33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] Le | Téma száljai | Témaleírás
Nadia Rosales
Igazgatóhelyettes, Tanár



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 138
Írta: 2021. november 2. 20:59 | Link

Zétény

- Egész…nagy ez a szoba - jegyeztem meg, mert legutóbbi emlékeim szerint a csárdában meglehetősen zord, kicsi és sötét szobák voltak, nem beszélve a nyikorgó, rossz bútorokról. Ez ahhoz képest azért egy fokkal jobban nézett ki, amolyan legénylakásos stílust öltött a szoba, amiben volt minden, ami egy férfinek kell, ellenben még mindig nem gondoltam azt, hogy ez a hely gyermekbarát, már csak azért sem, mert odalent rengeteg idegen ember jött és ment, s valószínűleg jó pár korsó sör is felütötte a fejét, amit meg aztán hangzavar kísért.
Kicsit megköszörültem a torkomat, mintha nem lett volna hangom, de végül aztán kitisztult, sikerült is elmondanom első körben, amire gondoltam, mert tényleg bántott a bűntudat, s az, hogy láttam, Natalie mennyire szomorú Zétény hiánya miatt. Ezért is gondoltam azt, hogy jó lenne, ha mondjuk együtt töltenének jó pár órát, akkor talán a kicsilány megint vidám lenne, meg aztán, azt sem akartam, hogy Zé úgy érezze, nincs rá szükség. Tulajdonképp egy jó adag bűntudat is mardosott a történtek végett, össze is fűztem karjaimat a mellkasom előtt, mintha ez védene bármitől is, ami még csak meg sem történt.
-  Nem köszi, vagyis…egy pohár vizet, köszönöm - bólintottam, s míg mozdult, tétován néztem az ülőalkalmatosságra, aztán vissza Zétényre.
- Nem köszi, a suliban úgyis sokat ülök - végül állva maradtam, tettem pár kósza lépést, miközben még jobban szemrevételeztem a lakását. Fülemet közben megütötték az ironikus szavak, éreztem is belőle, hogy Zétény még neheztel rám, de nem sértődtem meg, végül is, volt benne némi igazság, így jogosan kaptam.
- Nem kell elvinned, úgy gondoltam, hogy átjönnél, játszanátok, és ott vacsorázhatnál - kiejtve az utolsó szót, ráemeltem a pillantásom, nem tudtam, hogy ehhez mit szól majd, közben ha kaptam, elvettem a vizet, de nem ittam belőle, csak tartottam a poharat, s tovább fürkésztem Zétény pillantását.
- Nézd - halk sóhajjal inkább le is raktam a poharat, s egy kicsit közelebb léptem hozzá. - Sajnálom a múltkorit, és nem úgy értettem, hogy többé ne gyere. Ez…ez csak…- most kellett volna valahogy elmondanom, hogy mi is játszódott le bennem, de inamba szállt a bátorságom. Nem ment. - …na de, a lényeg az, hogy Natinak nagyon fontos vagy és hiányzol neki, az apja vagy és mióta megjelentél az életében, azóta ő a legboldogabb kislány. Soha nem láttam őt még ilyennek, és ez jó dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. november 2. 21:29 | Link

Nadia
egy hétköznap reggel - kinézet

- Aha - bólintok, miközben a szobával van elfoglalva. Amúgy érdekes, hogy még nem járt itt, eszembe sem jutott áthívni, mondjuk érthető. Az ő házuk azért ehhez képest meglehetősen máshogy fest, meg minek is hívtam volna át, ha állandóan ott lebzselek. Jól van, oké, nem hozom fel a témát. Beengedtem hát és hoztam neki vizet. Kinyitottam egy üvegpalack kristályvizet, ami import áru, és még én is szívesebben iszom, mint az itteni vizeket. Lecsavartam a kupakot és kitöltöttem egy fél pohár vizet. Nem azért, mert drága - bár ez is tény -, hanem mert tudom, hogy ez nála ugyanolyan pótcselekvés, mint a múltkori pakolászás. A helykínálást már nem fogadja el, nem baj, csak így talán kínos lesz az egész, amit mondani szeretne. Hát persze, hogy arról beszél, miközben átadom neki a poharat, hogy legyek megint Natival. Szuper! De ha ki vagyok tiltva, hol, mikor és meddig a lényeges kérdések. A válasz meglep, sőt, nagyon meglep. Valószínűleg ő is rájött, hogy kissé túlzásba esett a múltkor.
- Oké - mondom kurtán, mert nem tudom hova tenni ezt a meghívást. Most meg azt érzem, hogy a gyerek az ürügy, és ki akar engesztelni. De akkor meg miért? Ahh, mindegy. Közben azért várom, hogy mit akar még, mert tudom, hogy nem ennyi az egész. Végül kiderül, hogy sajnálja, ez is ő. Bár hirtelen haragú, meg heves vérmérsékletű, de mégis tudja, hogy megbánthatott. Meg ugye Natali is biztos elmondta már neki egy párszor, ihihi.
- Jól van, meg van bocsájtva. De mivel nem vagyok mindig pofátlan, jó lenne tudni, hogy mit szeretnél. Heti kétszer menjek csak maximum? Nekem nem gond, nem akarok zavarni, ha úgy érezted, hogy elnyomlak Natinál, vagy mondjuk engem jobban szeret. Tuti, hogy nem feszt arról fecseg, hogy majd megmutatja neked, meg anyu így, anyu úgy, szóval nem kell félned - tény, hogy a kiscsaj tényleg szereti őt, nem is csodálom. Az meg, hogy mostanában én vagyok a favorit is érthető, sokáig nem volt neki apja, most meg van és mókás dolgokat csinál vele. Meg nyilván hallgat is rám, nincsenek konfliktusok még. Persze, ha majd lesznek, akkor kapom majd én is, nem félek én ettől, hogy minden nyugodt marad.
- Örülök, ha így gondolod, nekem is fontos ő - mosolyodom el, de én leülök a "konyhában" lévő egyik székre. Biztos van még it valami, csak ki kell várni, hogy kész legyen, mint a jó süteményt.
- Na és mi van azzal az Ákossal? Meg a rendőrségi ügyeddel. Azon azért jót röhögtem! Főleg tegnap, mikor összekapcsoltam a kinevezéseddel. "Egy prostituált irányítja a híres mágusiskolát!" - olvasom fel a nemlétező szalagcímet, mintha egy újság lenne a kezemben. Na, hova jutott a mágusvilág, öcsém!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
Igazgatóhelyettes, Tanár



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 138
Írta: 2021. november 2. 22:12 | Link

Zétény

Miközben beszéltem Zétényhez, egy kicsit izgultam, volt bennem némi stressz, nem tudtam, hogyan reagál majd, hisz sikerült megbántanom. Tényleg túlreagáltam a múltkori helyzetet, valóban nem volt szép, hogy hozzá vágtam azt a plüssállatot, s az sem, amiket hozzávágtam a fejéhez. Szóval volt is bennem félsz, hogy sikerült mindent elrontanom, s hogy elmartam a lányom apját, aki most majd megint tovább áll, újra lelép, én pedig örökre hallgathatom majd azt a lányomtól, hogy anya, ez is a te hibád! Azt pedig nagyon nem akartam, hogy a lányom apa nélkül éljen tovább most, hogy végre rátalált.
Úgy tűnt, Zétény egész jól fogadta, legalábbis a szavaiból ez jött le, még sem esett le rólam a kő, még mindig nehéznek éreztem a mellkasomat. Ráadásul  még most is éreztem benne némi távolságtartást. Úgy beszélt velem, mint egy diplomata, aki időpontot egyeztet. Tehát nem bocsájtott meg.
Felpillantva rá, hallgattam amiket és ahogyan kérdez, közben a gondolataim közé kúszott néhány múltbéli emlék is, mint amikor először futott össze Natival ott a boltban, vagy amikor én futottam vele össze újra a kastélyban.
- Nem, nem éreztem úgy - feleltem szűkszavúan, kikerülve a korábbi kérdést, s most kaptam a pohár után, hogy a kitöltött víz egy jó részét megigyam. Míg ittam, legalább addig sem kellett felelnem, meg amúgy is, olyan volt, mintha teljesen kiszáradt volna a torkom.
- Persze, hogy így gondolom - ezt már azután mondtam, hogy lenyeltem azt a pár korty vizet, s mivel ő közben a konyhának kijelölt helyhez sétált, így kénytelen voltam követni, mert nem volt kedvem a szoba másik feléről folytatni a diskurzust.- Ákossal?Mi…honnan tudsz te arról a rendőrségi ügyről? - meglepetten pillantottam Zétényre, hogy ennyire képben volt, pedig ilyesmikről nem is nagyon beszélgettünk. Ő persze viccelődni próbált, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy jó mókának tartotta azokat a pletykákat, én viszont most nem igen tudtam vele együtt nevetni, mert egy fokkal feszültebb voltam a Farkasnál.
- Ákos…ő egy kedves barátom, mostanában sokat utazik - mondtam röviden, hisz mit is kellett volna mesélnem? Hogy tavaly együtt töltöttem vele egy éjszakát, vagy hogy nagyon kedveltem? - Az egy félreértés volt, néhány öregasszony fújta fel a dolgot és bolhából csináltak elefántot. Megjegyzem, mai napig zokon veszem azt, hogy egy szimpla feljelentés elég volt ahhoz, hogy meggyanúsítsanak - meséltem némi felháborodással a történteket, de meg is torpantam közben. - Nehogy mondj most valami jópofát, mert úgyis tudom, hogy eszedbe jutott valami. Igen, emlékszem, hogy azon a bulin prostinak öltöztem a javaslatodra, de nem , még mindig nem vagyok prostituált - húztam számat egy negédes mosolyra, de azért bekúszott egy őszinte mosoly is, ahogy eszembe jutott az a kis buli. Rég volt, akkoriban ismerkedtünk meg, s kapható voltam az ilyen apróságokra. Közben mégis csak letelepedtem mellé a székre, a blézeremből pedig kibújtam, mert kezdett melegem lenni ebben a szobában. - Nehéz, hogy itt vagy, tudod? - törtem meg végül a csöndet, s míg egyik kezem a pultra fektettem, addig másik kezemmel az összehajtott blézerem a combomon fektettem el.- Mikor ott vagy nálunk, látom, ahogy játszol Natival a nappaliban, ahogy fotózod őt, vagy mikor épp szendvicset készítesz neki. Olyankor mindig olyan érzésem támad, mintha…egy család lennénk, és…ez olyan jó érzés. De aztán meg kimész azon az ajtón, és nem jössz napokig.  Aztán meg megint ott vagy. Kedves vagy velem, az illatod az orromba kúszik és legszívesebben megérintenélek, de aztán bevillan az, hogy nem tehetem, mert a lányod miatt vagy ott, és nem miattam. És most biztos komplett idiótának tűnök, egy szeszélyes libának - mosolyodtam el keserűen, miközben egy kecses mozdulattal próbáltam kitörölni szemem sarkából a könnyet úgy, hogy ne kenjem szét a sminket. Felpillantva rá meg csak megvontam a vállaimat egy mosollyal az arcomon, mert hát, csak én lehetek ennyire hülye, egy kamu prostituált, aki “iskolát igazgat”.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. november 10. 19:39 | Link

Nadia
egy hétköznap reggel - kinézet

Még mindig nem tudom, hogy hányadán álljak Nadiaval. A múltkor elküld, és most ide jön bocsánatot kérni? Mert nyilvánvalóan ez a szándék, mivel, amikor elkapja a gépszíj, ő sem enged. Nem mintha rám jellemző lenne a saját vélt igazam elengedése, meg ha úgy van és belémlép, akkor nem igazán fogom vissza magam és még mindig tudok bunkó lenni. Mit csináljak, ilyen vagyok, de úgy gondolom, hogy ezen a téren már rengeteget fejlődtem, köszönhetően az üldöztetésnek. Muszáj volt, ha nincs semmi ilyen, akkor valószínűleg nem ilyen ember lennék. Még az is lehet, hogy boldogabb, bár Nati igazán kiteljesít. Valószínűleg, amikor már nagyobb lesz, előhúzza majd azt, hogy nem neveltem eléggé, meg ott hagytam őket, és még lesz is benne igaza. Más kérdés, hogy majd akkor semmi köze nem lesz a tárgyhoz, meg Nadiatól eddig jó nevelést kapott, szóval hiába is fog vádaskodni. De ez még egyelőre igen messze van.
- Csak felfigyeltem rá, egy ismerősöm mondta, de mindegy is, tudom, hogy kamu volt, csak jót nevettem, mikor kiderült, hogy téged tartanak prostinak. Tény, hogy  tudsz szexin öltözni, de azért vannak határok - kacsintok rá mosolyogva, remélem nem érti félre az egészet, csak szórakozok vele. Én is megiszom a magam vizének a felét, miközben az Ákos nevű "kedves barátjáról" és az öregasszonyok pletykáiról hallgatom. Tényleg kemény itt az élet, öcsém!
- Na igen, az a buli jó volt. Nem tudnám illendően mondani, hogy jól néztél ki kurvának, szóval inkább nem mondok semmit - vonok vállat, hiszen így sikerült elvenni az egész élét. Én pap voltam, de nem éreztem magam jól abban a gúnyában, túl szoros volt, Nadiaé sokkal egyszerűbb és jobb volt. Sokat mutató, de végül is ez volt a beugró. Ezek a muglik milyen dolgokat tudnak már kitalálni!
- Nehéz? - ráncolom össze a homlokom, mert még nem tudom, hogy pontosan mire akar kilyukadni. Mi benne a nehéz? Ráadásul én eddig is itt voltam, de ezzel az olcsó poénnal most nem akarom megszakítani a gondolatmenetét. Látszik, hogy nehezebben vette rá most erre magát, mint gondoltam. De aztán végül megértem, hogy mire gondol... a család. Nos, nem tudom, ettől még lehetünk család, ha a mama elköltözik, ehehehe.
- Annak, de ezt már megszoktam - mosolyodom el, és észrevettem ám a mondatai mögötti másik értelmet is. Azért jól esik, hogy még mindig tetszem neki, attól függetlenül is, hogy a múltkor rám akart mászni. Akaraom mondani, rám mászott. Annyi baj legyen, akkor rá lehetett fogni arra, hogy ivott, meg szomorú volt, de most ez őszinte volt.
- Amíg nincs senkink, nyugodtan megérinthetsz szerintem. Persze nem tudom, hogy pontosan mire gondoltál az érintésen... - emelgetem meg egyszerre a szemöldökeim, majd komolyabb képpel folytatom. - Fogalmam sincs, hogy jó ötlet lenne-e újra randiznunk, mert nekem sem vagy éppen semleges. Tök jó rátok nézni, és mindig is ilyesmi családra vágytam, de... - kicsit megállok, magam sem tudom miért, pedig pontosan tudom, hogy miért. - ...a múltunk nem tudom mit okozhat. Ráadásul az anyósjelölt eléggé egyértelmű állásponton van, nem szeretném, ha miattam bántana, főleg nem azért, mert szeretlek. Mert szeretlek, még ha nem is úgy, mint régen - révedek el egy pillanatra. - Szerintem tudnálak úgy is, de egyelőre várjunk még, hogy biztosabbak legyünk a dologba. Addig pedig szívesen leszek a családod része, és ha mégsem minket akar egymásnak a sors, úgy is. Natit nem adnám oda senkinek - nem mintha bármilyen jogon követelhetnék dolgokat, de úgy érzem, ha ő őszinte velem, akkor legyek én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2021. december 27. 01:26 | Link

Ricsi
egy késő estén

Nagyon nagy mázlistának érzi magát, amikor karácsony másnapján azt mondja neki az anyja, hagyja nála estére a gyerekeket, ő pedig menjen el a barátaival szórakozni. Elég volt már a ricsajból, az ajándékokból és kedveskedésből. Annak ellenére, hogy nincsenek barátai, már legalább egy órája a csárdában ül és az egyik hátsó asztalnál ülve olvas, miközben rumot kortyol. Alapvetően szereti a gyerekeit, főleg mikor boldogok, karácsonykor pedig nyilván azok. Na de ami ezzel a boldogsággal jár, az már túlzás Annelie számára. Neki egy csendes vacsora az otthonukban sokkal jobban tetszett volna, mint egy nagy összeröffenés a cirkusz minden tagjával, tizenöt gyerekkel és olyan rokonokkal, akikről azt sem tudta, hogy léteznek.
Fejét néha felemeli és megnézi az érkezőket. A tekintete ekkor akad meg a férfin, aki olyan ismerős, mégis idegennek tűnik. Pár perc gondolkodás után felismeri, valami arra készteti, hogy odamenjen hozzá. Magára kanyarítja fekete talárját, majd a pulthoz megy kikérni még két pohár rumot.
Köszönés és kérdezés nélkül húzza ki magának a férfi asztalánál árválkodó széket. Lerakja előbb hátsóját, aztán az asztalra a két italt.
- Rég láttalak - ajkai félmosolyra húzónak miközben megemeli a poharat és belekortyol az italba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
Speciális karakter


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 844
Írta: 2021. december 27. 02:19 | Link

Annelie drága
Viszontlátás örömei


A fenti világ ünnepeit sohasem felejtette el. Először nehéz volt megértenie, utána viszont imádta őket. A lényeget azóta se vette le, viszont az ajándékokat és a dekorációkat nagyon kedvelte. Ez így tíz év elteltével sem változott. Ugyan a hangulata nem túl sziporkázó mégis a kocsmák helyett a csárdát választotta, csak, hogy egy napra hangulatba jöjjön. Az ablakkereten végigfutó girlandok mellett foglalt helyet. Az asztalon gömbökkel díszített, fenyőágas gyertya csücsült, a háttérben ment az All I want for Christmas is you. Ő maga mégis búsan nézett ki az ablakon töltött káposztája felett, amihez hozzá sem ért. Tényleg megpróbált mindent, mégse érezte azt, amit anno, régebben érzett. Azt a boldogságot, nemhogy egészében nem találta, de morzsákat sem sikerült kisajtolnia belőle. Lassan menni készült, átülni egy kocsmába vagy valahova, hogy részegre igya magát, mert tulajdonképpen azon ritka esték egyike volt az aznapi, amikor egy sörnél több nem volt megtalálható a szervezetében.
A hangra rémülten kapta oda a fejét. Ilyenkor szokott jönni a testőre és elrángatni haza, miközben alapos fejmosást tart. A szőrös, nagydarab férfi helyett azonban egy vékony, édes arcú nő csücsült.
- Anne? - kérdezte őszinte döbbenettel. A férfi nem változott, hiszen ez egy varázsalak, esetleg a borosta ami új, az is csak mert nem borotválkozott pár napja. A nő viszont más. Nem öregebb, inkább megváltozott. Mégis a szemei, a tekintete minden ugyanolyan. Lelkesen állt fel Richárd, arcán gyermeki vigyorral intett a nőnek, hogy ő is tegyen így, hogy aztán magához tudja ölelni szorosan.
- Hónapok óta bolyongok és nem botlottam régi arcba, annyira örülök, hogy látlak! - motyogta a hajába mielőtt elengedné, hogy vissza tudjanak ülni.
- Hol voltál eddig? - izgatott ez tagadhatatlan, az ismerős arc nagyon feldobta a kedvét, az elé letett ital pedig csak hab volt a tortán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2021. december 27. 23:22 | Link

Ricsi

Semmit nem változott. Valamiért ezen nincs meglepődve, pedig tíz és az tíz év. Mennyi minden történt azóta, hogy utoljára találkoztak és elbúcsúztak. Egy fél élet lepörgött már, mégis pont olyan örömmel öleli vissza a férfit, mint akkoriban. Egyformán furcsák voltak a bolond világ számára, és talán ezért találták meg könnyen a hangot.
- Én is szívem, én is - még el is mosolyodik és alaposan megpuszilgatja a férfit, ami rá nem igazán jellemző. Visszaül az asztalhoz, tekintetét Ricsire függeszti.
- Én végig itt voltam. Bestiáriumot nyitottam - büszkén mondja ki, hisz a szemben ülő még emlékezhet rá, mennyire szerette már akkor is a bestiáknak mondott lényeket. Sokkal jobban, mint az embereket. Az életének többi részéről most nem akar említést tenni, ennyit bőven elég tudnia.
- De te mit keresel itt fent? Valami nincs rendben a tóval, egyre többször kerülnek hozzám a lakói közül - egyszerre ráncolja a homlokát és ingatja a fejét. Érezhető, hogy valami nincs rendben, de amíg Ricsi nem bukkant fel, eszébe sem jutott, hogy esetleg vele, vagy neki adódtak problémái.
Megemeli poharát és várja, hogy a férfi is így tegyen. Végtére is, az estének most arról kellene szólnia, hogy két barát újra egymásra talált.
- Ránk, meg a tízévenkénti találkozásokra - mondja a köszöntőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
Speciális karakter


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 844
Írta: 2021. december 28. 22:01 | Link

Annelie drága
Viszontlátás örömei


Az ölelés és a puszik melegséggel töltötték el, úgy érezte az élet is kicsit színesebb lett, még ha csak néhány pillanatra is.
- Hű ez tök menő, egyszer majd benézek, ha nem teszel akváriumba azonnal amint átlépem a küszöböt - vigyorodott el, kicsit húzva a nőt. Régebben is rémlett neki, hogy a bestiák lenyűgözték Annet így a férfi úgy könyvelte el, ezzel a másik egy nagy álmot ért el. Ha pedig így van, akkor egy barátnak örülnie kell, a sellő pedig szívből örült.  
A kérdésre minden jókedve elillant. Ajkába harapott, s inkább hamar felemelte ő is poharát, hogy koccintson. Kellett az ital, anélkül amúgy sem oldódott volna olyan könnyen a nyelv. Meghúzta, a rum íze jólesően melegítette fel torkát. Még úgy vagy egy üvegnyi és jó is volna. Helyette viszont felpillantott, így is sokáig hallgatott.
- Nem kellene a Balaton élővilágának betegnek lennie...milyen sérülések vannak? - homlokát ráncolta. Talán valamit arra is csinált a nagynénje. Lehet, hogy több vadászatot engedélyezett vagy hasonlók. Bármit kinézett abból a hárpiából.
- Az a helyzet,hogy a dolgok nem mennek túl fényesen. A tíz éve elkezdett uralkodásom után most újra senki lettem, kellemetlen szituáció - keserű mosolyra húzta ajkát, mielőtt ismét kortyolt egy nagyobb kortyot. Ha így fog haladni, nemsokára üresre issza a poharat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2021. december 28. 23:50 | Link

Ricsi

- Még meggondolom - kacsint a férfira. Persze csak viccel, olyan könnyű Ricsivel szót értenie. Bármikor tudnának szórakozni és komoly témákról is beszélni. Pont, mint most, amikor annak ellenére, hogy tíz éve nem találkoztak, mintha csak tegnap lett volna.
Érzi azért, hogy ingatag talajra lépett ezzel a témával, de hát kíváncsi rá, mi az oka mindennek. A vízben élő élőlények egyébként is sokkal nagyobb fejtörést okoznak, mint szárazföldi társaik, nem lenne rossz, ha legalább a sellők királya tudna adni némi támpontot.
- Legalább három kákalagot csapdából szabadítottunk ki, egyiküknek mély vágás volt a lábán. Egy kelpinek szintén, mintha megégett volna - miközben beszámol róla, a csuklóját fogja át ujjaival, mutatva, hol volt a sérülés. - Plusz egy kappa azóta is bent van a bestiáriumban - ingatja a fejét szomorúan, nem érti, mi történhetett.
Ahogy Ricsi tovább mesél, úgy viszont kezdi érteni, mi lehetett a kiindulópont, mindennek az okozója. Hitetlenkedve vonja fel szemöldökét, s belekortyol italába.
- Nincs rá megoldás? - halkabbra fogja hangját. - Van itt hol laknod? Ugye nem jársz faházról faházra? - rengeteg kérdése van, amit most egyszerre feltenne a férfinak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
Speciális karakter


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 844
Írta: 2022. január 2. 00:30 | Link

Annelie drága
Viszontlátás örömei


Felnevetett a lány tréfáján. Rég nem tudott már ennyire egyszerűen viccelődni valakivel aki része volt a múltjának és nem fél perce futott bele egy random részeg Richárdba. Anne tudta, hogy milyen a férfi ha nem iszik, ismerte a tulajdonságait, nem pedig csak azt, melyik alkoholt bírja jobban.
- Oh, úgy tűnik a nagynéném nem szarozott, a vadászatokkal próbálja maga mellé állítani a nemeseket - a csapdák, a vágásnyomok, ezek mind a vadászatból eredhetnek, az pedig, hogy ilyen különben korlátok közé szorított mulatsággal próbál a kedvükre tenni teljesen érthető cselekedett volt. Egyszerű, politikai lépés, az ilyesmibe mindig van áldozat. De ugyan kit izgat pár állat?
A nő aggodalmára Richárd elmosolyodott. Jó érzés volt, hogy aggódtak érte.
- Ne aggódj, a panzióba lakok most a testőrömmel - próbálta megnyugtatni Annet.
- Megpróbálom visszaszerezni a koronámat, de nem könnyű, nagyon alaposan kiszúrtak velem - mélyet sóhajtott és nagyot kortyolt, ezzel az utolsó csöppet is eltüntetve a pohárból. Nem tudott a vele szemben ülőre tekinteni, helyette az ablakon át a téli tájat figyelte szomorkásan.
- A saját nagynéném taszított le, ez annyira...annyira dühítő -megrezzent ajka széle, szeméből olvasható volt a harag. Aztán a zavar, amikor ráeszmélt.
- De nem akarlak ilyesmivel terhelni,tíz éve nem láttuk egymást, mesélj inkább valami szépet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed