36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 13. 20:58 | Link

Samantha

A kétes érzelmi állapotú Michelle-l való újabb, s egyben utolsó találkozása után úgy dönt, hogy nincs értelme tovább itatni az egereket. Noha egyetlenegyszer sem sírt a lány miatt, többször mégis igazán közel került ahhoz, hogy elborult agya után dühét is kikönnyezze. Ideje volt, hogy összeszedje magát, lelkileg-testileg is újból megerősödjön és kiengedje magából a régóta gyűlő fáradt gőzt. Túl sokáig engedte magát a pusztulás heveny gennyében ázni, túl sokat áldozott a lány fájó emlékének, amire az nem szolgált meg. Nem érdemli meg.
Noel papírfecnin üzent háztársnőjének, hogy húzza fel legjobb göncét, mert az éjjelt a faluban töltik és jól fogják magukat érezni. Samantha több volt, mint egyszerű, józan barát, de kevesebb, mint egy elborult szerelem. Különleges személy volt Noel életében, akiért életét nem, de minden mását odaadta volna.
Szobájában sietve készülődött, megváltozott testéhez illő, az eredetihez képest kisebb méretű pólót húzott, hozzá rellonszínű nadrágot választott és bőrdzsekije után nyúlt. Arcszesz és parfüm erős illatát húzta maga után, ahogy a csinosan kiöltözött Samantha elé ment. A lányt a maga nemében gyönyörűnek látta, olyannak, akit szívesen vigasztalna, s akiben önmaga is vigaszt talál. Rámosolygott, megdicsérte öltözékét, majd hevesen dobogó szívvel minden további nélkül csókolta meg. Olyan szüksége volt már erre, mint a vízre, a napfényre vagy a tápláló ételre. Erőszakosan húzta magához a lányt, nem kérdezve hogy van, hogy kapcsolatban él-e azóta, mióta nem találkoztak vagy hogy akarja-e őt. Csak kereste ajkait, a nyelvét, őt, hogy felidézze egyszeri közös délelőttjük buja óráit.
Az érintés után kézen fogta háztársnőjét, és rohanó léptekkel vezette őt végig a folyosókon, fel az alagsorból, ki a kastélyból, le a faluba. Sietniük kellett, mert Noel nem tudott tovább várni. Az út így is hosszabbnak ígérkezett, mint eddig bármikor, s mikor a fiú végre kivágta a csárda ajtaját, hogy az illemnek megfelelően ő lépje át először a küszöböt, már elmúlt tíz óra.
- Keress helyet a sarokban - utasítja a barna csodát, ő maga pedig a pulthoz siet. Nincs sor, a csapos azonnal hozzáfordul. - Kétszer két lángnyelv whiskeyt, köszönöm.
Míg várja a kikért italokat, addig a pultnak támaszkodik, és onnan figyeli Samanthát. Leírhatatlanul akarja a lányt, úgy érzi ember nem várt még ennyit a szeretetre. Hajtja a vágy, a bosszú, a szeretetlenség. Bolondként ténfergőnek látja magát, ha visszagondol az elmúlt hónapokra, de abban is biztos, hogy soha többé nem lesz megvezetett.
- Majd a végén fizetek - mondja a csaposnak, és ügyesen az asztalukhoz viszi az apró, ámde hatékony nedűket. Leengedi magáról kabátját, székének támlájára teszi, majd mielőtt leülne, a lány fölé hajol és újabb csókot követel. Samantha ajkában nyugalmat keres, valamit, ami képes enyhíteni a testében felhalmozódott vágyakat.
- Egészségedre! - koccint az első pohárkával, miután ő is helyet foglal. Tekintete háztársnőjét keresi, mosolya is csak neki szól. Ez az éjszaka az övék, nincs létező, aki ezen változtatni tudna.
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2014. május 12. 18:48 | Link

Noel



Bár nem értettem az üzenet mibenlétét, nem tettem fel egy kérdést sem. Ahogy a papíron állt, felöltöztem, igen rövid koktélruha, magassarkú, és egy vékonyabb kabát volt rajtam, a hajam kibontva, minimális smink. Indulásra készen vártam a kitűzött időpontot. Dicséretet kaptam, és egy olyan csókot, amire nem számítottam. Mégis, viszonoztam, hiszen a múltkor épp én törtem így rá, és tudom, hogy a kapcsolatunkba mindez belefér. Habár a madarak azt csicseregték, Michell-el van dolga az ifjúnak, most mégis bennem keres vigaszt. Ez valahogy puzzle szerű.A kézfogás már sokkal inkább meglepett, de nem szóltam, csak mentem utána, bár nem mondom a sebesség igencsak megtette a hatását, és tartok tőle, ha nem fogja olyan határozottan a kezem, hamar kibillenek az egyensúlyomból. A türelmetlenségét nem tudom hova tenni, de annak ellenére, hogy fiatalabb, már most nagyon hasonlít rám. És nem lesz jó vége, ha a mentalitása nem fog változni ezek után sem. Nem tudom, mit mondhatnék erre. Muszáj lesz békénhagynom, vagy távolságot tartanom, ha nem akarom, hogy ilyen lelkicsorbalegyen, bár amennyire feltűnt, már késő.
-Jól van, nyugodj már meg! - csitítom, majd a megadott irányba indulok. Herótom van attól, ha utasítgatnak, de most nem merek ellentmondani, félek azt én bánnám meg nagyonnagyon, szóval jobb, ha csak megyek, és meg sem szólalok...
Ismét egy csók, és egy pohár pia, de a jelen pillanatban lévő álláshoz, hogy sokkal inkább úgy nézünk ki, mint egy szerelmes gerlepár, mint barátok, azthizsem ez nem is lesz elég. Amint lehúzom a pohár tartalmát, a szó szoros értelemben, kérek egy nagyon erős koktélt, és csak reménykedem benne, hogy hamar kihozzák.
- Noel, mi a pokol van veled, mit keresünk itt, és mi ez a sietség? - szegezem neki a kérdéseket, és habár nem vagyok benne biztos, hogy válaszolni fog, őszintén szólva megnyugtató lenne. Nem különbözünk sokba, nem vagyunk másfélék, de azért vannak határok, és ezt most vagy átléptük, vagy nem tudom hova tenni. A zavar épp elég, ami bennem keletkezett, hiszen elég nagy probléma, ha már az is felmerül bennem, vajon épelméjű e még háztársam. Mert komolyan, mi van, ha nem? Vagy megátkozták? Beverte a fejét? Beszedett valami kapszulát, amit úgy hívnak, szerelem? Jó lenne tudni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. május 28. 16:33 | Link

Samantha


Ahogy kérésének megfelelően Samantha az egyik sarki asztal mellett foglal helyet, ösztönösen húzza mosolyra ajkait. Szereti, ha az emberek saját elképzeléseinek megfelelően cselekednek, és határozottan úgy rémlik neki, hogy háztársnője egyáltalán nem az a típusú lány, aki csak úgy, bárkinek is teljesítené parancsát. Ez elégtétel, boldogság és nem mellesleg ígéret az este további részére. Noel annak ellenére, hogy Michelle miként fosztotta meg magukat a közös élet lehetőségétől, jó kedvűen közelíti meg mostani társaságát, akit folyton-folyvást, minden percben magáénak akar tudni. Csókolni, ölelni, szeretni, amíg véget nem ér az élet - vagy legalábbis el nem jő a hajnal. Csók és koccintás, a fiatalember pedig bágyadt mosollyal nézi a gyönyörű barna lányt.
- A Saint-Venant kidobott, de tudod kit érdekel? Pff... - mondja nevetve, hiszen a düh és dac ekkor még erősen élteti, semmi jelét nem tapasztalja annak a fájdalomnak, amit a következő napoktól minduntalan érezni fog. - Egy - önként vállalt - teherrel kevesebb, ugyan már, mi az!
Szájához emeli a következő kör mámornedűt, majd belenevet Sam hatalmas, és most némileg csodálkozó tekintetébe. Kuncog miatta és a nem kívánt, mégis ráörvendő szabadság érzete miatt. Ilyen az, ha az embert a falhoz vágják, és ő egy perig sem akar ott maradni. Keresi a kiutat, a lehetőségeket, azonnal mentőöv után kap, ami most számára nem más, mint a szemben ülő kedves.
- Tudod, azon gondolkodtam... - kezd bele mondandójába egész arcát betöltő vigyorral, az asztal nedves lapján kezei között lökdösve az apró, már üres poharat. - , hogy talán Te vagy az igazi. Tökéletes vagy, jól érzem magam veled, szeretem a hangod, a viselkedésed, szeretem ahogy öltözködsz, ahogy vetkőzöl. Mi kell még? Hozzám illesz, nincs mese. Te vagy az egyetlen barna, aki megmozdított valamit odabent. Talán nőül is vennélek. Hozzám jössz?
Kérdése közben tűnődve pillant a barnára, szemeiben egyetlen csepp szomorúság sem látszik a volt barátnő miatt, csak a derű és izgalom, hogy ezután Samanthával lehet. Itt hagyják a kastélyt, hazaköltöznek, és egész nap az ágyban heverésznek majd. Aztán feláll, hagyva a bizonyára ledöbbent lányt, hogy egy ideig maga legyen gondolataival. Odamegy a csaposhoz, és udvariasan kér még egy-két kör finomságot, majd visszaül a helyére és áttolja az egyik poharat Sam oldalára.
- Kedvellek - mondja, és koccintásra nyújtja kezét. Közben végig tartja a szemkontaktust a barna szempárral, s egyre inkább elárasztja elméjét a felszabadító érzés. Most olyan jó, most olyan szép, hát soha ne keljen fel a Nap...
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2014. június 15. 00:11 | Link

Noel


- Amint elnézem, téged. - jegyeztem meg sokkal inkább magamnak, mint neki. Nem gondolnám, hogy ez a megfelelő pillanat arra, hogy kötekedjek vele, vagy kioktassam arról, mi érdekli, meg mit nem, ennek ellenére nem bírom visszafogni ezt a mondatot. Noel full szerelmes, és ez lejön róla, nem is értem most mit keresünk itt, ebben a közegben.
Figyeltem a mondanivalójára, hallgattam, amit mond, nagyon bókol, ennyire talán még sosem jött elő ez az oldala. Aztán úgy elkerekedett a szemem, mint egy újonc bocinak, aki bámul, és egyszerűen elakadt a szavam, de még a lélegzetem is. Noel nem láthatott mást, mint teljes döbbenetet a fejemen. Egy, nem így képzeltem el. Kettő, Noelből EZT nem néztem volna ki. Három... hahó! Én még fiatal vagyok, és szép, és sok hímnemű vár rám odakint, ugyan hogy tudnék elköteleződni egy mellett? Ez egy nehéz, és nagy döntés, amihez én még kicsit vagyok, hogy meghozzam, amúgy is, Michellet szereti nem engem, akkor én hogy kerülök ebbe a képbe? Szép keretet kapott, mondhatom, mégsem vélem magam ideillőnek. Amíg egyedül maradok továbbra is csak bambulok,mire visszaér végre valamennyire magamhoz térek, és egy nagy levegő után szólalok meg.
- Hát ez... meglepő volt. - csak ennyit bírok kinyögni, mondani, s el is akad a szavam, pont úgy, mintha nem lett volna. Most kéne átgondolni,mitévő legyek,de hiába is hinném, hogy ez csak egy vicc, túl komoly, túl igaz a pillanat, cseppet sem erőltetett, ami ilyenkor megszokott lenne, vagy lehetne. Egyáltalán nem. - Nem gondolom, hogy egyáltalán a semmiből rögtön házasodni kéne, Nono. Viszont! Mi lenne, ha csak.. érted.. én is kedvellek. - felállok az asztaltól, odalépek elé, az ölébe ülök, és megcsókolom, ha már itt tartunk. Aztán a füléhez hajolok, s halkan suttogom bele a szavakat. - Nem szeretnél elmenni... valahova? - mosolyogtam, majd megerősítésként kapott még egy puszit, utána pedig megittam a maradék pohár pezsgőmet egy húzásra, és rákacsintottam. Így jobb, így csendesebb, és épp elég egyelőre.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 13:54 | Link

Samantha

A lány megjegyzése, miszerint Noelt valójában nagyon is érdekli a Saint-Venant elvesztése, szívéig hatol. Keserű szájízzel nyel, némi fintor ül ki arcára, majd magabiztosan megrázza a fejét.
- Az ő vesztesége sokkal nagyobb - teszi meg rideg kijelentését a csoda barnának. - Én jó fiú vagyok, ha valaki bekerül ide... - mutat mellkasa irányába, s úgy folytatja. Hangja egyre hangosabb, szavaiból folyik a düh és fájdalom. - ...akkor vigyázok rá. Figyelek rá és óvom, megadok neki mindent, rajongásig szeretem. Én nála jobbat érdemlek.
A hangot, amelyen szól, már-már kívülről hallja, mintha nem is ő beszélne, mintha csak lelke ömlesztené Sam-re a benne megragadt érzéseket. Talán úgy hiszi, könnyebb lesz a szakítás átélésének tudatával együtt élnie, ha már kiadta magából az azzal kapcsolatos érzéseket. Sajnos nem tudja még, milyen sok időnek kell eltennie ezután az este után, hogy újra vidám hajnalra ébredjen. A poharáért nyúl, az utolsó cseppet is kiissza belőle, hogy egyszerű, ám ostoba kérdését felmerje tenni Samanthának. A lány arcára természetesen mindaz, amit gondolt, azonnal kiül. Döbbenet, kétségek, zavarodottság. Noel elmosolyodik, és a pulthoz sétál egy újabb, talán az utolsó kör italokért. Máskülönben szereti magánál tudni eszét, józan tudatát, de most úgy érzi nem vágyik semmi másra, csak hogy odavesszenek a bensőjét eltelítő és folyton maró szörnyek. Visszaérvén újabb mosolyt küld a lánynak, majd koccintanak, és jön a jól megérdemelt elutasító válasz. A nemben viszont annyi éltető pozitívum van, hogy a rellonos szíve izgatottan dobban egyre-másra félre. A barnaság egy pillanat múlva már az ölében ül, ő pedig nem rest kapni az alkalmon. Kezeivel öleli a formás testet, s a csókban lehunyt szemekkel pihen meg.
- Nagyon-nagyon kedvellek - ismétli önmagát a csók elcsattanását követőn, zöldjeit csak nagy sokára nyitja ki újra. Mosolya széles, szíve megtelik szeretettel. Bambán nézi az élénk csokoládébarna szemeket, hogy karjaival szorosabbra fogja háztársnőjét, és újabb csókot kérjen. Immáron nem kellenek szavak, Samantha egyébként is tökéletesen érti a fiú jelzéseit, belelát vágyaiba és igaz barát módjára ott van, amikor fáj.
- Fizetek és mehetünk - mondja szelídre változó hangon, közben rácsap a lány fenekére, hogy álljon csak fel, majd a pulthoz sétálnak. A csapos ítéletet mond a fogyasztás felett, ő az erszényébe nyúl, végül átkarolja a barnaság vállait, homlokon csókolja, és kivezeti őt a helyiségből. Egy tökéletlen nap tökéletes befejezése ez, lassú séta vissza a kastélyba, némi lelkizés, és lent, a fiú alagsori szobájába érve már csak arra vágyik, hogy a lány szorosan ölelje.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed