34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 14. 11:19 | Link

Izabella

- Még két vajsört. Nincs valami ütősebb? – nézek rá minden szeretetemmel, amitől egy kicsorbult bögre is tovább repedne. Egyébként is, ami szeretet lakozott bennem, azt a Leonie nevezetű képződmény teljesen lemerítette, visszatérése bizonytalan ideig szünetel.
- Minek neked kettő kisfiam? – kérdezi a pultos, amire már muszáj pálcát húznom, mert úgy látszik ez a kastély és a környéke el van átkozva az idiotizmus mélyen gyökerező fájával. Végül csak félig kerül elő a pálca, nem ér annyit, hogy balhé legyen, visszacsúsztatom a helyére.
- Mert kértem. Fizetek, nem tök mindegy az magának? Kérhetnék százat is – kivágok a pultra egy marék aprót, ami ránézésre is legalább tíz vajsör ára. A pultos gyorsan – naná! –besöpri a pénzt és hoz két sört még, meg valami sárgásabb folyadékot. Biccentek neki kelletlen fejjel, majd leülök az egyik asztalhoz. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnek a kéregetők, de úgy néz ki, ma elmarad a hősködés, talán tudják, hogy ki vagyok. Szerepeltem már pár újságban, a pletykalapok imádják apám családjáról a szaftos infókat, én pedig eleget adtam nekik. De pont nem tud érdekelni, hogy ki mit gondol. Most sokkal nagyobb a probléma, mivel a szösszencs nem talált semmit, hogy kibújunk a házasság alól. Pedig tényleg, szívből utáljuk az egészet, egymást is, ez csak egy rossz vicc, amit apáink „okosan” kitaláltak. Jó, végül is Lyra, meg én sem tehetünk róla, szóval őt nem annyira utálom, de a kékbe vetett kevés hitem is szertefoszlott, amikor megláttam a fancsali fejét a rossz hírrel. De majd még tovább keres, meg minden, mondta, én meg csak legyintettem. Majd beszóltam kettőt, ő meg elviharzott, és ezzel rövidre is zártuk az aznapi összejövetelünket.
Lehúzom a sárga italt, majd egyből köhögni kezdek. Öcsém, ez mérget itatott velem, Lyra de rohadt szerencsés lett! A cucc úgy marcangolja a torkom, mint mantikór a szűzlányt, ráadásul teljesen lever a víz. Gyorsan elkapom az egyik korsó sört és inni kezdem. Szerencsére enyhül a fájdalom, és megfulladni sem fogok, mindjárt jobb kedvem is lesz. Persze páran röhögnek, de sosem foglalkoztatott a pórnép.
Most viszont, hogy rendben vagyok, ideje körülnézni egy kicsit. Van pár csajszi, akivel lehetne szórakozni valamit, de semmi komoly, vagy párral vannak.  Remélem, számomra is akad majd valami szórakozni való, bár ez a kocsma elég züllött ahhoz, hogy egy jó kis verekedés bármikor kitörjön. Csak várni kell még, gyerek az idő.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 14. 14:36 | Link

Zétény
Outfit


Ma a szokásosnál is keményebb ébresztőm volt, a juhászkutya, aki a szobám egyik sarkában elhelyezett kosárkában lakott, hangos ugatással adta a tudtomra, hogy már elmúlt fél hét és jó lenne kikászálódnom az ágyból. Szívem szerint a jó meleg szobámban maradtam volna, de ha nem hallgattattam volna el a kutyát, akkor biztos, hogy az egész Levitát felébresztette volna a hangos ugatásával. Ezért kelletlenül, de kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és levittem futni. Én ma kihagytam a testedzést, elég volt nekem a kviddics. Amióta prefektus lettem, egyre fáradtabb voltam, így most is, amikor vártam, hogy Vatta kiszaladgálja magát, összefont karral ásítoztam a kastély egyik fala mellett. Egy elfojtott ásítás után Vatta megjelent mellettem, én pedig dideregve indulhattam vissza a kastélyba. Visszaérve a szobába nem is akartam kimenni onnan, hiszen már sikerült meggyőződnöm arról, hogy mennyire hűvös volt odakint, de hatalmas balszerencsémre ekkor megpillantottam egy baglyot a zongorám tetején csücsülni, előtte pedig egy levélke feküdt a kották tetején. Fogalmam sem volt róla, hogy még is hogyan sikerült neki bejutnia, mikor az ajtó és az ablak is nyitva volt, de a figyelmem most épp lekötötte az a levél, amit a madár hozott. Miután kiengedtem az ablakon, feltéptem a borítékot és kihalásztam belőle a kissé gyűrött lapot, amin pár sorban az állt, hogy jelenjek meg pontban délután kettőkor a csárdában. Ötletem sem volt, hogy ki küldhette, és anyuék is mindig azt mondták, hogy ne álljak szóba idegenekkel, de túlságosan is kíváncsi voltam, így a kutyát a szobába zárva elindultam kifelé a kastélyból.
Így történt tehát, hogy most a csárda előtt lépkedtem és azon gondolkoztam, hogy miről fogom tudni felismerni az illetőt, hiszen a levélben konkrétan semmit sem írt, hogy kit keressek, csak annyit, hogy jöjjek a csárdába, kettőre. Most, pontban kettő órakor, benyitottam az ajtón, amit a belépésem után rögtön be is hajtottam. Odabent hasonló meleg fogadott, mint a Levitán belüli szobámban, csak hogy itt nagyobb hangzavar volt, mint a kék házban. Még sohasem voltam a csárdában, így ésszerű volt, hogy már az ajtóban megtorpanva mindent végi szerettem volna nézni, de a tekintetem megakadt egy fiún. Az egyik, hátrább elhelyezett asztalnál üldögélt, egymagában, két vajsörrel maga előtt. Kíváncsi tekintetem rögtön elködösült és átalakult gyanakvóvá: most kezdtem sejteni, hogy csak ő lehetett az, aki a levelet küldte. Ha jól emlékeztem, akkor a neve valami z betűs, de hogy mi, az pontosan nem jutott eszembe. Erőt vettem magamon, elkaptam a tekintetem és beljebb lépem. A pultnál ülő férfiak közül páran rám néztek, én viszont nem voltam hajlandó visszanézni rájuk, csak elindultam a fiú felé. Tudtam, hogy valahonnan ismertem, de most hirtelen nem ugrott be. Járőrözések...? Tanórák...? Még is mi miatt ismerős a neve? Az agyam az egész odaúton ezen járt, de csak nem sikerült rájönnöm, hogy kicsoda ő valójában. Abban viszont most már biztos voltam, hogy ő küldte a levelet. Nem tudtam, hogy miért, de biztos, hogy ő volt. Valahonnan tudtam... Ahogy elhaladtam a pultnál ücsörgő férfiak mellett, nem volt bátorságom rájuk nézni, inkább az asztalokat figyeltem és azt, hogy az ismeretlen merre is ült le. Mögöttem, páran már részegen csapkodták a pultot és még több alkoholt kértek, én pedig próbáltam nem rájuk figyelni. Már egyre közelebb kerültem az asztalhoz, amikor meggyorsítottam a lépteimet, néhány pillanat múlva pedig már ott is álltam mellette. Kérdő, kissé ijedt és kíváncsi tekintettel fürkésztem a fiú arcát, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, kihúztam a vele szemben álló széket és lehuppantam rá. Zétény...
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 14. 15:09 | Link

Izabella

A helyzet az, hogy magam sem tudom már, hogy miért jöttem ide. Arra emlékszem, hogy volt valami célja azon kívül, hogy a sok idiopatát elkerüljem – ez sem a legjobb hely erre, de legalább nem kérdezgetnek -, de, hogy pontosan mi volt az ok, már a feledés homályába veszett. A lényeg, hogy itt voltam, nem szóltak hozzám nagyon, vagy, ha igen, el tudtam küldeni őket oda, ahova már nem kívánkoztak. Viszont, amióta elmúlt a maró hatása a lötyinek, az utóíze belemászott a torkomba, felragadt a szájpadlásomra, és határozottan jó gyümölcsíze van, olyan, mint egy hamvas baracknak. A sör is megmentett, így nem égtem be a törzsvendégek előtt nagyon. Nyilván a véleményük továbbra sem oszt, vagy szoroz, de azért mégis… Farkas Zétény nem egy pipogya alak, mint láthatják hölgyeim és uraim. Ha pedig már a hamvas baracknál tartottunk, felnéztem az ajtó nyílására és megpillantottam egy fiatal lányt. Na, hogy ő mit keres itt, arról fogalmam sincs, de már előre szórakozom azon, hogy mit fognak leművelni az éhes disznók vele. A kocsma férfitagjainak – tehát az itt lévők 80%-ának – feje mágnesként pozícionált a szép arcú, és dús hajú lányra, aki tétova mozdulatokkal elindult befelé. Mivel az arcán is látható volt, hogy keres valakit, gyorsan szét is néztem, de senki olyat nem láttam, akivel haverkodhatott volna, vagy az ő korosztálya lenne. Picit volt fiatalabb nálam, de amúgy is, mit keres itt egy ilyen csajszi, aki úgy illet ide, mint Deák Bill Gyula a minidiszkóba. Aztán meglátott engem és el is indult felém, mintha felismerés szikrája csillant volna a szemeiben. Heh, hát talán ő is hallott már a nagy múltú és dicsőséges Farkas családról, lehet, hogy olvasott rólam. De honnan a fenéből tudta, hogy itt leszek, nagyon rámenős a kicsike. Mivel a tekintetek továbbra is felé fordultak, a lány megszaporázta lépteit, majd hirtelen leült velem szembe.
- Velem van a kiscsaj, lehet visszatérni az értelmetlen életetekhez – vigyorogtam pár töklé agyú marhafejűre, persze nem mindenki vette a lapot és keménykedni akart. Viszont a kocsmáros igazi businessman, és leállította a hőbörgőket valamivel. Én erre felemeltem felé a korsót, majd visszafordultam a szép arcúhoz.
- Csak nem miattam jöttél szőkeség? Ha már itt tartunk, miért? És szívesen… - utalok arra, hogy megszabadítottam a falu mocskának azon nagy részétől, akik itt tengetik haszontalan életüket.
- De azért örülök, hogy jöttél, már kezdtem unatkozni, és… állj! Te ugye nem vagy eridonos? – nézek rá kissé félrebillent fejjel fixírozva őt. Ez egy fontos kérdés volt, mert ki tudja a mai világban, hogy milyen elvetemült háztársai lehetnek egyes diákoknak. Az is lehet, hogy a vörös törpe nagy cimbije a csaj és valami nagyon okosat akar mondani, amire én nagyon nem vagyok kíváncsi.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2014. augusztus 14. 15:21
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 14. 16:07 | Link

Zétény


A kíváncsiságtól tágra nyílt szemekkel kutattam az emlékezetemben és közben próbáltam rájönni, hogy honnan olyan nagyon ismerős. Semmi sem ugrott be, hát persze. Az agyam folyton olyankor blokkol le, amikor nem kellene, mint például most. Abban viszont még az ajtóban álláskor, az idejövetelkor é a széken ülve is biztos voltam, hogy ismerem... csak nem tudtam, hogy honnan. Pedig valószínűleg nem azért hívott ide, mert csak kinézett a folyosón és el szeretne csevegni velem egy csárdában, mi bűzlött a részegektől. Elfintorodtam erre a gondolatra, de az arcomra rögtön megdöbbenés ült, amikor a fiú megszólalt.
Még a hangja is ismerős volt. Ajj, nem tudom, nem tudom, nem tudooooom...Kétségbeesetten kutattam az emlékeim között, pedig nem voltam én ilyen feledékeny. Z... z... z... z, z, z, zéééé... Az alsó ajkamba haraptam, amikor a fiú hozzám szólt, aztán megráztam a fejem. Kezeimmel a piros szoknyaszerűséget gyürmöltem az asztal alatt, zöld szemeimet az övébe fúrtam, mintha így megtudhatnám, hogy kicsoda valójában ő. Újra biccentettem, amikor megkérdezte, hogy miatt jöttem-e. Talán nem ő küldte? Kérdő tekintettel pillantottam rá, közben még mindig azon gondolkoztam, hogy hogy is hívják. A kezdőbetű már megvolt, de mi a többi?
Kérdő szemekkel nemlegesen ráztam a fejem, amikor azt kérdezte, hogy Eridonos vagyok-e. Már miért lennék? Még mindig a szoknyámat gyűrögettem és most áttértem arra, hogy hogyan is szólítsam meg... vagy hogyan hozzam fel a levél témát. Először mutatkozzak be és beszélgessünk kicsit, vagy...
- Te küldted a levelet? - bizonytalanul fúrtam vissza zöldjeimet a szemeibe. Végül a második volt a nyerő, vagy is a "rögtön bökjük ki". Reméltem, hogy igenlő választ kapok, hiszen semmi kedvem sem volt magyarázkodva lelépni innen úgy, hogy akkor még egyszer el kell mennem a pultnál vihogó arcok mellett. Na nem, arra nem leszek hajlandó még egyszer... majd kikísértetem magam...
- Zétény? - bukott ki a számon a kérdés. Tudtam, tudtam, hogy tudom a nevét! Végre szembe jutott az illető neve és biztos voltam benne, hogy így hívják. Még az is dereng, hogy honnan tudom, de nem járőrözés alkalmából találkoztunk, nem is óráról, hanem Lyra miatt. Vele láttam egyszer és bár nem voltak túl kedvesek egymáshoz(félreértés ne essék, nem hallgatóztam, csupán csak meghallottam ezt-azt), még is látszott rajtuk, hogy már régebb óta ismerték egymást. Persze rögtön továbbsiettem, amint elhalkult a beszélgetés és jóval előttük már betértem egy folyosóra, így semmi esélye nem volt annak, hogy megláttak volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 14. 21:28 | Link

Izabella

Őszintén szólva nagyon jól szórakozom a zöld szemű csajszin. Ha a kocsma fekete, akkor ő volt a fehér, ahogy betipegett. Végül csak megtalálta a legjobb társaságot, akit csak kaphatott a környéken, így kénytelen voltam kedvesebbnek mutatkozni, mint ahogy azt eredetileg terveztem.
A gyors erőfitogtatás után – azért csak van mindig vezérhím a farkasfalkában -, ismerkedés helyzet gyorsan a tárgyra tértem. A vicc az öcsém, hogy ő is arra tért, és beugrott minden. Megláttam lófrálni a prefektuskisasszonyt a folyosón, aki a kék birkanyáját terelte fel a klubhelyiségük felé, és mondhatni megtetszett a hátsó fele is, nem csak a zöld szemei. Gyorsan küldtem egy baglyot, hogy látni kívánom, és ezért vagyunk itt, mind a ketten. Az megint más kérdés, hogy mit is szeretnék tőle igazán. Egyelőre nincs ötletem… illetve van, de azt hagyjuk későbbre.
- Én. Szóval az előbb igazat mondtam ezeknek – az utolsó szót olyan megvetően mondom, lesújtóbb már nem is lehetnék. Így is órákig fogok zuhanyozni, hogy mindettől a mocskoktól és légkörtől meg tudjak majd szabadulni. Mivel úriember vagyok, elé tolom a friss vajsört is, még bele sem ittam.
- Tudod a nevem, érdekes. Ez már valami, mondhatni. Honnan? A tiéd pedig… - nézek rá kérdően, mert a levélkére annyit írtam rá, hogy szőke, zöld szemű, levitás prefektuslány a címzett, az iskola szánalmas bagoly mégsem tévesztette el a címet. Kicsit kikapcsolom a külvilágot és nem mordulok rá minden egyes - halk, de csak annyira, hogy azért meghaljuk – beszólogatóra. Remélem, egy idő után elcsendesednek majd, nem akarom, hogy az én fényemen kívül, más barlangi sötétsége is felzaklassa a szöszit. Mivel a pultos is ide-ide pillant, még a mutatóujjammal csinálok egy kört a poharak felett, jelentőségesen az arcába nézve a kocsmárosnak. Remélem, hogy megértette a célzást, mondjuk hozhatna valamit rágcsálni is. Pár perc múlva ki is hozza az italokat, amíg én zöld szeművel társalgok, elégedett vagyok vele, kap még egy kis aprót, szinte oda sem figyelek mennyit nyomok a kezébe és miből, kit érdekel, csak hagyjon magunkra.
- Mit gondolsz, miért szerettelek volna látni? – tök normálisan kérdezem tőle, még egy kis élt sem teszek a hangsúlyomba. Kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy semmi komoly. Belekortyolok a sörbe és koccintásra emelem, ha ő is szeretné, hozzáüti, ha nem, én akkor is iszom még pár kortyot.
- Te ismered Lyrát? Mondhatnál róla pár dolgot, ő nem olyan bőbeszédű – hátradőlök és várom a beszámolót, ha lesz. Azért bízom benne, hogy többet tud róla, mint én, bár az nem nagy feladat. Az első beszélgetésen túl, csak néha „összemosolygunk”, meg váltunk pár szót, többnyire nem túl udvarias stílusban. Illetve ő nagyon igyekszik nem utálni engem, de láthatóan nehezére esik, én pedig nem segítek neki. Engem fogadjanak el, ahogy megillet, ne nekem kelljen máshoz igazodnom, öcsém. Azért így is kíváncsi vagyok a szöszi információira. Felkönyökölök mindkét kezemmel, megtámasztom velük a fejem és a szemeimet a zöldjeibe fúrom, úgy hallgatom őt.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 15. 19:08 | Link

Zétény


Most már teljességgel biztos voltam benne, hogy ő volt az emberem és vele kellett találkoznom. Még a nevét is sikerült kibogarásznom az emlékezetemből, szóval akkor már teljesen nyert ügyem volt. Az viszont még érdekelt, hogy még is mi a fészkes fenének hívott engem ide, amikor sokkal több és sokkal jobb dolgot is tudnék csinálni, mint a részeg férfiaktól hemzsegő, fülledt levegőjű csárdában. Ha már itt tartunk: miért nem a kastélyon belül hívott meg valahova? Most például egy jó meleg citromos vagy barackos, esetleg epres teával üldögélhetnék a szobámban, könyvhalmok közepette és magolhatnám, hogy az augurey-t miről lehet felismerni és a többi. Vagy például fejleszthettem volna a rajztudásom, zongorázhattam volna, vagy csak lehuppanhattam volna a kandallónk elé egy csésze teával és nézhettem volna ki a fejemből, ehelyett éppen itt ültem a Rellonos előtt és keményen a szemébe néztem. Na jó, nem olyan keményen, mint akartam, de volt a szemeimben egyfajta csillogás, amolyan: "gyorsan mondd, aztán megyek".
Az elém tolt italt nem is figyeltem, nem azért jöttem, hogy itt iszogassak, helyette tovább birizgáltam a piros szoknyám alját, közben pedig a fiút hallgattam. A koccintásra sem figyeltem, csupán azt akartam megtudni, hogy mit is akart tőlem. Mostanában egyre több Rellonos keresett fel ilyen-olyan okok miatt. Ott volt például Mihael... aztán a nővére, Michelle. Valószínűleg Noellel sem csak egy véletlen egybeesős találkozás volt, Zétény pedig... ő Michelle-l hasonlóan baglyot küldött és nem elrabolt. Egy pillanatra is rossz volt már visszagondolni ezekre a dolgokra. Mi van ha...? Egyre többen fognak jönni, végül pedig.. áhh, nem, nem hiszem. Közben az események zajlottak, az asztalnál már a pultos is járt, de kisvártatva el is tűnt, mi pedig egyedül maradtunk, ha nem számítjuk a pultnál csapkodó pasasokat és a tőlünk pár métere ülő párt, akkor egyedül maradtunk. A kérdésére csak megráztam a fejét, mert totál nem értettem, hogy még is miért hívott ide. Azonban nem kérdeztem vissza, mert volt egy olyan érzésem, hogy a következő mondata a válasz lenne a fel nem tett kérdésemre és így is lett. Zöld szemeim a fiún függtek, amikor lendületesen kiejtette a szavakat. Majdnem lefordultam a székről, amikor meghallottam a nevet és a "kérést". Nagyot nyelve újra megráztam a fejem.
- Ismerem, de... miért akarsz tudni róla? - teljesen nem értetem ezt a helyzetet. Egyszer láttam őket igaz, de akkor miért nem beszélgettek? Vagy most nekem még is mit kellene tennem? Ő ugye nem valami nőrabló, ugye? Olyan, mint Mihael...? A gondolatok össze vissza kavarogtak bennem, és a lehető legrosszabb feltételezések is előjöttek, amikbe inkább bele sem szerettem volna gondolni. Még én sem ismertem a lányt annyira, hogy bármit is mondhatnék róla. De nem is akartam igazából megszólalni, csak minél előbb kimenekülni ebből a csárdából, amit olyan nagyon pompásan állítottak be sokan. Közben sikeresen kiűztem a csúnya gondolatokat a fejemből és áttértem a menekülési útvonal tervezésére. Minél előbb tűnök el innen, annál jobb.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 17. 21:56 | Link

Izabella

Na, bebizonyosodott valami. Ezek a szőkék nem valami válaszolgatni képesek, főleg a csajok. Egy rahedli kérdést bombáztam az arcához, de sza… szóval, nem válaszol egyikre sem. Látom, ahogy gondolkodik, a vajsört visszautasítja, illetve le se tojja. Hát ember az ilyen? Pedig ingyen van tényleg, én fizetek, mi kell még egy csajnak? Tán térden állva kérdezzem meg tőle a dolgokat? Hátradőlök, hátha kizökkenti valami a nagy elmélkedésből, ami gondolom olyan témákat feszeget, hogy jó cipőt vett-e fel a felsőjéhez. Ránézve, tök mindegy, remélem, hamar rájön, hogy velem van, és illene valamit kinyögni.
Megtörik a jég, a háztársa iránt már van egy kis érdeklődése. Nahát-nahát, mi történt? A szfinx engedte használni a fejedet?
- Már mondtam. Keveset tudok róla, és ő sem beszédes. Viszont jó lenne némi infó, ha már ő kegyeskedik elzárni előlem mindent. Nyugi, nem érdekel, hogy milyen titkai vannak, csak úgy általánosan. miket szeret, meg milyen is ő valójában. Eddig eléggé mufurc volt – fejezem be, ennyit nem szoktam egy mondatba belesűríteni, de még én is hibázhatok. Lyra fontos nekem, akár akarom, akár nem. Mivel mind a ketten keressük a módját, hogy megszabaduljunk egymástól, ezzel nem lesz gond, de mi van, ha együtt kell élnünk? Jobb, ha felkészült az ember, minthogy későn tudjam meg, hogy a bal szemére vak. Hogy nézne már ki, ha szólnék neki, hogy a bal oldaladon kit látsz? Ő meg csak annyit mondana, hogy nincs ott semmi. Hehehe, ez már durva lenne, még jó, hogy a szép szemei megvannak, hiszen hogy nézne ki mellettem? Bányarémek kíméljenek, még szerencse, hogy apámnak és az övének is van ízlése, legalább egy valami, ami értékelhető ebben az egész baromságban. Kár, hogy ezzel a lista véget is ért.
- Azt is elmondhatnád, hogy miért jöttél el? El is utasíthattál volna, bár annak általában nem jó vége van. Fura, hogy eljöttél, főleg ide. Mondjuk, megnyugtatlak, ebbe a szánalmas kocsmába többet engem sem látsz – fintorogva, undorodva nézek körbe, ez tényleg egy koszfészek. Gyorsan beverem a sárga italt, mert az végül is nem is volt rossz. Nem szoktam inni, mert eltompítja az érzékeket, én mindig csak azért maradtam néhány haverral, hogy ha ők belekötöttek valakibe, akkor meg tudjam védeni őket, és néhány muglit kiiktathassunk az egyenletből. Közben nézem a csajt, és meg kell mondjam, az idő elteltével egészen megkedveltem a küllemét. Tetszik a hosszú haja és a smaragd szemei is vonzzák a tekintetet, kezdem megérteni a söpredék reakcióját.
- Nos? Válaszolsz? – kérdezem még egyszer, hagytam egy kis időt, hogy összeszedje a gondolatait. Ugye milyen rendes csávó vagyok?
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 18. 22:24 | Link

Zétény


Egyre nyugtalanított a gondolat, hogy mit is akarhatott ő Lyrától. Még én sem ismertem annyira a lányt, a Rellonost meg főleg nem, szóval kicsit - nagyon - meglepődtem, mikor róla kérdezett. Nem igazán akartam róla beszélni, mert hát ki tudja, lehet, hogy egy pedofillal ülnék szemben, habár nem néztem volna ki Zétényből, hogy az előbb említett lett volna. Azért még mindig árgus szemekkel figyeltem az előttem ülő minden mozdulatát. Nem lett volna jó, ha a következő pillanatban egy zsákban találtam volna magam és arra eszméltem, hogy kifelé cipelnek... brr...
Visszatérve a jelenhez, a Rellonos most már bővebben is kifejtette, hogy miért is akart tudni a háztársamról. Oldalra döntött fejjel hallgattam a szavait, amik most egészen lassan jutottak el a tudatomig. Mire rájöttem, hogy abbahagyta a beszédet, ő már belekezdett egy újabb mondókába, én viszont csak lesütöttem a szemeimet és újra a piros szoknyám szélét kezdtem el morzsolni. Azon gondolkoztam, hogy hogyan is tudnék kibújni ez alól az egész Lyra-téma alól. Most komolyan, csak ezért hívott ide?! Magamban eléggé dühös voltam, mert ehelyett a találka helyett most ülhettem volna a szobámban is a már kigondolt barackos teámmal. Vatta sem randalírozna most a szobámban, hanem a lábamnál feküdne és nézne ki a fejéből, vagy nem tudom.
- Azért jöttem, mert hívtál - válaszoltam, kihagyva a legelső kérését. Egyszerűen csak átsiklottam fölötte és nem törődtem vele, de tudtam, hogy vissza fog kérdezni rá. Ha nem csalt a megérzésem, akkor nem bújhattam ki a dolog alól. Zétény közben benyakalta a korsó vajsört, én viszont még mindig nem nyúltam a sajátomhoz. Inkább a fiú elé toltam a teli korsót, amit nekem szánt. Nem tudom miért, de kissé ellenszenves volt nekem a Rellonos. A tekintetét folyamatosan magamon éreztem, ami egy idő után kezdett nyugtalanítani. Fészkelődni kezdtem a széken, abbahagytam a szoknyám húzogatását, ijedségtől csillogó zöldjeimet pedig a fiúra emeltem. Megrezegtettem a pilláimat és halk hangon megszólaltam.
- Te miért akarsz tudni Lyráról? - tudnom kellett, hogy még is mi célja volt az információknak. Akár mennyire is személyes ügy lenne, ki fogom szedni belőle, hogy mit akar tőle. Csak úgy, nem fogok mesélgetni róla. Meg aztán nincs is mit... a kviddicsedzések, pár óra, a szünetek, a klubhelyiség... a tárnás "kaland"... az állatsimogató... ezek nem sok találkozások voltak, bár órákon és a szünetekben viszonylag sokat beszélgettünk, még mindig nem annyit, hogy bármit is megtudhatnék róla. Most pedig... Zétény is tudni szeretne róla egy s mást, de én még egy darabig biztos nem fogok beszélni a lányról. Még csak az kellene, hogy elrabolja és... vagy ki tudja mi célja lenne vele. Csillogó szemeim most már nem az ijedségtől csillogtak. Gyanakvó tekintetem szegeztem most már a fiúra és egy sóhajtás után az asztalra helyeztem, egymásra fektetve őket. Előredőltem, még is elég hely volt köztünk. Gondolataim folyton a "tárgyon" jártak... Lyra...
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 21. 11:27 | Link

Izabella

„Azért jöttem, mert hívtál.”
Ez volt az eddigi legjobb mondat, amit egy lány nekem mondott, még a végén megkedvelem. Igaz, hogy nem úgy gondolja, ahogy én, de az mellékes. Látom, ahogy vergődik, hogy miért hívattam a színem elé, megvallom élvezem az egészet, látom, ahogy a kis levitás fogaskerekek majd kitörik egymást.
- És minden idegen hívására elmész? Nem mintha nem értékelném… Kérsz valamit inni? – nézek rá újból, ha már semmisnek vette a vajsörös meghívásomat, ami lássuk be elég nagy érzéketlenség, öcsém. Főleg azért, mert én voltam olyan kegyes, és meghívtam.
Viszont azt látom, hogy fél valamitől, pedig eddig nem adtam rá okot. Nem baj az, ha tartanak tőlem az emberek, de, hogy egy csinos szőke egyből féljen? Az azért már túlzás. Persze, látom, hiába kérdezem, mindig egy másik kérdéssel jön elő. Csajok.
- Lyra a jegyesem – adom meg végül a választ a kérdésére, remélem voltam annyira kedves, hogy nem köptem a nevét és nem utálkozva mondtam az egész mondatot. Figyeltem rá, hogy ne így legyen, bár túl kedvesen sem. Azért mert Lyra jó bőr, még nem biztos, hogy jó csaj is, ami nagy különbség.
- Gondoltam, megtudok róla mástól dolgokat, meglepetéseket okozhatok neki – na persze, Farkas Zétény máris megy a boltba és megveszi a cuki kis rózsát, meg az angyal alakú tojást. De, hogy sikerélménye is legyen Izabellának, elmondom a valódi okot is, ha már idehívtam.
- Amúgy meg jól nézel ki, és ha nem kérdeznél vissza minden kérdésre, már elé is olvadtam volna bizonyosan – kacsintok rá, hát hiába, na. Tetszik a csajszi, főleg azért, mert látszik, hogy nem könnyű préda. Gőzöm sincs ugyan, hogy mit akarok tőle egyelőre, csak annyit tudok, hogy jól néz ki és nem egyszerű eset.
Ettől függetlenül nem lenne baj, ha a szösszencsről is kiderülne valami, bármi. Mert oké, hogy tiszta idegbeteg volt, amikor megmutattam neki a levelet és nem segítettem neki túlságosan, hogy jobban érezze magát, de nekem sem segített senki.
Kicsit belassult a világ, jobb, ha nem iszom még egy ilyen sárga izét, mert elkapnak a prefik, apám meg nem szeretné, ha folt esne a nevünkön. Bár én totálisan le…m, hogy mi kell neki, meg mi nem, hiszen már az is nagy szívesség, hogy a fia vagyok és nem löktem ki az erkélyről. Félrenyúlok, csak másodikra találom el a korsó „kapaszkodóját”, azért a vajsör már ki van fizetve, nem fogom itt hagyni senkinek. De egyelőre még nem iszom, csak nézem azokat a csillogó smaragdokat...
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 21. 17:12 | Link

Zétény


Idegesített, hogy a srác folyton engem bámult. Az oké, hogy velem beszélgetett, de attól még stírölhetne másokat is... zavartan pislogtam, közben pedig nagyjából körbenéztem a csárdában, de igazából nem is tudom, hogy mit vártam tőle. Nem hittem volna, hogy részeg varázslók fogják szebbé tenni ezt a helyet, de igazából nem is tudtam, hogy mire számítottam. Még sosem jártam ilyen helyeken és így most már talán okkal is mondta mindig anyám, hogy ne járjak ilyen helyekre, mert ki tudja, kik járnak erre. Brr... még belegondolni is rossz, hogy mire gondolhatott, amikor ezeket mondta. De hát az anyák mindig mindent összeképzelnek és utána elvárják, hogy te is azt hidd. Csak hogy én nem vagyok ilyen.
- Nem vagyok udvariatlan és reméltem, hogy nem valami öreg, pedofil fószer hívott ide. De ahogy látom, te nem vagy öreg, pedofil fószer. Vagy tévedek? - készségesen oldalra döntöttem a fejem és újra megrezegtettem a szempilláimat. - Nem iszok sört.
Közelebb hajoltam hozzá és lassan a kancsó markolata felé nyúltam. Megragadtam és elhúztam a fiú elől, mint valami gondoskodó anya. Még csak az kellett nekem, hogy lerészegedjen és én cipelhessem vissza a kastélyba. Arra viszont nem lettem volna hajlandó. Majd vagy felvergődik valahogy a kastélyba, vagy nem iszik többet. És maradjunk az utóbbinál. A korsót szépen az asztal szélére húztam, kezeimet z asztalra fektettem. Zöld szemeim még mindig a fiút vizslatták, ami azért volt furcsa, mert az előbb még én voltam rosszul attól, hogy engem nézett. Ajkaim lassan szétnyíltak és már belekezdtem volna a szentbeszédbe, amikor meghallottam...
- A jegyesed? - olyan hirtelen ejtettem ki a szót, hogy talán még a vécén ülő is meghallotta volna. Az alsó ajkamra haraptam és hátranéztem, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg mindenki minket nézett-e. Hát persze... Fújtatva visszafordultam a "leendő férjhez" és sóhajtottam egyet. Lehunytam a szemem és elsimítottam egy tincset az arcomból. Mire zöldjeim újra kétkedően a világot, vagy is inkább a Rellonost vizsgálhatták, addigra ő már újra megszólalt. Lassan megráztam a fejem és az asztalon doboló kezemre pillantottam.
- Hogy érted azt, hogy a jegyesed? - időt sem hagyva neki, már egy újabb kérdést szegeztem hozzá. - Te komolyan el fogod venni? Ezt ő is akarja?
Fogalmam sem volt a házasságokról ,csak annyit tudtam, hogy nehéz úgy élni. Anyuék is sokat vitatkoztak, sokszor az állatok miatt. Olyankor Vivivel mindig kimenekültünk a pajtába, felmásztunk a létrán és lefeküdtünk a szalmára. Lakott ott egy pici, fekete cica, aki olyankor mindig odabújt hozzánk és én őt simogattam. Anyuék persze sosem jöttek utánunk, de vacsorára mindig, mindketten megnyugodtak már. Zétény újabb mondatára felkaptam a fejem és kétkedően pillantottam rá. Még is...
- Hohó, zene füleimnek - a fejemet újra oldalra döntöttem és bevallom, nagyon is élveztem a helyzetet. Apámon kívül még soha senki nem mondott nekem olyan dolgokat, hogy jól nézek ki, meg szép vagyok és a többi. Megszoktam már, hogy senki sem bókolt nekem és most furcsa volt, hogy Ly leendő férje.. jajj, de nehéz ezt kimondani... még csak gondolatban is. Szóval, hogy ő... ilyeneket mondott nekem. Amikor a korsóért nyúlt, finoman a kezére csaptam és ha még nem nyúltam későn, akkor újra elhúztam előle a korsót.
- Már így is eleget ittál, elég volt - most komolyan, tisztára, mintha legalább is az anyja, vagy a szörnyen aggódó barátnője lettem volna. Chh, barátnője... vajon milyen lehet valakinek a barátnőjének lenni? Valakihez tartozni, aki szeret és megvéd, hogyha kell. Még ezt sem tudtam pontosan, hogy mi is az "együtt járás" lényege. Még sosem voltam senki párja, a jellememből adódóan. Sőt, talán soha nem is fogom megtudni, milyen érzés szerelmesnek lenni. Egy aprót rántottam a fejemen, szemeim pedig újra Zétényre irányultak. Úgy nézett rám, mintha elvarázsoltam volna. Mintha elvarázsoltam volna...
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. szeptember 2. 15:32 | Link

Izabella

A kiscsaj olyan hülyeségeket gondol, hogy csak kamillázok öcsém! Még hogy én öreg, pedofil fószer! Fújj, nem normális. Oké, az aranyvérű családokban előfordulnak furcsaságok, meg aberráltságok is, de ez egy normális család. Méghozzá nem is akármilyen, hiszen én is a tagja vagyok, az pedig már önmagában nagy kegy, nemde? De térjünk vissza szöszikéhez, mielőtt túlságosan elkalandozgatnak rossz felé a gondolataim. Amúgy kezdem bírni a csajt, mert még tartja magát, és nem húzott el erről a hányástanyáról.
- Hát, úgy nézek én ki, nyuszifül? Már ilyet gondolni rólam, félig sértő. csak azért félig, mert jól nézel ki – vigyorodom el, igazi Farkas-vigyorral. Nyilvánvaló, hogy lehengerlő a stílusom, ezt nem is tagadom.
- Ez csak vajsör, de rendben. Kérsz mást? – végül is ezt sem neki rendeltem igazán, szóval még jól is jött, hogy visszautasította. Lehet, hogy ráérzett, vagy éppen jó partit lát bennem, hogy majd meghívom mindenfélére. Persze, én bárkit meghívok, ha megkapom az árát. Amúgy meg az, hogy elveszi a vajsört előlem, elég meggondolatlan dolog.
- Én a helyedben visszaadnám – vészjóslón villannak asszonyokat megsirató szembogaraim, mert ad egy nem az övé a vajsör, ad kettő én fizettem ki, ad három még szomjas vagyok.
De ugorjunk át a témán, még van pár esélye, hogy ne könyveljem el olyannak, akit többet az életben nem fogok embernek nézni.
- Igen, az, király mi? Nem – adom meg a választ, mielőtt bármit is mondhatna. Attól, hogy nem tetszik nekem, még így van és Lyra a feleségem lesz, ha minden rosszul alakul. Egyelőre ez a legfőbb problémám az egész ittlétem közül, mondjuk már maga, hogy itt vagyok az is gáz. De ez van, valahogy ki kell hozni majd valami jót ebből, és mindent meg is teszek érte majd.
- Nos, ha minden nem jól alakul, akkor igen, elveszem őt. Nem, nem akarja – csak azt nem értem, hogy rám miért nem gondol senki. Én akarom? Dehogy! Semmi okom nincs rá, hogy elvegyem, hiszen nem is ismerjük egymást, és annyi jó csaj van itt, hogy miért ragadnék meg egynél, ilyen fiatal korban? Lehet, hogy Lyra is érdekelne, ha csak úgy meglátnám, mert nincs szégyenkeznivalója azon kívül, hogy levitás, de így, hogy megmondják nekem, hogy kivel kell lennem, már bocsánat, emberek ezek? Na, mindegy, ez még a jövő zenéje, most foglalkozzunk a jelennel a szép szöszi lánnyal.
- Óha, de még milyen zene lehet. Akkor el kéne mennünk legalább táncolni, nem? – emelgetem meg a szemöldökömet. Igaz, még délután volt, de pár óra múlva kezdődik az esti buli, és akkor belecsaphatunk a lecsóba. Ki tudja, talán, ha eléggé elvarázsolom a kiscsajt, még Lyráról is elkotyog némi infót. Egyelőre nem tűnik nagyon közreműködőnek, de látom, nem akarja, hogy igyak. Csak tudnám, hogy miért?!
- Hé, mi van, szabályt szegek, vagy mi? – nem mintha tudnám, hogy egyáltalán prefektus-e vagy sem, mondjuk teljesen mindegy. Nekem csak egyvalaki mondhatja meg, hogy mit csináljak, én magam.
- Anyuuu, ezt az egyet még, naaaa – imitált könyörgésem szerencsére semmilyen ismerősöm nem hallja. Persze lehet, hogy már dolgozik bennem az a sárga lötty, és azért nem vertem még én a kezére egy nagyot, ahogy azt alapesetben megtettem volna. Hiába, tényleg szép zöld szeme van.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2014. szeptember 2. 15:41
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. szeptember 5. 21:12 | Link

Zétény
Ne igyál, fiam!
Rolleyes



Kezdtem egyre jobban megbizonyosodni arról, hogy tényleg nem volt jó ötlet idejönni. Az első pár percben még úgymond szimpatikus volt ez a gyerek, de most... valami furcsa dolgot vettem észre rajta, de nem tudom, hogy mi volt az a furcsa dolog. Egyelőre nem szóltam, inkább próbáltam minél előbb szólásra bírni, ami hát... nem volt nehéz. Még bírtam a strapát, de ha továbbra is így fog viselkedni, akkor minél előbb ki kell találnom valamit, hogy miért is kell elmennem. Az, hogy fázok, elég jó indok..?
- Ne hívj így - morogtam a nyuszifülre. Komolyan, még csak most találkoztunk, nem kéne rögtön becézgetnie. - Most a külsőmről van szó, vagy rátérhetünk arra, ami miatt igazából hívtál?
Nem igazán szerettem, ha valaki mellébeszélt és ez most is így volt. A túl sok körítés csak eltereli a témát a tényleges tárgyról, amire később már vissza sem térnek. Én inkább azokat a helyzeteket kedveltem, ahol valaki egyenesen, de finoman mondja meg, hogy mit akar. Viszont most ez az egész mindenféle más nem volt nagyon jó dolog.
- Nem - feleltem egyszerűen. Nem inni jöttem ide és szerettem volna, ha ezt ő is tudja. És talán neki sem kéne már többet innia. Kis mérlegelés után elhúztam előle a korsót, amit már nem tudott megkaparintani, de sejtettem, hogy nem hagyja szó nélkül. Hát nem igazam lett?
- Nem vagy a helyemben - mosolyra húzódott a szám, smaragdjaim pedig rókaszem-szerűre szűkültek. Kisebbfajta szívrohamot kaphatott Zétény a sör miatt... nem értem, hogy lehet meginni ezt a löttyöt. Semmi jó nincs benne, bezzeg a teában és az epres limonádéban már több a jó, mint a rossz. Ezért is szeretem őket annyira... nagyon.
- Sejtettem - dőltem hátra, az ölemben tartva a poharat. Gyors témaváltás, nekem köszönhetően, most viszont tényleg szükségesnek éreztem. Most komolyan, a sörről és rólam fogunk beszélgetni? Nem szerettem magamról beszélni, pont. Nem is fogok, pont.
Ahogy a hátam nekiért a szék támlájához, újra hallottam, az eddig kizárt kívülálló dolgokat. A részegeket a pultnál, két lányt, akik beszélgettek, na meg az ajtócsapkodást. Egy különösen hangos bezárulásra összerezzentem, szemeim pedig hirtelen lecsukódtak. Néhány másodpercig lent tartottam őket, majd hirtelen felnéztem Zétényre. A poharat visszacsúsztattam az asztalra és megráztam a fejem.
- Nem táncolok - ma úgy látszik inkább adok rövid, mint értelmes választ. Kicsit kezdett már nyugtalanítani ez a folytonos kérdezősdi, hiszen ha tényleg Lyra miatt hívott ide, akkor rólam miért akar megtudni dolgokat? Mondjuk... nem érdeklődött még olyan sokat rólam, de hát ami késik, nem múlik... Sóhajtva újra előredőltem és rákönyököltem az asztalra, gondosan elhúzva a fiú elől a poharat. Az az egy pohár is megártott neki, hacsak nem mindig ilyen bolond minden nap.
- Nem... de akkor sem kéne többet innod - fújtattam. Egyáltalán miért is akartam én, hogy ne igyon? Hiszen azzal csak neki teszek szívességet, magamnak nem... kivéve azt az egy icurka-picurka dolgot, hogy az emberek részegen sokkal több mindenre képesek... és úgy látszott, hogy ebben a sörben volt valami, ami arra késztette, hogy igyon még... mert hát finom az nem lehetett...
- Ahh... - ráztam meg a fejem és felemelkedtem a székről. A korsót megmarkolva az egyik távolabb álló asztalhoz léptem és ráhelyeztem a poharat, visszafordulva pedig Zétényhez masíroztam és pillogva lenéztem rá. Nem volt nehéz észrevenni, hogy vagy a szemem, vagy a lejjebb található testrészeimet bámulta... most komolyan.
- Szeretnél még valamit, vagy mehetünk? - nem volt éppen a legkedvesebb, amit ma mondtam, de most már tényleg szerettem volna minél előbb eltűnni innen. Az előbb már megbizonyosodtam róla, hogy tényleg eleget ivott és elég volt neki, szóval akár fel is mehetnék a kastélyba. Itt viszont nem hagyom, ki tudja, mennyire inná le magát, valamiért...
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. szeptember 13. 21:52 | Link

Izabella
Fiam? De bátor valaki… Cheesy

- Jaj, ne haragudj – mondom neki tettetett elnézést kérő hangnemben. Nem igazán érdekel, hogy egy szöszi lelkébe mennyire tapos bele egy elszórt „nyuszifül”. Ahelyett, hogy örülne, mennyire kegyes vagyok, hogy aranyosan(!) becézem. Néha már megerőltető kimondani is ilyeneket, de talán ez a sárga lötty kihoz belőlem olyan dolgokat, amiket amúgy magamtól nem igazán tudnék.
Ráadásul visszautasítja a meghívásomat, másodjára. Miért mit szeretne, hogy könyörögjek? Ez elég vicces megközelítés a tárgyhoz, főleg velem kapcsolatban. Ha pedig jól megnézzük, láthatjuk, hogy rossz vicc, szóval nem fogok nevetni rajta. De, ha már kérdezett elmondom a sztori rá sem tartozó részét. Hiszen ki másra tartozna, mint a Black-Blonde-re és rám? Nem hiszem, hogy egyvalaki is van itt rajtunk kívül, aki felérhetne a rangunkhoz. Igaz, Lyra szóba áll bárkivel, ahogy nézem, de én… még csak véletlenül sem.
- Látom a szemtelenség eléggé kék tulajdonság. Nem is akarok a helyedben lenni nyuszifül – ha már mosolyog rám, mindent tudóan, most szépen visszakapja. Nehéz csak úgy felidegesíteni engem, de azt nem szeretné elérni, mert úgy jár, mint az a piros csaj, az a buggyant. Hála a jó szerencsémnek, nem hozott vele össze a sors azóta sem.
Lyra témáját gyorsan körbejártuk, legalább ebben hasonló a véleményünk. Senki sem akarja ezt a házasságot a két – vagy négy, ki tudja? – szülőn kívül, ami nem meglepő. Tudom, fontosak az ilyen házasságok, de van még pár tesóm, adják hozzájuk őt. Egészen jól ki lehetne használni a kis okoskát, ráadásul a partikon is meg lehet vele jelenni, hiszen csinos a kicsike, mint ez a zöldszemű itt. Kár, hogy róla nem tudni, hogy micsoda…
- Hát veled se könnyű, hallod-e – ingatom a fejemet, közben lemondok a korsó sörről. Tulajdonképpen le…m, hogy nem adja ide, mert, ha nem így lenne, már nálam lenne, ennyire egyszerű az egész. Az meg, hogy nem akar táncolni, már nem is tudom hova tenni. Akar valamit egyáltalán ez a lány?
- Igen, látom, hogy nem szeretnéd, ha innék még egy vajsört. Részegnek találsz? Max tőled részegülhetnék meg, nem ettől a lőrétől – kacsintok rá elmaradhatatlan Farkasvigyorral fűszerezve. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakciója, bár ha az eddigi mederbe folyik a beszélgetésünk, akkor nagy változást hiába is remélek. nyilván nem fogok sokáig próbálkozni nála, mert minek? Fonja be a pók a haját, aztán porosodjon a folyosókon, a jelvényét villogtatva. A poharam elviszi, persze közben rajta legeltetem a szemeim, na és? Mit gondolt?
- Hiába is akarnék bármit is, visszautasító vagy. Úgyhogy húzzunk innen a francba – vonom meg a vállamat és hirtelen felállok. Ez nem volt jó ötlet, mert az a sárga ital nem valami kis üdítő lehetett, és megszédülök, de nem véletlenül tanulok kung-fuzni, haláljó az egyensúlyérzékem, de még jobb a reflexem. Ezért meg is kapaszkodom villámgyorsan a hozzám legközelebbi dologba, aki Izabella. A kezét és a fenekét fogom meg, a fejem pedig a vállába ütközik. Tényleg nem sokat fogom, elengedem, amint lehet, de ki tudja, hogy ez milyen hosszú idő, de nem tulajdonítok nagy valamit ennek az egésznek.
- Nem baj, ha elkísérsz. Te vezetsz. Ja, és bocs – vigyorgok rá, és úgy tűnik a hátsófertály érintése józanító hatással volt rám. Nem beszélve arról, hogy megint lovagias vagyok, hiszen hagyom, hogy ő menjen előre.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. szeptember 15. 22:24 | Link

Zétény
Az vagyok Cheesy



Csak egy elnyújtott grimaszt sikerült magamra erőltetni az előttem ülő bocsánatkérésére. Tudtam, hogy nem gondolta komolyan, amit mondott - amit eddig mondott - de azért még is csak jobb lett volna, ha ezt az egészet tényleg komolyan veszi. Én sem jókedvemből jöttem ide és nem szerettem pazarolni az időm, addig viszont elmenni sem akartam, amíg meg nem tudtam az igazi okot. Igen tudom, furcsa logika, de ez van. Ilyeneken mindig így gondolkozok.
A sört elutasítottam és bevallom öröm volt látni az előttem ülő arcán lévő csalódottságot. Megemeltem a fejem, pupilláim enyhén kitágultak, egy tincs pedig az arcomba hullott. Kezeimet összekulcsolva az asztalra fektettem és még mindig gondosan ügyeltem rá, hogy sehogy se kaparinthassa meg azt a korsó sört. Elég volt neki ennyi.
- Mondom ne hívj így - szűkültek össze a szemeim, miközben a kezemmel összefogtam a haja, de csat híján nem tehettem mást, mint elengedtem szőke fürtjeim. Közben egész végig a fiú arcát fürkésztem és bármi olyan dologra utaló jelet kerestem, ami azt bizonyíthatta volna, hogy hátsószándékkal hívott ide és nem Lyra miatt. Na, akkor tényleg betelt volna a pohár és talán - felkiáltójellel - még a sört is az arcába öntöttem volna. Hmm, ezen olyan jó volt így elgondolkozni, csak hogy hát illúziórombolóként az előttem ülő személy volt olyan kedves, hogy megtörte ezt a "nyugis" morfondírozást.
- Hmm... - morogtam halkan. A pár perce az ölembe vett korsót visszacsúsztattam az asztalra és úgy döntöttem, hogy nem kell tovább háborúznom vele. Megnyugodott kissé, legalábbis én ezt reméltem... A táncolós kérdésre még a fejem is megráztam. Semmiképpen sem akartam itt, most és vele táncolni. Nem tudok, meg hát nem is akarok és ezen semmi sem változtathat. Pont.
- Tőlem? - szaladt fel a szemöldököm majdnem a homlokom tetejére. - Ezz..
Megakadtam a mondat, illetve a szó közepénél és inkább átcsúsztattam a korsót a másik asztalra. Visszaérve nem ültem már le, inkább csípőre tett kézzel megálltam az asztal mellett és pillogva méregettem a haját. Igen, a haját. Csak a haja volt az, ami úgy megfogott benne, de amúgy meg... a modorán lehetne csiszolni, az biztos. Közelebb léptem hozzá, mert ahogy kinézett az egyszerűen borzalmas volt. Mármint az ital miatt... Egy halk sóhajtással nyugtáztam, hogy felállt, de amit utána tett, azt már nem viseltem valami jól. Az még oké volt, hogy hátraesett, végül is sört ivott - nem is gondoltam volna, hogy a vajsör ennyire kiüti az embereket - de ahogy belém markolt, elszakadt a cérna. Erőteljesen rátapostam a lábára, de egy gúnyos mosolyon kívül nem mondtam semmit. Belül dühöngtem magamban és főleg az dühített, hogy itt maradtam eddig. Már számtalan lehetőségem lehetett volna lelépni innen én még is maradtam. Ez így utólag már nagyon rossz döntés volt.
- Gyerünk - sziszegtem neki halkan és megmarkolva a felkarját húzni kezdtem kifelé. Az ajtón nem túl kedvesen löktem ki, de azért még vigyáztam rá, hogy ne essen előre, vagy ami a még rosszabb: hátrafelé, vagy is rám. Amint kellő távolságban voltunk a csárdától egy falhoz löktem a fiút és már emeltem a kezem, hogy egy nagyon csinos pofon csomagot adjak át neki, amikor meggondoltam magam. Ehelyett csak villogó szemeimmel jeleztem neki, hogy ezzel túllőtt a célon.
- Te még is mit képzelsz magadról?? - nem emeltem fel túlságosan a hangom, de a nekem megszokott hangerőt már így is túlléptem. Karjaimat összefontam magam előtt és hátrébb léptem, mielőtt még valami ostobaságot csinálhatott volna. Na, abból elég volt a mai napra. Sóhajtva megráztam a tekintetem pedig a kastély és a fiú között ingáztak. Smaragdjaim folyamatosan cikáztak és mikor is az előttem állóra - vagy ülőre, ha összeesett, amin nem csodálkoztam volna - estek, továbbvonultattam őket. Már csak egy kicsi kellett volna ahhoz, hogy tényleg arcon csapjam. Ami azt hiszem be is fog következni, ha továbbra is így viselkedik...
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. szeptember 21. 11:11 | Link

Izabella
Na, most légy bátor! Wink

Felhorkanok. Biztosan ő fogja nekem megmondani, hogy én kit hogyan hívjak. Ez a lány még nem ismer engem, ez az egyetlen szerencséje, különben már biztosan felvilágosítottam volna arról, hogy hol a helye. Az más kérdés, ha felvilágosítanám, itt hagyna, én pedig unatkoznék, ami viszont senkinek sem lenne jó a későbbiekre nézve.
Felkacagok, amikor visszakérdez. Miért mit gondoltál, a vajsör taccsra tett? Még a saját jó tulajdonságaival sincs tisztában ez a szőke, ami azért nem jellemző a csinos csajoknál. Mindig tudják, hogy mikor és hogyan jelenjenek meg, és jaj neked, ha kritizálni kezded… bármijét, legyen az a ruhája, vagy a feneke.
- Nem, a részegtől a sarokban – intek odébb a fejemmel, ahol egy nő és egy fickó eléggé felkapott már a garatra, és az egész kocsma tudja, hogy mi lesz a beszélgetés vége. Biztosan nem legózni fognak, de ettől még undorítóan részegek, és hányni lehetne tőlük. Még egy pasinál jobban elfogadott ez – bár számomra visszataszító az is -, de egy nőnél… Már rég kivágtam volna a kocsmából. Tudom, nem ütünk meg nőket, de ahhoz úgy is kell viselkedni, mint egy nő.
Tovább szemrevételezem, mint szabadna Izabella idomait, amit gondolom észre is vesz, de valamiért nem tesz szóvá, túlságosan tapintatos a smaragdszemű.
Végül megunta a várakozást, és elvitte a maradék sörömet is, és kénytelen voltam távozni. Amúgy is kezdtem unni már, hogy semmire sem válaszol igazán, Lyráról pedig még annyit sem tudtam meg, hogy mi a kedvenc virága, esetleg színe. Szóval feltápászkodtam, és valaki kitolva hagyta a székét, amin megbotlottam. Ezért vesztettem el az egyensúlyomat, és kapaszkodóként pedig ott volt Izabella, hát így járt. Örülhet, hogy megérintettem. Viszont az öröme inkább harag volt, mert keményen beletaposott a lábamba.
- Én is azon járok, nyuszifül – nem, nem fogok kiabálni, még akkor sem, ha ilyen gonosz tekintetet próbál vágni, ami inkább vonzóbbá teszi, mint taszítóvá, de erről nem kell tudnia. Bírom a tökös csajokat, ő pedig már fel is húz és kipenderít a csárdából, vagy mi ez. Azért vannak ám határok kicsi lány, mégis mit képzelsz? Felröhögök, mert a következő pillanatban lendül a keze, majd ugyanezt kérdezi tőlem is, viszont van benne életösztön és nem vág képen. Megóvta őt a védőangyala, persze a falhoz taszajtásnak sem örültem, igaz, hagytam, hogy megtegye. hagy érezze magát felsőbbrendűnek, hogy megtapasztalhassa, milyen lenne az én helyemben.
- Figyelj kicsi lány. Nekem mindenhez jogom van. Például azt hiszed, hogy részeg vagyok, pedig a közelében sem járok. Szóval lehet, hogy azt gondolod, hogy neked is mindenhez jogod van, de ez koránt sincs így. Elnézést is kérhetsz az agresszivitásodért, úgy tudtam a levitások szelídebbek – vigyorgok rá, és ha megpróbál megütni, leszerelem.
- Elhívtalak, meghívtalak, kérdeztem. Te pedig igaz eljöttél, de visszautasítottál mindent, és lehetőleg nem válaszoltál, aztán még el is rángatsz a kocsma szeme előtt. És akkor megkérdezed, hogy mit képzelek magamról? – széttárom a kezeimet, de még nem fejeztem be, most jön a slusszpoén, szerintem kiakad, mint az ingaóra.
- Ha megcsókolsz, elfejtem neked, hogy ilyen rossz voltál – nézek komolyan a világító macskaszemekbe. Nem mondom, nem leszek a mai nap legszimpatikusabb embere, de hol érdekel engem mások véleménye? Azért a csókja nem jönne rosszul, ha már nagyjából egy órát jól összemelegedtünk. Nyilván nem így van, de nyilván kit érdekel?
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. szeptember 21. 12:48 | Link

Zétény
Inkább nem Rolleyes



Egyre jobban felhúzta az idegeimet ez a gyerek, pedig különben mindig azt mondták, hogy nyugodt lány voltam. Egészen addig, amíg el nem jöttem ide. Az első ok már a csárda: sosem voltam itt és vajon miért? Jó, azért, mert sosem volt időm, egyedül meg... úgy meg nem. Második indok: azt sem tudtam, hogy ki hívott ide, de legközelebb nem megyek sehová. Minimum egy kísérő nélkül. Komolyan, fel lehet valakit ennyire idegesíteni?
Már az, hogy nyuszifülnek hívott. Egy, ne becézgessen, kettő, nem vagyok nyúl. Jó, lehet, hogy ez egy szerelmespárnál elég édes, meg aranyos kifejezés egymás becézgetésére, de mi nem voltunk szerelmespár. Még csak a közelében sem voltunk, a srác vezetéknevét sem tudtam... A csárdában kezdett elég elviselhetetlen lenni a légkör, így muszáj volt valami menekülőútvonalat találnom, de előbb le kell rendezni ezt itt.
- Hah, nagyon vicces - ingattam a fejem. Mondjuk az a pár tényleg elég jól berúgott, szóval itt a második indok, hogy miért is kell gyorsan lelépni innen. Na és mivel én ilyen kedves vagyok, viszem magammal ezt is, mert attól függetlenül, hogy idősebb nálam, attól a vajsörtől kicsit meghülyült az biztos, szóval a további idiótaságaira nem vagyok kíváncsi... meg szerintem más sem.
Nem olyan könnyű nem észrevenni, hogy engem bámult, de ez ellen nem tehettem semmit. Nem fogok itt most elkezdeni kiabálni vele, ha megkérném, hogy nézzen mást, egész biztosan visszavágna valami gorombább dologgal, szóval inkább csak felkaptam a korsót és arrébb passzoltam az egyik asztalhoz. Na, innentől gyorsultak fel az események. Az egyik pillanatban még a csárdában tapostam a sárkány lábát, a másikban már a falhoz löktem és összefont karokkal - na meg veszélyesen villogó zöld szemekkel - ácsorogtam előtte. Azt hiszem most jött el az a pillanat, amikor tényleg alaposan helyre kéne pofozni a srácot.
- Nem, te figyelj... - vágtam volna közbe, de hát ő Zétény, ő mindent megtehet. A hegyi beszédre csak a szemeim forgattam, különösebben nem érdekelt, hogy mit mondott, hagytam, hadd szónokoljon még egy pár percig, ha leléptem, úgy sem fog többet keresni. Remélem...
- Nem vála... - kezdtem volna újra, amikor széttárta a karját és akkor... na, akkor jött a bombarobbanás. Szavai villámcsapásként értek, teljesen ledermedtem, szemeim kitágultak, ajkaim lassan szétnyíltak és csak álltam ott, úgy bámulva rá, mintha most tudtam volna meg, hogy megölt valakit. Nm tartott sokáig ez a hibernáció, a következő pillanatban szemeim újra a normális alakjukat vették fel, ajkaim szorosan összepréseltem és újra megingattam a fejem.
- Is... ismételd meg - sziszegtem újra olyan hangon, mint amikor a csárdában a lábára tapostam. Most szakadt el nálam a cérna és bár eddig jól bírtam - anyu szerint nekem jó idegeim vannak a hülyékhez, bár Zétény nem tűnt ostobának, sőt -, már csak tehetetlenül vártam, hogy mit reagál. Kezeim ernyedten a csípőm mellé zuhantak, szemeim rémülten Bambi-szerűvé váltak és csak álltam és vártam a halálos ítéletem...  
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. szeptember 28. 11:23 | Link

Izabella
Ugye felkísérsz? <3 Rolleyes

A csárda csendje nem olyan izgalmas, gondolom ezért kellett távoznunk idő előtt belőle. Mondjuk, egy csaj lehet gyengédebb is, mint, hogy megtapossa a lábam, majd kipenderítsem – persze mindenki tudja, hogy nem álltam ellen, nem kell bizonygatnom – az undorítóan piszkos helyről, és nagy hegyi beszédet zúdítson rám. Ha nem tudná, sokkal keményebbeket átéltem én hetente, vagy akár naponta is, amíg otthon voltam, szóval az ilyen próbálkozások nem is igazán hatnak meg, kicsit sem.
Viszont én is tudok tartani ilyeneket, sőt még jobbat is, mert igazam van, mint mindig. Kicsit ugyan kisarkítottam a jelenetet és kivettem belőle azokat a dolgokat, ami miatt így viselkedett, de az én szemszögemből simán lehet így, ahogy én előadtam. A kis prefi meg majd megtanulja, hogy a nagy Zével nem érdemes próbálkozni, hiszen nagyon kemény gyerek, amellett, hogy szép és szerény.
A másik az, hogy nem hagyom beszélni, mert még lány lévén kidumálná magát valahogy egy olyan dologgal, amire én nem is gondoltam. De nincs szerencséje beléfojtom a szót, minden egyes próbálkozásánál, sőt a végén lezárom egy váratlan fordulattal. Látom, ahogy a zöldszemű agyvize hirtelen forrni kezd és a fülére is rámehetett valami, mert nem hisz annak, amit hallott tőlem.
- Azt mondtam, hogy nyugodtan kiengesztelhetsz egy csókkal, mondjuk így – mivel sebezhetőnek tűnik, én pedig hála a nekem nagyon is gyors vagyok, megpróbálom én megcsókolni. Semmi extra, kap egy szájra puszit, azt kész. A pofonra felkészülök, de félre fogom ütni a kezét, hiszen igazam van, ahogy mindig is, de most tényleg. Aki nem hisz ebben, az nem érdemli meg a figyelmem sem. Ravszul vigyorgok a próbálkozás után, most már biztos vagyok benne, hogy nem fog elkísérni a Rellon bejáratához. Így jár az, aki szemtelen, meg megtapos, még akkor is, ha nem jelképesen.
- Nos, akkor elkísérsz a kastélyba, drága Izabellám? – érdeklődöm, beszúrva még egy kicsit a becézgetéssel, bár már az is lehet, hogy mire válaszolna, már elszaladt. Sosem értettem a lányokat, érthetetlen reakcióik vannak. Mindenestre, ha eddig nem zártam volna le az estét, ez a manőver biztosan betett neki. Végül is mindegy, egészen jó lett, pedig nagyon unalmasan indult.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. szeptember 28. 15:34 | Link

Zétény
Hát persze Rolleyes



Sokszor rájöttem már, hogy a Rellonosokban nem lehet megbízni, nem lehet hinni nekik és nem kell velük találkozni. Hogy miért? Hát mert a kis "összeröffenés" vége mindig az lesz, hogy valaki megsértődik és csapkolódni vagy kiabálni kezd. Az én esetemben mindkettő megtörtén szép sorjában. Már a csárdában nagyon pipa lettem Zétényre és ezt még az is fokozta, amit utána csinált velem. Nem elég, hogy folyamatosan bámult - az még oké lett volna, ha az arcom nézi - és megjegyzéseket tett, ennek tetejében még minden neki állt feljebb. A csárdából túl könnyű volt kirángatni és a falhoz lökés sem volt túl erőteljes, de hát ennyi telik tőlem. Nem vagyok terelő, így nem ütök erősen, de majd feltalálom magam... Nem lehet nehéz verés nélkül elintézni, hogy Zétény vegye komolyan a dolgot és ne bánjon így velem. Hmm, akkor viszont biztos megkérdezné, hogy hogy így? Talán túlságosan is kiismertem már ebben az elmúlt másfél órában... Ennek nem lesz így jó vége. Smaragdjaim vészesen villogtak, amikor a fiú újra beszélni kezdett, de most igazából nem is a szavai miatt akadtam ki nagyon.
- Mondju... - kezdtem volna bele a felháborodott mondatba, amikor hirtelen közelebb lépett és megcsókolt. Szemeim összeszorítva löktem el magamtól a fiút, aki így erősen nekicsapódhatott a falnak. Annyira koncentráltam arra, hogy ne nyissam ki a szemeimet, hogy már elhittem: ha csukva maradnak talán ez sem történt meg. Kezeim ökölbe szorultak, kedvem lett volna ütni, ütni, ütni. Fájdalmat akartam okozni neki, amiért ezt tette velem. Szemeim hirtelen pattantak fel, a kezem már lendült, hogy arcon csapjam, de elkapta a kacsóm. Elkeseredetten rántottam ki csuklóm a tenyeréből és most a másikkal próbálkoztam. Úgy gondoltam, hogy nem volt elég ideje arra, hogy felkészüljön ere a "támadásra", így ha igazam lett, akkor egy hangos csattanás után elég szépen bepirosodott az arca.
- Hogy... - hangom elcsuklott, kezem lehanyatlott, szemeim pedig becsukódtak. Megint azt hittem, hogy ezzel így meg lehet ezt oldani, de tudtam, hogy megtörtént. Megtörtént és ezt mindketten tudjuk. Nem tudok visszamenni az időben, nem tudom nem megtörténtté tenni, semmit sem tudok csinálni... Nem, nem, nem...! Egy könnycsepp gurult le lehunyt jobb szemem pillái alól. Mindkét kezemmel beletúrtam a hajamba és amíg hátrahúztam a fürtöket, smaragdjaim is kinyitottam. Pupilláim összeszűkültek, megráztam a fejem és kényszeredetten megpróbáltam rácsapni az öklömmel a mellkasára...
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. október 1. 10:40 | Link

Izabella
De meglepődtél Rolleyes

Elöljáróban elmondanék magamról valamit. Nagyon tehetséges vagyok, és irigyek rám sokan. De nem kellenek barátok, akik a pénzemért vannak velem, vagy csak a fényemben akarna tündökölni, ezzel ők is elhiszik, hogy érnek valamit. Igaz, nem is nagyon törekszem a barátságok megkötésére, mert a barátság=gyengeség. Egy baráttal sarokba tudnak szorítani, ha kell, kioszt, mert olyan napja van, csak azért, hogy később bocsánatot kérhessen. Meghallgat, de a barátság érdekében nem mindig mondja ki a véleményét, amit valójában gondol. Nekem, ha egyszer lesz igazi barátom, akkor az őszinteség lesz a legfontosabb és nem fog érdekelni, ha megbánt a véleményével, vagy én őt az enyémmel. Izabella pedig ilyen, megmondja, hogy mit gondol, még akkor is, ha az nekem nem tetszik. Ellenben nem az a barátkozós, nyílt fajta, már amennyire engedte magát megismerni. Nem beszélve arról, hogy azén módszereim nem mindenkinek tetszenek, neki főképp nem jön be az, ami vagyok. Így nem igen lesz belőle barátság, hiszen nem egyeznek a nézeteink sok mindenben, sőt ütköznek, ami nem sok jót sejtet. Amúgy nagyon karakán csaj, szóval nem rejti a véka alá az érzéseit. Tökéletes barát lehetne, de nem félek feltételezni, hogy nem sokat fog a közelembe tartózkodni ezek után.
Megcsókolom, mert jár nekem, és mert én úgy akarom. Persze nem igazi csók, azt megtarthatja a hercegének, csak jelzésértékű, hogy kiegyenlíthesse a számlát, amije velem szemben volt. Persze ellök magától, és lemerevedik. Tudom, tudom, ennyire jó volt. Sőt olyan jó, hogy még a könnyei is előkerültek, hát lehet ennél szebb vége egy randinak?  Igen, tudom, ő máshogy látja, de majd később rájön, hogy így érzett. Kész, a kiscsajnak annyi, lefagyott. Úgyhogy nekem is esik, én meg hagyom magam egy kicsit, majd leállítom, lefogom a karjait, és figyelek, hogy megrúgni se tudjon, főleg az érzékenyebb pontoknál.
- Csak egy csók volt, mit vagy úgy oda?! – megpróbálom megölelni, hátha az vigaszt jelent neki, ennyire nem akartam kiakasztani. Egy kicsit talán igen, de ennyire nem.
- Megyünk? Vagy inkább húzzak a francba és menjek egyedül, igaz? – indulok el lassan a kastély felé, otthagyva őt, ha nem akar velem jönni. Egészen érdekes kis este volt a mai.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. október 4. 16:50 | Link

Zétény
Mert te nem lepődtél volna meg. Rolleyes



Az események most már nem csak, hogy felgyorsultak, rögtön átcsaptak villámsebességbe és az idő csak úgy rohant. Az egyik pillanatban még betoppantam a csárda ajtaján és éppen azt kerestem, hogy ki is küldhette azt az üzenetet, a másik pillanatban már a vajsört húzogattam a fiú elől, mint valami macska-egér játéknál, most pedig már dühösen meredtem rá a csók miatt. A csók! Sosem voltam még ilyen dühös senkire, de tényleg. Még akkor sem, amikor Noel idegesített fel. Nem, az még mindig semmi volt ehhez képest. Még is hogy csókolhatott meg Nem úgy volt, hogy ő... és Ly... Na jó, kész, vége, elvesztem. Hogy gondolhattam azt, hogy ez a találkozó nem zárul mással, mint azzal, hogy valaki megsértődik, valaki dühös lesz, vagy... jó, arra még én sem gondoltam, hogy az lesz a vége, hogy megcsókol! Az pedig, hogy ő erre mit reagált, egyszerűen még jobban kiborított. Nem hiszem el, hogy ő nem érzi át, amit én most éreztem. De ó persze, hogy is gondolhattam volna, hogy ilyenekre képes? Hiszem neki csak az a fontos, hogy jó színben tündököljön és az már nem is számít, hogy mások mit gondolnak. Vagy esetleg azok mit gondolnak, akikkel ilyen dolgokat csinált? Az elkeseredett pofonom célba talált, azonban az ökleim már nem tudtam a mellkasához ütni, kezeimet leszorítva nézett rám. Dühös voltam, fájdalmat akartam okozni neki és nem csak egy pofonnal, vagy egy ökölcsapással. Lehet, hogy ez csak egy ilyen hirtelen fellobbanás volt, de akkor és ott tényleg arra gondoltam, hogy tönkre akarom tenni. Talán túl sok volt ez tőlem, de a gondolataim elszálltak már, nem is tudtam, hogy hol vagyok, hogy mit csinálok.
- Mit vagyok úgy oda?!?! Na nehogy most még neked álljon feljebb! - csuklóimat valósággal kitéptem a karjai közül, nem fogadtam el a nemleges cselekvést, ha nem akart elengedni, akkor a lába igencsak megfájdulhatott. Ajkaim remegtek, a könnycsepp eltűnt az arcomról és arra gondoltam, hogy Lyra ezt nem tudhatja meg. Nem tehetem ezt vele, akár mennyire is a kedves vőlegénye hibája, akár mennyire is löktem el magamtól, ez attól még megtörtént. Nem lehet visszacsinálni... Amikor Zétény elindult, kétségbeesettem kaptam el a karját és rántottam vissza.
- Ha bárkinek el mered... - nem fejeztem be a mondatot, úgy gondoltam, hogy a villogó szemek és az alkarjába mélyedő körmök eléggé meggyőzőek ahhoz, hogy tudja mit nem szabad csinálnia. Ujjaim egyre szorosabban zárultak a kezére, körmeim pedig valósággal felszakították a húst. Oké, ne rugaszkodjunk el nagyon a valóságtól, nem okoztam neki olyan nagy fájdalmat, de azért az nem valami kellemes, ha bárki belemélyeszti a körmeidet a kezedbe. Tudtam, hogy valahogy le fogja szedni a kezem az övéről, de a legutolsó pillanatig azt akartam, hogy érezze: nekem ez a csók mennyire fájt.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. október 4. 17:44
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. október 12. 17:55 | Link

Izabella
Záró(ra) Rolleyes

Jó volt, szép volt, de könnyen elrontható az emlék. Látom Izabellán, hogy nem tud felülkerekedni ezen az egészen, hogy megbántott. Igen, eléggé a lelkembe taposott azzal, hogy mindenfelől visszautasított, és csak magára gondolt, miközben én mindent megtettem, hogy jól érezze magát. Végül meguntam ezt a negatív hatást, és, hogy én kompenzáljam a dolgokat helyette kapott egy csókot, ami már alapvetően nagy kegy tőlem, hiszen nem osztogatom bárkinek. Lehet, hogy most tévedtem, még ez is előfordul néha nálam, igen.
- Nem áll feljebb, csak igazam van – ennyi és nem több. Nem fogok magyarázkodni egy olyan dolog miatt, ami nekem természetes, neki meg hű de nagy valami. Majd legközelebb megkérdezem, hogy szabad-e. Ha eszembe jut.
Teljesen kiakadt, tényleg, nem is gondoltam. Sír, és megakar verni - bár nem tudom, hogy ehhez, honnan vesz bátorságot, pedig azt hittem, hogy a levitások eszesek -, nyilvánvaló, hogy esélye sincs rá, én más súlycsoport vagyok. A helyébe pálcát használtam volna, ha már mindenáron kellemetlenséget szerezne nekem okozni, vagy legalábbis megpróbáltam volna. De ez a kétségbeesett kalimpálás, már kizökkent a jókedvemből, és inkább úgy döntök, hogy otthagyom, hagy főjön a levében.
- Gondolod, érdekel valakit is? Nem ezzel fogok kérkedni, hiszen amúgy sem egy nagy dolog. Ezt meg hagyd abba – na, most kihúzta a gyufát. A lányok legnagyobb veszélyét, a karmokat ereszti belém, ami lássuk be, nem annyira izgalmas jelen esetben. Mivel nem vagyok egy önkínzó típus, nem sokáig hagyom, hogy a bőrömet kapirgálja. Egyszerűen megpróbálom leszedni a kezét, és ha sikerül, félredobom, mintha nem is lenne a testéhez nőve. Lehet, hogy ez okoz némi fájdalmat neki, de nem igazán tud érdekelni. Izabella, nem szeretem a hisztis tyúkokat, ez van. Maximum levesben.
- Megnyugodtál pindur pandúr? Én visszamennék, ha őprefektussága engedi. Ha nem, akkor magára vessen – kicsit összeráncolom a homlokom, hogy érezze, nemigen van választása, csak éppen annyi, hogy velem tarthat, vagy kulloghat haza egyedül. Nagyon nem érdekel jelenleg, hogy mit akar, én már aludni, ennyi elég volt a lányokból egy napra bőven. Sőt talán egy hétre is, csak Lyrával fogok találkozni, annyi pedig elegendő lesz belőlük, hiszen ő, ha lehet, nemigen szól egy szót sem hozzám. Ennél több pedig nem kell.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. október 12. 18:30 | Link

Zétény
A szenvedés vége Rolleyes



Elegem volt mindenből, mindenkiből, az egész világból, Zétényből... igen, főleg rá voltam most annyira pipa, hogy nem is tudom mit csináltam volna vele. Ha Vivi ott lett volna most velem, biztos azt mondaná, hogy ne törődjek vele, nem érdemelné meg azt, hogy akár fájdalmat okozzak neki, semmit nem érdemelne meg. Én viszont nem voltam Vivi és nem azt tettem, amit ő mondott volna. Olyannyira dühös voltam, hogy akaratlanul is cselekedtem, amit cselekedtem. Totál nem voltam tisztában azzal, hogy mit csináltam, már csak azt láttam, hogy a körmeim a csuklójába mélyedtek, a szája pedig mozgott. Mintha mondott is volna valamit, de a szavak csak fáziskéséssel jutottak el a tudatomig. Nem, nem, nem! Akartam üvölteni újra, de nem ment. A torkom égett, egy szó sem jött ki a számon, miután körmeimet lerázta a csuklójáról. A durva megszabadításra csak lehunytam a szemem, sóhajtottam egyet és mire a fiú újra megszólalt, már hevesen a fejem ráztam.
- Tűnj el innen - sziszegtem. Tudtam, hogy előtte már kegyesen elbúcsúzott, de nem akartam ránézni. Nem, úgy éreztem, hogy soha többé nem akarom látni. Soha többé nem akarom látni az önelégült arcát, a villogó szemeit, a gúnyos mosolyát, nem akarom hallani a hangját, semmit... Szemeim csak akkor nyitottam ki újra, mikor hallottam a távolodó lépteit. Fagyos tekintettel néztem a hátát, ahogy elsétált. Csak elment és én ennyit akartam. Nem akartam, hogy búcsúzkodjon, hogy valami hozzászólást intézzen hozzám, nem akartam, hogy akár rám nézzen, egyszerűen csak lépjen le és hagyjon békén. Azt akartam, hogy kerüljön el az órákon, a szünetekben, forduljon meg, ha meglát a folyosón, nézzen keresztül rajtam, ne vegyen tudomást rólam és a legfontosabb: soha ne meséljen erről senkinek...
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. október 12. 18:39
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed