A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni. Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni. A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük. Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva) A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai WeißlingAlkalmazottak:
- Endrédy Patrik
- Gombos Eszter - NJK
- Hortobágyi János „Samu” - NJK
- South West
- Anna Weißling
- Szendrey Adél
|
|
|
Angyalom, Mihael Az elmúlt napokban sokszor járt le Yvonne egykori házba, melyben egy ideje már csak ő lakott, ő sem teljes időben, csak a cuccait hagyta itt, és itt tanult a vizsgákra is. A tervei szerint az elkövetkezendő években mestertanonckodás helyett a nagymamájának segít, és az ő képviselőjeként jár néhány messzebbi országba, amolyan előhírnökként. Maga sem tudja, hogy ez mi is lesz egész pontosan, meg, hogy mennyire fog neki menni, de a fizetésre szüksége van, és nem biztos benne, hogy az alapvizsgát igazoló papírjával, meg a két szép szemével bárki is alkalmazná. Most már nagy elvárás a sok papír, csak ő meg nem tudja, hogy mi is akar lenni, így elég nehéz, hogy bármire is beadja a jelentkezését. Azt a bizonyos aranycsapot, amit a tekintélyes Cadington vagyon öröklése jelent, az apja kegyetlenül elzárta, amikor nem teljesítette a házassági kívánságát. Erre amúgy igen sokat gondolt mostanság, de igyekszik még mindig feldolgozni az ott hallottakat. Azért azt nem hiszi, hogy a tényleg a macska örököl mindent, ők pedig minden anyagi segítség nélkül kell, hogy megoldják. Bár valljuk be, az apja képes lenne erre a lépésre. Maga sem érti, miért de késő este úgy dönt, mégis inkább a kastélyba töltené az éjszakát, ahelyett, hogy itt a kényelmes melegbe, zavaró szobatársak nélkül pihenne egyet, és kicsit korábban ugyan, de elindulna reggel az iskolába. Még egy egészséges sétával is gazdagabb lenne, aminek biztos örülne a teste is. Helyette azonban most akar sétálni, és most visszajutni a kastélyba, amikor világosan megmondták a felnőttek, hogy te szerencsétlen, ha nem muszáj, akkor ne mászkálj éjjel a faluban, mert nem olyan biztonságos. Maradj csak szépen otthon, zárkózz be és élvezd a nyugodt csendes estét. Ha megkérdezné valaki, hogy miért van kint az utcán ilyenkor, nem tudná megmondani, pedig tényleg elindult, hiszen már a kaput zárja be a kis ház előtt, majd zsebre dugott kezekkel, sarkaival kopogva indul el a kihalt lakósoron, hogy az iskolába jusson. Aki most kinéz az ablakon, biztos azt gondolja róla, hogy felelőtlen fruska, aki nem gondolkozik, és vasárnap este jobb dolga nincs, mint partiba mászkálni, és inni. Pedig ezek igen messze állnak tőle. Ahogy a főutczára kanyarodik, neki magának is eszébe jut ez a gondolat, meg az is, hogy mit gondolna ő, ha az ablak túloldalán állna. Biztos, hogy valami nagyon hasonlót. Talán ki is szólna annak, aki kint mászkál, hogy ez nem helyes, bár nem tudja, miért, és hogy valóban megtenné-e. A kocsmához közeledve, más esetekkel ellentétben most lelassítja lépteit, és olyan gondolatok szállják meg, melyek korábban nem voltak rá jellemzőek. Vajon milyen lehet belül? Tényleg olyan félelmetes, mint korábban? Végül is, vannak diákok, akik ide járnak, de ha megkérdezi őket, hogy milyen a hely, az rontaná a hírnevét, ami nagyon vicces, hiszen néhányan elég érdekes dolgokat pletykálnak róla, amit nem is tud, hogy honnan szedtek. Táskája csatjával játszadozva áll a kocsmával szemben, amit észre se vesz, és egyre csak az ajtót és pár előtte bagózó alakot figyel. A tényt, hogy megállt, nem is érzékeli, sőt, hirtelen semmit, csak a gondolatokat, melyek a fejében cikáznak. Ruha
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Írta: 2014. április 6. 22:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=268414#post268414][b]McKenzie R. Krise - 2014.04.06. 22:06[/b][/url] Angyalom, Mihael Az elmúlt napokban sokszor járt le Yvonne egykori házba, melyben egy ideje már csak ő lakott, ő sem teljes időben, csak a cuccait hagyta itt, és itt tanult a vizsgákra is. A tervei szerint az elkövetkezendő években mestertanonckodás helyett a nagymamájának segít, és az ő képviselőjeként jár néhány messzebbi országba, amolyan előhírnökként. Maga sem tudja, hogy ez mi is lesz egész pontosan, meg, hogy mennyire fog neki menni, de a fizetésre szüksége van, és nem biztos benne, hogy az alapvizsgát igazoló papírjával, meg a két szép szemével bárki is alkalmazná. Most már nagy elvárás a sok papír, csak ő meg nem tudja, hogy mi is akar lenni, így elég nehéz, hogy bármire is beadja a jelentkezését. Azt a bizonyos aranycsapot, amit a tekintélyes Cadington vagyon öröklése jelent, az apja kegyetlenül elzárta, amikor nem teljesítette a házassági kívánságát. Erre amúgy igen sokat gondolt mostanság, de igyekszik még mindig feldolgozni az ott hallottakat. Azért azt nem hiszi, hogy a tényleg a macska örököl mindent, ők pedig minden anyagi segítség nélkül kell, hogy megoldják. Bár valljuk be, az apja képes lenne erre a lépésre. Maga sem érti, miért de késő este úgy dönt, mégis inkább a kastélyba töltené az éjszakát, ahelyett, hogy itt a kényelmes melegbe, zavaró szobatársak nélkül pihenne egyet, és kicsit korábban ugyan, de elindulna reggel az iskolába. Még egy egészséges sétával is gazdagabb lenne, aminek biztos örülne a teste is. Helyette azonban most akar sétálni, és most visszajutni a kastélyba, amikor világosan megmondták a felnőttek, hogy te szerencsétlen, ha nem muszáj, akkor ne mászkálj éjjel a faluban, mert nem olyan biztonságos. Maradj csak szépen otthon, zárkózz be és élvezd a nyugodt csendes estét. Ha megkérdezné valaki, hogy miért van kint az utcán ilyenkor, nem tudná megmondani, pedig tényleg elindult, hiszen már a kaput zárja be a kis ház előtt, majd zsebre dugott kezekkel, sarkaival kopogva indul el a kihalt lakósoron, hogy az iskolába jusson. Aki most kinéz az ablakon, biztos azt gondolja róla, hogy felelőtlen fruska, aki nem gondolkozik, és vasárnap este jobb dolga nincs, mint partiba mászkálni, és inni. Pedig ezek igen messze állnak tőle. Ahogy a főutczára kanyarodik, neki magának is eszébe jut ez a gondolat, meg az is, hogy mit gondolna ő, ha az ablak túloldalán állna. Biztos, hogy valami nagyon hasonlót. Talán ki is szólna annak, aki kint mászkál, hogy ez nem helyes, bár nem tudja, miért, és hogy valóban megtenné-e. A kocsmához közeledve, más esetekkel ellentétben most lelassítja lépteit, és olyan gondolatok szállják meg, melyek korábban nem voltak rá jellemzőek. Vajon milyen lehet belül? Tényleg olyan félelmetes, mint korábban? Végül is, vannak diákok, akik ide járnak, de ha megkérdezi őket, hogy milyen a hely, az rontaná a hírnevét, ami nagyon vicces, hiszen néhányan elég érdekes dolgokat pletykálnak róla, amit nem is tud, hogy honnan szedtek. Táskája csatjával játszadozva áll a kocsmával szemben, amit észre se vesz, és egyre csak az ajtót és pár előtte bagózó alakot figyel. A tényt, hogy megállt, nem is érzékeli, sőt, hirtelen semmit, csak a gondolatokat, melyek a fejében cikáznak. Ruha
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant INAKTÍV
XV. - Az Ördög offline RPG hsz: 387 Összes hsz: 5187
|
Írta: 2014. április 10. 12:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=271013#post271013][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.04.10. 12:38[/b][/url] Tündérem, McK Néhány napja már nem jár vissza a kastélyba. Megszaporodtak a teendői, egy új üzlet van kialakulóban és rá nézve elég kellemetlen volna, ha elszalasztja, mert a fél kliensköre elpártolna tőle. Nagy a nyomás, egyre ingerlékenyebb, még Michelle-lel is nagy vitáik vannak a semmin. Részben ezért döntött úgy, hogy ezt a hetet lent tölti a csárdában, hogy senki iskolabeli ne zavarjon bele a dolgaiba. Az egyetlen, aki sűrűn lófrál erre, az Avery, de ha lehet, még őt is nagy ívben elkerüli. Az a kis patkány elég alattomos a zsaroláshoz, kinézi belőle és okot nem adna, hogy fogást találjon rajta. A reggele meglehetős izgalommal indult: befutott a hír, hogy a szállítmány úton van, naplemente után pedig lebonyolítják a tranzakciót Bogolyfalvától néhány kilométerre. Már egy órával a megbeszélt időpont előtt kirakta a lábát a csárdából, megfelelő mennyiségű kést és egyéb vágószerszámot vett magához, hogy egy kisebb darabológépet fel lehetett volna öltöztetni a készletéből, és a pálcája olyan helyre került, hogy pillanatok alatt előhúzhassa, ha szükség lesz rá. Márpedig nem ringatta magát illúziókba; szinte biztosra vette, hogy szüksége lesz egy szál mágikus fegyverére. Órák teltek el és mire végzett, gazdagabb lett egy erszényre való varázslópénzzel, két rúgással az oldalába, egy hátráltató átokkal és egy vágással az arcán, de összességében megúszta élve az egészet azzal a fogadalommal együtt, hogy soha többé nem üzletel ezekkel a retardáltakkal. Mikor már visszafele igyekszik a csárdába, az éjszaka rég elárasztotta a falut zümmögő csönddel betakargatva. A legtöbben alszanak már és aki nem, az a csárdában vagy a pubban üti el az idejét. Még egy éjszaka és ennyi, holnap visszamegy a Mennydörgőbe. Igazság szerint már alig várja, hogy beledőlhessen az ágyába, mert a csárda mérhetetlenül zavaró egy hely a sok nagy hangú alakjával. Az ivó előtt nem szoktak ácsorogni az emberek, még kevésbé vacillálni, bemenjenek-e vagy sem. Vagy eldöntik, hogy ma inni akarnak, esetleg verekedni, vagy fogják maguk és továbbállnak. Rendesen felvonja a szemöldökét, amint észreveszi hátulról az ácsorgó nőt – a csárdából kiszűrődő fények legalábbis arra engednek következtetni, hogy nőneművel van dolga, vagy egy transzvesztitával. Elgondolkodtató, hogy épületet akar robbantani, keresi a részeges férjét, vagy mi dolga lehet itt, hogy nem megy be? Végül is őt nem kellene érdekelje semennyire sem, de a kíváncsisága nem hagyja nyugodni, így hát utolsó nekifutásként megszólítja. - Ha nem mondod az ajtónak, hogy Szezám tárulj, nem fog kinyílni. – A burkolt csipkelődésből, mellyel a hezitálást méltatja, kiérződik, hogy roppant szórakoztatónak találja ezt a vacillálást. - Bent meleg van és pia, kint meg idefagysz, ha egész éjjel az ajtó előtt óhajtasz strázsálni. És, ha nem mész valamerre, ki kell kerüljelek, márpedig nem szívesen kezelnék egy lányt akadályként. – Beszéd közben adóz az egészségkárosító szenvedélyének is néhány másodperces melóval meg némi füsttel, hogy teljesebb legyen az este és tompább az arcában éledező lüktetés.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Írta: 2014. május 12. 23:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=292280#post292280][b]McKenzie R. Krise - 2014.05.12. 23:47[/b][/url] Misi az angyalka
A hangra, mely megszólítja egy kicsit megrázkódik, melyek, a külső szemlélő akár a hidegnek is titulálhat. Az elmúlt percekben némán állt itt, szinte fel sem tűnt neki, hogy a kezei gyakorlatilag átfagytok. Sok minden járt az agyában ezalatt a néhány másodperc alatt, az egyik például az, hogy sosem járt itt, holott minden második történet, amit a bátyja ügyeiről szólt úgy kezdődött, hogy Benji a kocsmában. Erre itt van ő a lánytestvér, aki szintén nem a család kedvenc vagyon várományosa, és aki sosem keveredett ilyen helyre. Rendben, néhány összekent festmény, ordítozás a tanárokkal, néhány ujjal tett véleménykinyilvánítás, strázsálás a folyosón, vagy az igazgatói, házvezetői szobába, hegyibeszédek, takarítás, de csak olyan alapvető csínyek miatt, amit egy kis kezdő Rellonos is elkövet. Semmi érdekes, semmi durva. Most viszont ötödéves a fenébe is, hamarosan örökre kilép az iskola falai közül, önálló, felnőtt nő lesz, aki utazgatni fog, és aki nem járt még kocsmában. Szánalmasnak érzi magát. - Azt hittem valami ötletesebb a megoldása, véráldozat, méregkeverés, de ezek szerint semmi izgalmas. A hangján hallatszik némi gunyoros válasz, ahogy a fiú felé pillant. Ismerős az arca, látta már, de nem tudja hova tenni. Ő általában csak nézi az embereket. Olykor hall némi pletykát róluk, majd szelektál, hiszen új emberek és új pletykák jönnek a helyükre. Ha mindenkiről mindent meg akarna jegyezni, valószínűleg hatalmas agya és hatalmas feje lenne. Így is örül, ha nem veszik észre, nem akar eres, hatalmas homlokkal és csúcsos fejjel mászkálni az iskolában, mint valami félresikerült kísérlet eredménye. - Hát miként kezelnéd? Hirtelen jött ötlettől vezérelve veszi ki a fiú szájából a cigit és szív belőle egy első slukkhoz képest túl nagyot. Igyekszik nem köhögni, inkább arra koncentrálni, hogy minél előbb kiszálljon belőle minden. Na szóval, megvan, hogy miért nem dohányzik, nem is kell sokáig magyarázni. Szerencsére nagyobb beégés nélkül megússza, és ahelyett, hogy azonnal visszaadná szív belőle még egyet, majd a srác szájába helyezve megpaskolja kicsit az arcát. Azért valami csak ragadt rá azokból az évekből, amiket Amirával egy szobában töltött. Fejlődni kell, mese nincs, elvégre felnőtt már papíron egy ideje, jó lenne, ha úgy is viselkedne. Bájos mosollyal lép el a fiútól és csípőjét enyhén ringatva indul el a kocsma felé. Ha meg lehetne állítani az időt és Amira is itt lenne, akkor most izgatottan kérdezné, hogy jó-e vagy túlzás, esetleg kevés, de mivel nincs itt, ezért egyedül kell okosnak lennie és lehetőleg nem leégetni magát. - Meghívhatsz egy italra, ha gondolod. Fordítja vissza kicsit a fejét és még kacsint is egyet a fiúra, mielőtt belépne, ezzel végleg feladva a jókislányos énje utolsó morzsáit is.
|
|
|
|