36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 44 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 13. 16:00 | Link


o u t f i t


Kérdését hallva egy komoly monológ fogalmazódik meg bennem, lepörög egy film is lelki szemeim előtt, de ahelyett, hogy ez kitört volna belőlem, csak annyit reagálok, hogy Persze. . Annyi mindent szeretnék neki elmondani, annyira szeretném őt visszakapni, annyi minden történt azóta, hogy egy este nem lenne elég ahhoz, hogy átbeszéljük. De múltkor egy hatalmas határt léptem át, most pedig nem tudom, hogy mit engedhetek meg magamnak és mit nem. Nem tudom, hogy meddig mehetek el, mennyire kíváncsi még rám, mennyire szeretne újra nyitni felém. Emiatt vagyok ilyen amilyen… Teljesen befeszültem és úgy érzem képtelen vagyok lelazulni. Megkapom a rendelést, amit egy biccentéssel nyugtázok, majd Niconak hátat fordítva indulok a korsókhoz, majd pedig a kért italhoz. Mikor a korsó csordultig telt óvatosan leteszem elé, majd egy újabb mosolyt ejtek meg irányába.
– Egészségedre! – a poharamhoz nyúlok mely a pulton áll, majd egy igen nagy kortyot iszok belőle. Cola. Igen, ilyen komoly italokat iszok mikor dolgozom. A csapat srác mozgolódni kezd, húzzák a kabátjukat, s közülük az egyik a pulthoz lépked. – Egy perc! – közlöm Nicoval, majd a kasszához lépek és fizettetem a srácot. Egy igen szép összeget hagynak itt, de e mellé egy jó kis jatt is társul. További szép estét kívánok neki, majd széles mosollyal köszönök el a kis társaságtól. Ahogy kilépnek az ajtón én már ott is termek, majd kiteszem a "Rögtön jövök" táblát. Visszafelé haladva egy nagy sóhaj tör fel belőlem.
- Hiányzol! – közlöm vele majd egy gyengéd, őszinte mosolyt küldök felé. – Nagyon sajnálom a történteket és remélem, hogy már nem haragszol rám annyira.
Megtámaszkodom mellette, majd az arcát, a reakcióját figyelem. Annyira szeretném, hogy újra tudnánk kezdeni azt a barátság dolgot.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. április 22. 17:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2020. április 13. 21:37 | Link

Szendrey Adél

Szakítás után a férfiak ellenállhatatlan kényszert éreznek arra, hogy alkoholba fojtsák a bánatukat. Én is így szándékoztam tenni, miután dobtam Tányát az előkészítőből egyenesen a csárdába indultam. Abban az ótvar porfészekben lehet a legjobban lerészegedni, mert ott akkor nem lógsz ki a közegből, ha berúgsz.
Lendületesen nyitottam be a csárda ajtaján.
- A Nagyúr megérkezett! Hódoljatok parasztok! - így jeleztem a bent lévőknek, hogy jobb, ha nem próbálnak meg belém kötni, mert különben véget vetek a szánalmas kis életüknek. Kinéztem magamnak egy eldugott asztalt, az ott lévő, messziről bűzölgő, tajt részeg manust arrébb taszítottam egy varázslattal, és levágódtam a székbe.  
- A Nagyúr inni kíván! Egy tálca sört! És egy üveg whiskyt! Gyorsan! - kiáltottam a pult felé. Szükségtelennek tartottam pontosítani a rendelésemet, mert szerintem úgyis csak egy féléjük van mindenből. A lehető legolcsóbb, borzalmas minőségű piák. De most mindegy is volt, mit kapok, csak legyen benne alkohol. Nehogy kinézzenek innen, hogy nem iszom rendesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 13. 22:01 | Link


o u t f i t


Megszoktam már a hangoskodást, a merev részeg, olykor agresszív embereket. Szinte minden típus megfordul itt a csárdában, így nekem újat nem igen lehet már mutatni. Ma egy egész nyugis nap van, csak páran ücsörögnek vagy magányosan vagy társasággal. A szokásos kis társaság ott ül a sarokban és már órák óta kártyáznak, miközben már bevedeltek több korsó sört fejenként. Őket egyébként kifejezetten kedvelem, annak ellenére is, hogy igen furcsa alakok. Néhány diákot nem olyan rég dobtam ki, mivel nem tudták, hogy illik viselkedni. Most a pultnál állok, vagyis a pulton könyökölök és lesem a vendégeket. Már mindent elmosogattam, eltörölgettem, elpakoltam, letöröltem, szóval lényeg ami lényeg, jelenleg nincs dolgom. De mindez megszűnik, mikor a csárda ajtaja kinyílik, majd hangosan be is csapódik. Mikor meglátom, hogy ki lépett be rajta, csak a homlokomra „csapok” és megcsóválom fejem. Nem tudok mit kezdeni Várffy eme megnyilvánulásival. Az sem tetszik igazán, hogy a vendéget csak úgy arrébb dobta, de Lajos bá’ olyan részeg, hogy neki tök mindegy hol alszik. „Felveszem” a rendelést, ami nem volt nehéz mivel Várffy nem éppen halk, én meg nem vagyok süket. Csapolok egy korsó sört, a kért rövidből öntök egy két decis pohárba, mivel nem fogok neki odavinni egy szinte teli üveggel, inkább fordulok többször. Menet közben megállok, és kicsit felébresztem a földön alvó vendéget, majd megkérem, hogy menjen haza. Ő csak legyint egyet, morog valamit a bajsza alatt, majd pozíciót vált. Hát jó, nekem ugyan mindegy… A asztalhoz lépek, majd lepakolom a volt tanárom elé a kért italt.
- Egészségedre! Boldogság vagy bánat? – kérdem, mivel a legtöbben mikor ilyen lendülettel állnak neki az estének, akkor azt valami miatt teszik. Közben Lajos bá’ poharait a tálcára kezdem pakolgatni. Furcsán kéne éreznem magam Várffy és a köztem történtek miatt, de valami oknál fogva semmi, de az ég egy adta világon semmi kellemetlen érzés nincs bennem. Ami megtörtént az megtörtént, na meg egyébként is, régen volt az már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2020. április 14. 18:32 | Link

Szendrey Adél

Nem emlékezhetek minden nőre, akivel dolgom volt, de a pultos csaj beugrott, hiszen én tettem nagy lánnyá annak idején a kéjbarlangként funkcionáló vidéki kastélyomban.
- Adél? Te aztán megváltoztál. - én egy hamvas, szőke cicababára emlékeztem, de most egy széttetovált valaki állt előttem. Bár a csárdához kétségtelenül passzolt ez az extrém külső.
- A többi hol van? - kérdeztem méltatlankodva, maikor csak egy korsó sört, egy feles kapok. Ha nem ihatok egyszerre sokat, akkor sose fog beütni rendesen.
- T-Á-L-C-A sört kértem és Ü-V-E-G whiskyt. - nem kiabáltam, csak még egyszer elmondtam lassan, tagolva a rendelésemet, mert hátha nem jutott el a tudatáig. Igen, kiállhatatlanul viselkedtem, mert ki kellett adnom magamból a feszültséget.
- Legfőképpen dühos vagyok. - böktem ki kelletlenül a kérdésére, mert erre most már enélkül is rájöhetett. Lehajtottam a whiskyt, és egy nagy korty sört is ittam, félig kiürült a korsó. Tényleg nem vicceltem, hogy nekem egyszerre kell sok pia. De ha mindenképpen fordulgatni akar, ám legyen, elnézegetem én a formás hátsóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 14. 20:23 | Link


o u t f i t


Elmosolyodom, mikor megállapítja, hogy megváltoztam. Hát igen, elég rég sodort minket össze a sors. Akkoriban még egy darab tetoválásom sem volt, most pedig nagyjából mindenhol van.
- Adél bizony… Hát rég volt…  - lazán megvonom a vállam, aztán leesik, hogy lehet nekem is kellene erre reagálnom valamit. Őszintén szólva nem szeretek a múltam részét képező emberekkel találkozni, de elkerülni nem tudom őket, mivel túl kicsi ez a falu hozzá. Nem kedvelem az akkori Adélt, nem jó szívvel gondolok rá. Az pedig, hogy az előttem ülő férfivel, aki a tanárom volt, még le is feküdtem, nem javít a helyzeten. De őszintén szólva szerintem igen jól kezelem már ezeket a szitukat, sőt tök közömbösen tudok már hozzájuk állni. Végül nem sikerül semmit kinyögnöm, illetve mire megszületett volna valami reakció, addigra kissé ingerülten kéri a többi italt. Felpillantok Várffyra a pakolás közben, első körben közöltem volna vele, hogy se süket se hülye nem vagyok, de inkább nyelek egy nagyot és nem leszek paraszt.
- Én kihozom, de akkor előre fizetsz mindent amit az asztalra teszek, akkor is, ha nem iszod meg. – közlöm vele higgadtan, majd felegyenesedek. Dühös. Igazából amennyit tudok róla, az alapján sok dolog miatt lehet az. Rákérdezni felesleges, de ha akar valakivel beszélni róla, akkor majd úgyis el kezd mesélni. Ha bevállalja az előre fizetést, akkor a pulthoz lépek és összekészítem amit kért. A tálcára kerül egy whisky melyből alig hiányzik valamennyi, illetve a többi üres helyet korsó sörökkel töltöm fel. Számolok egyet, majd a számlát az üveg alá teszem. Két kézzel fogom a tálcát, ami cseppet sem könnyű, majd odalavírozok hozzá. Lepakolok elé az asztalra, majd oda nyomom az orra elé, hogy mennyit is kell fizetnie.
– Na és mi a helyzet a kviddiccsel? Jut eszembe, gratulálok az igazgatóhelyettes poszthoz. – próbálok a tőlem telhető legkedvesebb és normálisabb lenni. Bár legszívesebben azzal indítottam volna, hogy még mindig mindenkit megdugna, aki nem a vonathoz siet? Na igen, ez elég parasztság lett volna tőlem, de hát ha egyszer ezek a sztorik terjengnek róla…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2020. április 14. 21:30 | Link

Szendrey Adél

Nem firtatta egyikünk se nagyon a közös múltunkat, de ez így is volt rendjén. Csupán annyi történt akkor, hogy mindketten engedtünk az adódó alkalom csábításának, és egyszeri kaland formájában utat engedtünk vágyainknak. Én élveztem, az viszont soha nem derült ki számomra, hogy vajon Adél mennyire élvezte. De valahogy nem is érdekelt, nekem csak az számított, hogy én megkaptam, amit akartam.
- Csak ennyi a gond? Parancsolj! - hatalmas mennyiségű galleont öntöttem ki az asztalra tértágítóval ellátott erszényemből. Ezt az egész kócerájt megvehettem volna zsebből, ha akarom.
- Ma mindenki a Nagyúr vendége! Én állom az egész esti fogyasztást! - ugrottam fel, és szóltam a csárda vendégeihez, amire taps és ujjongás volt a válasz, még a matt részeg manusz is feltámadt, akit az előbb eltessékeltem. Ezzel bőven adtam munkát Adélnak. Ha meglenne a magához való esze, pár varázslattal pillanatok alatt kiszolgálhatna mindenkit. De ő utálta a mágiát, vagy legalábbis ez rémlett nekem, és ki is bukott a tanodából.
- Köszönöm . - fogadtam a gratulációját.
- A kviddicsről pedig annyit, hogy... - megint szólásra kellett emelkednem, ismét a vendégekhez fordultam.
- Tudassátok az Orbán famíliával, hogy reszkessenek, mert a Nagyúr le fog csapni! A Klaudió gyereknek annyi! - a kviddics kapcsán egyből eszembe jutott, hogy van még törleszteni valóm, és itt most kiváló alkalom adódott arra, hogy ezt világgá kürtöljem.
- Tudod mit? Te is iszol velem! - toltam Adél felé a whiskyt, miután visszaültem a székemre. Persze ellenkezhet, de attól megint csak nem lenne jó kedvem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 15. 10:16 | Link


o u t f i t


Természetesen Várrfynak nem okozott gondot az, hogy előre ki kellett fizetnie mindent. Egyébként ebbe biztos is voltam…  az egója nem engedte volna azt a megaláztatást. Na meg sejtettem, hogy rogyásig van lóvéval. Mondjuk arra azért nem számítottam, hogy mindenkinek fizet. Ha ő tudná, hogy ez mennyire sokba fog fájni neki. Na de ez az ő dolga, ha ezt így megengedheti magának, akkor csak tessék. Ilyenkor néha kicsit összeszorul a gyomrom, olyan, mintha jól hasba vágnának. Nem sajnálom tőle, biztos megdolgozott érte, de ku**ára nem fair az élettől, hogy nekem minden apró kis kanyi vasért kő keményen meg kell dolgoznom, aztán meg elgondolkodni azon, hogy mi fér bele a büdzsébe.
- Nem szeretnéd befejezni ezt a Nagyúrazást? Egyrészt marha irritáló, hogy percenként elhangzik a szádból, másrészt, nagyon gyorsan át fognak emelni az asztal felett, ha még sokáig folytatod. Csak egy jó tanács. – eddig ment a legyek cuki dolog. Nem szeretem a nagyképű embereket… Bocsi! Miután tudtára adta a társaságnak, hogy ő fizeti a fogyasztást, hirtelen minden kéz a magasba lendült. Lesújtó tekintettel néztem Várffyra, majd egy Kössz… -t is elmotyogok. Lepakoltam az asztaláról, meghallgattam a kviddicses válaszát, majd indultam is volna a pulthoz, hogy kiszolgáljam a többieket, mikor is közölte, hogy nekem is innom kell. Felnevettem.
- Mivel marha sok munkát csináltál nekem, így ezt most sajnos nem tehetem meg, különben meglincselnek a vendégek. De ha úgy van és még nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor ha megjött a váltásom iszok veled egyet.- Óvatosan úgy fordítottam bal kezemet, hogy lássam az órámat, majd megállapítottam, hogy szerencsére hamarosan vége a műszakomnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2020. április 16. 20:49 | Link

Szendrey Adél

Befejezni a Nagyurazást? Mintha bárki is árthatott volna nekem ebben a lepukkant kócerájban. Most meg különben is különösen szerettek, hiszen én álltam a cechet.
- Használj mágiát! - pár pálcasuhintással megoldhatta volna Adél a kiszolgálást ahelyett, hogy megszakad. Mire végez én már nem leszek szomjas, mert nem fogok rá várni.  
- Akkor tárgytalan. - húztam le a korsó sörömet. Majd gyors egymásutánban legurítottam még két korsót. Sörváltóban is bajnok vagyok, mondtam már? Mégsem kellett volna idejönnöm, ez nem az a hely, ahol helyrerázhatom a gondolataimat. De legalább a bogolyfalvi parasztoknak szereztem némi örömöt az ingyen piával.
- Ez gondolom elég lesz. Tartsd meg a visszajárót! - ismét egy nagy halom galleont tettem Adél elé. Állítom, egy havi fizetése legalább kijött a jattból.
- Az üveg whiskyt elviszem. Pá! - köszöntem el, de távozás előtt azért még csak azért is rábírtam a vendégeket arra, hogy éltessenek. Nem volt nehéz, egyből felzendült a jól ismert VZR Nagyúr rigmus. Még hogy átemelnek az asztalon? Cöh.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. április 20. 03:23 | Link

Adél
a téli szünetben

Nos, amennyiben minden oké, ám legyen, nem fogja feszegetni a témát. Tud ám ő is közömbös lenni a nővel, szóval működik ez a passzív-agresszivitás fordítva is. Csak úgy utálja ezeket a játszmázásokat! Különben is, milyen hülye szokás az, hogyha megkérdezik tőled, mi van veled, akkor egyszerűen rávágod, hogy „semmi”, miközben még a vak is látja, hogy be vagy feszülve, mint atom? Nem fogja megérteni a nőket, Emily-t sem értette soha, csak szerette.
- Köszönöm – magához húzza a korsót és belekortyol, ledönt vagy három-négy kortyot, s csak utána koppan pulton az üveg. Eközben megállapítja nagyon szellemesen, hogy Adélnak nem kéne annyi kólát innia, még a végén be fog itt rúgni, de jelenleg láthatóan nincsenek olyan viszonyban, hogy viccelődni kezdjen, így ezt most magában tartja. A közlésre biccent, majd amikor a másik nem figyel, megvonja vállát. Észre sem fogja venni, elvégre eddig sem igazán kommunikált vele a nő, most mi fog változni? Legalább nem lesz teljesen kínos, hogy itt vannak egymástól egy méterre és mégsem állnak szóba egymással. De komolyan, miért kell még karácsonykor is ezt csinálni? Egyre jobban spannolja fel magát és már készül is a szent beszédére, miszerint mennyire gyerekes, ami itt zajlik és történjen bármi, csak ezt fejezzék be, azonban a pub ajtaja csukódik és egy világi nagy sóhaj hangzik fel háta mögül. Nocsak, más is belefáradt volna ebbe a közjátékba?
Hátrafordul erre a szóra és szemöldökei megemelkednek. Hát ezután az indítás után sok mindenre számított, csak arra nem, hogy hiányzik a másiknak. Megvárja, hogy Adél mellé érjen és ízlelgeti a szavakat, hiszen tulajdonképpen megbocsájtott. – Te is nekem. És elég hülyén éreztem magam, hogy szóba sem állsz velem, vagy hát ilyen udvarias-távolságtartó vagy – nem is hazudik, tényleg elég szar szitu. Mert azon nem tud változtatni, amiről nem szólnak neki. Pedig mindenki elhiheti, nem akart ő sohasem ártani senkinek, főleg olyannak nem, akit a barátjának tart.
- Borítsunk rá fátylat. És, ha van kedved, akkor mondd el, mi újság veled igazából – szándékosan kihangsúlyozza az utolsó szót, mert mindketten pontosan tisztában vannak azzal, hogy ez jelentőséggel bír. Még, ha nem is nagyon naggyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 22. 17:29 | Link


o u t f i t


Egy hatalmas kő esik le szívemről, mikor közli, én is hiányoztam neki. Életünk első találkozása egy elfuserált randi volt, de valahogy mégis megvolt az összhang. Ebből végül barátság alakult ki, Nico pedig azok közé az emberek közé tartozik, akikben feltétel nélkül megbízok. Szinten minden tud a szar gyerekkoromról, a családi drámáinkról, az félrecsúszott kapcsolataimról. Annyira közelinek éreztem, hogy mikor megszakadt a kapcsolat köztünk, bennem is kicsit megszakadt valami. Összeszedtem magam, de sokszor eszembe jutott. Kellemetlen, mikor rájössz, mennyire hiányzik valaki, mennyire szeretnél vele lenni, pedig tudod, hogy erre most esély sincs.
Nem válaszolok neki, csak egy megkönnyebbül sóhaj tör fel belőlem. Közelebb lépek hozzá, majd átkarolom a nyakát. Jó szorosan magamhoz húzom, arcomat vállába fúrom és mélyen beszívom az illatát. Innen motyogom neki, hogy…
- Én is! Úgy örülök, hogy meg tudsz bocsájtani! Őszintén, tényleg nagyon sajnálom!
Még mielőtt elengedném őt és eltávolodnék tőle egy gyengéd puszit nyomok a nyakára. Aztán leesik, hogy ezt lehet nem kellett volna, mivel a nyakra nem adunk csak úgy puszikat. A legtöbbeknél az egy igen meredek erogén zóna. Hupsz! Egy mély sóhaj tör fel belőlem, majd a pult mögé sétálok.
- Nos. - kezdek bele, miközben elkezdem összesöpörni a szilánkokat. - Azt hiszem már rendben vagyok. Itt dolgozom egy ideje, bérlek egy szobát a faluban, ha éppen ráérek, akkor pedig motorozgatok valamerre. Nem olyan rég volt egy igen komoly balesetem, de már jól vagyok. Apával nagyjából rendeződött a viszonyunk. Otthagytam a sulit és most élem a felnőttek életét. - játszi könnyedséggel mesélem neki, mintha ez egy tök hétköznapi sztori lenne. Számomra már az, de hónapokkal ezelőtt valószínűleg nem így vázoltam volna.
- Na és veled mi a helyzet? Mizu a barátnőddel? - nézek rá mosolyogva, majd oldalasan felülök vele szemben a pultra és iszok egy kortyot a colamból. Természetesen a pletykákból én sem maradtam ki, így hallottam róla ezt-azt.  Most kitálalhat.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. április 22. 17:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. április 25. 21:21 | Link

Farkaska

- Vakukioltó bűbáj?
Először mosolyra húzódnak ajkaim, majd elnevetem magam, mert ez egy igazi nyelvtörővel is felérne, Még ilyet! Nem is értem, hogy miért nem ismertem eddig ezt a sorozatot, de mindenképpen bele fogok nézni. Nem ma éjjel, mert ma, nem is tudom, hogy mit csinálok. Merész leszek? Nem leszek? Belevetem magam vagy megfutamodok?
Ami biztos, hogy az eleje biztató, az ahogy nem követel, hagy engem irányítani, már-már meghitten ízlelgetjük egymás ajkait. Nem kapkodunk, kiélvezzük a pillanatot. Most először nem akarok túl sokat elárulni magamról, és nem tudom, hogy miért, talán az elmúlt hónapok miatt, talán, mert az előző csillagnézős pillanat túlságosan meghitt volt? Talán, talán. Nem is tudom. Nekem kell a bizalom, kell az, hogy valakihez úgy forduljak, hogy tudom, ismer, ismeri a korlátaimat, ismer engem. Most azonban, nem merem elmondani, hogy ki is vagyok én. Ez nem ellene szól, hanem saját magam ellen. Most máshogy akarom csinálni, mint legutóbb, és megtapasztalni, hogy mit vált ki belőlem. Engedek neki, hagyom, hogy elkezdjen felfedezni. Nem félek, mert a paróka csak akkor esik le, ha én azt akarom, és én nem akarom, hogy ez megtörténjen.
- Számít?
Ne számítson, mert hazudni nem fogok, az igazat pedig nem mondom meg. Nem akarom, hogy számítson, hogy ki vagyok ma éjjel. Csak egy nő, aki betévedt a kocsmába, és felment egy férfihoz. Csak kérlek, legyen elég ennyi. Testemmel a testének feszülők, a követelőző csókot követelőzéssel viszonozom, ahogy elkezdem kibontani a ruhájából. Nem akarok beszélgetni, csak megtapasztalni, hogy milyen, amikor nem tudja a másik, hogy ki vagyok, csak senki szeretnék lenni, és élvezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. május 11. 09:25 | Link

Adél
a téli szünetben

Ideje volt már, hogy rendbe tegyék a barátságukat, de nem gondolta volna, hogy ilyen sokáig fog tartani. Ahelyett, hogy beszéltek volna egymással, a pletykák lettek kapcsolatuk fő mozgatórugói, már pedig ki tudhatná náluk jobban, hogy ezek az ízléstelen híresztelések mennyire hamisak? És ez a lényeg, többet nem engedhetik meg, hogy ez a dolog közéjük férkőzzön. Ahogy átkarolja a lány, ösztönösen húzza magához, mert ezúttal megnyugtatja az ölelés. Lehunyja szemeit, hisz férfi létére karácsony este másra se vágyik, csak hogy elsírja magát, amiért az, akit a világon szinte mindennél jobban szeret, egyszerűen összeszűrte a levet a háta mögött a legjobb barátjával. Mármint, a volt legjobb barátjával, akarom mondani.
- Tényleg nem haragszom, már rég túl vagyunk rajta - azóta annyi minden más történt, hogy lehetősége sem volt durcázni ezen az ízetlen tréfán. Mi tagadás, kicsit felgyorsultak az események, mióta kellett neki egy alibi barátnő... Morfondírozás közben megérzi a nyakát érő leheletnyi puszit és ösztönösen bizsereg bele. Mondjatok nekem egy olyan embert, akinek nem erogén zónája ez a pont! Na ugye. Éppen ezért készségesen ereszti el Adélt, mielőtt a lány észrevehetné ezt a természetes reakciót.
- Volt egy baleseted? Mi történt? - a többi rész annyira nem csigázza fel, de az, hogy a másiknak baja esett, az már egy érdekesebb kérdés. Ezzel könnyedén el is terelődik figyelme a korábbi intermezzo-ról és minden visszaáll a régi kerékvágásba. - És várj, otthagytad a sulit? De miért? - most realizálja csak, mennyi mindenről maradt le. Ezek szerint másnál is hiper űrsebességgel reppent el ez az elmúlt közel fél év. Hurrá. A kérdésre összepréseli ajkait és hirtelen nem tudja, hogy káromkodjon, sírjon, esetleg nevessen-e. Nehéz a választás. Egyszerre tenné mindet és egyiket sem, mert túlságosan fájdalmas az egész.
- Nem a barátnőm, mióta eltöltött egy kellemes estét a legjobb barátommal. Állítólag nem történt köztük semmi, de persze messziről jött ember azt mond, amit csak akar - még forr benne a düh és a rosszindulat, épp csak visszaértek a kirándulásról, túlságosan is élénkek az emlékek. Nem is érti, miért nem hisz Emily-nek. Talán azért, mert úgy érzi, mindez bosszú azért, ami Opheliával történt, pedig az nem is volt valós és nem is fek... Na jó, de az a nő előtt volt, úgyhogy tökre nem számít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. május 11. 19:51 | Link


o u t f i t


Érzem, ahogy magához húz és ettől egy jól eső bizsergés fut végig egész testemen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős érzéseket és reakciót fog kiváltani belőlem, ha újra találkozunk és úgymond békét kötünk. Már nem haragszik és ez elmondhatatlanul jól esik számomra, pedig én tuti nem bocsájtottam volna meg magamnak. Igaz csak poénkodni szerettem volna, viccesen elütni a dolgot, de sajnos nem úgy sült el, és hosszas eltávolodás lett a vége. De lehet tudat alatt direkt csináltam amit, mivel megijedtem a saját érzéseimtől. Azóta is utálom magam miatta…. Nem tudtam mit kezdeni magamban azzal, hogy esetleg többet érzek iránta szimpla barátságnál. Na de az már a múlt és teljesen felesleges rágódni rajta. Mikor elmesélem nagy vonalakban, hogy mi történt velem, két dolog ragadja meg a fantáziáját. Egy mosoly kúszik arcomra, és még mielőtt belekezdenék a mesélésbe, felállok és hátat fordítok neki. Felhúzom felsőmet úgy, hogy a hátam és a vállaim látszódjanak. Nem szükséges szemüveget húznia ahhoz, hogy lássa a hegeket. Őszintén szólva nem egy szép látvány, annak ellenére sem, hogy már beforrtak, viszont a tetoválásokat így kissé elcsúfította. A srác, aki készítette őket jelezte, hogy tudja korrigálni a dolgot és lehet minden olyan, mint fénykorában, de én nem szerettem volna. Ez majd mindig emlékeztetni fog a történtekre.
-  Hát motoroztam és rutinból közlekedtem, talán kicsit gyorsabban, mint kellett volna. Egyszer csak egy autó kikanyarodott elém én pedig már nem tudtam megállni és átrepültem felette a motorral. Rosszul estem és a motor is csapódott rajtam az egyik bukfenc közben. Aztán elrepültem jó messzire. Több napig nem tudtam magamról, majd hosszas lábadozás után újjáépítettem magam. - a történet felénél visszahúzom a felsőm és Nico felé fordulok. A pulton megtámaszkodom kezeimmel, s kissé oldalra biccentett fejjel mesélem a sztorimat. - A bal csuklóm azóta se működik rendesen, az is kapott esés közben. De egész jól összetettek a dokik. – megvonom vállam, majd a poharam után nyúlok és iszok egyet.
- Hát azt nem kell bemutatnom neked, hogy mennyire herótom van ettől a varázslósditól. Mindig is rühelltem és ezen senki és semmi nem tudott változtatni. Mivel nem érdekelt, így nem is erőlködtem a tanulással, aminek a gyümölcse az volt, hogy majdnem mindenből bukásra álltam. Közben munkát kaptam és úgy döntöttem elengedem a dolgot. Úgyse fogom soha használni az erőm, illetve már akkor tudtam, hogy a vendéglátás az én területem. Szóval kiléptem. - nemes egyszerűséggel vonom meg vállaim, majd érdeklődöm az ő kis dolgai felől. Természetesen az akkori érzéseim most mind előbukkantak valahonnan jó mélyről, ahol eddig voltak, így egyértelműen a családi állapota az első, amit tudni szeretnék. Igazából tisztában vagyok vele, hogy ez egy kurvára egyoldalú dolog, ő sosem fog rám úgy tekinteni, de ezzel nincs is semmi baj. Már beletörődtem és elfogadtam azt hiszem, bár a fejemet nem tenném rá…
- Nagyon sajnálom… –arcomon együttérzés látszik, s a pulton átnyúlva simítom végig karját. - Meg tudod ezt neki bocsájtani? Újra tudod kezdeni vele? Váltott ki belőled olyan érzelmeket, bizsergést, pillangókat, hogy megérje küzdeni érte? - kérdem tőle, de közben tenni-venni kezdek a pult mögött. Előveszem a legjobb whiskyt a pult alól és két poharat is Nico elé helyezek. Töltök 4-4 centet, majd az egyik poharat közvetlen elé rakom, a másikat elveszem. - Búfelejtő! A vendégem vagy! - emelem meg kissé a poharat, majd iszom egy kortyot.  
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. május 11. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. május 16. 00:09 | Link

Zétény

Egyáltalán nem vagyok felkészülve erre az estére. Azt hinné az ember, hogy minden rendben lesz, iszunk, eszünk, beszélgetünk olyan dolgokról, amiknek semmi köze hozzá, a nőhöz és a gyerekükhöz, amiről nekem ugye feltétlen tudnom kellett, de úgy esett meg a dolog, hogy engem Merlin mindenképp büntetni szeretne és csak azért is a nyakamba zúdít mindent, hogy én azzal majd valahogy bírjak el. Most is, ahogy Zétényt hallgatom Nadiáról beszélni, csak az jár a fejemben, hogy vajon a kislánya mennyire hasonlíthat rá. Vajon neki is olyan áthatóan kék a szeme, vagy esetleg az anyja után örökölt? Vajon örülne, ha megtudná, hogy van egy apukája? Vajon tudnának egy rendes családot alkotni? Állkapcsom megfeszül, ahogy rászorítok a palack nyakára, ujjaim szinte elfehérednek. Nem szabad ilyenen gondolkoznom. Nem szabad rájuk gondolnom, mert a végén még elszólom magam. Nem szabad, nem szabad…
- Mi? – zavarodottan kapom fel a fejem, Zétény kinyújtott kezére meredek értetlenül, aztán a sajátomban lévő üvegre. - Ja, persze, igen… – a kanapéról felemelkedve nyújtom át neki az üveget, ülve maradva fürkészem az arcát. A háttámlának könyökölve döntöm tenyerembe fejem, és már esküszöm érzem is az alkoholt a szervezetemben, pedig alig ittam. Ez valóban nem lesz egy könnyű este.
- Nem, nincs semmi baj, csak… – lesütöm a szemem. Csak? Most erre mit mondjak. Csak van egy ötéves lányod, akiről nem tudsz és nekem sem kéne, de felidegesítettem az ex-barátnőd, akinek kicsúszott a száján és most mindketten bánjuk, hogy találkoztunk aznap? Igen, valami ilyesmivel kellene folytatnom. - Csak egy kicsit fáradt vagyok. Tudod, a Levita meg minden… – ezzel pedig el is intéztem az egész dolgot. Bármilyen hangulatom rá lehet fogni a házra, meg a gyerekekre, úgyis mindenki elhiszi. - Hallottam hírét. Először el sem akartam hinni. Te, mint prefektus – arcvonásaim ellágyulnak és fel is nevetek, ahogy kezem nyújtva kérem vissza az üveget tőle. Nem kerülöm a tekintetét, talán nem is tudnám, hiszen ismer. Tudja, ha baj van és tudja azt is, hogyan szedje ki belőlem.
- Gondolkodtam valamelyik nap – wow. Én és a jó kezdések. - Ismerjük egymást mióta is… 11 éve? 12? Egyszer megkérdeztem, hogy mi barátunk vagyunk-e, emlékszel? Mostanában elég sokat gondolok arra a beszélgetésünkre. Azt mondtad az a fontos, neked csak az számít, ha a barátodra lehet számítani. És én… Szeretném ha tudnád, hogy rám bármikor számíthatsz. Melletted állok, bármi történjen – hagyok neki egy kis időt, hogy ezt feldolgozza, tekintetem ide-oda ugrál szemei között, aztán szabad kezem már siklik is a nyakára, a kibontott üveg kettőnk közé szorul remegő ujjaimmal együtt, ahogy magamhoz húzom egy ölelésre. Sóhajtva fúrom arcom a nyakába, majd hunyom le szemeim, körmeim nyakát karcolják. Érzem az ital jótékony hatását. Érzem, csak fel nem fogom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. május 16. 11:37 | Link

Iza
egy péntek estén - kinézet (sál nélkül)

Csak járatom a számat és örülök, hogy végre itt van. Még idillinek is lehetne nevezni az egészet, hogy nálam van, barátként és majd lehet valami, csak hangulatba kell hozni. De már rég tudom, hogy ebből úgysem lesz már az, amire régen vágytam. Igen, eljutottam erre a pontra is már, hogy lemondtam róla úgy. Nem olyan régen történt meg ez, hiszen amíg távol voltam, pont emiatt tűrtem el mindent és vettem vissza magamból. Most, hogy tudom, hogy biztonságban van, meg gyermeke is lett, már hiú ábránd lenne még tőlem is azt gondolni, hogy majd lesz valami olyasmi, ami régebben még talán lehetett volna. Ebből is látszik, hogy már nem vagyok annyira önző, mint régebben, de annak is megvolt a maga bája. Mindegy, a lényeg, hogy itt van, és jó barátként tudok rá gondolni, akivel ma egy jót vacsizunk és iszogatunk. Talán még néhány régi emléket is felidézünk, volt benne jó pár vicces és bosszús történet is. Végül csak megkínál a rejtett palackjából, én pedig meghúzom azt. Nem vagyok oda az orosz vodkáért igazán, de ez most ráadásul még erősebb is. Egy kicsit megállok, amíg meg tudok szólalni és nem tudom nem észre venni a zavarodottságát, így csak rá kérdezek, hogy mehetek-e megölni Norbit, vagy valami, ha neki bánatot okozott. Megnyugtató, hogy nincs baj a remekbeszabott kviddicsesével, de egyértelműen terel. Hjaj, Iza, tudhatnád már, hogy ismerlek téged. Mindegy, úgy vagyok vele, előbb-utóbb úgyis kiböki, hiszen mint mondtam, ismerem már.
- Pedig az lettem, és hidd el, kedvelnek is érte – vigyorodom el és visszaadom a laposát. Van pár büntetőmunka kiosztás már a nevem alatt, majd megpróbálom utolérni a legnagyobbakat ebben. Is. Majd hirtelen fordul a kocka és látom, hogy valamit el akar mondani. Na, nézzük, mi az Iza! Direkt nem szólok bele, mert általában megakasztom valami poénnal, de most figyelmesen hallgatom, amíg felbontok és kitöltök egy kis bort két pohárba és leteszem a kis asztalra a kanapé elé. Nagyon rááll arra, hogy mi barátok vagyunk és mindenben számíthatok rá. Vajon mit akar ez jelenteni nála? Tudom, biztos, hogy van valami fontos, az is lehet, hogy nem mondhatja el, de már tud róla, én meg nem. Vagy csak vele, Norbival, a gyerekkel, az iskolával lehet baj… bár nem tudok arról, hogy Jules-on kívül valaki nagyon zabos lenne most rám. Talán már elfelejtette Juliska is az esetet, nem hinném, hogy ilyesmi lenne. De akkor mi?
- Tudom – zavartabb félmosolyt kap, mint gondoltam, belém ültette a kisördügöt, vagy mit. – Szóval van valami mi? Nem tudok semmiről, amiről te ne tudnál, vagy képzelődőm? Mit akarsz nekem elmondani? Hmm? Nem kell ám a kamuzás, lerí rólad, hogy kényelmetlenben vagy – ekkor eszembe ötlik egy nagyon zavaró gondolat, mégpedig az, hogy talán meggondolta magát velem kapcsolatban?! De nem, akkor nem állna mellettem, hanem feküdne velem az ágyban, szóval ez volt az utolsó, hogy reménykedek, nem? Nehéz ez, mikor 5 évig ebben bíztál, vagy akár több…
- Szóval mi az a valami ami miatt mellém kéne állnod? Mármint, ezt eddig is tudtam, hogy szeretsz, meg a barátom vagy. Csak nem bírnám, ha felrobbanna az agyad, mert nem mondod el – elveszem a poharat és iszom pár kortyot belőle, majd mellé telepedek, igyekezve nem túl közel ülni hozzá, nem szeretném, ha rosszul venné le a szándékaimat. Na, nézzük, mi lesz ebből!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. május 17. 04:14 | Link

Adél
a téli szünetben

Figyelmesen hallgatja Adélt és kendőzetlenül csóválja meg a fejét. Ez ugyanolyan, mint rutinból vezetni, csak ott legalább van egy kaszni, ami megvéd a sérülésektől, ellentétben a motorral, ahol van az ember és kész. Ráadásul ez a baleset elég súlyosnak is hangzik, ami azt illeti, szóval egy bizonyos pontnál egyszerűen kiül arcára az ’úúú’ kifejezés. Amikor szörnyülködsz, de nem tudod, mit mondhatnál. Leginkább azt, hogy megrángatod a másikat, hogy teljes mértékben nem normális, de ennek már mindegy, akkor kellett volna.
- Remélem tudod, hogyha ezt akkor hallom meg, meg is öltelek volna, ha a baleset nem teszi. Hogy lehettél ilyen felelőtlen? – akárhogy is szépítjük vagy épp csúfítjuk a dolgokat, igenis vannak emberek, akik aggódnak a lányért, akkor is, ha épp fasírtban voltak. Hatalmas felelőtlenség ilyesminek kitenni magát, aztán félvállról véve még mutogatni is a nyomokat, mondván ’ez van’. Bár ismerve a szőkét nem kételkedik abban, hogy a felépülése után nem sokkal ismét felpattant a kétkerekűre, hogy az utakat rója. Így végignézve rajta meg kell állapítsa, hogy rengeteget változott a megismerkedésük óta, van amiben jobb, van amiben rosszabb irányba. De ez már csak ilyen, nem? Nico is sok mindenen ment keresztül, amik mind formálták őt valamilyen irányba. Például a nőket egyre szerencsétlenebbül kezeli, ami visszatekintve az elmúlt időszakra kész művészet.
- Ha azért csináltad, mert így jobb, akkor tök rendben van. Különben sem kell mindenkinek doktor professzornak lennie, úgyhogy valósítsd csak meg magad – elvigyorodik, miközben arra gondol, annak idején ő is inkább csak autószerelő akart lenni, mint apja. Gyerekkorában imádta bütykölni a különböző járgányokat, rendszeres programjuk volt, míg meg nem jelent nála a fáziseltolás, ami mindent megváltoztatott és inkább a továbbtanulás felé sodorta. Hogy megbánta-e? Egy kicsit sem. Más életre vágyott, de végül ez teszi boldoggá.
Az együttérzéstől egyszerre érzi jól és rosszul magát. Nem szereti, ha sajnálják, de valahol meg igényli, hogy az ő lelkecskéjét is ápolgassák. Éppen ezért nem húzódik el, csak hálásan pislog a lány felé. – Nem tudom, képes vagyok-e rá. Istenem Adél, annyira szeretem – keservesen szólal meg, látszik rajta, hogy őszintén szenved döntése súlya alatt. Hogyan várhatják el tőle, hogy becsületét és önérzetét sutba dobva egyszerűen kezdje újra? Még akkor is, ha nem történt semmi, maga a pletyka is sértő, legalább annyira, mintha azt mondanák valakinek, hogy a gyerek nem az övé. – Köszönöm – elfogadja az italt és a koccintás után nem teketóriázik soká, lehúzza az egészet. Neki köztudottan megárt ám a pia, így nem is kell több mint egy kis öblítés a vajsörrel és már a világáról is alig tud. Adél könnyedén az asztal alá ihatná, ha akarná, de tudva, hogy ilyenkor minden sokkal homályosabb és az ember tesz meggondolatlan dolgokat, inkább nem tölt újra neki. Ettől függetlenül fogalmuk sincs, meddig beszélgetnek úgy, mint már jó ideje nem: mint két jó barát, akik újra ugyanazon a ponton kötnek ki életükben, mint már oly sokszor. Annyi biztos, hogy Nico csak hajnali három felé ér haza, akkor is igen pityókásan, de könnyebb lélekkel. A nő sem maradhatott már sokáig, mert az olasz természetesen segített neki pakolni, hogy mihamarabb elmehessen ő is. Nos… Boldog karácsonyt, azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. május 18. 23:52 | Link

Zétény

Eléggé meglepő döntés a vezetőség részéről prefektusnak kinevezni, ám valahol ésszerű is, hisz ő elég idős ahhoz, hogy egyengesse a kisebbek útját és mestertanoncként, kevesebb órával, jobban rá is ér. Mégis… Zétény, mint prefektus. Még egy dolog, amit fel kellett dolgoznom, miután meghallottam. Egészen elszoktam attól, hogy egyáltalán a kastélyban van és újra iskolába jár, most pedig ott fog csillogni a prefektusi jelvény a mellkasán. Ha diák lennék még talán direkt ki is szöknék hozzá, hogy feldobjam az unalmas járőrözéssel töltött éjszakáit, de ugye nem vagyok. Elmúltak azok az idők, mikor különböző helyeken bukkanhattam rá, amik először nem is kicsi bosszúságot okoztak, elvégre nem is kedveltem a srácot, másrészt rellonosként tartottam tőle. Egyikünk sem gondolta volna, hogy tíz év után majd együtt fogunk vodkázni és mindkettőnknek gyereke lesz. Ja igen, merthogy ezt a témát próbálom nagyon keservesen bénán elkerülni.
- Semmit nem akarok mondani. Nem történt semmi, csak nem szeretném, ha megismétlődne, ami hat éve történt – nem nézek rá. A nadrágomon lévő gyűrődéseket kezdem el piszkálni, egyik kezemben pedig még mindig szorongatom az üveget. - Lehet, hogy akkor nem tudtad, de most elmondom megint, hogy megértsd, bármiben melléd állok. De ha még egyszer el mersz tűnni, szó nélkül, akkor rajtad Merlin se fog segíteni. Azt is megbánod majd, hogy megismertél – csak az utolsó szavaknál pillantok fel rá, tekintetét keresem, hogy lássa komolyan gondolok mindent, hiába mondtam már el neki, hiába tudja. Nem akarom, hogy megint ez történjen. Szükségem van rá és neki is rám. Nem fogom hagyni, hogy még egyszer ilyen mélypontra kerüljön a kapcsolatunk. - Csak… Csak szólj róla legalább – ezzel pedig meghúzom az eddig szorongatott üveget és visszadőlök a kanapé karfájának. Tekintetem a plafonra siklik, szabad kezem egyre forrósodó homlokomra csúsztatom, ajkaim felfelé görbülnek, ahogy eszembe jut egy emlék. - Emlékszel, mikor Madagaszkáron voltunk? És akkor is valami bajom volt… Őszintén, te emlékszel bármilyen alkalomra, amikor nem az én lelkem ápoltuk? Merlinre, mindig valami bajom volt. Szinte már rossz visszagondolni rá. Tudod mi nem rossz viszont? Ez a vodka. De tényleg – témáról témára ugrálok, fel sem fogom teljesen a számon kiejtett szavakat, csak mondom a magamét. A plafonra szegezett szemeim időközben lecsukódnak, az üveget tartó kezemmel gesztikulálok a mondandóm mellé. Testem átjárja a melegség, amihez nem vagyok hozzászokva, hiszen az alkoholhoz sem vagyok hozzászokva. Kezd beütni az alkohol, ami az egymásba mosódó szavaimon is hallatszik. - Egyébként most így… Mihez akarsz kezdeni? Fotózásból fogsz megélni?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. május 19. 20:32 | Link

Iza
egy péntek estén - kinézet (sál nélkül)

Elég sok mindent történt hat év alatt, szóval bólintok neki, mielőtt válaszolnék. Igaza van, én sem akarom átélni, főleg az első négy évet, az utolsó kettő már nem volt vészes. Illetve, Nadival elég jó volt az a fél év, azt azért el tudnám viselni. Ő volt az, aki nem kérdezett túl sokat, csak kedvelt olyannak, amilyen voltam, nem akart többet, mint én, legalábbis úgy éltem meg, hogy kiegészítjük egymást, és nem akarjuk egyikünk múltját sem piszkálni. Mondhatni tökéletes volt egy pillanatig, amíg ugyanabba a csapdába nem kezdem el belemászni, ami elől menekültem: azaz megszeretek valakit és emiatt ő veszélybe kerülhet. Nem tudom, hogy került-e egyébként, de úgy tűnt, hogy nem és nem is említett semmi ilyet, csak az fájt neki, hogy ott hagytam. Ami azt illetti, nekem is az fájt a legjobban…
- Nem fog, az egy különleges eset volt, és a családom már nem tart igényt a szolgálataimra, legalábbis abból a szempontból – igen, volt még pár rendezni való és kötelezőség, de azok apróságok ahhoz képest, hogy minden felelősség az enyém legyen úgy, hogy nincs benne az én döntésem sem. Sosem fogadtam el semmit, amit úgy éreztem, hogy nem érdemeltem ki, és ez hatványozottan igaz volt a családomra.
- Nyugodj meg, ha legközelebb mégis eltűnnék – nem fogok -, akkor szólni fogok neked. Vagy igyekszem jóban lenni Merlinnel – megcirógatom az elszánt tekintetét egy félmosollyal a képemen, nem tudom csak úgy. Nyilvánvaló, hogy komolyan veszem őt, hiszen visszajöttem, főleg miatta, és most, hogy minden rendben, nem szeretném ezt felrúgni, bárki jöjjön is az életembe, vagy az övébe. Talán öreg korunkba is ott leszünk majd egymásnak, olyan jó barátok maradunk. Aztán hirtelen Madagaszkár. Persze, hogy emlékszem, beugrottunk a szikláról a tengerbe… mondjuk ő nem akarta.
- Persze elég éles az emlék. Főleg a képed, ahogy mérges vagy rám az ugrás után. Meg amikor ki kellett mentem Lyrát… jó kis nyaralás volt – bólogatok, és próbálom összerakni az eszmefuttatását. Miért fontos az, hogy neki mennyi baja volt?
- Hát, biztos ezért szerettelek mindig, mert tudtam rajtad segíteni a magam módszereivel. Látod, bármilyen bajod is volt, jött Zétény és csak egy lett – mutatok magamra, miközben ő iszik, majd lehunyva a zöldeket emlékszik vissza a dolgokra, legalábbis gondolom. Kicsit máris becsiccsentett, a szavai nem éppen tökéletesen peregnek le az ajkairól. Kényelmesen elhelyezkedem, hátha kijön még belőle egy-két szuper emlék, vagy bármi.
- Hát, talán. Nekem tetszik, egyre jobb vagyok benne, mutassak pár képet? – kérdezem, és ha szeretné, ideinvítózom a kedvenc válogatott albumom. benne Kimoriahval, és Boróval. A legtöbb kép róluk van, főleg Kimről, neki már minden porcikáját ismerem. Kár, hogy nem kaptam az alkalmon és Odettről is csinálhattam volna pár közelit. Na, mindegy.
- Aztán milyen a házasélet, meg a kölyök? Nem nehezebb, mint szabadnak lenni, mint nekem? Biztos nem kapkodtad el, csak érdekel, hogy hogy éled meg, hiszen ahogy én, te is számíthatsz rám. Akár vigyázok a kis gézengúzra is pár órát, ha szeretnéd – nem mintha ezt nem ajánlottam fel volna már, de sosem kapott az alkalmon. Mondjuk valamilyen szinten megértem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. május 23. 23:27 | Link

Zétény

Egyértelműen kijelenthető, hogy nem vagyok már teljes mértékben magamnál, még akkor is, ha szinte alig ittam az ujjaim között szorongatott üvegből, de tekintve, hogy egyrészt nem szoktam, na meg nagyon hosszú ideje nem is ittam, ez a hatás várható volt. Alapból nem bírja a szervezetem az alkoholt és nem szeretem, ezért is a táskám mélyén lapuló főzet, amit remélhetőleg nem felejtek majd el meginni az este végén. Zéténynek is említettem, hogy azért emlékeztessen majd rá, ha módjában áll, de elsősorban ez az én felelősségem és nem várom el tőle sem, hogy fejben tartsa.
- Persze, hogy mérges voltam. Csak élveztem az estémet egyedül, erre megjelentél és elrontottál mindent, ráadásul vizes is lettem – rosszallóan csóválom a fejem, pedig biztos akkor is épp valami roppant fontos problémámon gondolkoztam, ami akkor olyan hatalmas dolog volt számomra, ő pedig épp csak elterelte róla a figyelmem. Viszont én tényleg nem emlékszem, hogy neki lett volna valami különösebb baja, amiben tudhattam volna segíteni, leszámítva azt az egy esetet, amiben ki se kérte a véleményem, és itt is hagyott több évre, na de ezen meg próbálunk ugye túllendülni. - Aham – biccentek az ajánlatára, aztán közelebb helyezkedem hozzá, hogy rendesen belelássak a fotóalbumába. Őszintén szólva soha életemben nem gondoltam volna, hogy majd fotósnak áll, bennem nagyon sok ideig úgy élt, mint a Farkas örökös, aki megkap mindent az apjától, ha akarja, ha nem. Tudtam, hogy nem akarja a házasságot, és csak így örökölhetne, mégis ez az információ nálam mindig valahogy eltűnt. Most pedig itt ül mellettem, az albumot lapozgatva, amiben az ő saját készítésű képei vannak és csak arra tudok gondolni, ahogy tekintetem a képekről arcára siklik, hogy mennyire büszke vagyok rá. Mielőtt a meghatottság könnyeket csalna arcomba, feltesz egy újabb kérdését, mire hatalmas mosollyal dőlök vissza. - Imádom minden percét. Persze, fárasztó, de… Az is velejár és… Norbi olyan jó apa, azonnal megtanult mindent, olyan jól bánik Kristóffal, és annyira jó együtt látni őket. Merlinre, bármit megtennék értük. Nagyon szeretem őket – a plafont bámulva suttogom magam elé az utolsó pár szót, kezem a mellkasomra szorítva, aztán mosolyogva pillantok vissza a férfira. Az alkohol teljesen eltompít, meg sem fordul most a fejemben, hogy ez neki hogyan eshet. - El kell jönnöd. Muszáj, kérlek. Annyira jó lenne, ha meg tudnál vele ismerkedni és több időt együtt tölteni – Kristóf is biztosan örülne neki, ha egy új emberrel találkozhatna, én meg aztán pláne. Mindenképp szeretném, ha valamikor össze tudnám őket hozni, de azért ha nem muszáj, nem hoznám a gyerekem egy csárdába.
- Tudod, milyen ez? – hirtelen állok fel a kanapéról, egyensúlyomat vesztve kissé megingok, majd megindulva lassan fel s alá kezdek járkálni a szobában, kezeimmel hevesen gesztikulálok szavaim mellé. - Gondoltad volna, hogy egyszer majd itt fogunk tartani? Gondoltad volna, amikor idejöttél? Még nem is ismertél, csak Lyra volt belekényszerítve az életedbe, én pedig minden egyes porcikámmal utáltalak, mert elloptad az első csókom. Ráadásul azt sem hagytad, hogy kerüljük egymást… Vagy az lehet én voltam. Mindegy, sok mindenre nem emlékszem, amit már csináltam. Olyan zavarodott, naiv, gondtalan gyerekek voltunk, sokszor gondolok azokra az évekre, mikor még az volt az egyetlen gondom, hogy hazamenjek-e a szüleimhez a szünetre, erre most itt vagyunk, mindketten gyerekkel, és úgy iszogatunk, mintha ismételten nem lenne semmi gondunk. Annyira szeretnék egy tökéletes életet. Talán beleunnék, talán megutálnám, de gondolj bele, egy élet zéró problémával? Ahh, ne mondd, hogy te nem érzel így néha. Vagy ne ismételnél meg pár emléket, vagy ne csinálnál valamit másképp. Biztos minden rosszat ki akarnál venni a múltadból, a múltunkból, de akkor talán nem is lennénk ma azok, akik. Vagy nem tudom. Talán… Nem tudom. De ha belegondolsz… - és itt belekezdek egy nagyon értelmetlen, érthetetlen és főképp unalmas monológba arról, hogy a rossz döntéseink is meghatároznak minket, és ezt addig fogom folytatni, míg egyszer engem megunva félbe nem szakít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. május 24. 11:29 | Link

Iza
egy péntek estén - kinézet (sál nélkül)

Jó érzésekkel tölt el, amikor felemlegetem a múltat, legalábbis a nyaralás részét. Iza továbbra is a régi állásponton van, hogy milyen gonosz voltam. Szerintem jó móka volt így utólag is, jó, talán kicsit pofátlan, de azért nagy baja nem lett és legalább valaki foglalkozott vele, nem? Ez nagyon fontos a nőknek, hogy ne legyen unalmas az élet, hanem dobják fel a pasik valamivel a szürke hétköznapokat.
- Még vizes is, te szegény – vigyorgok, és ezt folytatom azután is, hogy játékosan, de mégsem komolytalanul megfenyeget, hogy ne merjem még egyszer elhagyni ilyen csúful. Nos, ezt mindenkinek meg merem ígérni, ahogy neki meg is teszem, hogy nem lesz ilyen még egyszer, nem kell aggódni. Ha pedig tévedek, akkor majd szólni fogok neki… jó, hát van olyan opció, hogy nem, de akkor nagyjából az életéről lehet szó, vagy a szerettei életéről. Akkor megint csak nem szólnék, de ezt most azért nem kötöm a csinos kis orrára. Még gyerek után is nagyon szexi anyuka, szóval nem hiába volt az anno, hogy szerettem, és nem hiába tudtam végre elengedni azt a tényt, hogy nem leszek az övé. Attól még jó csaj, nem igaz?
Csak hallgatom az évődést, és bevallom, kicsit el is szégyellem magam azon, hogy mennyi ideig voltam önző vele szemben. Szerencsére ellent mert mondani akkor nekem, mondjuk valószínűleg az, hogy nem volt szerelmes belém, ezt eléggé megkönnyítette. Szóval kissé szégyellem, hogy nem figyeltem rá és csak a magam boldogságát kerestem, holott ez is fura, mert végül is azért is mentem el, hogy ne legyen baja. Mindegy, azért meg kell mondjam irigylem is, hogy ilyen jó neki, mert látszik, hogy boldog az neki, ami jutott, ahová jutott.
- Persze, hogy elmegyek Iza, ez nem kérdés. Még az is lehet, hogy Norbival is normális leszek egyszer… mármint, na. Mások vagyunk ő és én, és tudod, hogy nem tudok beállni olyan könnyen bizonyos dolgok irányába. De, majd sikerülni fog biztos… főleg, ha Kristófka is segít benne – ilyet tőlem, hogy „Kristófka”, nem hiszem, hogy valaki hallott-e. De tény, mégiscsak a legjobb barátom és hiába is tagadnám, sok mindenben megváltoztam és ezek egy része tőle jön. Nem a becézés, de régebben nem bírtam volna elviselni egy kisgyereket, még ha az övé is. Megnéztem volna, aztán jött volna a „mennem kell” szöveg és lelépek. Aztán hirtelen felpattan, én pedig csak követem azzal a Zétényes félmosollyal, ami azt is jelenti, hogy érdekel, meg azt is, hogy hülyének nézem, vagy csak kíváncsi vagyok. Nem hiszem, hogy fenn fog akadni ezen, de vicces, ahogy megindul, hirtelen mozdulok utána, hogy elkapjam, de szinte azonnal visszaülök a helyemre, mert nem dől el. Pedig még alig ivott. Aztán ahogy rákezd… beharapom az ajkam, ahogy az első csókról beszél. Hát igen, legalább valamiben én voltam az első, még ha egy igen nagy szemétség is volt az egész. Megmondom őszintén, nem bánom… ebből lett az, ami most van. Márpedig ez nem semmi. Ő pedig csak mondja, mondja, filozofál az élet nehézség nélküli problémáiról. De azt hiszem kiszárad, ha nem hagyja abba, kénytelen vagyok közbelépni.
- Inkább igyál, ne filozofálj – nevetek fel. – Nem tudom Iza, hogy akarnék-e gond nélküli életet. Lyra előtt ez nekem megvolt, minden, amit csak akartam. Most jobban érzem magam és örülök, hogy ilyen utat jártam be. Van azért néhány mérföldkő, amit kihagytam volna, de összességében élek, és vannak céljaim, te is itt vagy, meg akadnak olyanok, aki felé jobban nyithatok – gondolom végig az életem, meg amiket mondott. – De miért mondtad azt, hogy gyerekem van? Túl könnyedén jött, hogy ne vegyem figyelembe – gondolkodom hangosan, és a mosoly kezd eltűnni az arcomról, a kíváncsiság annál inkább megjelenik rajta. Iza nem szokott ilyenekkel viccelődni és egy komolynak szánt monológjában hintette el. Lenne gyerekem, amiről nem tudok, ő meg igen? – Komolyan eltitkoltál előttem egy ilyen információt? A legjobb barátodtól? És amúgy sem lehet, csak jelentkezett volna az anyja, ha én lennék valaki apja. Legalább pénzért… Most hülyéskedtél ezzel, vagy tényleg tudsz valamit? Hmm? De nekem igazat mondj, én is mindig azt mondok neked – fordulok felé, most már nagyon komolyan, és érzem, hogy a gyomrom kezd egyre kisebb lenni. Úgy érzem, hogy nem hazudott, nem talált ki semmit sem azért, hogy úgy jobban hangozzon. Tud valamit… nekem gyerekem lenne, öcsém? Kitől? Jó, hát nem vagyok egy szűzkislány, szóval akadt néhány partnerem mostanában és korábban is, na de… és mi az, hogy nem mondta el?! Beszarok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. május 29. 23:42 | Link

Zétény

Azonnal fel sem tűnik, hogy kicsúszott a számon egy ilyen fontos információ, amit más körülmények között nem osztottam volna meg vele, valószínűleg csak a Nadiának tett ígéretem miatt, de végtére is ez tényleg már nem az én dolgom, nekik kell megoldaniuk, beszélni róla, elfogadni, megpróbálni vagy sem, bár mindenkinek könnyebb lenne, ha erről nem tudnék, így most nem lenne mit kikotyognom. Tulajdonképpen egyáltalán nem veszem észre, hogy nem csak saját magamra utaltam, mikor a gyerekről beszéltem, de ahogy folytatom gondolatmenetem, majd áttérek egy másik témára, teljesen ki is megy a fejemből a gyerek téma és mintha nem is lenne, elfelejtem. Ahogy magyarázok a kettőnk kapcsolatáról és minden rosszról és jóról, amin keresztülmentünk, nem nézek rá. A kanapé előtt sétálgatva mondom magamét, kezemben az üveggel, és csak néha pillantok rá, mikor valami nagyon fontosat akarok kiemelni. Egy idő után aztán abbahagyom végül, kifogyok a szavakból, a szám is kezd kiszáradni, az italom meg itt a kezemben, így logikusan abba kortyolok bele. Aztán félrenyelek. Gyereke van? Ezt mondtam volna? Amíg elfordulva tőle hangos köhögés közepette próbálok túlélni, az agyam az alkohol ellenére is működésbe lendül, és pillanatok alatt pörgetem végig az elmúlt fél-egy órában –mióta vagyok is itt?- elhangzottakat. Azonnal pánikba esek, egyrészt a megfulladástól, másrészt meg ahogy rájövök, hogy valóban elárultam a gyerekét, Nadia is beugrik, ezzel mindent sokkal rosszabbá téve. Elárultam. Megígértem neki, és elárultam.
- Mikor mondtam én ilyet? – Vörösödő arcom és a pánikom próbálom a köhögésemmel álcázni, szabad kezem a mellkasomra szorítva igyekszem csillapítani hevesen dobogó szívem. Ez most nem történhet meg. Az üvegtől megszabadulva túrok bele hajamba, majd krákogok még egy sort, hogy minden rendben legyen, közben már a következő hazugságon gondolkozom. - Már hogy lenne gyereked? Vagy tényleg van, csak nem akarod elmondani és így akarod leplezni előttem, hogy mégis van, de ha tetteted, hogy nincs, akkor úgy nem kell tudnom róla? – útközben belekavarodok ugyan a szavakba, de a gondolatmenetem azért még úgy-ahogy érthető talán. Muszáj elfeledtetnem vele ezt az aprócska tényt, hogy valahol, valamelyik házban, talán épp most mesél Nadia esti mesét az öt éves kislányának, aki ki tudja mit hisz az apja épp mit csinál és miért nem vele van. - Hé – kezdek bele hirtelen, hátha majd ettől a szótól mágikusan elfelejt mindent. - Ne haragudj, hogy így kezdtem az estét, mi lenne, ha ennénk? – Egyáltalán nem vagyok éhes. Konkrétan érzem, ahogy a gyomrom egyre jobban szűkül össze az idegtől, és ha most le kellene ülnöm elfogyasztani egy vacsorát, Merlinre a fürdőszobában kötök ki az este végén. Mellkasomon pihenő kezem lassan ejtem magam mellé, másikkal rögtön ráfogok a csuklómra és azt kezdem el szorongatni, és ahogy sok minden az este folyamán, most az sem tűnik fel, hogy fogaim ajkamba mélyednek, és talán ez az egyetlen jel, ami elárulhatja, hogy mennyire ideges vagyok. Előtte leszoktam erről. Legalábbis azt hittem, leszoktam. Nagyon hosszú ideig nem harapdáltam az ajkam, és egyre jobb lettem az érzéseim leplezésében, de ahogy visszatért az életembe, mintha az összes rossz szokásom visszatért volna vele, köztük ez is, amelyet talán ő ismer legjobban. Most pedig itt állok előtte, tudatlanul is elárulva magam és a titkot, amit őrizhettem pár napig. Nadia, én megpróbáltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. május 30. 21:51 | Link

Iza
egy péntek estén - kinézet (sál nélkül)

Meglepett a gyerektéma. Én, mint apa és összejárnánk velük egy kis esti sütögetésre, vagy az oviba egy csoportba raknánk a kölyköket? Á, nem hiszem, hogy ebbe most bele tudnék-e gondolni, vagy sem. Főleg, hogy nincs is mibe, de mégis valami hátulról piszkálgatja, kaparássza az agyamat, mintha rájönnék valamire. De nem vagyok apa, és amúgy is csak tudnék róla, nem? Iza nem hiszem, hogy bármi ilyesmiről tudhatna anélkül, hogy én elmondtam volna neki. Amúgy is általában védekezek, hiszen nem akarok én másnak sem a problémája lenni, de persze nem minden esetben. Olyan sok lány nem került a hálómba, vagy csak a kellemes együttlét eltöltése végett, szóval nem is tudom, hogy mire gondolhatott. Tényleg csak elszólás, vagy valamilyen fura Izás vágyálom lehetett. A visszakérdezés utáni vörösödés már rosszat sejtes, de annyira tagad, hogy egyelőre elhiszem neki, hogy csak kitaláció az egész. Ő simán elvörösödik, ha nem akar megbántani és most pia is van benne, meg még tölt is mellé egy keveset, a biztonság érdekében. Azért megdolgozom egy kicsit, mert zavaró ez az egész helyzet, és a kisördög nem tűnt el a tarkómról, ott sutyorog, hogy nem stimmel valami.
- Én nem tudok, hogy lenne gyerekem, és biztos nem titkolnám előled. Minek? Szerintem oda lennél tőle, meg vissza, hiszen mégiscsak hasonlítana rám és hát valljuk be, nagyszerű egy kisfiú lenne, vagy kislány – vonok vállat, nem egészen értem a visszatámadást. Főleg annak tükrében, hogy ő hozta fel az egészet, én meg csak pislogok, mint fehér egér a lisztben.
- Hé? – pillantok fel rá, és csak vizslatom őt, hogy mit akar ezzel mondani. – Hogy kezdted? Nem haragszom – ingatom meg a fejem úgy, hogy „ismerlek már Iza, haladjunk tovább” fejet vágok, majd felpattanok, és újra rápillantok. Egyből feltűnik, hogy rágja az ajkát, ami viszont nem jó ómen. Így tart vissza előlem információt, egészen addig, amíg ki nem böki magából, vagy ki nem szedem belőle. Komolyan kezdek félni valamitől, amitől az sem tudom, hogy mi az. De valóban lenne egy gyerekem, amiről Iza tud? Elég nevetségesen hangzik, talán más van az egész mögött, de valami tényleg van. Fújok egy nagyot, miközben átmegyünk az étkezőasztalhoz, de nem szólalok meg. Nem, még nem. Nagyon vékony mosollyal leültetem az étkezőasztalhoz a helyére, amit ugye már előre kikészítettem, majd elénk húzom a sajttálat, ami ugye az előételünk. Kíváncsi vagyok, hogy meddig fogja bírni.
- Tudod, Eszter, az egyik bárpultos kedves ismerősöm és sikerült egy csomó sajtfélét beszereznie. Még én sem kóstoltam, remélem ízleni fog. Hol is tartottunk? – veszek magam elé a kis szedőcsipesszel pár darab sajtot, majd veszek is egy kis darabot a számba. Beszívom a sajt illatát, elrepülök arra a vidékre, ahol készülhetett és élvezem a harmóniáját az ízeknek. Csendben eszegetek és figyelem őt, kitöltök közben egy kis vörösbort mindkettőnknek… jó ízeket ad a sajtnak. Kortyolok és lassan eszek. Ha eddig nem szólalt meg, kénytelen leszek egy kicsit segíteni az ügyemben, pedig végig figyeltem őt, a mozdulatit, a szemeit, hátha elárul még valamit.
- Szóval. Elmondod? – emelem fel a szemöldökeim, mert így még jobban bele tudok furakodni a lelkébe, tudom. Ha úgy nézek, egy idő után elárulja magát, plusz talán az alkohol is ma az én oldalamra áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. június 9. 19:35 | Link

Zétény

Nem tudhatja meg. Nem tudhatja meg. Nem. Nem. Nem. Bármit kell hazudnom neki, bármit kell mondanom, hogy mentsem Nadiát, egyszerűen nem szerezhet tudomást a lányáról. Kizárólag a nőnek tett ígéretem miatt védem még mindig őket, még ha én azon a véleményen is vagyok, hogy a férfinak ugyanúgy tudnia kellene róla. Ráadásul most így ebben a helyzetben nem tudom kinek az oldalára álljak teljesen, egyelőre Nadiát védem, de hogy ez mikor fog megszűnni… Abban a pillanatban, ahogy véletlenül kiejtem a számon. Tudtam, hogy nem kellett volna innom. Tudtam, éreztem, hallgatnom kellett volna az utolsó működő agysejtemre, és most nem lennék ilyen helyzetben.
- Persze, nagyon szép gyereked lenne… egyszer – biztos nagyon jó apa lehetne, ha ott lett volna a gyerekével az első pillanattól kezdve és nem évekkel később kellene vele megismerkednie, már ha erre egyszer sor kerül. Őszintén remélem, hogy nem kell még hosszú ideig őriznem Nadia titkát, mert már most sem megy. - Hol tartottunk? A képeidnél. Meg hogy mennyire élvezed a fotózást – mosollyal az arcomon terelem ismét a témát, mielőtt rákérdezne a gyerekre. Tekintetem elkapva veszek a felkínált sajtból, hogy ezzel is megkíméljem magam a beszédtől, de egyáltalán nem esik jól. Halványuló mosollyal bámulok a tányéromra, de nem tudom élvezni a sajt ízét, egyszerűen olyan, mintha fűrészpor lenne a számban. Idegesen rágcsálok, biccentve megköszönöm a bort, de egyelőre nem kortyolok bele. Mutatóujjammal körözök a pohár peremén, tekintetem a benne meglöttyenő folyadékra siklik. Érzem magamon a tekintetét, egyre feszültebb leszek tőle, szóval veszek még a sajtból, a közénk beálló csendet pótcselekvéssel töltöm ki. - Mit? – felpillantok rá, ujjam megáll a pohár szélén, másik kezem ökölbe szorul az asztal alatt, a terítő jótékony takarásában. - Nincs semmi, tényleg. Fárasztó ingázni három hely között, ennyi az egész – legyintve rendezem le a témát, de szinte látom, ahogy felteszi a következő kérdését és tovább nyomja az egész beszélgetést a gyerek felé, így jobb ötlet híján a borospoharat megragadva aprókat kezdek kortyolni. - Jársz még a Rellonba?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. június 21. 09:27 | Link

Iza
egy péntek estén - kinézet (sál nélkül)

- Ugye? Majd egyszer biztos lesz is, ha lesz olyan valaki, aki szeretne tőlem – nevetem el magam. Nem hiszem, hogy olyan nagy lenne a sor, hogy választani sem tudnék a potenciális „Zétény felsége és gyermekének anyja” hölgyek közül. Talán, ha egy sem van éppen, meg amúgy sem tudom, hogy fel vagyok-e készülve ilyenre. Valószínűleg nem, ha nem tudom, de fogalmam sincs, hogy akarnék-e most vállalni gyereket. Persze, ha lenne valaki, akivel már régóta együtt vagyok, biztos. Annyira nem foglalkoztatott a kérdés sohasem, mert az én kapcsolataim más természetűek voltak, hogy úgy mondjam, vagy pedig éppen lehetetlenek, gondoljunk csak a kissé becsípett drágára itt velem szemben.
- Igen, van egy pár és egészen kezdek belejönni. Bár tény, hogy sokat foglalkozom vele, emiatt is lehet, hogy egész jók. Legalábbis szerintem. A professzornak a véleménye viszont nem mindig egyezik az enyémmel – vonok vállat, de le nem veszem a szemeim róla. Valami nagyon zavar Iza viselkedésében, és ez azóta van, hogy rákérdeztem a gyerektémára. Na, mindegy, figyelem és élvezem a vacsorát, annyira nincs elájulva a drága tőle. Pedig nekem nagyon ízlik, Esztinek majd külön megköszönöm, tényleg szuper lett.
- Ühm - ingatom meg a fejemet, mert terel, folyamatosan és ez már kezd bosszantó lenni. Úgyhogy be kell váltanom kicsit aggresszívba. De előbb kérdezz, csak, hogy ne tehessem meg. - Így prefektusként? Áh,alig… - mosolyodom el, felvonva a szemöldököm,kérdő tekintettel. - ...vagy nem értem mire gondolsz “Rellon” címszóval - harapok egy újabbat,és előveszem a következő fogást. Izus választhat, jóféle ételek vannak. - Kérsz még? - ha nemet moda sajttálnak, akkor elveszem előle és hozok tisztát mindkettőnknek. Bort is töltök, ha kifogyott közben, majd mutatom neki, hogy szedjen, amit szeretne. Megteszem én is, majd leülök.
- Van valamit, amit nem mondhatsz el? Inkább mondd azt, hogy nem mondhatod el, minthogy a kaja helyett a szád szélét rágcsáld, és akkor békén hagylak. Biztos nem fontos, csak megígértél valakinek egy butaságot, vagy megint az elveid. Mit tettem megint? Beszóltam valami kis hülyének és elment hozzád sírni? Na, mindegy, ha nem fontos, csak ígéret, akkor hagyjuk, nem kérdezek. Majd te kérdezgetsz, én megválaszolgatok - kacsintok rá, felmentem őt a magam módján. vagy éppen hatok a fene nagy lelkiismeretére, hogy a legjobb barátjától titkol valami… biztosan hű, de rohadt nagy dolgot,öcsém. Aztán bolhából csinál elefántot, mint anno, számtalanszor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. július 13. 23:44 | Link

Zétény

Fogalmam sincs miért beszélgetünk még mindig a gyerekről. Próbálom terelni a témát róluk, eléggé kevés sikerrel, hisz még nem sikerült ezen túllépnünk, bármennyire is szeretném. Tudom, hogy sejt valamit és pont ez a legnagyobb gondom. Nem kéne, hogy sejtsen semmit, de hát megint innom kell és olyanokat csinálnom az alkohol hatása alatt, amit később még nagyon megbánok. Igazából már most is eléggé bánom, nem kell ahhoz pár napnak eltelnie. Sose lesz vége ennek a vacsorának.
- Hallgass néha azért a professzorra is, majd ha levizsgáztál úgyis úgy csinálsz mindent, ahogy szeretnél - elmosolyodom, amikor rápillantok, és egy pillanatra elfelejtem Nadiát, a titkát, a lányukat, elfelejtem a görcsben álló gyomrom és csak ülök vele szemben, nézem a büszke arcát, ahogy mesél a fotózásról. Azt kívánom, hogy az egész este így teljen, fontos dolgokról beszéljünk, és tudjuk élvezni az együtt töltött időt, ne azon aggódjunk, hogy mit és mit nem mondok. - Igen... Tényleg - nyilván bejár a Rellonba. Merlinre, miért teszek fel ilyen kérdéseket. - Hányan hallottak rólad? Van még olyan, aki ismer téged az iskolában rajtam és néhány tanáron kívül? - elég sokáig volt távol, rengeteg diák kiballagott azóta és a tanári karban is volt sok váltás.
- Figyelj... Zétény - kezdek bele lassan, egyelőre kerülve a tekintetét. A félig teli poharamat nézem, amit most visszarakok az asztalra, mielőtt nagy idegességemben még magamra borítanám. Ezek után már az sem lenne meglepő. - Van valami, amit nem akarok... nem mondhatok... neked... Merlinre, hogy mondjam ezt el - dőlök hátra a széken, fejemet hátrahajtva rejtem arcom a kezeim mögé. - Tudod, hogy találkoztam Nadiával. Beszéltünk, és elmesélt… dolgokat arról az időről, amikor még együtt voltatok. Tudom, hogy mostanában csak erről van szó köztünk is és milliószor megkértelek már erre, de… Kérlek szépen beszélj vele. Nem tudok… akarok… mondhatok semmit, bármennyire is szeretnék, hiszen rólad van szó és az ég világon mindig mindent elmondtam neked, amit csak lehetett – felpillantok rá, zöldjeimmel szemeit keresem, remegő ujjaim összefonom az ölemben. - Nagyon sajnálom, hogy így alakult az este, nem akartam elrontani semmit. Nem akartam, hogy így legyen. Jobb, ha inkább én most… jobb, ha inkább megyek – hirtelen állok fel, ezúttal már kerülöm a tekintetét, ahogy elindulok az ajtó felé. Egy részem maradni akar, beszélni vele, elmondani neki mindent, de tudom, hogy ezt nem nekem kell felfednem előtte. Lehajtott fejjel lépdelek tovább, hacsak meg nem állít. - Majd beszélünk, jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. július 21. 21:45 | Link

Iza
egy péntek estén - kinézet (sál nélkül)

Nagyon kis mókás volt Iza, ahogy ma előadta magát. Meg tényleg úgy érzem, hogy hiányzott az életemből, és az ilyen beszélgetések felhúzták a mélyről a rég elfeledett érzéseket. Nem, most nem arra gondolok, hanem, hogy jó vele lógni, meg mindenfélét megbeszélni. Ha a fotózás, hát fotózás, és tudom, hogy nem csak udvariasságból érdeklődik. Azt szeretem leginkább vele, hogy tudom róla, hogy neki bármit elmondhatok, úgy, ahogy van, nem kell becsomagolnom, vagy bármit kihagynom belőle. Lehet, hogy nem tetszik neki esetleg, amit hall, de nem akar mindenáron megváltoztatni. Csak egy kicsit, olyan Izásan, hogy ne tudj róla.
- Jól van, jól van - vonok vállat félig vigyorogva, legyen neki jó estéje, ráhagyom a dolgot. Persze majd igyekszem nem figyelmen kívül hagyni mindent, amit a professzor mondd. Biztos, hogy sokkal nagyobb érzékem van az egészhez, de mindegy...
- Hogyne lenne. Igyekszem tenni arról, hogy észrevegyenek. Láthatod a büntetőpontoknál is - igen, rajtakaptam már pár tilosban járkálót és a rellonosokon kívül nem igazán engedek el senkit. Őket sem mindegy, a nagy arcok sajnos megszívják. Nehéz nem észrevenni, hogy Iza nem igazán érdeklődik az étel iránt, ideges és elég rendesen terel. Nem vall rá, úgyhogy rákérdezek a tutira, már csak azért is, mert ez neki nagyon rossz. Láthatóan rossz. Én pedig nem ezért hívtam meg, hogy rosszul érezze magát.
- Figyelek - dőlök hátra, ráemelem a tekintetem. Na végre, kiböki, hogy mi bántja, vagy mit szúrtam megint el. - Nadiaval - ismételem a szavait, miután finoman eltitkol valamit, amit nem mondhat el. Ez valami nagyon fontos, megígért dolog lehet, különben elmondaná. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem valami piszlicsáré dolog, amit csak megígért és ezért nem mondja el. Gőzöm sincs, hogy mit kéne vele beszélnem, bár tény, hogy ő is elég ideges volt a környezetemben, amit elsőre megértettem, a boltban viszont... ott már furább volt.
- Nem rontottál el semmit, megértem, hogy nem mondhatod el - pillantok rá, mert tudom, hogy kezd kicsúszni a vacsora a kezemből, és itt fog hagyni. Hányszor láttam már ezt nőknél, nála meg nagyon is sokszor, ha nem lehetett engem meggyőzni. Menekül, hogy... sóhaj. - Biztos nem maradsz? - szomorú vigyorom már tudja a választ, és felállok az asztaltól. Ezek után biztos benézek Nadiához, ha már elrontotta az estémet. Kinyitom az ajtót és szó nélkül megölelem, hagyom, hogy ha akar belém bújjon.
- Ezt meg fogjuk ismételni titkok nélkül... sajnálom, hogy elmész - fújom ki az orromon hangosan a levegőt. Kurvára zavar, hogy itt hagy, de mindegy. Nem a kaja miatt, hanem... miért nem lehet ezt megbeszélni, bármi is legyen. Adok neki két puszit, majd végigsimítok az arcán.
- Akkor jó éjt. Ne hoppanáljalak haza? - kérdezem még tőle, mert most gőzöm sincs hova megy, de így nem biztos, hogy jó ötlet a mágikus utazás.
- Szia Iza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 15. 21:31 | Link

Miatyánk


Amikor már tudom, hogy én bármit is hiába teszek. Akkor jön a nehéz tüzérség. Lédával tök sokmindent átéltünk együtt, így ha valakiről el tudom mondani, hogy BFF-em, így nagy betűkkel, akkor az ő. És pont emiatt nem tudja elrejteni előlem, ha gáz van. Az van.
Azért nem bírom még most sem megállni röhögés nélkül, pedig tényleg a csárda felé haladok. Nem is tudom, mikor jártam itt utoljára. Talán mikor nagy bánatomban próbáltam Nicot rávenni, hogy adjon nekem piát, de hát... franc az erkölcsös pasikba. Na mindegy.
Belépve egyből megcsap a jellegzetesen büdös szag, de a gyomrom már bírja... már sokat bír.
- Hova hova? - a férfi szemei összeakadnak, és nem képes tovább emelni a tekintetét a melleimnél, így csak a szemem forgatom.
- Bocs, szivi rendelésre jöttem - vágom oda, és már hagyom is ott. Igazából nem érdekel, holnapra úgyse fog emlékezni rá, nekem meg pont nincs időm, részeg fószerekre. Pedig alapjáraton tök szívesen hallgatom őket, meg ahogy összeakad a nyelvük.
Mielőtt belépnék kettőt kopogok, de nem tehetek róla, a röhögés újra elkap.
- Óóó atyám, nincs hely a parókián? Egyből a bűn és fertő mocsarába? Uram irgalmazzon - szerintem már bőven megszokta. Mikor megtudtam, mire szentelte az életét, azóta húzom az agyát vele, és nem... nem bírok kifogyni.
- Na áldjá' meg, mielőtt belépek, mert félő megfordul a kereszt a falon - vigyorgok, mert tudja, ő tudja, az én nézeteim elég világiak, és nem... mégse sose gyóntam, de lehet már ideje lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2020. október 15. 21:56 | Link

Ráhel gyermekem

kinézet



Épp egy házat néztem meg magamnak kora este, amikor jött egy sms a felrúnázott készülékemre Ráheltől, hogy szeretne velem találkozni. Részleteket nem árult el, de mivel a húgom barátnője volt, sejtettem, hogy Lédával kapcsolatos dologról lehet szó, s lássa Isten a lelkemet, nem tehettem meg azt, hogy ne fogadjam őt még a késői órákban.
Meg is beszéltük a találkozót, megadtam neki a Csárda címét, és a szobám számát is, hogy nyugodt helyen beszélgethessünk. Már amennyire nyugodt lehet egy csárda...Egy kicsit bántam is, hogy nem volt szabad hely máshol, s csak itt sikerült magamnak szobát bérelni, de még ez is jobb volt a semminél.
Hazaérve a háznézőből, ettem odalent egy szendvicset vacsoraként, majd vettem egy gyors zuhanyt, s átöltözve vártam Ráhelt, miközben a Biblia aznapra kijelölt idézetét olvasgattam. Később már újabb idézeteket nézegettem, ez a lány viszont még mindig nem érkezett meg, így kezdtem kissé aggódni. Már kilenc óra is elmúlhatott, nagyot ásítva pillantottam a kis asztalon ácsorgó keresztre, s aggodalmasan dobolni kezdtem ujjaimmal a szék karfáján. Mikor kopogást hallottam, hirtelen ugrottam fel, és sietve lépdeltem oda, hogy ajtót nyissak.
- Ráhel...neked is szép estét! - kissé felvontam a szemöldököm a belépőjére, igazán elszemtelenedett ez a lány a nyár folyamán. Vagy mindig is ilyen volt? Mindenesetre megkönnyebbültem, hogy épp és egészséges, így jobban kitárva előtte az ajtót, beinvitáltam.
- Na, ne szemtelenkedj, mert előbb vagy utóbb a gyóntatószéken fogsz kikötni. Inkább gyere és foglalj helyet! - szigorúan néztem rá, egy kicsit össze is ráncoltam a szemöldököm, s mikor belépett, megcsóváltam a fejem, de azért egy halovány mosoly felcsillant az ajkaimon. Vicces ez a lány.
- Mesélj, miért akartál találkozni? Az üzenetedből nem túl sokat tudtam kibogozni. Léda jól van? - a húgom mostanában sajnos nem volt velem túl kommunikatív, ráadásul ha már Ráhel is engem keresett, akkor valószínűleg valami komolyabb dolog lehetett a háttérben.
- Vigyázz, törékeny! - mielőtt még lelökte volna könyökével a keresztet, egy kicsit arrébb pakoltam. - Kérsz inni?
Utoljára módosította:Nemes Balázs, 2020. október 15. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 15. 22:11 | Link

Miatyánk



- Azért... elmorzsolok egy rózsafűzért, meg pár könnycseppet... még mindig kár érted - biggyesztem le az ajkam, miután végigmértem magamnak. Ja, nem. Okkal nem megyek templomok közelébe, egyszerűen nem tudok viselkedni. Vagy nem csókolt homlokon az Isten, vagy keresztelésemkor kilöttyent a szentelt víz... majd megkérdezem apám, hogy volt. Bár, lehet nem kéne. Lehet meg se vagyok keresztelve.
- Ja ja igen - lépek beljebb, és egyből elkerekedik a szemem. Biblia, kereszt, szentképek, meg is borzongok kicsit, de aztán összeszűkült szemekkel nézek rá.
- A Hozsanna hol van? - jogos a kérdés, nem? Az is kell, hogy legyen.
- Na, na Atyám, a végén még te kényszerülsz gyónni - nevetek fel, mert persze, hogy félreértem a mondatát. Na de hamar túllépek rajta, és helyet foglalok az egyik fotelben. Szigorúan a bokáimnál kulcsolom össze a lábam, mint egy kib*szott úrihölgy. Kár, hogy attól kicsit távol vagyok. Kicsit.
- Atyaúristen - ha nem szól, észre se veszem azt a nyomorult keresztet, de egyből bűnbánó tekintettel nézek rá, és teszem a szám elé kezeim. Komolyan össze kell szednem magam. Mint mondta apám is, kinyílt a csipám. Pedig igyekszem figyelni, hogy ne szaladjon el velem a ló.
- Mert még én se tudom, mi van. Fizikailag igen, de... a múltkor is be volt állva. Komolyan. Tudom, az milyen, és te is - hisz látott már úgy, Debrecenben épp csak miatta nem fulladtam vízbe, mert annyira látni akartam a sellőt. De nem beszélünk ilyenekről, ugye? Főleg, mert az azt követő képek homályosak.
- Bor van? - egy pohár még egészséges is, annál többet meg úgyse iszok. Én tényleg leálltam, bár nem mondom azt, nincsenek nehezebb napok. Épp ezért vagyok dühös Lédára, ha komolyan a nyomomba akar szegődni, én nem biztos, hogy nem rántódok vele.
 

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2020. október 15. 22:41 | Link

Ráhel gyermekem



- Lesz az tíz is - kacsintottam, majd egy kedves mosolyt azért megeresztettem felé, mert bár idegesítő tudott lenni, ha piszkálódott, de lassan kezdtem már hozzászokni. Léda barátnői közül mégis őt kedveltem a legjobban, még akkor is, ha sokszor azt láthatta rajtam, hogy bosszúságot okoz nekem.
- Ráhel...ha úgy érzed, kívül tágasabb...na de - igen, még épp sikerült elharapnom a mondatot, mielőtt utat engedtem volna az ördögnek, s hagytam volna, hogy eluralkodjon rajtam valamiféle düh. Márpedig ez a lány a tűzzel játszott, de szerencsére kimondottan nyugodt természet voltam, s képes voltam hosszasan tűrni az efféle szemtelenséget. - Ajh te lány, komolyan kiborítasz. Ha rajtam lenne most a reverendám, akkor én magam utasítanálak a gyóntatófülkébe. Az üzeneted aggodalomra adott okot, de most inkább azt érzem, hogy csak az idegeimet tépázod. Azért jöttél, hogy gúnyolódj, vagy komoly a probléma? - megértem, hogy rég találkoztunk, és hiányzott már neki az, hogy jól az orrom alá dörgölhesse a választásom, de úgy éreztem, hogy muszáj rátérnünk a lényegre, mielőtt tényleg őszbe borulna minden hajszálam. A keresztet biztonságos helyre tettem, s ha már nem inogott meg a lábazat, visszafordultam Ráhel felé. Már épp megindultam a vizeskancsóért, mikor kibökte, hogy mi van, s ezzel együtt meg is torpantam.
- Hogy mi volt? Be...beállt? Úgy érted, hogy ...- míg csak sejtettem, hogy miről is lehet szó, Ráhel felvilágosított, így már tudtam, hogy valóban komoly a dolog. Eszembe jutott az a nyár, amikor kis híján Ráhel életébe került egy ilyen incidens, akkor is megjártam a poklokat ezzel a két lánnyal, de akkor azt hittem, hogy az csak egy egyszeri alkalom volt. Lédával is alaposan elbeszélgettem ezekről a szerekről, megpróbáltam a lányokat felvilágosítani, hogy ez nem jó dolog, s azt hittem, hogy értettek a szóból. Most viszont rá kellett jönnöm arra, hogy a húgom tévúton jár.
- De mi az, hogy be volt állva? Miért hagytad neki? És te?? Ugye te nem? - nagyon csúnyán néztem a Mácsai lányra, mikor pedig a bort kiejtette a száján, még a szám széle is megremegett az idegességtől.
- Bor? Hogyne! Majd úrvacsorán! Komolyan Ráhel, ne vicceld ezt el kérlek. Mondj el minden részletet. Hol történt, mikor és miért? Mit tudsz? Egyáltalán hol jutott ilyen anyaghoz? - hagyva a kínálgatást, visszatelepedtem a lány mellé, s felé fordulva, aggodalmasan fúrtam pillantásom a tekintetébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 44 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed