A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=886585#post886585][b]Szikszai Attila - 2025.02.05. 14:46[/b][/url]

Ő is kénytelen maga előtt feltartania egy pillanatra a kezeit, hogy láttassa, nem kell tőle tartani, nem auror ő, hogy bűnösök után kajtasson, nincs nála bilincs vagy gumibot, hogy az igazságszolgáltatás érdekében eljárjon, csak egy megkülönböztetett tanácstag, akit érdekel, mi folyik a településen, amelyért dolgozik. Ezúttal nem állja meg a jelenetből kifolyólag, hogy ha csak egy ártatlan pillanatra is, de ne fusson végig a tekintete Jázmin vonásain, s a nevetős mosolya is kezd szépen lassan beleégni az emlékezetébe.
- Elhiszem, nem is kell bizonyítania - inti le aztán, mielőtt fennállna annak a gyanúja, hogy túlságosan belepörögne ebbe. - Alapvetően nem szokott probléma lenni a hellyel - védi meg a vendéglátóegységet. Ismeri Nikot, tudja, hogy sokat tesz a csárdájáért, éppúgy mint a budanekeresdi párja esetén. Régóta ő a tulajdonosa, és ennek is köszönhető, hogy a valamikor még rosszhírű hely mára már a diákság alkoholt fogyasztható rétege is előszeretettel fordul meg itt.
Gondoskodik az espresso-ról, és mikor már mindkettőjük előtt ott az ital, kíváncsian hallgatja is Jázmin elbeszélését az asztal egyik felén ülve.
- Ami azt illeti, még nem voltam az üzletnél, egyből ide jöttem. Lehet, hogy az lesz a következő lépés. Remélem, hogy a kirakatot hamar meg lehet javítani... - mereng el egy pillanatra két jóízű korty között. - Másoktól is azt hallottam, hogy két fiatal kapott össze, és pálcát használtak. Lehet, hogy a Bagolykő mestertanoncai, még esetleg az iskolát is lehet, hogy felkeresem majd. Köszönöm mindenesetre, hogy elmondta ezeket. Ma már bízom benne, hogy jobb éjszakája lesz. Aztán meg abban, hogy minél hamarabb be tud majd költözni az örökölt birtokra. Sajnos a házépítéshez nem értek annyira... Képzelje, az én otthonomat porig rombolta úgy egy éve egy nagy csapat bundimun, a biztosító pedig hosszú idő után nemrég utalta el a pénzt, ezért most én is háznézőben vagyok. Csak még nem tudom, hogy Bogolyfalván vásároljak-e valamit, vagy máshol - osztja meg Jázminnal is a jó hírt, hiszen karácsony környékén jött a levél a kifizetésről, azóta a számlájára is került a pénz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=886681#post886681][b]Rátonyi Jázmin - 2025.02.08. 19:12[/b][/url]

Elmosolyodik a kis jeleneten, hogy mindketten igyekeznek egymást meggyőzni afelől, egyikük sem auror vagy bűnöző. Jázminnak viszont ebben a pillanatban támad egy ötlete legújabb készülő regényéhez, s arra gondol, hogy a két főszereplő lehetne épp egy ilyen páros. Egy rabló és egy auror. Ráadásul, ahogy jobban megfigyeli Attila vonásait, Őt pontosan el tudná képzelni a regény hőseként. Sportos, jóképű, leheletnyi pajkossággal a mosolyában. Gondolatai közül a férfi rántja vissza a beszélgetésükbe, ami egyébként fontos téma, hisz jelenlegi szálláshelyét érinti. - Ezt jó hallani - a férfi szavai valamelyest megnyugtatják, noha az előző éjszaka egész másról tanúskodott. Most viszont, hogy jobban körbenéz, látja azt, hogy alapvetően egész nyugodt a társaság, akik iszogatnak, azok sem hőbörögnek igazán. Ettől függetlenül nem rest megosztani élményét Attilával, be is számol neki az éjszaka eseményeiről két korty kávé között. - Hm, most hogy mondja, valóban, fiataloknak tűntek - bólint és az is lehet, hogy a kirakat ablakának betörése pusztán véletlen, ki tudja. - Ebben én is bízom, alapból nehéz volt megszokni az időátállást - mosolyodik el, emiatt is fáradtan teltek a napjai, erről a kellemetlen éjszakáról már nem is beszélve. A kávét lassan kortyolja, nem szereti egyszerre magába dönteni, így ki tudja élvezni az ízét. Ez pedig egész jó, annak ellenére, hogy nem kimondottan egy kávézóban ücsörög. - A tervek megvannak, már csak idő kérdése - lelkesedése nem apadt, Ő is nagyon várja már azt, hogy végre beköltözhessen a birtokra és ne itt kelljen laknia. - Oh, igazán sajnálom! - őszintén átérzi a férfi helyzetét, ha nem is egészen ugyanilyen szempontból, de Jázmin is elveszítette a lakását. Egy olyan helyzetben viszont, ami a férfivel történt, ez csak még nehezebb lehet, nem beszélve arról, ha lelkileg is kötődött az ingatlanhoz. - Ez viszont jó hír akkor, hogy végre megkapta a pénzt. Nagyon el tudják húzni az ügyintézést, főleg ilyen ügyekben - megcsóválja a fejét, neki sincs sok jó tapasztalata a biztosítótársaságokkal kapcsolatban. - Egyszer síelés közben baleset ért, és a biztosító csak fél évvel később fizetett, elég kellemetlen volt, még szerencse, hogy volt nálam elegendő pénz - osztja meg saját élményét Attilával, de nem kerülte el a figyelmét az, hogy a férfi háznézőben van. - És mi alapján tervezi eldönteni? Úgy tudom, van pár kellemes falu a közelben, de Bogolyfalva is csodálatos a maga nemében. Ha van itt sok barát vagy család, akkor talán érdemes lehet itt alapozni, bár egy új hely új élményeket és ismerősöket hozhat - mosolyodik el, neki ez a hely teljesen új, még maga sem tudja igazán, hogy mibe is vágta a fejszéjét. - Nekem itt nincsenek barátaim, ha ebből indulok ki, akkor így nehéz, viszont ha van valami, amit maga mögött akarna hagyni, úgy jó választás lehet egy új hely - anélkül, hogy belemenne saját történetébe, mégis csak megosztja ezen gondolatait így akaratlanul is. Egy pillanatra be is villan elméjébe Oliver arca, az ex-férje nagyjából mindent elvett tőle, és Montréal-ból eddig üldözte. - És ha máshová menne, itt hagyná a Hivatalt? - érdeklődik, még csak azt sem tudja, hogy vajon Attilának ez-e a fő foglalkozása, vagy netán mást is végez mellette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=886744#post886744][b]Szikszai Attila - 2025.02.09. 15:14[/b][/url]

- És akkor teljesen egyedül vág bele ebbe az egészbe? - kérdezi Jázmintól őszinte megdöbbenéssel. Most már nem a Hivatal egyik irodájában vannak, hogy megválogassa a szavait, még ha nem is illik erre konkrétan rákérdezni. Az elmondásaiból viszont nagyon az a kép jön le, hogy teljesen a saját maga ura, és ő gondoskodik az engedélyekről, meg úgy a teljes ügyintézésről, ami ilyenkor egy ekkora méretű birtok öröklésével jár. Megannyi hercehurca, és a bürokrácia csúcsra járatása. Ha támad egy új benyomása erről az országról, akkor az egészen biztosan az agyonpapírozás lesz először, ezt már sok külföldi ismerőse is szórakozottan szóvá tette neki korábban. Jázmint csodálattal nézi, amiért kockáztatott. Már nem néz ki huszonévesnek, hogy még előtte legyen az élet, és legyen bátorsága akármibe is belevágni, de még abszolút fiatalos megjelenésű, nincs lekésve semmiről. Attila is így gondolkodik. Sok mindenen mehet most keresztül, beilleszkedni ide, elintézni csomó mindent, ha ezeket tényleg külső segítség nélkül csinálja, akkor le a kalappal, rengeteg energiával járhat.
- Ez van. Egy bőröndnyi értékemet, emlékemet meg tudtam menteni szerencsére - mondja büszkén, de kissé szomorúan, ha belegondol, hogy azért több minden is odaveszett sajnos a balesetben. - Igen, szerencsére élnek rokonaim a faluban, akiknél átmenetileg meg tudtam húzni magam - újságolja hálásan gondolva Regiékre.
- Nem is tudom, szeretnék nyitott lenni mindenre. A megérzéseimre hagyatkozni... új otthont találni, amit ha meglátok, azt érezzem, hogy ez igen, ez kell nekem! Közben meg azon tanakodom, hogy most maradjon a régi, a megszokott, ahol felnőttem és a gyerekkoromat töltöttem, vagy vágjak bele valami teljesen újba, még ha nem is vagyok már egy mai gyerek... Tudja, az Ön esete pont példa számomra, hogy igazából bármikor tudok váltani, ha szeretnék, és miért ne próbálnám meg? Csak elég sokat utaztam már a világban, éltem például az Államokban is néhány évet munka miatt, amire már utaltam, és lehet, hogy inkább az állandósságra van szükségem, hogy valahol végre letelepedjek és családot is tudjak alapítani végre - úgy tűnhet, többet árul el magáról a kelleténél, de Attila nagyon őszinte és szeret nyílt lapokkal játszani, mindezt sokan tudják róla a faluban, amit elmond. Azzal, hogy nincs mit titkolnia, leginkább csak bizalmat szerez mindenki mással szemben, ami előnyére válik tanácstagként.
- Majd lesznek barátai biztosan, itt sokféle ember megfordul - jó értelemben mondja, szeretné kicsit biztatni, hogy jó helyre jött. - Hát, amíg a jelenlegi polgármester van, addig semmiképpen sem. Ha elárulhatok egy titkot, addig, amíg tanácstag vagyok, nem is szeretnék átköltözni egy olyan házba, amit esetleg másik településen vásárolok. Hogy is venné ki magát... Természetesen nem érhet az a vád, hogy elmenekülök, ugyanis itt is vannak érdekeltségeim - az egyik háznak a fele az ő tulajdonjoga, és sokan emlékeznek még a régiek közül a szülei kisboltjára, úgyhogy nem fél attól, hogy árulónak vélnék a szavazópolgárok.
- Gondolom, itt teljesen más lesz az élete... Könnyen ott tudta hagyni a kanadait? - szintén a rokonszenv miatt lesz erre kíváncsi, miközben kortyol a kávéból, hogy utolérje a lemaradást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=886756#post886756][b]Róka Hella Zsófia - 2025.02.09. 17:23[/b][/url]

- Ebben egyetértek - emeli korsóját ennek jeleként. Egyébként sem az az ember, aki csak azért is faggatná a másikat a múltjáról vagy jelenéről. Az emberek beszélnek maguktól is, ha pedig nem, inkább erőltetések hangzik.
Tény, hogy aranyosak együtt és a lány jó választás, mert állítólag egy tündér, de ettől még nem lesz kevésbé furcsa Kristófról elkönyvelni, hogy a nagy csajozógép megállapodott. Na mindegy, ez is az élet velejárója, egyszer mindenkinek benő a feje lágya.
- Oké, ha te mondod. Kolos is mindig ezt mondja, a kavarás csak kavarás, nem lesz ciki attól, mert a tesójával összejössz - nevet fel. Hella valahogy sikeresen ráérez arra, hogy a szoknyavadász pasikkal kössön életre szóló barátságokat anélkül, hogy egyikük is akarna valamit a másiktól. Mondjuk ez annyira nem biztos, hogy pozitívum...
- Benéztünk Markovitsékhoz egy fél órára. Kolost sikeresen megmérgezte egy csaj, de én addigra nem voltam már ott. Vágod? Reggel arra az üzenetre keltem, hogy ez a gyökér rohamot kapott, de már jól van. Mogyoróallergiája van... - forgatja meg a szemét. Akkor egyébként nem volt ennyire vicces. - De, végülis az egyikükkel... egész jól kijövünk. De ne képzelj bele többet, nem hinném, hogy az akadémián vagy a minisztériumban repesnének a hírtől, hogy két tanonc összejött. - Megvonja a vállát, mert bár Ervinnel épp randira készülnek, azért nem merné ezt nagydobra verni. Ki tudja, mennyire kapnának érte a fejükre.
- Nincs kedved elugrani Nekeresdre bulizni? Szívesen táncolnék egyet, hátha van valami diszkó. Vihetjük a csajodat is - kérdőn vonja fel szemöldökét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=886772#post886772][b]Rátonyi Jázmin - 2025.02.09. 20:34[/b][/url]

- Igen, teljesen egyedül, igazából meg is lepett, hogy a mama testvére rám hagyta a birtokát és a házat, de neki nem voltak gyerekei - ettől függetlenül még hagyhatta volna az apukájára is, viszont valamiért Jázmin érdemelte ki a szőlőt, talán azért, mert jó párszor töltötte a nyarakat Mária néninél még iskolás korában, ezt sajnos már nem fogja megtudni. A beszélgetés egyébként nem esik nehezére, igazság szerint egy kicsit még örül is annak, hogy nem csak a hivatalos dolgokról beszélnek, mert az elmúlt pár hétben, mióta itt van az országban, nem igazán akadt társasága. - Nekem meg kapóra jött a lehetőség - teszi még hozzá és kortyol a kávéból. Attilát sajnálja, ez biztosan nagy veszteség lehet az életében, amit nem lehetett könnyű feldolgozni. Egy ház mégis csak olyan dolog, amiért valaki a fél életét is feláldozza, nagy érték és rengeteg munka. Együttérző mosolyt küld most a férfi felé, nem akar tovább a sajnálatról beszélni, hisz az a fontos, hogy a férfinek úgy tűnik, sikerült tovább lépnie, ráadásul miért is venné el a kedvét attól a kis sikerélménytől, amit a megmentett emlék okozott? - Nagyjából annyi kell is - mosolyog és belegondol abba, hogy neki sincs ennél sokkal több. Oliver ugyanis volt olyan szemtelen, hogy a tudta nélkül értékesítette néhány ingóságát. - Rendes emberek lehetnek, maga nagyon szerencsés - mondja ezt őszinte mosollyal, eszébe jutnak tanuló évei, amikor egy-egy páciens szörnyű családi viszonyokról számolt be. Az egyikkel tíz éven át nem is beszélt a testvére, a másik hiába élt az apjával egy fedél alatt, nem tudták rendezni a konfliktusaikat. Attila ezek szerint a szerencsések közt van és ez jó dolog, a boldog élet egyik nélkülözhetetlen eleme. A férfit a továbbiakban is kíváncsian hallgatja és valahol legbelül a nő is érzi azt, amiről Attila beszél. - Pontosan, kimondta a kulcsmondatot. A fontos, hogy olyan legyen, amit a magáénak érez, abszolút megértem a szempontjait - bólint, azon picit elmosolyodik, hogy a férfi nem mai gyereknek nevezi magát. Őszintén, egyáltalán nem tűnik idősnek Jázmin szemében, ellenben pontosan érti a példát. - Ez is egy jó szempont - utal a családalapításra, ebből ki is derül számára, hogy ezek szerint a férfi még nem házas. Abból mondjuk rájöhetett volna erre, hogy Attila ujján nem látott gyűrűt, ezt ugyanis valamiért már az első találkozásuk alkalmával megjegyezte. Ettől függetlenül biztos van párja, nehezen tudná elképzelni, hogy nincs. - Ha nagyon őszinte akarok lenni magával, ez azért valamilyen szinten egy kockázatos döntés volt részemről - vallja be, hisz lényegében az egész életét maga mögött hagyta. - De tudja, vannak olyan dolgok az ember életében, amikor meg kell hozni ilyen döntéseket - itt kicsit el is komolyodik, s a tekintetéből is kiolvasható, hogy nem feltétlenül kalandvágyból van most itt. - Na de remélem, hogy sikerül megtalálnia a legjobb helyet, a céljai nagyon is jól hangzanak - mosolyodik el, titkon Jázmin is vágyik arra, hogy végre lehessen egy családja, egy szerető férje és egy gyermeke. - Remélem és talán Ön lesz az egyik - mosolyodik el, remélve, hogy ezzel azért nem tűnik nagyon rámenősnek. Leginkább csak arra utalt, hogy igazán jól érzi magát eddig és remekül elbeszélgetnek. - Ezzel mondjuk egyetértek, ismerve az emberi természetet, tudom azt, hogy az ilyen közösségekben hogyan reagálnak az emberek. Jobb is elkerülni a konfliktust. Milyen időközönként választják Önöket újra? - kíváncsi lett, hogy vajon mennyi lehet az idő, amit Attila még mindenképp Bogolyfalván töltene. A kávéja közben elfogy, viszont erre most szomjas lett, így az épp üres üvegeket begyűjtő pultost megkéri, hogy hozzon egy narancslevet és azt is megvárja, hogy Attila kér-e valamit. - Igen, egész más lesz - bólint, s megint csak azt láthatja tekintetében a férfi, amit korábban. Egy pillanatra Jázmin el is némul, nem szívesen beszélt az elmúlt időszakban az érzéseiről, kivéve a saját pszichológusát, aki segített neki feldolgozni a történéseket. - Nehéz volt. Pszichiáterként dolgoztam, de eljött az a pont, amikor ott kellett hagynom a munkahelyemet. Ráadásul a házasságom is tönkre ment és úgy éreztem, hogy el kell jönnöm. A családom viszont ott él, így azért nehéz volt, de meg kellett tennem, magamért - mosolyodik el haloványan, nem is megy bele jobban a részletekbe, hisz nem ismeri a férfit. Már azon is meglepődik, hogy ezt így megosztotta vele. - Elnézést, nem akartam kedvét szegni a kalandos élettől. Ettől még lehet izgalmas is egy új helyre költözés - mosolyodik el. - Amerika melyik részén élt és mivel foglalkozott? Azt tudom, hogy most tanácstag, de mi a foglalkozása? - érdeklődik, mert kíváncsi lett a férfira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=886874#post886874][b]Thomas Middleton - 2025.02.12. 19:02[/b][/url]

Stormie
betoppanva suli után | #notsosureaboutthisGIF


Rém hideg van odakint, csípős ez a délután és noha az volt a tervem, hogy suli után egyből hazafele veszem az irányt, út közben rádöbbenek, hogy apa azt mondta, csak irtó későn érkezik meg munkából és bár az hívogat, hogy bekuckózzak otthon a kutyusommal, de mivel holnap nincsenek óráim, valahogy kedvem támad még lébecolni; és ahogy mindez összeáll bennem, tekintetem a Csárdából kiszűrődő meleg fény felé siklik. Hm... miért is ne?
Pár pillanat múlva már nyitok is be a mulatóba, ahol nem mondhatni, hogy túl gyakori vendég lennék. Talán pont ez a nem megszokottság is vonzott ide. Na meg a melegedés lehetősége. Számmal ó-t formázva fújok ki egy hangos levegőt, így adva jelét annak, hogy jóleső menedékbe értem. Lekapom sapkámat, nyakamról letekerem navinés sálamat (talárom és nyakkendőm oldalamon lógó táskámban rejtőzik) és elkezdem lehámozni magamról bélelt, barna kabátomat, felfedve uniformisom rajtam maradt részét: sötét nadrág, fehér ing. Csodás az idő, itt ennyi is elég. Felekasztom kabátom a fogasra. Beljebb bandukolok, körbe nézelődve. Nem mondhatni, hogy nagyon beleillek a Csárda törzsvendégeinek sorába. Kicsit belekapaszkodom táskám pántjába, megilletődött kis mosollyal pislogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=886896#post886896][b]Szikszai Attila - 2025.02.12. 23:06[/b][/url]

Bár nem vallja be, így jelét sem különösebben mutatja, de izgulni kezd Jázminért. Ez a projekt elsülhet nagyon jól, de nagyon rosszul is. Egyedül sokkal nehezebb végig vinnie, amit elképzelt. Pláne, ha nincs tapasztalata. Azért remélhetőleg lesz segítsége. A város biztosan. De az engedélyeken és a támogatáson felül többre lesz szüksége - kitartásra, szerencsére, jó üzleti érzékre, és hogy végső soron szeresse, amit csinál. Ez egy teljesen új életforma, amibe belevág. Attilának ismerős lemez valahol. Több szerepben próbálta már ki magát, amire hamarosan ki is tér. De az életben azért mindig volt némi kapcsolódás egyik a másikból, legalábbis az erősségeit igyekezett kihasználni. Kivéve, amikor fiatalon az útját kereste, és még egy rövid ideig Londonba is kiment mosogatni, hogy több pénzt tudjon félretenni a későbbi céljaihoz.
- Igen, felfoghatjuk úgy is, mint egy radikális lomtalanítás - tartsd meg a legszükségesebbeket, mondják. Van is erre valami japán technika, aminek a neve most nem jut eszébe. A családját illetően szerény mosolyra húzódik az arca. Kedves Jázmintól, hogy ezeket mondja. - Az én rokonságom sem fekete-fehér, de szerencsére azokkal veszem körül magam, akik számítanak - és ebbe a szűk körbe most már Kristóf is beletartozik, amíg a Návay házban húzza meg magát. Vele korábban érdemben sosem találkozott, mindig csak hallott róla, mert másik ágról rokon, de ahhoz képest, hogy nincs könnyű előélete neki sem, kellemes csalódás volt a viszonyuk.
- Ó, értem... - komolyodik el az ő arca is, miután a kávét kortyolgatva előadta Jázminnak a házvásárlásról és a költözésről kialakult gondolatait. Úgy érzi, van valami ebben a nőben, amit egyelőre nehéz megfogalmaznia, de úgy tud rá figyelni, ahogyan csak kevesek. Talán egy újságíró, vagy oknyomzó veszett el benne? Rá is akar kérdezni, hogy mi a foglalkozása, mert nagyon empatikusnak és bölcsnek tűnik, utoljára akkor találkozott hasonló emberekkel többnyire, amikor még viselkedéselemzőnek tanult az egyetemen, de mikor volt az már...
- Jaj, ez kedves... De ahhoz jobban meg kell ismerjen - elneveti magát a már-már hízelgő szavakra. Igazából nem tudja, mennyire az etikett beszél Jázminból, de az tény, hogy a városban mindenki a tanácstagok "barátja" akar lenni. Csak aztán jönnek a kérések, szívességek. És bevallja, amíg van ez az egész engedélyezés, nem szívesen kockáztat... Ha támogatást is kap, a végén még az a vád éri, hogy a vele való ismertség miatt fut fel az üzlete. Tanácsosabb addig távolságot tartani, amíg nem rendeződik az örökség sorsa, így a polgármester előtt sem kell majd magyarázkodnia.
- A tanácstagokat elsősorban a polgármester választja maga mellé - adja meg a talányos választ, majd mikor a pincér arra jár, egy pohár szénsavas vizet kér, ha már Jázmin is rendel. Komoly témák jönnek elő, érzi és sejti, hogy meg kell legyen az oka, amiért most itt van, ezért figyelmesen hallgat. - Ó, őszintén sajnálom... Fogadni mertem volna, hogy van köze az emberi lélekhez azok alapján, amiket eddig mondott - bókol. - Nem szegte a kedvem, emiatt ne aggódjon. Nem lehet könnyű újrakezdeni, csak arra akartam utalni... - vesz mély levegőt. Válás, család otthagyás... Öröklés, ami ugye halállal jár. Nem irigyli. - A keleti parton. Eredetileg illemtan és bűbájtan szakos tanár vagyok, amihez van varázslatelmélet és viselkedéselemző diplomám, illetve elvégeztem egy tolmácsképzést is. Dolgoztam a Bagolykőben, a Minisztériumban, illetve háttérmunkatársként a Mágusszövetségnek, mielőtt a tanácsban kötöttem ki - mesél magáról tárgyilagosan, mintha csak az interjúján lenne. Begyakorolt mondatok ezek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=887021#post887021][b]Stormie A. Daniels - 2025.02.16. 12:42[/b][/url]

A mai nap nem túl pörgős, nincsenek sokan a csárdában, ketten a pultban bőven elegek ehhez a tempóhoz. Néha még egy-egy hosszabb cigiszünet és üzenet is belefér Bari felé. Borzasztóan hideg van, de nagyobb hóesés nem érkezett a hideggel, pedig a múltkori hóvihart nagyon is élvezte. Bentről a lakásból, azt tegyük hozzá.
Egykedvűen dúdol a pultban, törölgeti a poharakat és próbál nem arra gondolni, mennyivel szívesebben feküdne most az ágyában egy regény társaságában. Csendben, melegben, esetleg egy pohár rummal megkoronázva az estét. Ennél a gondolatnál toppan be egy új vendég, ő pedig lassan emeli rá a tekintetét.
- Hát te eltévedtél? - szólítja meg Thomast, mikor beljebb mert sétálni. Elég vicces látványt nyújt az a csodálkozó arckifejezése, mintha meg lenne szeppenve, amiért betette a lábát ide. Leteszi a kezében tartott poharat és a pulton megtámaszkodva kissé oldalra dönti a fejét.
- Mit adhatok? Málnaszörpöt? - somolyog, hogy valamivel kedvesebbnek tűnjön. Bírja a srácot, szoktak beszélgetni és néhány napja az új fotóit is megmutatta neki a véleményét kikérve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=887052#post887052][b]Rátonyi Jázmin - 2025.02.16. 21:30[/b][/url]

- Olyasmi - bólint, Attila ügyesen fogalmaz, ezt már a kezdetek óta érzi, szeret is vele beszélgetni, s még a magyar nyelv felfrissítésében is a segítségére van. - Senkié sem az, tudja, van az a mondás, hogy az ember a barátait megválaszthatja, a családját azonban nem. Szerencsére mondjuk nekem sincs gondom ilyen téren - le is kopogja gyorsan az asztalon, s bár ők sem tökéletesek, hála az égnek, apróbb vitákon kívül komolyabb dolgokon nem szoktak összeugrani. Jázmin egyébként már ebből a csekély elbeszélésből is sok mindent le tud szűrni, s bár nem akar azonnali következtetéseket levonni, de úgy tűnik, hogy a férfi egy átlagos családból származik, ami jó dolog. - Ez így igaz - nevetve válaszol, valóban. Még egyáltalán nem ismeri a férfit, ellenben már az első találkozásuk óta van benne érdeklődés és kíváncsiság. Egy része nagyon is megismerné, egy másik fele viszont folyamatosan ott suttog a fülébe, hogy jobb, ha vigyáz. Oliver óta durván visszavett abból, hogy őszintén és nyíltan barátkozzon az emberekkel, hiába szeretne kapcsolódni, azóta van benne bőven bizalmatlanság és félelem. - Ó értem - hümment, ahogy az itteni protokollt megismeri, mondjuk már ez is sokat elárul, ugyanis ha valakit egy ilyen pozícióra megválasztanak, az bizonyára kiérdemelte ezt valamivel. A beszélgetés fonala valahogyan visszaterelődik ahhoz, hogy Jázmin hogyan is került ide, mi volt a motiváció, s bár nem akart mesélni ex-férjéről, főleg nem olyas valakinek, akit most lát másodszor, valamiért Attila a természetességével még ezt is ki tudta belőle hozni. Részleteket ugyan nem mond, ám röviden mégis csak összefoglalja, hogy miért is keveredett Bogolyfalvára. - Ne sajnálja, amit nem lehet megjavítani, azt jobb, ha elengedjük - mosolyodik el, bölcsen hangzik, mégis, nehéz hónapokon van túl, s még nagyobb küzdelmeken. - Nem az, de épp ez ad motivációt hozzá - mosolyodik el, bár ha van is némi szomorúság a mosolya mögött, ő ezt már elhatározta. Vannak céljai, és amúgy is, terápiaként tekint erre az új életre.- Köszönöm, próbálom elrejteni, hogy ne tűnjek túl szakmainak, de nem mindig sikerül - mosolyodik el, majd érdeklődve hallgatja a férfi történetét.- Viselkedéselemző? - máris megcsillan a tekintete, bár a bűbájtan és illemtan is igazán érdekes dolog, azért Jázminhoz ez mégis csak közel áll. - Tolmács? Wow, lenyűgöző - a férfi olyan sok mindenben jártas, hogy Jázminnak minden elismerése. - Képzelje, én meg idegen nyelvű, régi recepteket gyűjtök. Segíthet majd lefordítani némelyiket - mosolyogva szúrja közbe, majd érdeklődve figyel tovább. - Akkor Ön is próbált mindenfélét, ez igen sok tapasztalattal jár - állapítja meg, miközben megkapják az ásványvizet és az üdítőt. Jázmin megköszöni az italt, kortyol is a dzsúszból, ez kimondottan jól esik a kávé után. A beszélgetésben annyira elmerülnek, hogy Jázminnak fel sem tűnik az, hogy odakint kezd szürkülni, s egyre több vendég tér be a csárdába. - Egy évet egyébként én is voltam a keleti parton, egy ösztöndíjprogramban vettem részt az egyetemen - meséli, így akár még az is lehet, hogy egyszer egész közel éltek egymáshoz. - Melyik városban is volt?  - kérdi kíváncsian, miközben kortyol az italából. Egy ittas férfi ekkor lép oda az asztalukhoz, Attila vállára helyezi a kezét és neki áll magyarázni valamit, Jázmin nem igazán érti, mert kissé akadoznak a férfi szavai, de valószínűleg ez is egy közügy lehet, mert a férfi kérlelni kezdi Attilát. Jázmin addig csöndben kortyolja a narancslét, kissé feszült lesz, mert nem igazán szereti az ittas emberek közelségét, főleg ha azok ennyire erőszakosnak és rámenősnek tűnnek. Már csak akkor szólal meg, amikor végre a férfi távozik az asztaluktól. - Nem irigylem, mindig ilyen nehéz a tanácstagok élete? Hogyan viseli a barátnője, hogy mindig megtalálják Önt a város lakói?- kérdi egy mosollyal, s valahol mélyen azért hajtja a kíváncsiság, hogy vajon van-e Attilának barátnője, bár feltételezi hogy van, ha korábban a családalapítást említette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=887074#post887074][b]Thomas Middleton - 2025.02.17. 17:45[/b][/url]

Stormie
délután a pultnál | #finallyafamiliarfaceGIF


Ráérősen araszolok beljebb, összeszorított szájú  kis mosolyokat eresztve meg a többi vendég felé, majd a hang irányába kapom a fejem, noha először fel sem fogom, hogy pontosan hozzám szóltak. Ez csak akkor áll össze, mikor meglátom, kitől jött a kérdés. Megkönnyebbülten mosolyodom el, arcom egészen kisimul. Egy kedves, ismerős arc.
- Ó, szia - köszönök rá boldogan, gyorsítva lépteimen. - Nem, én csak... - kezdem meg feleletem szemöldök összevonva, miután felfogtam a kérdést, aztán ráeszmélek, hogy ez csak inkább amolyan viccelődés azzal, hogy nem látni engem itt gyakran. És az nem kifejezés. Fújva nevetek egyet. - Gondoltam, benézek - vonok vállat, immár a pulthoz érve.
- Mm... - morfondírozom, ahogy érdeklődik, mit adhat. Tekintetem a kínálatot böngészi. De mindenképpen értékelem, hogy nem alkoholt ajánlgat egyből: hiába ihatnék már évek óta törvényesen, egyszerűen nem szeretem. S bár a málnaszörp tök jól hangzik, most valami olyanra vágynék, ami felolvaszt.- Valami meleg italt szeretnék. Melyik a legfinomabb? - kérem javaslatát derűsen, aztán végig pillantok rajta, ahogy a pult mögött áll.
- Nem is emlékeztem, hogy itt dolgozol - merengek el ezen, még mindig táskám pántjába kapaszkodva. Pedig lehet ám, hogy említette nekem, vagy tudtam róla, de valahogy tényleg nem dereng. Bár tény, nem szoktunk nagyon hosszan vagy kimerítően társalogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=887113#post887113][b]Szikszai Attila - 2025.02.18. 21:34[/b][/url]

- Teljesen igaz - az viszont pozitívum, hogy Jázmin elmondásai alapján az ő családja rendben van. Természetesen Attila sem panaszkodhat, mert élete során rengeteg tragikus és traumatikus hátterű családmodellt látott, az övé pedig azzal, hogy a szülei válása után a nagybátyja magához vette taníttatni, szerencsére megmaradt a jó úton. És erről az útról később sem tért le, mert a tanulmányai és a munkája végig rajta tartotta.
- Csak előre, ahogy mondják - mosolyodik el. Nem tisztje tanácsot adni, sem életbölcsességeket osztogatni a másiknak, amikor semmit nem tud róla azon kívül, amit néhány pillanattal ezelőtt megosztott róla bizalmasan. Tudja jól, hogy úgy illendő, ha nem színezi ki magában a hallottakat, hanem esetleg megvárja, hogy egy megfelelő alkalommal ő maga nyíljon meg neki jobban erről. Addig a kérdéseket is szeretné mellőzni, mert nem faggatózó és kíváncsiskodó típus. Igazából a közhelyeken kívül nem is tudja hirtelen, mit tudna rá reagálni, ezért is sugallja azt a szavaival, hogy a fájó múltat valóban le kell zárni, és még ha nem is mindig egyszerű, de menni kell egyenesen tovább az életben. Egy pszichiáternek viszont különösen nem lenne elegáns, ha mindezt ő akarná megmondani.
- És tervezi folytatni a praktizálást az ideköltözésével? - kérdése egy kicsit inkább a város szempontjából is releváns, mert ha már így ismerkedik az újonnan betelepülővel, azért fontos adalék, hogy a végzettsége szerint egy ritkább, megbecsült foglalkozást űzőt tisztelhetnek az itt lakók köreikben. Mondhatná, hogy az a jó, ha nincs páciense, de a világ sajnos nem olyan, hogy ez azt jelentené, hogy senkinek nem lenne rá szüksége. Sajnos a mentális zavarok komoly dolgok, Attila csak pszichológusnál járt a munkahelyi kiégései és a stressz miatt, de pontosan tudja, hogy mekkora szükség van a mentális egészségre.
- Pedig a szakmaiság sokszor imponáló is tud lenni - mosolyodik el szerényen, és ez a megjegyzés tekinthető egy kisebb fajta bóknak is. Ő maga legalábbis szeret tudományos témákról értekezni, ezért örül, ha olyanokat talál, akikkel mély beszélgetéseik is lehetnek.
- Ha lesz időm, nagyon szívesen. De cserébe megkóstolnám a végeredményt. Jól boldogul a konyhában? - lehet persze, hogy ezt nem mérte fel jól, mert fordítani és írni más, mint csinálni. Vajon aki nem tudja, az írja a szakácskönyveket? Mindenesetre elég elfoglalt mostanában, alapos oka kell legyen annak, hogy csak úgy segítsen valakinek a fordításban. A tolmácsoláshoz van több köze egyébként is, és Jázmin szépen beszéli a magyart az eddigiek alapján.
- Philadelphiában és Bostonban - válaszolja tárgyilagosan. Régi idők, persze az amerikai világgal teljesen sosem tudott megbarátkozni, de felejthetetlen évek voltak. Jó volt azt az életérzést is megtapasztalnia.
Közben egy helyi lakos az alkohol hatására meglehetősen közvetlenül állít be, felhozva egy régi ügyet, aminek nem feltétlenül itt a helye átbeszélni. Szerencsére hozzászokott már ehhez, nehéz kellemetlen helyzetbe hozni. Kedélyesen bólogat, vállon veregeti, egy méterrel hátrébb lép, és elnapolja a döntést, az alak így távozik is.
- Elnézést, itt vagyok. Biztosan nehezen viselné, ha lenne. Sajnos velem nem egyszerű, hosszúak a napjaim, sokat pörgök, régen is sokat utaztam. Ezt senki nem nézi jó szemmel, de Ön, mint a női nem képviselője, ezt bizonyára meg tudja erősíteni - vonja meg a vállait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=887155#post887155][b]Rátonyi Jázmin - 2025.02.20. 18:36[/b][/url]

Meglepő mód egy kicsit megnyílt Attilának és a kelleténél is többet megosztott magáról, ami így második látásra sem jellemző rá, főleg nem azóta, hogy tartja a két lépés távolságot az emberektől, különösen a férfiaktól. Ebben az esetben mégis kivételt tett, valahogy könnyeden tudott válaszolni az egyszerű kérdésre, s ami azt illeti, az is jól esett neki, hogy a férfi nem kezdett faggatózni és nem akart a részletekbe mászni. Arról most amúgy sem szívesen beszélni, leginkább azért is jött, hogy felejtsen és a háta mögött hagyja a múlt árnyait. - Még nem tudom, tudja most épp írok. Pontosabban már egy éve ezzel foglalkozom, egy könyvem meg is jelent és most készül a második. Leginkább ezzel szeretnék foglalkozni, illetve a szőlővel. Viszont gondoltam rá, hogy majd nyitok egy magánpraxist, hogy fogadjak néha egy-két pácienst, azt viszont még nem tudom, hogy visszatérnék-e egy pszichiátriai osztályra - egyelőre erről sem szívesen mesélne. A férfi amúgy is jobban érdekli, szerencsére egész sok mindent megtud róla a beszélgetésük során. A bókra elmosolyodik, majd még inkább, mikor a kóstolás kerül terítékre. - Nem olyan rosszul - feleli rövid mosollyal, nem akar egyből mindent elárulni, még sem henceghet azzal, hogy a szüleinek van az egyik legjobb étterme Montréalban, ahonnét Ő is rengeteg finom fogást tanult el. - De majd megállapítja - neveti el magát, ezzel végül is igent mondva a vacsorára, bár kicsit előre szaladt, hisz még a birtokot sem tudhatja magáénak. - Na és Ön? Szeret főzni, vagy inkább enni szeret? - kérdez vissza, ha már szóba jött a konyha, erre igazán kíváncsi. A beszélgetés során jól érzi magát, teljesen megfeledkezik az idő múlásáról és arról, hogy épp egy fejezetet hagyott megnyitva, amit nem ártana befejeznie, hisz határidőre kell elküldenie ezeket. Ehelyett Jázmin inkább elmerül a másik pillantásában és kíváncsian hallgatja, merre is élt, s mi jót csinált Amerikában, míg félbe nem szakítja őket az a férfi. Jázi csöndben kivár, s egy kedves mosollyal hallgatja a férfit, egy picit meg is lepődik. - Talán ritka kivétel leszek, de nincs tapasztalatom ezen a téren, mivel magam is elég rohanós életet éltem, és mindig volt teendőm, sokszor csak este estem haza. A volt férjem sem élt másként, szóval megszoktam. Ezen itt szeretnék kicsit változtatni, jó lenne egy nyugodtabb élet, békésebb, család, gyerekek…- kiszalad a száján mindaz, amire vágyik, aztán zavartan el is mosolyodik.
- Bocsánat, kicsit elkalandoztam. Nahát, itt mindig ilyen korán sötétedik? - kérdi, ahogy kikukkant az ablakon, majd az órájára néz, s akkor döbben rá, hogy már mennyi az idő. - Merlinre! Már hat óra? - pislog a férfire. - Jajj, ne haragudjon, de egy fejezetet még meg kell írnom, teljesen kiment a fejemből - egy zavart és elnézést kérő mosoly is kúszik az arcára, miközben a férfire pillant. Annyira szívesen maradna még a társaságában, hisz most kezdenek csak igazán belemerülni, viszont a szerkesztő a nyakát fogja venni, ha ezt a fejezetet nem küldi el még ma. Az italát ki is issza, majd felemelkedik az asztaltól, de annyira azért nem siet, még ott ácsorog. - Öhm, most akkor még felméri itt a dolgokat, hogy ki mit látott? - érdeklődik kíváncsian.