36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 25. 16:12 | Link

~Jamie~


Új hely... új emberek... semmi ismeretség. Ennek tudatában szálltam le a vonatról Bogolyfalván, vagy mi ennek a varázslófalunak a neve. Eddig nem valami nagy durranás, de meg kell szoknom a helyet. Addig biztosan, ameddig nagykorú nem leszek, és ki nem járom az iskolát. Ez is mekkora kicseszés már. Most kezdhetném az RBF évemet, erre visszapaterolnak harmadikba, mert itt másképp működik a tanítási rendszer. Nem valami felüdítő hír, de nem tudok mit tenni ellene. Inkább az ismeretlen Magyarország, mint a nagyi csipkedése.
Az egyik ládámat lebegtettem magam előtt, a másikat pedig húztam magam után, így keresve meg azt a helyet, ahova el lettem irányítva. Valami csárdába kell mennem a kulcsokért, mert Jamie dolgozik, és ezért nem tudott kijönni elém. Morgolódhatnék, hogy senki nem fogad az érkezésemkor, de legalább így csendben fel tudom dolgozni, hogy itt fogok élni. Majd megszokom ezt a helyet, vagy nem, de ha esélyt sem adok, akkor alapból el van veszve a dolog. Ami még itt tart, az nem más, mint az a furcsa képesség. Apa azt mondta, hogy az iskolában van egy tanár, aki tudhatja, hogy mi is ez, és képes nekem segíteni. A lepakolás után mennem is kellene oda, de nem fogok. Nem szeretnék még bemenni az iskolába, egyedül meg aztán végképpen nem. Időközben megérkezek ahhoz az épülethez, ahova mennem kellett. Külsőleg nem egy főnyeremény, de kitudja, hogy bent milyen. Lenyomom a kilincset, belebegtetem a ládámat, és behúzom magam után a másikat is. Hát, belül sem valami eget-rengető, de Apu mondta, hogy Jamie nem olyan gazdag, mint én. Vállat vonva mentem oda a pulthoz, letettem a cuccomat a földre, és felültem a székre. Alig, hogy helyet foglaltam, valaki megragadta a vállamat. Reménykedtem benne, hogy Jamie az, de a hangból ítélve, meg a bűzölgő szájszagból is, arra jutottam, hogy ez bizony nem az unokatesóm. Megfordultam, de a látvány eléggé förtelmes volt. A férfi hullarészegen kezdett kioktatni. Nem igazán értettem, hogy mit is magyaráz, de annyit sikerült megértenem, hogy itt nem fognak kiszolgálni kölyköket. Vitatkoztam vele egy sort, mire pálcát ragadott, csak hogy én gyorsabb voltam, és lefegyvereztem, és a saját pálcámat a torkának szegeztem. Érdekes egy első nap, de nem én kerestem a bajt, és inkább egy ember szívja meg, sem, mint az egész csárda.
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. július 25. 18:19 | Link

Unokaöcsém

Eljött a várva várt nap, az unokaöcsém érkezése. Kaptam nem olyan régen egy baglyot, miszerint Leonard, apám testvére szeretné, ha gondját viselném a házasságon kívül született fiának. Húztam a számat egy ideig, mert az, hogy egyedül lakok, számomra borzasztóan jó érzés. Nincs gondom Elliottal, sőt, kedvelem az unokatesómat, de mégis... Belementem persze, hát hogy mondhatnék nemet erre, de előre megmondtam, hogy nem fogom átvenni az apja szerepét.
Még Ell érkezése előtt az unokahúgom segítségét kértem. Ő jobban ismeri, hiszen az ő öccse, szóval segített kitalálni, hogy mi legyen a házzal. Arra jutottunk, hogy az első pár napban még a nappaliban, a kanapén fog aludni, aztán gyorsan együtt összeállítjuk a saját ki otthonát a kert végében. Bogár szerint ez közelebb hoz majd minket egymáshoz és jó muri lesz. Hát úgy legyen!
Készen voltam az érkezésre, de mivel a csárdában munka volt, és nem volt más, aki besegített volna, kénytelen voltam azt mondani, hogy jöjjön be. Még egy vajsörrel is készültem neki, hiszen abban olyannyira kevés alkohol van, hogy szinte lehetetlen egy korsótól berúgni.
A farmerom zsebében lapultak a kulcsok, amiket direkt a számára csináltam. Kell a kapuhoz is, meg a bejárathoz, így a másolatokkal együtt négy kulcs várta, hogy az új lakó megkaparintsa őket.
Telt az idő, és ahogy a falon lustán ketyegő órára pillantottam, egy szusszanással vettem tudomásul, hogy a gyerek vonata már pár perce befutott, és nemsokára ő is betoppan.
Kíváncsi voltam, mekkora, és milyen lett. Már vagy három év eltelt azóta, hogy utoljára láttam.
Éppen a hátsó asztaloknál vettem fel a rendeléseket amikor a már megszokott balhék zaját hallottam. Odakaptam a fejem, hogy kiket kell szétszedni, és először nem is akartam hinni a szememnek. Elkáromkodtam magam, szépen magyarul, és pár lépéssel ott termettem az unokaöcsém mellett. Pálcaintéssel kaparintottam meg a pálcáját, majd azt a fehér kötényem zsebébe rejtettem.
- Csak nyugodj meg, oké? - tudtam valami képességről, amit még nem tud kontrollban tartani, így inkább szavakkal - persze az anyanyelvünkön - próbáltam lenyugtatni. A pálcám hegye az idősebb, és jócskán ittas férfira fordult, míg a szabad kezemmel Elliot vállát fogtam meg, és húztam el onnan egészen a pult mögé, ahol is leültettem egy kisebb székre.
- Mégis mi volt ez? Meg sem érkezel és már balhézol? - egy kicsit felidegesített, még a mosolyom is lefagyott az arcomról. Az előkészített vajsört a kezébe nyomtam, és odaszóltam a már türelmetlenkedő vendégeknek, hogy várjanak egy percet.
- Igyál - utasítottam, és még egy figyelmeztető pillantást küldve felé elindultam, hogy kivigyem a rendeléseket.
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 25. 19:44 | Link

~Unokabátyó~


Nem sok kellett ahhoz, hogy közvetlen a torkának küldjek egy átkot. Egyetlen egy szerencséje volt a részegnek: az meg nem más, mint hogy a pálcám eltűnt a kezemből. Mondanom sem kell, hogy eléggé felbosszantott, és már készültem volna kiabálni, mikor Jamie lépett oda mellé. Elsőnek nem akartam felismerni, de mikor megszólalt, hogy nyugodjak meg, már tudatosult bennem, hogy tényleg ő az. Búcsúzóul be akartam mosni egyet az idegennek, de elhúztak onnan, méghozzá a pult mögé, és le is ültettek. Az arcomat a tenyerembe temettem, és mélyeket lélegeztem, hogy meg tudjam magam nyugtatni.
– Belém kötött, meg ki akart hajítani, mondván, hogy taknyosokat nem szolgálnak ki. Mégis mit csinálhattam volna? Ha hagyom magam, tovább fog kötözködni, és akkor meg... –nem tudtam befejezni. Tudtam, hogyha nagyon felbosszant, akkor az a valami a védelmemre fog kelni, és akkor lerombolom az egész helyiséget. Akkor Jamie még mérgesebb lenne, mint most és tuti nem fogadna be magához. Végül is, ki akarna egy olyan sráccal egy fedél alatt lakni, aki érzelmileg instabil, és bármikor a fejére robbanthatja a tetőt!? Ép eszű ember biztosan nem, és már így is sokat köszönhetek Jamienek.
– Sajnálom... –húztam el bocsánatkérően a számat, és elvettem a korsót egy köszönőmmel megtoldva. – Menj, a vendégek várnak. Én megleszek arra a pár percre, ígérem. –mindezeket persze angolul mondtam, nem kell senkinek sem tudnia, hogy miről is beszélünk, meg vele gondtalanul tudok ezen a nyelven kommunikálni. Nyugodtan kortyolgattam az italomat, legalább addig sem azzal vagyok elfoglalva, hogy bemossak annak az ittas embernek. Most biztosan jót röhög, hogy a tulajdonos lecseszett engem, de szívesen megnézném a képét, mikor kiderül, hogy rokon vagyok. Igaz, ahhoz sincs semmi köze.
Utoljára módosította:Elliot J. Knight, 2013. július 25. 19:45
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. július 25. 20:55 | Link

Unokaöcsém

Már maga a gondolat sem dobott fel túlságosan, hogy Elliot szabadon fog garázdálkodni a házban amíg haza nem érek. Hacsak Bogi nem megy éppen haza. És akkor erre rátett még egy lapáttal, hogy alig két perc alatt - mert körülbelül ennyi ideig nem figyeltem az ajtóra - balhézni kezdett. Változott sokat, de a saját unokatesómra mindig emlékeznék, tehát nem volt kétség, hogy ő az. Le is állítottam őket, a részeggel meg nem is foglalkoztam többet, felesleges megmagyarázni neki bármit is, még a végén tényleg nagyobb baj lesz.
- Jó, nyugi, hűtsd le magad - megcsóváltam a fejem, és vettem egy nagyobb lélegzetet. Tudom milyen amikor belekötnek az emberbe, de nem az a módja, hogy egyből leátkozza. Azt hiszem kicsit más a vérmérsékletünk. Én inkább pörgök, és nem az erőmet fitogtatom. Aztán lehet, hogy Ell sem, de most nagyon úgy tűnt.
A bocsánatkérésére megráztam a fejem. Egyszerűn még nem tudtam lenyelni a békát, szerettem volna kicsit megráncigálni, hogy miért nem maradt nyugton a fenekén. Pár pillanat alatt kitöltöttem a rendeléseket, és nem szívesen, de otthagytam annyi időre a gyereket, amíg kivittem a poharakat. Nem szeretem varázslattal intézni ezeket az ügyeket, meg jól is esik sürögni-forogni az emberek között.
Páran távoztak a fizetés után, többek között az a nem éppen józan férfi is, aki indulás előtt még egy nagyon sötét pillantást vetett az unokaöcsémre. Valószínűleg nem tetszett neki, hogy ott ült a pult mögött, ahova senki másnak nincs engedélye belépni, mint nekem, meg az alkalmazottaknak.
- Itt is vagyok. Mesélj, milyen utad volt? Tetszik a falu? Tudom, hogy nem ehhez vagy szokva...de egy idő után tetszeni fog. Nem olyan rossz ám - bátorítóan mosolyogtam rá, hátha egy kicsit jobb kedve lesz.
- Kérsz még valamit? Vagy szeretnél már hazamenni? - utóbbi kérdésnél előkotortam a zsebemből a kulcsokat, és a kezébe nyomtam egy röpke magyarázattal.
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 25. 22:03 | Link

~Unokabátyó~


Könnyű azt mondani, hogy hűtsem le magam, de megtenni már nehezebb. Nem akarok több balhét, ezért csak bólogatok Jamie szavaira, és csendben iszom tovább a vajsört, még ő kiszolgálja a többi vendéget. A részeg férfi közben távozik, de a tekintete nem tetszik, de fékezem az indulataimat. A vajsör többet ér annál, hogy a fejéhez vágjam a korsót.
– Az út unalmasabb volt, mint a roxforti. Az égadta világon senki nem volt a vonaton, akivel beszélgetni tudtam volna. A faluból meg nem néztem meg semmit, egyenesen idejöttem. Jobb? Úgy, hogyha bejövök ide, hogy meglátogassalak, hallgassam minden részeg barom szavait, hogy nem fognak kiszolgálni? Röhej... –csóváltam meg a fejemet. Tudom, hogy nem rajta kellene levezetnem a feszültségem, de mégis ő lett az áldozat.
– Van valami harapnivaló? Esetleg segítsek leszedni az üres asztalokat? –elvettem a kulcsokat, és a zsebembe süllyesztettem őket, de még vártam valamit, hogy visszaadjon: a pálcámat. Anélkül úgy sem fogok kimozdulni innen, ezt szerintem ő is nagyon jól tudja. Varázsló a pálcája nélkül nem ér semmit sem, és ha Jamie nem akarja, hogy a képességemmel felfordulást okozzak, akkor vissza fogja adni. Amint megkapom, felkelek a székről és a mosogatóhoz sétálok. Kiiszom a maradék italomat, és elmosom a korsót, majd kiteszem száradni.
– Te hogy vagy? Jól érzed itt magad? –visszaülök a helyemre, és próbálok mosolyogva nézni az unokabátyámra. Régen láttam, sokat változhatott ő is, de most majd mindent meg tudunk beszélni. Lehet, hogy nem ebben a pillanatban, hanem majd otthon, de akkor is tudunk majd beszélgetni. – Vagy inkább majd este beszélünk otthon? Most úgy is láb alatt lennék. –fel is kelek, és kisétálok a pult mögül, a ládáimhoz. Még nem indulok meg, csak akkor, ha Jamie is úgy akarja.
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. július 27. 11:58 | Link

Unokaöcsém

Jól látszott rajta, hogy ideges, és felhúzta magát az őt ért támadáson, de azért szerintem egy kicsit eltúlozta. Megmondhatta volna, hogy a tulaj rokona, és nem kell egyből leátkozni senkit.
- Igen, ilyenkor nem sok korodbeli jön ide. A nővéred azt mondja, kevés év közben az átiratkozás -vontam meg a vállam. Számíthatott volna rá, hogy a vonatút nem lesz a legkellemesebb, kánikulában meg főleg. Igazat megvallva örültem neki, hogy unatkozott, mert inkább teljen így az út, mint hogy már ott is átkokkal dobálózzon. - Ez az első napod. Nekem sem volt zökkenőmentes, elhiheted. Segítünk benne, hogy jobb legyen, azért vagy itt - széles mosollyal az arcomon borzoltam össze a haját. Hátha átragad rá is valami a jókedvemből.
- Harapnivaló...öh... - forogni kezdtem és kapkodtam a fejem jobbra-balra, hátha meglátok valamit, de csak egy csomag ropit sikerült kiszúrnom. Ideje lenne valami mást is beszereznem. Azt a csomag ropit a kezébe nyomtam, majd megráztam a fejem. - Nem, dehogy, megoldom - vágtam rá, közben meg megkapta a kulcsokat is. Úgy tűnt vár még valamire, így hát tapsoltam egyet, furcsán bámulva őt. Aztán a fejemhez kaptam. - Óh! A pálcád - kicsit belezavarodtam, a dolgokba. Kivettem a kötényem zsebéből a pálcáját, és figyelmeztető nézéssel visszaadtam.
Ell máris önállósította magát. Vigyorogva figyeltem ahogy rendet rakott maga után, miközben a pultnál ülőknek töltöttem az italokat.
-Én remekül, minden a legnagyobb rendben. Vannak jó csajok, hamburger, meg csendes a környék - válaszoltam röviden és tömören, majd a hajamba túrva ránéztem, ahogy kisétált a ládáihoz. - Jobb lenne. Estig legalább körbe tudsz nézni, érezd otthon magad, csak ne csinálj rumlit, meg semmi rosszat. Aztán ha hazaérek, dumálunk - bólintottam, és mivel kimentem az asztalokhoz, még indulása előtt megveregettem a vállát. - Az 52-es a miénk.
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 28. 09:51 | Link

~Unokabátyó~


– Ezt úgy mondod, mintha tehetnék arról, hogy át kellett iratkoznom. Igaz, én nem akartam a nagyiékkal maradni, de akkor sem tehetek róla… –halkan sóhajtottam a kijelentés után. Választhattam: vagy a nagyiék és Roxfort, vagy apáék és Bagolykő. Az utóbbit választottam, mert nem ismerem túl jól az apámat, és így lehetőségem lesz rá, hogy ezt bepótoljam. 15 év sok idő, rengeteg beszélgetés és kaland, ami pótlásra vár.
– Tudom, ebben a reményben jöttem ide. Nagyiék úgy is csak arról traktáltak volna, hogy lépjek túl a dolgokon, mert ez az élet rendje… de én erre… képtelen vagyok. –soha nem értettem az öregek észjárást. A saját leányuk halt meg, és azt kérik az egyetlen unokájuktól, hogy lépjen túl a halálán. Ez nem megy egyik napról a másikra, ráadásul nem egy fejlődő kamasznál, aki pont abban a korban van, hogy az érzelmei ingadoznak. Úgy sem fogom tudni egykönnyen megemészteni a történteket, ezt senki nem várhatja el tőlem. Nehéz lesz így Jamieéknek, de inkább bezárkózok, sem mint felfordulást csináljak.
Harapnivalóként egy csomag ropit kaptam, amire csak elmosolyodom. Szeretem a ropit, és addig elég lesz, ameddig haza nem érek. Közben Jamie furán néz rám, mert még mindig várok valamire, ami nem más volt, mint a pálcám. Szemeket forgatva vettem el tőle, és tettel el a zsebembe, megígérve, hogy egyhamar nem átkozok le senkit sem.
– Csajok? Gondolom minden este másik fordul meg az ágyadban. –nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak el rajta. Kinézem belőle, de erről majd este beszélünk, mert nem hagyom ennyiben a témát. – Oké, nem fogok. Max eszek valamit, és szerintem le is fekszek aludni. Jó munkát, és kitartást. –mosolyogva búcsúztam el tőle, majd kihúztam a két ládámat a csárdából, és kint az egyiket ismét magam előtt kezdtem lebegtetni, így haladtam hazafelé.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed