36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Warren
Írta: 2014. július 6. 00:34
| Link

Gyönyörű, tücsökciripelős az este. Mivel tegnap átugrottam Németországba egy hangversenyre, úgy döntök, ma a házam közelében maradok. Eleinte olyannyira így teszek, hogy miután ittam, köntösben lófrálok egyik szobából a másikba, mígnem egy halom térképpel vetem le magam a közlekedőfolyosóm padlójának kellős közepére és elböngészgetem őket pár órán át.
Mikor teljesen besötétedik, és már beterítik az eget a csillagok, magamra kapok pár ruhát, és lesétálok az erdei ösvényen át a faluba. A múltkor már látogatást tettem a pubban, ez alkalommal úgy döntök, a csárdát veszem célba. Eddig mindig csak elhaladtam előtte, meg oda küldtem Kírát vacsorát venni magának, azonban én magam még nem tértem be ezidáig. De hát mindennek eljön az ideje.
A szokásos kedélyes társalgás, mulatozás, evés-ivás hangjai szűrődnek ki odabentről. Belépek az ajtón, és körbenézek a rosszarcú népségen. Igen, ez a legjobb jelző rájuk. Nem mintha én annyira megnyerő lennék a fekete, félig arcomba lógó hajammal, a sötét ruháimmal, sápadt bőrömmel és nyurga alakommal. Viszont azt meg kell hagyni, hogy sokkal jobb vágású vagyok az átlag jelenlévőnél. Ragadozó lépteimmel könnyeden haladok beljebb, egyszerű árnyként közlekedve. Ahogy elérek a pultig, helyet foglalok az egyik széken. A csapos már éppen kérdezné tőlem, mivel szolgálhat, de ahogy rápillantok különös fényű, kék szemeimmel, csak bólint és odébb áll. Szerintem pontosan tudja, mi vagyok. Ostobaság volna hát vajsörrel kínálnia. Kinézem a helyből, hogy megfordulnak itt olykor fajtámbeliek. Biztosan volt már dolga velük, és ők nyilván nem olyan udvariasan utasították vissza a rendelés lehetőségét, mint én tettem volna.
Üldögélek tehát a bárszéken, egészen a pult szélénél, a helyiség tere felé fordulva. Egyik, bakancsszerű cipőmet lazán ülésem legalsó keresztfáján nyugtatom, a másikat pedig simán a földön tartom, bőven leér odáig. Fekete farmerom vékony lábamra feszül, igazítok egy szórakozottat szürke pólómon, sötét kabátom alatt, félig tincseim mögül pásztázva a jelenlévőket eleven, régi fényű szemeimmel.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. július 6. 18:39 | Link

Adam Kensington




Ahogy végigballag a kihalt utcákon, örül, hogy egyre kevesebb köze van ehhez a helyhez.
Csúfos áthelyezése óta nem igazán járt a faluban, leszámítva Léna otthonának sűrű és rendszeres látogatását. Bár ő maga is vidéken, nagyvárosoktól távol született, ez a fajta mágusfalu mégis, már-már túlságosan vidékies számára. Muskátlik, macskakövek, kocsmák - annyira nagyon, nevetségesen és megbocsáthatatlanul európai itt minden.
A könyökével löki be az ajtót maga előtt, miközben rúnákkal felvértezett telefonját nyomkodja, egyáltalán nem figyelve a lépteire. Szakmája kellemes velejárója, hogy anélkül sétálhat be a csárdába, hogy attól kellene tartania, egy üveg vagy szék repül felé. Legyen bármennyire részeges a nagyközönség, azt nagyon hamar megtanulták, kik azok, akikkel nem árt nem kötekedni. Cserébe Dwayne is megteszi azt a szívességet, hogy a csárdában lebonyolítandó ügyletekkel szemben kategorikusan vaknak és süketnek tetteti magát. Ettől függetlenül mindig marad pár jómadár, aki a láttán inkább patkány módjára kisurran a hátsó ajtón - korábban, lelkes suhancként biztosan üldözőbe vette volna őket, mostanra azonban nem sok maradt az egykori vak ragadozó ösztönből.
Ilyenkor inkább nyugalmat és valami párlatot szeretne.
Ledobja magát a pult előtti piszkos bárszékek egykére - mit ad isten, épp a sápatag vérszopó mellé. Sok választása nincs, a kedvenc helye foglalt, a másik széken pedig valamiféle azonosíthatatlan, zöldes barna mocsok tenyészik.
   -  Öööhh...
A fejével biccent a pultosnak, a szemben sorakozó üvegek egyike felé int. Ilyenkor érti meg, milyen nehéz, ha az ember fia egy szót sem beszél ezen az istenverte magyar nyelven, a csapos pedig, milyen galád, nem lépes megtanulni drága anyanyelvét. Ettől függetlenül a hosszú hónapok alatt így is tökéletesen megértették egymást, már-már közeli barátjának érzi a fickót. Amolyan férfias módon.
Amíg a barackpálinkája elé kerül, a telefonjával szórakozik tovább, néha föl-fölpillantva a mellette kuporgó, sápatag alakra. A szeme egy ideig elidőzik az arcán, mintha azt ellenőrizné, igazi-e a férfi, végül egy vállrándítással teszi zsebre a mobilját.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 6. 20:32
| Link

Egy amolyan macsó tag lép be a csárdába. Ránézésre amerikainak mondanám. Érdekesnek és különlegesnek találom, milyen sokféle ember fordul meg ebben az apró varázslófaluban. Persze, a mágustelepüléseken általában hasonlóan változatos a népségek kínálata. Nagyon kedvemre való. Ahogy telnek a napok, egyre inkább úgy érzem, valóban eltöltök itt is majd néhány évtizedet. Akadtak vidékek, ahol csak pár évet, vagy -legrosszabb esetben- pár hónapot töltöttem el, de most valóban úgy gondolom, Bogolyfalva nem ezek közé a helyek közé fog tartozni.
A mobiltelefonját nyomkodó fószer közben ledobja magát mellém, és egy ékes körmondattal rendeli meg a pálinkáját, amit hamarosan megkap maga elé a pultra. Összevonom a szemöldökömet, és érdeklődőn pillantok rá egy kicsit. Lehet, hogy nem beszél magyarul. Pár hosszú pillanatig nézem Őt tincseim mögül, szolidan méregetve, aztán tekintek róla tovább. Érzékelem azonban, hogy most meg Ő az, aki mustrál engem. Valószínűsítem, hogy gondolkozik rólam egy keveset, ahogy az én előbb őróla, de végül semmire nem sok mindenre jut velem kapcsolatban.
Ahogy elrakja a készülékét, ismét ránézek, újfent finoman fürkészve csupán. Elég elvadult alaknak tűnik. Elvadultnak és nem túl műveltnek. Erőszakos foglalkozása lehet. A vonásai, habitusa erről árulkodik nekem. Mindenképpen olyan munkát űzhet, ami fizikai igénybevételt követel, hiszen ilyen adottságokban bővelkedik, észbeliekben már kevésbé. Aztán lehet, tévedek, de ezekre a következtetésekre jutok Vele kapcsolatban, amíg pár pillanatig rajta tartom ismét kék szemeimet. Utána viszont hamar elnézek róla, mielőtt még a méricskélésem tolakodó lenne. Már évszázadokkal ezelőtt megtanultam, mennyi idő az, amíg a tekintetedet rajta tarthatod valakin egy ilyen ivóban anélkül, hogy azt a másik rossz néven vehetné. Persze, akad néha olyan, akinek lejjebb van az ingerküszöbe.
A pultos odalép hozzám és csöndesen megkérdezi, hogy kérek-e esetleg valamit. Gondolom, a fajtársaim nem szoktak ennyi időt csöndes ücsörgéssel, szemlélődéssel tölteni, így azt gondolhatja, ha már én így teszek, lehet, alibiből fogyasztanék valamit. A feltételezése jogos, részemről azonban nem élek ilyen álcákkal.
- Köszönöm. - rázom meg a fejem az érdeklődéséért hálás, rekedtes hangú, magyar válaszom közben, amelyből azonban nem derül ki angolságom. Nem igazán feltűnő az akcentusom. Legfeljebb az sz betűm különös kissé.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. július 7. 13:13 | Link

Adam Kensington




Hosszasan néz farkasszemet az italával, mintha erőt gyűjtene hozzá. Hiába, az otthoni sufniban lepárolt kotyvalékhoz szokott, a magyarok nemzeti itala fél pillanat alatt képes ledönteni egyébként stabil lábáról. barbár vér, úgy véli, az folyik ezekben a kelet- európai népekben.
A válla fölött hátrasandít, szipog kissé, majd visszafordulva felhajtja az italát. Az végigmarja a torkát, majd égető melegséggel terjed végig a testén. Kissé behunyja a szemét, szereti elképzelni, hogy varázsszer ez, ami lassan elpusztít benne minden unalmat, amiben a mai nap része volt. Egyetlen szórakozása, Léna nincs itthon, a kislánya szintén valahol az anyjánál lebzsel. Meglepően magányos tud lenni ilyenkor.
   -  Te így leprás vagy?
Hirtelen kérdezi meg, arccal fordulva a mellette ülőhöz. Tolakodóan amerikai angollal beszél, akár egy délvidéki, nacionalista dicshimnusz. Zsigerből feltételezi, hogy mindenki beszéli az anyanyelvét, akivel csak összehozza a rossz sors, ha mégsem, fenntartja a jogot az elégedetlen homlokráncolásra.
Különben a kérdése a saját szempontjából teljesen jogos, ő maga pedig gyakran él efféle kijelentésekkel. A sápadt, vízi hulla- kinézetből vonja le a következtetést, márpedig számára minden betegség lepra vagy AIDS- bár pontosan egyikről sincs tisztában, micsoda.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 7. 13:57
| Link

A mellettem ülő ipse egy kis rákészülés után magába dönti a röviditalt, és kiélvezi annak erejét. Perifériámban látom, hogy még a szemét is lehunyja hozzá, nem aprózza el a kis szertartást. Aztán észlelem, ahogyan a belső késztetése az érdeklődésre cselekvésbe hajlik, és hamarosan felém fordítja arcát, nekem szegezve egy felettébb tapintatos kérdést bődületesen egyszerű amerikai akcentussal.
- Nem. Sem így nem vagyok leprás, sem máshogy. - válaszolok neki, felé fordítva  üdén szétálló hajamtól keretezett, fehér ábrázatomat, kék tekintetemet a férfi szemeibe merítve, miközben számat elhagyják az övéhez képest sznobnak, fölényeskedőnek tetsző, angolságomat fémjelző szavaim. Igaz, a leprához hasonlóan kemény kór támadott már meg a pestis formájában még halandó életemben, ezt azonban nem igazán tartom ildomosnak közölni.
- És Te? Texasi? - kérdezek vissza nyugodt hangon úgy, mintha hasonlóan az esetleges betegségéről érdeklődnék, holott különben a beszéde alapján jóval keletebbre tenném azt a déli tájszólást. De már csak ezért is mást mondok. Jellemző az emberekre, hogy nagyon felkapják a vizet, ha valaki rosszul ítéli meg, honnan valóak, főleg, ha egy adott ország, egyesülés államát, régióját téveszted el. Az néha még érzékenyebb pontot talál, mintha teljesen más nemzetiségűnek tippelnéd.
Hogy fel akarom-e idegesíteni a tagot? Nem. Nem vagyok az a kocsmai kerekedést kezdeményező, kötekedő típus. Pusztán érdekel, hogyan reagál. Igen, igazából főleg ez vezérel. A kísérletezés, a megfigyelés. Mint mindig.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. július 7. 14:15 | Link

Adam Kensington



Furcsa hangot hallat, nehéz lenne megállapítani, nemtetszését fejezi-e ki vele. Az arcát visszafordítja a csapos felé, ismét int neki, lejátszva a már korábbi néma társalgásukat. Apró pohara ismét megtelik a számára egyre kedvesebb nedűvel.
   -  Egy fenét. Texasban úgy bégetnek, mint a tehenek.
Felhajtja az italát, magában dohogva a feltételezésen. Talán, ha cowboy- kalapban sétált volta be egy Colt- ot pörgetve, esetleg túllépne azon, hogy texasinak nézték. Na de így?
Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy bár Dwayne és díszes családja délinak vallja magát, ő maga és testvérei már a kanadai határ közelében születtek és nőttek föl. Viselkedésük és beszédük az apjuk hagyatéka, aki a családja elől kotródott föl északra, hiszen egyetlen és legnagyobb bűne, hogy kviblinek született.
   -  Aztán mi járatban a faluban, nem-leprás-úr? - kérdi átugorva a származására vonatkozó kiigazítást - Még nem láttam a fejed erre.
Valójában sehol sem érdekli, ki miért jön erre az isten háza mögötti helyre. Magától egy pillanatra sem érdekelné, azonban vannak bizonyos kötelességei, amit az a pofás jelvénye miatt tűrnie kell. Ezek egyike, hogy ha gyanús alakot lát az iskola közelében, akkor olyan ívben röpítse el a faluból, hogy a homlokával zsírkrétázzon hazáig.
Aki pedig sápadt, angol, ráadásul nem iszik, az nem csak gyanús de ellenszenves is. Pláne egy ilyen unalmas napon.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 7. 14:47
| Link

Elsimult, elégedett vonásokkal hallgatom a fazon válaszát, amely igazából sokkal inkább felháborodás, semmint egy olyan felelet, ami igazán tájékoztató jellegű lenne. Annyi derül ki belőle, hogy igazam volt, ami a gondolataimat illeti. Ez pedig végül is elég, nem igaz?
Rendel még egy pálinkát a maga sajátos módján. Eközben részemről ismét körbetekintek a helyen, oldalvást ülve a bárszéken, felsőtestemmel a férfi felé fordulva. Vagyis igazából nem direkte felé, hanem az ivó tarka népe felé, dehát Ő mellettem ül, így ez a helyzet elkerülhetetlen. Lazán könyökölök a pulton egyik karommal, fehér kezem lelógatva róla, a másikat combomon pihentetem.
- Pár hete költöztem a környékre. - felelek az érdeklődésére, sápadt ábrázatomat újfent felé fordítva, és ahogyan felteszi ezt a kérdést, felmerül bennem, hogy esetleg valami helyi rendfenntartó lehet. Talán önjelölt, nem hivatásos. Bár ahhoz meg túl sokat látottnak hat. Az egész megjelenése, praktikus öltözete, hanyagnak tetsző külseje, macsós kiállása, a tetoválások, a durva viselkedés inkább háborúviseltségre enged következtetnem.
- Miért érdekel, mi járatban vagyok? - kérdezek rá egyszerűen, fejemet oldalra biccentve kissé, így jobbról belógó, sötét hajam végre kevésbé fedi különös fényű szememet.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. július 7. 16:28 | Link

Adam Kensington




Pár hete. A környékre. Mégis ki hitte volna...?
Bólint egy aprót, a körme alól kezd kipiszkálni valamiféle koszt. Átjáróház ez az egész tetves környék, az bizony. Ő maga igaz nem érti, mi vonzza a mágusvilág krémjét az iskola árnyékába egy azonban biztos: mire megszokná az arcokat és megtanulná, kin illik rajta tartania a szemét, egy vérfrissítés nyomán új arcok bukkannak fel a semmiből. Ezek után akarja nyugodt szívvel ebbe az iskolába íratni a lányát az ember, amikor tudja, miféle szociopaták lakják a környéket.
Ráadásul itt ez a fickó.
Hősünket nem ejtették a fejére, így a legelső előtti megérzése volt, hogy valami vérszopó éjlénnyel van dolga. Egy-kettővel találkozott eddig bilincsben, az egyikük kis híján pedig meglékelte az ütőerét, így nagyjából felismeri őket. Ezt a balsejtelmet azonban egy vállrándítással söpri félre. A vámpírokat, vérfarkasokat és egyéb, magukat emberszabásúnak nevező lényeket ő maga nemes egyszerűséggel a "gonosztevő" kategóriába sorolja. Egy gonosztevő pedig biztosan nem iszogatna itt, amikor annyi friss és zamatos vérbank sétálgat a kastélyban.
Bár ez az alak nem is iszik semmit.
Kínosan hosszan tanulmányozza az arcát, csak sokára fordítja el a tekintetét róla.
   -  Passz. Én ilyen barátságos ember vagyok, tudod, néha rákérdezek. Aztán merrefelé költöztél?
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. július 7. 16:28
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 8. 02:06
| Link

Nagyon megnéz magának a fazon. Egyértelműen számba veszi a lehetőségeket a személyemet illetően, de úgy fest, elveti a helyes ötleteit. Gyakran csinálják velem ezt az emberek, hiszen nem túlzottan illek bele a képbe, amit a vámpírokról kialakítottak. Ettől még nem tartom magam egyedinek, különlegesnek vagy felsőbb rendűnek, egyszerűen vagyok, amilyen vagyok. Bár a fajtársaim ezt egészen másként gondolják. Úgy hiszik, nagyra vagyok magammal, és hogy megvetem Őket. Pedig szó sincsen egyikről sem.
- Á, értem. - bólintok a nem túl meggyőző feleletére, amit egyébként nem is szánt meggyőzőnek. Nagyon barátságos, igen, akár egy kínpad. Mondjuk nem mintha én annyira nyájas vagy szívélyes volnék, érdekes mód mások mégis kellemes társaságnak találnak. Viszont kétlem, hogy a mellettem ülő alakkal hasonlóan lennének. Nekem mondjuk nincsen Vele gondom. Egyelőre.
- Az erdőbe. - felelem röviden. Nem túl sok ház van ott, és az én viktoriánus otthonom egyébként a falusiak körében biztosan jól ismert. Pontosan akkor sem jelölöm meg a helyet. Nem mintha tartanék a betolakodóktól. Ha illetéktelenül, vagy egyenesen rossz szándékkal érkezne hozzám akárki, hamar megbánná. Mégsem tartom ildomosnak lépten-nyomon felfedni, hol élek. Szeretem a békességet, a magányt, a viszonylagos elszigeteltséget. Szerencsére nem is háborgatnak túl sokan. Hülyék lennének. Jó, az elmúlt időszak bajba jutott lánykáinak kisegítése az más dolog.
- Szintén a környékről? - mérem végig Őt, visszakérdezve egyet nyugodt hangon, ha már egyszer ilyen ál-ismerkedőset játszunk, habár olybá tűnik, hogy mind a ketten sokkal inkább felmérni akarjuk a másikat, semmint barátkozni Vele. Egyre erősebb a gyanúm, hogy ez a fószer valamiféle katona, őr, vagy -ha már mágus, akkor- auror lehet, szóval az Ő oka az érdeklődésre egyfajta ellenőrző területmegjelölés, míg az enyém ugyebár a tanulmányozás. Szép páros vagyunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. július 8. 11:34 | Link

Adam Kensington




Kinyújtózkodik a pult fölött, amíg eléri a sós mogyoróval töltött, apró kerámia tálkát, hogy maga elé húzhassa. Az alkohol égeti a gyomrát és félő, hogy túl hamar a fejébe száll. Tinédzserkori incidenseire gondolva felnőtt fejjel ezt már nemigen hagyja.
   -  Hát manapság miféle ember költözik az erdőbe, hah?
Hunyorog kissé, a mogyorót rágcsálja, a tekintete a teremben üldögélők arcán siklik végig, a kérdésére egyáltalán nem vár választ. Ha úgy vesszük, ő is afféle erdei tuskó az összes rokonával együtt, bár ebben az országban ez egyáltalán nem mérvadó. Az a szentéletű Léna is a fák közé költözött, amit egyre kevésbé tart jó ötletnek, hiszen az a pletyka járja, egy vámpír költözött a környékre.
Egy vámpír, az erdőbe.
Egy vámpír.
Az erdőbe.
Az állkapcsa mozgása hamarosan abbamarad. A tekintete visszakúszik a társaságára, itt pedig nincs szükség legilimenciára, hiszen szinte szemmel látható, ahogy kínos lassúsággal a helyükre kattannak azok a bizonyos kerekek. Ismét végigméri az alakot, a szeme kissé összeszűkül. Egy újabb marék mogyorót halászik ki a tálból.
   -  A te fajtádnak semmi keresnivalója egy iskola mellett, Ser Lepra.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 8. 13:07
| Link

Figyelem, ahogy a tag megkaparintja a sósmogyorós tálat, és majszolgatni kezd. Ahogy felteszi költői kérdését, amely egyszerű, hangos gondolkodásnak hat, magam is csak körbenézek a díszes társaságon, mintha a mellettem ülő meg sem szólalt volna. Holott remek válaszaim vannak a felvetésre. Például olyasvalaki költözik az erdőbe, aki magányra vágyik, vagy ennyire szereti a természetet, esetleg szimplán csend és nyugalom párti. Részemről egy kissé mindegyik vagyok, valamint egy olyan lény, akinek a fajára egy mágusfaluban hamar rájönnének a közeli szomszédok, hogyha volnának olyanok. Ha pedig rájönnek, hiába az egyed szelíd mivolta, tartanának tőle. Tartanának tőlem. És vagy elköltöznének mellőlem, vagy felszólítanának az elköltözésre, talán még hadjáratot is indítanának ellenem. Kinek kell ez? Tökéletes nekem az erdőbeli viktoriánus ház. Hiába tudvalevő lassan, hogy ott élek, az itteni lakosokban egyfajta hamis biztonságérzetet ad az a pár kilométer távolság. Jól van ez így.
Mogyoróevő társaságom szívverésének üteme éppen hogy, de felgyorsul, miközben megáll a rágcsálással, és gyanakodva rám mereszti szemeit. Úgy tűnik, összeállt a kép. Talán már hallott róla, hogy egy vámpír költözött a környékre, vagy talán csak most nyert értelmet a fejében a velem kapcsolatban tapasztaltak, rólam megtudottak összessége.
- Az én fajtámnak? - vonom össze magamnak kikérő hangú kérdésem közben szemöldökömet, sápadt, fekete haj keretezte arcomat egészen lassan fordítva a férfi felé, ahogy továbbra is hanyagul könyökölök egyik karommal a pulton. Csak nézem a mellettem ülőt fakón eleven fényű, kék szemeimmel, amint újabb adag rágcsát töm magába. Már csak egy ilyen ősbunkó igazságharcos hiányzott. Akinek persze a saját igaza az egyetlen, mégha az nevezetesen baromi téves is. Mindig akad egy ilyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. július 9. 11:29 | Link

ADam Kensington



Összedörzsöli a tenyereit, hogy lerázza róla a sót. Ujjain hosszú forradások fehérlenek, mintha legalább egyszer levágták és visszaforrasztották volna őket. A pohara ismét mágikus módon megtelik, ennek tartalmát már sokkal bátrabban tünteti el, mint először. Többet már nem kér, tapasztalata szerint a három az az adag, amit amerikai gyomorral képes bevállalni anélkül, hogy egy árokban éjszakázna.
   -  Ja, annak.
Bólint egy aprót, a tenyere visszahullik a pultra. Miért érdekli az egész? Franc se tudja. Korábban nem izgatta, kik bújnak meg a falu sötétjében, de újfent egyre gyakrabban kapja magát azon, hogy határozottan nem szeretné, ha léna vagy a lánya ütőerét lékelné meg valaki. Nevezzük ezt akárhogy, ha rákérdeznének, ő úgyis letagadja, egyszerűen csak jobban zavarja a dolog, mint kellene.
   -  Nem teszed be a lábad az iskolába, ugye? - pár másodperc merengés után fordul vissza hozzá - Ez az én körzetem és azokra a kölykökre én vigyázok. Ha bármelyiküket megkörnyékezed, felaprítalak tüzelőnek.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 9. 12:11
| Link

Csak rábólint a visszakérdezésemre, nem határozza meg, mire is gondol az én fajtám alatt. De azt hiszem, mindketten pontosan tudjuk, mire gondol. Csak kíváncsi voltam, kimondja-e. Figyelem, ahogy elszöszöl a mogyoróról ujjaira tapadt sóval, és ahogy magába dönt még egy pálinkát. Nem zavartatom magam, nyugodtan szemlélem rezdüléseit, egyre inkább meggyőződve róla, hogy egy őrrel lehet dolgom. Gondolataim végleg beigazolódnak kérdése és fenyegetése nyomán, amit egy lusta pislogással nyugtázok.
- A napokban látogatást teszek a könyvtárban valamelyik este, az igazgató engedélyével. - közlöm Vele egyszerűen, tájékoztatóan, ha már egyszer állítólag az Ő körzete az iskola.
- Mit értesz megkörnyékezés alatt? - vonom össze sötét szemöldökömet érdeklődve, és teljesen a pult felé fordulok, hogy kényelmesen lekönyökölhessek rá, oldalra fordítva sápadt arcomat, így már végképp behulló hajam mögül nézve le a férfira.
- Szóval... auror vagy és a tanoda biztonságáért felelsz? - kérdezek rá most már egy az egyben kikörvonalazódott gondolatomra, olyan higgadtsággal, mintha nem fenyegetett volna meg az imént azzal, hogy megöl. Túl sokszor történik meg velem ez ahhoz, hogy nagyon felizgassam magam rajta. Nem mondom, hogy jól esik, de az évszázadok alatt egyre és egyre csökkent az érzékenységem. Mert egyébként a hiedelmekkel ellentétben van lelkem.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. július 9. 13:51 | Link

Adam Kensington




Alig láthatóan elhúzza a száját. Egy újabb adag sós mogyorót tömköd a szájába, néhányat pedig meglehetősen ügyetlenül a földre potyogtat. Persze az igazgató engedélyével. Nem csodálkozna rajta, ha az a hibbant vénember mindenféle éjlénnyel szemben megnyitná a kapukat, hadd lakjanak jól a gyerekekből, mit számít az? Elvégre alakváltók és vámpírok a tanári karban is akadnak. Mesés.
Kissé megrázza magát.
   -  Hát azt a dolgot, amit a hozzák hasonlók csinálnak - von vállat flegmán - Nem lenne jó senkinek, ha a kölykökből nassolnál. Vagy másból. Vagy úgy egyáltalán. A legjobb az lenne, ha simán továbbállnál innen. Senkinek sem hiányzik egy ilyen karóval-a-szívbe incidens. Pláne nekem nem.
Nem fenyegetőzik. Tényleg nem. Dwayne Warren azok közé az emberek közé tartozik, akiknek megvan a saját szabályrendszerük, az övé pedig világosan kimondja: addig ne éljen fenyegetéssel, amíg tényleg nem akarja beváltani. Jelenleg, be kell vallania, a fickó semmit sem ártott neki. Ettől függetlenül jelleméből fakadóan nem tudja megállni, hogy ideje korán ne jelölje meg a területét és biztosítsa, ki a jani a környéken. A legjobb lefektetni ezeket a rangsorbéli szabályokat. Mint a kutyáknál.
   - Ja. - szélesen bólint, egy mogyorót halászik ki a pólója gyűrődéséből - Mágus- terrorelhárítás. De itt csak az a dolgom, hogy ne haljon meg senki. Meg talán, hogy viszonylag kevés illegális cucc kerüljön be az iskolába.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 9. 17:30
| Link

Az lenne a legjobb, ha simán tovább állnék. Hát persze. Másból sem áll az életem, minthogy tovább állok. Természetesen, már ezzel sincsen nagy problémám. Hozzászoktam ehhez az életmódhoz. Az örök tovább álláshoz, a vándorláshoz. Mindig akkor lépek le, amikor már a levegőben tapintható a feszültség a személyem miatt. Nem, nem is a személyem miatt, hanem a fajtám miatt. Amikor már általános az emberek veszélyérzete, amikor már nem győznek kerülni, vagy ha mugli település környékén lakok, akkor olyankor, amikor gyanakodni kezdenek rám. Egy szó, mint száz: jól esik bár a költözködés, az új vidékek, mégsem rajongok érte, hogy ezt javarészt kényszerből teszem. Amikor pedig ilyen nyilvánvalóan kifejezik nekem, hogy el kéne takarodjak, akkor bizony pár évtizedenként egy-egy ilyen esetnél rendesen felba... felidegesítem magam. Márpedig ez a jelen helyzet az említett jeles alkalmak egyike.
- Megnyugodhatsz, nem köpök a levesedbe. Nem ölök meg senkit, aki nem szolgál rá, és nem állok neki a kölyköket sem kóstolgatni. - felelem szilárd, kissé éles hangon, kezdve elveszíteni áldott nyugalmamat.
- Leszállhatsz rólam... - morgom magam elé a pultra, megfeszülő vonásokkal. Le kell higgadnom. Ehhez veszek egy mély, masszív levegőt. Nem mintha a tüdőmnek szüksége volna rá, placebónak viszont tökéletes.
Mágus-terrorelhárítás. Baromi jó. Mondanom sem kell, odáig vagyok érte, hogy egyszerűen a fajom miatt egyből bűnözőnek könyvelnek el. Igaz, öltem már embert, dehát elvileg ez a természetem. A tápláléklánc legmagasabb fokán állok, még az is helyénvaló lenne, ha az étkezéseim alkalmával tényleg levadásznám az áldozataimat, és akár még az életüket is venném. Ez a világ, a természet rendje. Hogy jön ahhoz ez a bunkó amerikai, hogy belém kössön? Pont abba, aki ösztöneinek és vágyainak gátat szabva az élet fontosságát és értékét vallja. Na jó, ettől nem fogok lenyugodni. El kéne húznom innen, vagy egyszerűen kiürítenem a fejem, valami teljesen másra gondolni. Orromon át szívom be újabb mély, feszült levegőmet, és fújom ki bőszen.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. július 9. 20:09 | Link

Adam Kensington




A pultra könyököl, ismét nekiáll, hogy a körmét piszkálgassa.
   -  Én...? Rád se szálltam még.
A szája szélén valami vigyorféle gyülekezik. Úgy fest, elérte, amit szeretett volna, ha már így körbepisilte a területét, minden rendben van. Nem akar ő konfliktust, annyira nyűgös és macerás az egész, a papírmunka, a bilincsbe verés és kihallgatás, jobb ezt elkerülni. Vele lehet tárgyalni, bizony ám. Az itteni alvilág krémje is megmondhatja, közülük nem egy tartozik neki apróbb szívességekkel. Vagy összegekkel.
   -  Felőlem tök oké. Van egy lányom, így ekkora - a padlótól számítva a tenyerével mutatja egy tízéves magasságát - sz'al ha mégis éhes lennél, na az ekkorákat kerüld el.
Ismét vállat von, majd vontatottan feláll. A zsebébe nyúl, először úgy tűnik, pénzt keres, végül azonban egy szál cigarettát vesz elő, hogy a szájba tegye. A szál billeg, ahogy beszél.
   -  Na akkor viselkedj jól. Ha nem, az ágyad alatt leszek egy karóval. Na szevasz.
Egy gyújtót is keres, majd anélkül, hogy a pultosra nézne, a kijárat felé indul. Út közben int az egyik ajtó mellett állónak, akkor áll meg és gyújt rá, amikor a hűvös, esti levegőn áll.
Valahol nem bánja, hogy aurornak ment, a dolognak megvannak a maga apró előnyei. Az italát például kivétel nélkül a ház állja.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 10. 20:32
| Link

Érzem, mennyire elégedett magával a fószer, hogy felhúzott. Vagyis igazából azzal, hogy úgy látja, elért nálam valamit. Hogy úgy hiszi, jól a helyemre tett és megszabta a határokat. Na ezt nagyon rosszul hiszi. Soha, semmit sem azért cselekedtem, mert a törvény betűje úgy diktálta, vagy mert egy közeg rendre utasított. Nem. Az elveim azok, amik gátolnak abban, hogy helytelenül, ártalmasan viselkedjek. Nem egy ilyen harcokban megfásult, szakadt amerikai nyökögése. Hallom, amit a lányáról dumál, de csak nézek magam elé a pultra. Szegény kölyök. Nem lehet egyszerű egy ilyen apával. Nem kell aggódnia a férfinak, sem a gyereke méretű, sem más emberpalántákból nem szokásom csemegézni.
Azt hiszem, ezer szerencséje a tagnak, hogy a távozás mezejére lép. Lehet, hogy sikerült volna lehiggadnom, visszanyerve alapvető, békés állapotomat, de ha még pár ilyet szólt volna arról, hogy el kéne kotródnom, vagy hogy van egy karója a számomra, nos... lehet, hogy nem álltam volna jót magamért. Nagy kárt nem tettem volna benne, de akkor sem lett volna jó itt a csárda közepén elkapnom. Nem akarok alapot adni a rossz szóbeszédeknek. Szárnyra kelnek azok a semmiből is, szükségtelen tetézni.
Csak fújok egyet a búcsúzására, aztán ahogy elsétál, oldalra fordítom a fejemet, nem nézve felé, pusztán így mozdulva utána kissé, hallgatva távolodó lépteit, keze suhintását az intés közben és a bagója felsercenését, miközben a szál vége pirosan felizzik. Így maradok még néhány percig, lustán pislogva a ipse megüresedett székére, majd biccentek a csaposnak, és úgyszintén távozom. Nyurga, árnyékszerű alakom végighalad az asztalok között, mígnem eltűnik a hűs éjszakában.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed