36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. november 20. 12:05 | Link

Ella
Az Edictumos „rendrakás” előtti estén

- Én is, és remélem, még soká esek le, hahaha – vihogok én is, amit szerencsére kizárólag Ella lát, bár őszintén ma nem érdekelne. A holnap már más kérdés, de az meg nem jut eszembe, de mindegy is. Zenét kell indítanom, hogy ne unjuk szét magunkat, vagy ne kezdjünk el filozofikusan hányni egymás okfejtéseitől. Az enyémtől, most biztos eléggé lehetne, így megkímélném a szimpatikus csajszit ettől az áldozattól.
Miközben keresem a gombot, ami az asztalba van beépítve, véletlenül végigtapizom a lábát. Hát ez van, de most nem vagyok túl jó egyensúlyban magammal.
- Bocsesz, de olyan jó lábad van, hogy azt hittem, abban is van egy – röhögök vele, majd végül megtalálom, amit kerestem és bekapcsolom a zenét. Sajnos nem valami pörgős, amibe bele is szédülhetnénk, hanem valami lassú nyál, ami nem hiányzik a lelki sérülésemnek. lehet, hogy meg kéne látogatnom a véla nőcit, hogy szívja ki a fejemből a szerelem nevű hülyeséget.
Ella invitálását nem tudom visszautasítani, és finnyázó fejemből, mosolygós válik. Hát igen, most nem vagyok beszámítható, akár félni is lehetne tőlem. Leteszem gyorsan a poharat, éppen a szélére az asztalnak, mert Ella erősen húz.
- Megyek már – vigyorgok, majd elkapom a derekát, és az egyik kezét és táncolni kezdek. Mivel unom a normális táncbeállást, rövid időn belül felteszem a kezét a vállamra, én pedig elkapom a derekát mindkét kezemmel és magamhoz húzom. Aztán pörgetem, bedöntöm, mikor éppen mi jut eszembe. Van, hogy felkapom és úgy forgunk, közben változik a zene is, kicsit gyorsul, mindenféle ökörséget bevetek, ami eszembe jut.
Vészesen közel kerülve az arcához simítok végig a hátán egy lassabb dal közben, és vigyorgok. Tényleg így fog maradni a szám, ha így haladunk. Ráadásul az ital igazán megteszi a hatását, semmi másra nem tudok gondolni, csak Ellára, megszűnt a külvilág, csak a zene és Ella létezik.
- Remélem nem bántad meg, hogy nem tudok táncolni – vigyorgok, majd a vállára teszem a fejem. Úgy próbálok mozogni, hogy minél kisebb legyen a távolság közöttünk, ha egyáltalán van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. november 20. 18:30 | Link

Zsigmond
Ruha | Hétközben koraeste

Egyre hidegebb az idő, a tél közeledtével. A szőke lány szekrényéből is előkerültek a kabátok, vastag pulóverek és csizmák. Ezek a lábbeliek a kedvencei, sajnálja is, hogy nyáron nem tudja őket hordani. Nem fázós típus, de beteg sem szeret lenni, ezért most már melegen kell öltöznie neki is. Örülne, ha ő is olyan ruhákban járhatna ilyenkor is, mint Karina. Annak a lánynak nem kell foglalkoznia az időjárással.
Most indul hazafelé a suliból, eddig a levitás barátnőjével társalgott, de nem tudta rávenni a lánykát, hogy jöjjön le vele, esetleg aludjon náluk. Lina nem szeretne még a faluba költözni, pedig jól ellenének hárman. Így estefelé nem főleg nem szereti elővenni a tankönyveit és a pergameneket, ezért szép kényelmesen halad az utcákon. Bár a tanárok mondogatják, hogy a végzős év végén nem kéne ellustulni, és nem magolni kéne a dolgokat, de erre nincs türelme a lánykánknak. Még az sem biztos, hogy idén vizsgázni fog. Halaszt egy évet, majd jövőre bemegy a VAV-ra. Akkor talán Elenával egy tablón szerepelhet majd, ha a lány vizsgázik. Szóval a faluba kódorog, mikor a csárda mellett menne... el. Hideg van itt kint, szomjas is és régen járt már itt. Nem beszélt meg itt találkozót, de majd lesz valami. Szóval összehúzza magán a kabátot, és belép a helyre. Jól ismert érzés lengi körül, főleg, hogy vannak pillantások, amik rá szegeződnek. Ilyenkor nem szokott diák itt járkálni, mert csak hétvégéken jöhetnének le, és nem ez a kedvenc hely közöttük. De Gwen többször is járt már itt, általában Kiliánnal. Nem foglalkozva azokkal, akik felé néznek, elindul a bárpulthoz. Közben megszabadul a kabátjától, mert itt bent jó meleg van, és még rámelegedne. Talál egy szabad széket, amire helyet foglalhat, majd a csaposhoz fordul.
- Egy vajsör lesz - első körben megfelel ez neki, aztán majd jöhet más is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. november 20. 20:57 | Link


Ella együtt nevetgélt a rellonossal a hülye kis poénjain, a fárasztó humor sem tudta őt leszedálni, a lábait ért kifogás-bók pedig külön tetszett neki. Szép mentés is lehetett volna, ha épp egy pillanatra is komolyan lehetett volna venni, de persze koránt sem volt így. Ella egy idő után már nem is az ital hatásától nevetett annyira, hanem sokkal inkább a srác viselkedése szórakoztatta annyira. Valahogy ráadásul olyannak is tűnt, aki egyébként véletlenül sem viselkedne így. Bár Noel is meg tudta lepni, nem is akárhogy, pedig aztán neki is olyan gazdagficsúr külleme van, aztán mégis milyen jó arc!
És a következő percben már táncoltak is. Ellának épp csak kicsit kellett unszolnia az első pillanatban még fintorgó srácot, a következőben már a derekát fogta a lánynak, és a navinés kezei felkerültek Zétény vállára. A srác aztán magához húzta, egész közel, és Ella éppencsak meghökkent, de ellenkezni nem ellenkezett. Szokatlan volt neki a lassú tánc, de ahogy a színek elmosódtak, összefolytak előtte, elméje pedig kissé eltompult, átadta magát az érzésnek, és arcán végig széles vigyorral tartotta a lépést a másikkal.
De nem feledkeztek bele ilyen ömlengős lépegetésbe, a rellonos folyamatosan fenntartotta érdeklődését, újra és újra, a zenéhez gyakran nem is igazán illő táncmozdulatra invitálta, vagy sokkal inkább rántotta a lányt, aki nevetve követte, dőlt, hajolt, forgott a sarkán, és mikor visszarántotta magához a másik, belé kapaszkodott, és a vállára hajtotta fejét.
A szemét is becsukta már inkább, mert Zétény hajszíne is úgy váltakozott, mintha a világ egy készülőben lévő bájital lett volna, és az főzőmesternek lövése sem volna róla, mit is művel. Ella azért ismerte ezt fel a dologban, mert neki sem volt soha halvány lila dunsztja arról, hogy mi történik az üstjében. A szemét pedig azért csukta be, hogy ne lássa szőkének a másikat.
De aztán Zétény hangja törte meg kusza gondolatainak színes folyamát, és Ella megrázta kicsit fejét, és a srác füléhez hajolt.
- Nem bánom én, nekem bejön - suttogta a fülébe, és váratlan ötlettől vezérelve finoman ajkai közé vette a cimpáját, és kicsit ráharapott. Lehet, hogy rásegített a dologra, hogy valami nagyon színes, finomságnak tűnt abban a pillanatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. november 22. 13:59 | Link

Ella
Az Edictumos „rendrakás” előtti estén

Nem gondoltam, hogy egy számomra tök ismeretlennel bárhogyan is jól érezhetem magam. Mindig bennem van a félsz, hogy csak azért kedves valaki velem, mert van pénzem. Igaz, most egy szavam sem lehet, mert ezt hagytam meg a kocsmárosnak, hogy az jöjjön, aki szeret ingyen inni, meg néhány fura kiegészítője van. Lehet, hogy azért, mert a kétszínű haj, azért nem annyira közkedvelt, vagy trendi, legalábbis ebben a kombinációban. Ez arra utal, hogy igazán nem vágytam senkire, de Ella érkezése tökéletesen megcáfolta ezt. Normális, vigyori, nekem most ilyen kellett, akiről nem az jut eszembe, hogy mennyi bajom van. Oké, mondjuk Rohr-t kirugdostam volna, de az egy másik eset. A kezdeti tapogatózások után, gyorsan megvolt az összhang közöttünk és már a táncparkettet tapostuk, szerencsére ezt egyikünk lába sem bánta még, jelenleg egyébként az sem érdekelt volna. Ez az ital és az egész környezet jót tett, sikeresen kiüldözte belőlem a negatív gondolatokat és nem igazán engedte a felszínre őket. Csak az önfeledt és szabályok nélküli világ egy ismeretlennel, akinek az számít jelenleg, ami nekem: semmi. Csak jól érezzük magunkat, ez a cél, bárki okoskodása nélkül.
Tényleg mindenhogyan táncolunk, nagyrészt én vezetek, és stílusra, ütemre való tekintet nélkül forgatom, pörgetem. Néha azért sikerül eltalálni ezt, azt, de nem számít. Most már jó szorosan egymáshoz simulunk, egy kicsit pihenni kell, a következő menet előtt. A fülcimpámat megkaristolja a nyelvével, nekem meg végigfut a borzongás a testem, tarkótól bokáig. Még fel is szisszenek, bár nem a fájdalomtól, kellemes érzés, próbálom elkapni a fülem, reflexszerűen.
- Ez… - elfordítom a fejem, és visszaadom neki, de én a nyakát célzom meg, és végighúzom a fogam a lüktető erét fedő bőrén. – Most visszakaptad – kuncogok, majd folytatom a táncot, mintha mi sem történt volna. Tehát elveszem a fejem a válláról és a szemibe nézek. Azok most eléggé lilák, a haja pedig élénk narancs és kék színben csillog. A derekáról kissé lentebb csúszik a kezem és úgy forgatom jobbra-balra, miközben néha meg is szorítom a kerekded dombokat.
Hirtelen megcsókolom, valahogy úgy érzem, hogy ez a helyes, és megérdemli a világ, de főleg én, meg Ella. Aztán el is húzom az ajkamat és tovább táncolok vele.
- Hát nem is, tudom. Fura volt… Ismétlés? – félvigyorral az ajkamon teszem fel a kérdést, közben már eléggé jojózik a szemem a sok színtől. Mintha a színtelítettség gombot tövig nyomnánk, az pedig kiakadna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. november 22. 15:25 | Link


Valahol mélyen, eltemetve tudatában józanabbik fele tiltakozott, óva intette attól, amit ismét tenni készült, de hiábavaló volt. Jól akarta érezni magát, még akkor is, ha tudta, ez csak átmeneti, csak az itt és mostra érvényes, mert amint véget ér ez az este, bárhogy is végződjön, csak még nyomorultabbul fogja érezni magát.
Ott zúgott a fejében a színes forgatag mögött valahol, hogy mennyire nem helyes, amit tesz. Hogy csak tovább süllyed valamibe, amiből egyre nehezebb és nehezebb lesz kikerülni. Hogy minden önbecslését felemészti az, hogy milyenné vált. Volt rá szó is, de nem ismerte el magának. Mert nem akarta, mert ha megteszi, ha újra szembesül vele, hogy mit művel, ahelyett, hogy belefeledkezve élvezné, akkor csak megint a sötét éjszakában rohanva találja magát, és talán nem lesz újra ott Keith, hogy megnyugvást kínáljon. Bele sem gondolt, el sem képzelte, mi lett volna, ha aznap nem ütközik bele az eridonosba.
Nem volt hajlandó belegondolni semmibe sem, csak sodródni akart. Ahogy most is. Hagyta magát táncba rántani, hagyta, hogy a szinte idegen srác kihasználja, mert ő maga is ki akarta őt használni. Erről szólt ez, semmi többről. Mert ez sokkal jobb forgatókönyvnek tűnt, mint a szobájában kuksolva engedni, hogy mindaz, ami benne zajlott mostanában, hatalmába kerítse. Még nem sejtette, milyen mély a nyúl ürege.
Nevetett, mikor Zétény viszonozta a kóstolót, nyakán hideg borzongás szaladt végig, de különös melegséggel járt. Ajkába harapott, ahogy a srác kezei ezúttal félreérthetetlen szándékkal és egész biztos nem véletlenül lejjebb siklottak derekáról. A csók pedig végképp nem tűnt véletlennek, de Ella már számított is rá. Fejét oldalra billentve, kezeit összekulcsolva a másik nyaka mögött viszonozta azt.
A rellonos aztán, mintha mi sem történt volna, forgatta tovább őt, kérdését hallva pedig a lány kuncogott egy sort.
- Hátha a második nem lesz fura? - kérdezte, majd választ nem is várva kapott a másik ajkai után, hevesen, követelőzően.
Csak a pillanat számított.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. november 26. 22:48 | Link

Gwen


Megfeledkezve az előtte fekvő tippmix szelvényről, s az amellett nyitva várakozó újságról, a márványpultra felkönyökölve bámulja az egyik közeli asztalnál ülő nőt, vörös ajkai között egy félig leégett cigarettával. Nem a nőt bámulja - azon már jó húsz perce túl van, sokkal inkább a szájában füstölgő szálat, ami után már kerek tíz órája epekedik. Még négy óra és vége a mai napi munkaidőnek. Négy óra és ő is rágyújthat. Négy óra és...
- He? - unokaöccse gyakori szóhasználatával élve fordul a hozzáérkező szőkéhez, és haragosan összehúzott szemöldökei alatt pillant rá. Arcán a sértettség és értetlenség vegyes keveréke telepszik meg, avagy fejében a mégis hogy a viharba vetted te a bátorságot és kértél tőlem italt? kérdés száguld végig. De nem bukik ki belőle. Nincs hozzá ereje. Dohány nélkül nincs. - Beöeh meh.
Fáradt-lustán löki el magát a pulttól, és akár egy lomha lajhár sétál át az erősebb italkínálathoz. Végignéz az üvegeken, aztán érdektelenül visszapillant a márványon túl ülő lányhoz.
- Mit mondtál, hány éves is vagy? - kérdezi nagy sóhajjal, de mielőtt vendége bármit is felelhetne, továbbfűzi szavait. - Nem is erőset kértél, mi? Vajsör kell? Mer' nálam csak azt kaphatsz.
Lassan, egy pillanatra sem erőltetve meg magát sétál vissza a sörcsaphoz, és egy öblös korsóért nyúlva felpillant az idegenre.
- Cuki a gyűrűd, kislány - morogja őszes szálú, fekete bajsza alatt, majd kitölti neki a kért italt. Bár komótosan dolgozik, munkája tökéletes, mozdulatain látszik a rutinosság. Az évek csak nem múltak el nyomtalanul. A túlfolyt habot letörli a vállán pihenő tiszta ronggyal, majd a teli korsót áttolja a lánynak. - Egészségedre!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. november 27. 08:49 | Link

Ella
Az Edictumos „rendrakás” előtti estén
zárás

Nos, ha ez felejtős „bulinak” is indult, az is lehet, hogy felejthetetlen lesz. Már nem bántam, hogy kitaláltam a táncot, és azt sem, hogy Ella belerángatott. Hatott az ital is, hatott a lány vonzereje is, egyre jobban elmerültem az estébe, és egyre kevésbé érdekelt bármilyen külső körülmény is. Annyira összeomlani látszott a sziklaszilárdnak képzelt világom, hogy a józan ész inkább hátrahúzódott és teret engedett mindennek, csak ne omoljak én is össze. Ehhez persze kellett Ella végtelenül pozitív és vicces beállítottsága, a bolond vigyora és az, hogy velem akart lenni. Láttam, hogy ez így van, éreztem a közeledését és azt is, hogy az enyémet egy cseppet sem hárítja. A szín kavalkád és az izgalom megtette hatását, amit régen ösztönből megtettem, most eddig nem mertem, mert nem akartam megtörni a varázst. Simán végigmértem a kezeim segítségével a hátsó domborulatait, ő pedig megadta a kezdő lökést a fülem rágcsálásával. Meg is csókoltam, és azt hiszem a legjobb döntés volt, tényleg minden kiment a fejemből, csak ő és én voltam. Egy kicsit még hezitáltam rám nem jellemző módon, de aztán újra meg akartam csókolni, ő pedig nem hagyott más utat, még ha akartam volna mást is. De nagyon nem akartam, sőt őt akartam, az ajkait, érezni minden porcikáját és elmerülni egy különös táncban. A parkett közepén faltam az ajkait, bár néha úgy éreztem, hogy ő már azt a kis kontrollt is elvesztette, ami eddig benne volt, ha volt egyáltalán. Felkaptam az ölembe, de az ajkairól nem szálltam le, csak elszállítottam magunkat a kandalló elé. Milyen romantikus, igaz? Az lenne, ha nem az erős ösztönszerű vágyak dominálnának, ahogy elkezdem megszabadítani a ruháitól, hiszen a kandalló előtt elég meleg van, nem szeretném, ha melege lenne. Az éjszaka valóban felejthetetlen marad, hiszen Ellában egy különös ismeretségre tettem szert, amit azt hiszem talán sosem bánok meg.


*** Köszönöm a játékot Kiss ***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. november 28. 12:53 | Link

Zsigmond és Kon

A kocsmába lépve nem érdekli, hogy ki bámulja meg, aki ismeri, azt tudhatja, hogy többször járt itt. Általában Kiliánnal lóg errefele, esetleg Kath-hel, vagy Linával. Most mégis egyedül jött, mert nem talált embert. A kuzinja valamerre eltűnt az elmúlt időben, ahogy a másik kettő is. Alízt meg nem hozza erre a helyre, még megijedne.
Kezdetben nem rendel mást, csak egy vajsört, de a kocsmáros megszólalása alapján, még ezt sem fogja fel. Még nem találkozott vele, nem ide szokott ülni, inkább valamelyik asztalnál foglal helyet. Viszont a mellette lévő helyet leszámítva, mindenhol él valaki. A következő kérdésre, pedig felhúzza a szemöldökét is.
- Nem tudom, hogy ezt most sértésnek, vagy dicséretnek vegyem. Szerintem egyértelmű, hogy már elmúltam 18 is - kihangsúlyozza a számot, jelezve, hogy már a mugliknál is felnőttnek számít. Milyen bunkó! Egy nőnek nem kérdezzük meg a korát, ahogy a súlyát sem. Meglátjuk, hogy mivel fogja kiszolgálni Gwent.
- Pedig azt iszok, amit szeretnék - válaszolja mosolyogva. A gyűrűjére tett megjegyzésre még nagyobb vigyor terül el az arcán.
- Van még, ha szeretnél - ajánlja fel készségesen. Mindazonáltal szereti a hasonló dolgokat, mert a cicák és kutyák a kedvenc állatai. Nemsokkal korábban a rózsaszínt is szerette, de ez piros imádattá változott. Valamint a cuki japán ruhadarabokért is odavan.
- Köszönöm! - és belekortyol az italába. A hideg idő, bent melegre változik, de kellemes a lány számára ez a vajsör. Mindig átmelegíti és még finom is. Amikor először kínálták, nem akarta megkóstolni, mert a neve nem tetszett neki. A vajból készült innivaló, nem lehet túlságosan finom. De egyszer csellel rávették, hogy igyon belőle és finomnak találta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. november 29. 23:47 | Link

Zsiga bácsi Love


- Miii? Noelnek? Noel nem megverné. Noel roston sültet csinálna belőle. Igyekszem eltitkolni előtte, amikor veszekszünk, tudod milyen, mind tudjuk milyen - sóhajt egyet, de nem fáradtat, inkább olyan ábrándosat. Ebben az állapotban annyira imponáló, hogy van egy ilyen imádott öcsikéje. Aki nem feltétlen érti meg, nem igazán ért egyet sem a döntéseivel, a kedvességet pedig nem éppen várja már el tőle. Kinőtt a cuki kisfiú- és tinédzserkorából. De mindezek ellenére Sára abba a hitbe ringatja magát, hogy a rellonos képes lenne egy falut porig égetni, ha az a falu lenne Sára legnagyobb szívfájdalma. Ez az egyedi, morbid törődés pedig most megmelengeti belülről, bárgyú mosollyal bambul el és nézi Zsiga bácsi borostáját, amire olyan könnyű koncentrálni, hogy az hihetetlen.
 - Milyet? Én csak azon gondolkozom, hogy úgy megsimizném a borostád. Még egy picit szúrós lehet, de valahol már pihepuha biztosan - ismét sóhaj, vigyor párosul hozzá, és egy kinyújtott, követelőzően lengedező kéz. Miért baj az, ha szeretné megsimogatni a borostáját? Amúgy, amit főleg akar most tőle, az némi együttérzés. Ha pedig az nincs, akkor egy újabb pohár ital is megteszi. Szóval már nyújtja is inkább felé üres poharát, kérlelő tekintettel. És ha valaki azt gondolná, ez már nem kéne neki, megnyugtatok mindenkit: az előző három se kellett már.
De Rebeka és a története helyből sokkal jobb téma, talán eltereli a figyelmét, szóval lelkesen terel, Zsiga bácsin azonban nem látja a megkönnyebbülést. De legalább úgy hallgatja a mesét nagybácsija életéről és az almaformájú mellekről, mint a nyolcéves kisgyerek a sárkányokról és a hercegnőkről. Még zöld szemei is csillognak és nem tudja abbahagyni az ábrándos sóhajtozást - őszintén szólva nem is nagyon akarja.
- És aztán...? - kérdezi irreális lelkesedéssel és érdeklődéssel. - Szóval miért... miért nem vetted el, meg ilyesmi? Vagy miért nem maradtál vele? - próbálkozik kiszedni még infókat Zsiga bácsiból. Legalább annyira lelkes a dolog iránt, mint egy igazi, elvetemült Trónok Harca fangörl az új évad előtt. Valószínűleg az alkoholnak köszönhető, ki is pirultak orcái, kicsit melege van és talán még álmos is. Lazán támasztja a fejét, elég egy mozdulat, hogy kicsússzon a keze és megfejelje a pultot.
- Igen, jól megvan - mosolyogva bólogat, ez a reflex még ilyenkor is működik nála. Egyértelmű, hogy akkor is pontosan ezt reagálná, pont ilyen hihetően, ha nem lenne semmi sem rendben. A tökéletesség-mániája a családja szintjén is erősen mutatkozik. Azt akarja, hogy mindenki azt higgye róluk, hogy ők a legtökéletesebbek a világon. Még akkor is, ha pontosan tudja, hogy nem így van, ő igyekszik fenntartani a látszatot, testvéreivel ellentétben. Ezt még az alkohol sem tudja kimosni az agyából. Meginog kicsit ültében.
- Talán meg kéne látogatnod, szerintem örülne neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. november 30. 00:04 | Link

Gwen és Zsigmond


A csárda ajtaját határozottan löki be, mire az ajtószegélyen lógó apró aranycsengettyű dallamos hangján kezd ringani. Az öltönyös férfi komor arccal lép beljebb, kemény vonásaiból egy idegen is könnyedén kiolvashatja, hogy sem jókedve, sem jó napjai nincsenek mostanában. Szürke tekintetét először végighordozza a kisebb-nagyobb asztaltársaságokon, majd a pulthoz fordul, ahol azonnal kiszúrja Gwent. Arca felderül, talán mert még csak esélyét sem kívánja megadni annak az eshetőségnek, hogy a lányka kérdezősködni kezdjen hogylétük felől, vagy talán mert valóban ennyire örül a nem várt találkozásnak.
- Szép estét a kisasszonynak - búg fel a jól ismert morózus hang, míg öltönyén viselt szövetkabátját leengedi vállairól, és egy szabad bárszékre hajtva azt, ő is helyet foglal a szőke mellett. - Üdv az úrnak is! Egy pohárka erőset kérnék, ha egy mód van rá.
Türelmesen szól a csaposhoz, majd ajkait beszívva, alkarjait megtámasztja a márványpult szélén. Fekete hajába ősz szálak keveredtek az elmúlt hetek-hónapok során, de mikor tükörbe néz, úgy tesz, mintha nem venné észre őket. Az aggodalom, munkahelyi stressz és az örökös félelem bizony nem múlik el nyomtalanul.
- Na és hogy vagy, megy a suli? - kérdezi széles mosolyával fordulva Gwenhez, mutató- és hüvelykujjával végig házasságának szent jelképét, az egyszerű aranygyűrűt forgatva. Ez a rutinos mozdulatsor fakadhatna akár már megszokásból is, de ahhoz köze sincs. Egyszerűen szereti piszkálni, megnyugtatja a nemesfém hűvös érintése, és ha közben rá is pillant a meg-megcsillanó fényére, még a szíve is felderül. Mert Katherine ott él benne. - Fiúkkal mi újság? Köszönöm.
Pillantása Zsigmondra esik, aki éppen áttolja aprócska poharát a márványon, és akit látásból már ismer, de most hiába is erőlködne, nem jutna eszébe hol találkoztak. Pedig... pedig annyira biztos, hogy látta már a csárdán kívül is! Maga elé húzza, majd kezébe is veszi az átlátszó italt, hogy azzal együtt fordulhasson vissza az eridonoshoz.
- Mire igyunk? - kérdezi tőle egy szája szélén bujkáló huncut félmosollyal. A szemeit figyeli, fiatal arcát, és tudattalanul is ifjú felesége jut eszébe. Alig látja mostanában, és ez nem a nő hibája. Gondolataiba bekúszik zsúfolt irodája képe, mire felsóhajt, s nyel egy nagyot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. november 30. 00:52 | Link

Sacika <3


A pult belső felének támaszkodva hallgatja bátyja legidősebb gyermekét. Sára mámoros, édes-ábrándos szavaira először csak elmosolyodik, később el is neveti magát. Nos, kétségtelen, hogy unokaöccse nem a legtürelmesebb fiatalember, akit valaha is ismert, és bár soha nem mondaná ezt el sem neki, sem Farkasnak, Noel bizony pontosan olyan, mint fiatalkori apja volt. Nem ért a szép szóból, nem ért az ordításból és a pofonokból sem, míg azok nem csattannak akkorát, hogy a fal adja a másikat. Hiába okos, ha nem használja az eszét. Farkast Bori elkapta, az utolsó pillanatban ugyan, de visszarántotta a helyes útra. Noel... örülhet, hogy ilyen nővére van.
- Apátok is ilyen volt. Vagy még ilyenebb... te rögtön elsőre mégis normális letté' - vigyorog rá a szösszenetre, aki hamarosan kétségbeejtő pillantásokkal kezdi őt méregetni. Kiegyenesedik, tenyerei eltávolodnak a márványlaptól, s a biztonság kedvéért még egy lépést is hátrál. Attól aztán pedig, amit Sára mond, egy pillanatra elnyílnak ajkai. Úgy, tátott szájjal nyel egy nagyot, s kikerekedő tekintetét a szőke Ombozi-zöld szempárjára függeszti.
- Te csak hagyd békén a szőrömet, jóvan? - összeráncolt homlokkal, és kissé sértődött vonásokkal veszi el a felé nyújtott, ismét üres poharat, hogy fejét csóválva újratölthesse azt. Valójában nem sértődött, még csak nem is haragszik unokahúgára, egyszerűen csak kétségbeesett. Be van tojva. - Mi ez a perverzió, hogy mindenki fogdosni akar, he? Le lehet rólam szállni, néz'má'.
Ezt már csak úgy mellékesen jegyzi meg, míg az újratöltött pohárkát visszailleszti Sárácska nyújtva felejtett ujjacskái közé. Talán már nem szabadna őt kiszolgálnia, de nemhogy felelősnek nem tartja magát érte, de még csak nem is aggódik azért, hogy műszak végén nem fog tudni visszaimbolyogni a kastélyba, és nála kell aludnia. Hát, ha már érzelmileg nincsenek egy szinten, és sajnálatos módon nem tudja megélni, amit ez a kis drága minden percben meg- és átél, legalább az italról gondoskodjon. Jó sokról.
- Ne sóhajtozzál már ennyit, még azt hiszik belém estél - halkabbra fogott hangon dorgálja meg Sacikát, majd megvonja vállait. - Nemt'om. Nagyon odavoltam érte, de egyikünk sem volt biztos abban, hogy jó apja lennék a gyereknek. Hát tudod milyen vagyok. Na, hát mindig ilyen voltam. Rossz gyerek. Rossz udvarló. Rossz apa.
Úgy tűnik, már régen beletörődött abba, hogy Rebeka valószínűleg soha az életben nem fogja őt szeretni, sem apjaként elfogadni. Ha egészen őszinte akar lenni magához, akkor bevallaná, hogy ő se tenné. Annak ellenére sem, hogy tudja, nem csak ő volt abban a kérészéletű kapcsolatban. Régen beletörődött már, hiszen nem kevés ideje volt erre.
- Akkor jóvan - bólogat, majd egy aprót sóhajt. - Igen, nem volna rossz. Talán nálatok tölthetném az ünnepeket. Hazamentek mindannyian?
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2015. november 30. 00:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. november 30. 09:28 | Link

Gwen és Konstantin


Sokatmondó - hát ez engem egyáltalán nem érdekel - pillantással néz fel a lányra, majd szótlanul kitölti neki a falu legtökéletesebb vajsörét. Őt aztán hidegen hagyja hány évesnek mondja magát ez a szöszke itt vele szemben, amíg nem mutat hivatalos okiratot. Ha mutat, és az valódi, na akkor onnantól beszélgethetnek erősebb italokról is. Addig viszont... mosolyoghatsz kisanyám, Zsiga bácsinál maximum vajsör kapható. De a legjobb! Rutinos mozdulattal csinosítja ki a szökő habot, szépen megtisztítja a korsót, majd a mindig vállán pihenő tiszta törlőruhával megtörli az üvegfelületet, és csak eztán, még egyszer ellenőrizve a rendelést, tolja át a márványpulton azt, egészen a szőke elé.
- A bizsura buknak a srácok, vagy mi? - a macskás gyűrűvel kapcsolatos kérdését félvállról veti oda, még éppen azelőtt, hogy az újabb vendég leülne hozzájuk, és kérne egy rövidet. - Jobbat, szebbet!
Csak egy pillantást vet az öltönyös vendégre, de rögtön tudja, hogy valahol már látta őt. Azt nem tudná megmondani, hogy hol, azt sem, hogy mikor, de abban holtbiztos, hogy valamikor ők ketten már találkoztak. Néhány másodperc erejéig elgondolkodva méregeti a férfi arcát, majd elfordul tőle, és egy tiszta feles pohárért nyúl.
- Egészségére! - tolja át a férfi elé a rövidet, majd elfordul, s néhány lépést el is távolodik tőlük, hogy így egyfajta kocsmai meghittséget kölcsönözzön beszélgetésüknek. Megtámaszkodik a pult belső oldalán és mugli szerencsejáték újságját kezdi tanulmányozni. Tervezi, hogy következő szabadnapját egy pesti lottózóban fogja tölteni, talán még Rebekának is küld egy baglyot, hogy ha van kedve, kísérje el feladni a tuti befutó szelvényt, aztán, ha már úgyis ott vannak, kaparhatnak is egyet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. november 30. 20:44 | Link

Zsigmond és Kon

Nézelődve üldögél a széken, de pont arra nem néz, amerre kéne. Egy mély hang zavarja meg mások bámulásában, méghozzá egy eléggé ismerős hang. Nem gondolta volna, hogy a tiszteletbeli sógorával itt fog összefutni. Sőt a férfiból az italokat sem nézi ki. Kissé felvonja a szemöldökét az erősebb itókára, a csapos kérdésére nem is figyel.
- Szia, neked is! Hogy-hogy itt? - kérdezi a felnőttet és a bárpultra könyököl. Itt nincsenek olyan buta illemszabályok, mint amiket otthon próbáltak megtanítani neki, kevés sikerrel. A férfi nem kérdezi a szőkét, hogy mi van a feleségével, bár Gwen sem tud sokkal többet, mint a másik. Elment pár hétre, de ezt Kon is biztos észrevette, ha nem hülye, de ennél több semmi. Amíg a (tiszteletbeli) sógor az italát várja, addig pár kérdést intéz beszélgetőpartneréhez. Gwen nem szól semmit, inkább morog egy sort és picit mérges tekintettel néz rá. Mindig ezek a kérdések jönnek felé, és utálja őket. A sulis kérdéseket alapból minden diák utálja, a pasikkal meg most ki lehet kergetni a világból. Majd, ha lesz valami, megtudja mindenki, az is, akinek nem kellene. A végén mégis elvigyorodik és szívélyesen válaszol.
- Hááát... Gondolkoztam azon, hogy szakot váltok, és minisztériumi személynek kéretem magam, hogy melletted dolgozhassak és boldogíthassalak. A fiú meg, van korombeli unokaöcséd? Mert szívesen megismerkednék vele, akár bensőségesebben is - a mondat végére még nagyobb lesz az arcán a mosoly, kacsint is egyet, bár nem gondolja komolyan. Nem tud sokat a férfi rokonairól, de korabeli az nincs a családjában, vagy valami ilyesmit mondott Kath a lánynak. Míg a választ várja, megissza az utolsó korty vajsört is majd a másik pasihoz fordul. Mennyi hímneművel van körülvéve. Mielőtt megszólalna, a táskájában kezd kutatni, majd elővesz egy kis kártyát, ami a felnőttségét bizonyítja. Korban biztos, hogy az és elvileg érettségben is.
- Na, akkor most kérnék egy olyat, amit az úr. És, ha nem hiszed el, hogy igaz, nézd meg közelebbről - szinte már az arcába tolja, csak, hogy az igazát mondja. Ha most sem hiszik el, hogy már bármit ihat, akkor a főnökkel fog beszélni. Vagy Konnal.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. december 7. 22:43 | Link

Gátfalvi kisasszony és az Ombozi gyerek


Nincs ínyére a ma esti meghívott "fiatalok tipikus kedvenc együttese" meg a hömpölygő tömeg, amit ezek a majmok idevonzanak. A pultot támasztva vallja be magának az eddig minduntalan elutasított igazságot: megöregedett. Ez a nagy helyzet. Beigazolódott, amit szeretett anyja annyit mondogatott; eljátszotta az életét, állásból állásba ugrált, egyik országból a másikba utazott, és ma pénzen kívül nincs semmije. De legalább az van. A gondolatra fintorba szalad a szája.
Vele szemben, a pult másik oldalán kacagva csápoló fiatalkorú, de bőven húsznak kinéző diáklányokra pillant, és egy, a munkaidőben kötelező vigyorral az arcán eltolja magát a márványlaptól, és egy már bontott whiskysüvegért nyúl. Vonásai vidámak, szemei huncutul csillognak, és nem rest flörtölni a fizetővendégekkel. Talán még kedvére is vannak, nála soha sem tudni.
Aztán oldalra pillant, mire jobb szemöldöke rosszat sejtve felszalad. Noel? Még kiszolgálja a mindenen nevetgélő lányokat, és két témázgató srácot is, majd a pult másik oldalához sétál, és kérdő tekintetét végighordozva az unokaöccse mellett álló szőkén, némán üzen a rellonosnak: ő ki? vigyázol rá? minden oké? ne csinálj hülyeséget!
- Óhajok-sóhajok? Vannak hát. Két erőset, vettem - széles mosollyal néz újra a lányra, és a márványra csapva visszaindul, hogy felvegye a régebb óta várakozók rendeléseit. Sör, whisky és különböző női italok mennek leginkább ma este, és minél hangosabban szól a zene, annál több és több pohár és korsó kerül elő a pult alól.
- Bocs gyerekek a hosszú várakozásért, de egyedül vagyok - mondja, mikor leteszi Noelék elé a feles poharakat. Tekintete az ismeretlen lány arcán állapodik meg. - Aztán vigyázz ezzel a gazfickóval, egy szavát se hidd.
Félmosolya felett kacsint oda a csinos szőkének, majd egy sokat sejtető pillantást küld unokaöccse felé, s végül magukra hagyja őket. Visszasétál a többi pultot támasztó, sarlót tartó kezüket italért nyújtó kamaszhoz. Néha persze visszales Noelékre, hiszen van egy olyan érzése, hogy nem árt szemmel tartani őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. december 8. 21:57 | Link

Odett és Zsiga bá'


- Szép vagy - mondja egyszerűen; Odett talán nem is hallja szavait a hangosan dübörgő zene és a mögöttük tomboló tömeg miatt. Félmosolya felett fürkészi a másikat, és mielőtt folytatná, közelebb dől hozzá, hogy a füléhez hajolva beszéljen tovább. - Régen is az voltál, de most öt évvel szebb vagy.
Meleg lehelete borzolhatja a lány bőrét, és ő, ennek tökéletes tudatában érinti meg szőke haját. Félre, a füle mögé söpör egy tincset, majd kiszélesedő mosollyal távolodik el tőle. Maga sem tudja, hogy bókja udvarlásnak számít-e, nem is érdekli, hiszen sohasem törődött ilyesmivel. Azt nem tagadná le, hogy még mindig pont úgy tetszik neki a táboros lány, mint annak idején a tűz körül, az egyetlen különbség csupán annyi, hogy ma már kezdeni is tudna vele valamit. Akkoriban... nehezen ment. Kapkodó, ideges mozdulatai voltak, tétova, céltalan érintései, nem úgy, mint ma. Már magabiztos, irányító, egészen férfivé érett.
- Köszönöm, erre az egyre büszke vagyok - feleli, és bár azonnal eszébe jut az intézetben töltött időszak, arról nem akar beszélni. Helyette a csiripelni kezdő Odettet hallgatja, emelkedő szemöldökkel és vigyorra húzódó szájjal. Képzeletbeli bakancslistáján régóta szerepel már, hogy meglátogassa a Beauxbatons-t, és saját szemével nézze meg azokat a hírhedten szépséges lányokat. Na, nem mintha a Bagolykő hiányt szenvedne szemrevaló hátsókból, azért még érdekli, érdemes volt-e bedőlni a városi legendáknak.
- Hé, hé, hé! Ne mondj nekem olyat, hogy nem bírod a piát, mert még a végén visszaélek az információval... nem félsz? - jobb szemöldöke leheletnyit feljebb szalad, ahogy vigyorogva kérdez. Hangjában huncutság cseng, fogai elővillannak vastag ajkai alól.
- ...éppen időben - dünnyögi Zsiga bácsi és italaik érkeztekor, de mikor nagybátyja Odetthez fordul, és még óvatosságra is inti őt, vigyora gyorsan leolvad arcáról. Elnyíló szájjal, pislogás nélkül kezd meredni a férfira. - Köszönöm, tényleg.
Bosszúsan megcsóválja a fejét, és a Zsigmond szemeiben ülő néma kérdésekre haragos pillantással felel: minden oké. Aztán, mikor a férfi elfordul, saját italáért nyúl, és koccintásra emeli.
- Minden szavamat elhiheted, nem vagyok rossz - kedélyes csibészséggel mondja, s közelebb hajol a másikhoz, hogy poharaik végül összekoccanhassanak. - Örülök, hogy újra találkoztunk!
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2015. december 8. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 10. 20:33 | Link

Zsigmond

Hétvége van, őt pedig mestertanoncként nem kötik úgy a szabályok, mint az alsóbb éves diákokat. Krisztián még a többiekhez képes is sokkal inkább szeret a faluban lenni, a kötelező órákon kívül sincs igazán sokat a kastélyban. Érthető okokból nem bennlakó, így miután véget érnek a kötelező benn tartózkodás órái, vissza is tér Bogolyfalvára. Talán még az eridonos események tudják megmozgatni annyira, hogy bemásszon, meg az a néhány ismerős, akiket eddig szerzett rávette hogy nézzen be a klubhelyiségbe. Most azonban nem az a nap van.
Ma az üssük el az időt egyedül, miközben átgondoljuk az életünket és a házi feladatainkat - inkább a házi feladatainkat - nap van, maga előtt egy egyszerű gin tonickal. Mivel az asztaloknál már nem volt hely, így a pult bal legszélső bárszékéhez telepedett le egy kisebb C-s szabványú, régi rúnaszótárral a kezében, amelynek sajátossága, hogy kombinációkat sorakoztat fel, nem pedig egyenként sorolja fel a különböző elemeket. Inkább gyakorlati haszna van ennek már, nem az elméleti alapot tanítja, de ugyan arra már csúnya is lenne, ha szüksége lenne.
Nem vesz tudomást különösebben a maga körül folyó dolgokról, még az sem kelti fel a figyelmét, hogy tőle néhány méterre egészen csinos kocsmai verekedés van kialakulóban. Igaz, még igencsak gyerekcipőben jár, egyelőre csak egy széket borítottak fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. december 10. 20:51 | Link

Reissner "Haalányomhoznyúlszbajlesz" Krisztián

Bal vállán a szokásos, egyszerű fehér törlőrongy pihen, úgy dől a drágább kategóriájú italkínálat alatt álló fakredencnek. Karjai mellkasa előtt fonódnak össze, szájában gyerekrágó olvad, amiből olykor-olykor nagy, rózsaszín lufit fúj.
A vele szemben ökörködő két, már régen férfikorba lépett varázslót nézi kitartóan, tekintete nemhogy érdektelen, már-már unatkozónak tűnhet. A kifújt lufi hangosan csattanva durran szét.
- A berendezés helyett egymás arcát üssétek - jólesően csámcsogva kiált oda az ingerült kettősnek, közben ujjaival szedegetni kezdi a bajuszába ragadt, összepöndörödött rágódarabokat. A fene enné meg, hogy mindig elfelejti, ha ekkora a szőre, akkor bizony nem kevés munkával jár eltünteti a rózsaszín maradványokat.
- Te, ott a rúnákkal - szól oda egy egész pofás fiatalembernek, majd állával a felborított szék felé bök. - Állítsd már fel, cserébe meghívlak egy sörre.
Nem vár választ, már nyúl is egy tiszta korsóért, hogy teletöltse az évszak legfinomabb mézsörével. Legszívesebben ő maga is inna egyet, de... ahhoz még korán van, meg hát a csárdaszabályzat is tiltja. Mondjuk azzal eddig se nagyon törődött. A hab tetejére fahéj különlegességet szór, majd rongyával óvatosan körbetörli a krigli oldalát és peremét, hogy ha a pult legszélén üldögélő megtette az apró szívességet, odatolhassa azt elé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 10. 21:31 | Link

Zsigmond

Észlel valami mozgást a szeme sarkában, de amíg neki nem hajítanak semmit, addig nincs gond. Jók ezek a hétvégi csárdás esték. Végy két dühös, tesztoszterontól szétrobbanó, tettre kész varázslót, adj a kezükbe tetemes mennyiségű alkoholt.. aztán keverj a paklijukba egy ötödik ászt.
Kár, hogy nem figyel, így lemaradt a filmekbe is könnyű szerrel beillő "nincs is öt ász egy pakliban!" felkiáltásról. Ahogy a csattanó székről is, és a járomcsontba csapódó ökölről is. Sosem olyan kényelmes megütni valakit, mint azt gondolná az ember, a bőr és vékony zsír és izomréteg alatt kemény csontok lapulnak, így egy erősebb ütés után az ember keze legalább annyira fáj, mint a másik arca. A kézfej bütykei kipirosodnak, jobb esetben, rosszabb esetben kisebesedik már attól az egy ütéstől is, ha az elég nagy lendülettel lett bevetve.
Így adódik, hogy a felkiáltásra, ami felé érkezik "te, ott a rúnákkal" (a rúna szóra figyelt fel leginkább), addigra nem egy, hanem rögtön kettő sziszegő és átkozódó varázsló felé néz el.
- Ó. Látom, rendben. - Hogy ennyiért kapjon sört? Hogyne. Viszont nem kockáztatja meg, hogy a harci láztól még fűtött páros közelébe menjen, így egy pálcaintéssel helyezi vissza a bútordarabot eredeti helyére, s eztán fordul vissza a pulthoz.
- Úgy látszik, kezd beindulni a hétvégi forgalom. Ennél már csak rosszabb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. december 10. 21:55 | Link

Reissner Krisztián

A pult legszélén gubbasztó fiatalember felfigyel a megszólításra, és a férfi tiszteletteljes kérésének udvariasan - és meg kell hagyni, igazán úriasan - eleget téve fordul vissza hozzá.
- Köszönöm - biccent oda neki Zsigmond, és már tolja is át a márványon a tökéletesen megtöltött hálakorsót. - Mézsör, valami isteni jó fahéjas ízesítéssel.
Beszéd közben lehajol, és homlokát ráncolva zsebkendőt keres a pult alatt, hogy kiköphesse ízetlenné váló rágógumiját.
- Engem nem érdekel, holnaptól a színemet se látják a kedves vendégek. Legközelebb csak vasárnap este jövök - dörmögi a pult alól, rágóját ügyesen csomagolva egy illatos papírba. A labdává gyűrt csomagot, akár ha kosárra dobna, ajkát beharapva dobja ki. - Holnap viszem a gyereket Pestre. Megtanítom tippmixelni.
Abba nem gondol bele, hogy mondandója valószínűleg egyáltalán nem érdekli a rúnákkal foglalkozó könyv felett ücsörgő alakot. Hát ő se rajong az órákig pultnál kotló vendégek szóf*sásának, de hát mit van mit tenni?
Kiegyenesedve a csaphoz sétál, kezet mos, majd vet egy pillantást a verekedő páros felé.
- Mondd már meg, hogy ez mér jó? - fejét rázva figyeli a menetet, aztán összehúzott szemöldökei alatt visszanéz a rúnásra. - Na, ízlik a sör?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 10. 22:57 | Link

Zsigmond

Mikor elétolják az italt, akkurátusan megforgatja maga előtt a korsót, az aljánál fogva, mintegy megszokásból. Más helyeken azért iktatják be ezt a mozdulatot, hogy megnézzék, máshol koszos-e a korsó, vagy a szebbik felével feléjük kapták. Egy idő után megszokottá válik a mozdulat.
- Jó sűrűnek néz ki. - Ez egy vajsör esetében dicséret, mert színre és állagra meglepően jónak tűnik. Ahhoz képest, hogy ez nem egy igencsak magas árfekvésű kocsma, ismerjük be.
- Tippmix? Hány éves, hogy már szerencsejátékokkal lehet ismertetni?
Kérdez vissza, már csak azért is, mert nem valami gyakori, hogy egy beszélgetés elején egy mágusfaluban valaki a tippmixet emlegesse. Közben a háta mögött valóban egymásnak esett az a kettő, és megfogadva (talán tudat alatt) Zsiga tanácsát, meglepő módon a csontokon kívül nem törik el egyelőre semmi.
- Feszültséglevezetés? Nem tudom, sosem verekedtem még egy kőr ász miatt.
Vállat von, aztán magához húzza a korsót, és nagyot kortyol belőle. A jellegzetes aroma végigszánkázik a nyelvén és torkán, az útját pedig a fel-le szánkázó ádámcsutkán könnyű végigkísérni.
- Egész jó. Jó, kifejezetten, köszönöm, magamtól nem hiszem, hogy rendeltem volna, pedig kár kihagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. december 11. 11:17 | Link

Reissner Krisztián

A mézsört illető dicséretre elégedett, féloldalas vigyorral biccent. Amíg ő nem dolgozott itt, addig effélét kapni sem lehetett. A csaposok a maradtak a jó öreg italkínálatnál, és ha néha eszükbe is jutott egy-egy ötlet, végül legyintettek. Zsigmond még Roxmortsban ismerkedett meg ezzel a fahéjas finomsággal, amit a hely tulajdonosának tudta nélkül, saját kénye-kedve szerint készít.
- Egészségedre! Aztán gyere máskor is - mondja, beszéd közben sötét bajszát simogatja. Szavaiban természetesen némi üzletpolitika is felsejlik, ez a hosszú vendéglátós évek alatt kéretlenül is ráragadt.
- A gyerek? Hát, már nagylány korba lépett... egy ideje - fejét billegtetve, ajkait félrehúzva, elgondolkodva felel. - Rebeka már kész nő. Úgy is beszél. Olyan szövege van öcsém, besz*rsz. Lényeg a lényeg, itt az idő, hogy elvigyem egy lottózóba, mert aztán férjhez megy, és sose lesz ideje az apjára.
Meglepi, hogy pultot támasztó vendége ismeri ezt a mugli játékot, hiszen ő is csak nemrég, teljesen véletlenül talált rá. Azóta viszont megszállottan bújja az újságot és töltögeti a szelvényeket, és ha ez nem volna elég, a varázstalanok ötforintosaival rendszeresen kaparja a milliókat ígérő sorsjegyeket. Felcsillanó szemekkel mesél a fiatalembernek, észre sem veszi, hogy mennyire belelendül a dumába.
- Ne is. Eszes gyereknek tűnsz, inkább azzal harcolj - adja a kéretlen tanácsot, mutatóujjával saját halántéka felé mutatva. - Még diák vagy?
Talán nem illendő, de megkérdezi. A mai fiataloknál már nem egyszerű csupán szemmértékkel eldönteni, hogy hány évesek, és hogy alap-, vagy mesterképzésben okulnak. Mind olyan... fejlett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 15. 23:26 | Link

Avery
- jelenlegi külső -


Éteri nyugalommal pöccinti le a cigaretta végén feltornyosult hamut, bal kezével körberajzolja a pohár szájának körvonalát. Hosszú, kecses ujjakat kölcsönzött a mai találka tiszteletére, továbbá a csinos arc, a törékeny alkat és a klasszikus-kellemes megjelenés járt a csomagolással. Ismételten: a Százfűlé főzet csodákra képes. Teszem azt, egy morózus, nagy darab rellonosból percek alatt bájos tündérkét varázsol, ha az érdek megkívánja. Mivel a jelenlegi munkája magában foglalja bizonyos műkincsek felkutatását, és ehhez semmiféle támpontra nem lelt a hagyományos csatornákon keresztül, kapva kapott az alkalmon, hogy kihasználja egy régi, és futó ismeretség előnyeit: Avery Lyall, exbűnöző, leszerelt bűnbánó. Ezt az egy szót az olaszok különösen undorítónak tartják nem titkolt okok miatt.
Gondos és nyugodt tervezést kivitelezett: levelet küldött két hete Averynek. Szeretné megírni néhány híres, még élő mágusbűnöző önvallomását, többek között Mr. Lyall rövid, biográfiaszerű történetét is. Ki ne hallott volna a nemrégiben történt letartóztatásról, a nagy port kavart, nyilvánosságra hozott nevekről? Rövid idő alatt nagyon ismertté vált a Lyall név. Nagy precízen azt is elhintette a levélben, hogy jobb szeretné Averytől hallani a történetét, mint megkeresni a családját és kifaggatni őket, de hát, ha netán Avery nem érne rá, kénytelen volna beérni velük. A testvérekkel és a szülőkkel. Nem titkoltan kisebb alattomos (és nyilvánvaló) húzásnak szánta ezt a lépést, próbálta ezzel kipuhatolni, mennyire hiú a férfi, és félti-e a családját? Az eredmény magáért beszél: most itt ül a csárda egyik tisztára sikált asztalánál fehér ingben, farmerben, bokacsizmában és szemüvegben. Utóbbi az egyetlen hiteles elem, amit az igazi alakjában is hord néha, ha épp nem kontaktlencsékkel kommandózik. Percek kérdése, és az interjúalanya -és egyben reményei szerinti információforrása- belép azon az ajtón, és elkezdődhet ez a kis játszma. A végén szeretne néhány hasznos infóval távozni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 15. 23:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 15. 23:43 | Link

Mihael //Aki most egy szőke nőszemély//

Eléggé meglepődött a levélen, amit egy bagoly hozott neki nem is olyan régen. Nem gondolta volna, hogy ilyesmi miatt megkereshetik, de tény és való, ahogy jobban belegondolt, akkor eszébe jutott, hogy hallott már ilyesmiről. Na meg persze az újságírók legendás szemétségéről is, legalábbis abban az értelemben véve, hogy nem hagyják békén a kiszemelt alanyukat. Úgy vélte ennek a megmutatkozása az is, hogy a családját is emlegeti a nő a levelében.
Végül belement. Nem csak azért, mert őket akarta megvédeni egy éles nyelvű firkásztól, hanem azért is, mert legyezgette a hiúságát, hogy interjút kérnek tőle. Ezzel együtt is, úgy volt vele, hogy jobb lesz, ha óvatos lesz. Nem volt róla meggyőződve, hogy nem csapda-e az egész, de a nyomjel adott annyi biztonságot neki, hogy meg merjen kockáztatni végül egy találkozót.
Szokásos fekete, elegánsan lezser ruháiban jelent meg, a szeme feketével kiemelve, haja szabadon, fél fülében hosszú, tollas fülbevaló. Nem örült a helyszínnek, mert a csárdában azóta nem járt, hogy még escort korában naponta ellátogatott ide, de megint csak - ha baj lesz, úgyis segít a nyomjel. Esetleg később meg is kérheti a hölgyikét, ha túl hosszan akar diskurálni, hogy válasszanak egy másik helyet, mondjuk a Falatozót.
- Üdv! - köszönt rá az újságíróra, mikor megállt végül az asztalánál és illemtudóan megvárta, hogy a nő nyújtson előbb kezet. - Avery Lyall vagyok - mutatkozott be, még ha nyilvánvaló is volt a kiléte.
- Nincs sok időm, úgyhogy ha gondolja, akkor kezdjünk is bele - mondta, miközben helyet foglalt a firkásszal szemben és várta, hogy mit is akar kihozni ebből az egészből.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 15. 23:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 17. 02:06 | Link

Ombozi Zsigmond

Kiszélesedő mosollyal, "mindent értek" arckifejezéssel mutat rá Zsigmondra, amikor elhangzik a bűvös gyere máskor is marketing.
- Tudtam én, hogy csak a vevőkör szélesítése miatt ilyen jó arc maga.
Na nem mintha nem jönne vissza, tulajdonképpen egészen kedveli ezt a helyet. Legutóbb is sikerült felszednie itt egy szőke, francia vélát (vagy ő szedte fel őt, ez igazából neki teljesen részletkérdés), olyan rossz szóval nem lehet a vevőkör, és az első benyomása a helyről is pozitív volt. A sikerélmény határozottan pozitív. A másnap sajgó fej kevéssé.
Aztán majdnem visszaköpi az kortyot, amikor a Rebeka név teljesen váratlanul beúszik a képbe. Elég meglepő lenne, ha tényleg az a Rebeka lenne, akire ő gondol, de a legutóbbi nem éppen etikus húzása miatt úgy reagál ezekre, mint akit éppen tetten értek. A tilosban járót is könnyebben megijesztik.
- Egh. - Rövid köhögés kíséretében igyekszik helyes irányba terelni a cigányútra tévedt vajsört.
- Elnézést, valamiért azt gondoltam, hogy fiú, ha már tippmix és egyebek.
A férj téma említésére akaratlanul is valamivel szorosabbra fonja az ujjait a korsó körül, de feszültsége mindössze ebben nyilvánul meg. Már az épp eléggé irritálja, hogy a vörös párkapcsolatban van valami rellonossal; ha nekiállna házasodni... biztos valami nagyon meggondolatlant és nagyon ostoba dolgot tenne. A legrosszabb, hogy ő sem igazán tudja, hogy mit.
- Igyekszem azzal. A fizikai harc nem az én műfajom. - Ha akarná, lehetne. Abban a helyzetben van, hogy ha úgy gondolná, szeretné két méteres, széles vállú, kétajtós szekrényként elgyepálni az ellenfelét, akkor megtehetné. Még csak le sem bukna - és pont ez riasztja el ettől a lehetőségtől. Hiába nem olyan, mint Teodor.. bárki számára könnyű lenne rászokni a következmények nélküli megtorlásokra, az önkényes cselekedetekre. Onnan pedig nem hiányzik sok lépés valami rosszabbhoz. Az egész élete azzal telik, hogy megpróbálja nem meglökni azt az átkozott dominót.
- Mestertanonc, igen, most végzem az ereklyekutató szakirányt, aztán végleg megválok az iskola intézményétől, ha már eddig nem sikerült. Egy felsőoktatási képzést már elvégeztem. Egyébként el is felejtettem bemutatkozni, Krisztián vagyok.
Zsigmond felé nyújtja a kezét. Ha a férfi elfogadja, akkor a kézfogása határozott, de nem erőlködik a fiatal fiúk egy részére jellemző dominanciaharccal azt illetően, hogy kinek szorosabb a kézfogása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 19. 00:14 | Link

Avery
- jelenlegi külső -


Talán azért olyan kirívó az eset, mert sokakról haláluk után születnek a jelentőségteljesebb könyvek, életükben viszont alig övezi őket figyelem. Nos, ez egy bűnözőről nem igazán mondható el. Ahogy más hírhedt gonosztevőt, Averyt is felkapták az újságok. Talán számított megkeresésekre, talán nem, ez végül is teljesen mindegy, hiszen most itt ül az asztalnál egy "hölgy", és az ő pályafutásáról szeretne kérdezni. No persze, ha az úgy menne. Lyall bolhából mondjuk... egy tisztes kardfogú tigrissé nőtte ki magát. Elefántot nem mondana, ahhoz még nem elég nagy, s ki tudja, fog-e még akkorára nőni hír- és társadalmi szempontok szerint. Számára egyetlen perdöntő érv szolgált a kis színjáték kivitelezésekor: a srác ismeri az egyik általa keresett személyt, konkrét bizonyítéka van a kontaktra Avery és a pasas közt. Ha előre akar lendülni a melójában, ezt valahogy ki kell imádkozza most belőle. Először meglágyítja, aztán halad az árral gondosan figyelve a részletekre. Egyelőre nagyobb és kidolgozottabb tervvel nem készült, viszont a külsőre elegendő figyelmet fordított. Az a fránya, lassan két éves rutin...
Igazít egy keveset az orosz gallér szegélyén, az ingujjat egy pöccintéssel feljebb tűri. Olcsó kis részletekkel pipiskedik, amíg vár, pontosan úgy, ahogy Titin megtanította. Az asztal alatt megbúvó lábait keresztezte, ujjai között pedig ott pörög immáron a purlicer penna, és egy füzet. Diktafon a mugliknak jár, a penna a mágusok virtusa. S végre-valahára az interjú sztárja is beilleg a képbe. Már azt hitte, külön meghívóra lesz szükség, másként nem jön el. Illem diktálta gesztusként felemelkedik a székből, kezét előre nyújtja fogásra, mindezek mellé pedig kellemes, diszkrét mosolyt társít, hogy úgy tűnjön, egy teljesen profi, összeszedett sajtósként szerepel ma ebben a lepukkant kocsmában.
- Üdvözlöm, Mr. Lyall. A nevem Hella Crawford, a US Wizards munkatársa vagyok. Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet, és interjút ad. - Miután végez az apró bevezető formalitással, visszaülve a helyére felveszi előbbi testtartását, a keresztezett lábakat és az asztalon nyugvó két kezét teljes rálátásba helyezi Avery számára.
Hahh, milyen sietős a dolga. Talán sürgős sötét ügye akadt? Aligha... Azt rebesgették, mióta köpött az auroroknak, egy leláncolt kutya is több szabadsággal rendelkezik, mint ő. Hogy ebből mennyi igaz, természetesen nem tudhatja, amíg saját maga le nem ellenőrzi, de a pletykákat mindig érdemes meghallgatni.
- Akkor megpróbálom minél jobban kihasználni az időnket. - Rövid protokollmosolyt villant Avery felé. Igazából nem az a célja, hogy lenyűgözze, vagy flörtöljön vele, sőt ezek kombinációja és variációja sem nagyon jöhet szóba. Egyszerű, letisztult álcát akar bemutatni: minél kevesebb a megbuktató részlet, annál hitelesebb a történet- szól az általánosan megfogalmazható tanulság a hazugságokra vonatkozóan.
- Kezdetnek meséljen kérem a legalapvetőbb részletekről. Honnan jön? Mi volt Ön a bűnözői élete megkezdése előtt? Óh, igen... - Rövid időre megszakítja saját ritmusát, hogy rámutasson a pennára, ami -ki tudja, mikor- önállósította magát, és most ráállva a jegyzettömbre, munkára készen várja, hogy leírhassa Avery elhangzott szavait. - ... Van kifogása az ellen, hogy purlicer pennával rögzítsem a beszélgetésünket?-
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 19. 00:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 19. 00:33 | Link

Mihael/Hella - Interjú

A nő lejátszotta az udvariassági köröket, amiket megkívánt a helyzet, ő pedig produkálta a saját részét mellé, mert az kéne csak, hogy a médiában valamilyen bárdolatlan bunkónak tüntessék fel. Miután leült, berögzült, szinte láthatatlan pillantással mérte fel a szemben lévőt, aki kétségtelen, hogy előnyösen festett, azonban igazából nem mozdított meg benne semmit.
- Úgy legyen - bólintott rá a megjegyzésre, aztán Hella el is kezdte az interjút vele.
Meglehetősen szokásos kérdéseket kapott, csupa olyasmit, amit már ezerszer olvasott az újságokban és valami ilyesmire számított eleve, amikor megkapta a levelet, bár valójában nem volt elragadtatva tőle, hogy ennyire átlagosan kezdődik a dolog. Akkor a többi része sem lesz valami izgalmas.
- Szerintem Ön ennek már utánanézett, mielőtt idejött volna. Sőt, valószínűleg már az előtt, hogy elküldte nekem a meghívást, nem de? - villantott egy tipikus Averys mosolyt Hellára, miközben előredőlt és állát összekulcsolt kezeire támasztotta, mialatt az asztalon könyökölt. Alapvetően nem tudta volna megmondani, hogy mi is az a több, amit egy ilyen interjútól várna, de teljesen feleslegesnek érezte felsorolni korai gyermekkorának állomásait olyannak, akinek az a dolga, hogy kutasson utána.
Aztán meg a penna. Már hallott ezekről a tárgyakról, és nem találta őket túl megbízhatónak.
- Tulajdonképpen bánom - dőlt újra hátra. - A pulicer penna köztudottan kiszínezi, amit a másik fél mond és könnyen kihozható vele olyan válasz, amit az újságíró vár, nem pedig az, amit az alany mondott - felelte. - Jobb lenne, ha valami más megoldás után nézne, kisasszony, ha megoldható - mosolygott újra rá, roppant megnyerően, de a mozdulatban ott volt a fenyegetés is, hogy "ha nem teszi, már itt sem vagyok". Legjobban valamilyen hangfelvételnek örült volna, amelynek a másolatát ő is megkaphatja, mert valószínűleg a hatóságok is találkoznának a cikkel, akkor pedig nem kellene bele olyan részleteknek kerülni egy firkász miatt, amik gondot okozhatnak neki.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 19. 00:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 19. 01:00 | Link

Avery
- jelenlegi külső -


Ez egy patthelyzet. Határozottan patthelyzet. A következő másodpercben a penna eldől a jegyzetfüzet mellett, ő pedig lassú, macskaszerű mosolyra húzza a száját. Utálja ezt a kis gennyládát. Hogy rohadna meg. Belevágná a fejét az asztalba, aztán addig dörzsölné hozzá, míg egy merő szálka nem lenne a helyes kis pofi. Aztán kettétörné a karját, igen. Ingerenciája volna rá, hogy kárt tegyen ebben a kötözködő féregben, csak hogy üres kézzel riszálja ki a hátsóját a Mátrából utána. Mert nyilván semmit sem érne el az erőszakos megnyilvánulással azon kívül, hogy ispotályba juttatná Averyt. Ehh, ráadásul, ha pont a Fővárosiba kerülne, az ő keze alá... Hát csodás.
Eltelik úgy három néma másodperc, egy hosszabb lélegzetvételű csendnek megfelelő időtartam. Pont elegendő ahhoz, hogy hátradőljön a széken, de a mosolya mit sem csorbuljon.
- Touché. Az első akadályt legyőzte, pedig szépen akartam kezdeni. De rendben, valamit valamiért. Nem használom a pennát, csak az emlékeimet. Így mindent pontosan rögzíthetek, és az Ön szavait sem módosítom. Így megfelel? - Egyáltalán nem rossz ajánlat: csak egy merengő, és néhány "letöltött" emlék szükségeltetik hozzá, s máris kész a remekbe szabott életmű... ami sosem lát napvilágot. Ha már így levetkőzték a formalitásokat, kissé előrébb dől, könyökeit megtámasztja az asztallapon, tekintetét pedig Avery arcára függeszti. Kutakodó, fürkésző pillantással illeti.
- Indítsunk valahonnan onnan, hogy miben utazott egész pontosan? Az aurori közlemény roppant szűkszavú volt, minket pedig rendkívüli mód érdekelne, milyen egyénekkel, illetőleg szervezetekkel került közvetlen kapcsolatba, Mr. Lyall? Az olvasóink odavannak a kihagyott részletekért, és az Ön krimikbe illő néhány éve igazi ínyenc falat... még nekünk, riportereknek is, akik sokat láttunk már, de sosem eleget. Egy nemzetközi csempész és szélhámos munkaköre így önmagában túl tág fogalom... Szűkítsük le kicsit, rendben? - Ügyel a hangsúlyra, és -hordozásra, hogy ne tűnjön túl rámenősnek, de legalábbis erőszakosabbnak egy átlagos riporternél, viszont elég meggyőzően kell viselkednie, hogy Avery egyáltalán hajlandó legyen kinyitni a száját, és válaszolni. Akármennyire rühelli a riportereket, most roppant hálás, hogy Nina az egyik legjobb barátja, és látta már "akció közben" .
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 30. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 19. 01:34 | Link

Mihael/Hella - Interjú

Megérezte a hirtelen feszültséget a levegőben, de a mosolya épp olyan tökéletes volt továbbra is, mint annak előtte. Várható volt, hogy ilyesmi fog történni ha keresztbe tesz egy tipikusan mágusvilágbeli gyakorlatnak. Ezzel jócskán ki lehetett borítani jó pár varázslót, bár a hölgyike becsületére legyen mondva, egész jól hozta továbbra is a pókerarcot.
- Kössünk alkut - javasolta végül, miközben a zsebébe nyúlt. - Ön használhatja az emlékeit, én viszont bekapcsolom ezt - mutatta fel a rúnázott mobiltelefonját, melyen pár mozdulattal kikereste a diktafont. - Bizonyára megérti, hogy ez kényes téma, nem bízhatom egy idegen lelkiismeretére, hogy mi jelenik meg - küldött felé egy olyan mosolyt, amilyet azok szoktak használni, akik közös titkon osztoznak. Avery játszott, elemében volt és felhasználta a tudását, hogy pontosan azokat a gesztusokat használja, amelyek a mondatai mellé passzolnak. Csakhogy közben odabent egyre kattogott az agya és valamit nem talált rendben. Nem először beszélt újságíróval, de még a legrövidebb, két perces beszélgetés is azzal kezdődik ilyen esetben, hogy megmutatják a sajtós igazolványt, ez viszont most nem történt meg. Nem tudta, hogy gond van a nővel vagy csak gyakorlatlan, de úgy döntött, hogy jobb lesz, ha óvatosan bánik vele.
Aztán rátért a válaszadásra.
- Természetesen nem közölhetek Önnel konkrét neveket és szervezeteket, hiszen mint azt bizonyára tudja, vádalkut kötöttem a Mágiaügyi Minisztériummal. Azonban hogy ne kelljen üres kézzel távoznia, annyit megoszthatok Önnel, hogy gyakorlatilag az összekötőkapocs voltam a kereslet és a kínálat között, már ami a fekete mágiával átitatott tárgyakat, különféle bájitalokat vagy éppen különleges régiségeket illeti. A megrendelőim elmondták, hogy mit szeretnének, én pedig a megfelelő csatornán keresztül megszereztem nekik - mondta, gondosan ügyelve arra, hogy ne ejtsen ki egy szóval sem többet a száján annál, mint amit egy kis kutatással amúgy is fel lehetne göngyölíteni. Ha a nő azt hitte, hogy egy cikk kedvéért majd átadja neki ugyanazt az infót, mint amit elmondott az auroroknak, akkor rossz ajtón kopogtat, mert Avery nem volt hülye, ráadásul azt is tudta, hogy nem ér annyit a médiahírnév, hogy kockára tegye érte a kérkedéssel a szabadságát - vagy akár az életét is.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 19. 01:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. december 22. 22:22 | Link

Csenger
Szünetben | este | ruha

Szállj, szállj bagoly szárnyán...
Unalmas reggel, unalmas délelőtt, unalmas délután, de nem unalmas este és éjszaka. Linával a napokban találkozott, ami felvidította a lányt, mert egy ideje már eltűnt a levitás szőke, de már újra itt van, bár nem a legjobb körülmények között. Meghallgatta az egész sztorit, de nem tud segíteni, ilyen helyzettel nem volt még dolga. Egy ilyen nap után kell lemenni a pubba, de a másiknak nem volt ideje, vagy elfoglaltsága van estére, de holnap nem ússza meg a kisasszony. Ha kell, elrángatja magával, húzza maga után a földön.
Körülbelül fél órája reppentett egy baglyot a srácnak, akit a macskája révén ismert meg. Nem kéne idegenekkel szóba állnia, de tud magára vigyázni és Csenger nem olyan félelmetes, vannak nála ijesztőbb rellonosok. A csárdába beszélték meg a találkát, ahogy Gwen előbb érkezik, de így is késve. Nem zavarja, hogy a másik még nem érkezett meg, majd érkezik, amikor jónak érzi, azonban órákat sem fog rá várni. Annyi ideje nincs. Az ajtóban leveszi a kabátját, majd a bárpulthoz indul. Kezdetnek egy női italt kér, amit elkészítés után az egyik hátsó asztalhoz visz. Most is rengetegen vannak, mi t mindig, de nem diákokkal teli. Már szünetük van, általában ilyenkor mindenki otthon tölti az időt. Majd Gwen is hazamegy valamikor, tervezte a barátait is meghívni magához, de mindenkinek rengeteg dolga van mostanában. Belekóstol az italába, és az embereket kezdi pásztázni. Mindenféle alak megfordul errefelé, némelyik veszélyesebbnek tűnik, némelyik szende virágszálnak, ahogy ő is. De nem látszatról kell megítélni az embereket. Ő is gyengének tűnik, mégis terelő a csapatban.
Az ajtó nyílik, valaki pedig belép rajta. Hasonlít Csengerre, de megállapítani nincs ideje, mert valaki beáll a képébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. december 26. 20:05 | Link


Amint megláttam a felém repülő baglyot először meglepődtem, majd elhúztam a számat. Egyrészt általában nem szoktak hasonló módon keresni engem, másrészt utáltam a bagolypostákat, vagy akármilyen más emberi írással írt üzeneteket. Sosem tudtam normálisan kibogarászni a földiek abc-jét, és alaposan nem is tanultam  meg sohasem. Csupán annyit tudtam, amennyit az itteni világban rám ragasztottak az évek. Odahaza csak a legbölcsebbek voltak képesek írni és olvasni az emberek nyelvén, nekem elég volt a saját nyelvemen tudni a dolgokat. Bár a sellőféle ékírás sem volt igazán könnyű. Még szerencsém, hogy  az írás és a beszéd nem kapcsolódott össze olyan szorosan, míg az egyik teljesen eltért a sellők és emberek világában addig a másik majdhogynem azonos volt. Mintha az ember szerb lenne és horvátul kellene megtanulnia beszélnie, de kínaiul írnia.  Az egyik könnyű, a másik szinte lehetetlen.
Legalább nem volt hosszú a szöveg, ezért hálás voltam a feladónak, bár ránézésre nem tudtam megállapítani ki küldte, az majd a csattanó lesz a hosszú szenvedésem után, az utolsó mondatban.
Talán kicsivel több mint tíz perc kellett ahhoz, hogy az utolsó betűt is sikerüljön a helyére raknom. Az üzenet egy meghívó volt a csárdába, Gwentől. Ha jól emlékszem akkor azt a szőke, macskás lányt hívták így, akivel először találkoztam a faluban. Szép lány volt, de nem volt Lotti. Viszont pontosan ezért kellett elmennem arra a találkára. Megijesztett a tény, hogy pusztán pár gondolat, melyben Lotti is szerepelt, képes volt megváltoztatni a szívverésemet, az érzelmeimet, a fejemet. Ha vele voltam egyszerre éreztem magam jól, és bolondul, amiért olyasmiket érzek iránta, amiket lehet ő nem irántam. Eddig még nem volt nekem egy nő sem fontos, és nem is szabadott, hogy az legyen.
Beléptem a csárda ajtaján, sokan voltak, túl sokan ahhoz, hogy elsőre kiszúrjam Gwent. Arrébb álltam kicsivel, és nyakamat nyújtogatva próbáltam kikeresni a szőke tincseit. Mikor végre megtaláltam elindultam felé, átverekedve magam a tömegen.
Nem számítottam ekkora nyüzsgésre, az iskolában szünet volt, közeledett a karácsony is, a család ünnepe, azt hittem ilyenkor aki csak teheti hazautazik és megölelgeti akije van.
Kihúztam a széket a lánnyal szemben, és kedélyes vigyor kíséretében ültem le, azonnal köszöntve őt.
- Szép estét
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed