Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Némi előzmény...

Némi előzmény...

>> Csinos, ideiglenes pofika <<
szabad avatar, nem akartam más foglalásából lopni



- Ó, nem érnék ennyit sem? Ez elszomorít. – biggyesztette le ajkait, persze, csak megjátszva, a felesleges szócskára reagálva. Nem, mintha valóban arra vágyna, hogy ily módon végezze, mint azok a szerencsétlenek. Se ez, se az igazi fele. Törött csontokat nem szeret forrasztgatni, de ki van ezzel másképp? Nyújtózik is egyet, miközben menetel, és ezen gondolkodott pár másodpercig, majd már nézelődött is tovább. Az oda-odapillantgatásokból néha leesett neki, hogy mi figyelhetett pár másodperccel ezelőtt, viszont nem szól érte, hadd tegye, nem különösebben mozgatja meg ez a dolog. Persze, mert nem lány, és mert ő is mindig ezt műveli. Ilyenkor persze, hogy nem zavarja.. Bezzeg, ha tényleg nő lenne.. Hamar elérik a helyet, szinte megkönnyebbül, hogy nem abban a bűzös mocsokban ácsorog – fitos nózija cseppet sem toleráns ezekkel a helyekkel szemben -, és hamar fel is találja magát, a másik örömére, vagy bánatára, nem érdekli.
Az, hogy kik veszik körül, már nagyon nem érdekli őt, körbe sem néz, ügyet sem vet arra, futóműveit ki csodája meg épp, vagy ki mit szól neki oda. Egyetlen célja, hogy épségben átlavírozzon az asztalig, minduntalan, akárhányszor erre jár. Nem lenne a legszebb, ha hasra esne, és mindent, amit maguknak, vagy legalább is, magának akar, a földön landoljon. Na lehet, hogy akkor ülne le a földre bömbölni, mint az igazi, hisztis csajok, akiknél hamar eltörik az a bizonyos mécses. De nem, sikerül a hadművelet, sikerül minden, és elégedetten szemléli a dolgokat eztán is. A srác hamar csatlakozik hozzá, persze, ő sem sieti el a dolgokat, de nem is morog érte, ráérnek, bár már ő igencsak szemezget a pohárral, igencsak megszomjazott, de most eldöntötte, hogy rendes kislány lesz, és megvárja, míg „társa” letelepszik, és együtt kezdnek bele a dolgokba. És lám, ahogy szembekerül vele, úgy villant felé egy mosolyt, vagy inkább mosoly, és vigyor keveréket, majd megemeli az első kispoharat maga is, és koccint vele.
- Egészségedre. – azzal zlutty, és máris landol a gyomrában a tartalom. Viszont, ez nem olyan kis kaland, amelyre számított. Erősen összerezzen, arca kissé fintorba megy át, de nem olyan vészesbe, viszont rettentően égeti a dolog. Nem, ez határozottan nem az az érzés, amivel eddig szembesült, és most azt kell felfedeznie, hogy lányként nagyon nem úgy érzi ezt sem. Káromkodik is magában, de megedződve nyúl ismét, és tölt, nem érdekli a dolog, hogy gyengébb, neki ez kell, és kész. Viszont, hamar szembesülnie kell a dologgal, hogy egyhamar kezdi máshogy érezni magát, mint eddig. Már egyáltalán nem fázik, arcára pedig, széles macskavigyor terül szét minduntalan, mikor a srácra néz. Nem, itt már nincs semmi rendben.
- Hé.. – böki meg a másik kezét, immáron fesztelenül,  elfeledve valódi énjét, aki már rég szundikál benne mélyen, és rég elfeledte azt, hogy mennyire fura volt őt látnia. Nem, most egész kellemes, hogy láthatja.
- Pocsék ez a hely.. nem akarunk.. átmenni valami.. mulatságosabba? – fogalma sincs, hogy hova akar menni, de innen el, mivel tényleg túl laposnak találja a hangulatot. Karina bulizni akar, tényleg bulizni, tombolni hajnalig. És amint kiürül az utolsó pohara is, ebben már nagyon biztos.. Ha kell, egyedül teszi meg.