37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
látogatóban a pultnál
Írta: 2014. augusztus 26. 18:56
 | Link
Várkonyi Zoltán

Kihasználván a nyár talán utolsó napjait, Lilla kora este úgy dönt, meglátogatja a mostanság keveset látott lakótársát annak munkahelyén. Nem téveszthető szem elől az a tény sem, hogy az elmúlt hetekben erőteljesen megfigyelhető hangulatingadozását a csárdában óhajtja örökre lezárni, gyógyszeréül választva néhány kör koktélt, vagy ha úgy hozza a sors, néhány pohárka erősebbet is akár. Otthonát az őt jellemző kellemes illatfelhővel hagyja el, magassarkúiban ügyesen lépegetve a még meleg estében. A falu már csendes, az idősebbek lassan visszahúzódnak a négy fal közé, a legtöbb fiatal pedig a kastély könyvtárában lebzsel. A csinosan öltözött nő mellén összefont karokkal sétál, barna tekintetét napszemüveg mögé rejtve; ha beköszönt az ősz, már úgy sem veheti fel kedvenc kiegészítőjét, mely szinte már hozzáragadt arcához.
- Szia! - köszön kedélyesen a csárda küszöbét átlépve, és egyenesen Zsigmondhoz siet, hogy a férfi közvetlen közelében, a bárpultnál foglaljon helyet. Mosolyogva nézelődik, szemüvegét maga mellé teszi a furcsamód tiszta pultra, majd lakótársára vigyorog. - Kérlek, gyógyíts meg valami erőssel...
A kocsmáros, miután együtt él az utóbbi időben hisztissé váló nőve, pontosan tudja mire céloznak a rúzsozott ajkak, így minden további kérdés nélkül vajsör helyett whiskey-vel szolgálja ki. Lilla hálásan néz rá, de az ital felhajtása előtt még játszadozik a pohárral. Finom kezei között ide-oda tologatja azt, s közben válla fölött hátrapillantva szemügyre veszi az italozó népet. A férfifelhozatal igen gyér, a barnaság keresve sem találna náluk rosszabb látványt. Száját félrehúzva fordul vissza Zsigmondhoz, és fejét elégedetlenül megcsóválva fakad ki.
- Hát, ne érts félre, nem panaszkodásnak szánom, de most tényleg Zsiga, nézz körbe, és végre megfogod érteni, hogy miért bújom én állandóan a romantikus regényeket...
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 26. 19:38 | Link
Wessinger Lilla

Már napok óta a csárdában tengeti napjait, amikor épp nincs a lányával. Gondolatait, ha nem Keiko akkor az iskola köti le, Bagolykő. Lassan születik döntés, felveszik-e tanárnak, avagy sem, pedig már többször beszélt az igazgatóval, néhányszor körbejárta a kastélyt is, vigyázva, nehogy összefusson Keikoval. A lány kiakadt volna, ha meglátja, hogy szaglászik utána még itt is, még ilyenkor is, pedig most ártatlan. Fő a feje, nem csak ezért, másért is, ha nem volt elég gondja, akkor itt van tessék, nesze neked gyereknevelés, ráadásul lány, már nem is gyerek és nem jönnek ki sehogy sem egymással. Mindketten mást akarnak, így soha nem jutnak egyezségre, ha egyikük nem enged, de nem Zoltán lesz az, aki megteszi. Néhány átveszekedett óra után, fáradtan tér meg a csárdába, hogy lepihenjen egy kicsit. A fenébe inkább ment volna szenet lapátolni, mint tizenéves csitrikkel vitázni. Úgy érezte, semmire nincs energiája, elaludni sem tud, kell egy kis lazító oldószer. Nincs függősége alkohol szinten, nem is hiányolja, ha nincs, de néha tagadhatatlanul jólesik felhajtani egy-két kupicával és most pont néha van. Ingét lezser, zöld pulóverre cseréli, ami kiemeli barna lélektükreit. Fekete farmert húz az öltöny nadrág helyett, és lebotorkál szobájából a kiszolgáló helyiségbe. Bár kimerült, de a világon semmi nem látszik rajta, ruganyos léptekkel a pulthoz megy, ismerősként, biccentéssel üdvözli a pultnál állót és elhelyezkedik az egyik széken. Nem ismer senkit az említetten kívül, így másnak nem köszön, sőt figyelemre sem méltat, bár nagyon is jól tudja, itt nem mindennapi emberek tivornyáznak, vagyis vigyázni kell. Állandó készenlétben állva ott belül, szemmel tart azért minden kis változást, feltűnik neki minden furcsaság. Az a hölgy is nem sokkal mellette. Sem ruhája, sem kinézete, sem nőiessége nem illik a képbe. Int a csaposnak, közben szeme sarkából figyeli a hölgyeményt. ~ Vajon honnan szalajtották? ~ A csaposnak pedig odaböki:
- Egy konyakot kérek, mindjárt duplát, meg egy erős feketét. - Meg kell hagyni, nem egy szószátyár típus, az alkohol hátha megoldja a nyelvét. Megérkezik a kért ital, azon nyomban fel is hajtja a duplát, ám az alján marad egy kicsi, azt a kávéjába löttyinti. Jólesően lehunyja szemeit és már érzi is, ahogy kisimulnak az idegei. Féloldalra fordul a széken, és a következő szavakkal hívja fel magára a hölgyemény figyelmét:
- Kegyed nem illik ebbe az idillinek cseppet sem nevezhető közegbe. Bocsásson meg, Várkonyi Zoltán vagyok. -
Hozzászólásai ebben a témában
Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
látogatóban a pultnál
Írta: 2014. augusztus 26. 21:20
 | Link
Várkonyi Zoltán

Míg Zsigmonddal cseveg, észre sem veszi, hogy a kocsmába gyűlt emberek lassacskán kicserélődnek; van aki hazafele igyekszik, mert kutya kötelessége nyolc óra előtt jelenléti ívet töltenie az asszonynál, és van akinek az este csak most kezdődik el. Lilla a poharát lökdösi, s közben szorgalmasan kérdezgeti Zsigmondot: nem vagy fáradt? Jól aludtál az éjszaka? Nem hallottad azt a fura kattogó zajt, ami már napok óta nem hagy nyugodni? Holnap reggel süssünk palacsintát vagy inkább menjünk el reggelizni?
A fiatal nőt még az sem zavarja, hogy nemcsak egyedül ő beszél a csaposhoz, hanem egy nemrég érkező fizetővendég is italt kér tőle. Hisztikirálynőt játszik, hangját előbb feljebb emeli, majd - miután kifogyott a háztartást érintő összes koholt kérdéséből - elhalkul, és egy szusszantás után felemeli keze hőjétől megmelegedő poharát. Ebben a pillanatban felé fordul a konyakos úr, ő pedig egy félmosollyal viszonozza annak testtartását. Cipőjének sarkai a szék alsó kiállásán támaszkodnak, míg jobbjával könyököl a pulton.
- Valóban nem - nyúlik meg mosolya, körmével közben megkocogtatja az üvegpohár oldalát. - Kifinomult, művelt nő vagyok. Csak tudja, Zoltán, az elmúlt napokban inkább viselkedtem félőrültként. Talán itt az ideje kifordulnom önmagamból...
Utolsó szavaira elvigyorodik, barna tekintete csak úgy csillog, holott itala még mindig poharában nyugszik. Belenéz az átlátszó folyadékba, majd visszapillant Zoltánra, s végül Zsigához fordul, hogy kérjen egy lángnyelv whiskeyt újdonsült ismerősének is.
- Az úr a vendégem erre a körre - suttogást tettet, de közben végig a pulóveres férfit nézi, ám szemében semmiféle sejtelmesség nincs. Nem titkolt szándéka ma este jól érezni magát, így engedi, hogy testtartása, pillantásai, az egész őt körülvevő miliő megmutassa valódinak vélt szándékát. Ha egy nap majd felébred, és megbánja életének ezt az időszakát, hát tegye, most viszont éljen a carpe diem!
Mikor Zoltán megkapja italát, a nő koccintásra emeli sajátját, s az ő stílusához egyáltalán nem illő huncut, már-már kacér mosollyal tünteti el az üvegben lötykölődő utolsó kortyot is.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 26. 22:12 | Link
Wessinger Lilla


Félhomály, diszkrét fények, halk duruzsolás, megfelelő helyszín a lazuláshoz, a szobája meg, inkább cellához hasonlít most, nem bírt megmaradni benne, úgy érezte megfullad a bezártságtól, azért is döntött az ivászat mellett. El szándékozta felejteni az összes napi nyűgét, minden felesleges dolgot, amivel napközben tele a feje. Jól bírja ugyan a nyomást, teljesíti is a feladatait, de mindig nem lehet toppon lenni. A konyak, amit az imént tolt elé a pultos, égeti a torkát, aztán a nyelőcsövét, később már az egész testét. Hamar a fejébe és a lábába száll az ital, hiába nem szokta meg. Pajkosan villámló szemek ritkák nála, mint a Haley üstökös, de most pont átvonulási időszak van. Jól megnézi a hölgyeményt, akihez az imént nem túl kedvesen odafordult, pillantása leszalad a harisnyás lábakig, a körömcipőig, észre sem veszi, ahogy diszkréten elmosolyodik. Bemutatkozását a nő nem viszonozza, így a kézfogás is elmarad. Nem zavarja különösebben, inkább a jelenség bársonyos hangjában oldódik, mint ahogyan a kávéjában a cukor. Eggyel issza, jó keserűn, úgy az igazi. Miután feloldódott a cukor is...figyeli a lány doboló ujjait a poháron, majd kedvesen reagál a felvetésére.
- Ó, ez érdekes. Az őrültsége miben szokott megmutatkozni, ha megkérdezhetem? Elárulja nekem a csillagjegyét? - Zoltánnak mindig többet mond el az illető horoszkópja, mint bármennyi beszélgetés vagy egy név, foglalkozás, mi egyéb, hiszen asztrológus volt. Úgy olvasott a csillagokban, mint más a kottában. Neki az asztrológiai képlet, partitúra volt az illető lelkéhez. Bármi is lesz, követi a nő tekintetét, le nem venné róla a szemét, de mosolya már elhalványult. Sokkal inkább más tükröződik rajta, ami lehet az ital hatása.
- Most, hogy mondja, én is ritkán fordulok ki önmagamból - jegyzi meg, közben barnáit folyamatosan legelteti a nőn. Egy pillanatra felidézi, mikor is volt az utolsó alkalom, hogy... ~ á, de hagyjuk is, régen ~ hessegeti el a gondolatot a dupla konyak. Hozzáfog a kávéhoz, talán érzi, hogy hosszú éjszakája lesz, de mindenképpen szórakoztató. Az élet meglepte egy ajándékkal, amit gyermeki örömmel fog majd bontogatni, ő már eldöntötte, legalábbis fejben. A hölgy átható tekintetétől kísérve, újabb rendelés érkezik, ezúttal még erősebb a dupla konyaknál és Zoltánnak már az is sok volt, de még maradt benne annyi tartás, hogy illedelmesen koccint a barnával.
- Egészségére höl...szólíthatom Észtveszejtőnek? Igyunk a következő körre! - javasolja némi hátsó szándékkal és pajzános csillogással a szemeiben.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. augusztus 26. 23:03
Hozzászólásai ebben a témában
Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
látogatóban a pultnál
Írta: 2014. augusztus 26. 23:02
 | Link
Várkonyi Zoltán

Úgy tűnik, az idegen tökéletesen érti Lilla jelzéseit, mi több, nem rest viszonozni azokat. A nő elmosolyodik, miközben lepillant a pult felé, s addig nem is emeli vissza barnáit az úrra, míg az nem fejezi ki újfent az iránta való érdeklődését. A kérdéseken egy pillanatig elréved, majd bohókásan vonja meg vállait, és mint egy éretlen, magát kereső tinédzser, úgy kuncog fel.
- Félreért - javítja ki társaságát, arcán vidám görbület húzódik. - Nem vagyok őrült. Soha nem jártam bulizni, nem viselkedtem furcsán, vagy úgy, hogy mások azért megszóljanak. Mindig jó lány voltam, egész életemben a könyveimmel, a leírt alakokba bújva éltem ki magam. Most viszont...
Elharapja mondandóját, hiszen még ő sem tudja, mit is szeretne pontosan. Kitörni az eddigiekből, elege volna a megszokásból? Vagy ez az egész csupán bánat lenne valami miatt, aminek oka még előtte is rejtély? Gondolatai csupán elméjében születnek meg, nem mondja ki őket hangosan, és nem is ragad meg mellettük. Ismét rámosolyog Zoltánra, és a következő kérdésre kissé összevont szemöldökkel felel.
- Skorpió vagyok, november hetedikei - mondja, s eszébe jut, hogy mit olvasott erről a jegyről anno egy női magazinban: érzékeny, filozofikus jellem, határozott gondolatokkal és vágyakkal, emellett sok embernek titokzatossá válhat, szexuális típus. Bár nem hitt az asztrológiában, jóformán átverésnek, és felesleges tudományágnak tartotta, néhány sor igazán passzolt hozzá. Hiába, a nők sok mindent elhisznek, még egy-egy hóbortos öregasszonynak is, akik az utcákat járják, és sikeres jövőről beszélnek. Lilla sokáig néz maga elé, csöndesen merengve horoszkópján, és a hitéleten, az emberi ostobaságon. Istenfélőként ilyesmi meg sem fordulhatna fejében, mostanság viszont többször kapja magát azon, hogy eddig fel nem tett kérdéseken rágódik. Mikor Zoltán tekintetét magán találja, azonnal visszatér a jelenbe, hogy nőisége újfent előtérbe kerüljön.
- Most ne gondolkozzon - feleli halkan a másik megjegyzésére, majd hangosan felnevet a hozzáintézett bókra. - Észveszejtőnek tart? Mert akkor tényleg szükségem van egy újabb körre.
Normális esetben csak nagyon nehezen enged bárkit is közel magához. Az ismerkedési fázis általában hosszú hetekbe, olykor hónapokba torkollik, most viszont itt ül mellette egy idegen, aki a horoszkópjáról érdeklődik, valószínűleg teljesen bolond, ő meg kacér pillantásokat küld felé, és tömény alkoholt iszik vele. Mindannak ellenére, hogy pontosan tudja mire megy ki a játék, s belegondolva, nem is biztos, hogy a férfi volt a kezdeményező fél, élvezi a kialakuló helyzetet. Odafordul Zsigmondhoz, és kér tőle még egy kör finomságot. Az egyiket áttolja a pult másik végébe, míg sajátját kezébe veszi, és némileg félrebillentett fejjel keresi a Zoltánnal való szemkontaktust.
- Igyunk egy ferde este kezdetére, és egy kedves ismeretség indulására! - mondja, és a koccintás után fel is hajtja pohara tartalmát. Az ital gyorsan áramlik végig testében, hatását fejében és karjaiban is érzi, zsibbadó tagjai jelzik neki, hogy kezd becsiccsenteni, míg rúzsos ajkai folyton-folyvást negédes mosolyra húzódnak.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 26. 23:45 | Link
Szórakozottan kevergeti a kávéjában haldokló, egy szerencsétlen kockacukrot, gondolatai viszont egészen máshol járnak már. A nő bájos kacérsága elvarázsolja, és még a maradék tiszta tudatával szögezi le magában a tényeket, hogy az estéje jobban nem is alakulhatott volna. Ahogy partnere kuncog a hozzá intézett kérdésén, öntudatlanul is megmozdul valami a belsejében. A szívét most kihagyja a játékból, csak az érzékek vezetik, éljen a testiség, legalábbis most még ezt gondolja, aztán ki tudja mi lesz belőle. A ma esti horoszkópját még nem nézegette, mindenesetre érdekes lesz- fordul meg, több minden más között ez is a fejében. A nő jelzései egyértelműek, Zoltán is igyekszik beleadni, amit ilyenkor kell, nem vallhat szégyent. Egy pillanatra még Keiko is megfordul a fejében, aztán delete, már csak a mellette ülő szépség létezik számára. Beütött az agykrach.
- Akkor mi rokonlelkek vagyunk, szintúgy vagyok én is. Én is jó fiú vagyok - kacsint is hozzá egy rendeset, nehogy a lány ne értse, közben buzgón bólogat. Mi mindent szabadít fel benne az alkohol...maga sem ismerne magára. Közelebb húzza a székét a barnához, mintha csak ott jobbak lennének a fényviszonyok vagy a csillag fényszögkapcsolatok ott váltanának oppozícióból konjunkcióba, szóval csak természetesen, majd érdeklődve figyeli tovább a tüneményt, lassan homályosuló tekintettel, mint a rajzfilmekben, mikor dollárjelek ugrálnak a szereplők szeme helyén, csak nála nem a pénz dominál...mondhatjuk, hogy jojózik a szeme? Ááá, ne legyünk ennyire póriasak, csak diszkréten, elvégre Zoltán úriember.
- Figyelemre méltó, jegyzi meg ködösülő elmével, mivel a skorpió jegy vonásai közül, csak a szexualitás maradt már meg, de ennyi bőven elég volt neki, hogy tüzesebb tekintettel viszonozza a lány szende pillantásait.
Nem gondolkozom, nem is tudok, ennyi itallal a fejemben, na meg, ha így néz rám egy csinos hölgy. Ne haragudjon a szemtelenségemért - mondja némi észt pumpálva az alkohol helyére, ami rövid időre sikerül csak, végleg elengedi magát és hozzáteszi
- Az ön őrültsége ragályos, rám is átragadt - szól vigyorogva, remélve a bombaság veszi az adást.
- Igyunk, de ez a kör az enyém! - utasítja a csapost, majd újra a hölgyhöz fordul, koccintanak.
- Olyan nagy a hangzavar - hajol közelebb a nőhöz - akar velem konjugálni? Táncolhatnánk, majd dúdolok a fülébe. Mit szól hozzá? -
Hozzászólásai ebben a témában
Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
látogatóban a pultnál
Írta: 2014. augusztus 27. 10:08
 | Link
Várkonyi Zoltán

Vidám nevetése úgy válik egyre hangosabbá, ahogy oldódik benne a mámor, ezáltal engedi el ő is a rá olyannyira jellemző gátlásokat, és a feszültséget, ami faluban tartózkodása óta beette magát testébe.
- Miért nem hiszem el, hogy jó fiú, hm? - kuncogja a férfi arcába, miközben az előtte álló megüresedett pohárka szélét kocogtatja. Nem hisz a másik nem hűségében, a kapcsolatok tartósságában, és bár szülei, házasságuk megromlásának ellenére is együtt maradtak, Lilla pontosan tudja, hogy mint édesanyja, úgy édesapja is másra vágyik. Kacéran pillant fel Zoltánra, aki leplezetlenül falja csinos ruhakölteménybe bújtatott idomait. A nő más esetben zavarba jönne, és minden bizonnyal rákvörössé válnának orcái, ám most csak még inkább mosolyog, majd nevet, ahogy az úr közelebb húzódik hozzá. Ismeretségük igazán hamar elérte azt a szintet, amikor már nem biztos, hogy van megállás, vagy akár visszaút, és a nő abban sem biztos, hogy van, amit nem akar társaságával.
- És kérem, árulja el nekem, mit tudott meg rólam azáltal, hogy megsúgtam: skorpió vagyok - húzza az időt csillogó szemekkel, s közben arra gondol, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Sokkal könnyebbnek tűnik megadni magát egy kedves idegennek, mint egy ismerősebb férfinak, aki akár már a tanév kezdete óta jelen van életében. Ennek az estének, és vele együtt Zoltánnak valószínűleg nincsenek elvárásai a továbbiakkal kapcsolatban, nem kell megfelelnie a hétköznapokban, egyedül csupán most kell nőnek lennie, aki úgy enged a másik közeledésének, hogy közben úgy érzi: ő irányít. És ez így is van. Mert ugyebár mindig a nő választ. Noha van, hogy nem a leghelyesebb döntést hozzák meg, aztán pedig sírnak a rossz karma és kegyetlen sors miatt, ez az este még belefér.
- Egészségére! - koccint az időközben megérkező újabb pohár jeges itallal, majd ő is közelebb húzódik társaságához. Elbódult mosolya végig ajkain ül, teste és lelke egyaránt ellazult, könnyű prédájává válva Zoltán kedves szavainak. - Ha nem csal az emlékezetem, és a konjugálás azt jelenti, amit gondolok, akkor igen, vigyen táncolni.
Hangosan nevetve beszél, s míg cipellőinek sarkai leérnek a padlóra, beletámaszkodik a férfi egyik combjába, s felhajtja az utolsó kortyot is. A poharat a pultra teszi, s nem túl biztos lábakon, de elindul a táncparkett irányába, kedves mosollyal hívva maga után az asztrológust.
- Na, jöjjön már, mert még a végén elesek - kuncog saját becsiccsentett valóján, és Zsigmondnak integetve kér maguknak kellemes zenét.
Utoljára módosította:Wessinger Lilla, 2014. augusztus 27. 10:11
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 27. 11:30 | Link
Lilla

Régen történt már ilyen Zoltánnal, de független, azt tehet, amit akar és végül is ez az, ami őt életben tartja, a szabadsága. Fiatalabb korában Keikot tehernek és kötöttségnek érezte, de mára elfogadta a megváltoztathatatlant, ráadásul az ő hibája volt, elszállt az agya, vagyis hát lejjebb költözött két-három emelettel, ahogy most is. Józan gondolkodása összecsomagolt, intett egy pá-t és kezeit tehetetlenül széttárva, fejcsóválva távozott. Ő már itt tehetetlen, sugárzott arcáról a csalódottság. Zoltán ezt meglehetős megnyugvással vette tudomásul, sőt, ahogy az alkohol szintje nőtt, úgy örült neki egyre jobban. A nő kacér kihívása felborzolta érzékeit és egyre inkább belelovalta magát a kalandba.
- Az, hogy jó fiú vagyok, egy axióma, amit nem kell bizonyítani, de megtehetem, ha nagyon ragaszkodik hozzá - somolyog rejtélyesen, amitől a nőnek valószínűleg a hátán is felállhat a szőr a gyönyörűségtől. Van a férfiban valami sajátos, amit ha kiereszt, mint olvadt méz, vonzza a méhecskéket. Úgy hat feromonja a gyengébbik nemre, hogy egy erős igen lesz belőle. Zoltán már biztos benne, hogy az igen ezúttal sem marad el. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy reggel, ha kijózanodik, iszonyú zavarban lesz, és szégyenében el is bujdosik talán egy barlangba, ahol sérült önérzetét gyógyítgathatja. Pláne, hogy megtudja, a nő skorpió, erősen megmozdít ölénél valamit. Bizsergést érez egész testében és szinte már el is képzeli a dolog lefolyását.
- Hmmm - mormog elégedetten. - Tüzes, szenvedélyes, érzéki, pont olyan, ami egy férfit lázba hoz, egyszóval összeillünk - búgja a nő fülébe, bár nagy a zaj, azért nem akkora, hogy normális távolságból lehetetlenné tegye a társalgást. A közelséget kihasználva beleszippant a hölgy parfümjébe, ami még jobban bevadítja. Felhajtja a maradék, kihűlt kávéját, aztán az italért nyúl, de a nőét veszi el, és abba iszik bele, közben mélyen a szemébe nézve, igéző pillantásokkal főzi tovább. A sajátját a barnaság elé tolja, kedves nógatással, hogy ő is kövesse a példáját!
- Magácska jó asztrológus növendék lenne. Volna kedve különórákra nálam? - teszi fel a kétértelmű kérdést. - Semmi kötelezettség, csak látom, hogy tehetséges, vétek lenne hagyni nem pamlagon heverni. - Ezt már a táncparketten állónak mondja, mert Lilla trillázva perdül középre és őt hívja.
- Röpülök, remek támogató hírében állok. Nem hiszi? Maga kis hitetlenke. Mindent bizonyítanom kell? - Odaugrik mellé, derékon ragadja, úgy tesz, mintha zuhanás közben kapná el, ezáltal lehetősége nyílik, hogy átkarolja.
- Vigyázzon, még belém esik! - vigyorodik el saját hülye viccén, és szorosan karolva továbbra is, táncba viszi a nőt, közben kezeinek csak a jó ízlés szab határt.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed