A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=819409#post819409][b]Mácsai Ráhel - 2020.10.15. 21:31[/b][/url]

Amikor már tudom, hogy én bármit is hiába teszek. Akkor jön a nehéz tüzérség. Lédával tök sokmindent átéltünk együtt, így ha valakiről el tudom mondani, hogy BFF-em, így nagy betűkkel, akkor az ő. És pont emiatt nem tudja elrejteni előlem, ha gáz van. Az van.
Azért nem bírom még most sem megállni röhögés nélkül, pedig tényleg a csárda felé haladok. Nem is tudom, mikor jártam itt utoljára. Talán mikor nagy bánatomban próbáltam Nicot rávenni, hogy adjon nekem piát, de hát... franc az erkölcsös pasikba. Na mindegy.
Belépve egyből megcsap a jellegzetesen büdös szag, de a gyomrom már bírja... már sokat bír.
- Hova hova? - a férfi szemei összeakadnak, és nem képes tovább emelni a tekintetét a melleimnél, így csak a szemem forgatom.
- Bocs, szivi rendelésre jöttem - vágom oda, és már hagyom is ott. Igazából nem érdekel, holnapra úgyse fog emlékezni rá, nekem meg pont nincs időm, részeg fószerekre. Pedig alapjáraton tök szívesen hallgatom őket, meg ahogy összeakad a nyelvük.
Mielőtt belépnék kettőt kopogok, de nem tehetek róla, a röhögés újra elkap.
- Óóó atyám, nincs hely a parókián? Egyből a bűn és fertő mocsarába? Uram irgalmazzon - szerintem már bőven megszokta. Mikor megtudtam, mire szentelte az életét, azóta húzom az agyát vele, és nem... nem bírok kifogyni.
- Na áldjá' meg, mielőtt belépek, mert félő megfordul a kereszt a falon - vigyorgok, mert tudja, ő tudja, az én nézeteim elég világiak, és nem... mégse sose gyóntam, de lehet már ideje lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=820793#post820793][b]Mácsai Ráhel - 2020.11.04. 23:31[/b][/url]

a bál után

Nem mondom, hogy ura vagyok a helyzetnek, a gondolataim szerteszét, és zavart is vagyok. Egyedül abban vagyok biztos, nincs az a pasi, amiért cserben hagynám az egyik legfontosabb személyt az életemben, aki éppen...
- Repülöööök Ráheeeeel - felnyögök, nem olyan hosszú az út alapjáraton, de egy instabil, részeg Lédával - és őszintén ajánlom neki, hogy csak alkohol legyen benne - az út hossza megsokszorozódik.
- Léda... az egy fa... - rántom el, a fejem fogva. Ilyenkor eszembe jut, hogy ha én is ilyen voltam, mennyire jó fejek a többiek, hogy mindezt átélték a kedvemért, bár kevéske emlékeim szerint, én jobbára csak sírtam. Nehéz őt a járdán tartani, vagy épp meggátolni, hogy elüsse a mellettünk elhaladó hintó. Olyan furcsa érzésem lesz, amikor meglátom. Lehet, nem volt igaz, hogy nem akarom tudni, ki ő? Lehet igazából tudni akartam, és hagytam kicsúszni a kezeim közül az alkalmat? Nem, jobb ez így. Tuti nem lenne túl boldog, ha rájönne, akivel az estét töltötte, egy huszas mestertanonc...biztos, hogy idősebb volt nálam. Te jó ég, csak ne az egyik prof legyen... komolyan. Bár, a ruhám azért elrejtette a tetoválásom, esélytelen, hogy valaha is rájöjjenek, ki volt az...
- Ugye? - észre se veszem, hogy a kérdés hangosan is kicsúszik az ajkaim közül, majd elvigyorodok, mikor Léda megnyugtat úgy, hogy fogalma sincs, miről van szó.
- Az a srác egyébként... büdös volt a szája - grimaszol, mire én csak elnevetem magam, megnyugodva, hogy a csárda fényei feltűnnek, és hamar a körvonalak is.
- Úristen, Ráhel ne kérlek, csak ide hozzá ne - felvonom a szemöldököm, tudja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy ő most bármit is kérjen. A kezére is erősebben fogok, mert képes, és megszökik, de folytatom az utam, nem törődve az ellenkezésével.
Felcibálom a lépcsőn, és ha jól sejtem, mire az ajtóhoz érek, az már nyitva lesz, mert Léda üvöltése konkrétan az egész emeletet felveri.
- Meglepetéééés - veszem elő az angyali mosolyom, aztán kivételesen invitálás nélkül lépek be az atya szobájába, és fektetem le Lédát egyből az ágyára. A lány már a küszöbön földnek vágta a táskáját, nem mintha meghatott volna.
- Nem akarok itt lennnniiiiii - nyöszörög, de én állom ezt.
- Az senkit nem érdekel... kivennéd a táskájából a ruhát? Mindig van nála váltó - ezt már a bátyának címezem, aztán a kezemre nézek, mert valami nagyon zavaró tényező lett. Leszedem a csuklómról a nyamvadt maszkot, és az ágy szélére dobom.
- Meg kellene víz is... jó nagy kancsó - egyelőre csak Lédával foglalkozom, amellett, hogy rohadt dühös vagyok rá, aggódom is, mert így látva a szemét, már biztos vagyok benne, nem csak pia uralkodik a lány agya felett.
- Káromkodhatok anélkül, hogy vezekelnem kelljen egy hétig? - a kérdést végre Balázsnak címzem, és  rá is nézek most már.
- Igen, ő a kis húgod - nem, nem hülyülök, arcomon egyetlen apró jele sincs annak, hogy ezt poénnak szánnám. Egyszerűen elvárom, és jogosan, hogy segítsen, mert én az a fél voltam, aki most Léda, fogalmam sincs, mit kell csinálni. Már azon túl, amit már mondtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=825013#post825013][b]Eszterházy Diána - 2021.01.20. 20:30[/b][/url]

Ráfér valami kikapcsolódás, mert ha a tavaly ilyenkori átlagot nézzük, akkor tulajdonképpen nem is volt társasági élete. Jó, valamennyi mégis, amikor ismét jobban érezte magát, legalább a barátaival tisztességesen összejárt. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy sok jó ember állt mellette, meg még mindig ott is vannak, ha támaszkodnia kell valakire vagy valakikre - lényegesen könnyebb dolgozni a traumatikus eseményeket. Ennek hála mostanra már az egész leginkább egy rossz álomra emlékezteti, amiről nem szívesen beszél.
De hé! Ez egyszerűen nem nyomhatja rá a bélyegét az egész életére, nem igaz? Ezzel a felkiáltással fogadta el az ismerősök meghívását. Valakinek a születésnapja lesz a csárdában, ex-eridonos, szóval jönnek majd alumnisok és mestertanoncok is. Ez pont az a közeg, amit most talán a legbiztonságosabbnak és komfortosnak ítél. Az emberek már gyülekeznek, még nincs mindenki itt, de annyian azért már vannak, hogy zene legyen és az első egy-két kört már kirendeljék maguknak az asztalhoz - vagy épp elmenjenek a pultig érte. Mint ahogy Dia is épp tesz. Előtte még ketten várakoznak, így csípőre tett kézzel vár ő is a sorára, addig is a pult mögötti italszekrényekre bambul, azokat nézegeti, mik vannak még itt. Na nem mintha rendelne a drágábbakból, jók nekik a jól bejáratott márkák és opciók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=828927#post828927][b]Nádassy Norina Iza - 2021.04.05. 17:12[/b][/url]

Még vége sincs jóformán a vizsgaidőszaknak, már újra kezdődik a szorgalmi időszak én pedig most jutottam arra a szintre, hogy a hajamat tudnám tépni. Kicsit besokalltam és el is fáradtam. Megint túlvállaltam magam, mint mindig, és ilyenkor rendszeresen vagyok a bányászbéka segge alatt. Azonban kifelé ezt nem szoktam mutatni, inkább a problémáimat megtartom magamnak. Azonban most úgy éreztem, hogy szükségem van valakire, aki kicsit leköti a figyelmemet, így fénysebességgel írtam rá Alekszej-re, aki készségesen benne volt egy jó pofa sörben vagy bármiben. Estére meg is beszéltünk egy összetalálkát, amire olyan nyögvenyelősen szedtem össze magam, mint még talán soha. Nem volt kedvem kidugni az orrom otthonról. Kócosan, smink nélkül, unikornisos pizsiben akartam csak ülni az ágyamban egy nagy adag jégkrém és önsajnálat kíséretében. Apának is feltűnt, hogy gáz van, így az ő rugdosásának hála kezdtem el összeszedni magam, de őszintén szólva nem vittem túlzásba, de mégis emberi külsőt varázsoltam magamnak. Este 8 óra van, s jelenleg a csárda előtt állok nyakig kabátban egy szál cigivel kezemben. Alapjáraton nem szoktam dohányozni, csak ha iszom, de most napok óta olyan jól esik elpumpálni egy-egy szálat, hogy nagyon. Mélyet szívok a vékony fehér szálba, s lassan fújom az ég felé. Vajon merre jár az én drága unokaöcsém?! Vajon Natasa is jön? Csípem a kiscsajt, de ő még eléggé fiatal, így nem feltétlen van meg mindig a közös hang köztünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=838825#post838825][b]Farkas Zétény - 2021.11.02. 13:36[/b][/url]

Eszter épp most ment el, miután felhozta a reggelimet. Igazán kitettek ma magukért odalent a szakácsok, egy nagyobb angol reggeli illata szál az apartmanban, keveredik a sült bacon és a rántotta illata, némi kávéval. Ez a nő pedig állandóan incselkedik velem, pedig megmondtam már neki, hogy nem szeretnék kapcsolatot... legalábbis vele, de ezt nem kell tudnia. Épp túl vagyok a reggeli zuhanyzáson és rutinon, szóval eszem egy egy jót, és új meló után nézek ma. Ma nem fogok menni az előkészítőbe sem a kis ördögfajzatért, írt egy üzenetet Nadia, hogy a mama ragaszkodott a jelenlétéhez Sarah néninél. Hmm, ott dolgozik még a fura akcentusos csajszi vajon? Mindegy is végül, habár még egy randival azt hiszem tartozik. Rég beszéltem vele is, de talán most jobb is egy kis nyugalom ahhoz, hogy komolyabban tudjak a fényképezésre koncentrálni. Leülök a reggelim mellé és falatozni kezdek. Az illatok és az ízek kavalkádja dobja fel a reggelem és indítja be a testem, főleg a kávé, ami ma különösen finom. Talán cseréltek volna? Jó irányba mennek, majd lefelé menet megdicsérem őket. Annak úgyis örülni szoktak, mert nem igazán van ilyen hosszan itt lakó vendégük. Lehet, hogy lassan felajánlják, hogy vegyem meg, de nincs kedvem. Sokkal jobb az, hogy ki vagyok szolgálva egy kis pluszért, mint, hogy magamnak kelljen fenntartanom az egészet. Legalábbis nincs miért elköltöznöm innen, ha már a Rosales ház nem szeretné, hogy náluk lakjak. Mondjuk a mama miatt én sem szeretnék ott lakni, de tökre örülnék, ha a két nő a közelembe lenne. A kiscsaj már csak azért is, mert létezik, Nadiaval meg jól elvagyunk, és neki lehet szívni a vérét, ha már felvitte az Isten a dolgát és igazgatóhelyettes lett. Kíváncsi lennék a motivációkra, de majd egyszer megkérdezem. A lényeg, hogy mindjárt elfogy a kaja és akkor nekiláthatok a következő anyagomnak, ami a helyi madarakat fogja feldolgozni. Egyelőre kisebb projekteket csinálok és később majd bejelentkezek velük nagyobb helyekre. Az elmélkedésem egy kis kopogás zavarja meg, még szerencse, hogy éppen az utolsó falatot nyelem le. Megtörlöm a számat az odakészített szalvétába, és gyorsan átszelem a teret, hogy ajtót nyithassak. Amint kinyitom, meglepődők. Nadia az.
- Helló, mi járatban? - kérdezek rá, miközben az arcomon fürkésző tekintet jelenik meg. Gőzöm sincs, hogy éppen most mit szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=841009#post841009][b]Annelie Freya Blomqvist - 2021.12.27. 01:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=851192#post851192][b]Endrédy Patrik - 2022.08.16. 21:06[/b][/url]

Családom és más állatfajták

Egyesek csak nem értik meg, hogy a péntek este az zsúfolt a csárdában. (Minden este az, ha már itt tartunk, de a péntek különösen.) Szóval csak egyszerűen besétálnak, majd leteszik a seggüket a pult mellé, mintha jobb dolgom sem lenne, mint megbeszélni a következő koncert setlistjét. Csapolok egy újabb korsó mézsört a pult másik felén várakozó szőke cicababának, még egy kacsintást is megengedek, de csak azért, hogy lássam azt a sarlót a borravalós üvegbe csusszanni. Nem szép dolog, de ameddig a zene nem tart el, valamiből meg kell élni, gyerekek. Fémes csörrenéssel meg is történik, én pedig visszalépek Leni mellé, aki látványosan bele van bújva az asztalon heverő papírba.
- Iszol is valamit, vagy tényleg egész este azt a szart akarod komponálni? Több idő van már benne, mint a legutóbbi singleben, amit kiadtunk. - A tekintetemen is látszik a kínlódás, én nem szeretem, mikor szervezni kell, ezért van menedzser, nem ez lenne a dolga? Közben valaki egyre agresszívabban csapkodja a pultot a másik oldalon, én meg felcsattanok, hogy - MEGYEK MÁR. Borka hol a faszban van ilyenkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=851199#post851199][b]Návay Regina - 2022.08.16. 22:14[/b][/url]

Patrik

Fannival találkoztam volna ma, és a csárdára döntöttünk, miután Kristóf meg a pubban dolgozik és nem is olyan régen sikeresen összevesztünk mi ketten. Azóta sem beszéltünk, bár ez nem újdonság, az elmúlt két évben sem igazán kommunikált velem, mert valami számomra nem érthető, általa meg nem közölt okból adódóan én vagyok a közellenség. A húga is makacs, de vele jobban kijövök általában. Most azonban ő is csak egy üzenetet küldött, hogy nem érzi jól magát, ezért ha nem bánom, találkozzunk inkább máskor. Még nyomkodom egy fél percig a rúnázott telefonom tanácstalanul, félúton a bejárat és a pult között, válaszolok neki, hogy semmi gond. A helynek úgysem a legkellemesebb az aurája, de amilyen régen jártam itt utoljára, ezt valahogy sikerült elfelejteni. Sebaj, Fannival majd legközelebb a cukrászdába beszélek meg találkát, én viszont most tekintettel a rémes napomra mégis maradok azzal a szándékkal, hogy megiszom egy vajsört. Megérdemlem. Ezzel az elhatározással teszem meg azt a pár lépést a pultig, és az egyik magas székre ülve böngészni kezdem a kínálatot. Legyen inkább mézsör? Nem is tudom. Bánatomban legtöbbször valami édességet eszem, az viszont itt nincs a menün. Marad a vajsör, ha majd ide is eljut a pultos, addig ismét előveszem inkább a telefont, és megírom a mindennapi helyzetjelentést drága szüleimnek. Hosszú napom volt, de minden oké. Puszi. Regi Az autocorrect ezúttal a nevemet próbálja módosítani kitartóan, így miközben harmadik próbálkozásra sikerül nekem győzedelmeskedni, későn veszem észre, hogy mindjárt sorra is kerülök. Ha korábban felnéztem volna, lehet, hogy inkább eliszkolok, ugyanis rögvest felismerem a férfit. Te jó ég. Remélem, nem emlékszik rám meg az egész fanclubra. Úristen. Ez annyira égő, főleg így évekkel később. Szinte már örülök, hogy ez a csárda nem egy remekül megvilágított hely, mert fülig fogok vörösödni mindjárt. Mély levegő, nyugalom, egy, kettő, három, kifúj.
- Helló. Csak egy vajsört kérek - mondom, és félig lekászálódom a székről inkább a pultot bámulva, hogy majd keresek egy üres asztalt, mielőtt még rájön, hogy ismer. Még a hajam mögé bújni se tudok, mert magas copfba kötöttem indulás előtt, úgyhogy feszengve kapaszkodom két kézzel táskám pántjába és szurkolok, hogy ne emlékezzen rám. Most túl kicsinek érzem Bogolyfalvát, pedig már város.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=855065#post855065][b]Kasza Fanni Stefánia - 2022.10.24. 11:51[/b][/url]

Nem szoktak az ilyen váratlan események felzaklatni, mint az évnyitón történtek. A diliházban igazából mindennapos volt a káosz, ami naponta körülvett Zsombit és engem a szabadfoglalkozások alatt. Volt, hogy az őrültekkel pókereztem totálisan leszedálva vagy keringőztünk magyar mulatósra és… volt, hogy összeverekedtem, amiért elvették a zsírkrétákat.
Pedig nem tudok pókerezni!
Jogos a kérdés, hogy ezek után mégis miért lettem tanár és miért teszem ki magam a stressznek? Egyszerű, hiányzik. Hiányzott a zsibongás, a hangzavar, a zabolázatlan energiák. Persze, az iskolában nem ápolók rohangáltak nyugtató injekcióval és kivont pálcákkal, habzó szájjal, hogy kényszerzubbonyba öltöztessenek.
Én összességében jól szórakoztam. Csúnya-nem csúnya, élveztem a műsort. Még fél szemmel láttam is kollégáim megrovó tekintetét, ahogy végigvigyorogtam az orrom alatt és bunyóért szurkoltam halkan a tanári asztal szélén. Bár részt vehettem volna a benne, de lehet akkor a nagyterem lángokban végezte volna én meg újra az ELME visszatérő régi-új lakójaként.
Az első tanítási hetet úgy döntöttem meg kell ünnepelni. Próbáltam elhívni magammal Kolost, Denist vagy Lanettát, de sajni dolguk volt. Így kötöttem ki egyedül a csárdában, majd hazasétálok, nincs messze a Holdfény.
- Egy föccsöt szeretnék - kértem a bárpultost, ahogy letelepedtem az egyik bárszékre. Levéve a kabátomat, az ölembe fektettem s csak akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem valamit - Jaj, rozéból, ha lehet. Bocsi - tettem hozzá gyorsan, mire neki is láttak az italom elkészítéséhez. Eddig nem nagyon jártam itt egyedül, fura volt, hogy maximum a pultossal tudnék cseverészni vagy a telefonom nyomogatni, amíg elnyalogatom a fröccsöm.
-  Hmm, édes - jegyeztem meg az orrom alatt dünnyögve, ahogy ízlelgettem az imént kézhez kapott nedűt. Gyógyszereimet szándékosan nem vettem be, majd reggel. Szinte nulla az esély rá, hogy az egyszeri, esti adag kihagyásával én visszaessek a mélypontra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=855996#post855996][b]Hegedüsh Marcell - 2022.11.07. 10:42[/b][/url]

Néhány óra telhetett el csupán azzal, hogy az egyik sarki asztalnál ücsörögve bámulom a kissé ködössé vált bogolyfalvi utcát. Az ablak mellett kortyolgatok nagyokat a kesernyés barnasörből, miközben minden hangot kizárva figyelem mindazt, ami odakint történik. Mosolyogva moziztam, amikor egy fiatal fiú lopva megfogta a kedvese kezét, vagy azon, amikor egy nagyobb csapat diák hangoskodva ünnepelte a Valkűrök mai győzelmét. Nosztalgikus görbével emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még én magam is a diákok közé tartoztam. Sőt, mi több; a kviddicscsapat tagjaként élveztem ki azt a gigantikus méretű rajongást, amivel a kint elvonultak viszonyultak a nyertes csapathoz. Kellemes kis péntek este ez. Szerelmespárok, barátok, családok kisgyermekekkel, diákok csintalankodása. Szeretem ezt. Ha már az én életem maga az unalom lett néhány hónapon belül – kisebb-nagyobb drámákkal emelve persze olykor vérnyomásomon –, akkor a másokénak tudjak örülni legalább.
Ujjaim közé veszem ismét a sörösüveg nyakát, de amint bőrszín ajkaimhoz emelem azt, hamarosan rá kell jönnöm, hogy mehetek is a pulthoz a következőért. Még egy, aztán ildomos lenne hazamenni, és tovább elmélkedni azon, hogy mikor is látogassam meg az iskolaigazgatót. Néhány dolgot meg szeretnék tudni bizonyos pozíciókról, hátha újra lenne állásom. Elvégre jelenleg egy munkanélküli negyvenes vagyok. Ultra kellemetlen az egész, de hát… magamnak kerestem a bajt. S ebből is hamarosan kimászok, mint mindenből eddigi életem során, noha már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áron. Sokat fizettem már életemben a rossz döntések miatt. Nem követem el újra.
Bal lábamat kissé húzva sétálok a pulthoz, hogy egy újabb kört kérjek magamnak.
– Norinácska – ejtem ki kedvesen a becézést, amire sejtem, hogy hamarosan nem kezemben landol az a palack, hanem a homlokomon. – Kérhetek még egyet? – lóbálom meg a szépséges fiatal lány felé az üres üveget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=858524#post858524][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.20. 00:19[/b][/url]

Juliette
- pár héttel később -

Az igazat megvallva csak ki akart szabadulni egy újabb, veszekedéssel terhes estéből, mert az a pofon már sok volt neki. Elsírta magát és kirohant a szobából, le a lépcsőn, felkapta a táskáját és a kabátját, belebújt a bakancsába és kivágtatott az éjszakába, részegen. Nem akart Will közelében maradni.
Most már jobb, hogy szinte elfolyik a csárda egyik félreesőbb boxában Júlia vállára hajtva a fejét szemérmetlenül. Ő sem tudja, mivel érte el, hogy megtisztelje a lány a társaságával, mert hozzá nem illő profán egyszerűséggel csak felhívta és fátyolos hangon közölte, hogy basszanak be együtt, mert ő most inni akar, még többet, míg a világáról sem tud a végén. Meg Júlia legyen szíves, ne legyen csicska, és tolja oda a seggét. Meg kell hagyni, a magyar TikTokról és Instáról borzalmas új szlengeket szedett fel. Eztán, mint aki jól végezte dolgát, rácsapta a telefont a barátnőjére és elindult a csárda felé, hogy út közben szedje ráncba az imbolygó járását.
Az előtte időző tatrateás pohárka félig üres, és nem az első. Amikor részeg, legtöbbször imád bújni, ölelni, csókolni; most sincs ez másként, hiszen úgy dörgölőzik Júliához, mint egy engedelmes kisnyuszi. Mélységes szusszanás után végre megtalálja az alkoholtól rekedtes hangját.
- Aaaannyira, de aaaaaannyira elegem van abból a baromból... Érted? Nagyon... megverném. Egy hulladék... és még mindig szeretem... de miért? Ott kéne hagynom... - És itt kifejezetten kárörvendően nevet fel. - ... úgysincs most egy büdös vasa sem. Rohadék... - Még piros volt a fél arca, mikor odakint Júlia karjaiba omlott, hogy üdvözlésképp megcsókolja szarva a kinti közönségre, de mostanra lelohadt az arca.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=862844#post862844][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.04.13. 22:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863825#post863825][b]Galambos Artúr - 2023.04.30. 14:27[/b][/url]

Elek

Egy sör nem sör, két sör fél sör, úgyhogy ő most éppen gyakorlatilag csak az első sörnek ér a végére eme logikus levezetés alapján. Ma éppen kifizették úgyis a legutóbbi szállítmányt. Nincs is jobb annál, mint ilyenkor megünnepelni a kis sikereket. Méghozzá alaposan. Ezért is ült a sörcsap közelébe, véletlenül se kelljen sokat várnia az utánpótlásra, ha elfogyna az éppen aktuális korsó tartalma. Elvileg hamarosan Elektra is betoppan majd, hiszen azt beszélték. Ütött-kopott táskája ennek örömére ott lóg a szék támlájára akasztva keze ügyében, abban pedig benne van a beígért adag bájitala is. Már rég ingyen adja, baráti alapon, újságíró volta ellenére ugyanis már van olyan jóban a nővel, hogy tudja, nem rohan a nevével a parancsnokságra. Hányszor megtehette volna már eddig is végtére is. Talán kicsit rá is függött az aszfodéloszra egyébként, ki tudja. Elvégre bármire rá lehet, ezt már megtanulta az évek során. Belekortyol újfent a sörébe, aztán addig is, amíg a nő befut, úgy dönt, eltraccsol a csapossal a kínálatról. Ugyan vizezik itt is a vajsört, mégis ár-érték arányban nem rossz hely ez, legfeljebb egy korsónyival kell több, hogy úgy rúgjon be ettől is, hogy keresztbe álljon a szeme is és cikkcakkban közlekedjen hazáig. Aztán forog még kicsit a világ úgyis, közben pedig mindenről is megvilágosodik, főleg, ha senki olyanba nem botlik a Pramberger téren, akibe nem kellene. Végül kér egy adag mogyorót is, és elszórakozik azzal, hogy lehámozza a héjat mindegyik szemről, mielőtt elrágcsálná őket. Kezd nagy lenni ma itt a forgalom, talán mégiscsak be kellene foglalnia valamelyik félreeső asztalt az egyik sarokban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867361#post867361][b]Óvári Bernadett - 2023.09.22. 20:31[/b][/url]

x valahogy x

- Egy korsó mézsört - közli a pultnál, és még azelőtt inti le a csapost, hogy különösebb magyarázkodásba kezdene a vajsör minőségéről. Nem érdekli, mit mondhatna a nyalka srác. Pontosan tudja, hogy vizezik. Bizonyára a mézsört is, de alkoholtartalmát tekintve az mégiscsak erősebb, a lángnyelvért pedig nem hajlandó annyit fizetni, amennyit itt kérnek, csak mert a legfelső polcon tartják. Kiszámolja az ital árát is, majd a pultnak támaszkodva figyeli, hogyan telik meg a korsó. Családi összeröffenésről sikerült éppen viszonylag szerencsésen elmenekülnie, és úgy érzi, kifejezetten szüksége van rá, hogy alkoholban próbálja feloldani a kellemetlen pillanatokat, amelyeket nővérének köszönhet. Már nem is számolta az első öt említés után, hogy hányszor került sor a "bezzeg Hédi" kezdetű körökre, de ha fogadnia kellene, valahol húsz fölött lenne ez a szám szerény véleménye szerint potom egy óra alatt. Nem véletlen, hogy kissé morcos kedvében van éppenséggel.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867543#post867543][b]Óvári Bernadett - 2023.09.27. 21:08[/b][/url]

x valahogy x

Azt se tudta, hogy Balázs börtönben volt, ezért meglepetésként érte a hír, amikor az anyja pár napja közölte, hogy a Jávor gyerek is előkerült. Akadt még pár cinikus megjegyzése arról is, hogy mennyire örül ennek a fejleménynek, ezeket azonban Detti már főként elengedte a füle mellett. Régen sokat lógtak együtt, még bajba is gyakran együtt kerültek Rellonban töltött éveik alatt. Aztán a VAV után elsodródtak. Még egy darabig váltottak pár levelet, de aztán ezek is megritkultak, és azt gondolta, ez a természet rendje. Belemerült a tanulmányaiba, szerzett új barátokat, munkát talált, minden ment tovább. Most mégis az volt az első gondolata, hogy talán nem lenne rossz ötlet megkeresni és megtudni, mi van vele. Már csak a régi idők emlékére is. Éppen csak arra kellene rájönnie, hol is keresheti. Ami a csárdát illeti, ezt a vendéglátóipari egységet leginkább azért részesíti előnyben a pubbal és minden más lehetőséggel szemben, mert amennyi furcsa alak jár ide, meglehetősen sok érdekeset is hall mindenféle fekete piaci pletykákról, ezek a hírek pedig neki egészen érdekesek tudnak lenni alkalomadtán. Két hete már elég sokat ittak azzal a magát bősárkányinak mondó illetővel, akinek aztán meg is eredt a nyelve rendesen és elkotyogta, hamarosan állítólag árverésre kerül majd egy igazán ritka pálca alvilági körökben. Azóta persze nem látta a pasit, de azért még nem adta fel, hogy időben megtudja, mennyi igazságtartalma van a dolognak és ha van, mit tud erről kideríteni. Ezúttal azonban ismerősnek tűnő vonásokat fedez fel az egyik asztalnál. Első gondolata az, hogy bizonyára nem jól lát, de minél tovább nézi, annál biztosabb benne, hogy az bizony Balázs lesz az. Változott az elmúlt évek során, gondterheltebb, nyúzottabb lett az ábrázata, de azért nem felismerhetetlen. Bár a pult felé indult, mégis irányt változtat, és a félreeső asztalt megközelítve kihúzza az üres székek egyikét lehuppanva rá, hogy fülig érő szájjal tegye fel a gondolatban már megfogalmazott kérdést. - Kérhetek egy autogrammot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=868422#post868422][b]Martin Romberg - 2023.10.12. 22:58[/b][/url]

Egy dolgot talán nem vett figyelembe. Mégpedig azt, hogy mit mondtam neki, amikor először munkán kívül találkoztunk ott a tavacskánál, a - sikeres - vizsgája után. Elfelejtette, elengedte a füle mellett, hogy én azt ígértem, felelni fogok az aláírtan tolakodónak tűnő puhatolózásom okára. De nem így lett. Nem az első alkalommal, és nem a többediken. Lehet, hogy emlékezett rá, és ő is csak a megfelelő pillanatra várt, mert egyébként pont olyan ember, akiből ezt nézném ki. Mégsem került szóba. A csárdába viszont - mert a bagolyban folytatódó levelezésünk során amellett tettük le a voksunkat - onnantól kezdve rendszeresen megfordultunk. Nem éppen a legbájosabb hely, ahol minisztériumi dolgozókat felfedezhet az ember, de a vajsör kétségtelenül finom. Hát még, hogy egy svájci aranyvérű ott görnyedjen a falubeliekkel. De én más vagyok, más lettem az évek során, és ennek ellenére nem érzem úgy, hogy megtagadtam volna a Romberg örökséget. Nem ebben a formában.
Amikor ismét elhívtam, korábban érkeztem. Leültem a sarokban. Foglalnom se kellett. Az asztal itt kicsit billeg, óvatosan kell ülni, a korsót mindig jobban tesszük, ha szorongatjuk közben. Péntek volt, a hétvége kapuja, másnap sokáig alhattam. Vártam, hogy felbukkanjon, de nem voltam türelmetlen. Éppenséggel a bejáratot sem tartottam különösebben szem előtt. Rendelni se voltam még, mert langyos lett volna már a végén, ha sokáig megvárat. Ilyen egyébként még nem fordult elő. És hogy miért jártam vele össze bizonyos időközönként? Magam sem tudom. Talán jó hallgatóság. Kellően rejtélyes. Vagy kellett valaki, akinek úgy beszélhettem a munkáról, hogy nem voltam bent, és mégis értette, miről volt szó, legalább egy kicsit. Hálátlan szerep. Főleg, amióta osztályvezető lettem. Vigyáznom kell, kinek mit mondok. De ő... Nem tartottam tőle. Fene tudja, miért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=870896#post870896][b]Rothstein Elektra - 2023.12.30. 11:52[/b][/url]

Döntése gyors volt. Talán elhamarkodott kissé, ám mindenképp kézenfekvő. Arra azonban nem számított, hogy ilyenkor nincs két külön szoba, mert sokan pihennek az ünnepek között otthonuktól távol. Bűzlöttek mindketten, így akkor is kell az a zuhany, ha azután csak ülnek a szoba közepén és farkaszemet nézve hajnalodik meg felettük. - Kérjük - mondja ki a végső szót, majd miután fizettek felnéz a szerelőre - Ez csak egy újabb pont az "ilyen még nem volt" listámon - azzal elindul a kulcsot kezében szorongatva a kivett szobájuk felé. Érdekes lesz elmeséli ezt élete párjának, aki most biztosan az igazak álmát alussza közös ágyukban. Szerencsére lányát is biztonságban tudhatja, így képes koncentrálni arra, amit tennie kell. Arcára ugyan kiül a vágyódás utánuk, de a küldetése legalább ugyanolyan fontos, mint a családja. - Nem is olyan rossz -nyit be az ajtón, ahol még fenn van a karácsonyi dekoráció, ami melegséget kölcsönöz a helyiségnek. - Na jó, én eddig bírtam. Most megyek és lemosom magamról a kukabűzt - trappol be menet közben kezdve vetkőzni. Magára zárja az ajtót, csak a biztonság kedvéért. Úgysejti egy sima bútorlap nem állítaná meg a férfit, ha be akarna jutni, de a placebo hatás fontos a lelkének. Beáll a zuhany alá és már folyatja is magára a vizet. Ruhája lábánál hever, hogy azt is átmossa az illatos habfürdő, ami a megbűvölt rózsából folyik. Illata kellemes, púderes. Egyáltalán nem tolakodó, de mégis azonnal a frissesség érzetét kelti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871064#post871064][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.01.01. 18:31[/b][/url]

Hát eltelt még egy év, ami határozottan kellemesebb csalódás volt, mint az eddigiek, noha... van ami még most sem változott. Épp csak felhívtam a szüleim Boldog Új Évet kívánni, és meséltem volna nagy lelkesen, hogy úgy néz ki, találok valami lakást, de szinte rám vágták a telefont mondván, hogy most egy fontos tárgyalásra készülnek. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy egyelőre ennek csak én örülök olyan felhőtlenül még akkor is, ha a környék nem a legbarátságosabb. Tényleg madarat lehet velem fogatni, de az éhségem legyőz, így amint elköszönök a férfitől, aki a lakást mutatta, megyek is a csárdába enni. Elvileg valami telezöldséges ebéd lesz, én meg kényszeresen figyelek arra, mit eszek. Szerintem anyum egészségmániája ütközik ki rajtam, és egyszerűen nem tudom levetkőzni. Ahogy a rutint sem, amivel az arcomat ápolom, emlékszem Aurél hogy kiakadt, mikor meglátta, mennyi mindenem van, pedig az tényleg csak egy sos csomag volt.
Viszont szerintem teljesen rendben van, hogy odafigyelek magamra, és kell is, hogy megmaradjon az csekélyke önbizalmam, amire szert tettem.
Annak köszönhetően nem jövök zavarba, mikor belépek a csárda ajtaján, és pár már nem szomjas férfi, szinte levetkőztet. Csak magamban vállat vonok és kikérem az ebédem, helyet keresve arra, hogy nyugodtan el is fogyaszthassam.
Én nem számítottam mára semmire, bőven elég boldogságadag ért, a szemem mégis felcsillan, mikor meglátom Őt az egyik asztalnál ülve.
Nem igazán gondolkodok, megfogom a baracklevem, és oda is tipegek a szokásos, kedves mosollyal az arcomon.
- Jó napot, szabad? - mivel nem látom jelét annak, hogy bárki más is ülne itt, meg sem várva a választ, le is helyezem a fenekem a nem túl kényelmes székre.
- A nagyszüleimnek nagyon tetszett Karcsi és a cserép is, köszönöm - ha már alkalom adatik rá, csak megemlítem neki, mekkora telitalálat volt az a virág.
- Hmmm... gyömbér? - mert az előtte gőzölgő tea illata megcsapja az orrom, én is szoktam inni, csak leginkább akkor, ha a torkom vacakol, vagy megfázok.