. október 12. 19:49
| Link

NOmboziEL

Minden az arcára íródó ellenérzés ellenére Noel úgy tűnt, érdeklődését fejezte ki a vöröslő hajú irányában, miközben ezt persze erőteljesen tagadta is. Ella jót derült a kérdésén.
- Onnan - mutatott a csárda végébe kissé hátradőlve és elfordulva a széken, majd visszaperdülve, és az ajtót is megmutatva hosszú karja lendítésével. - Korábban meg onnan.
Persze tisztában volt vele, hogy a srácot nem a közvetlen múlt érdekelte az érkezését illetően, de nem volt elég specifikus a kérdése, így Ella kééénytelen volt félreérteni. Jót vigyorgott, és megnézte a pohár alját magának.
Noel is vigyorgott valamin, Ella pedig ezt már valóban félreértve húzódott közelebb hozzá, mintha most már megértenék egymást. Ha ez nem is volt igaz, feloldódni mindenesetre elkezdtek, és a racionáis gondolkodástól egyébként is tartózkodó lány csak tovább ütötte a vasat.
- Köszi! - Rávigyorgott az újabb két pohárra, és aztán  a következő fél percet azzal töltötte, hogy megpróbálta eldönteni, melyikben van egy hajszálnyival kevesebb. Azzal kellett kezdenie. - Amúgy Szendrei.
Hogy mennyire nemesi vagy épp nem az, azt nem nagyon akarta firtatni, kényelmetlenül eszébe juttatta ugyanis anyját, aki a társadalmi pozícióra igenis sokat adott. Őt pedig ez egyáltalán nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy mekkora nagy szám ez az Ombozi család.
Végül döntött, és egyszerre mindkettő pohár tartalmát a szájába döntötte. Egy kevés mellé is folyt, le az állán, és a nyakán.
- Armani? - Mivel Noel elnevette magát, Ella ezt már végképp poénnak fogta fel, és vele együtt kacagott. - És az is fekete, vagy alulra szeretsz mondjuk lilát felvenni? A választók jó esetben úgyse látnak alsógatyában.
Tovább nevettek, és Ella már a pultra fordult, és kicsordult a könnye is az Ombozi gyerek szavaira. Nem állta meg, hogy az elhangzottakat a maga kedvére formálja át már megint.
- Ne már, komolyan? Neked van cseléded is, hogy levetkőztessen meg felöltöztessen?
A poharáért nyúlt, amit a pultos már jól felkészülten újratöltött neki, és koccintott Noellel.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 13. 18:33
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Némi érdeklődést erőltetve magára néz a hosszú kar után, de hamar rá kell jöjjön, hogy az idétlen idegen csak a bolondját járatja vele, méghozzá igen hozzáértő módon. Nem állja meg, elneveti magát, és fejét megcsóválva figyeli tovább a vörös finom kis arcát. Talán az ital, talán a csárda hangulata, de egyre jobban érzi magát a vigyorgó szöszmösszel. Ujja a megüresedett pohár száján köröz, mintegy pótcselekvés gyanánt, hiszen zöldjeit már le sem tudja venni a másikról.
- Szóval Szendrei - mondja hangosan ő is, ezzel rágva meg a valószínűleg nemesi családnevet. Azonnal tudja, hogy hallotta már valahol, de hogy honnan ismerős, hogy az idétlenen kívül ki lehet még Szendrei, gőze sincs. Az is igaz, hogy jelen helyzetben magasról tesz az efféle nulla prioritást élvező kérdéskörökre. - És van keresztne...
Tenné fel következő, ártalmatlan kérdését, amikor szája bár tátva marad, egyetlen árva hangocska sem bukkan ki belőle. Kimeredt szemekkel figyeli, ahogy a bolond lány egyszerre két poharat ragad meg, és emeli őket mosolygó szájához. A rellonos először el sem hiszi amit lát. Mohó tekintete a vörös ajkain, majd nyakán végigfolyó ital útját pásztázza. Gondolataira ködfelhőként száll le a nirvána, hogy ettől a perctől kezdve más se érdekelje, egyedül csak Szendrei.
- Nézd meg magad - hívja keringőre a komolytalanul kacagó lányt. Szemeiben valós szándék csillan, olyasfajta, amivel ritkán találkozni, de ha megjelenik, hinni lehet neki. Egyáltalán nem jellemző rá mostani viselkedése, de az eltüntetett alkoholmennyiség és a küzdelmes hónapok óta tartó se veled, se nélküled kapcsolata megtette hatását. Már nem húzódik el vendégétől, hagyja, hogy a másik tempójában kerüljenek közelebb egymáshoz.
- Egymagam szeretek öltözni, de ha szeretnéd, neked megengedem, hogy kárt tegyél ezekben a vackokban.
Ingére mutat kacér megjegyzése alatt, de vonásai meg sem rezdülnek. Kalimpáló szívvel dől a dögös vörös nyakához, és az előzőleg végigfolyt nedűt kezdi meg lecsókolni róla. Nem érdekli következmény, nem érdekli sem múlt, sem jelen. Határozott mozdulatokkal halad, immáron egész testével a vörös felé fordulva. Tenyerei a másik combjain pihennek, míg ő teljes természetességgel bújik a most megismert nőszemély nyakába.
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26.
Írta: 2014. október 13. 21:48
| Link

NOmboziEL

Szinte sajnálta, hogy válaszával nem tudta kiborítani Noelt. Persze az, hogy nevetett rajta, sem volt rossz, de a srác bosszantása jobban szórakoztatta. De már nem sokáig zavartatta magát ilyesmin, mert vele nevetett, minden sokkal mulatságosabbá kezdett válni.
Noel úgy tűnt, még a keresztnevére is igényt tartott volna, ám Ella végső döntése a melyik poharat előbb kérdésben láthatóan kizökkentette a fiút.
Csak meredt rá csészealj méretű szemekkel, és nyitva felejtett szájjal, ami rettentően hazavágta elegáns imidzsét, ami egyébként is kezdett halványodni az üres poharak felgyülemlésével arányosan. Persze Ellát, aki egy pillanatig még kuncogott saját szerencsétlenségén, ez kicsit sem zavarta, sőt, elégedetten látta, hogy kezdi feltörni a fekete tojáshéjat a másik körül.
Utolsó kísérlete a srác cukkolására is hasztalannak bizonyult, Noel csak bámulta őt, de már valahogy egészen máshogyan. Ella azon kapta magát, hogy kezével a pulton támaszkodik, és egészen kicsúszott széke szélére, közel hajolva a másikhoz. Melege volt, és a sok nevetéstől egyébként is egészen kipirult.
- Hogy nézném, nálad bénább tükörrel még soha nem találkoztam! - kacarászott tovább, egy pillanatig fel sem fogva, hogy a kettejük között húzódó távolság drasztikus sebességgel csökkent. Nyilván megpróbálta jó közelről is megnézni magát a Noel-tükörben, hátha csak nem lát már jól az esti fogyasztásnak hála, és így majd megnézheti magát, de mire ezt a gondolatot összepréselte a fejecskéjében, már egész máshol járt.
Akárcsak Noel keze, és ajkai, melyeket az előbb még biztosan nem erre használt! Ella megdermedt, és egy fél pillanatig emésztette, hogy igen, az történik épp, aztán prüszkölve nevetni kezdett.
- Megengeded.. megengeded.. - képtelen volt végigmondani, amit akart, mert feneke lecsúszott a székről, és kénytelen volt elkapni Noelt. A nyakába kapaszkodott, és arcuk közvetlen közel került egymáshoz. Kába, zavaros tekintettel pislogott rá, és ahogy orra hozzáért Noeléhez, ismét kizökkent az átmeneti megdöbbenésből, amibe a rövid zuhanás hozta, és megint csak nevetett.
- Szóval.. hol is van a polgármesterjelölti hivatal? - valahogy sikerült mindezt valóban kimondania, és csak utána vigyorgott megint annyira, hogy kénytelen volt elbújni a srác nyakába hajtva fejét. Akármennyire is kótyagosnak érezte magát, úgy tűnt, Noelbe több került a dologból, és nem szerette volna így itthagyni.
Nem, de tényleg, néha voltak Ellának egész emberi gondolatai is.


// Folytatás az alagsori zöld övezetben //
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2014. október 13. 22:19
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed