36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. október 27. 17:52 | Link

Dave
Vasárnap késő este


Az eső ütemesen kopog körülöttük, a zajok is elültek már. Nincs bunyóra vágyó gorillatestület, nincsenek kések, csak a vér csordogál egyenletes sebességgel apró patakot alkotva, majd a betonon kiszélesedik, elmosódik, keveredik a vízzel és egész kis tócsává oldódik. Persze nagyobb területet színez, mint amennyi ő maga mennyiségre. Ha ennyi vére elfolyt volna, már rég halott lenne, de még messze áll ő a haldoklástól.
Furcsa csavar, hogy pont Daviddel hozta össze ma éjszaka a véletlen, pontosabban a srácot idevetette az útjába, bár ha nem így történik, a torka már el lenne metszve és itt feküdne kiterülve. Helyette itt fekszik a betonon, a még jobban rákezdő esőben, és azon filózik, hogy össze kellene szedni a sebét, meg önmagát és elkél ehhez a segítség.
Nem kellene hősködnie, persze, tudja, óh, de még mennyire. Az általa okozott szúrt sebekkel sem szabad könnyedén bánni és most visszájára fordult az egész. Első kézből tapasztalhatta meg, milyen az, ha beleáll az oldalába egy éles szerszám. Fura, sőt vicces, hogy határozottan röhög magában ezen az egészen. Nem azt érzi, hogy „Úristen, megszúrtak!”, hanem „Tök poén, végre tudom, milyen ez.” .  Szerencsére szervet nem ért a kés, vagyis hát, ha valaki is megvizsgálná, gyógyító ember, az azonnal rájönne, hogy a szerencsés véletlennek köszönhetően sem a mája, sem semmije nem lett lyukas.
Kinyög egy köszönetet, s ami igaz az igaz, nem szokta ezt gyakran használni, de ha már a nyomorult életéről volt szó, igenis kinyitja a pofáját ennyire, sőt még el is vigyorodik, csak ez se tart sokáig. A fájdalom letöröl mindent az arcáról elég gyorsan. Üggyel-bajjal feltápászkodnak, ő nem ellenkezik David manőverei ellen és valahogy elindulnak a csárda felé. Már áhítozva gondol a jó orosz vodkára, ami majd lezsibbasztja reményei szerint mind az agyát, mind a sebét. Csak össze kell varrja és bekötözze- az elmélet egyszerű, a gyakorlat ezután jön.
Kissé köhög még az úton, menni megy viszonylag rendes tempóban, csak grimaszolva, s közben válaszolni is jut ereje. Egész szívós, ezt meg kell hagyni.
-Francosan fáj az oldalam... de nem hiszem, hogy szervet talált... az rosszabb lenne... Te hallod... kezdjük rögtön két üveg vodkával, oui? – megint elvigyorodik, miközben odaérnek a csárda elé, s nemsokára már be is mennek. A figyelő tekintetekre most tesz rá magasról és amúgy is... Ki a francot érdekli, míg bele nem kötnek? Odabent a két üveg vodkát lerendelik, aztán már csak a tű meg a cérna és némi meleg víz kellene... Na jó, előbb a pia, aztán a többi. Ha már megvan a szükséges muníció, tele tölti fél kézzel magának is, Davidnek is, s ő részéről húzza is le a sajátját, még ha most meg is fogja csapni.
Hozzászólásai ebben a témában

David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. október 27. 19:21 | Link

Mihael.
-késő éjjel-


A sétány fái kezdenek meghajolni az erősödő szél akarata alatt. Az a pillanatnyi megkönnyebbült érzés, hogy egy vándor lelket majdcsak ideesz a fene azon nyomban el is tűnt, ahogy átázott hajamat éreztem a fejemhez tapadni. Senki sem szeret esőben sétálni, hacsak az illető nem őrült vagy elmebajos, de ezzel sem mennénk sokra. Mihael támadói eltérő időpontban ugyan, de mind felvette a nyúlcipőt, a legjava az igencsak merülőben lévő pisztolyomnak köszönhetően. A Rellonos igencsak meglepett azzal, hogy nem rázta le magáról a segítő kezem, de ha az ő helyzetében lennék, én sem ellenkeznék. Óvatosan két lábra álltunk ő szinte végig a köhögésével küzdve meg persze a fájdalommal, mely akkor keletkezik, mikor rekeszizma összehúzódik, hogy köhögjön , emlékeztetve erre a fiút, hogy az oldalában lévő seb még mindig jelen van. Szétmossa az eső a vért, mely lassan feloldódott a betonról és az alacsonyabb rész felé indult meg görbe utakat törve magának.
15-20 perc alatt a gatyánkból is csavarni lehetett a vizet, mikor szinten csurom vizes cipőmmel berúgtam a kocsma ajtaját csendet és figyelmet teremtve ezzel. A két üveg vodkás kérdésére boldogan feleltem pozitív visszajelzést, így a pulthoz érve komolyan két teljes üveg vodkát kért a fiú ellentmondást nem tűrő hangon. Ki is hozta a pultos igencsak nagy szemeket meresztve ránk és két poharat mellékelve. Mihael kitöltötte magának, én az üveg nyakát szorongatva csókoltam meg azt.
- Egy kést. Tűzbe tartott éllel. Mozogj picim ,mintha élnél!
Utasítottam a leányzót, aki nem tudta hova tenni ezt a parancsomat, ám hátralibbenve elindult elkészíteni azt, kíg Mihaelhez fordultam.
- Dave, üdv. Haver, ez nem az a pillanat, hogy engedném összevarrni magadnak a sebed.
Kúszott a tekintetem a mellettem állo falfehér suhancra, majd a válla felett elnézve elhült bennem a vér. Az öt támadójából a három gyávábbik itt keresett menedéket és most kaján vigyorral közelítenek a felénk. A tagbaszakadt izompacsirta barátom egy tőrt szorongatva, a másik kettő IQ-fighter fülig érő vigyorral haladnak egyenletesen a főnök mögött egy lépéssel. Nem szólok semmit, a csend így is kézzelfogható a helységben, a légy szárnyának rezzenése is visszhangzik. Majd prefirériás látással érzékelem, hogy megjött a pultos a hevített késsel.
Ekkor pillantok ismét Mihaelre, akiben remélhetőleg van még annyi lélekjelenlét, hogy fogja a helyzetet.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. október 27. 22:11 | Link

Dave
késő éjjel


A csárdába már majdnem úszva esnek be, legalábbis úgy néznek ki, mint a japán bálnavadászok egy redva éjszaka után, amikor semmit nem fogtak. Mi tagadás, ritka trágya egy idő lett rövid idő alatt, ráadásul ilyenkor az eső nem simán hideg, hanem vérfagyasztó hatású. Ritka kritikán aluli és összefagyasztja még a nemesebbik felét is főleg nekik. Jól jön most a két üveg vodka és részéről azért még tölt, mert nem meri vállalni, hogy egyből benyakaljon egy üveggel. Jobb adagolni, mint a gyógyszert, ha már most annak szánja.
A pia jólesően égeti végig a torkát és ezzel időlegesen kiüti a tetves köhögését is, de nem csak ennyi, hanem szabályosan lángra lobbantja a belsőjét is. Ezzel együtt az első pillanatokban még élesebben érzi a sebét, aztán elkezd zsibbadni az egész, meg vele együtt az agya is átmegy valami transz állapoton, hogy mire magához tér, már túl van azokon a pontokon, hogy fáradtság, fájdalom, és csak az alkohol kezd dolgozni benne. Mert időközben újratöltött azért magának, kell a kezelés.
-Mihael.- Biccent egy rövidet még mindig a transzos állapotban egyelőre, melynek mindjárt vége szakad és átesik abba a másik jobbikba. A megjegyzésre rápillant Dave-re, majd megereszt egy bárgyú, kissé beállt félvigyort, s csak megrázza a fejét előbb.
-Pedig ezt össze kell, boccs. Másképp lőhetem magam. Na még eggyel.- Ez úgy a negyedik gyorspohár, de nem sajnálja, és milyen jó, hogy most már átlibbent a feje az éber helyzetbe, mert ekkor kapja el Dave tekintetét is. Hát az mintha kisregény volna. Tisztán olvas belőle, hogy gáz van és nem kicsi, ahogy a csend is ezt mutatja. Az agya mégis egész tisztán kattog, ha nem számolja az oldalába nyilalló fájdalmat mozgáskor. Ugyanis kitapogatja az öngyújtóját a zsebében, checked. Nyakon ragadja a vodkás üveget és akkorát húz belőle, amennyi elfér a szájában lenyelés nélkül. Checked. Ezután feláll, röviden biccent a vigyorgó, közeledő trógerek felé, maga elé, a szája magasságába tartja az öngyújtót, beindítja, majd permetezve kiköpi a vodkát... Ismerjük a hatást? Ez a natúr lángszóró, ha még nem láttál ilyet?
Azt már nem sasolja, hányat kapott el vele, mert éppen utántölt, amennyire gyorsan csak tud. Azt reméli, közben Dave is akcióba lendült és lefoglalja a dögöket, míg ő feltankol a következő túrával.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. október 27. 22:56
Hozzászólásai ebben a témában

David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. október 27. 22:46 | Link

Mihael.
- késő éjjel -


Mikor nagy nehezen lebotorkáltam összeakadó lábakkal a vonatról, nem hittem volna, hogy ennél a napnál jöhet még több is. Baileys és Debra mégmindig Leonál dekkolnak, elég volt résnyire kinyitnom a szobája ajtaját, hogym az apró szempárok megcsillanjanak. A cuccaimat nemes egyszerűséggel bevágtam a szobámba és leginkább ennyit töltöttem a kastélyban a túrám előtt. Cigik dögivel mialatt egyre csak azon járt az agyam, hogy mit tegyeka húgommal. Ez már a vég, talán a legjobb az lenne mégis, ha idehoznám. De az meg a lehető legveszélyesebb...
Nem sokáig kellett ezen agyalnom, hamar megszállta agyamat a vörös köd, military üzemmódba kapcsolva szereltem le három behemótot, a másikak pedig javítani akartak a helyzetükön - sikertelenül. Megbarátkoztunk a gondolattal a földön fetrengővel, hogy ki a másik, és viszonylag kellemes meglepetés volt a fiú. És most ezzel mondtam valamit, nem szokásom véleményt változtatni, ha már egyszer van egy. Alig egy órá találkozás után túl voltunk egy fegyveres fenyítésen, egy újabb késelésen, kis fülcsavaráson és teljes átázáson. Az időjárás kergetett be minket a csárdába, no meg nyilván az a szúrt seb, de ez előbbi változtatta meg az irányomat a pubtól a kocsmához.
Minden tekintet ránk szegeződött, tetőtől talpig végigmértek minket, akik úgy néztünk ki, mintha egy boxmeccs túlélői lennénk véresen, sebesen, merő vizesen vodkára szomjazva. Mihael még azelőtt leadta a rendelést, hogy a pulthoz értünk volna, de a leányzó nem zavartatta magát sokáig a furcsa kérésen. Mire odabicegünk a fapulthoz már facsarn kezdi az orrom ez a szag. Utálok eső után gusztustalan szagokban lenni, de most mindössze megjegyzem magamban és nem is zavar tovább a tömény izzadtság és alkohol szaga. Kikaptuk az italokat, meglepetésemre minőséget kaptunk : Absolut vodkát. Minden bizonnyal fogta a csaj a szitut, hogy most nem ünnepelni jöttünk valami kis vacakkal. Amíg csak bírtam egy szusszal, ittam azt az eredeti orosz italt, mely lenyűgözően végigmarta a nyakam, nyelőcsövem és állapodott meg a gyomromban. Levágtam az asztalra az üveget, szemeim kissé összeszorítottam és megráztam a fejem hajamból csöpögtetve a vizet. Ekkor rendeltem a kést és kicsivel később méltóztattam a nevemet elárulni az egész kocsmának.
- Felőlem varrhatsz woodoo babákat meg eltört orrokat, de ez nem az az este, hogy magadon gyakorolj.
Meglepően jól beszéltem annak ellenére, hogy az üveg egynegyedét már magamba döntöttem. Felemeltem az üveget, majd mihelyst Mihael ismét ivott, én is megnyakaltam megint. Letéve pillantottam meg a barátainkat, akik nem valószínű, hogy csak a kedvenc könyvükről akarnának trécselni. Magabiztosan tartottak felénk és egy darabig csak bámultam őket felmérve a helyzetünket, az erőviszonyokat és a lehetőségeinket. A pultos lány nem vette észre a kialakult helyzetet, hogy a rosszabb bőrben lévő mögötti palik nem kedves szándékkal állnak ott. Letette a pultra a tálcát, melyen a kés volt és pillantásom eztán a tsamra esett, aki feltűnés nélkül matatott a zsebében. Majd abbahagyta, szabad kezével jól meghúzta a vodkát aztán saját tengelye körül megfordulva támadott. Nem számítottam erre, de nagyon tetszett a felhozatal. Azon minutában a tálcáért meg a késért nyúltam, és mihelyst kifogyott Misi kreatív lángszórója, én jöttem. A háromból az, aki legközelebb állt, igencsak rosszul festett, őt vágtam orrba a fatálcával teljes erőből : ki is feküdt. De persze én sem volta figyelmes, azért az a 3-4 deci vodka megadja a hatást, mert szabad utat engedtem a késelős fazonnak, aki nem habozott a hasamba szúrni azt az átkozott recés kést, nem sokkal a régi sebem fölé. Felüvöltve vetettem rá magam és nem tudtam, mi lesz, mihelyst földet érünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. október 28. 18:00 | Link

Dave
késő éjjel


A csárdában nem teketóriázik egyikőjük sem: hamar elkezdenek a pohár fenekére pislogni, Dave esetében egyenesen az üveg alja kerül vizsgálat alá. Ő meg elég könnyedén átlendül a nehézfejűség állapotán (szó szerint értve) a tiszta, éles, de már félrészeg állapotba. Tökre nem zavarná semmi, ha nem hasogatna a francos oldala, de még arra is van megoldás, a forró kés mindjárt érkezik és akkor legalább beforraszthatja a sebet úgy ahogy, aztán összevarrja akár tetszik társának, akár nem. Elég mocskosul makacs tud lenni, úgy hogy ezen lehet, megint összebalhéznak majd, de hát istenem, ki a dögevés szólna bele a kettejük vitájába? Két állat, két monstrum bunyóját senki nem akarja megszakítani átlag ésszel.
Ekkor szállingóznak be az extra vendégek, akiket nem kívántak a hátuk közepére sem. Leesik neki a tantusz már David nézéséből is, hogy itt parasztlázadás lesz perceken belül, szóval spontán ötlettől vezérelve kisebb grillpartyt rendez sebtében nem sajnálván a jó orosz vodkát és az öngyújtóját sem. Megérdemlik a mocskos disznók, sőt még többet is a pofájukba. Nem sajnálja egyiket sem, csak permetezi a vodkát, amíg tart, aztán már húzza is a következő túrát, míg David nekimegy a többinek késsel, tálcával, ami a kezébe akad. Kemény, egyre jobban vigyorog, főleg, hogy nyelt is valamennyi piát közben. Attól még a mozdulatai elég stabilak, ez dicséretes ilyen állapotban, hogy ő van. A vendégek nagyrésze már kereket oldott mellesleg- senki nem szeretne késhegyre vagy megégve kidögleni.
Legközelebb arra figyel már fel, hogy David a földön egy másik fazonnal, egy szintén a földön dekkol eszméletlenül, és az utolsó hapsi meg felé tart felhúzott ököllel. Na jó, eddig tartott a türelme (most igazán bárány volt! ): a pálcája előkerül az alkarjára szíjazott tartóból (nem, nem igazán egy pálcás ember, ha bunyóról van szó) és reppen a barom felé egy Petrificus Totalus, hogy nyughasson végre. Nos, amint a csávó eldőlt, a pálcát visszacsúsztatja a helyére, lehúzza a maradék vodkát az üvegből (jó nagy adag! ), majd az üveg alját odavágja a pulthoz (pultos lány sikítására ügyet sem vet) és megragadja hátulról a Davidet agyaló szemetet. A grabancánál fogva lök egyet rajta, hogy elüsse a legközelebbi asztalt a csávó, de közben ő maga is megroggyan kissé- a sérülése még mindig megvan ugye. Ez persze nem zavartatja abban, hogy homályos látással és egyre fogyó erővel ugyan, de a következő percben teljes súlyával ránehezedjen a kis leprás agyúra és a csorbát a torkának nyomja. A vér csíkot kezd rajzolni a tag bőrére, ahogy az üveg megvágja egy ponton.
-Na most... Elkotródsz innen a haverjaiddal együtt... nem jössz vissza többet... és, hogy legyek érthető, itt egy kis szuvenír, haver!- Ezzel megragadja a pasas jobb karját, felrántja rajta a kabátot és a csorbát üzembe helyezi: egy jó nagy X jelet váj bele véres úton az üvöltő férfi kezébe biztos, ami biztos alapon.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. október 28. 18:01
Hozzászólásai ebben a témában

David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 2. 15:36 | Link

Mihael.
- késő éjjel -


Lassan csak megszoktuk egymás társaságát, mialatt támogatva őt az egyre jobban rázendítő esőben a csárdába igyekeztünk. Pontosabban én igyekeztem, ő meg próbálta tartani velem a lépést. Nem hagytam ki a bemutatkozónkat sem, de azért Mihaelt sem kellett félteni; mihelyst berúgtam az ajtót ő máris megparancsolta a pultosnak a két üveg vodkát. És ha ezen a napon nem volt még elég hab a tortán, akkor most a sors pakolt rá még egy lapát cseresznyét a vendégeink személyében. Testemben a vodka nekilátott a munkának, könnyebbnek éreztem a kezem, elmúlt a remegésem a hidegtől, sőt, szabályosan melegem lett, miközben az IQ-fighter barátaink felénk tartottak. Az üveg vodkámnak már több, mint a felét magamba döntöttem, de társam sem tétovázott, nyakalta ő is rendesen, és neki nagyobb szüksége is van rá, mint jómagamnak. A pultos lány meglepetten hozta ki a kicsit vörös pengéjű kést, és nyilván festett barna volt, mert nem vágta le a szitut, pedig igazán egyértelmű volt: három tagbaszakadt állat állt Misi mögött és mindkettőnk arcán megváltoztak az érzelmek. Letette a pultra elénk mikor a megkéselt már kezdte a szájába dönteni azt a jó kis alkoholt, miközben kitaperolt valamit a zsebében. Akcióba lendülésekor el kellett ismernem, hogy ez egy nem is olyan ostoba gondolat, és amíg ő barmokat grillezett, én egyik kezembe a kést, másikba a tálcát véve vártam a mutatványának a végét, majd én voltam a soron. Az egyik állatnak, akinek nem sikerült időben felocsúdnia a lángszóró után, nagyot sóztam a szeme közé, majd csillagokat látva úgy eldőlt, mintha csak anyuci altatta volna el. Ezt nyugtázva éreztem meg először valami hideget a bőrömön, majd bizsergető érzést, ami nagyon is ismerős volt. Képben voltam, hogy a Mihaelt megkostoló kés most engem ízlelgetett, így fatálcám társaságában a fazonra vetettem magam, aki vagy kétszer akkora volt, mint én. Két kézzel emeltem fel a harci eszközöm majd teljes erővel belevágtam a mocsadékba, aki erre válaszul megragadta a még mindig hasamban vájkáló kést, megforgatta kicsit majd kitépte onnan. Újabb csatakiáltást hallattam és az adrenalin úgy öntött el, mint a düh: elképesztő sebességgel, hatalmas adagban. A tálca újfent a csóka pofájába landolt, mire az megragadott és hanyatt levágott a padlóra. Na most én láttam a tüzijátékot a pacák fejével egyidejűleg, aztán mint valami kislány, lepattant rólam. Alig fogtam fel, hogy Mihael perdítette le rólam a hájtömeget, de határozottan kiköptem egy adag vért a padlóra mialatt valahogy nagy nehezen feltornáztam magam két lábra. Jól megtántorodtam és a pultnak ütközött a hátam. Megpillantva az egy épségben maradt vodkásüveget megragadtam és a maradék felét lehúztam a fájdalmam ezzel tovább enyhítve. Az egyik széket megragadtam majd a szinte megszokottá vált üvöltést követően megfűszereztem a tag nyakát vele, akinek épp most varrt fel Mihael egy gyönyörű hegtetoválást. A fickó megadva magát eldőlt én meg a lendületemmel nekiestem Mihaelnek.
- Hol az a kés?!
Leheltem neki és lecsúsztam a padlóra, hogy megleljem, ám időbe telt, mire a sóbálvánnyá változott ürge alatt rábukkantam. Egy pillanatra sem lepett meg, hogy hármójuk közül az egyik mivé változott, teljesen természetes, és furcsa örömhullám árasztott el érezve, hogy a kés még mindig vörösen izzik.
- Te kezded vagy én?
Pillantottam rá, tekintve, hogy a pultos leányzónak túl sok volt amit látott és ő is megadva magát elájult a pult mögött. Bíztam a Rellonosban, hogy lesz annyi esze, hogy még egy kis alkohollal előhozakodjon amellett, hogy nem késlekedik tovább. Ha a földön fekvők közül bármelyik valamivel próbálkozni, mérget vehet rá, hogy belevágom a kést, amit épo a kezemben szorongatok félig fekvő, félig ülő pozícióban.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. november 19. 13:05 | Link

David
-késő éjjel-


Az öngyógyítás hívei lehetnek mindketten, vagy hát ő biztosan, mert fájdalomcsillapítás terén a vodkára esküszik ő is ilyen helyzetben, de aztán mondjuk jó volna elnézni a gyógyítóig is, hogy összefoltozza őket. Hála az újból megjelenő "barátoknak", nemsokára kész csatatérré változtatják a szerencsétlen csárdát. A kártérítést majd be lehet nyújtani az igazgatónál, mert róluk bajosan fogja bárki is legombolni a zsét erre. Vagy miért nem kapkodják majd össze a megvert barmokat és nyögetik ki velük a szétvert pia árát? De biztos kreatív a tulaj, megoldja majd ő.
Zajlik a grillezés, majd az utántöltés, közben Davidet is kidekorálják, az anyjuk kínját, hát muszáj ő is odasózzon mágiával többek között. Aztán meg már tetoválja a retardált agyament karját, kiikszeli, hogy ez is megvolt neki elpáholási szinten. Komolyan, mire kellett ezek visszamásszanak ide és keressék a bajt?
Dave pocsékul fest, bár igazság szerint egyikük sem indulhatna most a szépségversenyen felcsipkézett oldalakkal és hassal. Még jó, hogy a másik vodkás üveg túlélte a bunyót. Ő most kihagyja a vedelést, noha elkélne, de nyilvánvalóan Davidnek jobban betett most ez az egész, mint neki. Az emlegetett kés elgurult, de társa hamar összeszedi a sóbálványos jeti alól. A kérdésre nyakon ragadja a megmaradt vodkás üveget és Dave kezébe nyomja amolyan érzéstelenítőnek.
-Kezdd te. Gázabb a sebed az enyémnél.- Kissé krákogva beszél és a végén egy hörgős köhögés is elhagyja a száját, de még valahogy bírja az iramot feltehetően az adrenalin miatt.
David bizniszelése alatt rászól arra a szerencsétlen pultos lányra, hogy üzenjen fel a kastélyba a gyógyítóért, így mire társa elrendezi magát, a segítség is kifut hozzájuk. Holnapra már fent lapulnak mindketten a kastély betegszobáján és persze jön a szokásos blablabla a konzekvenciákról, de innen tovább tesz rá magasról, csak az érdekli, hogy össze lettek kaparva és azok a férgek megkapták a magukét.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed