36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. szeptember 6. 13:17 | Link

Szépvölgyi Richárd és Mesélő


 Az eridonos talán csak tényleg egy nyugodt délutánra vágyott volna, de úgy tűnik ez most nem fog összejönni. Megvan benne valami a testvérei Rohr-féle kíváncsiságából, talán nem is lóg annyira ki a sorból, mert rögtön elkezdi érdekelni az ajtó. Richárd hirtelen felpattanására meglepetten tekint a fiúra. Rossz előérzet? Csak túlzottan aggódik a fiú, nincs itt semmi gond. Vagy ezzel csak magát áltatja a hölgyemény? Szó nélkül hagyja, és visszatekint az ajtóra, ahol immár egy folyosó tárul eléjük, ahogy a mestertanonc kinyitotta az ajtót. Oké, már kezdi belátni, hogy a rellonosnak igaza volt, és tényleg nem éppen biztató a helyzet. Nadine nyugtalan, fürkésző pillantást vet Richárdra. Igazából lehet, hogy az egész csak egy rossz tréfa, de ha így is van, akkor a fiút elég jó színésznek kell elismerje.
- Ez már nekem sem igazán – válaszolja a fiú aggodalmára kicsit szorosabban markolva a pálcát. Most itt elvileg ő a rangidős, meg még büszke főnix is, nem tojhat be egy üres folyosótól. Összerezzen, ahogy meghallja a kiáltást, és követi a rellonos példáját, aki hátrapillant. De csak ekkor eszmél rá arra, hogy bizony úgy tűnik az ismeretlen hangja süket fülekre talált a csárdában.
- Itt valami  nagyon nincs rendben – jelenti ki határozottan, majd odalép egy férfihoz, és belebámul az arcába. Ekkor marad abba a kiáltás, így visszamegy Richárdhoz.
- Mire mi találunk valakit, aki segít, az illető meg is halhat. Vagy már... - nem fejezi be a mondatot, mert számára a hirtelen beállt csönd az ordításban vészjóslóbban hat, mint maguk a kiáltások. Márpedig ha valakinek segítség kell, ő nem fog ölbe tett kézzel várni. Igazság szerint jó lenne, ha Richárd itt maradna, még fiatalabb, talán nem kéne belerángatnia. De Nadine tisztában van azzal, hogy szüksége lehet a rellonosra.
- Maradsz vagy jössz? Én megyek – jelenti ki végül, és választ sem várva belép a folyosóra, egyenesen ahhoz az ajtóhoz, ahol a leghangosabb volt a kiáltás. Megragadja a kilincset, hogy ha nyitva van, akkor pálcát szegezve feltépje az ajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 6. 14:21 | Link



Neki sem tetszik valami, ejjha, újdonság! Micsoda meglepetés. Feszélyezetten néztem befelé, próbáltam kitalálni valami ésszerű megoldást. Nadine ellépett az ajtó elől, nem is néztem hátra, hogy mit csinál, csak bámultam befelé, és hallgattam az üvöltést. Gyanús. Valami... van.
Mikor beállt a csönd, s Nadine kifejtette aggodalmát, enyhén felvontam a szemöldököm, de még mindig gondterhelten néztem a lányra.
- Ha már meghalt, tök mindegy. - mondtam gyorsan. - Nem tudhatjuk, mi van bent. Veszélyes lehet.
Mert igen, engem a varázsvilágban már abszolút semmi sem lep meg. Dementor? Halálfalók egy random sarokból? Tudom, aktuálisan nem épp nagyon aktív a fekete mágia, de bármi előfordulhat. Ki tudja. Jobb mindenre felkészülni. Különben is, abszolút nem az én dolgom az, hogy valaki odabent ordít. Ezekbe jobb nem beleavatkozni, jobb távol maradni az ilyenektől. Amennyiben nem vagyok személyesen érintett, tehát nem én üvöltök, nem miattam üvöltenek, és nem egy hozzátartozóm az, nem vagyok köteles odamenni. Miért is lennék?
Nadine átgondolatlanul nyitotta ki az ajtót, s egy kérdés kíséretében lépett be a folyosóra. Hát ez a lány tiszta életképtelen, ez volt az első gondolatom. Egyedül, segítségkérés nélkül bemegy egy ijesztő folyosóra, ahol emberek üvöltenek? Nincs tisztábban azzal, hogy ez esetleg veszélyes is lehet?
- Ha baj van, üvölts. - közöltem végül. - Én hívok valakit.
Amúgy sem lett volna épp a leglogikusabb lépés az elsős kis bűbájaimmal bemenni egy ilyen veszélyesnek tűnő helyre; ötletem sem volt, hogy Nadine hányadikos, de ha ekkora önbizalommal sétál be, lehet, hogy már végzős, esetleg mestertanonc. Mindenesetre ő belépett, én pedig villám gyorsan a pultoshoz siettem.
- Valaki üvöltözik odabent a folyosón. - közöltem. - Segítséget kér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 6. 14:39 | Link

Nadine és Richárd

A sors kedves kis fintora, hogy hozta össze a karakán, kíváncsi eridonost egy óvatos, bizalmatlan rellonossal. Noha Nadine az idősebb, egyértelműen ő viselkedik bátrabban, de ez nem jelenti azt, hogy ő csinálja okosan. Richárd tartózkodó, óvatos, elővigyázatos... mégis, valakinek segítségre van szüksége. Vajon együtt tudna-e élni azzal a tudattal, hogy talán megmenthetett volna valakit, ha egy kicsit is bátrabb?
Hiába próbálkoznak a csárda többi vendégével. Senki nem figyel rájuk, mindenki tudja, hogy olyan dologba ártják magukat, aminek gondolatától a legtöbben menekülnének innen. De senki nem gondol rájuk rosszallóan, néha egy-egy sajnálkozó sóhaj is felhangzik. Diákok. Fiatalok, naivak.

Meg is történik a nagy áttörés, Nadine hősiesen nyomul előre, kinyitja az ajtót, de nem találja magát szembe semmivel. Balra, az ajtó mögött azonban két férfi áll, egy harmadik pedig a széken ül. Elgyötört arccal pillant fel, riadt tekintetét a másik kettő között kapkodja. Izzadtságtól nedves haja arcához tapad, zihál.
Nadine a szerencse gyermeke, nem hallották meg. Az egyik férfi magasabb, szikár alak, járkálni kezd és arcán mosoly ül. Nem tudni mi mosolyogtatja meg. A helyzet, a másik kiszolgáltatottsága, a kínzás, esetleg az, hogy végre azt reméli, eléri célját. A másik férfi alacsonyabb, tömzsi testalkatú, hiába fiatal, már el is indult a kopaszodás rögös útján. Kemény arccal bámulja a széken ülő, megkötözött mágust.
 - Bátyám, lassan mennünk kéne. Kifutunk az időből. - Az alacsonyabbik fojtott hangon beszélt, majd a másikra szegezte komoly tekintetét. Erőlködik. Megacélozza vonásait, hogy ne lássák rajta a szívében lakozó félelmet.
 - Csak még egyszer... még utoljára. Van még egy esélyed. - Fordul a magasabbik a mágushoz, kezével maga felé fordítja az arcát, rávigyorog. - Ha bevallod mit tettél, ha elismered, akkor ígérem, gyors vége lesz. - Mosolyát az teszi olyan hátborzongatóvá, hogy mennyire bájos is valójában.
 - Nem csináltam semmit, nem én voltam, nem én voltam! - Esdekel halkan, nyüszítve a férfi, próbálván bizonygatni igazát. Kétségbeesetten nézi a rászegezett pálcákat, a Crutio átkot pedig már ismerősként fogadja. A száját befogják, ahogy szenved és próbál rúgkapálni, menekülni, de reménytelen. Nincs esélye a szabadulásra, vagy a feloldozásra.


Miközben a fiatal nő nézi ezt a jelentet, de nem tud semmit sem tenni. Richárd a pultosnál próbálkozna, szeretne tőle segítséget kérni, de rosszul lesz ő is. Derült égből villámcsapás. A test nem engedelmeskedik, a száj nem nyílik szóra, a végtagok nehezek és fájdalmasak a mozdulatok. És szépen, lassan a szédülés lesz mindkettejükön úrrá. Harcképtelenné téve őket. Életképtelenné. A körvonalak lassan homályosak lesznek, a talaj pedig mintha mágnesként vonzaná őket.
És talán lassan kikristályosodik mindkettejük számára a nyilvánvaló: itt nem ők irányítanak, hiába próbálkoznak olyan kétségbeesetten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. szeptember 6. 15:40 | Link

Szépvölgyi Richárd és Mesélő


 A többi ember a csárdában még mindig furán viselkedik, ami nagyon zavarja Nadine-t. Zavarja, hogy más nem is akar tenni semmit, mikor valaki hallhatóan szenved. A lánynak nem éppen szimpatikus Richárd hozzáállása, még akkor sem, ha valahol pontosan tudja, hogy igaza van. Ha meghalt, nincs mit tenni.
- De azt sem tudod biztosra, hogy meghalt-e vagy sem, és akkor még van mit tenni, akár veszélyes, akár nem – Nad nem éppen veszekedős típus, de sosem volt közömbös, érdektelen a világ vagy más emberek iránt. Kicsit talán irigyli is azokat, akik ilyen könnyedén túl tudnak lépni a dolgokon. Ő túl sokat aggódik, túl sokat foglalkozik olyan dolgokkal is, amikkel lehet, hogy nem kéne. Ezért is hozza meg végül azt a döntést, hogy bemegy. Végtére is jól esik neki a rellonos felajánlása, hogy hív valakit, nem rossz ötlet, csak bólint egyet mielőtt elindul.
 Belépve az ajtón Nadine érdekes jelenettel találja szembe magát. Rögtön visszahúzódik egy kicsi és ezzel rá is döbben, hogy éktelen nagy szerencséje volt, amiért nem vették észre. Elég nagy felelőtlenség volt csak így berontani. A füleit hegyezve figyel a szavakra, amiket a megkínzottnak mondanak. Nem tudja, hogy mit is kéne csinálnia, nem valószínű, hogy két férfival is elbírna, hogy kiszabadítsa a szenvedőt. Csak abban reménykedik, hogy Richárd talál valakit, aki segít, és mihamarabb idehozza. Mikor meghallja a Crutiot, akkor akarna csak igazán tenni valamit, és már készül is a kábító átokra, hogy aztán rádöbbenjen, hogy képtelen felemelni a pálcát tartó kezét.
Szédül, és nem tudja mi az oka, igyekszik kifelé húzódni a szobából. Egyre rosszabb, már térdre esik, és mielőtt teljesen elhomályosodna minden, még bevillan a vajsör... talán abban volt valami? Nem tudja mit tehetne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 6. 20:52 | Link



Közöltem volna. Nyitottam volna a szám, de nem voltam képes megszólalni; csak hatalmas szemekkel néztem a pultosra, s olyan voltam, mint egy átlagos diák, aki épp kivárja a sorát. Mi ez? Nem tudok megszólalni... Próbáltam mozdulni, de kínosan fájdalmas volt, ahogy felemeltem a kezem.
Megfordultam, amíg még tudtam, és elindultam az ajtó felé, hatalmas léptekkel próbáltam átszelni a helyiséget. Csak Nadine érezte ugyanazt, amit én, és ha most én rosszul vagyok, ő meg ott van annál az ajtónál, bajban van... Szédülni kezdtem. El fogok ájulni... ha nem teszek valamit, el fogok ájulni.
Választás elé kerültem; ott volt a táskám a székre akasztva, amiben rengeteg gyógyszer volt a szívritmuszavarom és az egyéb betegségeim miatt. Beveszek valamit, és reménykedem, hogy hat, vagy megnézem Nadinet?... Másodperceim voltak csupán arra, hogy egy köztes megoldást válasszak, hiszen agyam tompult, szédülni kezdtem - táskámat nehézkes mozdulattal markoltam fel, ahogy elindultam a folyosó felé. Ha most ugyanaz történik vele is...
Kezeim a kilincsre nyomódtak, s éreztem, ahogy elhagyja az erő a testem minden egyes szegletét szép lassan; kiszáll a kezeimből (bénán csimpaszkodnak a nyíló ajtó kilincsén), a lábaimból (a földre esek), s hogy egyre jobban szédülni kezdek... fél szemmel felpillantottam, és megláttam magam mellett az eridonost. A táskám... hol a táskám...
Mivel rengetegszer voltam már rosszul rövidke életem során, elég jól tűröm az ilyesmit, mégis; karjaimat gyakorlatilag nem éreztem, pedig periférikus látómezőm észlelte, ahogy csapkodom velük. Hol a táskám?
Szédültem, alig láttam valamit, kis hangyák fedték el szépen lassan a látómezőmet. A táskám a fejem alatt van. Ráestem a táskámra. A francba... meg kell próbálnom valahogy... kinyitni...
Gondolataim lassan jöttek, s bár fel akartam emelni a fejemet, hogy valahogy (akár orral) kitúrjak egy gyógyszert, de nem ment; a hangyák elborították a látásom. Szemeim lecsukódtak.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 6. 20:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. szeptember 6. 21:22 | Link

Kornella

Kornél pedig ezúttal hajlandó a jó gardedám szerepében tetszelegni, már ha jó gardedámnak számít akkor, ha engedi mindenhova ugrálni Ellát, a szökőkút szélére is, a padokra, a mindenségre, épp csak a kezét nem engedi el, hogy elkaphassa, ha netán valahonnan lecsúszna.
Megint más, hogy abban az esetben nem vinné el őt is a lendület, de hát.. már az is számít, ha a másik puhán landol. Kevésbé heroikus és néz ki jól, mint a filmekben, ám legalább annyira effektív is egyben.
- Najó, ha egyszer találok a földön egy prefektusi jelvényt, megígérem, hogy nem dobom el. És beviszlek a fürdőbe, hoooppá.
Az utóbbi hangeffekt már arra érkezik, hogy háztársa gyanúsan dőlni kezd a szökőkút felé, de még időben húzza vissza egyensúlyba.
Kútba és vízbeesés, koponyatörés és balesetek nélkül ússzák meg az utat a csárdába, hogy aztán az addigi csendet megtörje az embertömeg ricsaja, a harsány beszélgetés, nevetés, korsók és felespoharak csörrenése, a kihúzott székek lábainak csikorgása. Ahelyett, hogy különösebben megviselné a hirtelen változás, Kornél széles vigyorral keres maguknak asztalt.
- Na ennyit az illusztris társaságról. Ma sem jött el a napja, hogy benyaljuk magunkat a rend őreinél.
Szomorú-szomorú, de valahogy mégsem annyira hogy igazán hiteles legyen tőle. Tájékozatlanul pislog a sokféle rendelése között Ellának, nem tudván eldönteni, hogy akkor a kéket, a mályvaszínűt vagy a zöldet hozza. Az megvan, hogy mindenképpen füstölögnie kell.
- Jjjjjó... ? - Épphogy csak egy enyhe, kérdő él a hangjában, amit késve biggyeszt csak úgy oda, s a megbicsakló intonáció épp csak nem lifeg a mondat végén.
És balra el. Illetve a pulthoz el. A tárcáját előkaparva a zsebéből támaszkodott fel a pultra.
- Füstöljön és legyen színes. És kettőt kérek belőle. - Bár azt nem úszta meg, hogy személyit ne kérjenek tőle, de mivel a varázslótörvények szerint már bőven átlépte a nagykorúság határát, nem ütközik ellenállásba a kiszolgálás.
Visszaérve vet egy érdektelen pillantást az asztaltársaságra, aztán beül az elcsaklizott székre és Ella elé tolja a poharat, míg a sajátját magához veszi és koccintásra tartja.
- Arra, hogy ne lógasd az orrod tovább, hanem happy, peace meg.. ilyesmi. Azokra, akik tudnak pohárköszöntőt mondani.
Mert, hát csak a hülye nem látta Ellát mostanság, hogy az addigi pörgős vidámsága mintha alábbhagyott volna egy fokkal. Vagy akár többel is.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. szeptember 6. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. szeptember 6. 22:38 | Link

Kornella

Még élt benne Kornél ígérete, hogy ha talál egy prefektusi kitűzőt, akkor nem tapossa a földbe, vagy rúgja be valami lyukba, ahova még egy csótány se tenné be a lábát, hanem ehelyett elteszi, hogy fürdőzhessenek. Ez a gondolat nagyon izgalmas volt, szeretett olyan helyeken lébecolni, ahol nem volt szabad, és főleg olyasmit csinálni ott, ami végképp nem volt tanácsos. Tehát erre gondolva nézelődött, hátha tényleg prefektusokkal van tele a hely, hátha egyikükről le tudja lopni (és a földre dobni Kornélnak) a jelvényt.
Miután azonban ez nem jött be, egykettőre túlpörgött a problémán agya, úgy csapongott, hogy lehetőleg esélytelen legyen még saját magának is beérni azt. Így elkerülhette, hogy elmerengjen, hogy gondolkodjon. Ami amúgy nem lett volna szokása, de mióta kiderült, hogy pyromágus, ráadásul ahogy kiderült, időnként mintha lefagyott volna, és kifordult volna önmagából. Nem tetszett neki ez, már csak azért sem, mert megvolt a veszélye, hogy ezzel újdonsült képességét is veszélyezteti.
Ezért most úgy tervezte, telenyomja magát a Kornél által hozott "üzemanyaggal", és lesz ami lesz a sráccal az este további felében. Most úgy érezte, semmit se bánna. Amíg jól érzi magát, bármi jöhet.
- Széééép..! - vigyorgott a felé közelítő poharakra, benne a kért színes löttyel, majd annak szállítójára, Kornélra is, mert azért neki is volt érdeme benne, hogy most felhajthatja ezt az akármit.
Miközben a srác is helyet foglalt, a mellettük lévő asztalnál a Kornélnak elorzott szék eddigi tulaja szép komótosan, majd jókora ricsajt csapva a földre borult, vele együtt pedig a fél asztal is, amit néhány riadt kiáltás kísért, mert bizony az senkit nem érdekelt, hogy szerencsétlen összetöri-e magát, na de a vajsör kérem! Hát azért kár lett volna.
Ella az elé tett pohárért nyúlt, majd felemelte ő is egy széles vigyor keretében. Aztán egy pillanatra ráfagyott arcára, és ajkai mosollyá húzódtak vissza, tekintete egy pillanatra a földön kapálózó részegre fordult.
- Aha, igen, rájuk - felelte kissé félszegen.
Nem mintha ez lett volna a legpocsékabb pohárköszöntő, amit valaha hallott, de ez sikeresnek bizonyult abban, hogy emlékeztesse rá, hogy szomorú, ami pedig visszavezethető volt még az ő zavaros, kesze-kusza gondolatai közt is arra az estére a Navine konyhájában. Pedig épp ez volt az, amire a legkevésbé sem akart gondolni. Nem most, mikor szórakozni vágyott, kiüríteni a fejét, és megszabadulni az amúgy sem sok gátlásától.
Megrázta magát, és felöltötte vigyorát. Nem, nem fogja hagyni magát. Ha kell, Kornél összes pénzét elkölteti a sráccal ezekre a lötyikre, még ha pocsék is az ízük. De csak szép sorjában, előbb tesztelni kellett.
- Meg erre a pasasra, akinek a székén ülsz, és erre a másikra, aki szerintem a nevét se tudná megmondani, de a pultoséra biztos emlékszik! - Azzal megveregette a mellettük hortyogó nagydarab férfi vállát, mire az válaszképp egy igen ijesztő hörgést hallatott.
- Öhm.. na mindegy! - húzódott picit arrébb Ella, és ismét Kornél felé fordította tekintetét és poharát. - Egs!
Azzal húzóra felhajtotta az italát, és bár majdnem prüszkölve kiköpte, végül kacagva csapta le az üres poharat.
- Remélem hoztál magaddal pénzt, mert én nem! - mondta, de aztán a szájára tapasztotta a kezét, mikor rájött, hogy ezt a mondatot jobb lett volna még pár kör után benyögnie. Na de nem, úgysem teszi meg vele azt Kornél, hogy itt abbahagyják, ha már ilyen konkrét terve van az estére, szponzorálja rendesen!
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. szeptember 6. 22:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2015. szeptember 7. 18:52 | Link

/Vér Lanetta

Szegény lány tényleg elhitte, hogy majd Chris ennyitől megijed és magára borítja az italt, de a fiút keményebb fából faragták. Ő már nem dől be ennyinek, korábban kell felkelnie Lanettának, ahhoz, hogy megijessze a srácot. Nem azért, mert Chris ilyen bátor, vakmerő fiúcska, hanem azért, mert két tesója mellett már megedződött, bár neki is van gyengepontja, de ezt csak kevesen tudják. Ahhoz jobban megkell ismerni a srácot. Öröm tölti el Christ, hogy láthatja a lányt ledermedni mondatától. Nos, igen ő mindig tud meglepetést okozni. Úgy tűnik, hogy sikerült kimentenie magát a helyzetből, hisz a lány még mindig nem érti a kérdést, de legalább nem köt bele. Ebből is látszik, hogy mire nem képes egy jó beszélőke és a gyors reagálás. Christopher unottan tekint Lanettára, amikor a lány leül vele szembe.
-Én úgy gondoltam, hogy egy másik helyre ülj le! Ami lehetőleg nem ebben a helységben van, de most már mindegy! Csak kérlek ne fuss nekem megint, mint a múltkor! Azóta a találkozás után nem tudok rendesen járni, úgy sétálgatok mintha falábam lenne. De azért az dicsérendő, hogy bocsánatot kértél tőlem! Ja, bocs! Az nem te voltál!- nyújtja nyelvét Lanettára. Nos, igen Chris nem felejt, és ő úgy érzi, hogy nem a lány volt a vétkes az eset során, és hiányolja a bocsánatkérést. Ezt még Lanettának gyakran, sokszor emlegetni fogja a fiú.
-Nem! Tudod mások jobb poénnal szoktak előrukkolni!- kacsint egyet a lányra, majd belekortyol a vajsörébe, de utána ismét visszahelyezi az asztalra az italt és láthatja, ahogy Lanetta a saját italát méregeti.
-Nos, ha nem követnél, akkor most nem ülnél itt és így nem ütköznél ismét belém! Mondjuk megértem, hogy követsz! Valahol olvastam is, hogy az emberek azokat szokták követni, akik jobbak nálunk. És néha ilyenkor nem is tudják, hogy követik őket! Nyugi, én emiatt nem ítéllek el, hisz megértem, hogy rajongsz értem!-megereszt egy gonosz kis vigyort Lanetta felé. Chris általában nem ennyire egós, de most itt más a helyzet, hisz Lanettára úgy tekint, mint arra aki önként jelentkezik egy kis véradásra és a fiú a vérszívó. Látja, ahogy Lanetta a pultnál kikért italát méregeti.
-Jó színben van az italod! Nem lehet, hogy beteg lett?-ezzel célozva a zöld színre, amely általában a beteg emberek színe karikatúrákon. –Ha kérsz, akkor biztosan kapsz egy finom vajsört! Ne kerül sokba, csak szépen kell kérned! És ha már kérsz, akkor nekem is kérhetnél!-most megenged magának egy gonosz kacajt, nem túl hangosan, hogy a bent ülők ne hallják, de Lanetta tudja, hogy a srác beindult, csak úgy dobálja felfelé a magas labdákat és teszi mindezt úgy, hogy a lánynak ne legyen sok esélye leütni azokat.
-Tudod csak most jövök rá arra, hogy nem is nagyon ismerlek! Kérlek mesélj magadról!- nézi a lányt szép szemekkel, melyek azt sugallják, hogy ez egy őszinte kérés és nem egy csapda. Közben ő még mindig a söröcskéjét kortyolgatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 10. 12:47 | Link

Nadine és Richárd

Szegény rellonos fiú, próbál segítséget kérni. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, süket fülekre találna minden próbálkozás. Egyedül vannak. Itt senki nem fog segíteni, senki nincs az ő oldalukon, senkiben nem bízhatnak meg.
Viszont a rosszullét Richárdot sem kímélni. Rátör, de nem elemi erővel, csak szépen, fokozatosan. Próbál tenni ellene valamit, a betegségére gyanakszik, de sajnos nincs lehetősége ilyesmire. Nem sokáig bírja, a padlón köt ki, és szépen lassan elájul. Érzékei utolsó próbálkozásaként hiába fülel, nem hall semmi felhördülést. Semmi remény arra, hogy valaki a segítségére siessen.

Nadine igen hamar rájött, hogy nem volt annyira jó ötlet ajtóstól a háznak rontani. Miközben próbál kivergődni a szobából, egyre nehezebbnek érzi magát, egyre rosszabbul van. Szegény lány, egyre kétségbeejtőbbnek tűnhet a helyzet. Főleg, hogy Nadine csak közeledő lépteket hall. Vészjóslóak, gyorsan, az alacsonyabb férfi indult meg, hogy az ajtóhoz lépjen.
Egyenesen Nadine szemébe néz, és akkor hagyja el magát végleg, az ajtó pedig egy nagy csapással becsukódik, ez az utolsó dolog, amit hall. Ami pedig szeme előtt megvillan egy címer a férfi nyakkendőjén. Egy gyűrűt tartó holló és egy kard. Gyűrű. Holló. Kard. Aztán semmi más.

Richárd és Nadine feje is a padlón köt ki végül. Ahogy lassan magukhoz térnek, a durva érzet megmarad, de mégis, valami más, egészen más, megváltozott. A két fiatal egyszerre kapja fel a fejét, valószínűleg riadtan pillantanak egymásra. Ugyanannál az asztalnál ülnek, ahol eredetileg is. Az italuk ott van, szemük fáj, fejük szédül kicsit. A szemük fáj, szokniuk kell kicsit a fényt. Ismerős érzések törnek rájuk.
Most ébredtek fel. Az egész csak egy rossz álom volt. Ha Nadine mögé néznek, nincs ott semmiféle ajtó.
... De mégis hogy lehet ez? Hogy aludtak el észrevétlenül? Hogy álmodhatták ugyanazt? Hogy mozoghattak szabadon, egymástól függetlenül? És még megannyi kérdés függ a levegőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. szeptember 16. 01:11 | Link

Kornella

Biztos lenne olyan ember, akinek az önérzetét sérti, hogy felejtésre vagy a problémák elodázására használják. Tulajdonképpen egészen biztos, hogy a legtöbb fiú, ha erre rájönne, már csak büszkeségből is odébb állna. Kornél viszont nem tartozik a férfinem eme hiperérzékeny fajtájához. Nagyon nem is gondol bele, hogy Ellának miért van rossz kedve mostanában és ennek ellenére miért volt hajlandó lelépni vele a faluba. Meg egyáltalán elfogadni azt a nem túl elegáns közeledést, amit megkísérelt. De mégis, miért legyen elegáns vagy hogyan? Tizennyolc éves, sosem volt az a filmekbe illő sármőr, csak.. volt. Szóval úgy próbálkozik, ahogyan korlátozott élettapasztalatai alapján, és az azokból származó eszköztárral tud.
Na mindegy, nem bonyolítja különösebben, inkább örül a helyzetének, élvezi és jól érzi magát benne. Motivációk? Érzelmi háttér? Indokok és okok? Majd holnap foglalkozik velük vagy máskor, vagy akkor, amikor majd feltétlenül szükséges.
A nagy ricsajra ösztönösen nyúl a pohara után, hogy ha az ő asztaluk is beleremeg, akkor mentse a menthetőt, de nem történik katasztrófa, egy csepp sem megy veszendőbe! Elsőre a mozgalmas asztalszomszédság miatt fel sem tűnik neki Ella félszegsége (illetve könnyű erre fogni, de semmi garancia arra, hogy amúgy szemet szúrt volna), aztán viszont sikerül elcsípnie egy elég árulkodó pillanatot. Ahelyett, hogy ő is elhúzná a száját és hagyná ténylegesen alámerülni a hangulatot, inkább lenyúlja a megmaradt korsót a másik asztaltól és maguk közé húzza.
- Jó rég cápáztam, a mai este pedig tökéletes alkalom rá. Öblíteni.
Mert hogy hiába az élénk szín, neki elég csak beleszagolnia ebbe, hogy érezze, bizony fejbe fogja kólintani, ha nem ez, hát a következő pár, amit majd idehoz. Koccint Ellával és húzór...
ahahahahhh.
Ez borzasztó! Bor-zasz-tó! Milyen jó, hogy nem az ízéért isszák, hanem másért, mert az ízéért ezt nincs ember, aki megrendeli és még fizet is érte. Először Ellának hagyja, hogy a lány húzzon egyet a korsóból, aztán ő is belekortyol. Legalább, már nem érzi úgy, hogy valami ki akarja égetni a gyomrát. Nevetősen, felvont szemöldökkel les a korsó karimája fölött át a lányra.
- Hát ez elég konkrét volt. - Mielőtt még a másik azt hinné, hogy sértetten feláll és eloldalog szélesen vigyorogva megrázza a pénztárcáját.
- Of course, ha már elrángattalak, majd pont hagylak is fizetni.
Ami azt illeti, ha nem tetszene neki Ella, akkor minden szívbaj nélkül kifizettetné a lánnyal a maga kontóját, nem szorult belé túl sok tapintat ebből a szempontból. De amikor nagyon akar valamit, akkor hajlamos sok mindent alárendelni a célnak. Például, a pénzét is.
- Még egy ilyet? Amúgy durva, láttam, hogy itt adnak ilyen csavartat. Mármint "csavart". - Az idézőjeleket az ujjaival mutatja mellé, ahogy illik.
- Ami kiömlött a pultra, azt fogják, feltörlik egy ronggyal, aztán a rongyot kicsavarják a pohárba.
Enyhén olyan hangja van, mint amikor egy kisgyerek meglátja a hatalmas, ijesztő hullámvasutat és csillogó szemekkel a többiek felé fordul, azt tátogva: "ez ANNYIRA félelmetes". Mégis mindannyian tudják, mit jelent: "ki akarom próbálni".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. szeptember 16. 07:35 | Link

Kornella

Őbenne tulajdonképpen fel sem merült, hogy azon felül, hogy kifizetteti az egész estét vele, esetleg kihasználná Kornélt. Nem így tekintett a dologra, mert noha valóban feledni akart, elterelni a figyelmét a közelmúltról, ha közben tudatában van vele, hogy ezért teszi, akkor voltaképp nincs is semmi értelme.
Szóval nem gondolt bele a dologba. Kornélnak konkrét szándékai voltak, amiket egyértelművé is tett, de Ella eredetileg beérte volna néhány kör színes lötyivel is. Viszont ha már így alakult.. hát nem fog az események útjába állni. Igazából, ha nincs Keith, valószínűleg már rég eljutottak volna idáig.
Ha nincs Keith, minden egész máshogy lenne. Nem kéne most elkámpicsorodnia a pohárköszöntőt hallva sem kissé, és még mindig lelkesen szurkolhatna a földön fetrengő, jelenleg partra vetett hallra emlékeztető mozgást produkáló részeg pasasnak, hogy az felálljon.
De az ital legalább megtette a hatást, Ella azon nyomban érezte, hogy fejbe vágja a ledöntött csoda, és mivel ekkor már erőszakkal visszarángatta gondolatait a jelenbe, jót nevetett. Először azon, hogy mennyire nem jó ötlet ilyet inni, aztán pedig a srác arckifejezésén, amit arra reagálva öltött fel, hogy bizony akár be is dobhatja a pénztárcáját a tulajnak.
- Nem mintha nagyon ellenkeztem volna - vigyorgott tovább, ujjával kitörölve a pohár alján maradt nedűt, hogy aztán lecuppanthassa onnan.
- Nem mintha nagyon ellenkezős lennék - fűzte aztán még hozzá, sejtelmesen. Bár ő elég egyértelműnek érezte a célzást.
Hogy hogyan került az asztalukra az a korsó, amit ekkor Kornél felé nyújtott, arról fogalma sem volt, de ez olyan probléma volt, ami egy percig sem zaklatta fel. Egy pillanatra rémlett neki, hogy mintha az előbb még lett volna egy ilyen a másik asztalon, de aztán inkább megnézte magának egy másik, meredekebb szögből is a benne maradt italt, és kortyolt belőle egy nagyot.
Átadta a másiknak a lejmolt piát, és közben elmerengett a lehetőségeken. Még egy ilyen? Naná, de ez a csavart se lehetett egyszerű.
- Fúú, na ez hangzik csak igazán szörnyen! - jelentette ki olyan arccal, mint ennél jobb ötletet még sosem hallott.
Persze kellően undorítóan hangzott, és garantált volt tőle a rosszullét. Ella így csak Kornél kezébe nyomta a feles poharát, és az asztalra hajolva közelebb húzódott hozzá.
- Az se baj, ha véletlenül megduplázódik a pultnál az adag - jelentette ki vigyorogva, lelkesen pislogva Kornélra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 17. 13:04 | Link

Ruben Marceau

Szokásos, csendes péntek estének néz elébe ezúttal galibák, elintézendő találkák és felhalmozódott papírmunka nélkül. Megkönnyebbülés egyszer végre úgy beülni a csárdába egy italra, hogy semmi teendője nincs a gondolatai rendezgetésén kívül. Észrevétlenül lép be, és zárja maga mögött a bejárat ajtaját, ellavíroz néhány asztal mellett, és letelepszik a pult előtti székek egyikére.
Mindent összevetve egész tűrhetően megúszta a közelmúlt miniatűr kalandját, de ez mit sem változtat a szomorú tényen, hogy megint tartozik annak a tetűnek. Roxy és David is étlapon vannak még. Mikor esnek neki, hogy felelőtlen volt? Vagy Michelle? Vagy ebből már kinőttek? Képtelen megállapítani. Áh, majd elvicceli legrosszabb esetben.
Filozofálás közben koppint egyet a pultra, hogy a nem csak dekorelemként tartott kiszolgáló lány töltsön egy pohár Lángnyelv whisky-t. Felhívhatná Lottit, szerzett-e új infókat, vagy csak úgy, mi a helyzet? Úgysem beszéltek a londoni futó találkozásuk óta. Ismét foglalkozniuk kell majd a problémával, mert még egyik csapat sem akadt nyomra. Mindenki előtt szeretné teljesíteni a feladatot, Roxyval már sokszor átbeszélték a dolgot, és szintén ezen a véleményen van a lány is. Ez verseny, teljesítményre megy, és van, aki bizony jobban áll, mint ők. Be kell hozzák a lemaradásuk... Azt...
~ Aztarohadt, de jól néz ki ez a csaj. ~  Már túlesett azon az életkoron, hogy kitekerje a nyakát és feltűnően bámuljon meg egy nőt, de hülye lenne nem oldalt nézni és végigmérni tetőtől talpig a besasszézó barnát. Pedig istenére, a barnák nem különösebben az esetei, de ez... 60-90-60, vagy e körüli. Tökéletes. Még egy korty a whisky-jéből. Tényleg csendes lesz ez az este.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. szeptember 17. 14:27 | Link

Kornella

- Egy haverom mesélte, hogy miután itt ivott, szivárványszínűt hányt. Azt hittem, hogy költői túlzás volt, de kezdem érteni, hogy mire gondolt.
Néz le maga elé a kiürült feles pohárra. Ennél sajnos az ő szervezete sokkal jobban hozzá van szokva a méreganyagokhoz, szóval a tartósan kellemes zsongás egyelőre elmarad, de sebaj, van ott még, ahonnan ez jött, neki pedig még valamennyi pénze. Annyira biztos van elég, hogy mindketten jókedvre derüljenek.
Tekintetével követi a mozdulatot, amivel Ella ujja végigfut a pohár alján, aztán az ajkai között köt ki - és ha ez nem lenne elég, még olyat is mond mellé, hogy öntudatlanul is ugrik egyet az ádámcsutkája. Hát, az érdeklődését kétségtelenül könnyű fenntartani ilyesmikkel. Nem is zavarnak lehetne mondani azt a pillanatnyi szünetet, ami beáll az agyában (mondjuk sokan szokták emlegetni, hogy Kornél agyában folyamatos 0-24 órás ebédszünet van), hanem egy amolyan "jó, hagyjuk az ivást és menjünk fel rögtön" kékhalál, ami után újra kell indulnia a rendszernek.
Hogy a rendszer újraindulása után szélesen elmosolyodjon és felkönyökölve az asztalon, előrébb hajoljon.
- Igen. Nagyon sz**l hangzik. - Kis szünet. - Kipróbáljuk?
Hányni nem fognak tőle valószínűleg, ahhoz az túl kis adag, meg aztán a csavartból ő nem is tervez egynél több kört. Ez amolyan egyszer-ki-kell-próbálni dolog, csak, hogy elmondhassa, hogy már ivott ilyet.
- Utána leöblítjük ezzel a rainbow shottal, na? - És ő már elkönyvelte, hogy vesz mellé valamit, ami nem rövid, hogy azzal még ellegyenek kicsit. Ezzel legalább elébe megy annak, hogy mindig a pult elé kelljen járulnia. Mire ezekkel végeznek, addigra esélyesen úgy sem kívánnak már mást. Mármint italt. Egyik kezét tisztelgésre emeli a homloka elé.
- Yes, captain; mindent a kapitány kényelméért.
És így is történik. Nem meglepő, hogy a mozgása egyelőre olyan, mintha csak egy pohár cappy lenne a szervezetében, sikerül is levágnia úgy az utat, hogy a pultnál pont be tudjon slisszolni valaki elé a sorba - ő aztán nem állja ki az egészet, amikor az asztalnál ott várja egy Ella. Lelkesen és.. - újra átfut az agyán a lány megjegyzése és mozdulata - .. szóval lelkesen.
Kornél, te olyan rohadtul szerencsés vagy.
Gondolatban vállon veregeti magát, miközben leadja a rendelésüket. A csavart elkészítését egy élmény végignézni. rongy elő, pult végignyalva, pohárba bele, egyszerre borzalmasan szörnyűnek tűnik és .. borzalmasan szörnyűnek tűnik. Mivel sok mindent kért, két ilyet, két olyat, meg két korsósat is, kap egy kis tálcát is mellé, hogy vihessen egyszerre mindent, azzal érkezik vissza a lányhoz,
- A kalózoknak is megjöhet a mikulás, de nálunk nem hoz virgácsot, csak.. - végignéz a kínálaton - mosogatólét és szivárványt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 17. 21:11 | Link



Hümmögő alak lapul a csárda egyik pulthoz közeli, dohányfüsttől átitatott sarkában. A félreeső zugot javarészt az itteni alkalmazottak használják, ha a konstans ácsorgásban talpfájdalmaikat szeretnék csillapítani a koszos falnak való támaszkodással, alsóbb végtagjaik részleges tehermentesítésével. Diák még a kölök, és azért, de csakis azért sertepertél itt órákat, hogy önerőből meg tudjon állni a saját lábán, amit a közeljövőben egyáltalán nem szeretne visszeresen, feldagadva, szakrendelői törzsvendégnyugdíjasokat megszégyenítően viszontlátni. Maximum majd azt is televarratja, hogy bőrhibák helyett a festéken akadjon meg a kíváncsiskodók tekintete.
Összetehetné a kezét a vendégek mennyisége láttán. Nevetni tudna helyzetén. Egy újabb nyugalommal teli műszak, kevés vendéggel, de annál is több unalommal. Kollégáival ritkán elegyedik szóba, többnyire azért, mert valahogy nem találják szimpatikusnak a tenyérbemászó stílusát. Szerinte csak az akcentusa miatt ítélik el, pedig a szamárlétra ugyanazon fokán állnak. Ha csevegne is velük, rögtön leszólják, hogy szövegelés helyett tegye inkább a dolgát, és hogy kirúgják őket, ha a tulaj nem látja elég szorgalmasnak a személyzetet, meg hasonlók. A belga nem tehet mást, minthogy derék legény módjára felveszi a kesztyűt az álmosság ellen, s vár. Hogy neki miért kell általában hajnalig fennmaradnia, azt ilyenkor ezerszer megbánja, amíg le nem csukódnak szempillái. Aztán csak arra rezzen fel, hogy lefejelte a falat, és megint...
Addig folytatódik ez, amíg végre valaki oda nem teremtődik a bárpulthoz. Látván, hogy más is szemet vetett a csinos kis felszolgálónénire, kikecmereg menedékéből és megpróbálja átvenni tőle a rendelést. Erről már lekésett. De attól még kitölthet magának némi töményet, ha szerencséje van... Főnöke csak nem méri ki centire, hogy miből mennyi fogyott, s számol el vele minden záráskor, galleonostul és még ki tudja hogy, hiszen honnan a fenéből kellene tudnia, hogy miképpen jár el egy vezető. Szóval egy óvatlan pillanatban előránt a deszka alól egy mosatlan korsót, túlbillenő kezével pedig sikeresen meglöki az éppen akkor ivó vendéget. Ennyi lendülettől csak nem ejti ki a poharat a kezéből, de ha túl közel tartja a szájához, hát ha nem is a fogát veri ki vele, az orráig felcsapó hullámokkal biztosan pofán önti magát. Szép munka.
Csendben megtorpan, fülei elvörösödnek, ártatlan báránykát megidéző tekintetével pedig ítéletet váróan tárja szét karjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. szeptember 18. 18:44 | Link

Christopher
/ egy keddi napon legkedvesebb ellenségemmel :3 /


  Amint letette hátsóját Lanetta a fiú máris megszólalt, az előbbi, szinte álomszerű hangvételét lecserélve valami maróbbra és gúnyosabbra. A lány csak a szemét tudta forgatni a gyerekes megnyilvánulásra.
- Ami azt illeti te jöttél nekem - jelentette ki határozottan, a fiút méregetve. - Nem is beszélve arról, hogy igazán gyermekded dolog ilyen korban a nyelvnyújtás. Hacsak nincsen szó egy álcázott flörtről... ez esetben, mélységesen meghajolok ízlésed előtt, azonban válaszom határozottan nemleges.
Mint valami dáma, vagy grófnő, kihúzta magát ültében, s szemeiben kihívástól sikító napgyöngyök csillogtak, hadat üzenve a másiknak.
- A poénom kifogástalan, bizonyosan a reagálásodban volt valami bibi. - hangja száraz volt, ám a gyorsan folyó eszmecsere vad párbaja közepette elhalványult annak hegyes éle, s csak csorbultan érkezhetett a fiú elébe.
  Miután sikeresen kitért egy, a Christop által megvádolt követési gyanú elől, italáét nyúlt, gondolván ha már megrendelte, nem lenne szerencsés itt is hagyni. Azonban kedve rögtön tovaszállt, mikor a frissítő színét megpillantotta, és csaknem Lanetta arca is belezöldült az undorba. Nem fog beleinni, ez nyilvánvalóvá vált számára, azonban mégsem lökte arrébb, és nem is fintorodott el. Ha megtette volna, öngólt rúgott volna, a fiú javára írva még egy dolgot, mely őt a nevetség tárgyává teheti.
- Ugyan kérlek, az italomnak semmi baja nem volt, míg meg nem látott téged. Azután zöldült el, hogy rosszul lett a méltatlanul alacsonyan szálló poénjaid hallatán - felkuncogott azzal az elragadó úri kisasszonyokra jellemző ártatlansággal hangja élében, mely a rosszindulatot suttogta a szemben ülő fülébe.
- Nem szándékozom másra cserélni. Amit kértem,  azt direkt kértem... - hazudott, de még csak bele sem pirult a hamis szavak súlyos terhébe - Különben sem vagyok pincérnő, hogy téged körülugráljalak. Ha kérsz, kérj magadnak, bár kétlem, hogy vajsöröd hamar elfogyna... - karba fonta kezét, és a fiú italát mustrálta. Majdnem a fele hiányzott, de ki tudja milyen régóta álmodozik már idebenn a fiatal. Lehet órák óta itt bámészkodik, semmittevéssel foglalatoskodva.
 Christop felkérése meglepte Lalát, akinek azonnal felszaladt szemöldöke, és kereste a szavak között a csapdát. Azonban a fiú arcának hosszas tanulmányozása után sem jutott többre, minthogy a másik csak unalomból kérdezgetheti, hogy addig is elüsse valamivel az idejét, míg italát elnyammogja.
Felsóhajtott és még egy utolsó megbizonyosodó pillantás után belekezdett mondandójába, mely életéről szólt.
- Először is Vér Lanetta a nevem - nem rémlett neki, hogy ezt a részletet közölte volna első találkozásuk alkalmával. Valahogy a sok esés és szúrós szemek közepette teljesen kiment fejéből.
- Bizonyára már te is hallottál eme legendás aranyvérű családról, mely évszázadok óta megtiszteli az országot jelenlétével - fennhéjázó vigyor, elégedetten csillogó szemek - Kicsi korom óta a legjobb tanítók foglalkoztak velem, életem csupa pompa és csillogás - no meg magány és árnyék, elvárás és kötelesség... ám ezeket nem kívánta asztaltársával megosztani.
- Ez az első évem Bagolykőn, bár már most igazán kedvelem a helyet. - becsúszott egy igazi lágy mosoly, melyet azonnal eltüntetett, amint észrevette jelenlétét. - Óh... és kviddicsezem- ez volt az utolsó ami eszébe jutott magával kapcsolatban. A fiú felé intett, és ő maga is a társáéhoz hasonlatos kíváncsi szempárt bevetve követelte, hogy amaz is mesélje el életének összetömörített regéjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 18. 19:13 | Link



Felpattantak a szemeim, s fejemet ijedten kaptam fel; szédültem, fájt a szemem, de ösztöneim azonnal bekapcsoltak, hogy baj van. Pár pillanat múltán sikerült is felfognom, hol vagyok épp; a helyemen ülök. Odakintről még mindig beszűrődött az eső zaja, velem szemben Nadine ült. Italom előttem volt, pont, mint eddig, s ahogy rögvest hátrapillantottam, táskám érintetlenül lógott a székemen.
Tekintetem rögtön Nadine mögé kúszott, ahol egy ajtót sem láttam; szívem eszméletlen tempóban dobogott, ahogy még mindig igencsak feszülten és ijedten néztem körbe.
- Mi a franc...? - motyogtam ingerülten, ahogy felmértem a körülöttünk lévő embereket.
Micsoda? Teljesen össze voltam zavarodva, ahogy tekintetemet újra és újra körülhordoztam a helységen. Hogy... hogy kerültem ide vissza? Ájultan rogytam a padlóra, nem? Azonnal megnéztem az időt a karórámon, de nem telt el túl sok idő ahhoz viszonyítva, amikor legutóbb rápillantottam.
- Mi történt?! - kérdeztem feszülten pillantva Nadinera. Pár pillanat alatt rengeteg ötlet tódult az agyamba; kezeimmel megdörzsöltem kótyagos fejem. - Elaludtam?... Vagy...?
Rossz álom lett volna? Igen, egy ideje gyakori, hogy rosszat álmodok, bár azóta, hogy Jared... szóval, azóta nem fordult elő a dolog, de mégis. Lehetséges volna? Annyira valóságosnak tűnt, egy álmom sem szokott ilyen lenni.
Igen, valószínűleg elbóbiskoltam. Nem aludtam túl sokat tegnap este, ezért lehetett. Csak ez történhetett, hiszen nincs semmiféle ajtó Nadine mögött. De mikor aludtam el? Egy pillanatra sem emlékszem, amikor laposakat pislogtam, csak az összefüggő eseménysor van meg. Nyilván a lányt sem álmodtam, hiszen itt ült előttem. Hacsak nem egy álom ez az egész, persze; azonban ha rájövök, hogy ez egy álom, tudom irányítani. Itt azonban hiába gondoltam arra, hogy az asztal felemelkedjen, nem történt semmi, úgyhogy most ébren vagyok...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 18. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
First kiss...
Írta: 2015. szeptember 21. 15:57
| Link

Ethan

Az ismeretlen, magát nagyon keménynek tartó rellonos srác eléggé csúnyán elbánt velem. De nem fogok emiatt sírni és ríni, esetleg mély depresszióba esni. Részben magamnak csináltam a bajt, mert nem tudtam befogni az oltári nagy számat. Ehhez pedig társul a "bájos" személyiségem, és a "kedves" hozzászólásaim. Mondjuk nem gondoltam volna, hogy valaha a rellon rejtekébe fog valaki így földhöz vágni és egyéb. De lám, ez is megtörtént. Pedig én szentül meg voltam győződve róla, hogy hiába vagyunk mi a csúnya és gonosz zöldek, azért csak összetartunk. De tévednem kellett. 18 éves lelkemet ez "nagyon" megviselte, de ez van. Bár lehet, hogy tényleg így van, csak ez az állat volt hibás. Szülei rosszul rakták össze és selejt lett a drága. Remélem többet nem kell vele összefutnom.
A csuklóm még mindig sajog, pedig a dolog pár órával korábban történt. Azóta már vettem be valami cuccot fájdalomcsillapító megnevezéssel. De nem sokat hatott. Így arra jutottam, hogy majd máshogy csillapítom azt a bizonyos fájdalmat. Emellett jó kedv csinálónak sem utolsó az a bizonyos szer. Magamra kaptam egy bőrdzsekit, mely alatt egy fehér toll mintás póló lapult. Nadrágomat se cseréltem le, pedig egy kicsit koszos lett a nagy hadakozás közben. Dorkóban tipegtem le a faluba, és meg sem álltam az első kocsmáig. Ez pedig a Mátra Máguscsárda volt. Kissé félve léptem be, de kellemes meglepetés ért. Mióta itt jártam eléggé szépen kikupálódott. Ennek ellenére a kétes kinézetű alakok továbbra is ott ülnek egy-egy asztalnál és isszák az italukat. A pulthoz lépkedek és felülök az egyik bárszékre. Intek a pultosnak és kérek egy whiskeyt, a legerősebb fajtából, mellé pedig egy korsó vajsört. A pultos csúnyán néz rám és nehezen akarja elhinni, hogy nagykorú vagyok. Dühösen és háborogva veszem elő a muglik egyik hasznos dolgát, a személyi igazolványt, mely bizonyítja koromat. Ennek ellenére a pultos még mindig vacillált, de végül csak megkaptam a kért italokat. A whiskey azzal a lendülettel le is csúszott, amit a vaj sör követett. A korsót nem húztam le egy az egyben, az azért nagy falat lenne még nekem. De egy nagyobb kortyot sikerült.
Egyedül ücsörögtem a pultnál és boldogítottam a pultost, akin láttam, hogy élvezi a társaságom...egy ideig. Aztán inkább átcsoportosította magát egy rossz arcú férfi elé. Ez előtt kértem tőle még egy whiskeyt, ami immár kortyolgatva fogyasztottam el. A fájdalom kezdett csillapodni és engem valami kellemes bizsergés kerített hatalmába. Kezdett hatni az alkohol. A vajsör szépen fogy, miközben én egy kis mogyorót majszolok.
Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2015. november 2. 08:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. szeptember 21. 19:23 | Link

Szépvölgyi Richárd és Mesélő
//Hatalmas bocsánatok mindenféle késlekedésért... Rolleyes//


 Mikor Nadine szemei felpattannak, rögtön körbefordul. Nem érti, hogyan került az asztalhoz ismét, holott éppen a padlón fetrengett, mert valami megmagyarázhatatlan rosszullét fogta el. Az emberek ugyanazok, az egész olyan, mintha mi sem történt volna. Hogyan lehetséges ez mégis? Tágra meredt szemekkel néz Ricsire. Most álmodott? Igaz, hogy szokott alvajárni, de akkor nem emlékszik semmire. Most pedig minden ott van a fejében. Hátrapillant, keresve az ajtót, kissé meg is emelkedik, de semmi. Na most valami nagyon nincs rendben, talán ideje lenne kivizsgáltatnia magát. Beleszagol az italba, de az ugyanaz.
- Gyűrű. Holló. Kard – ez az első három szó, ami kicsúszik a száján, miután Richárd is megszólalt. Megrázza a fejét. - Hogyan aludhattunk el egyszerre? Ez nem lehet véletlen. És az álom... túl élénk volt – nem találja a magyarázatot, és ez nagyon idegesítő érzéssel tölti el. Most már abban sem biztos, hogy most éppen nem álmodik. Nem mindig emlékszik az álmaira, sokszor van, hogy elfelejti őket, de ha olyan hirtelen ébred fel, mint ahogy most érzi, akkor azok meg szoktak maradni az emlékezetében. A pálcája után kutat, az még meg kell legyen, akkor minden rendben. Közben az embereket fürkészi, és egy szimpatikusabbnak tűnő nőt kérdez meg a szomszéd asztalnál.
- Elnézést, lehetséges, hogy az előbb itt elbóbiskoltunk? Nem nagyon vettük észre, ön nem látott valami szokatlant? - Próbál udvariasan érdeklődni, még akkor is, ha az idegen csak elküldi, vagy teljesen idiótának nézi. Egyszerűen nem talál magyarázatot, ami még mindig meglehetősen frusztrálja. Visszatér inkább Ricsihez.
- Veled álmodtam, ha ez tényleg álom volt. Lehet, hogy te is ugyanazt láttad? - Kérdez rá, hiszen a fiú is láthatóan zavarodott, és úgy tűnik ő is aludt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. szeptember 22. 22:17 | Link

Kornella

Lelkes kis vigyorgás, és hajziháló bólogatás volt a válasza, mert bizony ez a csavart ital valóban az a borzalmas kategória volt, amikor már az embernek egyszerűen tudnia kellett, hogy valóban olyan borzalmas-e, mint amilyennek tűnik. És Ella kíváncsi természet volt, még az is érdekelte, amit már amúgy tudott, csak elfelejtett, és ennélfogva új infónak hitt. Például nem kizárt, hogy ivott már ilyen csavart iszonyatot is, csak azt túl sok minden előzte meg, hogy erről használható emlékkel rendelkezzen.
- Jöhet mind - erősítette meg, és sürgette meg Kornélt, aki már pattant is fel, hogy kedvfokozókkal kedveskedjen. Bár, hogy kedvességből tette-e, az nem tűnt volna valószínűnek a legtöbb embernek, de Ella nem ilyen volt. Ő szimplán mindenkit jó arcnak gondolt, míg az illető nem küzdött eleget, és tett azért, hogy még véletlenül se maradjon kétsége a lánynak afelől, hogy ez bizony nagyon nincs így. Jó, persze tudta, mire megy ki a játék, végső soron. De Kornél azért volt jófej, mert próbált úgy tenni, mintha, de közben meg ugye.
Szóval ültében piciket ugrálva, lábával dobolva, majd fejét csavargatva várt hűséges matrózára. Picit be volt zsongva, már az első kör is feldobta, ha nem is vágta különösen fejbe (neki azért sok kellett, hogy különbséget lehessen tenni a "normális", és a becsiccsentett állapota között). A folytatás pedig lehetséges izgalmakat tartogatott, szóval minden oka megvolt rá, hogy emelkedett hangulatban legyen. Még az sem szegte kedvét, hogy a környezetében kissé szagos emberek aludtak a - jó esetben - nyálukba feküdve.
Kornél érkezését újabb sugárzó vigyorral kíséri, és megjegyzésére is hangosan nevet. Nem is feltétlenül a mondandója, de ahogy előadja, az igazán szórakoztató.
- A virgáccsal most itt nem is tudnánk mit kezdeni - mondta, és kezét a poharak fölé emelve tűnődött el egy pillanatra. Ha helyes volt Kornél leírása az ital készítési módjáról, egyik pohárban más kutyvasz lehetett, mint a másikban, ezért nem volt mindegy, melyiket választja. Persze dehogynem.
- Igyunk a.. - kapta fel végül az egyiket, és emelte szemmagasságba, ám a mondat végéig nem jutott el, mert kénytelen volt arrébb ugrani kissé.
Majdnem a földön kötött ki, de a lötyiből legalább egy csepp se ment mellé. Az asztaltársaságukat képező fickó álmában arrébb mozdult, és úgy elfeküdt az asztalon, hogy nagyjából be is terítette azt, és ha Ella nem ugrik arrébb, ő tett volna róla, hogy arrébb lökődjön onnan.
- Ó, hát ő már jól érzi magát - jegyezte meg a lány nevetgélve, és mivel nem igazán fért vissza a helyére, Kornélra nézett, vállat rántott, majd az ölébe csüccsent.
Megemelte poharát, de a köszöntő befejezése a srácra maradt, mert Ella elfelejtette, hogy olyat készült épp mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. szeptember 24. 19:20 | Link

Eliza

Kimenője van mára, na nem mintha túlzottan korlátozva lenne a mozgásban, de a korai fekvéshez épp elég motivációt ad a tény, ha az ember másnap reggelt hatkor kel, hogy időben beérjen a minisztériumba. Sajnos, semmit sem ér a jól hangzó név és családi háttér, amikor az ember mentora egy Jeszenszky Szilárd. Holnapra azonban nem kell jó előre felkészülnie, van ideje és alkalma kiengedni a fáradt gőzt.
Magától sosem ment volna egy olyan helyre, mint ez a csárda. Az ő ízlésének ez túl koszos, túl lecsúszott, s hát ismerjük be, nem a legillusztrisabb társaság jár ide. Ugyanakkor értékeli az újonnan szerzett ismerősöket és barátokat, így hajlandó volt belemenni egy itteni találkozóba. Sőt, még ivott is, de csak keveset és módjával: egyrészt a vizezett sör minősége és beszerzésének feltételezhető helye igencsak kétesnek tetszik számára, másrészt csak bizonyos helyen és személyek társaságában engedi el magát, hogy lemondjon a mértéktartásról.
Jelen pillanatban épp a saját számlájukat rendezi - az ismerőse néhány perce lépett ki az ajtón és dehoppanált -, s már rendezné összébb a holmijait, amikor arra lesz figyelmes, hogy az egyik asztaltól nem túl szofisztikált, obszcén megjegyzések érkeznek a pultnál ücsörgő lány felé. Összevonja a szemöldökét. Egyáltalán mit keres itt egy lány teljesen egyedül? Magában még egy jobb helyre sem szívesen megy, nemhogy egy ilyen kétesebb fogadóba. És aztán csodálkoznak, hogy a szebb napokat is élt, részeges varázslók rájuk másznak és inzultálják őket. Olyan logikátlan elővigyázatlanság ez, amit sosem fog igazán megérteni. Megdörzsöli az orrnyergét, ezzel addig is időt nyer magának, amíg elhatározásra jut. Itthagyni úgy sem fogja, nem vetne rá túl jó fényt és egyébként is. Végül fogja magát és leül Eliza mellé, egy pillantást vetve a válla felett az előbbi kiabálóhoz. Nem provokatív, inkább csak így lehet a legkönnyebben megmutatni valakinek, hogy "ne próbálkozz, velem van". A szemkontaktus csodákra képes. Oldalra néz, megnézve magának a lány arcát. Nem szép dolog tőle, de ha már kisegíti, akkor esztétikailag gyönyörködtesse.
- Elég filmbeillő bevezetés, de nem kéne csinos, fiatal lányként, ilyen helyen innod. Ez a fajta vendégkör nem gondolkodik sokat azon, hogy molesztálni kezdjenek-e vagy sem.
Akármennyire kellemetlen a gondolat, ez egy varázslóknak fenntartott település, és bármilyen szánalmasan festenek ezek a középkorú, részeges alakok, varázsolni ők is tudnak, még jobban is, mint egy iskolás.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. szeptember 24. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 26. 05:49 | Link

Ruben Marceau

Nyugalomban iszogatott- a múltidőn van a hangsúly. Rendben megkapta az italát, beletemetkezett, ki szerette volna élvezni. Volna. Nem gondolt olyan földi problémákra, mint a bénaság, vagy a megveszekedett hülyeség, amivel képtelen valaki felmérni egy egészséges távolságot az ivó emberektől. Mondom, abszolút nyugodtan és békésen indult az első két korty. Aztán.. nos aztán elfogyott a béke, felcsaptak a hullámok, s arca telítődött nem kevés minőségi whisky-vel. Egy pillanatra elhallgattak a körülöttük társalgók, némán meredtek Mihael és az idegen kisegítő párosára. Aztán lassan elkezdett ismét csörgedezni a kommunikáció békés csermelye.
Ő már nem ilyen birkatürelmű. Nyugodt mozdulatokkal nyúl szalvétáért a nagy csomóba, tisztára törli az arcát először is. Másodszor felitatja nagy gonddal a pulton maradt itóka nyomait- nem szeretne ugye belekönyökölni. Harmadszor feláll a helyéről ruganyos mozdulattal, és szembefordul azzal a szerencsétlen, kötöznivaló hülyével, aki gondolta, a figyelmetlenség nem bűn. De, öregapám, bűn, főleg, ha valaki piájáról van szó!
- Akkor most csukd be szépen a szemed. Kevésbé lesz traumatikus az élmény. – Ezzel az ökle meglendül, és észveszejtő gyorsasággal elindul a tőle kartávolságon belül elhelyezkedő ürge nyálas pofája felé. Szét fogja törni a fejét a pulton, úgy éljen. Nem is az itala zavarja, hanem az egyszerű feszültség levezetés sarkallja mozgásra. Beütni az arcot újra és újra a falba, amíg véres pépet nem farag belőle. Nesze neked elrontott este. Megpróbálhat menekülni, de… van értelme? Max a hely fogja bánni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. szeptember 26. 16:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
[zárt]
Írta: 2015. október 2. 21:26
| Link


Bizonyos időközönként lejár a faluba, amolyan szúrópróbaszerűen, hogy vajon megérkezett-e már léhűtő apja. Erről persze senkinek sem beszél, nem akarja, hogy esetleg furának tartsák vagy inkább eszelősnek. Pedig szerintem abszolút nem gáz, ha lassan tizenkilenc év után tudni akarod, ki a vér szerinti apád. Na persze ezt az nem értheti meg, aki normális körülmények között nőtt fel, de már mindegy is. Senkire sem tartozik a dolog.
Ma este Rebeka végleg eléri a mélypontját. Nem ment át a vizsgáin, az apja sehol, a tesóival se nagyon kommunikál, valójában idejövetelének célja kezd semmissé válni. Utolsó elkeseredésében még egyszer lebaktat a csárdába, pusztán az esélytelenek nyugalmával, hogy legalább felöntsön a garatra és döntésre vergődjön. Vissza akar menni Marcsihoz. Hiányzik a nagymamája, az otthona, a testvérei. Fáj neki minden, ami csak fájhat egy ilyen helyzetben. A hűvös idő ellenére rövid, fekete nadrágot húz, fölé egy V kivágású pólót, hogy tetoválásai jól látsszanak, haját pedig kiengedve hagyja. Egyedül a lábfejét borító rajzok nem látszanak csak, mert azokat bakancs takarja. Csendben és nyomott hangulatban sétál a falu irányába, majd a csárdához érve egyszerűen csak lehuppan a pulthoz, hogy magába roskadjon. A kérdésre, miszerint "mit kér?", el kell töprengenie.
- Csak üssön - ezzel az egyszerű mondattal le is tudja a ma estére való terveit. Unottan támasztja meg fejét jobb kezén és az italválasztékot vizslatja. Ez a hely nem a pub, tehát elsősorban nem arra lett kitalálva, hogy egy búbánatos estén kielégülésre leljen az ember. De, ha egyszer nincs jobb, ez is megteszi. Eközben persze észreveszi, hogy megbámulják az emberek, főleg a testét borító minták miatt, de nem is töri magát azért, hogy megpróbálja rejtegetni őket. Miért kell így bámulni az embert egyáltalán? Ideges. Elkeseredett. Fáradt. Legalább az ital megérkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. október 2. 21:53 | Link

Csibe


Éjszakás műszak. Alighogy visszatért Bogolyfalvára, rögtön egy tipikus, késő esti munkával, s részeg falusiakkal mulathatja az időt. Éjszakás, holott úgy tervezte, egy pesti bárban ünnepli meg visszatérését, és csakúgy, mintha huszonéves izomlegény volna, becsűr a tömegben riszáló csajok közé, és teszi, amit tennie kell. De nem. Nem teheti. Számításait ugyanis gyorsan áthúzta a kedves kolléga náthája, meg az ágynyugalom, így bár fintorog és grimaszol, derekasan áll a pult mögött, ing fedte vállán még makulátlan törlőrongy pihen, és buli helyett kiszolgál. Aztán rákönyököl a márványra, hogy lusta tekintetét újra meg újra végighordozza a bent ivó banyákon és varázslókon, de a gondolatra, hogy bármelyikkel is közelebbi kapcsolatot alakítson ki, még a hideg is kirázza. Blöáh. Nyakát undorodva húzza be, fejét megrázza, szemeit egy pillanatra lehunyja, és lebiggyesztett ajkakkal relaxálni kezd.
Aztán nyílik a csárda csengettyűs ajtaja, mire kénytelen-kelletlen kinyitja szemeit és odapillantva egészen fellelkesül. Na, az érkező csaj nem pont a pesti kacsaszájú csitrik klubját erősíti, de egy motorosbuliba pon' jó lenne. Egy ilyen helyen meg egyenesen főnyeremény.
- Mit kérsz? - kérdezi, s ellöki magát a pulttól, hogy az elkeseredett választ hallva egy dupla whiskyt töltsön ki neki. Baljával rutinosan a vállán fekvő rongyért nyúl, letörli a pohár vízcseppes alját, s úgy teszi azt a tetkógyűjtő elé, hogy a pult mögötti bárszéket odahúzza, és ő maga is leül. Jó vendéglátóhoz mérten, szembe a vendéggel. - Rossz napod van, csibém?
Érdeklődik a tiszta poharak mögött, karjait ráérősen pihentetve közben a márványlapon. Száját ide-oda mozgatja, így hetyke kis bajusza jobbra-balra hintázik.
- Dögösek a tetkóid - jegyzi meg kis szünet után, és ha a lány ránéz, láthatja a férfi tekintetében félreérthetetlenül megcsillanó jelzést: nemcsak a tetkóid dögösek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. október 2. 22:20 | Link


Nem figyel fel a pultosra, miért is tenné? Nem paraszt ám Rebeka, pusztán megszokta, hogy már nem nézi őket, mindet ismeri. Talán épp ezért nem tűnik fel neki, hogy a hang, mely megszólítja, idegen számára. Örül, hogy ülhet, hogy létezhet, hogy levegőt vesz. A dupláját a kezébe veszi és forgatja, majd felpillant a csaposra, aki... Akit még soha nem látott itt. Nini, új munkaerő, hát ez pompás. Miért nem hordanak ezek kitűzőt? Úgy legalább szóba elegyedhetne vele, de így... Így is.
- Kegyetlenül rossz hónapjaim vannak - könnyeden javítja ki a férfit, aki úgy egyébként szemrevaló. Jó, valójában van egy charme-ja, ami mellett az ember általában nem megy el csak úgy. A maga diszkrét módján, de gyorsan felméri a helyzetet. Nincs gyűrű az ujján, viszont már elképzelhetően a késő harmincas éveiben járhat. Nincs látható tetkó, sem testékszer, viszont édes bajusz és lenőtt haj igen. Jobban meggondolva ez a személyleírás valahonnan ismerős neki. Nem rémlik.
- Kösz. Viszont legközelebb akár kezdheted a "szia cica, van gazdád?" dumával is - egyenesen a szemébe néz és a szemkontaktust tartva belekortyol az italba. Erős. Ütni fog. Isten se mondja meg, mi sül ki ebből a mai nap folyamán. Talán lehetne egy kellemes estéje, csak az a fránya korkülönbség, körülbelül tizenkilenc év. Nem, ezek a számok sem gyanúsak még. A legtöbb tanárával is megvan ugyanez, miért most tűnne fel neki? Végtére is csak egy csárdai dolgozó... A fenébe!
- Na és csibe, hogyhogy te itt? Még nem láttalak erre - ügyes, nagyon ügyes. Ez felvezeti, hogy törzsvendég egy ideje és tulajdonképpen rákérdez a kilétére. Cseles, nagyon cseles! Én sem csinálnám másképp, vagy jobban. Mindenesetre durva az elképzelés, hogy a saját rokona akarja felcsípni. Jézus... Uram... Isten... Rebeka csak most kezd ebbe belegondolni. Pánikra semmi ok! Még nem biztos a tény se, nyugalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. október 2. 22:44 | Link

Csibe


Sajátos, idillikus csendjében hallgatja a pult másik oldalán üldögélő fiatal lányt. Már nem stíröli a tetoválásait, nem törődik a falatnyi ruhával, amit visel és ami elfedi előle a lényeget, hiszen... ki tudja, ha most jól figyel, talán műszak után megterem a korai gyümölcs, és láthat, amit csak akar. Mutatóujjával olykor megpiszkálja világos, néhány ősz szállal tarkított bajszát, majd várakozásra int egy italáért dörömbölő, ismerős alkoholistát. Ő most nem ér rá, mert épp jó hallgatóság és figyel.
A lány bohó, aligha a visszahúzódó, szende fajtából való, és nincs ellenére az erős ital sem. Zsiga, ha tíz évvel fiatalabb lenne, most leplezetlenül megnyalná mind a tíz ujját, de így, hogy lassan közelebb jár a negyvenhez, mint a harminchoz, már van annyira megfontolt, hogy csak a kipipált menet után tegye.
- Mér, az még bejön? - kérdezi, tekintetét egy pillanatra sem választva el a motorosbigéétől. Micsoda kis bestia! Huhuhú!
Addig tartja a szemkontaktust, míg bírja az ellenfél, majd, mikor az elpillant, ő szélesen vigyorogva feláll, és mialatt kiszolgálja a hosszú márványpult másik oldalára görnyedő tintás varázslót, vissza-visszapillantgat az este legdögösebb csibéje felé.
- Szóval sűrűn jársz erre. Remek. Ezek szerint fogunk még találkozni - kacsint oda a lánynak, s közben erős, vegyes italt tölt az így is tartozáslistás férfinak. - Egy ideig nem tartózkodtam Magyarországon. Világot jártam, éltem, tapasztalatot szereztem. Mikor máskor, ha nem most, míg élek, nem így van?
Nagyon, talán túlságosan is hosszú időt töltött külföldön, már azt sem tudja pontosan, hogy egyáltalán mikor lépett le. Egy pillanatra eszébe jutnak unokahúgai és unokaöccse is, emlékképükre nagyot dobban szíve, majd egy mosollyá szelídült görbével pillant a pult mögött ülő metal ladyre. Amolyan van mit bánnom, van mi miatt szánakoznom mosoly ez, ami tökéletesen illik egy olyan kocsmároshoz, mint amilyen ő is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. október 2. 23:02 | Link


Nem sok ideje marad filozofálni az élet nagy dolgain és igazságtalanságain, hiszen vele szemben egy helyes csapos, aki pofátlanul szemtelen. Ez a párosítás egyébként a lehető legrosszabb, mert egy piaci legyet előbb csap le az ember, mint egy ilyesfajta hímet, de rá se ránt. Ha úgy adódik, úgyis valóban lecsapja, neki ez nem jelent gondot. Bárkit kettéfejel lelkiismeret furdalás nélkül - dühterápia ide vagy oda.
- Nem, évek óta nem, ahogy a szemmel vetkőztetés sem - meglehetősen pimasz a lányom, de a flörtölésből kapott osztályzata jeles. Ahogy leteszi az italát, egy óvatos mosoly kúszik arcára, miközben szemét nem szakítja el Zsigmondról. Neki most még fogalma sincs, mit beszél és kivel. De miért nincs? Valakiiiii, világosítsa feeeeel! Egy pillanatra a türelmetlen vendég felé fordítja fejét, ez pedig elegendő idő arra, hogy a vele szemben ülő folytassa munkáját.
- Meglehet - szívesen mondana valami félreérthetőbbet, de a kétség és tudatlanság belé mar. Muszáj tudnia, ki ez, annyira baljós sejtelmei vannak, mintha a sötét oldal fészkelte volna be magát agyának legrejtettebb zugaiba is. A beszámoló hallatán kis híján torkán akad a levegő is. Épp nyitná a száját, de egy még sokkolóbb jel érkezik, ez pedig úgy hókon csapja, hogy csillagokat lát.
- Zsiga, téged még látni erre? - valami fazon odaint, de megy is tovább. Ebben a pillanatban Rebeka minden porcikája lekapcsol és a vegetáció állapotába süllyed. Először is: hónapokra elment világot járni. Mint az apja. Pont tizenkilenc évvel lehet idősebb, mint az apja. Zsigmondnak hívják. Mint a rohadt apját. A rohadt életbe. A kép pillanatok törtrésze alatt áll össze teljes egésszé.
- Úristen fater, te kikezdtél velem?! - az első mondata a felocsúdásból. Döbbenten mered Zsigára és ki van írva arcára, hogy most fog valaki szétütni. Ebben a szent pillanatban. EZ AZ APJA!!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2015. október 5. 11:18 | Link

Csibe


A családban mindig is ő volt a fekete bárány, aki nem tudott azonosulni a család nevével, aki nem tudta felvenni a versenyt az elsőszülöttel, aki minden tekintetben jobb volt nála; Farkas helyén kezelte a muglikat, részt vállalt a birtok gondozásában, jártas volt a fekete mágiában, és soha nem hagyta el Magyarországot. Hamar és a tökéletes nővel házasodott, négy aranyvérű utódot nemzett, és a mai napig tartja, mi több, gazdagítja a vagyont. És ő? Mit csinált, hol volt, mikor szükség lett volna rá? Külföldön. Bárokban. Saját kocsmát nyitott, nőzött, ivott. Költötte apjuk pénzét, és bár mindig úgy érezte, hogy ez csak útkeresés, mert egyelőre még nem találta meg a hozzáillő szakmát, azokat a dolgokat, amik különösen érdeklik, egy szempillantás alatt repültek el fölötte az évek.
Kedélyes mosolya zsivány vigyorrá szélesedik, végül kuncogni kezd a cserfes lány szavain. Nevetésének hangja mély, dohánykarcos. Szája éppen válaszra nyílik, mikor egy ismerős ismeretlen int és odaszól neki.
- Ja, ja. Visszajöttem - feleli és egy erőltetett, mégis természetesnek ható félmosollyal visszaint a látásból ismert alaknak. Aztán egy korsóval a sörcsaphoz lép, és hogy az ital még véletlenül se kezdjen habosodni, óvatosan tölti meg. Munka közben csak egy kósza pillantást vet a motoroscsajra, de az arca láttán barnás tekintete odafagy. Rosszul lenne az erős italtól? Itt fog meghalni a csárdában? Elfehéredő bőre láttán már le is játszódik lelki szemei előtt a lehetséges fegyelmi tárgyalás, meg a börtön hűvös vasrácsa. A lány azonban nem hal meg, helyette felkiált, amivel apjára hozza rá a szívrohamot.
- Öehí - motyogja feltartott mutatóujjal, a korsót egész egyszerűen eldobja. A sörcsap folyik, a pult rendületlenül habzik. Nos igen, neki valóban van egy lánya, egy csecsemő, legalábbis, mikor utoljára látta, akkor tökmagnyi méretű volt, kopasz fejjel és négy mozgolódó lábbal, tetkók nélkül. Édes kis ember volt, nem egy dögös nő, akinek látványa több, mint megindító. Mi a jó ég?!
- Öhíh, izé, ezt jobb, ha elfelejtjük - szólal meg újra, mindkét mutatóujját Rebeka felé tartva. Időkérés, ez nála ennyit tesz. Egy pillanatig a padlóra mered, aztán sűrűn pislogva, kivörösödött arccal felnéz a pult mögött ülő, zaklatott állapotú lányára. Tekintetében kétségbeesett értetlenség csillan. - Te itt. Miért vagy te itt? Anyád nem hiszem, hogy akarná, hogy itt légy. Velem. Egy kocsmában, meg minden.
Nyakát behúzva, óvatos léptekkel közelíti meg az idegesnek tűnő bigét. Megkerüli a márványpultot, kilép a vendégtérbe, és a bárszéket nyomó fiatal nő mellett áll meg.
- Hogy hívnak? - kérdése bárgyúnak hathat, mintha nem tudná a saját lánya nevét, holott pontosan tudja. Mindenre emlékszik, anyakönyvi kivonatra, súlyra, centiméterre. És vezetéknévre is, ami nem az övé volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
First kiss...
Írta: 2015. október 5. 17:06
| Link

Ethan

Hallom én amiket mögöttem suttognak a vendégek. Azt is tudom, hogy rólam van szó, hogy engem jelölnek azok a bizonyos jelzők, és rólam ecsetelik azt, hogy mit is szeretnének velem. Mindezt nagyon jól tudom, és a tudatalattim fel is dolgozza talán. De ennek ellenére nem veszem az információt és cseppet sem zavar mindez. Eléggé meglepő ez tőlem, mert általában nem szoktam hagyni, hogy így beszéljenek rólam a hátam mögött... meg úgy amúgy sem. Egy ideig csendben tűröm, és iszogatom a vajsörömet. Érdekes, hogy eddig nem figyeltem fel erre. Talán annyira figyeltem a pultosra, vagy pedig amíg ő itt volt, addig távol tartották magukat tőlem. Ez már sosem fog kiderülni.
Egyszer csak egy olyan mondat csapja meg a fülemet, ami már több a soknál. A korty lenyelése után, már szóra nyitott ajkakkal fordulok a hangok irányába. Szám kinyitva, és kezdeném a mondatot, amikor valaki leül mellém. Hirtelen elhallgatok és kérdő tekintettel nézek az ismeretlen alakra. Nem úgy tűnik, mint aki a többihez hasonlóan molesztálni szeretne. Sőt! Figyelem amit csinál, majd tekintetemmel követem az irányt amerre fordul és amerre pillant. Onnan jöttek az obszcén kijelentések, és most hirtelen azok a kétes kinézetű alakok elhallgattak, sőt még a tekintetüket is másfelé fordították. Hoppácska! Nem kicsit lep meg ez az egész, és nem értem, hogy mi vezette a fiút ahhoz, hogy úgymond megvédjen.
- Én Hősöm! - csúszik ki a számon, nem teljesen őszintén. Mert hát meg tudom védeni magam annak ellenére, hogy nő vagyok. Nincs szükségem férfi segítségére.
- Azért köszönöm szépen a megmentést!-
A köszönet teljesen őszinte és hangomból is érződik, hogy hálás vagyok azért érte. Lehet, hogy az 'Eliza kontra rosszarcúvarázslók' párharcból vesztesen kerültem volna ki. Gyanítom, hogy itt a tanfolyamon szerzett tudásom nem sokat ért volna. Ott csak sima emberek ellen lettünk kiképezve, nem pedig varázslók és boszorkányok ellen.
- Te mindig minden ismeretlen lány megmentésére sietsz? Vagy esetleg csak én érdemeltem ezt ki? - kérdem. Szeretek kivételezett helyzetben lenni, szóval jól esne a második opció, de gyanítom, hogy nem azt fogom kapni. Ennek ellenére valami oknál fogva gombóc lett a gyomromban, amit nem értek és nem tudok hova tenni. Valami furcsa érzés kerített hatalmába, ami nem biztos, hogy az alkoholnak a számlájára írható.  
Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2015. november 2. 08:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. október 6. 11:45 | Link


Nem, ez egyszerűen nem és nem lehet igaz! Hogy történhet ez meg pont vele? Volt egy apja, akit szeretett, mindennél jobban, aki meghalt és, akiről kiderült, hogy sosem volt vér szerint az apja. Ilyenkor merül fel az a dilemma, hogy ki nevezheti magát szülőnek? Aki megcsinálta vagy, aki felnevelte? Rebeka talán sohasem fogja tudni olyan szeretettel és olyan epekedéssel, csodálattal a hangjában mondani, hogy "apa", mint Barnabásnak. Zsigmondnak egyszerűen csak a fater jut.
A végső csepp a pohárban, mikor válaszol: visszajött. Vöröskénkkel megfordul a világ, gyomra összeugrik, agya leáll. Ő az. Megtalálta. És amilyen hülye és peches még flörtölt is vele. Jézusom. Mit gondolhat most? Hiszen tele van tetoválva, elég lengén öltözve és még kihívóan is viselkedett. És iszik. Úristen. Nyel egyet. Sápatagon először csak azzal tud foglalkozni, milyen benyomást kelthet, aztán mindez átfordul. Ez mind miatta van. Miatta ül itt, miatta iszik, miatta ilyen. Minden Zsigmond hibája, az egész. A férfi zavara csak tovább ront a helyzeten, minden mozzanata, minden szava csak olaj az amúgy is lángoló tűzre. Rebeka résnyire húzza össze szemeit. Nem tudja, ki az anyja. Vagy igen? Tudott arról, hogy van gyereke? Csak ilyen magától értetődően és egyszerűen valami nőcske lekölykezett neki és ki tudja, hanyadik lánya a sorban Zsigának? Lebiggyeszti száját, arcára kiül a csalódottság. Ezzel együtt persze könny is gyűlik szemeibe: hiányzik az anyja.
- Meghalt. Te elhagytad, ő megszült, hiába keresett téged, nem reagáltál semmire, ő pedig már nyolc kib***ott éve meghalt. Ennyire vagy az te apám - ugyan szavai nem hangosak, sőt, kifejezetten visszafogottak, hiszen fogai között szűri őket, a férfi mégis jól hallhatja. Düh keveredik benne, a végtelen fájdalom. Hogy ő nem volt ott, nem szerette sem őt, sem Anettet. Neki kényelmesebb volt elmenni világgá és tojni rájuk. Egy menet volt és kész.
- Ugyan, neked csak egy "csibe" vagyok a sok közül, nem? - gúnyos mosolyra húzza száját. Aztán hirtelen elkomolyodik és ingerülten hajol át a pulton. - Te elhagytál engem, fogod? Létezem tizenkilenc éve és a saját unokatestvéreim körberöhögtek. Hogy fogsz együtt élni a tudattal, hogy van egy lányod, akire rá se bagóztál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. október 6. 20:26 | Link

Eliza

Kényelmesen elhelyezkedik a széken, miközben lemondóan sóhajtva int egy ugyanolyan körért, amit az asztalnál ivott. Nem szívesen haragítaná magára a csapost azzal, hogy hálátlan vendégként csak a helyet foglalja, ám nem fogyaszt semmit. A sokatmondó, szívélyes "én hősöm" mondatfoszlányra csak egy lapos oldalpillantást vet a másikra, és nem is válaszol azonnal. Helyette az időközben megkapott brandys pohár peremére simítja az ujjait, majd elforgatja azt. A zavaros ital megmozdul az üveg fogságában, Ethan pedig kedvetlenül tolja félre magától - sose igyál bele valamibe, amiről pontosan tudod, hogy nem úgy kéne kinéznie.
Ez a második nekifutás a köszönetre már valamivel jobban tetszik neki, erre már halandó is érdemben reagálni, s egy elkent félmosolyt is mellé tűz.
- Nincs mit.
És valójában tényleg nincs, elvégre nem csinált semmit, csak leült a lány mellé, mutatva, hogy nincs egyedül és kiszolgáltatottan. Nyilván sokat nyom a latban a külső szemlélődő számára a tény, hogy a fiú láthatóan teljesen józan. Oldalra fordul ültében, ne csak a fejével forduljon Eliza felé beszéd közben (nem lenne valami tapintatos), a pulthoz közelebb eső kezével pedig felkönyököl.
- Nem mindig, csak ha látom, hogy tudok mit kezdeni a helyzettel.
Az esélytelen hősködés nem éppen az asztala, inkább küldetne aurorokért, ha úgy látná, hogy a helyzet annyira kilátástalan. Több értelme van annak, minthogy egy helyett ketten sérüljenek meg. De mindegy is, néhány ittas alakkal csak boldogulna.
- Hm. Viszont nagyon udvariatlan vagyok, hogy be sem mutatkoztam. Ethan vagyok.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. október 6. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed