36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2013. május 12. 01:09 | Link

Gergőőőőőőőőőőőő Grin


Az élet, unalmas, ha nincs kivel megosztanod. Több hónapra eltűnni, és magadba zárkózni a legjobb dolog, amit ilyenkor tehetsz. Nem foglalkozni semmivel és senkivel csak önmagaddal. Egy könyv társaságában, ami lefoglal. Néhány ceruzával és egy vázlatfüzettel annak ellenére, hogy szörnyen rajzolsz. Az élet zajlik tovább. Összetört szívek, új szerelmek és néhány ismerős új rangot szerez a suliban, aminek örülsz, mert lehet, hogy protekciód van ez által néhány ügyben (ne reménykedj). Én is így tettem. Eltűntem a világ elől és élveztem. Csak néha jártam ki fél órás sétákra, de akkor is szinte menekültem a diákok elől, akik szembe jöttek velem. Nem volt kellemes érzés. Amirát sem láttam több hétig, és Emmát se. Elszigetelődtem az emberektől, de jó érzés volt attól függetlenül, hogy Amira szörnyen hiányzik. Írnom kéne neki, hogy jól vagyok. Bár az is igaz, hogy ő sem keresett egyszer se. Lényegtelen. Eltávolodtunk egymástól, így nem meglepő, hogy nem keresett. Szerintem azt hiszi, hogy meghaltam, ami -, hogy őszinte legyek – nincs messze az igazságtól. Egy fekete csőnaci, egy egyszerű póló és egy nagyon lenge kis kardigán a mai öltözékem. Szerintem egy kocsmába pont ideális. Nem fogok nyakkendőt húzni egy putriba.
Az odafele utam alapból vicces volt. Nem egyszer akartam összeesni annyira el voltak gémberedve a végtagjaim. Körül belül az út feléig botladoztam, de végül megszoktam, hogy újra használom a testem fizikai értelemben is. Amint a kívánt helyre értem, lassítás nélkül berobbantam a helyiségbe, ami néhány szúrós tekintete vonzott maga után. Leültem és gondolkoztam, hogy mivel kezdjek. Egyelőre egy kis nosztalgia lesz az biztos. Szerintem egy vajsör elég lesz. Ha mázlis vagyok ma és később lesz társaságom, akkor ráérek durvábbakat rendelni. Egyelőre elég egy vajsörnek nevező szörpi.
Egy aranyos lány battyogott felém hulla fáradtan tollal és papírral a kezében. Rám emelte fáradt tekintetét és egy mosolyt küldött felém. A mosoly hamis volt. Sablonmosoly. Vajon minden vendég felé ilyen tekintetet küld? A szemében talán félelem villant? Nem tudom. Aztán rájöttem. A lány nem rám mosolyog így, hanem egy mögöttem lévő illetőre. Épp csak annyira fordultam hátra, hogy megnézzem magamnak az illetőt. Egy 30 éveinek közepén járó férfi fordította el pont a tekintetét a pincérnőről. A lányon megkönnyebbülés látszott. Egy kicsit magabiztosabb léptekkel ért oda hozzám. Szemem rá emeltem, és belenéztem mélykék szemébe. A lány elpirult és elfordította tekintetét. Halovány mosoly játszott ajkain. Egy bíztató mosollyal néztem rá addig, amíg felém nem fordult ismét. Szólásra nyitotta a száját, és remegve nyögte ki a szavakat.
- H-hozhatok valamit? – a toll a papír fölött lebegett várakozóan. Szinte éreztem a mögöttem ülő férfi tekintetét magamon. Ismét egy mosolyt villantottam a lányra, majd válaszoltam.
- Egyelőre csak egy vajsört kérek. Köszönöm – a lány csak bólintott, majd sietős léptekkel egyedül hagyott ismét. Körül néztem és a pillantásom a bejárati ajtón akadt meg. Vártam, hátha van akkora mázlim, hogy egy ismerős arc toppan be és nem kell egyedül innom. 5 perc után meguntam és elkezdtem pásztázni a bárpultot, és türelmetlenül kopogtattam az ujjaimmal az asztalon. A lány lassan hozta a sört, nehogy kiboruljon akár egy kicsi is. Amikor odaért nem nézett rám csak letette elém az italt, és elment. Óvatosan utána suttogtam egy „Köszönöm” félét. A lány csak hátra nézett, elmosolyodott és ment tovább a dolgára. Belekortyoltam az italomba és vártam a csodára egymagamban.
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2013. május 12. 01:10
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 12. 10:46 | Link

Maxiee Grin


Igen, természetesen örülök annak, hogy lett egy kis tesóm, de... furcsa a helyzet. Eddig mindenki azzal foglalkozott, hogy velem mi van, merre vagyok stb. Ám most kicsit lazult a szíj, mert Vincent és Janey csak a kicsivel van elfoglalva. Valahogyan magamra kell hívnom a figyelmüket, ezt pedig csak a viselkedésemmel tudom elérni. Ezért arra gondoltam, hogy lelátogatok a faluba. Ám nem hazafelé fogom venni az irányt, hanem a kocsmába. December óta gyakran látogatom meg azt a helyet. Általában mikor belépek, kicsit félek, mert én vagyok a legfiatalabb és ott nagy emberek vannak. Még a végén elrabolnak. Remélem lesz ott egy ismerősöm, aki rendel nekem a vajsörnél kicsit erősebbet mindig csak azt a vajas cuccot iszom. Valamit újat is ki kéne próbálni.
Gyorsan magamra öltök egy hosszú farmernadrágot és egy piros kockás inget. Tudom, hogy az a hely milyen szutykos, de általában így öltözködöm. Kivágtatok a Kankégliből, ahol már csak ketten lakunk, mert Endre végleg elköltözött. Hiányzik, de majd lesz másik haverom. Vagy nem. Próbálok halkan lépkedni, el ne kapjon egy prefektus, mert mostanában mindig náluk kötök ki. Először az egész rellonos prefektusi gárda, aztán csak Lyra. Köszönöm, most nem kérek belőlük.
Pár perc alatt kiérek az udvarra, szerencsére nem futottam össze senkivel. Igazi mázlista vagyok. A Hold már az égen ragyog a csillagok között, igazán szép látvány. Átsétálok a kapun és sietős léptekkel a kocsma felé igyekszem. Kissé fázom egy szál ingben, de már nem kell sokat sétálnom, hogy megérkezzek a célomig. Nos, meg is jöttem.
Belépek az ajtón és a szemem egy  fekete hajú, idősebb srácon akad meg. Már ismerem valahonnan. Hm... ó igen! Pontosan innen, ezen a helyen találkoztunk. Helyet foglalok az előtte lévő széken.
 - Cső! - köszönök. - Nem rendelnél valami erősebbet a vajsörnél? Tudod, még nekem még nem adnak ki olyan italt. - vigyor.
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2013. május 12. 19:13 | Link

Gergőőőőőőőőőőőő Grin

A hely érdekes módon nem volt zsúfoltságig tele. Az emberek többsége otthon volt – gondolom – és a családjával vacsoráztak vagy éppen társasjátékoztak. Elfelejtettem volna valamilyen ünnepet, hogy csak az izomagyú debilek vannak ezen a helyen? Egy este több fiatalnak kéne itt lennie. Mondjuk, én se vagyok normális, hogy egyedül jöttem. Minimum el kellett volna magammal hoznom Leo-t, hogy ne unatkozzak. A söröm nem nagyon akart fogyni. Túlságosan el voltam foglalva hely pásztázásával, így gyorsan meghúztam. Vissza kéne térnem, és megint igazi alkoholistának kellene lennem. Az elszigeteltség után be kell rúgni, nem? De! Meg van a ma esti program is még csak egy ismerős arc kéne, hogy ne egyedül, szánalmasan egyedül rúgjak be. Társaságban sokkal jobb muri.
Ismét az ajtót pásztáztam várva, hogy felbukkan valaki, akivel meg tudom osztani az asztalomat. Megint hiába. Elfordultam és elkezdtem keresni az aranyos kis pincér lányt, hogy odahívjam magamhoz fizetés céljából. Éppen megláttam, amikor egy fiú huppant le elém. Tágra nyílt szemekkel vizslattam az előttem ülőt, aki nem zavartatta magát rögtön megjegyezte az elég gyenge italt a kezeim között. Sanda pillantást vetettem a fiúra. Mintha ismerős lenne valahonnan, de nem ugrott be honnan. Egy gonosz vigyort villantottam felé, hátradőltem a székemen, kezemet a szék támlájára raktam fejem mellett. A srác szemébe néztem, majd megszólaltam.
- Nem vagy te túl fiatal, hogy idegenekhez üljél le beszélgetni? Na meg persze az iváshoz se vagy túl idős – mértem végig még egyszer. Túl életvidám volt az arca, így biztos vagyok benne, hogy nem lehet több 14 évesnél. Minél jobban néztem annál ismerősebb volt. Aztán hirtelen beugrott! Ugyan itt találkoztam vele még nagyon régen.  A nevét már elfelejtettem, de szimpatikus kiscsávó, és ahogy látom eléggé bevállalós is. Nincs röghöz kötve, hiszen itt van. Akkor valószínűnek tartom, hogy elengedték. Gyorsan magamhoz hívtam a pincér lányt, aki rögtön elindult felénk.
- 1 üveg tequilát kérek és két feles poharat – a lány nem kérdezett semmit csak felírta mit kértünk és már ott sem volt. Gyors pillantást vetettem a szembe ülő fiúra, akinek kisfiús mosolya levakarhatatlan volt. Remélem, bírja a piát, mert nem fogom haza vinni ilyen állapotban. Kénytelen lesz nálam aludni akkor. Vagy csak bevetődünk egy hotelbe és akkor mindkettőnknek jó. A lány kihozta a kért piát és már ki is bontottam. Töltöttem mindkét pohárba majd az egyiket a fiú elé löktem.
- Mennyire bírod a piát? – egy mosolyt villantottam felé. Semmi rosszindulat nem volt most bennem. Tényleg érdekelt, mert akkor úgy adok neki néhány kört. Nem akarom, hogy teljesen kiüsse magát. Az rám és rá nézve sem lenne túl kecsegtető.
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2013. május 14. 21:58
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 12. 19:49 | Link

Maxie

Ezt a helyet még mindig utálom, mert nyomasztó, büdös és nem is nekem való. Legalábbis a régi Gergő nem szerette, de az újnak bejön. Igen, azt hiszem ideje változtatni a stílusomon. Elég volt a jó fiúságból, ideje kipróbálni, hogy milyen rossznak lenni. Belekeveredni minden bajba, visszapofázni a szülőknek és tanároknak. Biancának biztos bejönne az új énem, úgy hallom, hogy mostanában inkább a rossz fiúkat keresi, hát akkor meg is kapja.
Ahogy belépek a kocsmába ugyanaz a szag fogad, mint az első alkalommal. Phúj, ki nem állhatom, de meg lehet szokni. Körbenézek és megpillantok egy ismerős arcot. Rögtön odamegyek hozzá és helyet foglalok az előtte lévő széken. Fekete haj, barna szemek, fehér bőr, csőnadrág. Ez csakis Amira Loveguard ikertesója lehet, Maximilan. Mindkettőhöz volt már szerencsém, és valamiért Max szimpatikusabb. Ugyan miért? Pff...
Olyan, mintha nem is Lasch Gergely beszélne. Ő sosem mondana olyat, hogy: Csá. És az a Gergő sosem kérne vajsörnél erősebbet. De hé! Az a fiú eltűnt!
 - Nem vagy idegen, ismerlek. Te vagy Max, Mira iker vagy. Engem Gergőnek hívnak, még télen találkoztunk itt, de azóta eltűntél, én pedig már megváltoztam. - újabb vigyor. Nos ez a megváltozás csak pár napja történt, úgyhogy kicsit füllentettem, de mindegy. - Jól gondolod. De kit érdekel? Most vagyok fiatal, nem? - hátradőlök. Ha ez a srác nem fog valami erőset rendelni, akkor bizony mást kell keresnem. Bár ő van olyan bátor, hogy megteszi, pedig tudja ki a nevelőanyám. Ha meg nem, az az ő baja. A lényeg az, hogy igyak valami erősebbet a vajsörnél.
Ekkor megjelenik a csinos pincérnő és Max rendel egy tequila-t. Még soha nem ittam olyat, de azt mondják, nagy erős. Hmm... kíváncsi vagyok. Amíg nem jön vissza lány csak Maxet bámulom, Tök jó lenne tudni, hogy most mi van a fejében. Azt akarja, hogy itt essek össze, vagy azt azért nem. Mindegy is. Megjön a pincér ezért felegyenesedek. Jön a következő kérdés.
 - Óóó, majd most kiderül. - vigyor. Fogom a kis pohárkát először megvizsgálom aztán az ajkaimhoz emelem. Hajaj... és ekkor gyorsan lenyelem. Égeti a torkom, nagyon. De nem mutatom ennek a jelét. A második vagy a harmadik pohárnál már biztos nem fogom érezni.
 - Még! - várom, hogy újra töltse a feles poharat.
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 13. 20:33 | Link

Fiúk, bünti *-*

A mágustusa megszervezése nem éppen olyan könnyű, rózsaszín felhőkkel teli dolog, ahogy azt el lehetne képzelni. A sok agyalás, és szervezés, rendezés nem csak az eszét veszi el a diákönkormányzat elnökkisasszonyának, hanem az idejét is. Persze nincs ellene kifogása, hogy sok időt fordítson rá (leginkább ez akkor történik, amikor Kristóf edz, vagy nem akarnak találkozni), de amikor már megelégeli az egész hercehurcát, akkor legszívesebben ott hagyná. Mennyivel több ideje lenne mással törődni. Mint például meglátogatni a testvérét, vagy a fiával tölteni sokkal több időt. A táborozás nagyon jól zajlott együtt nekik, meg Mira a hétvégéket is leginkább lent tölti Alinál és Danielnél. Ez azonban sokszor kevés egy igazi anya-fia kapcsolathoz.
Sok minden felgyűlt a lányban. A mágustusa mellett felhúzta az is, hogy Kristóf nagyon, de nagyon ideges volt. És ezt nem is tőle tudja, hanem hírből hallotta, az okáról pedig csak annyit tudott meg, hogy ő állítólag megcsalta szerelmét. Pedig nem, semmi olyasmit nem követett el, ami miatt erre lehetne következtetni.
Este volt, ő éppen a faluban császkált. Csak egy picit beugrott a második családjához, ugyanis a kisfiuk kicsit belázasodott, de mire Mira leért, már félig elaludt. Egy rövid beszélgetés lezajlott közte és a másik mami között, aztán továbbállt, a csárda felé. Szusszanva nyitott be, egy pillantást sem vetve az asztaloknál ülőkre. Egyből a pultos lányra nézett, pusztán kíváncsiságból. Csípi az új tulajt, mert egy kis színes folt az amúgy morcos hangulatú porfészek légkörében.
A lány éppen valami rendelést vitt ki, de mikor Amira meglátta, hogy kiknek, elakadt a lélegzete. Dühösen ökölbe szorította kezét, és nyúlt a pálcája felé. Lassan feltűnésmentesen, miközben a testvére egy kissráccal legurított egy rövidet.
Magassarkújának koppanása nem hallatszott a duruzsolásban, a fiúkat meg úgy közelítette meg, hogy ne figyeljenek fel rá. Bátyja mögé állt, odahajolt a füléhez miközben pálcáját a nyakára szegezte.
-Baromi nagy bajban vagy -sziszegte. Hangsúlyából érezni lehetett, hogy nincs jó kedvében, sőt. Max nagyon felhúzta, a szemei is vészjóslóan villantak meg miközben tekintete a kisfiúra terelődött.
-A fiam bátyja -jegyezte meg a gúnyos, és dühös vegyítésével. Nagyon kevés választotta el attól, hogy ne átkozza le mindkettőt, a pálcája továbbra is ikre nyakánál várakozott.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2013. május 14. 22:01 | Link

Gergőőő Grin & Amira Rolleyes

Ha valaki meglát engem itt Gergővel, szörnyen nagyot fogok kapni. Ha Ney megtudja, hogy velem ivott a nevelt fia, nekem végem. Remélem, nem fogja annyira kiütni magát, hogy ne tudja kicsoda. Füst szaga terjengett a helyiségben és felfordult tőle a gyomrom. Nem azért, mert nem bírom a cigit, hanem azért, mert amióta Gergő itt van csak Ney arca lebeg a szemem előtt. Lehet nem jó ötlet ez az egész? De ahogy elnézem a srácnak is és nekem is kell egy kis kikapcsolódás. Néhány körtől semmi bajunk nem lesz. És az nekem sem fog ártani. Szóval Amira, ha megtudja ezt - ami nem fog megtörténni - akkor nem leszek annyira lecseszve.
Újabb kört töltöttem az előttem ülőnek, miközben hallgattam beszámolóját miszerint mi már találkoztunk. Még jobban végig mértem és már a neve is beugrott. Gergő. Múltkor is ugyan itt találkoztunk, csak nem ennél az asztalnál. És valami megváltozott benne mióta utoljára láttam. Talán hosszabb lett a haja, de nem hiszem, hogy külsőleg változott volna annyira. Persze, arra is, de szerintem maga a srác változott meg. A személyisége. Nem tudom. Most valahogy olyan fura. Enyhén megráztam a fejemet és kikergettem belőle ezeket a gondolatokat. Felnéztem a fiúra, aki csak mosolyogva válaszolt nekem.
- Igen-igen – bólogattam. – Már emlékszem rád. Ilyen sok mindent tudsz rólam? Ez fura… – egy halovány mosoly jelent meg szám szegletében akaratlanul testvérem neve hallatán. – Nem tűntem el! Csak egy ideig elszigetelődtem az emberektől – válaszoltam neki nyugodtan, de mire észbe kaptam ő már válaszolt a másik kérdésemre is.
- Azért érdekelhetne. Mégis csak Janey a nevelőanyád – sanda pillantást vetettem a srácra a mondatom végén. Hogy én mekkorát fogok kapni, ha kiderül, hogy Gergő ivott. Főleg, hogy velem. Amira, de még Janey is meg fog ölni. Na nem baj. Igaza van Gergőnek! Egyszer vagyunk fiatalok, így élvezni kell az élet apró örömeit. Mint például az alkohol, bódító hatását, amit okozni tud. Felpillantottam a falra lógatott órára. Hosszú éjszakánk lesz. Úgy érzem nem szabad sokat innom, különben nem tudok majd mit kezdeni semmit, se magammal, se Gergővel. És azért Gergő biztonsága fontos, már csak Ney miatt is.
- Majd most. Remek! – egy mosolyt erőltettem magamra, majd felemelem a poharamat. Rá nézek Gergőre és vigyorogva figyelem, ahogy vizsgálgatja a poharat. Ez így tényleg vicces lesz. Gergővel egyszerre húztam le a felest. Grimasz nélkül folyt le torkomon az ital, és láttam Gergő arcán, hogy neki egy kis erőfeszítésbe kerül, hogy ne folyjanak ki a könnyei. Majd megszokja. Remélem.
Szemem sarkából egy alakot láttam a hátam mögé suhanni, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, amíg egy hegyes és kemény tárgy nem ütközött a nyakamnak. Oldalra pillantottam, mire megszólalt az illető. Egy hatalmas, gonosz vigyor terült szét az arcomon és felfelé fordítottam fejemet. Amira állt mögöttem, az én hugicám. De régen láttam.
Kezemmel ellöktem pálcáját a nyakamtól és kihúztam a magam mellett lévő széket. A mosoly levakarhatatlan volt. Amira dühe rám jótékony hatással volt. Tudom, hogy bajban vagyok, de akkor is öröm látni, hogy Mira dühös.
- Ugyan Amira! Feleslegesen izgulsz – forgattam meg a szemeimet, majd húgom következő mondatára felkaptam a fejem. – Ti ismeritek egymást? Ó, hisz’ ez nagyszerű! Akkor nem fáradozok a bemutatással! – villantottam mosolyt mindkettőre, majd figyelmem ismét húgomra terelődött. – Drága, húgom ülj le mellénk. Neked is jut bőven – mutattam az üvegre, majd Gergőre néztem, remélve, hogy ő sem bánja testvérem csatlakozását.
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2013. május 20. 16:31
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 15. 19:36 | Link

Max és Mira Tongue


Szemeimmel gyorsan körbepillantok a helyiségben, még a végén itt van Janey, aminek nagyon nem örülnék. Mikor először jártam itt, rögtön elkapott. De nincs itt egyetlen egy ismerős arc sem. Szerencsére. Csak kizárólag Max, akivel igazából a semmiről beszélgetünk. Bár nem is azért jöttem ide, hogy dumáljak, hanem hogy kirúgjak a hámból. Vagy valami ilyesmi...
 - Szerintem ez nem túl sok információ. Bár a húgod nem a kedvencem, nemrég megbüntetett, amit csináltam meg, így levontak a házunktól öt pontot. Bah... pedig még év elején sokat szorgalmiztam, de már úgy vagyok vele, hogy minek a házkupa? - árulom el a srácnak. Jó, nem teljesen úgy van, ahogy én azt állítottam. Mert igen, izgat az, hogy miénk lesz-e a kupa vagy sem. Úgyhogy azt hiszem egyszer-kétszer beküldök egy-egy feladatot. Bár... majd csak akkor, ha kedvem lesz hozzá. - Nyugodtan mondd ki, felszívódtál. - mosolygok Maxre. Elhiszem, hogy nem akart emberekkel érintkezni, néha nekem is vannak ilyen érzéseim. Főleg mióta szakítottam Biancával. Nem tudok úgy odamenni hozzá, hogy nen nyomjak az arcára egy puszit. Pedig muszáj lesz megszoknom, hogy külön utakon járunk, de én nem fogom feladni. Én nagyon szeretem őt, de míg nem járunk, simán járkálhatok kocsmába stb. Mert akkor nem kell attól tartanom, hogy elhagy.
Viszont azon, amit Maxie mond, kicsit meglepődök. Mi van?!
 - És aztán? Ő is egy ember, nem különb a többitől. Maximum leátkozza a fejed, ha meglát itt minket. Ám ha ügyesek vagyunk, nem lesz baj. - kacsintok. De, bizony, baj lesz. Mert az anyám nem hülye és így vagy úgy rá fog jönni, hogy én mit csináltam a kocsmában, aminek nem lesz jó vége. Nem lehet rosszabb, mint múltok úgyhogy nem félek tőle. Miért is félnék az anyámtól? Cöh... ez hülyeség.
Ekkor a fiú rendel egy kis tequilát. Vajsörnél erősebbet még életemben nem ittam, úgyhogy most kiderül mennyire bírom az alkoholt. Mikor a pincérlány kihozza az italt és a két kis pohárkát Maximilan tölt egyet magának és egyet nekem. Először megvizsgálom a feles pohárban lévő folyadékot, majd lehúzom. Nagyon furcsa íze volt, nem is tudom elmondani. Próbáltam nem mutatni azt, hogy nem bírom a cuccot, mert a végén nem kapok többet. Pedig 14 évesen pont erre van szükségem, nem?! Miután megmondom Maxnek, hogy nekem_kell_még_tequila, egy lány lép a srác mögé. Ez a lány nem más mint a testvére, Amira. Már csak ez hiányzott... Legszívesebben jó hangosan elküldtem volna a fészkes fenébe, de uralkodnom kell magamnak, mert tisztába vagyok azzal, hogy úgy fogok viselkedni, akkor nagy bajban leszünk mind a ketten. Max leülteti magam mellé, megforgatom a szemeimet. Majdcsak kibírom.
 - Bizony, így van. - mosolygok a lányra. Ám ez nem az igazi mosolyom, inkább olyan grimasz volt.
 - Legyen, ha nem töltesz nekem, akkor majd én. - mondom Maxnek, majd megszerzem magamnak az italt. Töltök a pohárkába, majd lehúzom és megint és megint és megint és megint. Már nagyon furcsán érzem magam, furcsán is látok. Azt hiszem kidobom a taccsot, de nem, nem szabad.
Nagy nehezen felállok és felállítom Maxet is.
 - Gyereeee, paccccigolllni, akharookhh!!! - ezt követően pedig felugrok a hátra. Hajaj, mi fog még történni ma este?!
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. május 15. 20:03
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 17. 20:43 | Link

Fiúk

Néha már tényleg elege van Mirának abból, hogy még nincs tizennyolc éves, de több felelőssége van, mint egy harmincévesnek. Tény és való, hogy sokat ő választott, az viszont kicsit feldühítette, amikor azt kellett látnia a bátyjától, hogy betegsége ellenére alkoholt fogyaszt. Ráadásul mindezt takarodó után, a faluban teszi. Egy kisfiú társaságában. És pluszban már vagy egy hónapja nem is látta.
A gyerek voltaképpen nem érdekelte, már elégszer volt szerencséje hozzá. Legutóbb "kellemes" emlékeket szerzett neki. De hát ő meg megbántotta a szobatársnőjét. Még szép, hogy nem fogja ölbe tett kézzel végignézni, ahogy Biát megbántják. (Jó alkalom a bántalmazásra.)
-Fáj még az oldalad kölyök? A büntetőfeladatod azóta sem érkezett meg hozzám -sötét pillantást vetett rá, nagyjából ennyi figyelmet fordított Gergőre. Talán jobb is lehetne a viszonyuk. Igazából régóta ismerik valahogy egymást, és ha ő nem a mostani mostohaanyjához kerül, akkor még az is esélyes lett volna, hogy Benjamin Daniellel együtt Amira nyakába varrja a fiút is.
Közben a felkínált helyet elfogadta, ha már céllal érkezett, akkor a tesója jelenléte nem fogja elzavarni. Leült a kettő közé, lábait keresztbe rakta.
-Csalódtam benned -jegyezte meg úgy, hogy azt csak az ikertestvére hallhassa. Arcán semmi érzelem nem mutatkozott, hangjában viszont Ő érezhette a csalódottság és szomorúság jelét. Igaz, ő is csak azért ismerte fel -ha felismerte-, mert nem hogy születésük óta, már az anyukájuk hasában megismerte a lányt.
-Egészségemre -emelte meg az üveget, majd meghúzta. Már nem is tudja, mikor járt itt pontosan és miért. Eszébe sem jutott, ugyanis mielőtt visszaemlékezhetett volna rá, felvont szemöldökkel oda kellett fordulnia Gergő felé. Lenéző pillantással mérte végig míg menősködött a piálásával, aztán ez átment egyfajta meglepett, 'Merlinre, kikkel vagyok körülvéve?'-nézésbe.
-Ezt nem hiszem el... -mondta csak úgy magának, mikor a gyerek felcsimpaszkodott testvére hátára. Itt határozta el, hogy inkább meglátogatja a párját. Leugrott a székről, indulás előtt viszont még visszalépett Maxhez.
-Letagadom, hogy a bátyám vagy -mondta neki egyenesen a fülébe. -A büntetéseteket holnap megkapjátok. Reggel hétkor a Nagyteremben -ez már mindkettőjüknek szólt. Ezzel fogta magát, és vissza sem nézve menekülőre fogta, mielőtt még valaki kiszúrja, hogy bármiféle köze van valamelyik idiótához.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed