36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. május 30. 00:36 | Link

Broken Heart

  Minden szavát megízlelte a fiúnak. Félt, hogy talán ezek lesznek a legutolsók. Nem szakította félbe, amikor a lányt írta le, habár tudta kiről van szó. De jól esett neki. Minden amit a fiú mondott.
  Aztán nem bírta tovább. Nem tudta tartani magát, mint eddig. Egy lépéssel eltüntette a kettejük között lévő távolságot, és átölelte a fiút. Olyan nagyon vágyott már erre, mint egy pohár vízre a sivatag kellős közepén. Mélyen beszívta a fiú illatát. Az arcát belefúrta a nyakába, az sem érdekelte, ha nyomot hagy North pólóján a sminkje.
  - Hiányoztál - hallatszott tompán a hangja. - Nem akarom, hogy elmenj. Én is szeretlek - továbbra sem vette el a fejét, mert félt attól, hogy North talán eltolja magától. Hogy mégsem akarja. Mert már más jövő van számára megtervezve... Tervek. Na igen, ez az a dolog, amiben Scar amúgy sem volt jó. Mert mindig meghiúsulnak. Ma este sem kellene itt lennie, hanem otthon kiválogatni az összes dolgot, ami a fiúra emlékezteti, és kidobni. Vagy valami hasonló, amit az amerikai filmekben szoktak eljátszani.
  Azon gondolkodott, hogy vajon miért kellett nekik ez az egész gyötrelem ahhoz, hogy kimondják egymásnak, hogy szeretik. Mintha ez lenne a sors utolsó otromba fintora feléjük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. május 30. 23:39 | Link

Conroy


Lassan beszéltem, higgadtan és mégsem teljesen érzelemmentesen. Valahogy még csak belekerültek aprócska érzelemfoltok, véleménykifejezésből, hangsúlyból, mimikából.
Minden, ami akkor és ott eszembe jutott, azt ajkamra vettem, nem titkoltam el semmiféle részletet, hisz nem volt okom.
Ha mégis, az csak a lány védelme lett volna, de ahhoz túl önző voltam, hogy meg se próbáljam tisztára mosni azt a rongyot, amit a szakításkor sáros bakanccsal a sáros földbe döngöltem.
Meglepődve nyögtem fel, mikor a lány karjai erősen a bordáimba markoltak, kócos fejecskéjét pedig mellkasomba fúrta. Oda a fehér ingem. De nem bántam. Tétovázás nélkül húztam magamhoz, hogy még közelebb legyen, magamba akartam gyömöszölni, hogy egy legyen és ne két, eltéphető lélek. Minden erőmmel szorítottam, kapaszkodtam belé, mintha máskülönben valami rossz történne, ha elengedném.
Azután ellazult a testem és fejem lebukott feje búbjára. Erőtlennek éreztem magam, nem engedtem el, de már nem is markoltam, csak ott voltam körülötte, mint a levegő, vagy mint a tűz a fa körül, amiből életét nyeri.
Behunytam szemeim, ki akartam érezni a pillanatot, de nem tudtam hallgatni. A hang a fejemben, az a gonosz kis hang folyamatosan ordította és a tombolását végül nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
- Ugye tudod, hogy ez nem változtat semmin? - a hajába beszéltem, csak milliméterekre voltam attól, hogy ne kapjak be egy-egy kósza szálat. - Ez nem a boldog egymásra találás hanem a szomorú búcsú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. május 31. 20:39 | Link

Broken Heart

  Amikor a fiú is visszaszorította, úgy érezte, mintha apróra összehúzhatná magát, és egyenesen a fiú részévé válhatna. Jó pár percig csak álltak. Aztán megtört a csend. Már akkor tudta a szőke, hogy mit fog mondani a fiú, amikor a feje alatt a mellkasa megrezdült, ahogy nagy levegőt vett a mondandójához. Mégis az, hogy kimondva hallotta és újabb repedést okozott a szívén. Pedig annyi ideig küzdött azért, hogy megtörhetetlennek tűnjön. Erre jön ez a fiú, és ő...leengedte a falait.
  - Tudom. Számunkra nem létezik boldogan éltek, amíg meg nem haltak - bontakozott ki a fiú öleléséből. Szinte abban a pillanatban hiányozni kezdtek, ahogy nem érezte már maga körül. A szeméből egy könnycsepp szaladt végig az arcán, mire kezét gyorsan odakapta, és letörölte. Közben a lábát nézte. Erős akart lenni. A fiú kedvéért is.
  - Most mit fogok kezdeni azzal a rengeteg zoknival, amit miattad vettem? - próbálta elviccelni a dolgot, még akkor is, ha a szíve megszakadt. Így könnyebb volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. május 31. 23:55 | Link

Conroy


Pedig mennyire örültem volna, ha mégis létezne olyan. Az első nő, aki nem Csinn és nem anyám és mégis fontos és lám, a sors buta humorérzéke miatt, kénytelen voltam hagyni, hogy kicsússzon a kezeim közül, nem csak fizikailag, de úgy, mindenhogy.
- Természetesen hordani! Minden intelligens ember visel zoknit. Viselj te is, úgy sokkal szebbek és higiénikusabbak a lábacskáid, mint mezítelen, koszosan és undorítóan. -jelentettem ki, halovány, szomorú mosolyt varázsolva ajkaimra.
Azután odaléptem hozzá. És homlokon csókoltam.
- Minden jót Conroy. Ha mégis sikerül annak a másik fruskának elmenekülnie az esküvő elől és te még nem jöttél rá, hogy ezerszer helyesebb és kedvesebb férfiak is élnek a földön, majd megpróbállak újra levenni a lábadról.- vagy legalábbis ezzel fogom elaltatni magam esténként, amíg az oltár elé nem lépek.
Azután meg majd botor álmokat fogok szőni arról, hogy mi lett volna, ha az a nő, aki mellettem fog feküdni az ágyban elmenekült volna.
Elléptem a lány elől, búcsúzóul rá mosolyogtam és elindultam a sikátorban kifelé, az utca irányába. Mindenhol sötét volt, egyedül onnan tudtam, hogy jó felé haladok, hogy egy árva oszlop még pislákolt a túloldalt, iparkodva a lehető legtöbb segítséget nyújtani nekem.
De már ő sem bírta sokáig, mire beléptem volna fényébe kialudt és én teljes sötétségben, kívül és belül is visszaindultam a kastélyba, egy álmatlan, folyosókat rovó éjszaka elé nézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 19. 14:50 | Link


(szeplő-induló & kinézet)

Gyönyörű, szép mező, csend és nyugalom. Éppen egy unikornist etet a vörös lány, simogatja a hófehér sörényt, és nagyon boldog. Régen érzett ekkora örömet és rendezettséget az életében. Úgy érzi, hogy most minden a helyén van. Az egyszarvú hozzábújik fejével, megböködi a lányt. Valami nincsen mégsem rendben. „Mi történik, gyönyörűm?” kérdezi a lénytől, ami hirtelen nyerít egyet, és elkezd rohanni, fellökve a lányt, aki a mögötte lévő szikladarabnak esik, és beüti a fejét. „Aú!” kiáltja. „Mit történt?” szól a lény után, azonban annak már bottal lehet ütni a nyomát. Feláll, leporolja magát, majd arra lesz figyelmes, hogy nagy csapásokkal, a port felkavarva érkezett meg tőle nem messze valami. Olyasmi lehet, mint egy mugli helikopter. Szemöldökét ráncolva fordul meg, s közben érzi, hogy a föld is bele-beleremeg. Ahogyan megfordul, zöld szemei kikerekednek, és egy hatalmasat üvölt, ahogyan megpillantja a hatalmas Magyar Mennydörgőt maga előtt, ami szintén egy üvöltésre nyitná óriási száját, aztán…
…Annácska felébred. Egy padon, az egyik parkban. Legendás Lényeg Gondozása könyve alatta, a padról leesve fekszik. Sötét van. Ez nagyon nem jelent jót. Emlékszik, hogy kinn élvezte a napsütést Bogolyfalva egyik eldugott kis parkjában, de ezek szerint szépen elaludt, és senki nem vette észre a bokrok által szinte teljesen benőtt padon. Kétségbeesetten néz maga elé, zilálva az álomtól, és attól tudattól is szaporán kezd verni a szíve, hogy kinn maradt sötétedés után. Márpedig ez a szabályzatba ütköző cselekedet. A sötétben azt sem tudja, hogy mitévő legyen, merre induljon. Nagyot nyel, és lajhár lassúsággal nyúl a földre az LLG könyvért. Minden mozdulata kimért és akkurátus.
- Istenkém, Anna, te nyomorult. - motyogja magában.
Miután magához vette könyvét, mellkasához szorítja, és elindul arra, amerre fényeket vél látni. Ez nagyon ijesztő, nem lesz ez így jó. Szabad, jobb kezével idegesen megdörzsöli arcát és szemeit, majd kilép a park kapuján és egy nagyobb épület előtt találja magát. Még égnek a lámpák, mintha valamiféle nyüzsgés is hallható lenne odabentről. Muszáj bemennie, akármilyen hely is legyen ez, hiszen ha még tovább kinn marad, akkor nagyon nagy bajba fog kerülni, azt pedig nem szeretnénk, igaz?
- Mátra Máguscsárda? – dobban meg ismét a szíve izgatottan.
Ha jól emlékszik, akkor Eric itt lakik. Nem ismer errefelé senki és semmi mást. Csak a jóképű aurortanoncot, a cukrászdát és most már ezt a csárdát is. Izgatottan nyúl a kilincsért – amit szinte alig tud megfogni, akkora -, majd benyit, ahol hangzavarban találja magát. A tekintetek rászegeződnek. Szinte érzi magán, tűszúrásként, ahogyan minden bent lévő vendég őt kezdi figyelni. Csend is lett. Igen érdekes látvány ebben a kései órában egy tinédzser lány a csárdában. El is indul gyors léptekkel a pult felé. Szinte mindenki szeme követi őt, majd a pultos felé fordul, aki szemöldökét felemelve nézi a vörös leányzót.
- Jó estét, elnézést! Ööö, véletlenül kinn maradtam. A mágustanoda diákja vagyok, és… – kezd bele nagyon halkan, és nagyon esetlenül. Azonban eszébe jut, hogy talán elő tudja adná magát, hátha idősebbnek nézik, ha egy kicsit magabiztosabb lesz. – Akarom mondani, az egyik itt lakóhoz érkeztem. – mondja mélyebb hangon, elvégre az felnőttesebb, nem?
„Kihez érkezett a kisasszony?” kérdezi a férfi szemöldökével még mindig a magasban, mire Anna hatalmasat nyel. Csak annyit tud, hogy a fiú neve Eric. A vezetéknevét nem tudta meg tőle a legutóbbi találkozáskor.
- Eric…hez? – néz bugyután a férfira, aki csak szemeit forgatja.
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Bíboranna , 2017. június 19. 14:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 20. 07:42 | Link



A mai nap egész jól ment. Az Akadémián dicséretet kaptam megfigyelésből – Astrid képe mindent megért -, jól teljesítettem, a beadandók jók lettek, mi kell még? Úgyhogy a mai napot lazítással töltöttem, megengedvén magamnak, még egy pólót is vettem, mert lassan kezd elnyűtt lenni a kedvencem. Sajnos az anyagmegerősítő varázslatok nem az erősségeim, de lemerném fogadni, hogy nem is hatnak az ilyen termékekre. Akkor miből élnének a divattervezők? Délután beugrottam egy italra a lenti részbe, a helyi törzzsel jót elröhögtem, komoly eszmecserét folytattatunk a rövid vs. bor/sör témakörben. Végül nem jutottunk konszenzusra, mivel a kidobó elvégezvén feladatát a rövid mellett érvelő vitapartnert eltávolította – konkrétan kihajított az utcára – a csárdából, nem megfelelő viselkedése miatt. Szóval egészen felhőtlenül telt a mai nap, holnap elég 11-re bemennem, tanulnom sem kell, szóval épp ideje kipróbálnom a televíziót, amit nem olyan rég szereztem be. Fel van rúnázva természetesen, mert ez egy mugli adásokat sugárzó készülék. Bizony, a Kins&Kens-be szinte utánam dobták, nem hagyhattam ott. Viszont a használatáról fogalmam sincs, pedig úgy elmagyarázta nekem „Kinskens” – sose jegyzem meg melyik-melyik -, hogy tudnom kellene kezelni. Még távizét is adtak hozzá, de amikor bekapcsolom, csak furcsa szöszök ugrálnak rajta. A legrosszabb az egészben, hogy már két órája ezzel szabadítom meg magam szabadidőmtől, milyen ironikus, igaz? A tévé épségét megmentette az, hogy kopognak, pedig már kezdtem mérges lenni.
- Igen?
- Jöttek magához.
- Kik?
- Egy fiatal lány. Ericet keresi, és eléggé meg van rémülve.
- Engem? Lány?
- Süket?
- Oké, megyek, köszönöm – felkapom a pólóm, mert egyébként eléggé meleg van most itt, a kinyitott ablak ellenére. A férfi már elment, aki szólt, mellesleg mindig elrohan, sosem tudok vele beszélgetni. Lemegyek a pulthoz és nézelődök, de nem kell sokat. Szinte az egész csárda Szeplőt nézi, aki tényleg egészen ijedtnek tűnik. Azonnal elmosolyodom – mi a fenét keres itt ilyenkor? – és oda sietek hozzá.
- Szia Szeplő! Micsoda meglepetés! – kap két puszit, meg egy ölelést, ha igényli, viszont meg kell kérdeznem, hogy miért van itt. Nemhiszem, hogy takarodó után pont rám vágyott.
- Minek köszönhetem, hogy felkerestél? – nézek rá bátorító mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 20. 12:42 | Link


(szeplő-induló & kinézet)

A harmadik „Kéééérem” után még egyszer utoljára megforgatja fekete szemeit a férfi, majd int vaskos mutatóujjával a vörös lánynak, hogy csak várjon itt, mindjárt intézkedik. Reméljük, hogy nem négy potenciális Ericet hoz le neki, mert az igencsak furcsán jönne ki. Nagyot nyel, majd hátat fordít a pultnak, és felveszi a várakozó álláspontot. Ahogyan ismét megpillantja a mögötte ücsörgő tömeget, kikerekednek a zöld szemek; ezek még mindig figyelnek. Szégyenlősen a jobb füle mögé helyezi a kilógó tincseket, még jobban szorítja szinte lapos mellkasához azt a bizonyos tankönyvet, majd nagyot sóhajt, és fancsali képpel mosolyog a közönségre.
- Jó estét! – köszön. „Vagy mégis mi a csudát kell csinálni ilyenkor?”
A pult előtt bárszékek, amik nem éppen a legmegbízhatóbbnak tűnnek, de a pótcselekvés ilyenkor kötelező. A fancsali, erőltetett vigyor még mindig ott van a lány arcán, miközben figyeli a még őt figyelő néhány kocsmatölteléket. Bocsánat, de ezek kifejezetten olyan arcoknak tűnnek. Farmernadrágja már majdnem eléri a szék ülőkéjét, amikor egy hatalmas brekegést hall lentről. Szemei kidüllednek csakúgy, mint a kedves kis társnak, aki a széken csücsül; egy varangy. Hogy’ kerül az oda egyáltalán? Egyre bizarrabbá kezd válni ez az egész. Óvatosan arrébb hessegetné az állatot, mire egy púpos, rosszarcú öregember odaugrik a semmiből, hogy kikérje magának, ez az ő Betsyének a helye. És amúgy is, ki lenne itt Annácska, hogy eldöntse, hová üljön az ő egyetlen varangya.
- Elnézést kérek. – suttogja az öreg szemeibe bámulva.
Azonban hamar elkapja tekintetét, mire a mágus horkant egyet, felkapja az állatot, és már megint eltűnik az egyik asztalnál, ahol tovább szürcsöli a sörnek látszó italát. Hol lehet már ez az ember? Léptek. Jönnie kell. Ez már biztosan ő lesz. És tényleg. Hatalmas kő esik le a lány szívéről, azonban azt még meg kell várnia, hogy valóban az a bizonyos Eric jön-e le, akire ő számít. Ajkába harap lányos zavarában, amikor a férfi mély hangján közli vele, a másik lassan érkezni fog. Leül végül a varangyos béka helyére, noha előtte megnézi, hogy ott van-e. Nincsen. A pultra helyezi az altató könyvet. Érdekes dolgok történnek itt vele. Ez az ő kis városában nem biztos, hogy megtörtént volna. A gondolaton el is mosolyodik, majd ismét lépteket hall. Zöld szemei kikerekednek a várakozás izgalmától, majd meglátja az ismerős arcot, amire szélesen elmosolyodik, kap is két puszit, amitől most nem is retten meg annyira, sőt… vissza is ölel, inkább szorít a fiú derekán.
- Atya világ, de örülök, hogy te vagy az. – suttogja ijedten a fiú mellkasába.
Nem az a fajta lány, aki igényli a testi kontaktot. Inkább kifejezetten kerüli, hogyha oda kerül a sor, de most nagyon örül, hogy látja Ericet. Mást nem ismer errefelé, és azt sem tudja éppen, hogy mi történik. Csillogó szemekkel néz megmentőjére, majd amikor nyitná a száját, hogy szóljon, szeme sarkából a pletykaéhes tekintetű pultosra néz, így elengedi Ericet, és int neki a fejével, hogy kicsit húzódjanak odébb.
- Elaludtam egy padon olvasás közben. – vallja be szinte suttogva. – És nem tudom, hogy beenged-e a kastély ilyenkor. Eléggé későre jár. Nagyon meg fognak büntetni engem, Eric. – húzza el a száját, és segélykérően tekint fel ismét a fiúra. Nem tudja, hogy ilyenkor mi lehet a teendő.
- Bocsáss meg, hogy ilyen későn zavarlak. – enged meg egy kisebb mosolyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 3. 14:16 | Link



Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki szeretne ilyenkor látni. Van bennem némi félsz, hogy valaki „régi ismerős” lehet, és jött behajtani valamilyen tartozást, amire már lehet, hogy nem is emlékszem. Esetleg Camille – miért kedvelem én a franciákat, nem tudom -, aki váltig állította, hogy egyszer benyújtja a számlát. Azért remélem, hogy mégsem ő, hanem valaki más, de továbbra sem tudom eldönteni, hogy ki kereshet. Astrid lehet még olyan mániákus, hogy ilyenkor felkeres, de nem hiszem, hogy lehívatna, ő inkább rám rúgná az ajtót, nem az a várakozós típus. Végül egyik tippem sem lesz igaz, helyette az általában mosolygós vörös hajú gólya örül meg nekem, nagyon. Én is örülök neki, de fura, hogy ilyen későn keres. Kölcsönös ölelés és örömködés, meg egy fejbiccentés, hogy ne hallgassanak ki minket. Arrébb is megyek, hogy kint legyünk a hallótávolságból és továbbra is kíváncsian várom, hogy miért pont engem keresett fel, hiszen biztos, hogy a suliban, meg a házában sokkal többen tudnának neki segíteni. Azért annyira nem vagyok tisztában a helyi dolgokkal, csak annyira, hogy a Roxfortban ilyenkor már takarodó volt.
- Óuh – a csodálkozás és a sajnálat hangja egyszerre tör föl a tokomból, még a szám is elhúzom. – Nos, igen, ez valószínű, és talán még kastélyfogságot is kapsz. Na, meg otthon sem biztos, hogy örülni fognak ennek a hírnek – paráztatom meg egy kicsit. Akármennyire is bírom a csajszit, kell, hogy legyen egy kis felelősségtudata. Na, de nem sokáig hagyom ám így szegényt, én nem ilyen vagyok.
- Két lehetőség van. Ma este lehetsz a vendégem, ami elég nagyképűen hangzik, mert magam is vendég vagyok, vagy visszamegyünk a suliba és valahogy majdcsak beengednek. Mindkettő büntetéssel végződhet, de mivel elég késő van, talán megértik, hogy nem mehettél vissza. Hát nem tudom. Mondjuk, lenne cserébe valami, amiben segíthetnél nekem, ha maradnál – igen, már amikor a lépcsőn lejőve megláttam eszembe jutott, hogy tudna segíteni a televízióval kapcsolatban. Mugli származás, nagyjából olyan lehet neki a működtetése, mint nekem a seprűn való közlekedés. – Van pár nagyobb pólóm, fürdőszoba, meg kanapé, még választhatnál is. Persze tudom, hogy nem ez a legjobb dolog a világon, hogy egy idegen fiúnál aludj, de jobbat nem tudok felajánlani. Vennék ki neked egy szobát, ha lenne rá pénzem, de nincs – vonok vállat. Itt nincs hitel és reggel sem lenne több pénzem, szóval ez az egy megoldás van. Vagy megpróbálunk valahogy visszajutni a kastélyba, de nem biztos, hogy jó, ha egy idegen fiú visszahoz éjjel egy lányt, akit majd jól piedesztálra állítanak a kimaradás miatt, ráadásul ugye máris indulhatnak a pletykák.
- Mit választasz Szeplő? – kutató tekintetem a szép kis vörös pofiját fürkészi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 21:29 | Link

Ráhel

Egyszerű lesz, mint a karikacsapás. Belső szövetségesének biztatására csak bólintana, ha megtehetné, de nincs egyedül, hogy a szabad és hangos válasz luxusát megengedhesse magának. Helyette csak gondolatban ért egyet, azt is megérti a másik benne. Zsebében nyugszik a mai délután munkájának gyümölcse, mostanra összeértek a hozzávalók, hatásos kell, hogy legyen a bájital. Igyekezett nem túl erősre elkészíténi a főzetet, nem akar ártani Ráhelnek, csak épp sokkal jobb lenne, ha nem magán kívül hengeregne a világutálatban, hanem mondjuk megint lehetnemvele rendesen kommunikálni, ahogy korábban. Meg mást is. Főleg mást is, őszintén szólva jó gyerekként ő már sokkal többet várt, mint amennyi az ideális idő lenne. Olyan nagy dolog, hogy szeretné ezen a téren is sínen tudni a dolgokat? Meggyőződése, hogy Ráhelben is helyrebillenne néhány frusztráció, de legalábbis kiegyensúlyozottabb lesz. Azt mondják, ez is egy előnyös mellékhatás. Küldött a lánynak baglyot, hogy találkozna vele, helyszínt, időpontot is megadott, itt várja egyelőre türelmesen. Úgy van vele, hogyha most nem jön el, akkor nem fog utána rohangálni, lealacsonyítónak tartaná, és egyébként is rég rossz, ha egy lánynak erre van szüksége. Zója sem a legszimpatikusabb a hallottak után, bár ki tudja mik voltak a körülmények. Mindegy is, neki a nő senkije sem, egy szemernyit sem érdekelt az ügyeiben.
Várakozás közben egy korsóval már végzett, egyelőre nem megy újat rendelni. Lassan meg kéne érkeznie Ráhelnek a menetrend szerint, ha ez megtörténik, akkor úgyis meg fogja hívni a lányt is egy italra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 6. 21:40 | Link

Dante

Még az utolsó métereknél is ott van bennem a késztetés, hogy nemes egyszerűséggel visszaforduljak, de nem... mert kíváncsi vagyok, mert naivan reménykedek abban, hogy belátta, hogy nem volt fair, amit tett, bár... mindegy is.
Sose jártam a csárdában, és kicsit kellemetlen is, hogy oda kell bemennem, de hát... egyszer mindent ki kell próbálni, nekem meg már úgyis mindegy, mit hisznek rólam. Ha én próbálom helyrerázni, a családom tesz róla, hogy egy pillanatig se legyenek rólam jó véleménnyel, így innentől kezdve már tényleg nem törődök másokkal. Elég volt.
- Pont ide? Nem fogok asszisztálni a részegedésedhez - felvont szemöldökkel ülök le Dantéval szembe, nekem elég volt az alkoholból egy életre, és azt se szeretném bégig nézni, ahogy ő issza le magát, bár... sejtem nem erről van szó. Akkor is furcsa ez a helyválasztás, és még inkább az lesz, ahogy körbenézek, és olyan alakokat látok, akikkel nem szívesen futnék össze egy sötét utcán.
Az a furcsa, hogy nem érzem igazából azt a haragot, amit a tónál, szerintem már kiment belőlem, vagy nem tudom, leginkább olyan semmilyen hangulatom van, ami még rosszabb, mert egyhangú és unalmas.
- Miért hívtál? - ez csal belőlem leginkább elő némi kíváncsiságot, hisz volt idő, mikor akartam sem találtam, talán most először van, hogy ő keresett meg engem, ami... furcsa, de valahol mélyen még jól is esik. Mert Dantéról van szó, aki ilyen hülyeségeken nem töri magát, mert minek? Meg energia... ki érti őt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 22:06 | Link

Ráhel

A lány befut, leül elé, és maga az érdektelen hangszín mondjuk még nem is zavarja, azt legalább ismerősként üdvözli, használja ő is eleget, köszöni szépen. Dante viselkedésében első látásra túl sok változás nincsen, furcsa is lenne, a saját személyiségét tagadná meg, ha hirtelen könyörgő pincsivé válna. Főleg, hogy tovabbra sem érzi magát semmiben sem hibásnak. Mindenesetre elhatározta, hogy ezt ma nem fogja erőltetni vagy hangoztatni. Ő maga nem gondolt erre, de az alkimista javaslatát megfogadta.
- Csak azért, mert lassan megiszik valaki egy alig 4 százalékos sört, nem lesz részeg. - Valóban teljesen tiszta a tekintete, ráadásul a fiú az az alkat, aki jól viseli, ha le akarna részegedni, az nem lenne túl költséghatékony a művelet. Hátradől a székében, Ráhel arcát fürkészi.
- Gondoltam megkérdezem, hogy még mindig - nehogy úgy merj fogalmazni, ahogy most a nyelveden van - olyan zaklatott vagy-e, mint legutóbb.
Végül idejében átfogalmazza, mielőtt idejekorán tönkretette volna a saját terveit. Őszintén szólva még mindig nem él-hal a lehetőségért, hogy értesüljön a Mácsai-dráma részleteiről, de hátha némilég lenyugodva a lány már feldolgozhatóan tálalja azokat és nem kezd vele kiabálni, ha nem az elképzelései szerint reagál. Különben sem tett semmi olyat, amit korábban nem ígért meg. Többször is, de egyszer biztosan konkrétan megbeszélték, emlékei szerint pont Ráhel kezdeményezésére, hogy Dante mondja meg, ha sok a viselkedése. Ő csak megmondta, ahogy épp érezte. Ki érti a nőket? Félrebiccenti a fejét, mint akinek most jut eszébe valami, lenéz az üres korsóra.
- Meghívlak valamire. És nem, nem csak alkoholt adnak.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 6. 22:26 | Link

Dante

Úgy ülök le igazából, hogy bármikor könnyedén fel tudjak pattanni. Nem, hiába a remény, nem látok sok esélyt arra, hogy Dantéval hirtelen fordult volna egyet a világ, és ha megint elkezdi... nos, nem kell végighallgatnom. Pedig Merlin legyen rá a tanúm, hogy utálok veszekedni, főleg olyas valakivel, akit még kedvelek is, és igen... régen inkább vállaltam magamra a dolgot, és könyveltem el hisztinek én magam is... régen. De ez most más, most minden összejött, és csak levegőt akarok kapni, meg egy kis időt, hogy végiggondoljam, egyáltalán mit akarok kezdeni a helyzettel, mert ez nem olyasmi, amit szőnyeg alá söpörhetnék, és aztán úgy tehetnék, mintha meg se történt volna.
- Jogos - biccentek, az üres korsót vizslatva, de a kellemetlen emlékképek hatására elhúzom a szám. Valljuk be, én és az alkohol talán sose leszünk jóban, de ez jól is van így.
Ránézek, így pislogás nélkül. Látni akarom, hogy tényleg érdekli-e, vagy ez is csak valami olyan, amit illemből dobnak fel. Közben meg el kellene döntenem azt is, hogy állunk. Persze, nyilván nem hosszú gondolkodásmenet előzte meg a szakítást, csak... könnyebb volt, és azt még meg is bántam.
- Jól vagyok - motyogom, vállat vonva, aztán fel is sóhajtok. Gondosan kerülöm ezt a témát. Nem akarom beavatni, vagy elhinteni, mit tervezek, mert félő megint ugyanott lyukadnánk ki, és nincs rá szükségem.
- Zója hazament - ezt még azért hozzáteszem, direkt játszva úgy a szóval. Mert hogy én jelen pillanatban Simfeléknél csövezek, és tökéletesen megvagyok ott. Még mindig jobb, mint a kastély, annyira meg hát mégse vagyok jól, hogy a nevelőanyám elé álljak.
- Ohh... akkor narancslét kérek... köszönöm - halvány, mosolyféleség is az arcomra kerül, de legalább a szemem felcsillan, még ha csak egy pillanatra is, de legalább kicsit élőbb, mint az ábrázatom úgy alapból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 22:58 | Link

Ráhel

Dante csak a szokásos. Nem erőlködik jobban, mint általában, nem is viselkedik eltérően a szokásoshoz képest, végtelenül természetesnek hat a maga módján. Beszélgetnek, fiatalok, emberek, semmi világrengető dolgot nem tudnak tenni vagy előidézni. Minden szituáció véget ér valahogy, ha az ember számára pozitívan, annak lehet örülni, ha negatívan, akkor .. ? Akkor mi van? Minden megy tovább, a világ nem áll meg csak azért, mert valaki rosszul érzi magát. Csakis az illető szenved hátrányt, saját magát gátolva. Olyan végtelenül logikátlan ez az ördögi kör az ő szemszögéből, nem is akar részt venni benne. Ezért nem éli meg a csalódásokat és a kudarcokat olyan szélsőségesen. Helyette más tekintetben lobbanékony, de azt szerencsére ritkán triggerelik vagy provokálják.
Veszekedni sem tervez azon egyszerű okból, hogy egyszer már elmondta a véleményét Ráhelnek, az nem változott azóta sem, kar ismételgetni és sulykolni, nem lesz a lány számára meggyőzőbb sokadjára sem.
- Aha, akkor most jó Warrennek ... Vagy mi. - Tudja is ő, az aurorral teljesen más témákról szoktak beszélgetni. Biccent a kérésre, a pulthoz vonul, hogy kikérje az italokat. A sorban állók és már amúgy is pultnál ülők tömegében még az ő magas alakja is elveszik, épp ezért az az apró, jelentéktelen mozdulat is, amellyel a bájitalból Ráhel naracslevébe csöpögtet. Magának es naracslevet rendel, nehogy a lány kitalálja, hogy ő is kér belőle, mert egy dolog, hogy Ráhelt készségessé teszi, de az nem biztos, hogy az ő türelmetlenségéből nem erőszakos késztetéseket váltana ki. Márpedig, bár erősen kétségbe vonható a morálja, nem akar durva lenni a lánnyal.
Elkeveri az italt, az aljasan teljesen beleolvad a narancslé színébe, a gyümölcs határozott illata és savas íze pedig elleplezi a főzet mellékízét. Tökéletes, igaz nem meglepő. Ezeket arra találták ki, hogy a másik fél tudta nélkül itassák meg vele. Belepottyant a lányt számára egy szívószálat, így tér vissza a helyükhöz.
- Na meghoztam a rendelést. - Megnyikordul a szék, ahogy kihúzza, hogy ismét leüljön Ráhellel szemben.
- A tónál nem igazán tudtalak, de megpróbállak követni, hogy miért vagy ennyire kiakadva. - Nem teljesen, idegtépően érdektelen, csak higgadt, nem kerít nagy feneket. Attól nem fogja jobban megérteni.
- Szóval hogy derült ki ez a dolog anyáddal?
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 9. 09:40 | Link

Dante

- Öhm... még mindig hidegen hagy Warren lelkivilága - nem, nem változott ez azóta sem, mióta instant hamutartónak használt, pedig... az ember azt hinné, hogy ez a bizalom első jele, de nem. Warren egy pszichopata, ezt minden ép agysejttel rendelkező ember le tudja szűrni, én meg kifogtam az egyik rosszabb napját. Hát ez van. Semmit nem tett, ami annyira megrökönyödésre késztetett volna, bár tudom, hogy legalább egy kicsit megszeppeni illett volna.
Dante közben elmegy az innikért, így alkalmat hagyva nekem, hogy addig is, bejárhassam tekintetemmel a helyet. Nem, nem ez lesz a kedvencem. Az alakok, akik itt lézengenek pontosan olyanok, akikkel nem szeretnék egyedül sötétben összefutni. Ez a szag sem kellemes, ami itt terjeng, de sebaj, egyszer kibírom. Közben pedig azon kattognak a fogaskerekeim, hogy vajon a rellonos is szakításnak vette-e, vagy hogy most mi van velünk, de... nem lenne jogom erre rákérdezni, ha már egyszer én adtam ki az útját, meg amúgy is... kiforrja magát előbb utóbb.
- Köszönöm - veszem el az italt, majd jólesően bele is kortyolok. Nem is tudtam, hogy így megszomjaztam, szóval azzal az elánnal, felé fel is hajtom.
- Ne... nem akarok megint veszekedni, csak... hagyjuk - sóhajtok fel, a plafonra emelve a tekintetem. Tényleg hülyeség volt egyáltalán beavatni őt, tudnom kellett volna, mennyire hidegen hagyja ez az egész, de most már legalább tisztában vagyok vele, hogyan is állunk.
- Csak... minden összejött, így egybe... ennyi rossz. Mert igen, ha neked nem is, nekem rossz. A saját nevelő anyám csinált hülyét belőlem, érted? Mi... megfogadtuk, hogy mindent elmondunk a másiknak, erre ő... - megrázom a fejem, ennyi. Tényleg nem akarom ezt boncolgatni.
- De mindegy, lenyugodtam, és sajnálom, hogy úgy viselkedtem. Én... nem gondoltam komolyan, hogy emiatt akarok szakítani veled, csak... azt sokkal könnyebb volt, mint várni, hogy lehiggadjak kicsit, és átgondoljam a dolgaim... - igen, mert képes vagyok bocsánatot kérni, ha tudom, hogy én hibáztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 9. 14:09 | Link


(szeplő-induló & kinézet)

Az, hogy kicsit odébb léptek a pultos bácsitól, nem sokat segített rajtuk. Oké, a lényeg, hogy ne hallja őket. Ez megvan. De még mindig úgy figyeli őket, mintha kiállítási tárgyak lennének egy múzeumban. Vagy szegény állatkák az állatkertben. A zöld szemek még egy ideig ijedten néznek az idősebb férfira a pult mögül. Zavaró ez az egész. Biztosan nem csak Annácskának furcsa ez, hanem azoknak is, akik meguntalak figyelik őt. Egy tinédzser lány, az éjszaka közepén, egy ilyen helyen. Hm, tényleg nincsen ebben semmi fura. Szarkazmus. Még egy utolsó pillantást vet a furcsa küllemű leskelődőre, gondolatban nyelvét nyújtja rá, majd újra teljesen Ericre koncentrál. A probléma nem kicsi. Ez súlyos büntetést fog maga után vonni, de nem akar már visszamenni a kastélyhoz. Igazából itt sem akar maradni. Legalábbis ebben a helyiségben, ahol ennyire kellemetlenül érzi magát. Nyel egy hatalmasat, s a jellegzetes dülledt, ijedt szempár fúrja bele magát Eric sötétjeibe. A szülei.
- Úristen, úristen, úristen, úristen – kap dús ajkai elé kezével. – Apu meg fog ölni – így is elég galibát okozott már életében, de ilyen még nem volt, hogy egyedül császkál valahol, egy számára teljesen ismeretlen helyen, aztán egy idősebb fiú kanapéján tölti az éjszakát. Ez nagyon ijesztő dolog ám a vörös leány számára. Mégis van benne mélyen egy „Ma rossz gyerek voltam. Hehe.”, ami ritka érzés nála. Aztán ismét kirángatja pár szó Bíborannaville-ből. Maradhat itt is. Kettő opció van. Mi is legyen? Igaza van Ericnek. Mindkettő végzetes lehet, de ebben a sötétben, ebben a kései órában nem biztos, hogy el kellene indulni. Még akkor sem, ha azzal jobban járna. Ki tudja. Anna nem, az tuti fix. Jól hangzik ez a póló, fürdőszoba, kanapé lehetőség. Ismerősnél van, jó helyen. Nem tudni, hogy miért bízik meg annyira a Wright fiúban. Lehet, hogy nem is bizalom ez egyelőre, csupán egyszerű naivitás. Mindenesetre, félszegen bólint egyet a fiú ajánlatára.
- Köszönöm, akkor szerintem maradok – mondja kicsit idegesen.
Elveszi a pultról a könyvét, majd újra szorosan a mellkasához szorítja, miközben jó hangosan korog egyet a gyomra. Ismét békaszemekkel néz körül, hogy ki hallotta, ki nem. Ez mindig nagyon kellemetlen Annának, és ennek sincsen semmi különlegesebb magyarázata. Mindig éhes. Vöröslő ábrázattal elhúzza a száját, majd felnéz Ericre.
- Nagyon hálás vagyok. Kedves tőled… ez az egész – enged meg végre egy kisebb mosolyt. – Nem tudom, hogy mihez kezdenék most, ha te nem segítenél. Tényleg nem tudom – kicsit sápadtabban néz ki, de tekintetében látszik, hogy valóban mennyire örül, hogy egy ilyen barátra tesz szert, majd elnéz a lépcső irányába, hátha végre elindulhatnak a szoba felé. Már egyre kevesebben nézik őket. Aki még esetleg legelteti rajtuk a szemét, az már csak azért teszi, mert érdekes, hogyan az idősebb, magas fiú a fiatalka leánnyal susmorog.
- Merre az arra? – fordul vissza hirtelen, várakozón tekintve Ericre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2017. július 9. 23:45 | Link

Erik(a) Kiss

Szabad hétvége van nyugi, most az egyszer nem engedély nélkül császkál a faluban, eskü. Bár, mindenki pontosan tudja, hogy neki a bezárt kapuk sem jelentenek akadályt, azért Marci mégiscsak nyugodtabb szívvel van Bogolyfalván, mikor engedélye is van rá. Mondjuk mintha már saját Tücsök Tihamérja mintha kezdene lemondani róla. Ez kevésbé pozitív.
Mindenesetre a mi kis Marcink ráérősen lépeget a falu utcácskáin. Az ember azt hinné, hogy totálisan céltalanul bolyong, pedig ő tökéletesen tudja mi lesz a végállomás. Kettőt lehet találni. A pub? Hmm... Majdnem, de az mégiscsak túl elit számára. Különben is, ma szakadtabban néz ki az átlagosnál. Akkor hát a kocsma? Talált-süllyedt. Kedvenc helye, második otthona. Egyszerűen imádja. Az a por, a bűz, az alkoholisták, a zaj, az undorító alig megtisztított söröskorsók... Aww, mennyei, pompás!
Apropó visszatérve elhanyagolt külsejére. Arcszőrzetével régóta nem foglalkozott, így nem csoda, hogy eluralkodott a káosz. Haja össze-vissza áll (különben sem szokta belőni), és ruházata... Nos... Egy teljesen szakadt farmer takarja lábait, vagyis próbálná, ugyanis körülbelül az egész egy nagy lyuk. Még jó, hogy a combja felett még nem adta meg magát a gatya. Fehér pólója szintén borzasztó állapotban van. Egy lyuk a hasánál, másik a mellkasánál, harmadik a hátán és még sorolhatnám. De hála égnek a talárja mindent eltakar. Micsoda szolgálatokat képes nyújtani ez a szúrós genyó. Mondjuk hozzá kell tenni, az említett ruhadarab sem csodás. De ugyan ki a francot érdekel?
Pillanatok alatt már be is toppan. Látja, amint egy-két ember felkapja a fejét, de a legtöbben magasról tesznek rá. Egyből a pult felé veszi az irányt. Beszerez egy sört - egyelőre annyi elég -, majd egy üres asztalhoz ledobja magát. Legalább itt semmi kínos nincs abban, ha valaki totálisan egyedül van. Általában itt mindenki így kezdi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 11. 11:39 | Link

Ráhel

Tudja, hogy türelmesnek kell lennie. Ha valamiféle alkoholba adagolta volna a bájitalt, akkor szinte azonnal hatna, így viszont, narancslében elkeverve beletelhet jópár percbe amíg egyáltalán a hatás elkezd megmutatkozni. Nem készítette erősre magát az italt, eltologatta az arányokat benne saját (bár ilyenkor mindig arra gondol, hogy tudat alatt inkább az Alkimista) belátása szerint. Nem szándékozza teljesen kiforgatni magából Ráhelt, nem is gondolja úgy, hogy erre feltétlenül szükség lenne. Az kéne még, hogy a hatás elmúltával majd úgy igazán nagy balhé legyen. Ha szerencséje van, Ráhel talán észre sem veszi majd a változást, elvégre nem jelentősen a saját érzéseitől különböző reakciókat csikar ki belőle Dante. Ugyan azt elismeri, hogy ez a módszer enyhén szólva sem etikus.
Ki érti a lányokat, először azt mondja, hogy hagyják a témát, és már majdnem bólintana, hogy oké, amikor egy "csak.."-ot követően folytatja. Ez most végül is jól jön, ha beszél, gyakrabban vesz levegőt, gyorsabban áramlik az oxigén a vérben, gyorsabban terjednek szét a főzet hatóanyagai a szervezetében.
- Ah, szóval nem is igazán az a baj, mivel foglalkozik az anyád, hanem hogy Zója.. ? - Nem annyira tiszta ennyiből, hogy pontosan mi történt, a tónál csak egy gyors felsorolást kapott, amiből mondjuk a félvéla pszichológus pont kimaradt, illetve ebből sem lehet egyértelműen összerakni a történéseket. Ez egyébként még érdekli is, mert ha vihar van a biliben, akkor nem biztos, hogy el kell mennie majd erre a családi vacsorára, amiről szó volt.
Néhány másodpercig csak néz Ráhelre a magyarázat után. Megfordul ugyanis a fejében, hogy most az lenne a legjobb lépés, ha végtelen megkönnyebbültséget mutatna. Egyébként valóban fellélegzett kicsit, nem lenne teljesen hazugzás, de szemtelen túlzás lenne egy látványos gesztus. Végül abban marad, hogy kár lenne ilyesmivel erőlködni. Főleg mostmár. Ráadásul Ráhel is ismeri annyira, hogy tudja, a fiú egyszerűen csak nem a széles emocionális kinyilatkoztatások embere.
- Megfordult a fejemben, hogy valami ilyesmi lesz, de azért örülök, hogy ezt hallom. Szóval.. akkor rendben vagyunk? - Valamivel előrébb dől ültében, egyik szemöldökét kérdőn felvonja, miközben a Ráhel keze után nyúlva finoman ráfog. Diszkrét érdeklődéssel figyeli a lány arcát, merthogy bár finomított a bájital frontális hatásán, Ráhel annyira egy szuszra húzta le az egész adagot, hogy még ő sem biztos, hogy az azonnali hatás milyen lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 11. 13:12 | Link

Dante ♥ ♥ ♥

Jól esik az ital. Csak úgy tolom magamba, hamar kiürítve a poharat, a végén még fel is sóhajtok. Nem hiába, a hőség az hőség. Jobban belegondolva ez a hely is teljesen jó, mert hűvös, és nem kint a tűző napon van.
- De az is... meg, hogy aput lecsukták, mert... valami rosszat tett, csalt, vagy nem is tudom... túl hivatalos volt a levél, nem értettem - ráncolom a homlokom. Teljesen normálisan mesélek most már. Csak... meg akarom vele osztani.
- Erre kiderül, hogy akiről azt hittem, legalább normális és apa miatt hagyott el, ahogy azt egy levélben megírta... nos... teljesen mást csinál... nem tudom, mintha az egész családom rossz lenne, én meg cefet naiv, mert eddig nem vettem belőle észre semmit. És már nem is érzem, hogy jónak kéne lennem, mert... minek? Úgy is hátba szúrnak, mert megteszik, és akkor én miért törjem magam azon, hogy jó legyek? Érted? Nem tudom... már nem látok úgy semmit, ahogy eddig - nem tudom, mennyire hangzik ez hülyén, nem is igazán érdekel. Azt hiszem sikerült teljesen kiábrándulnom így a világból.
- És akkor bárkihez fordultam, az csak megvonta a vállát, vagy hisztiként könyvelte, pedig... pedig tényleg nagyon rossz volt. Csalódtam, és... most azt se tudom, én ki vagyok... - az ajkamba harapok, nem értem, honnan, vagy miért jön ez az őszinteségi roham. Én ezt nem akartam megosztani vele, mert nem. Mert haragudtam rá is, de mintha az a harag elszállt volna, és most megint csak örülök, hogy meghallgat, és jól esik, és... kedvelem.
És bocsánatot kérek, mert egyre biztosabb vagyok abba, hogy kell. Hogy vannak alkalmak, mikor igazán megéri félredobni azt a fránya büszkeséget, és felvállalni, hogy igen... rosszul reagáltál, igen, olyanon csattant az ostor, akin nem kellett. Tudom, ha továbbra is makacskodnék, az se vezetne semmire, vagy szimplán elveszíteném, és nem akarom.  
Megfogja a kezem, és nem csak ezzel lep meg teljesen, hanem már magával a kérdéssel is. Igazság szerint, nem nagyon gondoltam erre kapcsolatként, mert végig ott volt bennem a tüske. Az a mindegy... de most, most olyan, mintha mégse lenne mindegy. Lassan bólintok, kicsit megszorítva a kezét. Hezitálnom kellene, vagy szólni valamit Arlenről, meg a bizonytalanságról, ami... hol is van? Egyszerűen köddé vált. Nem tudom, mikor, vagy hogyan, de egyszerűen, mintha azt a szálat elnyisszantották volna. Nincs lelkiismeretfurdalásom, nem érzem, hogy szeretnék bárhol máshol lenni ebben a pillanatban, sőt... én tényleg csak Dantéval akarok lenni. Azzal, aki elfogad, még akkor is, ha hisztizek, vagy bizonytalan vagyok magamban is. Vagy megint újabb hódítási kísérletekkel hoznak hírbe.
- Én... nagyon kedvellek - felsóhajtok, mert ez igaz... meg igaz is volt, csak eddig valamiért sose ment, hogy ezt kimondjam. Előrébb is hajolok egy kicsit, csak hogy könnyedén elérjem az ajkait, és egy puszit adok rájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 11. 13:17 | Link



Szóóval elaludt a padon. Ez vicces is lehetne, meg cuki sztori, de az ábrázatából nem ezt vonom le, hogy éppen nagyon szórakoztatná. megértem, neki még minden új. Ha ez két év múlva történne, akkor már csak biccentene a pultosnak egy „felmegyek Erichez” félmegjegyzéssel, és ennyi. Igen, a tapasztalat sokat számít, de neki még az is új, hogy léteznek durrfarkú szurcsókok, így érthető. Zseniális ötletem támad, hogy aludjon nálam, aminek a hátulütőibe annyira nem gondolok bele, mert én nem olyan vagyok, hogy bármi ilyet kihasználna. Inkább sajnálom szegényt, hogy ennyire megrémül, úgyhogy próbálok lovagias lenni, meg bátorítóan viselkedni. Ez vajon két különböző dolog?
- Ugyan már. Ha nem kapsz pályafutásod során büntetőmunkát, nem is vagy boszorkány – vigyorgok. – Szóval nem kell megijedni annyira, bár a szüleidet nem ismerem – vonok vállat, majd rögtön el is mondom neki a csábító lehetőséget, hogy nálam maradhat. Szerencsére él vele, aminek nagyon örülök, mert az igazat megvallva nem nagyon lett volna kedvem elbattyogni a Tanodáig meg vissza. Plusz ugye ott a tévé is, amiben segíthet, hát nem nagyszerű? Most tökre úgy hangzik, mintha kihasználnám… talán egy picit így is van, pedig inkább segíteni akarok, mint tévézni. Megkordul a gyomra Szeplőnek, én pedig tudom, hogy semmi nincs a szobámban, csak néhány zacskó csipsz, meg víz. Na, meg kávé, nagyjából ennyi.
- Egy szendvicstálat felhoznál? Sok sajttal, és írd a többihez – szólok a pultosnak, aki mogorván biccent és int a pálcájával. Egy kis cetli felröppen és egy láthatatlan kéz ráírja a rendelésem, majd elreppen a konyhában. Közben egy könyv is fellapozódik a pulton, és a nevem mellé beíródik 10 sarló tartozás… mintha a fogamat húznák, de nem akarom, hogy Anna miattam legyen megrövidítve. Közben elindulunk az emeleti részhez a szobám felé.
- Az lesz az – bökök a hármas számot viselő felé, és előre is libbenek, majd beengedem a lányt. Mivel nem éppen egy nagy fogadó, így nem egy nagy látvány várja Szeplőt sem: egyetlen szoba, egy fürdő és mellékhelyiség, egy konyhasarok, ami nagy részét egy hűtőféleség foglalja el, ami természetesen fel van rúnázva. A szobában egy ágyat és egy kisebb kanapét láthat, na meg asztalt, amit jelenleg elfoglal a tévé. Néhány polc és szekrény, egy kicsi íróasztal, néhol tintafoltokkal, és sok kviddicsplakát, na, meg egy kevés boszorkányos naptár. A mennyezeti ventilátort egy kis állatka forgatja, ahogy szalad körbe-körbe. Ennyi az össz varázslat nagyjából.
- Tudom, nem nagy, de legalább olcsó. Foglalj helyet, mindjárt jön a kaja. vagy szét is nézhetsz, ahogy tetszik. Ágyban, vagy a kanapén aludnál? – kérdezem, és máris elrongyolok a ruhásszekrényhez. Előhúzom a pálcámat és válogatni kezdek. Egy suhintás, egy ruha repül kifelé, és pottyan a földre. Egy fél perc alatt megtalálom a Falmouth Falcons pólót, meg egy egyszínű szürke strandnadrágot, szerintem ezek megfelelőek lesznek aludni és színben is passzolnak. Aztán a következő pálcasuhintással összerendeződnek a kidobált ruhák, és visszareppennek a helyükre, miközben összehajtogatják magukat.
- Remélem ezek jók lesznek – méregetem egy kicsit Szeplőt meg a pólót, és zsebre vágom a pálcámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 11. 14:28 | Link


(szeplő-induló & kinézet)

Eléggé zavarja, hogy nem tudja, mi lehet a várható büntetés. Vagyis hallja a fiú szavait, de egyelőre, az idegességtől nem tudja felfogni. Ismét egy pár kedves szó Erictől. Hihetetlen, hogy ennyire barátságos tud lenni valaki. Volt egy hasonló képzeletbeli barátja kisebb korában. Meglehet, hogy ő Vilmos, az ember méretű, kalapos lajhár valóságos megtestesítője. Ő volt ilyen bűbájosan kedves, már amennyiben lehet használni ezt a jelzőt egy férfira. Márpedig miért ne lehetne? Ha ez a szó jut először eszébe, akkor ez lesz az, amit használni fog. Megmosolyogja a bátorító szavakat, de közben megcsóválja a fejét, hogy mutassa most valami negatív dolgot fog kiejteni dús ajkain.
- Édesapám nem egyszerű eset – mondja elgondolkodóan.
A mosoly szinte teljesen el is tűnik arcáról, s a pultos felé tekint. Egyszerűen nem tudja levenni a szemét a leselkedőről. Igaz, hogy kezdi megszokni a helyzetet, de azért még mindig vannak olyan dolgok, amik zavarják itt. Felemeli tekintetét a fiú barna lélektükreibe, és valamilyen varázslatos dolognak betudva, ismét a megnyugvás érzése járja át a szeplős kis testet. Megelégedve sóhajt egyet, majd a gyomra korgásáról éppen megfeledkezne, amikor Eric rendel egy pár szendvicset. Sajtos? Zöld szemei újra az ismerős, meglepettséget tükrözik, amikor a cetlis varázslatot látja. Nagyot nyel, és el is indul a fiút követve, hiszen Eric mutatja az utat. Azonban Annus megtorpan. A levegőbe emeli mutatóujját, majd szólásra nyitja ajkait.
- Várj, egy pillanat – hadarja. – A pultnál hagytam a könyvem.
Megfordul, majd visszasétál a pulthoz. Felkapja a könyvet, s az ott dolgozóhoz fordul egy bátortalan, ám kedves mosoly kíséretében. Először csak egy nyögés hangja rezegteti meg hangszálait, majd megköszörüli a torkát, és végül megszólal.
- Néhány szendvicsbe csak zöldséget kérek szépen, semmi mást – erőltet magára egy kis magabiztosságot, majd zsebébe nyúl, és egy pár sarlót helyez a pult felületére a „különleges” kérés miatt. Meglepően sok borravaló ez, de még mindig nincsen fogalma arról, hogy mi mennyit ér ebben a világban. Pedig láthatná, hogy a knút a legkisebb és bronz. A sarló a közepes és ezüst. Illetve, a galleon ér a legtöbbet és ez aranyszínén is látszik. Erőltetett pökhendiséggel – nagyon gyerekes húzás – biccent, majd Eric után szalad egy „Bocsi, itt vagyok” kíséretében. Tovább sétálnak, egészen addig, amíg el nem érik az ajtót, és be nem lépnek a kis lakásba. Eléggé kedves kis kuckó. Nem nagy, de egy fiúnak teljesen megfelel. Sőt, még vendéget is tud fogadni; Bíboranna rá a legjobb példa. Kicsit kínosan érzi magát, de egy gyenge mosolyt tud még küldeni az ifjú Wright irányába.
- Köszönöm – mondja halkan, amikor a fiú hellyel kínálja.
Lábait rángatva foglal helyet a kanapén, majd kislányosan nézelődni kezd.
- Én kértem sima zöldséges szendvicset is pluszba, ha nem baj – jegyzi meg kissé aggódva. – Nem akartam udvariatlan lenni. Kedves gesztus tőled, de nem eszem sem húst, sem sajtot – mondja halkan, majd elhúzza az izgatottságtól vöröslő ajkait. A helyzettől kicsit szorongóssá vált, ezért a ruhákat csak egy bátortalan biccentéssel köszöni meg, majd a tévére kerül tekintete.
- Váó, az egy igazi tévé? – kérdezi meglepően izgatottan. – Az meg hogyan lehet? Úgy tudtam, hogy varázstalan tárgyakat nem lehet használni varázslók és boszorkányok lakta településeken – nem biztos, hogy okosat mond, de ő így emlékszik az olvasottakra.
- Használni is tudod? – kérdi, s a ruhákat a mellkasához szorítja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 11. 15:21 | Link

Ráhel

Lehet, hogy a szülői részt azért nem érzi át annyira, mert neki magának soha nem volt semmilyen kötődése egyikhez sem. Már kisgyerekként is azt tapasztalta, hogy a szüleinek mindig van valami más, ami fontosabb. Amiben mániákusan elmerülhetnek, ami leköti a teljes figyelmüket. Az, hogy mellette van egy gyerekük, majdhogynem mellékes tény volt. Aztán pedig, mikor végre komolyabb figyelmet fordítottak rá, az is rosszul alakult. A később mellé kirendelt gyám is inkább felügyelő, mint gondviselő. Nem olyan rendkívüli hát részéről, ha nem tulajdonít a szülői kapcsolatoknak nagy jelentőséget. Teljesen más ez, mintha igénye lenne a kötődésre, vagy szerepet játszana az énképének alakulásában az, honnan eredeztethetőek a gyökerei. Jó gyerekként nem válaszol arra, hogy mi a hiszti és mi a nem, tényleg neki sincs kedve újra veszekedni. Az biztos, hogy ebben nem fognak egyetérteni sem most, se később - de nem is kell, hogy mindenben egyezzen a véleményük. Az jóformán lehetetlen, már csak abból kifolyólag, hogy teljesen más típusú személyiségek ők ketten.
- Az, hogy te ki vagy milyen ember vagy, nem olyan emberek határozzák meg, akik jóformán nincsenek is melletted. - Ezt azért hozzá kell tennie, mert szinte sérti a fülét a kis mondatrész. Mégis mi köze az ember jelleméhez egy olyan különálló individuumnak, amely más tapasztalatokkal, más életkorral rendelkezik, ráadásul ismeretei szerint az anyjáról Ráhel eddig jóformán még csak nem is tudott, az apja pedig olyan ritkán foglalkozott vele, hogy inkább más gyámsága alá került a lány. Ha már valakinek a jellemére egy másik személyiség behatással tud lenni, akkor az leginkább az ő esete. Tíz évre napról napra összezárva lenni egy teljesen különböző entitással, amely folyamatosan reflektál és visszajelez a legtöbb gondolatása és cselekedetére. (Nemcsoda, hogy Dante közel sem tekinthető rendes embernek. Jó embernek még annyira sem.)
Elkezdett hatni. - Igen, észrevettem.
Rövid párbeszéd, de mindketten nyugtázzák Ráhel vallomásánál, hogy ez már valószínűleg a bájital bátorító hatása. Valahol elégedettséget is érez, mint minden alkalommal, amikor egy főzetéről bebizonyosodik, hogy eleget tesz a funkciójának. Nem rontott el semmit, minden rendben ment, a komponensek nem vesztek kárba, még azzal együtt sem, hogy módosított a könyvben szerepeltekhez képest. Ahogy Ráhel előrébb hajol, megcsapja a lány kellemes illata. Nem túl erős, mintha karakteres parfümöt használna, csak a szappan és a női bőr természetes, a férfiakétól sokkal lágyabb és frissebb odőrje, amit még nem fogott meg a benti alkohol és füst szaga. Nem tud rögtön válaszolni, mert puha ajkak nyomódnak a szájára, egyelőre ártatlan könnyedséggel, nem is erőlteti rögtön még, hogy több vagy más legyen. Csak fokozatosan, még biztosan nem terjedt szét teljesen a befolyásolómágia Ráhel szervezetében.
- Én is. - Cinkos éllel szélesedik ki az addig épp csak féloldalas mosolya, ahogy tovább fűzi a mondatot. - Ez megnyugtatóbb kinyilatkoztatás, mint az "elegem van, hagyj békén" volt a tónál.
Tudja ő is, legalábbis sejti, hogy nem emlékszik pontosan Ráhel akkori szavaira, ilyenkor az embernek sokkal jobban megragad az, ahogy a bizonyos gesztusokat vagy félig elvakkantott szavakat interpretálja magában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 11. 19:01 | Link

Dante ♥ ♥ ♥

- De mégis róluk ítélnek meg. De komolyan. Láttad volna Nyestét, mikor az első edzésen voltam. Azt hitte, csak mert apám profi kviddicses, én is kisujjból rázom ki. Csak hát apa tiltott tőle. Mások meg azért néznek furcsán, mert vélákkal lakom, ha most még kiderülne, hogy több közöm van Mácsaiékhoz, mint kéne... Ja tényleg... Mácsai Odett, ez a rendes neve - forgatom meg a szemem, mert a művész nevével még mindig nem vagyok képben, és nem is szeretnék képben lenni. Egyszerűen számomra ez még mindig gyomorforgató.
- Jó, tudom, hogy te máshogy látod, de az emberek többsége pontosan ezt csinálja... és.. oké, nem kéne ezzel foglalkoznom - de akkor se olyan könnyű lemondani arról, amiért évekig gürcöltem.
Nyílik az ajtó, az én szemem meg elkerekedik, mert ez az alak meg már tényleg minden, csak ép bizalomgerjesztő nem. És hát furcsán csend is lesz egy pillanatra, ebből merek arra következtetni, hogy valahol, valamilyen körökben biztos nagy hal lehet. És felteszem magamnak a kérdést szép halkan, mit keresek még mindig itt... ezen a helyen. Ha félreteszem a jó érzést... ijesztő.
- Szerintem egyedül nem fogok idejárni - motyogom, jobb híján a poharamnak, de figyelek arra, hogy Dante is meghallja. Én nem tudom, ő hogy ilyen nyugodt még most is. Félhet egyáltalán valamitől is?
Aztán így ezek elfelejtődnek, mert hozzám ér. Igen, naivan azt hiszem, az érintése az, ami így a helyére billenti a dolgokat, és örülök neki. Semmi kétely nincs bennem, még csak zavar sem, mikor közlöm vele, hogy érzek. A mosolyát látva pedig nekem is mosolyognom kell.
Fészkelődni kezdek, mert egyből nem jó nekem így. Túl távol van, nem úgy, mint a társalgóban, vagy abban a furcsa szobában, és a pír megjelenik az arcomon, mikor eszembe jut egy kósza gondolat... még az ajkam is beharapom.
- Figyelj, ha már úgyis itt lent vagyunk.... nincs kedved nálunk aludni? Izéé... velem? - ebben azért nem vagyok teljesen biztos. Mármint abban igen, hogy szeretném, csak abban nem, hogy az időzítés jó-e. De aztán mintegy magamban vállat vonva, nézek a szemeibe. Mert mikor, ha nem most?
- Zójáék nincsenek otthon, meg szerintem Bella sem... üres a ház - halkan beszélek, azért nem lenne jó, ha ezt olyan is hallaná, akinek aztán kedve támadna betörni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 12. 11:37 | Link

Ráhel

Neki nem számít, mit gondolnak mások, de ezt már máskor kifejtette Ráhelnek, ezért sem ismétli meg ezt. Még mindig az a rosszabb lehetőség inkább, hogy el is hiszi mások véleményét magáról. Pedig aztán a véleménynél szubjektívebb dolog aligha létezik. Neki a máguscsárda nem tűnik olyan vészes helynek, igaz, a fiúk más helyzetben vannak. Amíg egy törékeny lány feszengve megy végig az utcán, nekik ez kisebb hívás mentálisan is.
- Nem is kell.. - Azért szervezte ide a találkozót, mert itt könnyen, olcsón és gyorsan tud kivenni szobát, ha szükség lenne rá. Eleinte így tervezte legalábbis. Viszont amit Ráhel felvet az sokkal jobban hangzik, főleg, ha valóban senki sincs otthon, mint azt mondja. Nincs sok kedve összefutni aggódó hozzátartozókkal, hogy mégis kivel keveredett egy társaságba a navinés, márpedig valljuk meg, Dante nem az iskola eminens rétegéhez tartozik, aki a szülők álma lenne. Kósza pillantást vet a lány ajkaira, arra a pontra, ahol imént beharapta a száját, aztán visszakanyarodik a tekintetéhez. Az első kortyot leszámítva, amit még azután ivott, hogy visszaért az italokkal az asztalhoz, hozzá sem ért a narancslevéhez - és most sem siet azzal, hogy minél gyorsabban lehúzza, nehogy kárba menjen.
- Csak, ha nem gond. Szeretnél menni? - Ha a lány igenlő választ ad a kérdésére, akkor ő az aki előbb felkel a helyéről, és megkerülve az asztalt megvárja, míg Ráhel is indulásra kész. Ez a megoldás némi pénzt is megspórol neki, de tény, hogy bár nem lerobbant szobákkal van felszerelve a felső szint, Ráhel is kellemesebben érzi magát ismerős környezetben. Egyik kezével ráfog a lány derekára, részben, hogy ezzel is a személyes terén belül maradjon, részben pedig azért, hogy könnyebben navigálja el a csárda forgatagában a kijáratig.
- Nem tudom, merre kell menni, szóval innentől rád bízom a navigációt.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 12. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 13. 09:26 | Link



Az édesapák sosem egyszerű esetek. Az enyém sem volt az, már ameddig élt. Mivel korán elment így sok emlékem nem maradt róla, de arra emlékszem, hogy sokat üldögélt a foteljében és pipázott. Mindig imádtam nézni, ahogy a füstkígyó átváltozik alakzatokká, hogy engem szórakoztasson. Akkoriban nem tudtam, de biztos vagyok benne, hogy rásegített egy kicsit, és úgy tett, mintha nem venne észre. A másik emlék az pedig az, hogy nem emlékszem, hogy mosolygott volna, rengeteg teher nyomta a vállát. Amikor később rákérdeztem anyámnál, hogy mit dolgozott az öreg, mindig terelt és ködösített. „Egy vállalat elnökeként, tudod kisfiam, nagyon nehéz”. Ilyesmiket válaszolt, szóval sosem tudtam meg igazán, hogy mivel foglalkozott, mert senki sem árulta el. Nekem meg volt jobb dolgom fiatalkoromban, hogy ne ez után loholjak, hanem inkább sima tinédzser voltam. Na, mindegy is, de megértem őt, talán az ő apja meg nem szereti a kudarcokat. A léyneg, hogy marad és már a szobámnál is vagyunk, plusz jönnek majd a szendvicsek is, aminek az összetételébe beleszól Szeplő visszamenvén. Hát, lelke rajta, ha nyuszit szeret játszani.
- Oké, te tudod. Én szeretem a húst, meg a sajtot is, de ha neked nem ízlik, hát nem gond. Ezen nem veszünk össze – nem mintha máson összeveszhetnénk, de mindenkinek lehet más ízlése. Én furcsállom ugyan, de miért szólnék bele? Tény, hogy nincs sok hús rajta, tehát látszik, hogy ilyesmiket eszik, de láttam én már fordítottját is. Anyával, aki olyan, mint egy törékeny nádszál, hatalmas kajapartikat rendeztünk. Csak nekem utána vezekelnem kellett, miközben ő vígan éldegélt ugyanolyan vékonyan. Még az is lehet, hogy volt valami praktikája erre, vagy bájitala. Vállvonás. Úgy néz ki Anna kényelembe helyezte magát, és végre meglátta a tévét is. Na, most, hogy legyek jófiú is, meg , hogyan vegyem rá arra, hogy kapcsolja be nekem anélkül, hogy hátsó szándékot vélne felfedezni az itt alvásával kapcsolatban.
- Az ám. Ma vettem, le volt árazva. Mivel nincs sok pénzem – ami gondolom, látszik – és még sosem volt ilyenem. Meg talán rá is beszéltek – hümmögök egy sort. Sokszor szoktam bemenni oda, de nagyon ritka, hogy egy tenyérméretűnél nagyobb tárgynál elhozzak valamit, és azt sem gyakran.
- Ezek meg vannak rúnázva, így a mágia nem okoz zavart a működésükben. Nagyon kevesen tudják ezt a rúnázást megcsinálni, de van itt egy bolt, akiknek a tulajai ezzel foglalkoznak. Majd nézz be oda, Kins&Kens a nevük, talán még neked is lesz ott olyan empékhárom lejáró büszke vagyok ám, hogy ilyeneket meg tudok jegyezni. Az a cucc mondjuk nekem nem tetszett, mert a fülbe kell dugni, hát akkor, hogy szellőzne? Vigyázni kell a mugli ketyerékkel, ahogy a tévével is. Ezért nem is nagyon mertem piszkálni eddig. Közben „felruházom” a leányzót is, hogy legyen miben aludnia, remélem, megteszi neki.
- Hááát, gőzöm sincs, hogy kell. Neked van? – pillantok rá nagyon csillogó szemekkel. Hú de jó lenne, ha tudná a használatát. – Nézhetnénk rajta izéket, nem? Filmeket, vagy miket – állok kérdően, mikor is bekopognak. Gyorsan elrongyolok – tehát lépek öt lépést – az ajtóig, majd szélesre tárom.
- A rendelésed, Eric – Héloise az, aki most is csupa mosollyal nyújtja át a tálat, amit kértünk. Nagyon dögös csajszi, úgyhogy kissé bepirulok, és átveszem a vacsoránkat.
- Köszi, drága – vigyorgok vissza, ő pedig int egyet és elmegy. Sóhajtok, majd elviszem Szeplőig a szendvicseinket és a sajtokat.
- Szóval, hogy is működik ez az izé? – pillantok rá, és leteszem a kajatálat a kanapéra. Jobb lenne úgy enni, hogy közben néznénk is valamit, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 13. 16:09 | Link


(szeplő-induló & kinézet)

Túlságosan állatpárti a kis hölgy ahhoz, hogy húst egyen vagy a tőlük elcsent tejet igya. Az állatok mindig előbb vannak az embereknél számára. Sokáig úgy érezte, hogy csak velük tudja megértetni magát. Nem vártak el jó érdemjegyeket, nem nagyon volt hangulatingadozásuk, nem ítélkeztek. Mostanra már kinőtte a túlzott állatszeretetét, és kezdi jól érezni magát az emberek között is. Legalábbis néhány ember között. Hogyha jobban belegondol, rá kell jönnie, hogy bizony sokat köszönhet az iskolának. A gondolat végigszalad vörös kis fejében, Ericre pillant és elmosolyodik. Úgy érzi, hogy barátokat szerzett. Igaz, ellenségeket is, de így szép az élet. Nincsen olyan ember, akit mindenki szeret, és nincsen olyan ember sem, aki mindenkit szeret. Ezt a helyzetet kifejezetten kezdi élvezni a Petheő-Gönczy leány. Érdekes, hogy egy ilyen hétköznapi tárgy, mint a televízió ennyire elvarázsolta őt. Régen nem volt semmilyen nemű kapcsolata ezzel, a számára teljesen normális világgal. Édesanyjával leveleznek, de azt is meg kell szokni még. Nem a számítógép elől pötyög neki valamit, nem mobiltelefonon. Bíboranna pont egy olyan mugli társadalomban nevelkedett, ahol ezek az eszközök szinte létfontosságúnak számítanak. Ezért is volt egy kis hiszti, amikor kiderült nem szabad a tanodában telefont használni. Ki gondolta volna? Az igazat megvallva, mobiltelefonnal szaladgáló szakálas öreg varázslókat sem nagyon tudna elképzelni. Vicces lenne. Na, de térjünk is vissza az asztalon csücsülő tévére. Közben annyira figyeli a varázstalan tárgyat, hogy szinte figyelmen kívül hagy néhány kérdést, de egy idő után kapcsol, és csupán egy pillanatra tekint fel a fiúra, amikor válaszol neki.
- Jó lesz a kanapé – néz vissza a tévére. – Köszönöm szépen.
Mintha az őzikéből hirtelen vadászó rókává változott volna a lány, aki áldozatát szeretné becserkészni, úgy emelkedik fel lassan a kanapéról. Ahogyan felkel, a kapott ruhákat maga mögött hagyja mai ágyikóján. Kutyamód oldalra fordítja a fejét, majd odalép a televízióhoz. Nagyon jó, szinte hihetetlen érzés, hogy egy ilyen tárgyat lát az elmúlt keserves hónapok után. Nem mindig keserves, de esténként azért megnézett volna egy-egy természetfilmet.
- Kins&Kens? – kérdez vissza. – Ez lesz az én helyem. Micsoda pompás ötlet. Muglik a tulajdonosok vagy ez nekik egy ilyen hobbi? – beszél, kérdez, de nem tekint most a fiúra, mert éppen teljesen bele van merülve az ámulatba. Mintha ő is most látna ilyen készüléket először a 16 éve alatt. Az „empékhárom lejáróra” felnevet, de csak a sajátos, bájos módján, és biccent egyet Ericnek.
- Tényleg jól jönne néha egy olyan – nem gúnyolódik, dehogy.
Csak éreztetni szeretné a fiúval, hogy nem beszélt zöldeket. Sokat számít az ilyen, saját tapasztalatból tudja Bíboranna is. Elvégre nem egy világból való a két fiatal ebben a szobában, és jó, hogyha egy kicsit bátorítják és erősítik egymást. Erről szól egy egészséges kapcsolat. S az, hogy Annus kihasználásnak vegye azt, hogy felhívták ide… not goin’ to happen, hiszen nem is gondolna ilyesmire. Egy véletlen egybeesés; a kellemeset a hasznossal alapon.
- Nem kaptál hozzá távirányítót? – teszi fel a kérdést, miközben Erichez fordul. Akkor kapják meg éppen a rendelt szendvicseket, és a vörös Navinésnek is hasonló gondolata támad, mint a Wright fiúnak. Azonban ő ezt hangosan ki is mondja.
- Várjunk a vacsival – kezd bele. – Milyen jó lenne tévézve enni.
Sóhajt egy hatalmasat, és a fincsi szendvicsekre, majd az idősebb fiúra tekint.
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Bíboranna , 2017. július 13. 16:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. július 14. 09:50 | Link


Kilépve a házból rá is gyújtok, nem, nem itt lakom, és még mindig nem a húgom után kutakodom. Volt valami baj, és a rengeteg szabadidőmben úgyis ráértem leugrani, hogy felmérjem a terepet, most pedig, mint aki jól végezte dolgát, meg fogok inni egy hideg sört. Mert megérdemlem, és mert ilyen melegekben ez egy tökéletes időtöltés. Még befejezem a nikotinadagom, mielőtt belépnék a csárdába, a csikket eldobom egy kukába, majd szépen besétálok a pulthoz. Kikérem a vajsöröm, időközben valami asztal után is kutatok, mert nem fogom itt elsietni a dolgokat, csak szépen, nyugisan vagyok hajlandó elfogyasztani. Ahogy megkapom, pont úgy, ahogy szeretem, hidegen és frissen, el is indulok a vörös felé, majd lepakolva vele szemben helyet is foglalok.
- Na mizu? - belekortyolok a vajsörbe, kérdőn emelem meg szemöldököm. Még Alexa mesélt róla, hogy vannak normális pasik is ebben az iskolában, akik nem feltétlen akarják gerincre vágni, és apukák sem akarnak lenni ideje-korán. Vagyis valami ilyesmit hordott össze, arra nem pontosan emlékszem már, hogy pontosan róla lett volna szó.
- Szabad neked ilyet inni egyáltalán? Nem vagy kiskorú, vagy valami? - fogalmam sincs, hogy vannak a magyar törvények, Kanadában mondjuk ihat ilyet, meg Németországban is, de ezek mindig mindent másképp csinálnak. És persze az sem elhanyagolható, hogy imádom szívatni, ahogy mindenkivel imádok köcsög lenni, ha kisebb, vagy nagyobb, vagy idegen, vagy épp az apám, szóval úgy összességében nem szoktam válogatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 14. 13:17 | Link



Örülök, hogy túljutottunk a lenti kocsma atmoszféráján és máris köszönthetem kedvenc szeplősömet az „otthonomban”. Mindent tőlem telhetőt megteszek azért, hogy fesztelenebb legyen, mint egy leajzott íj. Ruhát is kap, ételt is, na, meg egy tévét, amit neki kell majd szóra bírnia. Nem vagyok egy elveszett gyerek, de mivel a mugliismeret sosem volt a kedvenc tárgyaim között, így nagyjából, amit eddig tudtam a legfontosabbakon kívül, már nem is emlékeszem rá. Ez van, kimennek az ilyen feleslege információk a kobakból, ha nem használja őket az ember fia.
Tehát a kanapéba megegyeztünk, amit személy szerint annyira nem bánok, mert nem túl kényelmes. Nem, mintha az ágy egy luxuspihenőhely lenne, de jobb, mint a másik. Na, jó, mégiscsak ő a vendég.
- Az ágy kényelmesebb sokkal, de, ha ragaszkodsz a kanapéhoz, nem foglak visszatartani – ajánlom fel a magam módján még egyszer a választási lehetőséget. Majdnem elnevetem magam, amikor meglátom, hogy mennyire beindul a tévére, mert nagyjából én is ilyen fejet vághattam, amikor megláttam és megvettem Kins-éknél. Nem csoda, hiszen ez egy ilyen síkkéternyős tévé, ami elég menő állítólag. Adtak még hozzá valami energiaforrást is, amire azt mondták, hogy nemigen fog lemerülni, meg egy téglatestet sok kis műanyag kockával a felszínén, amiket ha benyomsz, majd elengedsz, visszamennek a helyükre. Egy órát elvoltam ezzel egyébként, nyomogattam őket, de mindig visszamentek, varázslatos! A másik oldala meg tök üres, szóval lehet, hogy csak fél árut kaptam, vagy van valami trükkje, hogy előhozza a többi cuccot belőle.
- Nektek egy aranybánya szerintem – természetesen a mugli vérre gondoltam, de egyáltalán nem negatív értelemben. – Az egyikük a pletykák szerint egy vámpír, a másikuk meg egy bolond-zseni határon táncoló figura. Mindketten egyébként kedvesek, és még senki sem tűnt el. Szóval a vámpírság szerintem csak ilyen közönségcsalogató trükk lehet. Mondjuk működik, mert először én is azért mentem be, hogy hátha meglátok valamit rajta – vonok vállat, de ma már tudom, hogy ez nem így van Ha vámpír is egyikük, nagyon jól rejtőzködik és vigyáz mindenre, ami vele kapcsolatos. De nem hiszem, hogy ez igaz lenne.
- Egyébként nem hobbi, nagyon nehéz tárgyakat rúnázni, mert mindhez egyedi kell. Szóval, ha valami új cucc kerül hozzájuk, előbb kísérletezgetniük kell, persze ők már rutinosak ebben – fejezem be, mikor megjön az étel. Gyorsan átveszem és visszamegyek Szeplőhöz, akinek egy rugóra jár az agya velem, helyes!
- Pont erre gondoltam én is, és… - már el is indulok a távirányítóért – ha már kiderül a neve – és az energiaforrásért. Az energiaforrás egy henger alakú cucc, amin egy be és kikapcsoló gomb van, meg két lyuk. Gondolom azzal is kell csinálni valamit, de ezt Szeplő majd vágja, tutira!
- Hát tessék, tiéd a pálya Szeplő – vigyorgok rá, majd lecsüccsenek a kanapéra, onnan nézem a műveletet. Elképzelésem sincs, hogy mi lesz, de nagyon izgulok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 14. 14:37 | Link



- Tökéletes lesz a kanapé – ismétli meg önmagát. – Tényleg.
Erősíti meg mosolyogva, ahogyan lop egy pillantást Erictől. Nem akar udvariatlan lenni, márpedig úgy néz ki, mintha egy szó sem érdekelné, ami elhagyja a fiú ajkait. Dehogynem. Figyel is minden egyes szóra, csak kicsit megkésve válaszol, és most kerüli a szemkontaktust, elvégre annyira megörült ennek a teljesen hétköznapi tárgynak, mint az a bizonyos majom a farkának. Izgatottan harap ajkaiba, majd egy ismerős filmjelenetet láthatunk. Ha van a közönségben olyan, aki látta azt az űrben játszódó filmet, akkor biztosan látja lelki szemei előtt a hasonlóságot. Ahogyan a hercegnő nyúl a droid irányába, hogy elküldje annak a bizonyos mesternek az üzenetet. Megvan? Good. Ilyen módon közelíti meg az elektromos tárgyat a vörös leányzó is. Eric hangjára ismét felkapja vörhenyes kobakját, és egy bájos mosoly bújik elő ajkai erdejéből.
- Elkísérsz majd oda? – kérdezi érdeklődve, miközben felegyenesedik, és folytatja a mondanivalóját. – Mármint, nem szeretnék még egyszer eltévedni, és jobb, hogyha van velem egy olyan, aki ismeri a terepet – ez már inkább magyarázkodásnak tűnik, hiszen nem szeretne a fiú nyakán lógni mindig. Biztosan van jobb dolga is, mint egy, az iskolát késve kezdő, elsőéves lányt kísérgetni. De ha mégsem, akkor Bíboranna csak boldogan fogadja a társaságát. Ezért is van az, hogy zavartan a füle mögé helyez egy vörös tincset, miközben inkább visszafordul a televízió irányába. Nem gondol bele, hogy félreérthető lehet a helyzet, hiszen nem szakterülete a fiú és a lány közötti kapcsolatok tanulmányozása. Olyan ártatlanul és tapasztalatlanul áll minden nemű kapcsolathoz, hogy néha egy 6 éves kislány is többet álmodozik a szőke hercegről, mint Annus. Aztán Eric hozza is a hozzávalókat; egy távirányító és egy energiaforrás. Csúcs, ez nagyon izgalmas. Felnéz a tőle közel 20 centivel magasabb fiúra, átveszi a tárgyakat, és biccent neki köszönésképpen.
- Nos, akkor lássunk hozzá – mondja, és bizony hallatszik a hangján, hogy mennyire izgatott. – Sokszor csináltam már ilyet. Apu mindig átadta nekem a terepet, ha Medárd – itt újra a fiúra emeli a tekintetét a magyarázat erejéig. – A bátyám nem volt otthon – kezdi vizsgálni a távirányítót, majd a henger alakú másik tárgyat. Hümmögve nézi át minden funkcióját, miközben észre sem veszi, de halkan elkezd dudorászni, ahogyan édesapja is mindig csinálta. Akármilyen szerelésről legyen szó, a matróz dalok fütyülése vagy dúdolása nem maradhat el. Ha mégis elmarad, akkor tessék megmérni a lázát vagy hívni egy orvost, netán a papot az utolsó kenetért, olyan szinten lett már kötelező ez a cselekvés. Térjünk vissza a televízió bekapcsolásához. Eléggé egyszerűen kellene mennie, hogyha mugli környezetben lennének, azonban ez nem így van, szóval lehet, hogy egy kicsit nehezebb lesz a dolog.
- Itt van ez a piros gomb a bal sarokban – lép közelebb, a fiú elé, neki hátat fordítva, hiszen így egyszerűbb neki mutogatni a műveletsor közben. – Ha ezt benyomod, akkor kellene működnie a tévének. Vagyis – rájön közben, hogy tévedett, hiszen még nem is csatlakoztatta az energiaforráshoz. – Először kell egy kis ennivaló neki – mondja nagyon komolyan bólogatva, majd odalép a tévéhez, megkeresi a hozzá csatlakoztatott kábelt, s a tápegységbe dugja. Hallani egy minimális elektromosságot, ahogyan végre összeforrt a két egység. Nagyon halk ez, de aki már találkozott televízióval, tudja, hogy mi ez a hang, be tudja azonosítani. Elgondolkodva harap ismét ajkaiba, majd megnyomja a piros gombot. Et voilà! A televízió bekapcsol, azonban csupán zsizsegést, azt a bizonyos „hangya focit” lehet rajta megtekinteni.
- A csudába – suttogja, majd visszalép a készülék mellé, amit vizsgálgatni kezd. Nem telik bele sok időbe, talál egy behajtott kis antennát, amit kiszabadít fogságából. Kikapcsolja a tévét, majd újra be, és máris van adás. Éppen valamilyen nemű híradás megy, de már a vége felé tart, mert megtudtuk, hogy a nyíregyházi állatkertben ismét kisoroszlánok születtek.
- Mit szólsz? – fordul Erichez csillogó szemekkel, büszkén mosolyogva.
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Bíboranna , 2017. július 14. 14:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 14. 17:10 | Link



Nincs más hátra, mint előre, a hol alvás téma lerendezve. Nem tudom, hogy miért erősködik, de hát nem kötözhetem az ágyhoz, hogy jól aludjon. Kapok egy kedves fürkésző mosolyt+arcot, én pedig ugyanezt adományozom neki vissza. Mire jó a bizalom, nemde bár? Sokáig ugyan nem tart az egész, mert azonnal rárepül a tévére, aminek én nagyon örülök, tulajdonképpen már alig várom, hogy legyen valami vele, azon kívül, hogy szép alakja van és fekete színe.
- Okézsoké, majd lebaglyozzuk és összehozzuk – persze, elkísérem, hát hogyne. Még a végén megint eltévedne szegény megint, azt meg ki akarja? Ugyan bármennyiszer meglátogathatna, csak nem mindig vagyok itt bizonyos okok miatt, mint például tanulás, vagy bulizás miatt. Azok pedig fontosak, igaz? Igaz! A lényeg, hogy bírom a vöröskét, szóval evidens, hogy segítek neki mindenfélét beszerezni, na meg tartozok neki egy tévénézéssel. Neki is ugrik a dolognak, én pedig nagyon izgatottan, dobolva a lábammal figyelem, amiket csinál. Itt megnyom egy gombot, ott összedug valamit és már kész is szerinte. Hát ez eddig tényleg nem volt valami nehéz, ha tudja az ember, hogy mit kell csinálnia. A tévét megmutatja, hogy hol kell bekapcsolni és már indul is. Mindeközben pedig Szeplő dudorászik, hát eszem megfele, olyan aranyos. Látszik, hogy nem tud róla, mert olyan természetességgel csinálja, hogy nem tűnik fel neki, de a világért sem szakítanám meg a jókedvét. Az is lehet, hogy ő így tud koncentrálni.
- Szóval ott be kell nyomni – vigyorgok, mint egy idióta, de nagyon figyelek, tényleg! A lényeg viszont, hogy bejön a kép – azért tanultam valamit, nem semmi, mi?! -, de hát… mi a fene ez? Nagyon nem erre számítottam, hogy fekete, vagy fehér kis gombocskák zizegnek. Emiatt nem vennék tévét az biztos. Azonban amikor Szeplőre pillantok, látom, hogy neki sem tetszik, amit lát, szóval most még ez nem a vége, valamit még csinálni kell vele. Talán valami varázsszó, vagy ilyesmi kell az elindításához.
- Valami gond van? – próbálok agyalni, mert segíteni nem igazán tudok, de végül rájön a titok nyitjára, valamit kinyit, ilyen szúróeszköz lehet, de aztán kisebb napernyőszerűség lesz belőle, mire végez vele. Csak a napernyő a feje tetején áll, na mindegy, ő tudja, ő a szaki. Végül ki és bekapcsolja a tévét és működik.
- Azta, de király, Merlin szakállára! – komolyan tátva marad a szám és csak bámulom a kis oroszlánt aki született. Tök jó ez az egész. Felpattanok és meg akarom fogni, de a tévébe ütközik a kezem.
- Ja, ez most nem igazi? – kérdezem összezavarodva, majd visszasétálok és magamhoz veszem a tálat.
- Nagyon ügyes vagy! És köszi, köszi, köszi! Csüccs ide és együnk – vigyorgok, már nagyon várom, hogy mi következik. Időjárás jelentés. Nem semmi, miket tudnak ezek a muglik! Mutatnak képeket Európáról, meg Magyarországról is, és megmondják, hogy mi várható nagyjából. Ez igazi csoda, wow! Még kajálni is elfelejtek, csak bámulom a masinériát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 15. 13:09 | Link


(szeplő-induló & kinézet)

Egy pár másodpercig gondolkodnia kell azon, hogy mit is jelent a „lebaglyozzunk”, de végül felfogja a varázsló szlenget, és egyetértően bólint egyet Eric irányába. Jó, hogy végre mer kezdeményezni. Mármint, jó dolog, hogy elmer hívni valakit magával, hiszen eddig nem ez volt a jellemző a leányzóra. Inkább kerülte ezeket a helyzeteket, és most tessék. Itt van egy barát lakásán, a televízióját kell beüzemelni, vacsoráznak egyet, közben pedig nézik a jobbnál jobb mugli műsorokat. Érdekes érzés, hogy hónapok után először találkozik technikával. Hétköznapi, mégis olyan jelentőséggel bír most ez után az idő után, hogy azt szavakkal egyszerűen ki sem lehet fejezni. Így térjünk is vissza a beüzemeléshez. Gomb bemutatása megtörténik, és egy kis malőr ellenére, működni is kezd a masina. Igen, Anna most nagyon büszke magára, elvégre egyes egyedül vitte véghez az egészet. Zöld szemei Ericre kúsznak, aki gyermeki ártatlansággal figyeli a képernyőt, s úgy néz ki, hogy meg szeretné fogni a kisoroszlánt, mire Bíboranna elmosolyodik, egy kis huncut kacagás is elhagyja ajkait, majd odalép a fiú mellé. Ő is végigsimítja a képernyőt, majd ismét ráemeli tekintetét.
- Ez egy kicsit bonyolultabb ennél – kezd bele, miközben elindulnak a kanapé irányába. – Igazi történéseket mutat, de ezeket egy műhold sugározza – rájön, hogy nem teljesen érthető, amit mesél. – Az antenna, az a kis pálcaszerű, amit kihúztam belőle, az veszi fel a jelet, amit a műhold, ami egy mesterséges égitestnek nevezhető űrben keringő tárgy, sugároz vissza. Kicsit bonyolult ezt elmagyarázni – vakarja meg a nyakát zavarában. Ezért nem lesz belőle soha tanár néni. Nem tudja, hogy kell magyarázni, tanítani. Nem neki szánták ezt a pályát, habár édesanyja mindig is tanári pályára szánta volna a vörös leányzót.
- Az a lényeg, hogy a híradó az többnyire igazi, csak nem tudod megérinteni – vonja meg a vállát, mutatva, hogy ennél többet nem tud magyarázni, hiszen ő ebbe született, ő maga sem tudja rendesen elmondani, hogy hogyan is működik a televízió. De legalább megpróbálta. Minimális tudást így is át tudott adni a Wright fiúnak. Leülnek a kanapéra, majd elkezdik majszolni a szendvicseket. Ú, rukkola! Aztán a kezébe veszi újra a távirányítót, és félig teli szájjal kezd tovább magyarázni.
- Özkt ö gmb – mondja érthetetlenül, majd elvörösödik, hogy étellel a szájában kezdett el magyarázni, lenyeli a falatot, s folytatja. – Bocsánat – vörösödik tovább. – Ezeket a gombokat kell nyomnod, hogyha esetleg csatornát szeretnél váltani. Vagyis mást szeretnél nézni – nyom is egyet a felfelé mutató nyílra, így egy másik csatornára vált, ahol éppen egy operarészletet mutatnak.
- Hú, de régen láttam már a Varázsfuvolát – mosolyog boldogan és dúdolja. – Ez a kedvenc operám – nem néz a fiúra, csak nézi a gyönyörű hangú énekesnőt. Hogyha a fiút érdeklik a mugli dolgok, akkor Anna nagyon szívesen megmutat mindent, amit csak tud. - A varázsvilágban is van zene, igaz? – reméljük, hogy igen.
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Bíboranna , 2017. július 15. 13:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed