36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 6. 21:33 | Link

Nadine és Richárd - záró

Még mielőtt a két fiatal megbeszélné a tapasztalatokat és elhagyná a csárdát, valamire figyelmesek lesznek. Az egyik asztalon egy újságra. Senki nem foglakozik vele, senki nem érdeklődik már iránta. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem friss, pár hetes darab lehet, a hírei már rég elavultak. Ahogy kinyílik a csárda ajtaja mégsem marad nyugodtan az az újság. A lapjai meglebbennek, karcos, éles hangot adva.
Ahogy a borítóhoz ér az újság, egy nagy kép válik láthatóvá. Alig mozog, egy temetést ábrázol, a hatásosság kedvéért. Zokogó özvegy, siránkozó rokonok, a háttér egy lehangoló temető. Felette pedig a hangzatos szalagcím: REJTÉLYES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT HUNYT EL A MINISZTÉRIUMI DOLGOZÓ - A HARMADIK TÁMADÁS A HÓNAPBAN. Ha esetleg felkelti az érdeklődésüket a cikk, a támadások túlélői mindig egy magasabb, nyurga férfit emlegetnek, illetve egy alacsony, tömzsit. Nem emlékeznek az arcukra, hangjukra, nevükre sem, a legillimentorok sem tudnak segíteni. Még mindig keresik őket, mindenkit óvatosságra intenek.
De hetek óta semmi nem történt. Hetek óta semmi, de két héttel ezelőtt... megkínoztak és megöltek valakit.
Bizony-bizony. Most már tudatosulhat a fiatalokban, hogy amit láttak, nem álom volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 6. 21:57 | Link



Munkaidőbeli fáradtság, figyelmetlenség. Apróságnak indul, végül aztán csúnya dolog sül ki belőle. Rubent számtalanszor lökték már meg és fel különböző típusú emberek, mégse csinált belőlük túl nagy ügyet. Persze volt olyan, hogy az alja népe kötekedett, kóstolgatták a kis szerencsétlen, belga parasztgyereket, amire hát, Merlin szakállára legyen mondva, de jogosan válaszolt erőszakkal. Teljességgel elhiszi, hogy az ilyen eset is lehetséges. De hogy pont vele történjen meg ugyanez, csak fordított helyzetben... Nem érti meg ezt a sanyarú magyarországi közeget, miért kell nekik ennyire pesszimistának és lekezelőnek lenniük a dolgozni érkező, nyugati bevándorlókkal szemben.
Mártírunk ártatlanságát bizonygatva emelgeti karjait a felháborodott vendég előtt, aki először úriasan itatja fel a drága nedűt az üzlet szalvétáival, majd fiunkat teljesen váratlanul érve... ijesztően nyugodt szavainak elmormogása után ökölbe szorítja kezét, Ruben pedig úgy vágódik neki a hátsó polcoknak, mint emberméretű szalmazsák a karategyakorlópályán. A zsibbadáson kívül semmit sem érez. Forog a világ. Beveri a fejét, a polcsor hangos robajjal szakad le rá, a rajta található alkohollal teli üvegek hangos csörrenésekkel terülnek szét a padlón. Borzasztó látványt kelthet az ártatlan fogyasztók előtt. Miféle helynek gondolhatják ezentúl a falut? Ez egy kifejezetten elegáns, jó hírnek örvendő vendéglátóipari egység volt, itt nem lenne szabad balhét csapni. De ha egyszer muszáj...
Kézrátételes gyógyításban bízva odaemeli tenyerét fájlalt testrészéhez. Egész arca lüktet. Szemei először könnybe lábadnak, majd bevörösödnek. Most először megszólal anyanyelvén, ékesen, ahogy az ösztön és a szükség kihozza belőle, majd méregtől átitatva kezdi el a barom felé hajigálni az éppen keze ügyébe kerülő tárgyakat. Poharak, üvegek, szalvétatartó, a fénypontot képező alkalmazotti széket pedig egyenesen a bárpulton át taszajtja tova. Így kell ezt, gondolja... De ha még ez se lenne elég, hát hogy egy igazán eltúlzott jelenetet teremtsünk, mondhatjuk azt, hogy Ruben fogja magát és kiszalad a pultok mögül, hátha talál valami jobb menedéket. Kézzel is szeretne ütni már. Vagy talán békülni kellene?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
First kiss...
Írta: 2015. október 7. 10:39
| Link

Ethan

Csendben figyelem, hogy mi zajlik tőlem jobbra. Az ismeretlen megmentő kér egy italt amit a pultos kissé unott fejjel oda is ad neki. Lehet, hogy már kezd elege lenni a sok ittas illetőből. Vagy csak szimplán már álmos és fáradt, ebből kifolyólag pedig már menne haza. De ezt megakadályozza az, hogy még mindig sokan ülnek benn a kocsmában. Miután a fiú megkapta az italt megszemléli majd félre tolja. Én erre felvont szemöldökkel és kérdő tekintettel reagálok. Előbb az arrébb lökött poharat nézem, majd felpillantok a fiúra is. De nem kérdezek semmit. Nyilván megvolt az oka, hogy így reagált. Én nem vizsgálgattam ennyire az italt, amikor megkaptam, csak lehúztam és kész. Ütött is rendesen.
Utolsó kérdésemre egy nagyon diplomatikus választ kapok, és őszintén egyre szimpatikusabb a fiú. Lehet csak az alkohol teszi ezt velem, de most úgy érzem, hogy ez egy hosszú barátság kezdete lehet. Őszintén, szinte biztos, hogy az "mondatja" ezt velem. Nekem nincsenek barátaim, én nem barátkozom. Vagyis hát, akad egy-kettő nagyon régi barátom és barátnőm. De az ő számukat egy kezemen meg tudom számolni. Gyerekkoromba még barátkozós voltam, de ma már ez annyira nem jellemző.
Még észhez se térek, amikor bemutatkozik. Eléggé bugyután festhetek így. Csak pislogok rá nagyokat és fél órába telik, mire felfogom, hogy mit is mond. Hirtelen megrázom a fejem, és remélem, hogy ezzel össze tudom rázni a még működő agysejtjeimet a már kihaltakkal. Ugyanis én általában gyors észjárású vagyok és nem ennyire bárgyú. Pont annak az ellentéte.
- Nagyon örülök Ethan! Eliza vagyok! - jobb kezemet nyújtom a fiú felé, hogy bemutatkozáshoz illően kezet is foghassak vele. Így szokás, vagy nem?
- Szeretnélek meghívni egy "köszönömitalra". A whisky elég jó, és úgy veszem észre, hogy nincs megmérgezve. - Utolsó mondatomnál az ellökött pohárra pillantok, majd vissza Ethanre. Még egy mosoly félét is küldök felé, ami tőlem nagy szó. Nem szoktam sokszor úgy tényleg őszintén mosolyogni...kedvesen, bájosan, aranyosan.
- Nagyon diplomatikus vagy, ugye tudod? ... Na meg irtó helyes... - Hirtelen nagyra nyílnak a szemeim, melyekből meglepődöttség tükröződik. Én ezt most tényleg kimondtam?! Te jó Isten! Nem szabad többet innom! Alsó ajkamat óvatosan "beharapom", majd kérdő tekintettel, elpirulva nézek a fiúra. Lehet most jön a kínos csend?!
Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2015. november 2. 08:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 7. 13:42 | Link

Eliza

Leginkább azért nem iszik bele a kikért italba, mert már ránézésre is túl zavaros az ital, ennek sokkal tisztábbnak kéne lennie, amennyiben jó minőségű és nem valami vizezett lötty. Mindenfélét pedig még sem enged a szervezetébe, már csak a körültekintés végett is. Másrészt pedig mondjuk ki, túlzottan finnyás, ha töményről van szó. Kérdés nélkül leül Iannel egy Burger Kingbe, nem ragaszkodik ő kaviárhoz és elsőosztályú dolgokhoz, de amikor az alkohol a főszereplő, akkor válogat. Már csak azért is, mert nem mindegy, hogy kiolvasztott bucival készült hamburgerbe harap az ember, vagy kétes minőségű x százalékos alkoholt dönt le a torkán.
A kérdő tekintetet valószínűleg már csak azért sem veszi észre, mert épp arra figyel, hogy miközben odébbtolja a poharat, az ne boruljon föl.
Aztán viszont Elizáé a figyelme, és nem is olyan faragatlan, hogy beszélgetés közben teljesen másfelé tekintgessen. Így, hogy félig-meddig szembe is fordultak egymással, több alkalma van szemügyre venni, hogy kit mentett meg. Ahogy elnézi olyan 17 vagy 18 évesnek tippelné meg korra. És teljesen nyilvánvalóan a fejébe szállt egy kissé, amit megivott. Nem csoda, vékony, nőies alkatú lány, nincs elég testtömege, hogy a véralkohol szintje ne ugorjon meg már 2-3 felestől tetemesen. Ujjai közé simítja a felé nyújtott kezet és épp csak egy kicsit, jelzésértékűen rázza meg, ahogy illik, egyetlen diszkrét mozdulattal. Csókolhatna ugyan kezet, de az szörnyen teátrális és behízelgő lenne a helyszínhez viszonyítva. Egy bálon vagy összejövetelen meg sem fordulna a fejében egy ilyen kézrázás, ha hölgy az illető. De a máguscsárdában? Komikus lenne.
- És Eliza, hogyhogy úgy döntöttél, egyedül fogsz iszogatni Bogolyfalva egyik legrosszabb hírű csárdájában?
A mérgezett italra tett utalásra kiszélesedik a mosolya, és követi Eliza pillantását a poharára. Vállat von erre, mit is mondhatna?
- Nem amiatt aggódtam, hogy netán ginát kever bele az úriember. Szerintem nem vagyok az esete. Vendéget megmérgezni meg nem lenne túl jövedelmező.
Fejével az épp néhány méterre sört mérő csapos felé biccent, egyik szemöldöke pedig kétkedőn szórakozottan emelkedik meg. Az érintett, mintha csak megérezné, hogy róla beszélnek, egy pillanatra felnéz a munkából feléjük, ám valószínűleg nem hallott semmit, mert aztán ismét beszélgetésbe elegyedik, egy más jócskán összeakadt nyelvű ötvendes varázslóval.
- Épp csak nem az a fajta tiszta, vizezetlen minőség, amit jó szívvel iszok meg. Szóval nem szükséges a pénzedet költeni egy hálaitalra, a védelem egyébként sem olyasmi, amiért fizetni kéne.
Egy szempillantásnyi időre tényleg megáll a váratlan kijelentésre, ám nem is tart tovább egy-két rövid másodpercig, amíg feldolgozza. Aztán viszont a várt kínos csend helyett felnevet, igazán jóízűen és derűsen, még a fejét is hátraveti rövid időre, hogy a hang akadály nélkül szökjön ki a torkán. Nem érezni amúgy, hogy Elizán nevetne konkrétan, a gúnyt még így is kispórolja a gesztusból.
- Az előzőt mondták már. - Tulajdonképpen a másodikat is hallotta már, bár nem ilyen nyíltsággal. - Utóbbit, hát.. köszönöm, ezt egy csinos lánytól bóknak veszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
First kiss
Írta: 2015. október 7. 14:03
| Link

Ethan

Egy gyengéd kézfogás a válasz az Ethan felé nyújtott kezemre. Valahogy ezt is tudtam elképzelni hozzá. Eléggé úgy fest így első ránézésre, hogy jó család, jól nevelt sarja. Ebből pedig azt gyanítom, hogy aranyvérű, puccus famlíliába tartozik. Nos ha nem lenne ennyire szimpatikus, és nem mentette volna meg az életem vagy a szüzességemet, akkor talán itt is hagynám. Nem szeretem a sznob aranyvérűeket. De ő most valami oknál fogva kivételt képez ez alól.
Kérdése hallatán egy kissé fájdalmas nevetés tör fel belőlem.
- Nos hát a mai nap folyamán egy rellnos fiúcska kétszer vágott a földhöz. Valószínűleg megrepedhetett egy csontom vagy ilyesmi. De a varázsvilág gyógyszereiben nem bízom, rendes orvos a közelben nincs, így kénytelen voltam ezzel csillapítani a fájdalmat. - Az "ezzel"-nél magasba emelem a whiskys poharat, melynek az alján van még egy korty. A mondat után azt is lehúzom, mire arcom eltorzul pár másodpercre. Ez már nem esett jól. Gyorsan lekísérem egy korty sörrel, majd mintha mi sem történt volna figyelek továbbra is új beszélgetőpartneremre.
Amikor Ethan a csapos felé pillant fejemet hátra fordítva követem a tekintetét. Erre a férfi felén pillant, majd vissza újdonsült beszélgetőpartnerére. Én is vissza fordítom fejem Ethan felé, majd végigsimítom a fájó karomat. Még mindig zsibbad és fáj, de jobb, mint az eset után.
- Nos rendben, de valahogy azért szeretném majd meghálálni neked. Nem hinném, hogy bárki megtette volna, hogy egy idegen lányhoz oda megy, mert gondolom hallja, miket mondanak róla. De amúgy pedig meg tudtam volna védeni magam! Kicsi a bors de erős! - Próbálom bizonygatni, hogy nem-nem, én nem szorulok férfi segítségére. Meg tudom én védeni magam. De jelen helyzetben ezt elég nehéz lehet elhinni egy külső szemlélőnek.
Majd ezután csúszik ki a nem várt mondat a számon, melynek köszönhetően eléggé kínosan érzem magam. Ethan végül hangos nevetésben tör ki. Úgy érzem, hogy rajtam nevet, így még pirosabb leszek, mire fejemet is lehajtom és a cipőm hegyét bámulom. Eliza, ezt jól megcsináltad. Szerencsére Ethan menti a menthetőt és próbál valami hasonló kedveset mondani nekem. Mire én kissé piros arccal nézek fel rá, egy zavart de mégis őszinte mosollyal. Tudom én, hogy szép vagyok, de nem sűrűn hallom ezt más szájából. Jobb ötlet híján megpróbálom terelni a témát.
- Na és Ethan, mi járatban itt, ahol a rosszarcú varázslók járnak? Itt élsz a faluban, vagy...? - nyitva hagyom a kérdést, hogyha szeretné ki tudja fejteni ki is ő, mit is csinál itt, és a többi és a többi. A mondatom végén azonban egy nagy csuklás tör fel belőlem, melyet egy újabb követ.
Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2015. november 2. 08:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. október 8. 19:33 | Link

Kornella

Ella valószínűleg igencsak egyedül van azzal a véleményével, hogy Kornél jó fej. Többnyire esetében inkább szeretnék a mihaszna, bunkó, tapintatlan és menjmárinnen kifejezésekkel dobálózni. Pedig nem vészesebb ő egyik másik vele egykorú fiúnál sem. Csak, hát valahogy ezekben az iskolákban mindig az emberiség krémjébe botlik, csupa tökéletes hercegbe, akikkel aligha veheti fel a versenyt.
Aztán Ella valahogy mégsem hessegeti el magától, természetes, hogy felbátorodik. Jókedvű vigyorral mászik vissza hát, nem is csoda: a matróz megszerezte a zsákmányt. A környezetet sikerült mostanra teljesen kizárnia, érdekli is őt a szagló, horkoló "körítés, amikor sokkal kellemesebb várakozások lebegnek előtte.
Megvárja, amíg Ella választ előbb magának poharat a két csavart közül, merthát nehogy az legyen, hogy a jobban elhalássza a másik elől. Ha már a rosszabbat kapja, legalább legyen azért, mert a lány maga válaaztotta azt. Valódi úriember.
- Megnyugtató, hogy nincsenek kétségbeejtő asszociációid a virgácsról.
Már tósztra tartaná a poharát, amikor az eddig mellőzött környezet közbeszól egy nagydarab, alkoholmámorban úszó ficka. Kis híján oda is veszik a nagy kincs, de Kornél és Ella elszantak, megmentik, ami menthető. Sőt, a lány többet is. Meglepetten pislog egyet a hirtelen megváltozott ülésrend miatt, viszont nem tart sok időbe magára találni, szabad keze Ella derekán köt ki, inkább kényelmi, mintsem praktikum szempontjából.
- Eddig sem volt rossz, de mostmár egy fokkal én is jobban.
Idült arckifejezéssel kiált fel, hogy proszit, mire nem csak, hogy a lánytól, de talán még a vendégkör ébren maradt részétől is kiérdemel innen-onnan egy viszonzott proszit felkiáltást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 8. 23:35 | Link

Ruben Marceau, Mihael G. Saint-Venant
-vendégszereplés; Rebecca, várlak-

Úgy tűnik, akármennyire nem szívleli saját magától a csárdát, mégis méltatlanul sok időt tölt itt az ismerősével megejtett találkozóknak hála. Nem mellesleg az este ezen szakasza még nem kényelmetlenül zsúfolt. Arra a döntésre jutott, hogy amikor már túlzottan megtelt a kocsma, akkor ő odébb áll egy jólszituáltabb vendéglátóipari egység felé. Vagy egyszerűen visszamegy a kastélyba Rémihez, ez sem ez kidobandó ötlet. Az egyik fal melletti asztalnál ücsörög, maga előtt alkohol helyett egy kávéval. Szavak nincsenek rá, hogy milyen szájhúzással adták oda a porciót, de a vevő az vevő. Épp lapozna egyet az újságban, amikor hatalmas csörömpölésre, majd az anyanyelvén elkiáltott szitkokra lesz figyelmet. Érdeklődve is néz fel a sorok közül, hogy aztán egy szórakozott mosoly terüljön szét az arcán, és végtelen elégtétellel dől hátra a székében.
Nahát, nem gondoltam volna, hogy itt majd műsor is lesz.
Az meg, hogy az egyik főszereplő az ő haszontalan kuzinja, csak még inkább élvezetesebbé teszi a kilátásba helyezett pankráció látványát. Azért, amikor Ruben a távolsági harc (tárgyak nagy távolságból való hajigálása Mihaelnek) mellett dönt, Ethan is előveszi a pálcáját.
Természetesen, nem azért, hogy szétválassza a kettőt, csak az asztala köré von fel egy fizikai védelmi bűbájt. Véletlenül se tévedjen felé egy kósza eldobott korsó vagy hajdani polcdarabka.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. október 8. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 9. 00:18 | Link

Eliza

Érdeklődve hallgatja a lány válaszát, de hazudna, ha azt mondaná, hogy az elnyeri a tetszését. Sok mindennek be lehetne ezt tudni, kezdve attól, hogy miért "vág valaki földhöz" egy lányt, pláne, ha fiú és erősebb, bezárólag azzal, hogy Eliza miért inkább a kocsmába jön ahelyett, hogy szakértő kezek látnák el a sérülését. Szabadon lehet válogatni a skáláról, mik váltják ki azt a szájhúzást, amit erre produkál.
- Kénytelen leszel bízni bennük, ugyanis jól mondtad, a környéken nincs mugli orvos. Nem hiszem, hogy egy sérülés ellátása kimerülne a kocsma meglátogatásában.
Nyilvánvalóan hatalmas felelőtlenség, amit Eliza csinált, ő maga el sem tudná képzelni, hogy a törött (vagy legalábbis repedt) csonttal ne gyógyítóhoz menjen.
- Csak azért, mert nem fáj, attól még a probléma ott van. Ha rosszul forr össze, aztán minden frontnál nyögöd majd a makacsságod.
Inkább aggódóan hangzik, mint kioktatóan, elvégre már úgy is tök mindegy lenne okoskodni, az időt nem pörgetik vissza, legfeljebb a jövőre való tekintettel tud jó tanácsokat szolgáltatni a másiknak. Első körben például azt, hogy varázsló környezetben a varázslók és boszorkányok megoldásaira tud támaszkodni. Ethan, bár nem erőszakos vagy befelé forduló, de bizonyos szempontból a rellonosok egyik fajtájának tökéletes prototípusa: túlélő. Lehet bármilyen égbekiáltó büszkeség és makacsság, az ember elsődleges prioritása végső soron saját maga kell, hogy legyen. Ha rá lenne kényszerülve, neki megfelelnének a muglik gyógyítási módszerei.
- Kezdjük azzal a hálát, hogy visszakísérhetlek a kastélyba és azon belül is a gyengélkedőhöz.
Először is, leszűrhető volt a válaszból a lány iskolás léte (van itt olyan fiatal a faluban, aki magántanuló, nem pedig a Bagolykő diákja, így ez eddig nem volt világos teljesen), másodszor pedig rellonos diák ártott neki. Akkor pedig neki kötelessége is valahogy kezelni a helyzetet. Attól most eltekint, hogy Eliza nem lehetne lenn, részletkérdés egyelőre.
Az utólagos magyarázatra, hogy Eliza elég erős lenne megvédeni magát, csak elnéző mosolyt nyom el a szája szegletében, s úgy dönt, nem száll vitába. Valóban nehéz elhinnie, mert varázslatokban jobbak a felnőtt varázslók, ráadásul a lány fejébe szállt az alkohol, úgy nehezebb pontos varázslatokat létrehozni. Ha pedig fizikai harcra került volna sor, nem elég a méret- és számbeli különbség, de még egy zúzódott kar is Eliza számlájára írható.
- Ah, igen. Én is diák vagyok most az iskolában, rellonos, bár nekem nem áll szándékomban bántani téged. Errefelé meg úgy sodródtam, hogy lejöttem találkozni egy ismerősömmel.
Ahogy Eliza csuklani kezd, a hátára simítja a kezét, a másikkal pedig int a csaposnak és kikér egy pohár vizet. Nem lehet ez olyan ritka kérés, mert a csapos nem illetődik meg, kitölti azt és elétolja - Ethan pedig tovább, Eliza elé.
- Idd meg, egyébként sem fog ártani, kicsit kitisztul tőle a fejed.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. október 9. 00:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
First kiss
Írta: 2015. október 9. 11:04
| Link

Ethan

Szájhúzás ide, szájhúzás oda, akkor is így volt, és én akkor se fogok ilyen varázslatos orvoshoz menni. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, amikor közli, hogy tényleg se közel, csak távol van mugli orvos, akihez én szívesen mennék el.
- De most legalább átmenetileg nem fáj... annyira. Előbb lelki erőt kell gyűjtenem, hogy én ilyen orvos közelébe menjek. Rettegek tőlük. - vallom be Ethannek őszintén. Egy rossz élményem miatt amennyire csak tudom kerülöm őket. Egy mugli orvos legalább nem tudja eltüntetni a csontjaimat, ha úgy tetszik neki. Sajnos igazat kell adnom Ethannek, mert ha nem lesz kezelve, akkor később csak rosszabb és rosszabb lesz.
- Jóóó, igazad van, de... - Újabb mély sóhaj, majd a padló bámulása ismét. Utálom beismerni ha valakinek igaza van. Bár nem hiszem, hogy eltört volna. Biztos csak nagyon megütöttem vagy valami ilyen kisebb sérülés. Az pedig majd magától elmúlik nem?!Mindennek ellenére nagyon jól esik csöpp lelkemnek, hogy valaki így törődik velem. Pláne, hogy ezt egy idegen, de amúgy nagyon-nagyon helyes pasi műveli. Gyanítom, hogy ezen a környéken nem sokan foglalkoznának ezzel. Pláne nem a rellon falain belül. Ott még díjat is osztanának annak, aki ezt tette velem. Mert, hogy mennyire f***a csávó. A padló bámulását csak azért hagyom abba, mert Ethan olyat mond ami nem tetszik.
- Vissza?! Oda?! Gyengélkedőre?! Tiltakozom! Vagyis hát... -
Egy sunyi és sokat sejtető mosoly kúszik arcomra, és egy csibészesnek mondható pillantást vetek partneremre.
-Egy feltétellel visszamegyek veled! Innunk kell még legalább három pohár jó minőségű alkoholt, hogy Te is velem tudj inni! Nos? -
Mosolyom továbbra sem változott amíg a választ várom. Ha igennel reagál hívom is a pultost. Remélem, hogy úgy fog. Utána pedig, ha már eléggé megittam magam, mehetünk is vissza a suliba.
Kicsit meglep, amikor kiderül, hogy ő is diák és ő is rellonos. Őszintén, erre nem gondoltam volna. Szent meggyőződésem volt, hogy már dolgozó felnőtt férfi, aki valami komoly pozíciót tölt be valami hivatalban. A fél karomat rá mertem volna tenni. Még jó, hogy nem tettem!
Válaszolnék neki, hogy örülök, hogy nem akar bántani, csak mert nem tetszik neki, ahogy beszélek vele. De ebben megakadályoz a csuklás. Aztán pedig a meglepődöttség, mivel Ethan keze a hátamra siklik. Ettől olyan érzés kerít hatalmába, mellyel még sose találkoztam ezelőtt. Valami kellemes bizsergés járja át a testemet, és mindenhol libabőrös leszek ettől. Tekintetem végigvezetem a karján, majd egészen a szeméig meg se áll. Nyelek egy nagyot, aztán csuklok, aztán nem tudok megmukkanni se. A pohár vízzel nem tudok foglalkozni, csak a fiúval. Oldalra biccentem fejem, majd nagyon lassan és megfontolatlanul kezemet nyújtom a fiú arca felé. Meg akarom érinteni, hogy ő valóban létezik-e, vagy a képzeletem szüleménye. Mert ilyen férfi nem létezik. Legalábbis én még nem találkoztam vele. Azonban kezem hirtelen megáll a levegőben közel Ethan arcához. Ráeszmélek, hogy mit művelek. Gyorsan visszahúzom karomat, majd hirtelen felpattanok a székről. Felkapom bőrdzsekimet.
- Ömmm, ne haragudj! *hükk* Én..én.. Sajnálom! - nyöszörgöm, majd fájdalmas arccal próbálom magamra erőszakolni kabátomat.
Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2015. november 2. 08:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 9. 19:26 | Link

Kornella

Ahogy Kornél ölében mocorgott, hogy neki, és valamelyest azért a srácnak is kényelmes legyen az elhelyezkedés, már csak a pohárköszöntő utáni gyors mozdulaton - melynek során a pohár százhúsz és száznyolcvan fok közötti dőlésbe került az ajkai között -, majd egy következő italok járt az esze, és azon, hogy együtt töltik majd az éjszakát. Hiszen ugyebár kockázatos lett volna a visszaosonás. Nyilvánvalóan.
Más szóval emelkedett hangulata, jókedve nem engedte, hogy az elmúlt hetekre gondoljon, arra az estére a konyhában. És ez jó volt így, így kellett, hogy legyen. Így tervezte. Sose tervezett pedig előtte, úgy igazán legalábbis. De most olyasmi történt vele, ami felforgatta eddigi életvitelét, és nem épp a jó módon. A váltás mindig jó volt, legalábbis így gondolta mostanáig. És aztán ismét így érezte, azt akarta, hogy elmúljon az érzés, ami megszületett benne, de ez most kivételesen maradandónak bizonyult. Nem várta, hogy valaha szerelmes lesz, azt pedig végképp nem, hogy ha az megtörténik, viszonzatlanul találja majd.
- Egs! - kurjantotta ő is, aztán már maratta is torkát végig a várakozásnak megfelelően iszonyú cuccal. Fintorgott, majd száját legyezgetve kacagott, és Kornél nyakába borulva, vállába nyöszörgött.
- Basszus, basszus, basszus, basszus! Ez szööööörnyűűűű..!
Annyira lelkesen szenvedett, hogy Kornélnak jól meg kellett fognia, ha nem akarta, hogy a lány leboruljon a földre.
- Fúúh... remélem van még - fújt egy nagyot végül, tovább nevetgélve, és a másik fura löttyel kísérte meg az előbbi traumatikus kortyot.
Kicsit közelebb férkőzött közben a sráchoz, és mivel pohárköszöntőjük az imént felébresztette a hortyogó tömeg nagy részét, kicsit megnövekedett a zsivaj, így Ella Kornél füléhez hajolva folytatta:
- Szerinted szobára is lehet vinni ebből? Vagy inkább tegyünk úgy, mintha külön lennénk, te szobát szerzel, én meg még szomjoltót?
Nem ez lenne az első, hogy trükközik valamivel, a szabályok elvégre nem másért léteztek, minthogy megszegjék őket. Elvégre, ha nem léteztek volna, lehet senkinek eszébe se jutott volna olyasmit csinálni, amit egy esetleges szabály megtilt. Teljesen nyilvánvaló!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. október 11. 22:30 | Link

Kornella

Neki pont azért kényelmes, hogy az ölében ücsörög, mert közben folyamatosan mocorog. Amikor Ella végre talál magának egy stabil ülőpózt, akkor visszanyeli a megjegyzést, hogy na, csak ennyi? Mégsem kockáztatja meg inkább - nah, hát, nem meglepő, hogy most azért kezd gondolatban ráfeszülni a tényre, hogy tagadhatatlanul célegyenesben van. Még a végén pont ezzel bénázná el! Akkor viszont falnak megy, komolyan, mint valami önmagát büntető házimanó, úgy fogja a fejét a falnak csapkodni. Lehúzza ő is a sajátját és Ellával ellentétben az ő szenvedése néma. Viszont arckifejezések tekintetében nagyon sokatmondó, mert a fintor és a hunyorítás tagadhatatlanul árulkodik róla, hogy rendesen megcsapta ez a csavart.
Jó kérdés, hogy azért kapaszkodik Ella derekába, hogy a lány ne dőljön el, vagy azért, hogy ő. De az is lehet, hogy csak egyszerűen kihasználja az alkalmat. Amikor a vállára borulnak, egyik keze szórakozottan Ella hátára téved a derekáról.
- Kutyaharapást szőrével? Mondjuk, nekem jöhet.
Elgondolkodva - a leblokkolós részén már túl van az estének, azért nem értelmi fogyatékos, hogy ez tartós állapot legyen, már ami a kilátásba helyezett happy hours programot nézzük - bámul a másikra, amikor az fejdobja a lehetőségét a félrevonulásnak.
- Szerintem... - kis megakadás, processzál - ...én megszerzem a szobát, te pedig fel vagy hatalmazva arra, hogy költsd a pénzem. Arra amire akarod. Mármint a bárpult mögül.  Aztán meg a lépcső tetejét találkozunk és piknikezünk egyet.
Hogy a tervet le is pecsételje, nyom egy csókot Ella nyakhajlatába, aztán (bár nehéz szívvel) kipakolja az öléből. Cserébe a lány megkapja a tárcájának egy részét, amit úgy nagyjából belő, hogy elég lesz; a többi meg kelleni fog a szobához.
- Ready?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 12. 01:37 | Link

Eliza

Kár, hogy nem hallja Eliza gondolatait. Akkor ugyanis meg tudná jegyezni, hogy nem kell ahhoz kétbalkezes gyógyító, hogy eltűnjenek a csontjai, elég ahhoz egy elég ügyesen elindított átok. Nem túráztatja amúgy feleslegesen tovább a lányt, nem sok értelme lenne most még azon ugrálni, hogy ő megmondta, ő megmondta. Bár az emberi egonak jól esik, nyilván, ugyanakkor Ethan magabiztossága nem szomjazik ilyen megerősítésre.
- Ha attól nyugodtabbnak éreznéd magad.. bár szólj, ha túlságosan tolakodó vagyok, szívesen maradok a gyengélkedőn is, míg ellátnak.
Hozzáteszi már most azt a kis félmondatot, amivel tompít a felajánláson, mert véletlen sem szeretné azt az ézést kelteni, hogy úgy kezeli a lányt, mint valami kisgyereket. Viszont az is tény, hogy prefektus, és felelősséggel tartozik a diáktársai épségéért. Ha már tudvalevő, hogy a többi rellonos prefektustársa ebbéli kötelezettségeit nem igazán veszi figyelembe, legalább Ethan igyekszik figyelni erre. Mindig felelősségteljes volt, ha elvállalt valamit.
- Jó minőségűt? Itt?
Nem nagyon szeretne alkoholt inni most, főleg nem hármat, főleg nem töményet. Főleg nem női társaságban. Másrészt úgy látszik, ez az ára annak, hogy visszajussanak a kastélyba. Megtehetné, hogy felvillantja a jelvényét és ráerőszakolja az akaratát a másikra. Ez sajnos, bár járható út lenne, de minden, csak nem Ethanre jellemző eljárás.
- Rendben-rendben, rendeld meg, aztán, ha megittuk, elindulunk.
Muszáj elmosolyodnia ezen, hát csak "kizsarolták" belőle azt, hogy kénytelen legyen meginni itt valamit. Legyen, csinált már ennél rosszabbat, nem ebbe fog belehalni. Már épp kérné ki akkor a megbeszélt italokat, amikor Eliza keze váratlanul elindul az arca felé, hogy.. nem egészen világos számára, mi a célja ezzel a lánynak. Gyorsan történik a dolog, mire a gondolatmenet végére ér, addigra Eliza keze le is hanyatlott. Kérdő pillantással hajol valamivel előrébb, aztán amikor a fiatalabb már öltözködni kezd, illetve próbál, megszólal.
- Nem haragszom, de.. miért is nem haragszom? Nem történt semmi, amit sajnálnod kéne.
A lány egyértelműen becsiccsentett, ha nem kifejezetten részeg, így az ilyen manőverek mondhatni megmagyarázhatóak. A nagy kapkodást rossz néznie, főleg így, hogy tudja, Eliza egyik keze sérült.
- Lassabban, még a végén csak még jobban meghúzod.
Szándékában áll amúgy (igaz egyelőre ezt nem közli, csak tovább ül a bárszéken) visszakísérni még így is a másikat, hogy az egyértelműen zavarba jött valamitől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
First kiss...
Írta: 2015. október 12. 13:24
| Link

Ethan

Kicsit meglepődök amikor felajánlja, hogy a gyengélkedőn is ott marad velem.
- Azt lehet meg fogom köszönni. De ha esetleg vár valaki, vagy más dolgod van, akkor...-
Ezek szerint tényleg elhitte, hogy félek az ilyen orvosoktól. Nekem még mindig furcsa, hogy valaki így törődik egy idegennel. Személy szerint én nem biztos, hogy mindezt megtettem volna. Bár én lány vagyok. Ha fiú lennék, akkor lehet más lenne a helyzet. Bár gondolom ez neveltetéstől is függ. Az pedig már kiderült Ethanről, hogy nagyon jó neveltetésben részesült és jó gyerek. Mondom én, hogy gyerek, amikor idősebb nálam. Sebaj!
Nem kicsit lepődök meg, amikor Ethan belemegy abba, hogy igyunk és utána mehetünk. Még egy őszinte, széles mosoly is megjelenik arcomon. Őszintén szólva arra számítottam, hogy kézzel lábbal fog hadakozni ellene. Vagy pedig felkel és itt hagy, mondván, hogy senki ne erőltessen rá semmi ilyen italt. Mondjuk nem akartam én rá erőltetni. Azt mondta volna, hogy nem, akkor még egyszer megpróbálom noszogatni, de utána beletörődtem volna, és egyedül ittam volna. Aztán pedig visszamentem volna vele a suliba a gyengélkedőre. Érdekes mód valami oknál fogva ez a pasi azt mondaná, hogy ugorjunk le vele egy szikláról a semmibe, akkor is megcsinálnám. Lehet, hogy van valami plusz képessége és megbabonázott?! Biztos! Más oka nem lehet annak, hogy én ennyire furcsa, és naiv, és butus és sok negatív jelző lennék egy pasi miatt. Szóval biztos művelt velem valamit. Az a mosoly amit még odabiggyesztett a mondat végére... Na arról már ne is beszéljünk.
Eliza! Térj már magadhoz! Hát mi van veled?!?!?!
Ez a sok pozitív dolog és új érzés, amit ma átéltem, mind elvezérelt ahhoz, hogy megfontolatlanul Ethan arca felé induljon a kezem. Amit végül csak visszarántottam. Nem volt bennem elég bátorság, hogy megtegyem. Pedig ez nem rám vall. Jó, az igaz, hogy nem szoktam én a pasik felé így viszonyulni, és ilyen erős késztetést érezni az iránt, hogy megsimogassam az arcukat. Sőt, még ennél "csúnyább" gondolatok is megfordultak a fejemben.
Hallom, hogy közli velem, hogy nem haragszik, sőt nem is tudja miért kéne haragudni. Látom, hogy a pultos ott támaszkodik és várja, hogy felvehesse a rendelést. De egyszerűen az agyam lehúzta a redőnyt, és fel se fogja, hogy mi van most. A karom sajog és nem bírom tovább a fájdalmat. Abba hagyom a kabátom magamra erőszakolását. Majd egy könnycsepp is kicsordul a szememből. Szomorúság és szégyen tükröződik tekintetemből, amikor Ethanre nézek.
- Nem megy... - célzok itt a kabátom felhúzására, ami félig már rajtam van. Az egyik ujjába sikerült az ép kezemmel belebújni, de a másik a hátam mögött lóg.
A könnycseppek sorra törnek fel belőlem és úgy érzem eddig bírtam játszani a nagylányt, akinek meg se kottyant a mai nap. Nem sírok, nem zokogok. A könnyeim csak szépen lassan, maguktól buggyannak ki szemem sarkából. Arcom nem torzult el tőle, és még hang sem párosul hozzá.
Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2015. november 2. 08:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. október 13. 08:22 | Link

Csibe


Nemcsak, hogy nem csípi a női haragot, egyenesen retteg is tőle. Minden sejtjében, részében és tagjában irtózik az őt szavakkal, s olykor tettekkel is megvető nőktől. Merthogy az ordításon túl nem egyszer volt már példa pofonra, csapkodásra meg püfölésre. A lány összeszűkült tekintetére óvatosan hátrébb lép, jobbját megtámasztja a márványon. A kijelentés, mely szerint Anett meghalt, csak mostanra jut el tudatáig. Súlypontját a pultot támasztó alkarjára helyezi át, azonnal elkomorodó arcát elfordítja Rebekától. A metsző lámpafényben beszélgető vendégekre pillant, elnyíló ajkait erőszakkal zárja vissza. Nem tudott róla.
- Soha nem leszek az apád - szólal meg végül, teljes egészében visszahátrálva a pult mögé. Hangja kedves, egy pillanatig sem harsány vagy undok, viszont az is jól kihallható belőle, hogy a férfi gondolataiba mélyedve mereng. Válláról leveszi a rongyot, és egy tiszta felületet kezd el vele dörzsölni. Arcára palástolatlan szomorúság, csalódottság és önmagával szemben érzett harag költözik. Torka összeszorul a gondolatra, hogy amit mondani fog, az mennyire igaz, s azzal együtt milyen fájó. Ahogy Rebekának, úgy neki is. - Az az apád, aki felnevelt. De azért azt tartsd szem előtt, hogy talán nem minden történt úgy, ahogy azt neked elmesélték.
A márványfelület dörzsölése közben pillant fel a pulton mérgében áthajolt lányára. Keze megáll a mozdulatban, szorítástól elfehéredett bütykei visszabarnulnak. A rámeredő gúnyos mosoly idegesíti, a hozzávágott szavak mindinkább gerjesztik a mellkasában növekvő mérget. Rebi temperamentumos lány, ami valahol egészen vicces, hiszen valószínűleg éppen tőle örökölte. Az anyja volt mindig a türelmesebb fél, aki igyekezett minden helyzetben lehiggasztani. És annak már húsz hosszú éve...
- Te vagy az egyetlen gyerekem, és ha így haladok, az is maradsz - feleli aztán, mikor már képes megütni a normális hangszínt. Nem néz a lányára, a pult mögött tevékenykedik, törölget, mosogat, kiszolgál. Közben a már-már teljes egészében felnőtt, számára mégis kicsi gyermek rá kivetülő haragját hallgatja, szíve bordáit püföli. Nem a legjobb érzés, mikor szembesítik az embert a hibáival. Főleg, ha azok ennyire súlyosak. A csapot elzárja, s miután kezeit megtörli a nedves rongyban, visszasétál Lilihez, és ha elcsendesedik, megszólal. - Elhagytalak, igen, tudom. De belegondoltál abba csak egy pillanatra is, hogy ezáltal normális körülmények között nőhettél fel? Mit gondolsz, nem szakadt meg a szívem, mikor... - hirtelen harapja el mondandóját, majd megköszörülve torkát, elpárásodott tekintettel folytatja. - Kicsapongó voltam, megbízhatatlan, hűségre képtelen. Velem szemben, egy ilyen emberrel szemben állt ott apád. Nincs olyan nő a Földön, aki a biztos helyett a bizonytalant választaná.
Miután elhallgat, elfordul, és ajkait beszívva tölt ki magának egy pohár erőset. Háta leizzadt szavai közben, kezei remegnek az idegtől. A döntés még most is képes belemarni a szívébe, de továbbra is tartja, hogy akkor a lehető leghelyesebb, legfelnőttebb megoldást találták meg.
- Ilyen ember vagyok. Ezért röhögtek körbe az unokatestvéreid. Heh. Még ők sem hiszik el, hogy nekem gyerekem lehet - erőltetett mosollyal pillant hátra, aztán felhörpinti az italt, és eltorzuló vonásokkal cuppant. A pohár talpa koppan a fán, ő felemeli tekintetét, s az italos üvegek mögötti tükörben megpillantja Rebekát. Itt az ideje változni. Lezárni azt, aki volt és nyitni egy új fejezetet.

Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2015. október 13. 08:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
Írta: 2015. október 14. 19:18 | Link

Rosemarie
dress

Már várta ezt az estét. Bagolyban megüzente az egyik kedves ismerősének, mondhatni barátnőjének, hogy visszatért és fussanak össze. Persze, azt nem írta le, hogy pontosan miért jött vissza, de pár ital után majd biztosan elő fog jönni a téma, de Zeph még nem tudja, hogy pontosan mit is fog mondani, de még azt sem, hogy őszinte lesz-e vagy sem. Megbeszélték, hogy a szabad hétvége péntek estéjén találkoznak a csárdában, ami bár nem igazán hozzájuk passzoló hely, mégis csak egyetlen, ahol hajlandóak az iskola idősebb tagjait kiszolgálni.
Késve érkezik, a magassarkú csizmájában tipeg végig a macskaköves úton. Szerencsére ugyanolyan jól közlekedik benne, mint más a túrabakancsban, de nem ezért van késében, hanem azért, mert túl sokáig készülődött. Igaz, hogy ebben a faluban ez már túlzásnak számít, de ő érezné magát kevesebbnek, ha nem adna magára. Így minden percet kihasznált arra, hogy tökéletesítse magát, holott tudja, hogy nincs erre szüksége. Ma este csak egy baráti találkozást akar megejteni és ennyi. Úgyhogy mondhatni, inkább magának csinosította ki magát, de azért a bámészkodó szemek is kaphatnak belőle.
Amint megérkezik a csárdába, a lábával rúgja be az ajtót, nem fűlik a foga ahhoz, hogy hozzáérjen, és még az ajtóban leveszi a kabátját, amit óvatosan a kezére fektet.
- Széph esthét.
Köszön a rossz angoljával, bár abban a pillanatban meg is bánja, hogy ilyen illedelmes volt, már elszokott a helytől. Bár egyedül a csapos int neki vissza, a többiek épp csak egy-két bámész pillantásra méltatják, de nem köszönnek vissza. Így elindul egy félreeső üres hely felé, ahol jól látja az ajtót, hogy mikor a barátnője megérkezik rögtön megláthassa.
Utoljára módosította:Zephyrine Sabra Iweala, 2015. október 14. 19:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. október 14. 19:32 | Link

Zeph
Welcome-home-party
Outfit

A mai napom kész katasztrófa volt. Indítottam azzal, hogy elolvastam a levelet, amit az édesanyám küldött, majd azt is, amit a húgom, Valerie. Valamilyen érthetetlen oknál fogva –ha-ha– nagyon egyező volt a tartalmuk. Kezdtem úgy érezni, hogy nem csak a világ, hanem az egész családom összeesküdött ellenem és ennek semmi köze ahhoz, hogy hajmosás közben kimarta mindkét szememet a sampon.
Délutánra nagyjából elkészültem minden teendőmmel, így már csak készülődnöm kellett az esti találkára egy kifejezetten jó ismerősömmel. Nem mondhatnám, hogy szoros barátságokat alakítottam ki az itt eltöltött idő alatt, de talán a lány volt az egyetlen, akit a barátnőim közé sorolhattam. Jelenleg benne bíztam meg a legjobban, épp ezért majd’ kiugrottam a bőrömből, amikor megkaptam a levelét, miszerint visszatért sorainkba.
Ennek tudható be, hogy órákon át készülődtem, mielőtt elindultam volna a csárdába. Odafelé szorosabbra húztam magamon a kabátot, kezdett egyre hűvösebbre fordulni az idő és már bántam, hogy nem egy vastagabb kabátot kapartam elő a szekrényem aljáról –mert ott tartottam a meleg ruhákat; nyarat akartam, többet és többet, olyat, ami sohasem ér véget.
A csárda ajtaját óvatosan löktem be, nem akartam semmi olyasmihez nyúlni, amit utána esetleg hónapokig nem kaparhatok le a kezemről, majd egy gyors „Helló!” után tekintetemmel keresni kezdtem a lányt. Tudtam, hogy hamarabb kellett érkeznie nálam, engem feltartott egy elsőéves a bejárati csarnokban, hogy megtudja, merre is találja a klubhelyiségét tulajdonképpen. Kedvesen útbaigazítottam –oké, kicsit talán nyersen, elismerem, de hogy a fenébe tud eltévedni? Legalább az eridon tornyot illene megtalálni… - és már száguldottam is tovább, hogy ne érkezzek pofátlanul későn.
-Szia! –léptem oda az asztalhoz és a szék háttámlájára terítettem a kabátomat. -Kértél már valamit inni? –tudakoltam és nem csüccsentem le, mert ha nemmel felelt, akkor megindultam a pult felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
Írta: 2015. október 14. 20:18 | Link

Rosemarie
dress

Míg várakoztam ütemesen doboltam a körmeimmel a kopott asztalon. Nem voltam türelmetlen, tudtam, hogy el fog jönni ráadásul én is késtem. Késni stílusos, aki pontos, arról még a végén azt gondolják, hogy nincs más dolga. Így nem hibáztattam a lányt, csak lustán átvetettem az egyik lábamat a másikon és hátradőlve az ajtót bámultam.
Nem telt tíz perc és csárda ajtaja ismét nyílt, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon vettem észre az ismerős szőke tincseket. Távol áll tőlem, hogy ennyire kimutassam az érzelmeimet, de most az egyszer, tekintve, hogy mégiscsak barátok vagyunk, ennyit igazán megengedhetek magamnak. Ahogy jobban megnézem magamnak a lányt, megállapítom, hogy semmit nem változott. Az én tökéletesem ellentétem. Míg az én bőröm sötét volt, ahogy a hajam és a szemem is, ő szőke hajú világos bőrű volt, de nem zavart, legalább nem olvadtunk össze, hanem kitűntünk egymás mellett. Intek a kezemmel, hogy feltűnjek neki, aztán türelmetlenül várom, hogy az asztalunkhoz topogjon. Ott aztán felkelek és ismét meglepő módon magamhoz ölelem. Valamiért úgy éreztem, ez így helyes. Nem mintha egyébként nem lennék képes ilyesféle testi kontaktust létesíteni, csak nem szokásom. De megörültem annak, hogy mégsem vagyok annyira egyedül itt, mint azt először gondoltam, amikor beléptem a nagy tölgyfaajtón.
- Szia. Nem nem, még nem. De én fizetek.
Mondom neki angolul, mert nem akarok a magyarral szenvedni, így azért egyszerűbb lesz.
- Szükség lesz valami erősre...ülj csak le.
Még mindig nem döntöttem, inkább hagyom, hogy rákérdezzen a dolgokra. Gyorsan felállok és a pulthoz sétálva kikérek egy üveg rövidet, ami ugyan csak félig van alkohollal, de ez nekünk bőven elég lesz. Továbbá kérek két pohár kólát, csak úgy kísérőként. Megfogom az üveget, a másik kezemben a két feles poharat, majd visszaindulok az asztalhoz. Megteszem ezt a kört még egyszer a kólákkal, majd levágódok a székre és előrehajolva a lányra pillantok.
- Na mesélj...
Kezdjen ő. Az a biztos.
Utoljára módosította:Zephyrine Sabra Iweala, 2015. október 14. 20:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. október 14. 20:40 | Link

Kornella

Ellában is kezdett valami nagyon mocorogni, ami a magasabb szintre lépésre sarkallta (egész pontosan az emeletre). Talán csak az ital, vagy a feledni vágyás, de meglehet, hogy Kornél sármja. De valószínűbb, hogy mindhárom együtt. Vagy kettő ezekből. Ki tudja? A lényeg, hogy felszabadult már annyira, hogy ne akarjon tovább ellenkezni, ne akarja még kicsit hergelni a srácot sejtelmes beszólásokkal, és persze a fizikai közelséggel (ami ráadásul őt sem hagyta hidegen).
Még égett a torka, és kicsit kapaszkodnia kellett a másikba, mintha tartana tőle, hogy leesik, de a srác jól tartotta, és úgy tűnt, nem is igazán akarja ma már elengedni. Hacsak nem Ella tervét végrehajtandó.
- Megegyeztünk! - vigyorgott rá lelkesen, és kuncogott egyet a nyakába kapott csókon.
Amint talpon volt, és megállapította, hogy nem is lesz gond az azon maradással, elvette Kornéltól a pénzt, és az előbbi gesztusért cserébe még odalépett a sráchoz, és egy gyors puszit nyomott a szájára. Aztán az arcába vigyorgott, majd megpördülve a copfjával is megcsapta szegényt, mielőtt elsietett a bárpult felé.
Ügyesen kikerülgette, átugrálta akiket kellett, meg átbújt egy két asztal közt hídként fekvő, és lelkesen hortyogó fickó alatt, majd a pultra csapva a manit nekiállt szemezgetni a lehetőségekkel. Aztán a pultossal is, de ezzel viszonylag hamar felhagyott, mert mögötte pár ember, akik elé lazán betolakodott, kicsit türelmetlennek bizonyult most ehhez.
Miután sikeresen elköltötte Kornél pénzét (két valamit ott helyben fogyasztott), egy tálcára pakolva a maradékot ismét szlalomozni kezdett a tömegben, majd amint elég messze került, a lépcsők irányába fordult, hogy a megbeszélt tali pontra siessen.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. október 14. 20:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. október 14. 20:47 | Link

Zeph

Viszonoztam az ölelést és egy halvány mosoly kúszott az arcomra. Én nem rajongtam az ilyen testi kontaktusokért –ridegen tartottak otthon, mit mondhatnék?–, de Zeph felé engedélyeztem a dolgot, mégiscsak a barátnőmről beszéltünk. Egy ölelés bőven belefért.
Szerettem volna én meghívni, ha már üdv itthon bulit tartottunk, de cseppet sem meglepő módon ezt nem hagyta.
–Ez rosszul kezdődik. –döntöttem el a lányt mustrálgatva, de ennél többet egyelőre nem akartam mondani.
Örültem, amiért átváltottunk angolra, így sokkal könnyebben megértettem magam másokkal és hiányzott is már az otthonom. Amíg a lányt figyeltem, ahogy határozottan kitipegett a pulthoz a nyálcsorgató kissé kapatos varázslók tekintetének kereszttüzében, eszembe jutott, hogy talán megkérhetném Konstantint, hogy vegye rá apámat egy találkozóra. Bár ő vele töltöttem életem nagy részét, a balesete óta bezárkózott és szinte megtiltotta, hogy hazalátogassak hozzá.
Anyám levele éppen ezt a helyzetet taglalta, szerinte ugyanis apám alkalmatlan volt rá, hogy vigyázzon rám és egyébként is, hogy gondolta, hogy rábíz az egyik kollégájára. Hogy? Úgy, hogy ő is sokkal megbízhatóbb, mint az anyám meg Valerie.
Halvány mosollyal figyeltem, ahogy Zeph lepakolta az asztalra a szerzeményeit és azzal a lendülettel magamhoz húztam az egyik kólát.
-Én meséljek? –nevettem fel. –Velem semmi izgalmas nem történt, azon kívül, hogy kocsmai verekedésbe keveredtem, de most rólad van szó. Hogy-hogy visszajöttél? –a mondat végére egészen komolyra váltottam.
Valójában egy kissé kitértem a válaszadás alól. A lány tudott ezt-azt a szüleimmel való kapcsolatomról és arról is, hogy az apám pár hónapja majdnem meghalt egy félresikerült kihallgatás közben. Ezt a témát kerültem, mert bár Adammel kifejezetten nem volt problémám –megmentette az életem, ez azért elég kiemelt státuszba helyezte a listámon–, érzékenyen érintett a téma. Engem is és őt is.
És ez annak is az oka, hogy megkérdeztem, miféle szél fújdogálta ide vissza. Ismertem nagyjából a helyzetét, mikor elment és tudtam, hogy nem is szeret itt élni. Akkor meg miért?
Figyelmesen méregettem a lányt, majd magamhoz ragadtam a kezdeményezést és töltöttem mindkettőnknek a feles poharakba.
-Ha nem szeretnél beszélni róla, megértem. Csak meglepett, amikor megjött a bagoly. Nem számítottam rá, hogy visszajössz... ismerve az előzményeket. –magyarázkodtam egy jelentőségteljes pillantás kíséretében -mert én megmondtam, hogy rossz ötlet vámpírral kezdeni... pláne élő vértasakot játszani- és elé toltam az egyik poharat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
Írta: 2015. október 14. 21:05 | Link

Rosemarie
dress

Figyelem, ahogy megtölti a feles poharakat, addig is magamhoz húzom a kólát és jó nagyot kortyolok belőle. A minősége természetesen semmit sem változott, a szénsav más kiszökött belőle, de legalább cukros...és ha már bűnözünk, akkor csináljuk rendesen. Figyelem, ahogy az aranyló folyadék a pohárban landol, magam elé húzom azt is, és miközben Rose mesél, koccintásra emelem a felest. Ha koccint, akkor rögtön utána fel is húzom a tartalmát, biztos ami biztos, és már töltöm is a következő kört. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz bárkinek is beszélni erről az egész helyzetről. De valakinek meg kell tennem, mert ha nem árulom el senkinek akkor valószínűleg felrobbanok.
- Kocsmai verekedés?
Vonom fel cinkosan a szemöldökömet. Hát igen, hiába a csinos pofi, ő bizony, hála a családjának mindig vonzotta a veszélyt. Valamilyen szinten irigyeltem is, de tudtam, hogy az az élet nem lenne nekem való, én ebből a szempontból esetlen vagyok, mert bár a nyelvem éles, soha nem tudnék ilyen dolgokat csinálni. Hiába akar kitérni a válasz elől, azért én mégiscsak rákérdezek, mert szeretném hallani, végül is erről szól a barátság nem?
- Szeretném hallani, hogy mi van veled.
Mondom őszintén, mert a legtöbb emberrel ellentétben tényleg érdekel, hogy mi van vele. Bár, ritkán hagyja el a számat ilyesfajta a kérdés, mert én nem szoktam csak úgy tettetni az érdeklődést.
- Nem erről van szó. Csak egyszerűen nem tudom, hogy hogyan is kezdhetnék neki.
Lesütöm a szemem, éppen csak egy pillanatra. Keresem a megfelelő szavakat, de se a saját nyelvem, sem pedig angolul nem tudom megfogalmazni, a magyarral pedig már meg sem próbálkozom.
- Én sem számítottam rá, de változott a helyzet.
Veszek egy mély levegőt, lehunyom a szememet, várok néhány percet, majd úgy, ahogy vagyok kinyögöm.
- Egy házas férfi szeretőjének lenni nálam már haladás ugye?
Az egyik szememet óvatosan kinyitom, hogy lássam a barátnőm arcát, de nem merek igazán ránézni, inkább várom a bombát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. október 14. 21:24 | Link

Zeph

Amíg a poharakba csorgott az értékes nedű, én időt nyerek. Nem akartam arról beszélni, mi is folyik mostanában a családom körül, és bár büszke voltam rá, hogy az édesapám az aki, ahogyan arra is, hogy valamilyen furcsa módon túlélte a támadást, most mégsem akartam erről csevegni. A vámpírok voltak mindkettőnk életének mély pontjai –valószínűleg Zeph mélyebbre csúszott, mint én, de ezt már jó párszor meg is mondtam neki. Gyanítom, én voltam az első annak idején, aki az arcába mondta, hogy ostobaságot csinál; gyanítom, nekem a legfontosabb, ha már más nem merte megtenni ezt a lépést.
Összekoccintottam a poharunkat és rögtön le is húztam az italt, majd halvány mosoly kúszott az arcomra –már amikor túléltem, ahogy a rossz minőségű lefelé folyó alkohol kimarta az utat a gyomromig. A verekedés egy semleges téma volt.
-Vizsgaidőszakban kimentünk egy kicsit lazítani Ninával és véletlenül pont belekeveredtünk. Tényleg nem akartunk mi rosszat, de felborították az asztalunkat és meg kellett bosszulnunk az italokat. –magyaráztam a teljesen érthető indokaimat.
Elvégre mégiscsak a drága alkoholról volt szó és nem mellesleg éppen ki akartam pihenni a vizsga okozta fáradalmakat, na meg azt, hogy megbuktam bájitaltanból, erre tessék! Az a hegyomlás egyszer csak rázuhant az asztalunkra. Hát normális az ilyen? Finom hölgyek közé zuhanni?
Persze tudhattam volna, hogy Zeph rá fog menni a témára, elvégre a barátnőm. Én is meghallgattam őt mindig, amikor szüksége volt rá, most pedig nekem volt szükségem őrá. Nem várhattam el, hogy bárki megértsen, de tőle nem kellett várnom. Teljesen különbözőek voltunk, mégis ez kovácsolt minket össze.
-Anyám elhagyta apámat a baleset után, ezt tudod. –fogtam bele és kissé messzebbről futottam neki, hogy legyen időm összeszedni a gondolataimat. -Most pedig apát hazaengedték a kórházból, de nem hajlandó megengedni, hogy hazamenjek, mert szerinte nem láthatom ilyen állapotban. Erre persze ráharapott a húgom meg az anyám és mindent megtesznek, hogy nekik adjak igazat. Megpróbálnak ketté szakítani, de én az apám mellett állok. Így normális, nem?
Eddig senkinek sem tettem fel ezt a kérdést, elvégre senkitől sem számíthattam őszinte válaszra. Bár vannak a kastélyban a lányon kívül is barátaim, őket nem szívesen avattam volna be a véres részletekbe. Főleg, mert nem értették volna ezt az egész vérszívó dolgot. Zeph értette.
Hallgattam és kissé összeszoruló szívvel vártam, hogy végre kibökje, mi folyik itt. A legrosszabb verzióra számítottam, amiben szerepet kapott volna Adam is, így aztán mikor kicsúszott a válasz először megkönnyebbültem. Először. Aztán meg hitetlenkedve néztem a lányra, majd mielőtt még bármit is mondhattam volna első felindulásból, öntöttem magamnak egy újabb kört és gyorsan el is tűntettem. Csak ekkor hozakodtam elő a mondanivalómmal.
-Azt kell mondanom, hogy ez egy rendkívül felelőtlen és meggondolatlan dolog a részedről. –vettem elő a komoly arcomat, de körülbelül eddig tartott a maszk. Kitört belőlem, aminek ki kellett. -Hogy képzelted? És a felesége? Nem lehetsz örök harmadik, Zeph! Örülök, hogy ezúttal nem egy hullával töltöd az idődet, azért büszke vagyok rád. De… ki a férfi? És ki a felesége? Ne térj ki a válasz elől! És egyáltalán… ez nagyon veszélyes!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
Írta: 2015. október 14. 21:45 | Link

Rosemarie
dress

- Nem is te lennél.
Röhögve égnek emeltem a tekintetemet, a lelki szemeim előtt pedig lejátszódott a történet. Bárcsak én is olyan bátor lennék, mint ő. Az ember ki sem nézné egy ilyen törékeny lányból, pont ezért fokozottan veszélyes. Én más okból vagyok veszélyes, egészen mások vagyunk...de mindketten veszélyesek. Ez végül is, egy jó dolog, nem? A rövid könnyed téma után elkomorodom és úgy hallgatom. Kicsit bűntudatom van, hogy egyik pillanatról a másikra csak így magára hagytam a legnagyobb bajban. Magamat mentettem és erre sajnos nincs mentség, de akkor ez tűnt a legjobb ötletnek és ebben a mai napig biztos vagyok. A lényeg azonban, hogy most itt vagyok és ha valamiben tudnék segíteni, akkor segítenék neki és ez tőlem nagy szó. Ahogy az is, hogy nem érdekből tenném, hanem pusztán azért, mert sajnálom. Belőlem pedig ilyen érzéseket kicsalni igencsak nagy szó.
- Azt hiszem igen...
Kicsit bűntudatom volt, hiszen én egészen jó kapcsolatot ápoltam egy olyan lénnyel, aki majdnem elvette az édesapja életét, de végtére is, nem ugyanarról a lényről beszélünk, csak egy fajba tartoznak. Mégis, az ő hozzáállása kicsit más, mint az enyém. Legalábbis az elejében más volt, most már nekem is ugyanaz a véleményem, mint neki, de visszacsinálni nem csinálnám vissza, ez is hozzám tartozik. Hogy jobb, vagy rosszabb ember lettem, ezt majd más megmondja. Most ezzel kevésbé foglalkozom, inkább várom a letolást, csukott szemmel. Ami persze nem is marad el. Automatikusan húzódom hátra a rám zúduló szitokáradat elől, de a szememet már kinyitom, épp csak ijedtség csillog belőle. Tényleg ennyire rossz dolog lenne? Én nem gondolom rossznak, de lehet, hogy csak azért, mert baromira élvezem.
- Ehh...
Gyorsan megtöltöm a feles poharakat és le is hajtom a tartalmát, majd próbálok visszaemlékezni a felém záporozó kérdések valamelyikére. De nem tudom, hogy nagyobb bajba kavarnám-e magamat, mint amilyenbe egyébként vagyok, ha válaszolok.
- A felesége Skóciába van. Nem is leszek, pont azon vagyok, hogy kitúrjam a helyéről.
Ahogy eszembe jut az a bizonyos férfi, akaratlanul is elmosolyodom, beharapom a számat, majd még mielőtt kapnék egyet az üveggel töltök mindkettőnknek és az egyik poharat felé lököm.
- Tudod, ki az a Yarista Palarn? Ide járt, most meg kviddics játékos. Hát...ő.
Elgondolkodva csücsörítek, de furcsa, már a neve említésétől is jobban érzem magamat és tudom, hogy mindenkin átgázolok, aki el akarja tőlem venni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 15. 00:33 | Link

Eliza
 
Nem feltétlenül attól függ a törődés mértéke, hogy valaki nő vagy férfi, ennél ez sokkal többtényezős dolog. Először is nem elhanyagolható, hogy végső soron prefektusként neki amúgy is kötelessége vigyázni a diáktársaira. (Nos, természetesen azokra, akikre van értelme. A provokátorokkal és mindenféle kuzinokkal ő is sajátságos módon számol el, amennyiben kikényszerítik belőle.) A pultra könyökölve követi figyelemmel Eliza küzdelmét a kabáttal, de a végére már-már megsajnálja a lányt, hogy sérült kezével csak nem boldogul a belebújós ruhadarabba. Lehet, hogy az ide tartó nagy lendületében, amikor a kastélyban öltözködött, még nem vette észre, hogy mennyire kényelmetlen a sérült tagot ide-oda hajtogatni.
Aztán megtörténik a baj.
Ne, jaj ne, csak könnyeket ne. Tíz évet húzott le a Beauxbatons-ban. Tíz évet. Egy olyan iskolában, ahol több lány tanult, mint fiú. Igaz, nem is volt a kelleténél jobban koedukált a bentlakás. Viszont ez a tíz év nem volt elég arra, hogy teljes bizonyossággal és magabiztossággal kezeljen egy olyan szituációt, ahol egy lány sír. Lassan kifújja a levegőt, az orrnyergéhez nyúl, amit most lassan megmasszíroz. Viszont ez nem tart sokáig, ugyanis nem tervezi magára hagyni Elizát a feltörő zokogással, csak kell egy átfutási idő, amíg elhatározza, hogy mi a poklot csináljon ezzel. Lecsúszik a bárszékről, a mozdulattal húzva le a saját kabátját róla. Mérlegel, melyik az ideálisabb: segíteni Elizának felöltözni vagy más alternatívát találni? A lány kezét már nem nagyon szeretné nyúzni, másrészt nem biztos benne, hogy a megalázottság érzésén sokat segítene, hogy úgy próbálná valaki öltöztetni, mint egy kisgyereket. Más ötlet híján tehát a saját kabátját teríti rá Eliza vállára. Nagyobb, hosszabb az anyaga - mivel Ethanre szabták, nem pedig egy nála kisebb és vékonyabb testre -, a rellonos kényelmesen összehúzhatja maga előtt, mint egy köpenyt. Alatta kellemes meleg van, egyelőre idomulva a benti hőmérséklethez, nem izzad benne. A kinti hidegben pedig pont annyira fogja melegen tartani a rajta lévő bűbáj, amennyire kell.
- Szerintem hagyjuk az italt, menjünk inkább vissza a kastélyba, gyere.
Még rendezi a számla fennmaradó részét, aztán viszont átkarolja Eliza vállát, hogy biztosan megtartsa, ha a lány szédelegne.
- Szívesen adnék zsebkendőt, de sajnos felkészületlenül értél, nincs nálam.
Avagy nincs nála 'lányvigasztaló kit', de lehet, hogy rendszeresítenie kéne magánál. Ez még mindig jobb, mintha megpróbálnák felképelni, ahogy Eszter tette. (Habár többszörösen megbocsátotta a dolgot a lánynak, amikor "bocsánatkérés" gyanánt bemutatta néhány fontos embernek.)
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. október 15. 00:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
First kiss...
Írta: 2015. október 15. 12:27
| Link

Ethan

Érdekes dolog ez az adrenalin. Amikor az incidens utána robogtam a szobába a kabátomért és a cuccaimért, egyáltalán nem éreztem, hogy fáj a karom. Lüktetett és éreztem, hogy ott van, de nem fájt ennyire. Most pedig kínomban a falat tudnám vakarni. Reméltem, hogy az alkohol majd még jobban elmulasztja. De az adrenalin szintem csökkent, az alkohol pedig nem segített. Emellett az is igaz, hogy amikor Ethan belépett a képbe, akkor az a bizonyos szint ismét megugrott. De ezek szerint nem akkora mértékben, hogy elmulassza a fájdalmat.
Nem vagyok az a sírós fajta, sosem voltam. A fájdalom küszöböm is magasan van, de ez a fájdalom már nekem is betesz. Hatalmas szemekkel pislogok Ethanre, és nézem, amit művel. Piszkálja az orrát, amit nem értek, aztán lemászik a székről. Én közben valahogy lerázom a karomról a kabátot, amit az ép kezemmel tartogatok ezután. Szipogok egyet-kettőt, majd pulóverem ujjával megpróbálom letörölni könnyeimet. Ethan megnyugodhat, mert amilyen hirtelen jött a sírás, olyan gyorsan távozott is. Azért még egy-két könny ki-ki csúszik, de már nem patakban akar kifolyni a szemeimből. A pultra nyúlok és fogok egy szalvétát, vagy bármi is akar az lenni. Miközben Ethan lemászik a székről, addig én kifújom az orrom. Ekkor azonban számomra váratlan dolog történik. Érzem, ahogy Ethan rám teríti a kabátját, ezáltal pedig közel kerülve hozzám. Megszeppenek. Eddig is nehezen viseltem a közelségét, pedig akkor azért még volt egy nagyobb távolság köztünk. De ahhoz, hogy az a kabát rám kerüljön még közelebb kellett jönnie. Jaj ne! Még levegőt se merek venni, csak meredten nézek Ethanre. Keresem a tekintetét és talán ha ügyes vagyok, és ő is úgy akarja akkor elcsípem.
- Köszönöm! – motyogom a „bajszom alatt”, majd figyelem, ahogy rendezi az én számlámat. Belülről ordít velem valami belső hang, hogy ne hagyjam, hanem én fizessem a saját italaimat. Ekkor végre magamhoz térek és a táskámban kezdek kotorászni, majd kiveszem azt az összeget, amit a pultos mondott. Mivel Ethan már fizetett, így felé nyújtom a pénzt. Remélem, hogy el fogja fogadni, bár amennyire eddig „megismertem”, ez valószínűleg halott ügy. Ha nem fogadja el, akkor begyömöszölöm nadrágom zsebébe. De ekkor újabb sokk ér. Érzem, ahogy keze a vállamra simul. Hozzám ért! Jaj anyám, ez a pasi tényleg ki akar engem nyírni ma. Hallom, hogy beszél hozzám, válaszolni is kellene, de nem tudok megmukkanni sem. Elindulunk a kijárat felé, de kicsivel előtte megtorpanok. Muszáj levegőt vennem, úgyse bírom ki a suliig. Ekkor pedig megérzem Ethan illatát. Olyan közelről amennyire közelről csak lehet. Nem tudom, hogy ő hogyan viszonyul hozzám, érzi-e, amit én érzek. Neki is feltűnt-e a kémia, vagy ez csak az én részemről erős, és ő neki csak egy bajba jutott lány vagyok, akin segítenie kell. Még az se tudom, hogy én az alkohol miatt érzem ezt, amit, vagy pedig valóban, józanon is meg lenne. Olyan jó lenne ezekre tudni a választ. Ahogy megtorpanok egy gyors mozdulattal Ethan elé lépek. Testünk majdnem összeér, és csak bámulom őt. Tekintetem ingázik a szemei és az ajkai között. Erőteljes késztetést érzek, hogy tegyek valamit, de nem fogok. Én ugyan nem! Pláne azért nem, mert még sose csókolóztam és azt sem tudom, hogy kell. Ha esetleg ő is érzi, amit én, akkor majd ő megcsókol. Ha pár másodpercen belül nem történik semmi, akkor mindössze egy puszit nyomok majd az arcára, és halkan elmotyogom, hogy „Köszönöm!”.
Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2015. november 2. 08:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 15. 15:08 | Link

Ethan és Eliza

A csárda ma este is tele van, csakúgy, mint máskor. Talán abban különbözik a mai este a többitől, hogy ezúttal pletykára éhes és kíváncsi szemek, nem utolsó sorban pedig fülek várnak valami botrányosat. Bármit, amivel kivívhatják az iskola, de legfőképp az Edictum szerkesztőségének figyelmét és tiszteletét. Persze az iskola újságját sem kell félteni, a mai estén ugyanis egy szorgalmas tollforgató épp a sarokban ülve figyeli a bárpultnál elkezdődött eseményeket. A helyzet annyira nyilvánvaló: első látásra szerelem, ez azonban bizonyíték híján pusztán üres fecsegés. Legalább hat-nyolc szempár szegeződik Ethanre és Elizára, akik ebből úgy tűnik mit sem vesznek észre. Ahogy a lány közelebb lép, már lendülnek is a levegőbe a mobilok. A kamera alkalmazás megnyitva, régi típusú Canon fényképezők beállítva figyelnek az asztalon. A nagy pillanatra várnak. A szívdöglesztő rellonos mestertanonc és az ifjú, gyámoltalan szépség romantikus viszonya. Tökéletes cím. Bármi történjék is, az újságban nyoma lesz, annyi biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. október 15. 19:54 | Link

Zeph

Bár a beszélgetés egy könnyed témával indult, elvégre láttatok már egy szőke, százhetven centis cingár lányt komoly verekedésbe keveredni egy rakat hegyomlással, oldalán egy nagyon hasonló kaliberű barnával? A helyzet akkor lett a legszebb, amikor győztesként, emelt fővel távoztunk a helyszínről.
Bár szerettem az a nő lenni, akivé váltam, hiszen könnyedén képes voltam megvédeni magamat bárki ellen, ugyanakkor minden megvolt bennem hozzá, hogy balett-táncosként is helyt álljak, ahogyan azt anyám elvárta, mégis néha jobban tettem volna, ha befogom a számat és meghúzom magamat a háttérben.
Valószínűleg így kellett volna tennem most is, ugyanis miután beadtam apám történetét, Zeph mondanivalója mellbe vágott. Nem egészen tudtam, hogyan is kellene erre a hírre reagálnom. Szerettem-imádtam a lányt, de tény, ami tény, hogy rosszabbnál rosszabb döntéseket halmozott egymásra. Ki vagyok én, hogy ezt a fejére olvassam? Senki. A barátnője, márpedig a barátnők feladata, hogy támogassák egymást akkor is, ha másik komplett idiótaságot követ el éppen.
Első nekifutásra nem sikerült hoznom a toleráns és szupermegértő barátnőt, akit kellett volna. Zeph pont annyira tűnt riadtnak, amiért kibökte nekem a hírt, mint amennyire én éreztem magamat annak, amikor rájöttem, hogy cseberből vödörbe kerültünk.
Lehajtottam az általa kitöltött italt és a kólámért nyúltam, szükségem volt egy kis cukorutánpótlásra, mielőtt nekifogok a mondanivalómnak és igyekeztem átgondolni mit is reagálhatnék a hallottakra, azon kívül, amit már egyébként is elmondtam. Természetesen hallottam már a férfiről, a kviddicsjátékosról, de ennél közelebbi kapcsolatom sohasem volt vele. Én nemrég keveredtem ide, épp ezért a játékost ismertem, nem pedig az embert.
-Őszintén mondom, bármennyire is nem úgy tűnt elsőre, valahol belül lenyűgöztél. –vigyorodtam el. -Kezdjük az elején: Hol találkoztatok? Hogy keveredtetek össze és egészen biztos vagy benne, hogy ki tudod túrni a feleségét? Úgy értem… tényleg ennyire rossz a házasságuk? Biztosan nem csak kihasznál téged?
Aggódtam a lányért, szerettem volna amennyire csak lehet mellette állni és segítségére lenni, de ez a téma nem volt az asztalom. Egyetlen stabil párkapcsolatom volt otthon Londonban, a többi csak futó próbálkozás volt, esetleg abból állt, hogy a fiúk futottak utánam. Az utóbbi nem volt említésre méltó, az előbbit megbántam… arról meg már ne is beszéljünk, hogy itt, a kastélyban is sikerült hoznom a formámat. Lényeg, a lényeg, hogy nős férfivel még nem volt dolgom és bíztam benne, hogy nem is lesz. De itt és most meg tudtam érteni Zephet, ugyanis mikor kimondta a férfi nevét olyan képet vágott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
Írta: 2015. október 16. 17:01 | Link

Rosemarie
dress

Annyival szívesebben beszélt volna inkább Rose életéről. Számára az sokkal izgalmasabb volt mint a sajátja, mivel a sajátját egyfolytában elcseszte, a hatalmas balhé után pedig már csak menekülni tudott, a vele szemben ülő nem volt ilyen és ezt nagyon tisztelte, ő ennél jóval gyávább volt.
De ahelyett, hogy kellemesen elcsevegnének - ami valószínűleg Rosenak nem tetszene -, ahelyett most épp faggatják, épp csak nem szorítanak kést a torkához, hogy mondja el az igazat. Vagy legalábbis első körben. Aztán kicsit elcsitulnak a szőke lány indulata, Zeph is vissza mer húzódni az asztalhoz, ahogy úgy érzi, hogy az első felindulás kicsit elült. Aztán ki tudja, mi lesz még itt...
- Hát...
Elgondolkodom a kérdéseken, de nem azért, mert nem akarom elmondani, inkább keresem a legmegfelelőbb szavakat. Nem akarok köröket futni és magyarázkodni, mert istenigazából semmi kedvem nincs Yarista feleségéről beszélgeti. A 'hát' kezdéssel épp csak időt akartam nyerni, ugyanakkor jelezni, hogy igen, készülök válaszolni.
- Afrikában, betért abba az ivóba, ahol táncoltam, látta a táncomat és meghívott egy italra, aztán, csak úgy minden történt magától..ahogy az felnőtt emberekkel szokott történni.
A kérdésre felvonom a szemöldökömet, lustán kortyolok a kólából és jólesően hátra dőlök.
- Ugyan már, mije lehet ami nekem nincs?
Nem beképzeltségből, de magától értetődően, végig Rosera vigyorogva végigmutat magán, aztán mintha valami jó poén hangzott volna el. Felnevet. Nyilván a barátnője nem tudhatja, hogy hogyan is vannak egymással és ezt nem is kívánja vele megosztani, de azért megpróbál rá valamilyen utalást tenni, hogy a mondandója értelmet nyerhessen.
- Nem az a fajta, aki csak úgy kihasználja a nőket. De majd meglátjuk, ezúttal vigyázni fogok magamra.
Bólint, határozottan így is gondolja, aztán kérdés, hogy meddig tudja ezt tartani. Majd lesz valahogy, ha nem jön össze, maximum megint menekülni fog, hozzászokott már. Jelenleg sokkal jobban zavarja az, hogy unatkozó kviddicsszeretőnek gondolja magát, aki csak azért van itt, hogy valami produktívak csináljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 17. 12:23 | Link


Ha szombat este, akkor lázas készülődés: úgy hallotta, valami népszerű banda érkezik a faluba koncertezni, hát bolond lesz a négy fal közt a beadandók felett görcsölni, mint azt meglepően sok társa tervezi. Amúgy is, amióta itt van, csak egy hétvégén járt odakinn valami buli után nézni, de amit talált, az… nos, nem az ő világa. Reméli, hogy a mai együttes minden kétségét eloszlatja, igazán szomorú lenne, ha könnyes búcsút kéne vennie e kikapcsolódási formától, és maradna a pergamen-penna nem kívánt társasága a hétvégékre is.
A kis széken térdel, egészen belehajolva a tükörbe, hogy összehozhassa a tökéletes tusvonalat szemhéjára. Persze ajkai résnyire nyílnak, fokozatosan halvány grimaszba torzulnak a nagy koncentrálásban, ahogy azt megszokhattuk a lányoktól, miközben ilyen macerás műveletet hajtanak végre. A nehezén már túl van: haja szög egyenesen omlik vállára. Elképzelni sem tudjátok, hogy azt a göndör loboncot milyen küzdelmek árán sikerül ilyen állapotba hozni, és bár imádja a loknikat, Odett sokszor irigykedve pillog a hullámos hajzuhatagokra, amivel láthatóan kevesebb a probléma.
Nagyon szusszanva dől vissza a székre, mintha komoly megerőltetésen lenne túl, de az arcára kúszó elégedett mosoly arról árulkodik, hogy teljesen megérte. Már csak ruhát kell választani. Hm. A nem túl fényes idő nagyban megkönnyíti a szöszke dolgát.
Az időben indulás soha nem volt az erőssége, de mindig is úgy tartotta, hogy pár perc késés belefér, sőt, stílusos is lehet. Pláne egy koncerten. Mindenki tudja jól, hogy egy zenekar képtelen a kiírt időpontban kezdeni, akkortájt még egy utolsó feles, slukk, egyebek, és talán elkezdenek hangolni. És mivel pontosan úgy is történik, ahogyan Odett számította, a bárpultnál időzik, míg a bandatagok összeszerelkeznek a kezdéshez, és felcsendülnek az első akkordok. Lábfejét lóbálja a ritmusra, még néhány percig üldögél, nézelődik, amíg valamiféle tömegecske össze nem boronálódik a tánctéren. Akkor kiissza pohara maradékát, és átfurakodik az átlag két méter magas alakok közt az első sorba, ahol aztán becsatlakozik a tombolásba, ugrál-riszál, énekel, ha valami feldolgozást hall. Na igen, ez már sokkal tetszetősebb buli, mint a korábbi, amin volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. október 17. 13:23 | Link

Odett
Megjelenés


Drága bakancsának sarkai a bárszék aljához koppannak, ahogy egy vidám mosollyal helyet foglal a puha bőrön, s rákacsint nagybátyjára. A férfi lefogyott, mióta nem látta, és a hetekben tudomást szerzett arról is, hogy eddig mindenki előtt titkolt lánya nemhogy a faluba érkezett, de még be is iratkozott a tanodába. Noel sokat sejtető vigyora felett kérdő pillantást küld Zsiga bácsi felé, majd a márványlapon kezéhez tolt sörért nyúl. Az üvegbe fogódzkodva hallgatja nagybátyja hümmögését, nézi fejcsóválását, és a mosogató mellé hanyatlását. Na, még így sem látta az egyébként mindig különösen életvidám férfit.
- Ott vagy még? - kérdezi tőle könyökeire támaszkodván, pult mögé dőltében kissé felemelkedve a székről. - Rebi tök jó fej, és tényleg kösz, hogy te mutattad be nekünk...
Vigyorogva beszél a bajuszt és szakállt növesztő csaposhoz, zölden csillanó tekintetében látszik, hogy bár haragudott rá, mikor megtudta a nagy hírt, már egyáltalán nem bánja a dolgot. Mindez csupán haveri piszkálódás, semmi több, hiszen valahol sejti, hogy Zsigmond nélküle is eleget szív mostanában.
- Jó, hogy visszajöttél - mondja már visszahelyezkedve a bőrülésre, és egy széles mosoly után körbenéz a helyiségben; a fiatalok szép számmal gyűlnek, ráadásul a csajok még ebben a hideg időben is kidobták, amit ki kell. Noel egy elismerő pillantással biccent vissza Zsiga bácsinak - ezzel jelezvén, hogy nincs ellenére a ma esti koncert -, akivel világéletében őszintén beszélhetett a lányokról. Végtére is, majdnem ugyanaz a korosztály érdekeli őket. Elég belegondolni abba, hogy míg ő a Balaton mélyén élvezte a javítóintézet biblikus örömeit, nagybátyja gondolkodás nélkül belekóstolt Michelle ajkaiba.
A gondolatra rekedtesen felnevet, majd sörével együtt megfordul, és baljával megtámasztva a márványt kortyolgatja tovább a hideg, felhabzott italt. A banda lassan elkészül, a csárda betelt, mindenki iszik - kezdődhet az este.
Mellőle épp egy szőke ciklon indul el a tömeg felé, aki eddig sajnos elkerülte a figyelmét, így most egy utolsó, hosszú korty után leugrik a bárszékről, és öltönyzakóját megigazítva követni kezdi őt egészen az első sorba. Nem messze tőle áll meg, és míg a hangzavar fokozódik, a zene egyre inkább gerjeszti a hallgatóságot és az percről percre intenzívebben őrjöng, ő alig-alig mozdulva figyeli az ismeretlent. Aztán, az első szám után közelebb durakszik hozzá, és vállával nekilökődve levigyorog rá.
- Bocs... nem direkt volt, csak hát beléd sodort a tömeg - kiabálja neki, aztán üvegét a szájához emelve újra megízleli a mézsört. - Még nem láttalak itt, új vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 17. 14:16 | Link


Lehunyt szemmel ringatózik a lassabb részekre, aztán együtt ugrál a tömeggel a vadabb refrénre. Nem érdekli különösebben, hogy idegen testrészek nyomódnak neki szinte minden második pillanatban, ez a koncertek és mindenféle buli velejárója. Ha löknek, apró termetéhez képest meglepő erővel lök vissza, de a kemény rocker állatkodásból, amit ezek a részeg nagydarab férfiak hajlamosak lenyomni pogózás néven, és mindig vérontásba torkollik, mindig igyekszik kimaradni. Sosem értette, miért jó lényegében tömegverekedést generálni csupán pár méterre a minden bizonnyal borsos árú hangszerektől, és aki belemegy, mégis mit érezhet, hogy önszántából kockáztatja a testi épségét. De egyelőre úgy fest, viszonylag békés közönség verődött össze ma este, Odett nagy örömére. És egyelőre még fejbe sem vágták a nagy csápolás közepette. Persze ami késik… mindenesetre jól érzi magát, és ez a lényeg.
És ha már a bulik általános eseményeinél tartunk… Meglepő, hogy nem a bárpultnál találta meg egy hímegyed a teljesen nyilvánvaló szándékaival, enyhén ittasan még csak nem is burkoltan tálalva a dolgot. Most viszont, ahogy elhalkul a zene, és a frontember egy kicsit húzza az időt a közönség köszöntésével, meg egyéb céltalan szövegeléssel, meglökik. Sokadszorra, nem is tulajdonítana neki jelentőséget, csak hát, megszólítják. Szeretné unottan, az ég felé emelt tekintettel közölni, hogy nem kér a társaságából, de kis híján felnevet ezt a szöveget hallva. Épp az epés visszavágáson dolgozik, aztán felpillant a jobbján magasodó fiúra. És totál ledöbben.
Gyorsan rendezi vonásait, igyekezvén leplezni, hogy nagyon is ismerős számára a felé villantott széles vigyor. Mosolyát azonban nem tudja elrejteni, kíváncsi rá, tényleg ennyire régen volt az a tábor, vagy Noelnek is elkezd derengeni valami idővel.
- Nem történt semmi – vonja meg a vállát, és hát, mivel elég nagy a hangzavar, muszáj közelebb húzódnia a fiúhoz, sőt, még arra is késztetést érez, hogy lábujjhegyre álljon, hátha kevésbé kellene kiabálnia, de leküzdi, mégse rohanjunk annyira előre. Azért, ha már idegennek nézik, legalább könnyen kaphatónak ne tűnjön. Bár akkor talán alapból elutasítóan kellett volna viselkednie, ahogy azt eredetileg tervezte is, egészen addig, míg meg nem látta, kivel van dolga. – Pedig valamelyik hétvégén voltam már itt, nyilván elkerültük egymást. És a tanév elején érkeztem, igen.
A saját hangját is alig hallja ebben a hangzavarban, főleg, hogy a zenekar is rázendít a következő számra. Nincs sok lehetőségük, ahogy a tömeg mozgolódni kezd, ha nem lötyögnek egy kicsit, arrébb lökdösik őket, mondván, nem itt kell cseverészni. Hát hol máshol?
- És te? Te is ide jársz… a suliba? – ez tényleg érdekli. Sosem várta, hogy pont itt fog újra összefutni annyi év után Noellel. Aki aztán fel sem ismeri. Ez igazából bántó is lehetne, de valamilyen furcsa okból kifolyólag kifejezetten mulattatja.
Utoljára módosította:Gátfalvi Odett Kinga, 2015. október 17. 14:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed