37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
WE ARE THE OMBOZI\'S
Írta: 2014. augusztus 12. 15:42
 | Link
Ombozi Noel

Borongós, esőre álló délután kezdett kialakulni. Csupa felhő az ég, a napfény bújócskázik, messze az ég alja pedig sötétedett. Bent a csárdában ebből nem sokat lehetett észlelni, a jellemzően kevés fény nem árulkodik arról, mi folyik odakint. Zsigmond épp mosogatja a korsókat, evőeszközöket és tányérokat. Szája szélén enyhe mosoly, belül pedig arra gondol, hogy igen, elkezdődött. Ma már munkába állt, jó pár emberrel találkozott és kezdi Bogolyfalva részének érezni magát. Mégis, ebben az egészben még annyi újszerű van, annyi ismeretlen, hogy úgy érzi, egyhamar nem fog szürkévé válni az itteni élete s reméli, hogy egyáltalán nem is fog. Gondolatmenet azonban megszakad, amint két kicsit rosszarcú úriember még egy kör vajsört kér. Zsiga azzal elővesz két tiszta korsót, kicsit még nem túl tökéletesen, de sikerül a csapolás, majd egy tálcára téve gyorsan szervírozza is a szomjúság remek oltóját. A pulthoz visszaérve magának is tölt egyet, s iszogatás közben újból kalandozni kezdenek gondolatai. Eszébe jutott Lilla, hogy ő maga micsoda mázlista, aki ilyen szép és kedves lakótársat talált. Ráadásul még hátravan egy városnézés is! Erről eszébe jutott a temető s az öreg Deákék, majd az otthona, s hirtelen eszébe jutott egy nagyon fontos dolog: az Ombozik! Minél előbb találkoznia kell velük, hisz az egyik lényege pontosan az ő ittlétük Bagolyfalvának.
El sem tudott kezdeni azon filózni, hogy mikor fog ráérni, nyílik a csárda ajtaja s belép rajta egy vendég. Először csak a hosszú haja látszódik, majd miként az arca a pult felé fordul, Zsigmond szeme tágabbra nyílik. Az ismeretlen ismerős közeledik Zsigmond felé, aki kicsit félve, kicsit bizonytalanul, mégis egyfajta örömmel odaszól:
- Noel?!
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2014. augusztus 12. 15:43
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
WE ARE!
Írta: 2014. augusztus 12. 16:46
 | Link
Zsiga bá' személyesen

Nem szokása bódult szívvel rohanni a faluba csak azért, hogy találkozzon valakivel. Elképzelései szerint ugyanis senki sem érdemes arra, hogy miatta beleizzadjon frissen vasalt ingébe, vagy véletlenül lerúgja bugatti lábbelijének orrát. Ma délelőtt viszont reggelizés közben bagoly telepedett tányérja mellé, csőrében apró, pici boríték pihent, melyen a rellonos azonnal észrevette édesanyja kézírását. Mellkasa hirtelen dobbant meg felismerésére, azonnal elengedte kanalát, hogy reszkető kezekkel engedje útjára az apró madarat. Anyja gyöngybetűi nem voltak bőbeszédűek, ám a fiú biztos volt abban, hogy a nő jól van - már csak azért is, mert az édesapa a világon egyedül őt nem volna képes bántani -, és bár apjáról csak általánosságban mesélt, Noelt a férfi hogyléte egyáltalán nem is foglalkoztatta. Borbála, az Ombozi gyerekek anyukája, nem tett említést a tékozló fiú javítóintézettel való hírbehozásáról sem, valószínűleg nem hisz a pletykáknak, és a hivatalos, minisztérium által házhoz küldött levélnek sem; hite ugyanis, amiben nap, mint nap él, és ami átsegíti őt a nehézségeken, azt mondatja vele: az ő fia jó gyerek, aki soha nem tenne semmi törvénybeütközőt.
Csakhogy a fiú az apjára ütött.
Édesanyjának elég volt csak megemlítenie, hogy a faluba költözött Zsigmond, a gyerekek nagybátyja, Noel már pattant is helyéről, hogy egy utolsó falat lenyelése után megkeresse testvéreit, és elújságolja nekik a nagyszerű hírt. Az alagsorban bukkant rá a lányokra, akik a klubhelyiségben fecsegtek. Sára igyekezett tanító jelleggel fellépni Nelli sminkelési szokásaival kapcsolatosan, de az elutasító válaszért elég volt csak a kisebbik lány árulkodó arcára pillantani.
- Itt van Zsiga bá' - nyögte némi fintorral az arcán, ami egyértelműen az arcfestésnek szólt, nem pedig rokonuk érkeztének. - Szóval stipistop, legendás lények gondozása után az enyém, meg amúgy is szülinapom volt tegnap, egyikőtök sem fáraszthatja le, mielőtt találkoznék vele!
Hangja fenyegető, de huncut vidámság keveredik bele. A fiú sietve hagyja magukra testvéreit, és megy öltözködni, hogy a mai egyetlen órája után elegánsan robbanhasson be jelenleg kocsmárosként dolgozó bácsikájához.
- Á, ezt nem hiszem el! - kiáltja örömmel, miután benyit a csárda ajtaján, és a férfi kétkedőn kiejti nevét. - Gyere ide!
Tempósan lépdel, egyenesen a pult mögé siet, hogy a nála valamennyivel alacsonyabb férfit megölelhesse. Arcára régen látott vigyor ül ki, szíve hevesen ver, és bár nehezére esne bevallani, hogy mennyire örül apja testvérének, boldogságát ha akarná, se tagadhatná le. Mámoros tekintettel engedi el a mindig fiatalnak tűnő nagybátyját, és kihátrálva a pult belső feléből, elhelyezkedik az egyik magányos fickó melletti bárszéken.
- Hát téged meg mi az átok evett pont ide, he? - kérdezi vigyorogva, karjain félig felhajtogatva az ing szárát, de zöldellő tekintetét egy pillanatra sem véve le rokonáról. - Anyától kaptam ma baglyot, tőle tudom, hogy itt vagy. De ne félj, azonnal szóltam is a lányoknak, csodálkozom is, hogy nem passzírozták magukat a pulthoz egyből. De mesélj! Mi van veled? Nők? Hányat zabáltál fel, mióta nem találkoztunk? Fú, ki is volt legutóbb, Anna? Várj, nem emlékszem jól, Csilla?
A rellonos széles vigyorral kérdezősködik, élvezi, hogy Zsigmond itt van, és türelmes ember lévén, nyugodtan feszegetheti nála a határokat. Egymás szekálása sohasem okozott nekik gondot, Noel mindig is könnyen megértette magát nagybátyjával; hiába, jó fej a harmincas Ombozi.
 
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
WE ARE THE OMBOZI'S
Írta: 2014. augusztus 12. 19:05
 | Link
Ombozi Noel

- Szevasz Öcsisajt, háhááá, de rég nem láttalak! Hihetetlen, túlnőttél rajtam! Jól nézel ki, hallod-e, gondolom a csajokkal nincs gondod. Jaj, és hát ha már születésnapod volt, füled érjen bokáig! Meghívhatlak valami italra?
A kitörő örömmel töltött találkozás pillanata után, az asztalnál kortyolgatva folytatják a beszélgetést.
- Hogy miért jöttem ide? Untam már hazátlannak lenni a nagyvilágban és hát persze, hiányoztatok! Mikor megtudtam, hogy mind a hárman Bogolyfalván vagytok, nem volt kérdés, hogy akkor ide jövök én is. Úgyhogy most itt lakom a Macskabagoly utcza 7 szám alatt, egy hát – huncut vigyor húzza szét a száját – igen mutatós hölgy társaságában, pontosabban ő a főbérlőm, de nagyon kedves leányzó.
- Tele vagyok most még újdonsült érzésekkel, olyan, mintha újrakezdeném az életem, boldog vagyok! Szeme csillog s gondolata Noel következő kérdésére ugrik:
- Csajok? – neveti el magát – Hát mindig voltak, ha kellettek, de tudod, ezek olyanok, mintha nem is lettek volna, leszámítva azt az egyet.. – pár pillanatra csendben marad, miközben tekintete Noel arcától lassan lekúszik az asztalra vésett krikszkrakszra.
- A lényeg, hogy úgy érzem, mintha évek óta nem lett volna nőm. Úgyhogy a nagy élettapasztalatomból – ismét kacag – ezt már most tudom neked tanácsolni: ha komolyan kezdesz valakivel, nagyon vigyázz és nagyon ismerd meg! Ha már itt tartunk, te hogy állsz a lyányokkal?
S miközben mesélt s kérdezett, Zsigmondot átjárta egyfajta meleg érzés. Az a melegség, hogy itt ülök egy olyan emberrel, kinek ereiben vele egy vér csorog, s ezt az egészet már évek óta alig várta. És ahogy teltek a percek, hangzottak el a szavak, úgy csúszott le az ital is a torkukon, amely egyre őszintébb beszédre késztette a nyelvüket.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
WE ARE!
Írta: 2014. augusztus 24. 14:49
 | Link
Ombozi Zsigmond

Talán nincs is fontosabb a családnál, legyen a tagok közt bármilyen rossz kapcsolat is, pillanatnyi harag vagy évekig húzódó hangos háború. Noel példaképe nem más, mint édesapja, akit lelke összes szegletével gyűlöl, mégis Farkas a legnagyobb ember, akivel valaha is összesodorta az élet. Büszke apja erejére, tartására, méltóságára, arra a miliőre, ami a férfit körbeöleli. Ha nem is teljesen olyan, de hasonló felnőtté szeretne válni, akit tisztel és odaadóan szeret felesége, aki képes eltartani akár négy gyermeket, és még egy idegen is azonnal meghajol nagysága előtt. Nagybátyja hiába édestestvére apjának, egészen távoli rokonnak tűnik a családban. Zsiga bá' nyitott, két kanállal habzsolja az életet, népszerű, na és ért a nőkhöz is. Noelnek van mit tanulnia tőle, hiszen a jelenleg kocsmárosként dolgozó fiatalember nem egy kapcsolaton van már túl. Bár Noelnek is akadt dolga a másik nemmel, nem gondolja magát a falu bikájának, főként, hogy szíve régóta egyetlen szőkéért dobog. Izgatott zöldjeivel figyeli a rávigyorgó nagybácsit, szíve majd kiesik mellkasán, úgy örül a másiknak. Nem mondaná ki hangosan, de nagyon hiányzott neki nagybátyja, aki lánytestvérei mellett az egyetlen férfi a családban, akivel olyan dolgokról beszélhet, amit apjával egyelőre nem szívesen osztana meg.
- Velünk mindig itthon vagy - paskolja meg szelíden Zsiga bá' vállát, majd széles vigyorra húzza ajkait, s szemöldökeivel játszik. - Na, nem mondod, hogy beköltöztél egy nőcskéhez, aztán már meg is volt?
Hangos nevetésben tör ki, fejét hitetlen módjára csóválja, karjait mellkasa előtt fonja össze. Elcsendesedvén aztán végignéz a másik arcán, egy-egy barázdáján tűnődik, végül elfogadja a születésnapi italt, koccintásra emeli azt, és komoly hangon szólal meg.
- Kedves uram, egészségedre! - csendülnek össze a poharak, mire Noel kortyol is egy rövidet. Vígan néz körbe a csárdába gyűlt társaságon, aztán visszapillant bátyjára, és fejével egy ittasnak bizonyuló, igen harsány férfiakból álló csoport felé int. - És milyen itt dolgozni? Jól bírod a részegeket? Tényleg, a saját vendéglőddel mi újság? Eladtad, vagy még a tiéd?
A rellonos minden igyekezete ellenére nem emlékszik, hogy a Sigmunddal mi történt. Már annak sem tudja idejét, mikor találkoztak utoljára bácsikájával, de segítség nélkül a férfi összes munkahelyét sem tudná felsorolni. Igazi világjáró, aki megbirkózik minden szembejövő nehézséggel, és aki bár az árral úszik, mégis önmaga irányítja életét. Noel felnéz bácsikájára, és némileg saját magát látja benne, egyező vonásaikban mindenképpen.
- Van egy lány - feleli, a kérdésre hirtelen viszketni kezdő halántékát megvakargatva. - Vad, neveletlen, önfejű, fékezhetetlen. Gyönyörű. Nem tudom, hogy elég vagyok-e neki. Idősebb nálam, de ha együtt vagyunk, nem látszik a korkülönbség, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy őt zavarja. Hazavittem Fehérvárra, egy hét múlva faképnél hagyott, apa jól meg is vert érte, pálcát is használt. Fehérvár után találkoztunk párszor, azt akarta, hogy a barátja legyek, hát az lettem. Még vidámparkba is elvittem! De aztán... elúszott minden, egy nap rátaláltam az erdőben, félholt volt, és akkor elgondolkodtam azon, hogy ott hagyjam-e meghalni? Ő is elhagyott, nekem is el kellett volna. Mégis bevittem a gyengélkedőre, aztán eldöntöttem, hogy vége. Kerülni kezdtem, eztán persze nemrégen egy reggelinél odaült mellém, vitatkozni kezdtünk az egész nagyterem előtt, lehet, hogy kiabáltam is vele, nem emlékszem, csak arra, hogy megint ott akart hagyni. Begőzöltem, visszarántottam, aztán csókolózni kezdtünk... igazából nem tudom hogy állunk. Randevúra hívtam, és..., egyszerűen annyira imádom, nincsenek rá szavak, csak tudom, hogy kell nekem, akkor is, ha minden áldott nap összeveszünk, ha hetente elakar majd válni, nem érdekel, mert senki nem váltotta ki ezt belőlem rajta kívül. Sára persze utálja, azt mondta, hogy nem adja áldását ránk, de tudod, az sem érdekelne, ha senki nem lenne ott, mikor feleségül veszem, csak ő és és én, na meg Isten, ha van egyáltalán, semmi más nem számít.
Hadarva beszél, emlékképekről mesél, melyek sorrendjében sem biztos már. Csak mondja és mondja, engedi ki magából a megcsömörlött érzéseket, hogy egy nála tapasztaltabb, bölcsebb fél felelhessen fel nem tett kérdésére: szeret engem ez a lány?
- Az a helyzet, Zsiga bá', hogy volt egy rellonos játék, amelynek keretein belül felgyújtottam a keleti szárny egy részét. Nos, mint gondolhatod is, természetesen levelet kaptam a Balatoni nevelőintézetből. Michelle azt mondta, hogy megvár, ha bezárnak. Szerinted lehet hinni egy lánynak, akit minden második diák megkörnyékez?
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
THE OMBOZIS!
Írta: 2014. augusztus 26. 20:50
 | Link
Ombozi Noel

- Jajj Öcsém, egyből a rosszra…  - s csatlakozik a hahotázáshoz, közben Noelt nézve boldogság tölti el, a mostanság igen gyakran felbukkanó érzés miatt, hogy milyen jó a család közelében lenni; és milyen rossz is volt így utólag a nagy idegenben, bizonyos tekintetben egyedül élnie. Mielőtt a megszomorodott emlék egy kicsit is csorbítana a jókedven, Zsiga lehúzza a korsó alján maradt sört, majd felugrik és hoz egy újabb kört maguknak, hiszen Noel csak kérdez, kérdez és kérdez.
- Tudod, van egy bizonyos határ, ami a viselkedést illeti. Amíg azt nem érik el, egész egyszerűen nem izgat, hogy ki mit hogyan. Viszont ha azt átlépi valaki, akkor úgy kivágom innen, mint annak a rendje. Maga a munka meg hát, nem újdonság számomra. – elmosolyodik szerényen s lehúzza a frissen csapolt söröcskét, majd egy sóhajtást követően így szól:
- A Sigismund’s Crown nagyon szépen kinőtte magát. Először egy kis egyszerű iszodaként működött, de hála egy jó receptnek és a kemény munkának, kedvelt lett. A hasznot visszaforgattam s szépen, lassan, időről-időre elkezdett növekedni a kis ékszerem. Úgy kb. két évvel az eladás előtt, már Roxmorts egyik legimádottabb helye volt, óriási törzsvendéglétszámmal.
Egy pillanatra megakad, majd huncut vigyorral újrakezdi:
- Öcsisajt, ne tudd meg, hogy micsoda nők megfordultak arra.. – a vigyor ekkor nevetéssé változik.
- Annyi turista megfordult nálam, nem tudom, hogy mi vonzotta őket oda.
- Lényeg, ami a lényeg – s kicsit komolyabb, komorabb hangnemre vált – egyszer csak elhatároztam, hogy túladok rajta. Volt egy búcsú buli, mondanom sem kell, kasszasiker volt, – rövid mosoly - de másnap szépen leszedtem a névtáblát és kitettem, hogy eladó. Jött is sok vevő, a baj csak az volt, hogy a nevet nem adtam hozzá, végül egy öreg zsidó megvette, nemrég azt hallottam, egész jól sikerült megtartania a népszerűséget. – a mondat végét már a csapoló mögül fejezte be, s pár pillanat múlva már az asztalnál folytatta nem kis lelkesedéssel.
- Te Noel, mit gondolsz, jó ötlet lenne itt Bogolyfalván még egy iszoda? Hogy mutatna valahol a környéken a Zsigmond Koronája?
Az idő repül, az ital fogy, az szavak áradnak, a nyelvek őszintébben lesznek, a lelkek megnyílnak. Noel hosszasan mesél kapcsolatáról, vagyis hát akármijéről, Zsiga pedig igyekszik odafigyelni minden szóra annak ellenére, hogy a lé már dolgozik rendes mindkettejükben.
- Öcskös, én a nőket őszintén szólva nem értem.. Ígérhetsz nekik fűt-fát, mennek a fejük után. Vagy akar tőled valamit vagy nem..  Ez a Michelle, háth..  Nem értem! Olyan fajin kölyök vagy, jó képed van, menő dumád, mit kínlódik akkor?! De Te meg vigyázzá’ vele! Nehogy itt játsszon Veled kénye-kedve szerint – a normálisnál kicsit jobban elszélesedik a sörmosoly, már-már vigyornak tekinthető. Én egyszer nagyon szerelmes voltam, jól meg is jártam vele..  Na de ne magamat sajnáltassam, hát Öcsisajt, jót kérdezel. Lehet-e hinni ennek a lánynak? – ’HUKK’! Ínnye valakinek hiányzom, de jóó..  Na ide azt a korsót, fiatal még az időőő…
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed