36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 ... 39 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. április 17. 15:42 | Link

{Halbárány}

Marci sikeresen megbukott a vizsgákon. Nos, ez nem meglepő, hiszen alig tanult az évben, és úgy volt vele, hogy egy hét alatt nem fog az egész éves anyag a fejébe szállni, szóval inkább tojik az egészre. De jó magasról. Szóval ez lett az eredmény. Nem viselte meg túlságosan, egy éve ide vagy oda, mit számít, amúgy is szeret a Bagolykőbe járni... Bár a szülei valószínűleg nem fognak örülni ennek a hírnek, ugyanis még nem tudják, hogy fiuk baromira nem ötödikes. Marcinak eddig sikerült kerülnie a témát, ám hamarosan csak sor fog kerülni arra a bizonyos kínos beszélgetésre. Nyilvánvalóan alig várja...
Egyébként jelenleg a falu lepukkant kocsmájának mosdójában tartózkodik, már egy ideje akart dobni egy sárgát. Miután végez a dolgával, megmossa kezeit, s belenéz a tükörbe. Vörös tincsei össze-vissza állnak - bár nem újdonság -, szemei táskásak, nem kicsit tűnik fáradtnak. Inge első három gombja időközben kigombolódott, így hát bárki láthatja a mellkasán lévő pihéket. Egy kis vízzel arcát is felfrissíti, sóhajt egyet, majd kilép a mosdóból. Hirtelen megpillant egy szőke srácot, akivel talán már találkozott is, mintha valami rémlene neki. Vigyorogva levágja magát mellé a sarokba.
 - Halihó - köszönti jó hangosan. Mindenki ordibál, s mint általában, most is lármás a kocsma. A szokásos vén trottyok vedelnek, hahotáznak, az ő korosztálya pedig már lassacskán kezd felszívódni.
 - Nehogy egyedül iszogassá' má', szal ha nem bánod, csatlakozom - mondja továbbra is vidáman, s kissé közelebb is húzódik hozzá a kelleténél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. április 27. 23:33 | Link

Babóca

Ha bőrdzseki lenne a sárkányhercegen és némi tánccal meg ugrálással, esetleg magas hangok kipréselésével a torkán közeledne a Navinés lány felé, egészen olyan lenne a szituáció, mintha egy klisés mugli filmből vágtak volna csak ki egy jelenetet. Hol is lehetne romantikusabb az első, szemtől szemben, közelről történő pillantás ha nem egy csárdában.
- Almalevet hoztam, az nem jó kezdetnek? - összevonja szemöldökét kérdezés közben.
Képzeletbeli listájára felírja, hogy előbb kérdezz, aztán itasd, majd levágja magát a lánnyal szemben álló székre. A tálcát melyen megutaztatta a poharat ujjai között forgatja, majd úgy helyezkedik, hogy az jobbjával eltűnjön az asztal alatt. Előre dől, megtámaszkodik az asztalon és hosszas gondolkodásba kezd.
- Nekem a hortobágyi húsos palacsinta a kedvencem. Ettél már? Vagy vegetáriánus vagy? - ajánlatát követően észrevétlenül nagyot nyel, ő maga is megéhezett kedvenc ételét említve.
Sajnálatos, hogy nem képes magára főzni. Otthon a manók, a kastélyban a manók, meg még a csárdában is ezek a lények látják el, és próbálja Emmát rávenni, hogy gyakorolja a krumplipucolást mielőtt még ott lenne, hogy tényleg szüksége van a húgára ahhoz, hogy telhetetlen férfigyomrát elhallgattassa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2016. május 1. 20:01 | Link

Szakács Ágotácska-Beácska


Ahogy belépett a csárda ajtaján, máris ismerős érzések kerítették hatalmába. Mintha már ezerszer járt volna ezen a helyen, mintha pontosan ismerné a törzsvendégek arcán megbúvó ráncokat, a levegőben terjengő, csak erre a helyre jellemző alkohol szagát, a zenedoboz leggyakrabban játszott zenéjét, a legfinomabb koktélt és a legpocsékabb sört egyaránt. Pedig most járt itt életében először. Az egész helyen, sőt, az egész mágusvilágban gyakorlatilag most járt először. Nem véletlen nem viszi túlzásba a pálcahasználatot és bújik meg az utolsó sorokban a gyakorlati órákon.
Egy nagy vadászt kért ki magának, s egy távolabbi zugba helyet foglalt. Végre, egy kicsit egyedül. Nem mélyedhetett el nagyon a gondolataiban, ugyanis percekkel később néhány fiatal siheder vett körül egy lányt, akin már akkor megakadt a szeme, mikor benyitott az ivóhelyre. Szemmel láthatóan nem ismerte a barna hajú a marhacsordát, sőt, azt se volt nehéz megállapítani, hogy semmi kedve ezekhez a bájgúnár izomagyakhoz. Italát tiszteletteljesen, ám némileg letörve otthagyta az asztalon, majd odasompolygott a lányhoz, aki pont szembe ült, így láthatta, ahogy Barnabás közeledik felé. Vállával utat tört magának, majd a lány fejét a kezei közé fogta s egy leheletfinom puszit adott a homlokára.
- Mertem remélni, hogy nem kezded el a bulit nélkülem. Nem minden nap ünnepelhetjük az első évfordulót, ugye? - jelentőségteljesen a kigyúrt pacákokra nézett a colos, akiknek szívélyesen megköszönte a jelenlétet, de a továbbiakban szeretnének kettesben ünnepelni a barátnőjével (akinek még csak a nevét se tudta).
- Úgy nagyjából 3 percen belül arrébb zsibbadnak a lovagjaid. Ha gondolod addig maradok szívesen. Borból vöröset vagy fehéret preferálod? - mondta neki pusztán azért, hogy fenntartsák a látszatot. Nyilván csak ezért mondta. És mosolygott is rendesen, mintha valóban valami nagy ünneplés közepette lennének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 1. 21:04 | Link

A hős lovag Barnabás
outfit


Mostanában elég sok stresszel és felesleges járőrözéssel telik a prefektus lét, így nem meglepő módon kimenőt engedélyeztem magamnak. Nem meglepő módon senki se tudott róla. Elvégre mégis kit ráncigálhattam volna magammal a csárdába? Senki olyan nincs mostanában a közelemben akivel lehetne iszogatni, beszélgetni. Emiatt teljesen egyedül céloztam meg a falu vendéglátó negyedét. Bíztam a vak szerencsémben, hogy nem kell majd egyedül eltöltenem az estét. Na meg abban, hogy nem valami rossz arcú mágus néz ki és rabol el. Azt nem éltem volna túl, mert biztosan betuszkolt volna szűk és piszkos helyre. Azok pedig nem éppen a kedvenc helyem.
Határozottan fellélegzem, mert mióta új tulaja van a helynek, kezdték száműzni azt a rengeteg piszkot és koszt. Igazán jót tesz a dolog, mert így jobban vonzza a közönséget. Talán a nem éppen jó megjelenésű mágusokból és boszorkányokból is lejjebb adhatna. Annak is jó páran örülnének, mint a takarítás felfedezésének. Az első szabad helyet elfoglalom, ami kissé félre esik a nagy nyüzsgéstől és zajtól. Jó lesz ez nekem, úgy se  megismerkedni terveztem azzal a varázslóval aki eléggé gyanúsan méregetett. A rendelést egyelőre hanyagoltam. Ám ezt a döntést azonnal megbántam amint körbe srác akik alulról súrolták nagyjából a harmadik évfolyamot. Tudom én, hogy nem vagyok valami égimeszelő, de azért kérem szépen, az alapképzést már letudtam és nem állok le csak úgy pár kölyökkel, még kártyázni se. A lehetséges menekülési lehetőségek után kutattam, illetve reménykedtem egy kisebb csodába, hogy felszívódhatok. A csodám meg is érkezett, jó vágású barna hajú fiú személyében aki simán kimenthetett a helyzetből. Hálaimát remegtem érte némán. Arra a bizonyos leheletfinom puszira felpillantok, a tudta nélkül volt már kettő jó pontja nálam. Első a megmentésem, a második az a puszi amitől hirtelen még a hideg is kirázott. Remélem ő ebből semmit sem érzékelt.
- Tudhatnád szívem, hogy nélküled nem kezdem el. -
Óriási mosoly, fene se tudja éppen kit szólítottam a szívemnek, de ennél nagyobb problémám sose legyen az életben. Drága barátom megjelenésére remélem az udvarlóimnak máshol fog dolga akadni. Tulajdonképpen nincs szükségünk gyertyatartóra, amennyiben mégis, megfelelő lesz amelyik nem bámul kocsonyás szemekkel. Olyat pedig bármelyik sarokban találhatunk, mindenféle felesleges erőfeszítések nélkül.
- Hálás lennék érte ha maradnál addig. Természetesen vörös. -
Egek, elveszett bennem egy Oscar díjas színésznő, annyira komolyan veszem a szerepem. Még a kezemet is a kezére csúsztattam, összekulcsolom ujjainkat. Hátha valakinek gyenge lenne a szerepünk. A mosolyom levakarhatatlan, hisz éppen valami szerelmes csitrit alakítok aki első évfordulóját ünnepli. Ugye milyen meggyőzőek tudunk lenni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2016. május 2. 10:52 | Link

Beácska Grin


Nem, valóban nem tudja reálisan felmérni néha a saját manipulatív vagy épp csak lovagias megnyilvánulásait. Nála ez természetes. A lány nem túl erős, de közelebb hajolva érezhető parfümjének illata a fiú orrába jutva mosolygásra késztették az egész ábrázatát. Vele szembe foglalt helyet, kezeit az asztalon pihentetve, majd a hölgy kezdeményezésére összekulcsolták kezeiket. Szabad kezének élével végigsimított a lány arcán és a legszerelmetesebb mosolyát vette elő, miközben kért két tiszta vörös bort, kifejezetten szép pohárban.
- Igazán szép vagy ma, életem. Meg úgy általában is szép vagy. Mint most. Hogy is hívnak? - az elejét viszonylag hangosan eresztette ki magából, csak a biztonság kedvéért, hogy a távolabbi tagok is tutira hallhassák, majd közelebb hajolva tette fel a kérdést. A borukat közben felszolgálták, amit Barnabás a kezébe vesz, majd mihelyst a hölgy is így tett, úgy koccintottak egyet. Sőt, a 'ha már lúd, legyen kövér' elv végett még kicsit fel is emelkedett a székéről, hogy válthasson egy rövid csókot élete szerelmével, akinek a nevét is jó esetben fél perce tudta csak meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 2. 11:54 | Link

A hős lovagom


Ó, nézzenek oda, mindjárt elcsöppen a kis szívem a fiú láttán. Azért valahol hálás vagyok, hogy nem hagyott csak itt ezekre a nem valami biztató ábrázattal rendelkező kölykökre. Ha mégis megtörtént volna, biztosan pálcát rántok, mert éppen a terelőütőm nincs nálam, hogy felmérést tartsak köztük mennyire is masszív az a fa. Pedig kíváncsi lennék a véleményükre igazán, csupán egy másik alkalommal.
Ahogy veszem észre, egyikünk se lenne kiebrudalva a színjátszóból ha lenne időnk ilyen cifraságra. Helyette előadjuk, hogy már legalább egy éve ismerjük egymást, holott most először láttam őt. Őt akinek a nevét se tudom, de mit számít? A szívem tökéletesen megfelelt neki, nem nyújtott be semmilyen reklamációt érte. Sőt, még helyet is foglalt és a kezeink összekulcsolása ellen se tiltakozott. A simogatásra elmosolyodom, ennél többet már nem tudok produkálni. Így is vissza kell fojtanom a nevetésemet, mert nevetségesnek érzem magam. Nem ismerjük egymást, de úgy előadjuk ezt a szerelmes maszlagot, hogy a végén még én is elhiszem. Az pedig igazán nagy szó.
- Általában? Én mindig szép vagyok, nem vetted észre?! Beának hívnak, örvendek szívem. -
Követve a fiú példáját, az eleje, a szemrehányás része nálam is hangos. Csak, hogy érzékeljék még se annyira tökéletes az az első évforduló, de ettől még igazán nem fogom lapátra tenni a szívemet. Sőt, még a bemutatkozásomat is megejtettem, őszintén reménykedve abban, hogy én is megtudom az ő nevét. Nem mintha nem felelne meg nekem az a bizonyos szívem, na csak. Azért mégis kéne tudjam, hogy kinek vagyok az oldalbordája jelen helyzetben.
Már csak egy tószt hiányzik a koccintás után, mert rendesen hiányérzetem akadt. Ennek ellenére semmi ilyesmi nem következik be. Helyette kapok egy rövid csókot évfordulónk alkalmából. Na nem hiszem, hogy ennyi jár, de nem kezdek el hangot adni elégedetlenkedésemnek. Ennél jobb még következhet az este folyamán. Mondjuk megtalál az igazi barátnője és revansot akar venni, amit természetesen nem hagyok csak úgy. És örülhet, mert legalább tudja valójában kivel is alkot egy párt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2016. május 15. 12:38 | Link

Beácskám  Grin


A fiatalember, miután megmentette élete szerelmét a rá leselkedő gonosztól, örömittasan és kicsit megrészegülve a hölgy bájától, helyét elfoglalva, a tökéletesség reményében előadta az elcsöppenni készülő lovag szerepét. A nem épp barátságos alakok (mintha Barnabás amúgy pont olyan külsejű lenne) egy pár asztallal arrébb, árgus szemekkel figyelték a fiatalok minden mozdulatát, mint akik nem akarták volna elhinni, hogy igen, ennek a szép teremtésnek van udvarlója.
/az elmesélésben E/1-re váltok a hozzászólás végéig/
Bár nem tudtam, hogy hosszú hajú társaságom milyen benyomással él velem szemben, mégis hasonlóan vélekedtem a kialakult helyzetről. Nem is lehet olyan rossz, ha van valakije az embernek, főleg ha az illető egy ilyen meseszép, vonzó lány, akinek finom kezét épp a sajátomban tudhatom. A hangja is egész dallamos, a megjelenése pazar, az előadási stílusa és színvonala pedig legalább olyan, mint az enyém: kifogástalan.
- Nem úgy értettem, életem. Persze, tudom hogy szép vagy. Barnabás vagyok. - jó, egye penész, megtartom ezt a lányt. Imponáló, erős személyiség, akiben van valami mélyebb, mint ami elsőre látszik - pedig az sem volt túl felszínes. A nevemet már csak akkor suttogom oda neki, mikor a csók előtt vagyunk. Kedvem lett volna kicsit még tovább nyújtani szánk táncát, kicsit gyorsítani a ritmuson, de egyelőre elég volt ez a kis bemutatkozó is. Egy hosszabb puszi. Visszaültem a helyemre, majd a kacsómban pihenő kezét számhoz emelve leheltem rá egy csókot, eztán beleittam a nem épp legjobb minőségű boromba.
- Régóta vártál már rám? - folytattam a mézes-mázas színlelést. Nem azt mondom, hogy nem volt rossz ez a játék, de szívesen játszanám még egy pár napig, hétig, vagy épp ahogy jönne a ritmus.
A bor kikérésekor a pincérnőnek büszkén dicsekedtem el, hogy íme az első évfordulónkat itt ünnepeljük, aki erre úgy meghatódott, hogy a zenegépbe berakott egy dalt, majd félhangosan odaszólt nekünk: "a táncparkett rátok vár". Hát mit röstelltem volna a dolgot: felálltam, megigazítottam a ruhám, majd Bea mellé állva, jobb kezem felé nyújtva, kértem fel egy táncra.


évfordulós dal
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 15. 23:39 | Link

A hős lovagom
outfit
[zárt]

Észrevétlenül alakult ki bennem egy biztonság érzet, hála a fiúnak. Különben nem vagyok valami védelemre szoruló, elesett kislány aki remegő térdekkel menekülne el mindentől. Csupán nem szeretek ok nélkül pálcát rántani és főleg nem párbajozni, mert a felügyelők vészes terhe mellett néha még levegő vevésen is elgondolkodom. Ilyen kétes alakokkal meg párbajba keveredni, nem valami jó lenne, akármennyire is tudok gyorsan futni, még ráfázhatok a dologra. Hiszen tisztában vagyok az adottságaimmal és, hogy mennyire könnyen is eltudnának bánni velem. Arra pedig semmi esélyt nem akarok adni, reményeim szerint kedves párom is hasonlóan vélekedik.
Egyébként nem is olyan rossz társaságba keveredtem, legalábbis az előbbihez képest fényévekkel jobb. Ő garantáltan vonzóbb, kellemesebb és bizalom keltőbb. Ezek már elegek ahhoz, hogy inkább vele töltsem az időt, mint azokkal akik úgy néztek rám, mint a hentesnél szokás. Éppen csak meg nem kérdezték hány kilót nyomok vagy mekkora a csípőm.
- Most azon gondolkodol, hogy megtartasz és nem dobsz oda azoknak a bizalomgerjesztő alakoknak? -
Még fel is nevetnék, ha nem lenne komoly a helyzet. Megvédem magam, egy bizonyos pontig, helyzetig. Ám a túlerővel szemben sokat nem tudok kezdeni, maximum behódolok. Azért valahol mélyen mégis abban reménykedem, hogy hamarosan rövidre fogom tudni zárni kapcsolatomat azokkal az alakokkal. Már az is jobb lenne, ha távoznék vagy távoznánk.
Tényleg, mintha kissé húzná az a csók dolgot, aminek őszintén bevallva valahol örülök. Nem a tegnap volt az, hogy egyáltalán került valaki mellém valamilyen úton módon az iskola területéről. Ki tudja, talán ő lesz az aki huzamosabb időt kibír mellettem miközben az érzelmeim viharát vívom. A legtöbb lány elpirulna egy kézcsóktól, én csak szélesen elmosolyodom és egy kacér pillantást küldök feléje. Lássuk, mit is tud kihámozni belőle, kíváncsi vagyok.
- Megvárattál, ezért kárpótolnod kell. -
Ha már színlelünk, legyen igazi, így kissé durcásabbra váltok mialatt azért ott játszik ajkaimon az a sokat sejtető mosoly. Érdekel mivel is tudna kárpótolni, de csakis olyasmi jöhet szóba ami megéri. Holmi apró dolgok nem érdekelnek, olyanok se amiket csak úgy megkaphatok. Kínáljon olyat ami nem mindennapi, leköti a figyelmem és izgalmat hoz az életembe. Fürkésző tekintettel vizslattam, hátha elmondja mi a kárpótlás.
Kissé kényelmetlenül érzem magam, mert a csárdát nem éppen táncolásra tervezték. És még valahol bennem van az az érzés, hogy elszórakozunk, aztán mehetek kis ügyesen egyedül a kastély felé. Ám nem rondítok bele a tökéletes összképbe, elfogadom a felém nyújtott kezet és várom mi lesz. Hiszen táncra fogunk perdülni, amihez sokkal jobban illene egy szoknya, de most éppen nadrágom van. Mosolyt erőltetek ajkaimra, hátha attól valami jobb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 26. 11:42 | Link

Niko Love

Kész. Előbb-utóbb a rellonos fiúk lesznek a halála… A leányzónak ezúttal esélye sem volt rőt haja mögé rejteni az azzal lassan megegyező színű pofikáját, tetejébe a fiú még rá is rak néhány púpozott lapáttal. És csak egy évfolyammal felette járt, szóval annyira nem vészes a dolog. Három év különbség… mi az?
- Tökéletes – lehet, hogy a baracklé a kedvence, de ha ő mondja, biztos jó lehet. Az az összevont szemöldökpár pedig még egy szégyellős mosolyt is kicsalt az egyébként rosszcsont kamaszlány arcára, pozitív értelemben. Általában ha ártatlan arcot vágott, annak sose lett jó vége, ismerve az ő enyhén hiperaktív természetét, és energiatúltengését, amit többnyire olyan tevékenységekkel szokott levezetni, amiket nagyon nem kéne. Erősen nem kéne.
- Vegetáriánus vagyok – egyáltalán nem fogyasztott húsételt, csakis kizárólag növényi alapút fogyasztott, nagy-néha csirkét. – Nagy néha csirkét is szoktam enni, azt legalább el tudom készíteni.
Na igen, Nati tudott ugyan valamicskét tevékenykedni a konyhában, ámbátor a húsokkal elég rendesen meggyűlt a baja, úgyhogy maradt a vegetáriánus módnál, azzal nem kell annyit vacakolni. Éljen a lustaság… - Mi... mióta dolgozol itt?
Érdeklődjünk, ha valamit el akarunk érni, ugyebár... na, ezt is gyakorolnia kellett volna a kisasszonynak, habár egyébként közvetlen és beszédes típus, de amióta azok a kis pillangócskák megszállták és elfoglalták a gyomrát képletesen értve, azóta ennek az egyednek a közelében mintha kicsit visszafogottabb lenne, talán fel akar nőni hozzá, hogy ne tartsa egy felelőtlen, meggondolatlan és életveszélyes kölyöknek? Ki tudja, még ez is meglehet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. május 29. 02:34 | Link

Rozsdás

Grace otthona felé vettem az irányt, ahogy azt pár órája elterveztem. Egy kicsit zavart, hogy nem kerestem fel mióta volt az a melóm, de most majd valamiféle bocsánatot kinyögök magamból. Jézus, megbolondítja a pasikat a női nem esküszöm. Nem voltam hülye, hoztam is magammal valamit neki a dzsekim zsebébe rejtve, remélve bírni fogja. Igazából nem voltam biztos benne, hogy bírja az ilyesmit, de ki tudja. Ahogy lekanyarodtam a főútról láttam egy pár félét elhaladni a csárda felé és nem kellett sok, hogy rájöjjek kit látok összeölelkezve valami sráccal. Kíváncsi voltam ki a srác, így utánuk indultam beleveszve a tömegbe. Ugyan a magasságom miatt kiszúrható voltam, de azért még tartogattam pár trükköt a tarsolyomban, ha el kellett tűnjek. A csárdáig sikerült követnem őket, de nem merészkedtem közel és csak jóval utána sétáltam be utánuk. Beérve a pulthoz mentem és kértem egy italt, majd rögtön a megszokott helyemre helyezkedtem, így pontosan láthattam őket. Páran voltak bent, de ilyenkor nem volt valami nagy a forgalom. Az italomba kortyolva igyekeztem őket szemmel tartani, de úgy, hogy ez ne tűnjön fel nekik. Szerencsére azért ehhez konyítottam és nem kellett nagyon aggódnom azért, hogy túl hosszan, vagy túl feltűnően bámulnám őket.
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. május 29. 02:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. május 29. 02:40 | Link

Ren

Igazából elég fura volt az eddigi évem, meg a nyaram nagy része is. Kezdjük ott, hogy yay, végre befejeztem a sulit. Amit azzal ünnepeltem meg, hogy visszairatkoztam újabb három évre, kviddics szakra, hogy egy kicsit még boldogíthassam a házamat, a csapatomat meg úgy mindenkit. Közben Doriék jártak erre-arra és megint nem sikerült levizsgáznia a kis szutyoknak, szóval mikor ezt sikerült nekem tálalnia, jól elagyabugyáltam a hülye fejét, de rövid békülés után kiegyeztünk egy italban. Szigorúan egyben, mert hogy neki menni kell gyakorolni. Pf! Szóval igen, elmentünk a csárdába, ahol én hoztam magunknak egy kört, amit aztán fel is hajtottunk elég hamar és úgy kb négy lángnyelv után - ami úgy fél óra lehetett - kicsit  még beszélgettünk aztán ő elköszönt. Puszi-puszi, kicsit megölelgettem, majd a pulthoz átsétálva kértem magamnak még három pohárkát. Akkor sikerült észrevenni az ismerős arcot.
- Nocsak... Valaki mégsem veszett el? Már azt hittem felzabált egy yeti - állapítottan meg kissé cinikusan, renre pillantva, majd a pohárra néztem. Nem érdemli meg, hogy megkínáljam. Nope.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. május 29. 03:06 | Link

Rozsdás

A megfigyelésem alatt láttam mindent, de hamarosan rá kellett jöjjek, hogy akit eddig megfigyeltem az nem más mint a testvére.  Majdnem hülyén éreztem magam a helyzet miatt, de azért ennyire nem voltam érzelgős típus. Már éppen lehajtottam az utolsó pohár sörömet amikor meghallottam Grace hangját mellőlem. Pedig egészen jól sikerült észrevétlennek maradnom. Még a srác is lelépett…
- Dehogy vesztem el. Ha így lenne most nem ülnék itt. – mondom és intek a pultosnak, hogy töltse újra a poharam. –Szia rozsdás. – mérem végig ma már legalább huszadjára. Volt egy olyan sejtésem, hogy a leányzó jelenleg átkozza a percet hogy észrevett. Na meg azt, hogy nem kerestem fel egy ideje, de őszintén szólva a falu közelében se voltam. Na meg épp hozzá tartottam amikor láttam a testvérével.
- Gondolom nem örültél volna neki, legalábbis remélem. Mármint ha őszinte akarnék lenni, ami általában nem vagyok – mondom és az italba kortyolok amit közben odaadott a pultos. – akkor nem szívesen végeztem volna egy yeti gyomrában. – mondom letéve a poharat és rá emelem a tekintetem. – Haragszol? Tudom hogy egy f*sznak tartasz amiért nem kerestelek fel. – keresem a tekintetét. – Éppen hozzád tartottam amikor kiszúrtalak a sráccal, de közben leesett, hogy ő a testvéred. – biccentek az ajtó felé ahol pár perce kilépett a srác.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. május 29. 10:57 | Link

Ren

Nyomi dolognak tartottam, hogy az ember egyedül üljön egy asztalnál, szóval áttelepedtem a pulthoz. Itt a kiszolgálás is sokkal jobb és gyorsabb volt, mintha ide-oda cikázok az italaimmal. És ugye akkor vettem észre Mr Elveszett báránykát is, akire azért kicsit pipa is voltam, mert se egy levél, semmi, csak eltűnt. Ez azt hiszem jellegzetessége az embereknek, akik részt vesznek az életemben. Nem írnak, nem szólnak.
- Hát pedig mégis itt ülsz, sajnos - jegyeztem meg, lehúzva még egyet az italaim közül. Meglehetősen fáradt voltam, szerintem most már két napja biztos, hogy nem aludtam. Az is lehet, hogy több. Közölte, hogy nem örültem volna, ha felzabálja egy yeti, mire cinikusan pillantottam rá.
- Abban csak ne legyél te olyan biztos! Egy gonddal kevesebb lenne a nyakamon. - vágtam rá szinte azonnal, de lehet, hogy egy egészen icipicit azért zavart volna. Meg amúgy is csóri hólény biztos, hogy gyomorrontást kapott volna. A tekintetemet kereste, amit én gondosan kerültem, az asztallapot fixírozva. Nem volt szükségem a magyarázatára, meg a kiskutya pillantására, leginkább egyikre se ezek közül.
- Nem haragszom, csalódott vagyok, a kettő nem ugyanaz. - vágtam le fejjel lefelé a poharat a pultra, ami így apró koppanással állt meg a fán. Nem akartam vele beszélgetni, sőt, ha őszinte akarok lenni, látni sem nagyon akartam. Hónapokig volt jobb dolga, legyen most is.
- Ja, megesik az ilyesmi. Mit érdekel, ha egy sráccal vagyok? Pont semmi közöd hozzá - morrantam oda, még mindig a pultot bámulva.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2016. május 29. 10:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. július 29. 14:58 | Link

Rozsdás

A reakcióján elvigyorodtam.
- Igen, itt. Vagyok ekkora nyomo*ék, hogy ide mertem ülni. – teszek rá egy lapáttal a mondatára, de azért van benne igazság. Hanyagoltam, most megy csak úgy idejöttem és leállok dumálni vele mintha mi se történt volna. Ez az én formám.
- Csak eggyel? – érdeklődőm kíváncsian, de persze azért tudom, hogy ha nem hiányoztam volna neki, akkor nem lenne mérges.  Azért ennyire nem vagyok IQ gyök.  Figyeltem a reakcióit, de nem sok dolgot tudtam kivenni azon kívül, amit most vágott a fejemhez. Csalódás. Szuper, mint mindig csalódást okoztam valakinek. Listát kellene vezetnem azokról, akiktől ezt hallom, vagy mondjuk, kérhetnék egy Galleont. Elég hamar sikerülne egy kisebb vagyont összeszednem.
- Oké figyelj, mert nem szokásom ilyesmit mondani, de igazad van. Csalódott vagy mert voltam olyan hülye és nem figyelmeztettelek téged, hogy egy ideig nem látod azt a h*lye fejem, de nem sok ember van akit érdekel mi van velem. Sőt, jelenleg rajtad kívül talán az ikrem az egyetlen. Nem vagyok jó ezekben az emberi nyavalyákban, mint a kapcsolatok meg a barátkozás. – magyarázom neki, de folytatom. – tudom, hogy épp a hátad közepére sem kívánnád a magyarázkodást, de lehet jobb is lenne ha békén hagynálak. Elvégre csak bajt hoznék a te és a családod fejére is. – ezzel befejezem a monológot és éppen fel készülök állni, ám még hozzám vágja, hogy semmi közöm ahhoz kivel van és mikor.
- Ja, ebben tényleg igazad van. – teszem hozzá megjegyzésképp és a pultra dobom a pia árát. – De azért engem mégis csak érdekelt.
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. július 29. 14:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. július 30. 19:19 | Link

Ren

Ő valamiért roppant viccesnek tartotta a reakciómat, mire lesújtó pillantást vetettem rá, jelezve, hogy jobb, ha azonnal visszavesz két kattanást az arcából, mielőtt beszervezek egy meetinget neki a pult sarkával. Nem voltam sem vicces, sem barátságos kedvemben, a számára biztosan nem, hiába is akarta poénra venni a dolgot.
- Igen, tényleg kifejezetten nyomorék, ahogy viselkedsz, arról nem is beszélve, hogy egoista módon azt hiszed, vagy akkora befolyással az életemre, hogy lelki törést szenvedjek azért, mert kretén módjára képtelen voltál előre szólni az eltűnésedről. - nevettem el magam kissé szárazon. De az a nyers igazság, hogy már komolyan nem tudott érdekelni a baromsága. Sem az övé, sem más pasiké, mert egyszerűen röhejes volt amit leműveltek. Nekem meg már a hócipőm tele velük.
- Ideje felébredni kiscicám. Azt hiszed érdekel mi van veled? Akkor jobb, ha felnyitom a szemed: Lesz.rom, hogy mi van veled. Magasról. Talán hónapokkal ezelőtt. Akkor még érdekelt volna. Most csak azt akarom, hogy mássz ki a személyes teremből és ne nézz rám úgy, mintha lenne beleszólásod az életembe, mert nincs. - és most már nem is lesz, mert bár ügyesen akart sakkozni, elszámolta a lépést és most készültem szétzúzni a fejét egy karddal, vezér lévén. Persze elkezdte a hülye magyarázkodását és adta nekem az ártatlant, én meg csak összeszorítottam az állkapcsomat, majd dühösen az asztalra csaptam.
- Merlin szakállára, Ren! Mit nem értesz?! Nem. Érdekel. - azt hiszem ez hangosabbra sikerült a kelleténél, de nem érdekelt, mert sikerült felhúznia. Nem akartam, hogy visszajöjjön, mert miután eladtam a gyűrűm, eldöntöttem, hogy az én életem nem lesz még egyszer átjáróház senki számára. Szóval odalöktem a kocsmáros elé az italom árát, majd lekicsinylően végigmértem az aurort, annak ellenére, hogy magasabb volt nálam.
- Ezzel egy kicsit elkéstél - közöltem végül ridegen, majd pár gyors lépéssel átszeltem a helyiséget és hangosan bevágtam magam után az ajtót. Nem akartam egy levegőt szívni vele.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2016. július 30. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. augusztus 2. 23:07 | Link



A vörös tincsek úgy rikítottak a gyéren megvilágított csárdában, mintha elektromos izzók csücsülnének azon a nyúzottnak tűnő fejen, pontosan ugyanúgy, mint valamelyik nap a játszótéren. Talán ez a haj mindig virít, akárhol is jár a gazdája.
- Hello kölyök - üdvözöltem vidáman. Én is hangos voltam, bár koránt sem annyira, hogy különösebben kihallatszódjon a zsibongó társaságból. Hiába voltak kevesen, a hangjuk egy egész piacéval vetekedett, bár csak a "féláron" szavakat kiabáló öregebb hölgyeket hiányoltam, úgy lett volna csak igazán kerek egész a dologból.
- Gyere, látom üres a kezed, meghívlak valamire - dőltem hátra, kihúzva a magam melletti széket invitálás gyanánt. Ha volt valamennyi a zsebemben azt nagylelkűen megosztottam másokkal, mégse jó buli egyedül inni, akkor már inkább igyak kevesebbet és legyen mellettem egy második személy is. Ez az elv végigkövetett azon a két éven és továbbra sem kívántam elhagyni, így ha egy pincér arra járt gyorsan le is intettem, hogy tessen jönni szépen mert szomjasak itt az urak és csak azután fordultam újból a vöröshöz, hogy elcsámpázott a kiszolgáló.
- Te olyan boszorkányféle vagy, igaz? - kérdeztem, kicsit közelebb hajolva hozzá, mintha valami piszkos kis titkot próbálnék kiszedni belőle, pedig csak egyszerűen érdekelt, mert ha igen, nem szívesen másznék a pálcája elé. Egy kedves barna lány már megmutatta mennyire kényelmetlen ha egy sellő célkeresztbe slattyog.
Utoljára módosította:Vadász Csenger Richárd, 2017. február 20. 15:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. augusztus 13. 18:05 | Link

Nándor


- Meg talán az egyetlen is - válaszolta egy zavart, kissé bárgyú mosoly kíséretében. Ő egyszerűen nem az a fajta, aki nagykanállal falja az életet és mindent kipróbál, amit az útjába sodor az élet. Szégyen, nem szégyen, talán még nem ivott meggybort életében, de ezt a szörnyű tényt eddig még nem merte beismerni sármos főnökének. Apropó, sármos... nos a lezser, nyakkendő nélküli ingviselet meglepően jól mutatott a férfi szépen izmolt mellkasán, ez a tény pedig nem kerülhette el figyelmét, még akkor sem, ha annak érintése a saját magának felállított erkölcsi tiltólista legkiemeltebb helyét foglalta el.
Nándor tekintetét követve aprót biccentett, majd megindult a kiszemelt box felé. Határozott lépteiket kétes alakok figyelték, ám a legperzselőbb pillantások nem az utálatot sugárzó csőcselék felől érkeztek. Szinte égett a tarkója, s az egész lénye az őt szorosan követő szép kék szempártól.
Igazából nem is érti, miért, de egyszerre érezte magát zavartnak, idegesnek és rettentően izgatottnak. A vér egy ménes erejével vágtatott végig az ereiben, ahogy lehuppant a székre és ismét szemben találta magát a férfivel. Harminc éves létére szende szűzlánynak érezte magát az átható szempár kereszttüzében - Nándor tapasztalaihoz képest nagy valószínűséggel tényleg az is -, s arca vörössége ahelyett hogy alábbhagyott volna, még inkább erősödött, ahogy belekapaszkodott a felé nyújtott boros pohárba.
 - Az elsőre?! Ennyi erővel kezdhetted volna a megszületésemmel is - kuncogott fel hangosan, majd hozzákoccintotta poharát a férfiéhez. Tágra nyílt barnáit le nem véve partneréről kortyolt bele a bordó italba.
 - Hmm... - jólesően zümmögött, ahogy a meggyízű csoda bebarangolta az összes ízlelőbimbóját. Meg kell hagyni, Mr. Always Right most sem lőtt mellé.
 - Nem gondoltam, hogy ezt kell mondjam, de egy-null a javadra. Tényleg nem ittam még ennél jobbat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. augusztus 13. 22:58 | Link

Léna


Nem ez az első alkalom, hogy Nándor és Léna kettesben töltik el az idejüket, volt már -a nő számára bizonyosan végtelennek tűnő- irodai munka, egy véletlen folytán holdfényes hamburgerezés egy igencsak romantikus helyen, a ma este azonban mégis más. Legalábbis a férfi szemszögéből mindenképpen. A korábbi alkalmak mind valamilyen módon szakmai keretek között zajlott, noha előkerültek személyes témák is, csak finoman érintve. Ám a munka mára véget ért, mindketten lezseren, kényelmesen, s szabad akaratukból vannak itt.
  Furcsán hat számára, amikor most először Léna tegeződik vele, ízlelgeti is a hangzását, s akaratlanul is halvány mosolyt csal az arcára. Ez tovább szélesedik, amikor aurorja beleköt még a tósztjába is. Nem is ő lenne.. suhan át agyán a gondolat, s már most eldönti, nem hagyja ezt repost nélkül, nem szeret megjegyzésekkel adós maradni. De most csak figyeli pohara karimája mögül, ahogyan a nedű az ajkait simogatja, az arcát, ahogyan élvezi azt az édes-savanyú ízt. Az idilli összképhez aztán hang is társul, mégpedig természetesen az elismerés hangja.
 - Remélem, nem csalódottságot hallok.. - incselkedik a nővel. Fel sem merült benne, hogy esetlegesen mellé lőne az itallal, eddig mindig bejött, ha bevetette.
 - Akkor mehet még egy tószt, bocsáss meg, nem tudtam, hogy a születésedért is elismerést vársz.. - hirtelen végigjárja tekintetével az elbűvölő arcot, a gyönyörű barna szemeket, a selymes, fényes barna tincseket - ... bár én megmondom őszintén, erre inkább Édesanyáddal koccintanék. Az elismerés mindenképpen jár - így. Így flörtöl egy zseni...
  Korábban felmerült benne, hogy megemlíti, a meggybor kissé erőteljesebb, mint a normális, mugli szőlőbor, köszönhetően a különleges eljárásnak, az íze mint a nehéz bársony, egy kis savanykás utóízzel, ami megvadítja az ízlelőbimbókat, ám ravaszul, észrevétlenül kúszik az elmére, s bódítja el kissé. Lénának talán jót is tesz, az első pohár után bizonyára a zavara is múlni fog.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2016. augusztus 13. 22:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. augusztus 14. 00:13 | Link

Nándor


Ki gondolta volna pár hónappal korábban, hogy ők ketten egyszer még ilyen tökéletes egyetértésben borozgatnak a Csárda kellős közepén? Még élénken élt benne az első hivatalos, négyszemközt lezajló találkozójuk élménye, s bár a férfiről alkotott véleménye azóta jócskán megváltozott, azért az a bizonyos alárendelt hozzáállás még ilyenkor is meg-megmutatkozik gesztusaiban. Eltöltöttek már együtt több csodálatos estét a parancsnoki iroda falain belül, papírokat nyálazva és jelentéseket írva, sőt még Mekiztek is a Göncölszekér alatt, de ez mind teljesen más jellegű időtöltés volt, mint a laza borozgatás. Talán ez az oka az amúgy totálisan indokolatlan mennyiségű adrenalinnak, ami a szervezetében tombolt. Talán ha egy pillanatra el tudná engedni a gondolatot, hogy az asztal másik végében ücsörgő félisten a főnöke...
 - Csalódott már valaha ebben bárki is? - tette fel a kontrakérdést. Természetesen nem hitte, hogy Nándor minden egyes nőnél a meggyborozással startol és attól függetlenül, hogy színügyileg lassan tényleg hajaz egy szőkére, a tartós egyedüllét még nem vette el a józan eszét. Sanda félmosolyát egy újabb korty borba temette.
 - Hát pedig... - kezdett volna bele saját személyének dicsőítésébe, de a férfi nem várt mondatbefejezése beléfojtotta a szót. Hirtelen köpni-nyelni nem tudott, sőt már abban sem volt biztos, hogy nőből van egyáltalán. Csak bámult a nagy kék szemekbe egy pillanatig, aztán tekintetét lesütve ismét kortyolt egy nagyot a poharából.
 - ... öhm... nem vagyok benne biztos, hogy szeretnéd megismerni Anyukát.
Bravó, Almásy Léna, gyönyörű vágás és a világ legidiótább reakciója egy ilyen tökéletes bókra. Talán mégsem olyan helytálló az az elismerés, varázsolhattak volna valamivel több önbizalmat is belé a gyártási folyamat során.
 - Mindenesetre ez az év tósztja volt - ezzel felemelte a poharát, s ha a férfi koccint vele másodjára is, mit sem sejtve eltűnteti a kitöltött bor maradékát is. Nem tehet róla, nem találkozott még olyan itallal, ami ilyen szinten itatta volna magát és ami azt illeti, ilyen bombázások mellett jócskán szükségét is érezte az alkohol lazító hatásának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. augusztus 14. 23:34 | Link

Léna

  Sohasem volt szokása az előéletét megvitatni éppen aktuális randevú partnerével, ez természetesen most sem lesz másképpen. Léna amennyire szemérmesnek és szégyellősnek mutatkozik olyan elszólásai, megjegyzései is vannak. Ez alkalommal vékony jégre merészkedett, ám botorság lenne részéről elrontani az estét, amikor az még el sem kezdődött, így ismét csak elmosolyodik. Jég kék tekintete mélyen a meleg barna szemekbe mélyed, majd könnyedén válaszol...
 - Nem lepett volna meg, ha te vagy az első, aki igen - ha most gyerekek lennének még talán a nyelvét is kiöltené a nőre. De már rég kinőtt a gyermekkorból, s már inkább másféleképpen próbál hatni a másik nemre. Ez persze sohasem ugyanaz alapján a séma alapján történik, minden nő másféle, mindegyikük szeszélyes, csak épp máshogyan. Ezért érdeklődik irántuk annyira.
  Ha öntömjénezésről van szó, abban Aurorparancsnokunk kvázi verhetetlen, így nem is engedi, hogy Léna a babérjaira törjön, hamar belefojtja a szót. De persze csak átmenetileg, mert eme nőpéldány sajátosságai közé tartozik ama képesség vagy jelen esetben képtelenség, hogy csak élvezze a bókot, még ha az kicsit fűszeresebben is van tálalva, mint azt megszokhatta. Úgy tűnik ma estére a marcona főnök úr szögre akaszthatja a fa arcot, mert ismét csak mosolyra, sőt inkább vigyorra húzódik a szája.  A szégyellős emberekkel nehéz témát találni, de az ő reakcióik a legjobbak.
 - Annyira azért nem lehet rossz a kedves, Mamma...? - el sem tudja képzelni, milyen lehet a nő anyja, neki magának sohasem volt, az apja nevelte... - Nem kell ám féltened - jegyzi meg nevetve. Hogy Nándort nem kellene-e félteni Léna édesanyjától, vagy éppen fordítva, arra inkább nem térnék ki...
  Poharát ismét a nőéhez koccintja, s belekortyol az italába.
 - És mi a következő? - érdeklődik aztán. A kérdésén szándékosan nem pontosít, meghagyja az aurorhölgynek a választást. Hogy mi lesz a következő ügye? Mi lesz a következő, amire koccintanak? Mi lesz a következő elismerésre méltó dolog, amit el szeretne érni? Rengetegféleképpen lehet értelmezni, és neki tulajdonképpen mindegy, miről is van szó. Csak hallgatni akarja, csak nézni őt, ahogyan az arca kirózsásodik, mert most rajta van az a bizonyos reflektorfény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. augusztus 15. 11:13 | Link

Nándor


Nem kell ám őt sem félteni. Borzasztóan félénk természete általában csak az ismerkedési fázisra terjed ki, főleg ha a megismerni szándékozott fél a férfiak táborát erősíti. Előélete ismeretében ez viszont egyáltalán nem róható fel neki, még akkor sem, ha a kommunikációja ilyenkor a béka hátsója alatti szintet sem üti meg.
 - Ilyet feltételezel rólam? - jobb szemöldöke úgy egy centivel feljebb csúszott. A bor érezhetően dolgozott már a szervezetében, nem meglepő hát, hogy a maga köré épített jégvár lassan olvadozni kezdett. Arca még mindig a vörös ezer árnyalatában játszott, de hosszú ujjai már nem reszkettek, ahogy átfonták ürülőfélben lévő poharát, mosolya pedig egyre szélesebbé húzódott.
 - Higgy nekem. Még be sem mutatkozol, de már beléd töm legalább három nagy szelet tökös pitét, megmutatja az egész családi albumot és legalább négyszer megkérdezi, hogy mikor veszel fele... - mire rájött, hogy az alkohol okozta nagy lendületben mibe is kezdett bele, már késő volt. Szépen, szofisztikáltan elharapta az utolsó szót és nagy zavarában a haja mögé bújva dézsmálta meg ismét poharát. Tulajdonképpen nem hazudott, mert kedves édesanyja tényleg ilyen buzgómócsing. Ha lehetett volna, már tíz évesen férjhez adta volna egy szem leányát és valószínűleg ez is az oka annak, hogy Léna nem igazán preferálja a hosszabb időintervallumú látogatásokat, végképp nem férfi társaságában. Ő is el tudja intézni magának ilyen beszólásokkal, hogy kellemetlen szituációkba keveredjen, nem kell hozzá Anyuka segítsége és tökös pitéje sem.
Nándi kérdése némiképp kifogott rajta. Alkohol hatása alatt amúgy is hajlamos az ember lánya filozofálni, hát még ha túllépett a harmadik x-en is és jóformán se kutyája, se macskája, csak az a rengeteg papírhalmaz várja haza a hűvös otthonába. Az, hogy mit is akar az élettől, már réges régen mindegy, csak sodródik az árral, elevickél a háborgó folyó tetején és igyekszik nem gondolni arra, mennyi időt pazarol el az életéből teljesen jelentéktelen dolgokra.
 - Őszintén... nem tudom - pillantott fel poharáról a jégkék szemekbe - De koccinthatnánk Rád is, mert nem is vagy olyan borzasztó, mint ahogy azt a Parancsnokságon gondolják.
No igen. Léna kezébe pohár nem való.

Utoljára módosította:Almásy Léna, 2016. augusztus 15. 11:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. augusztus 16. 22:00 | Link

Léna


  A nő kérdésére és ő is csak egy sokat mondó arckifejezéssel válaszol, melyet ha szavakba öntene úgy hangzana: "Most komolyan, Léna?" Erre a néhány pillanatra nem mosolyog, saját két szemöldöke is felszalad kissé, kékjei pedig csibészes fénnyel csillannak meg. Nándor nem féltételez, pláne nem olyanokról, akikkel együtt, vagy akik éppen alatta dolgoznak. Jobban ismeri az embereit, kollégáit, mint azok gondolnák. Az itt ücsörgő, lassanként pityókássá váló aurorral is több órát töltött már el az irodájában, s mindamellett, hogy számtalanszor végigmérte már tekintetével mondhatni talptól-skalpig, természetesen más karakteri jegyeit is megfigyelte.
  Mikor úgy véli, a nő már leolvasta, amit lehetett arckifejezéséről, elmosolyodik, s engedi továbbfolyni az eseményeket. Ugyan a férfi esetében ártatlanságról beszélni igencsak nehézkes, Léna édesanyját csak kevés hátsószándékkal említette meg. Ettől függetlenül érdeklődve hallgatja a hölgy sztoriját, s igencsak szórakoztatja a felismerés, mennyivel beszédesebb lett partnere így, hogy már több mint feléig kiürítette a poharát. Milyen kis cserfes.Ez mindenképpen újdonság a számára, de egészen kedvére való, ahogyan a barna nőszemély csacsog, mint egy tini, majd hirtelen elharapja a mondatot. Most rajta van a szemöldökfelvonás sora. Egy gondolatnyival később aztán valami olyasmi történik, ami már emberemlékezet óta nem történt vele.. Egy pillanatnyi, de tényleg csak egy pillanatnyi zavar ül ki az arcára, s ha esetleg valaki éppen jókor pillant sármos arcára, egy gondolatnyi időre halvány, nagyon halvány pír ül ki rá. De rutinos róka lévén az egész elég gyorsan zajlik le, ám így is megköszörüli a torkát, s csak aztán nevet.
  - Arra az albumra mindenképpen kíváncsi lennék... - jegyzi meg talán egy leheletnyivel kevésbé könnyeden, mint szándékozta volna. Gratuláció, Almásy Léna, zavarba hoztad az Aurorparancsnokot! Nehéz lenne megmagyarázni, mi is váltja ki ezt a reakciót belőle, s amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tova is múlt.
  Ahogyan az lenni szokott azonban, ha egyszer megnyitjuk azt a bizonyos csapot... Aurorjánál pedig úgy tűnik, megindult valami, lassan szemtelenbe fog átmenni, de amíg nem lépi át a vonalat, a Parancsnok úr nem bánja. Mindenesetre harmadszor is felvonja szemöldökét, majd valódi meglepetést színlelve mered a nőre:
  - Ezt meg hogy érted??
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2016. augusztus 16. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 28. 15:01 | Link

Nikolai

Már magam se tudom, hogyan kerültem ide. Eredetileg azt hiszem a falu széléhez, vagy a stéghez indultam, mégis itt kötöttem ki. Ujjaim percek óta sebesen járnak, körmeim hangosan kopognak a csárda egyik falnál álló asztal lapján. Bokám ide-oda mozog a szék lába mellett, tekintetem valahol megakadt a pult és az annál ülő fiatal lány között. Az ajkamat harapdálom, hátradobom szőke tincseimet, majd elkapom a fejem és inkább a gyorsan fel s alá járó ujjaim kezdem el vizslatni. Egy ideje már senki sem járt errefelé, a közelemben sem ül senki, pedig elég sokan vannak most is a csárdában - mondjuk érdekelne, mikor nincsenek. A körülöttem lévő pár asztal teljesen üres, talán megijedtek tőlem, holott rajtam kívül fel tudnék sorolni legalább nyolc olyan varázslót és boszorkányt a csárda másik felében, akik sokkal ijesztőbben néznek ki nálam.
Az asztal teljesen üres előttem, ajkam pedig lassan kezd kisebesedni a folytonos rágcsálástól. Körülnéztem párszor, mielőtt beleestem volna ebbe a transszerű bámulós állapotba, de egy bagolykövest sem láttam még itt. Meglehet azóta jöttek páran. Hirtelen kapom fel a fejem, amire a percek óta engem bámuló pasi elfordítja az övét. Zavarában beleiszik a vajsörébe, én viszont nem veszem észre. Körbepillantok, még a pultnál dolgozó srácot is jobban megnézem és ő mintha ismerős lenne. Nem tudom rendesen megnézni az arcát, pedig hunyorogva is próbálkozom. Elidőzök vele egy darabig, míg próbálom kitalálni, hogy honnan ismerhetem, de miután nem sikerül rájönnöm, vetek még egy pillantást az ott ülő lányra, majd elfordulok. Körmeim ismét kopogni kezdenek az asztalon, jobb lábam fel és alá jár. A közelemben ülő pasi erre persze visszanéz rám, csodálom, hogy nem csorog még a nyála. Úgy harminckét-három évesnek tippelném, ha az arcára néznék, figyelmemet azonban most jobban lekötik a táncot járó ujjaim, így azt sem látom, hogy a pasi kiissza a maradék sörét, majd feláll és magabiztosnak nem mondható léptekkel elindul felém. Ajaj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. augusztus 30. 15:03 | Link

Izabella

Nyúzott arcán nincs a szokásos jókedvű vigyora, csak egy félmosoly a szája sarkában. Látszik az arcán a hosszú műszak, és hogy napok óta szinte semmit nem aludt, mert neki is vizsgaidőszak van. Az év közben történő nem tanulást ilyenkor pótolja. Gyorsan, egyszerre töm a fejébe mindent, de a magolással nem igazán halad előre. Mintha csak részeg lenne, egyet lép fel a lépcsőn, majd kettőt vissza.
Legszívesebben kihagyná, az iskolából is kilépne, de nem teheti meg, mert három alap osztállyal és a nevelőben töltött két évvel a minimálisnál is minimálisabb az esélye arra, hogy valaha az életben normális munkát kapjon és jobb élete lehessen.
Unja már, hogy a csárda koszos szobájában tanyázik és nem bérelhet lakást, holott arra vágyik. Nem arról van szó, hogy ne szeretne a csárdában dolgozni, és vezetni azt szinte felső irányítás nélkül, inkább csak a vizsgaidőszak miatt érzi, hogy percről percre jobban szeretne elmenni.
Úgy bele van feledkezve a munkába, hogy arról is elfeledkezik, hogy a pult mögül néha ő is kilépjen. Mikor felemeli a fejét, meglátja, hogy egy csinos lány egymagában ücsörög. Ez a jelenség nem mondható gyakorinak, de nem lepődik meg rajta. Körbenéz Samu után, aki ott kóvályog az asztalok között és úgy gondolja, felveszi a rendelését, nem kell neki mennie.
Ám mielőtt a férfi eljutott volna a hölgyhöz, visszafordul a teli tálcával. Nikonak nincs ellenére, hogy kezét a kötényébe törölje, majd határozott léptekkel meginduljon a lány felé. Csakhogy eltelik egy perc mire tovább tud menni anélkül, hogy ne állítaná meg valaki, és mire odaér, a szőke melletti székre egy cseppet sem kívánt társaság nemesebbik fele csapódik le. Nikolai mögötte torpan meg, hallja, hogy a férfi kelletlen szavakkal  próbál közeledni a lány felé.
- Haver, illene megkérdezni a hölgyet, hogy kér-e a társaságodból, mielőtt ide hányod az ocsmány stílusod - mondja normál hangon, miközben a férfi vállára rakja a kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 3. 14:52 | Link



Ha nem lennének a felügyelők, most lehet, hogy egyébként a toronyszobámban igyekeznénk a bögréket megóvni Őrnagy kíváncsiságától, illetve Yossarian szép hosszú, világosszürke és mindenre ragadó szőrétől. Igaz, a macskáim szőre fajtól, kortól, meg minden egyéb tényezőtől függetlenül hull és ragad, így még most is találok magamon bőven macskaszőrt, ezen még a varázslat is csak annyiban segít, hogy háromszínű szőrmebundám éppen nincsen. A csárdában viszont legalább az orrát egyik cica sem dugja bele a bögrébe, vagy inkább jelen esetben a korsóba, mert ha már egy ilyen helyen ülünk, legyen már vajsör. A tea egyébként is a Pillangóvarázs specialitása, nem a csárdáé, és néha kell ennyi szórakozás is, főleg, ha a társaság is megvan hozzá.
- Sose lesz vége ennek az istenverte tanévnek - jegyzem meg csak úgy mellékesen már a sokadik korty ital után, ami mintha éppen kiszorítaná belőlem ezt a rengeteg felgyülemlett feszültséget, amit a vizsgaidőszak hozott magával. Lassan már lecseng, látszik is a vége az egésznek, csak néha azért még úgy érzem, hogy el nem telik az a hátralévő pár hét, hiába számolom a napokat. A vizsgáztatással még csak-csak ellennék, ha nem kellene mindenáron írásbeli résznek is lennie, amit ugye objektíven lehet leosztályozni, főleg, hogy akad néhány diákom, akinek érdekesnek tűnik a túlélési alapismeretek óra, viszont ha kivinném a Mecsekbe egy éjszakára, nem élné túl, szóval kénytelen vagyok az elméletre szorítkozni és remélni, hogy sosem lesz auror és még véletlen sem kerül olyan helyzetbe, amikor a túlélése olyan apróságokon múlik, mint a figyelem.
- Tudod mit, ne is beszéljünk róla, mert csak panaszkodni fogok a vizsgákra meg a diákjaimra, akiknek egy része hírből sem ismeri az anyagot. Mi a helyzet feléd, már van vagy két hete, talán három is, hogy nem láttalak - adom át ezzel a szót. Hogy utoljára mikor volt szerencsénk beszélgetni, tényleg nem tudom, már nem emlékszem, mikor kezdődött ez a rohanós vizsgaidőszak egyáltalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2016. szeptember 3. 15:17 | Link

Viktor

Hogy mi vitte rá, hogy éppen a faluban időzzön? Egyszerűen csak a kedvese technikailag analfabéta öccse, aki egészen kétségbeesetten hívta fel, hogy valami van a telefonjával, segítsen már neki. Miután ezt letudta, úgy döntött, hogy éppenséggel még egy sörözés is beleférhet Viktorral, ha már úgyis beszéltek róla legutóbb. Így került a csárdába teljes valójában, és csak annak örült, hogy a pultos azóta már régen más volt, mint valaha, és ezen a viszonylag korai órán még a régi kuncsaftjai sem tűntek fel igazán. Már ha túlélték az utóbbi valahány évet, ami az állandó részegség fényében talán nem is annyira valószínű.
- Szökj meg, lépj le, és akkor van vége, amikor te akarod - felelte lazán egy korty után, aztán csak elvigyorodott mégis, mert tudta, hogy a másik valószínűleg nem követné a példáját ezen a téren. - Vagy csak írj minden dolgozatra egyest, és akkor nem kell elolvasni őket - javasolta még, már csak azért is, mert amúgy sem volt szokása sokáig csukva tartani a száját.
A megállapításra hümmögött aztán egy sort, miközben azért még a biztonság kedvéért körbepillantott a helyiségben, de nem, még mindig nem nézett rá senki, úgyhogy kicsit lazábban dőlt hátra végül a széken.
- Felmerült, hogy költözünk - felelte. - Mármint ide. Ha Seth megkapja a bűbájtant, akkor kényelmesebb lenne neki, mint Angliából járni be minden nap - ráncolta a homlokát, miközben körbeforgatta a korsót a két keze között. - Nem mondom, hogy szétvet a kastélytól a boldogság, de azért jó lenne neki egy rendes állás, ahol nem valami vérszívó a főnöke - fintorgott, mert a vámpírokat mindenestül utálta, félt tőlük, és a világ összes kincséért sem maradt volna meg a közelükben. Avery szerint a hulláknak a sírban a helye, és annak is biztos, hogy van valami difije, aki szeret a közelükben tartózkodni.
- Mi most a helyzet a suliban? Még mindig olyan komor és unalmas, mint régen? - kérdezte aztán Viktorra pillantva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 3. 17:19 | Link



- Valahogy már csak ki kéne bírnom, mielőtt kiderül, hogy ki lesz az új házvezető - húzom el a számat. Sajnálatos módon még csak helyettesem sincs, akire az egészet hagyhatnám addig is, mert nekem sürgősen lógatni kellene a lábam valahol egy sziklaszirten a Magas-Tátrában vagy tudom is én hol. A vizsgajavítás legalább már kezd lecsengeni, az utolsó alkalomra alig pár diák hagyta ezt a roppant borzalmas megmérettetést, amit az a néhány megválaszolandó kérdés jelenthet.
- Jövőre is a nyakamon fognak lógni - pillantok rá majdhogynem kétségbeesetten. Csak remélni merem, hogy ezt ő sem gondolta komolyan, mert ha mind a nyakamra marad jövőre is az, aki idén se tette rá a kezét semmire, na az lenne csak öröm a javából. Tudom én, hogy ismétlés a tudás anyja, de van akinek mindegy lenne, hányszor mondanak el valamit. Nem is értem, hogy miért vette fel néhány diák a tárgyamat, bizonyára csak potya K-t reméltek minimális erőfeszítésért, de még az aurortanoncok között is akadt néhány, aki pályát tévesztett. El tudnék rágódni ezen hosszú ideig, mert akad bőven, amit ebből nem nagyon értek, de fölösleges, már a macskáim is unják, amennyit a vizsgalapok fölött morgok, inkább érdeklődve hallgatom hát, mit mesél Avery.
- Remélem, hogy megkapja - jelentem ki, hiszen az amúgy is azt jelentené, hogy közelebb lennének, elérhetőbb távolságon belül (nem mintha hoppanálva nem lenne most is az a távolság, de mégis). Az már csak a ráadás, hogy azon sem kellene aggódnom, hogy vajon lehet-e együttműködni a bűbájtan oktatóval vagy sem.
- Annyira azért nem rossz ám a kastély se. Mondjuk most, hogy itt vannak a Minisztérium emberei, viszonylag csendes hely még az Eridon is, pedig nem vagyok hajlandó megadni nekik a jelszavakat továbbra sem - igyekszem vázolni a helyzetet, majd amíg újabbat kortyolok a vajsörből, eltöprengek kicsit, mit is mondhatnék még válaszul a kérdésére.
- Komornak továbbra is komor javarészt, de unalmasnak azért nem mondanám, csak nem a pincébe kell beköltözni, máshol nem annyira jellemző a hullaszag - vigyorgok rá letéve a korsót ismét az asztalra, és ezúttal fel is tűröm az ingem ujját könyékig, majd felkönyökölök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2016. szeptember 3. 17:35 | Link

Viktor

- Diák mindig lesz a nyakadon - vont vállat, miközben az éppen kinyíló bejárati ajtóra pillantott. Nem volt azért teljesen nyugodt, nem szerette volna, ha valaki beléjük köt, de szerencsére csak egy ismeretlen alak érkezett.
- Nem is fér teljesen a fejembe, hogy miért akartok ti kölykökkel dolgozni, akiknek egy jó részét talán annyira sem érdekli az egész, mint annak idején engem - tűnődött el hangosan, majd előre dőlve a tenyerébe támasztotta az állát. - Ráadásul egy ilyen helyen, ahol ennyi baleset történhet, felelősséget vállalni gyerekekért... - tett egy olyan mozdulatot a szabad kezével, ami hűen leírta, hogy mennyire nagy talány ez az egész a számára. Futólag eszébe is jutott, hogy annak idején rá csak egyetlen egy tanár figyelt oda, és az is csak azért, mert már nagy baj volt és egymásba futottak, viszont előtte egyáltalán nem érdekelt senkit, hogy mi történik. Még az sem tűnt fel senkinek, hogy napi szinten szökött le a faluba, többnyire éppen ide. Nosztalgikus. Ha-ha.
Utána viszont a téma a kastélybeli életre terelődött, és érdeklődve hallgatta, hogy mit mesél a másik. Nem tartotta vészesen rossz ötletnek azt sem, ha ismét az ódon falak között kellene laknia, mert mint mindenben, ebben is meglátta a lehetőséget, nevezetesen, hogy lényegesen könnyebb lenne egy iskolán belül szedni magára a még szükséges tudást, de afelől azért voltak kétségei, hogy engednék-e neki, hogy ott éljen Seth-tel. Na de ez még a jövő zenéje.
A minisztérium emberei kapcsán viszont szinte rögtön hamiskás mosoly jelent meg az arcán.
- Ó, igen, a felügyelők. Hallottam a hírüket - csillant meg a szemében a jókedv. Mondjuk úgy, hogy volt mit hallgatnia velük kapcsolatban az ifjabbik Selwyntől. A pincés megjegyzésen pedig már valóban felnevetett. - Hát most mit csináljon az ember fia, ha egy dohos helyiségbe dugják be penészvirágnak? - tette fel a költői kérdést, majd meghúzta a vajsört. - Mennyire jellemző egyébként, hogy munkaidőn kívül is zavarják a tanárokat? - kérdezte aztán, mert arra azért igencsak kíváncsi volt, hogy vajon mennyire kell attól tartania, hogy beférkőzik a magánéletükbe az iskola.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 5. 11:32 | Link



- Teljesen el akarod venni a kedvem az egésztől? Csak mert egészen jól haladsz - jegyzem meg kissé megcsóválva a fejem. - Arra mondjuk már kénytelen voltam rájönni, hogy iszonyúan kevés embert érdekel itt bármi is, hiába, hogy a mestertanoncképzés még csak nem is kötelező. Viszont úgy fogom fel a tárgyam, mint hivatástisztázás leendő auroroknak, és volt már, akinek elmondhattam, hogy sürgősen nézzen másik hivatás után, mert ez nem neki való - vonok vállat. Annyira nem szórakoztató ez a része, az tény, de legalább hasznát látom a tárgynak, meg van már hozzá némi tapasztalatom is, úgy érzem, szóval hátha még valamire jutunk is ezzel.
- Különben meg nem tudom már, mi vitt rá. Még a honvédségnél dolgoztam újoncokkal, annyira nem új, csak ott valamivel komolyabb a szelekció. Amikor itt megürült a hely, jó ötletnek tűnt, csak gondolta a fene, hogy még művészetisek körében is lesz rá érdeklődés. Nem merném őket kivinni a Mecsekbe egy hétvégére, hogy majd gyakorlatozunk - részletezem hirtelenjében, mi is a helyzet. Meglehetősen lelombozónak érzem bizonyos szempontból, de másrészt meg azt is elmondhatom, hogy van olyan diákom is, aki komolyan veszi és lehet rá alapozni, szóval se nem fehér, se nem fekete ez a helyzet. Ha már a kastélyról kérdez, rátérek arra is, igyekezve összefoglalni, mi is van éppen. Felügyelők, rövidre fogva. Kíváncsi vagyok azért, hogy mi lesz megint, ha elmennek, és felszusszan az egész diákság, meddig tart, amíg kitör a káosz, de ráér ezen még gondolkodni, egyelőre még úgy sem tűnik úgy, hogy nagyon menni akarnának, hiába hallottam rebesgetni, hogy talán lassan visszatérnek már a Minisztériumba.
- Tele van velük a hely, és iszonyú buzgón igyekeznek találni bármit, amibe bele lehet kötni. A legjobb eddig az volt, hogy még Sherlocknak is lett aktája zoknilopásért - jegyzem meg kuncogva, mert egyszerűen annyira nevetséges, hogy annak az ártalmatlan ragdollnak készített valamelyik okos aktát. Néhány zokni nem hadititok azért már.
- Felfedezi a kastély kevésbé hullaszagú zugait is mondjuk? - vetem fel neki továbbra is vigyorogva, majd egy adag vajsör után átgondolom futólag a tapasztalataimat, mielőtt válaszolnék a kérdésére.
- Házvezetőként egész gyakori, mindig van valakinek valami baja, de tanárként annyira nem tapasztaltam. Éjszaka senki nem vert még fel, hogy megkérdezze, melyik bodza az ehető, és melyik a mérgező, de még azért sem, hogy szorgalmit adjon be. El lehet ezt intézni szünetben is, óra után vagy éppen egy fogadóórán - összegzem a tapasztalataimat. Tanárként tényleg nem zargattak semmivel, amikor nem kellett volna, házvezetőként meg már én költöztem be a toronyba, hogy elérhető legyek, bármi van, szóval arra meg azért nem panaszkodhatok.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. szeptember 5. 11:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2016. szeptember 7. 20:33 | Link

Viktor

Rávigyorgott a másikra válaszul, de azt már nem tette hozzá, amit gondolt, tudniillik, hogy ha valaki valóban elhivatott tanerő, akkor mit sem számít egy végzettséggel nem rendelkező okoskodó véleménye, nem de bár? Mindenesetre nem akarta barátját még jobban letaszítani a képzeletbeli tönkről, mert úgy festett a helyzet, hogy így sem élvezi a tanítást annyira, mint kéne.
- Nem véletlen nem jártam a kastély közelében idén - kottyantotta közbe. Még tartott a próbaideje, még ha nem is sokáig már, de azért nem kellett volna bajba keveredni, mert a maga részéről köszönte szépen, nem szeretett volna még jobban megismerkedni a cellák nem túl változatos világával, elég volt neki az előzetes is. Életében nem érezte még magát annyira ápolatlannak, mint amennyire ott kénytelen volt alább adni az igényeiből.
- Ugyan, kastély... - legyintett aztán. - Remélem nem gondolod, hogy az unatkozó diákok tényleg a falakon belül maradnak - mondta. Valahogy nem tudta elképzelni, hogy rapid módon csökkent volna a szabályszegők száma alig néhány év alatt, vagy éppen a diákok hozzáállása változott volna akkorát, hogy már nem szöknek ki, márpedig mikor ő idejárt, akkor nem ő volt az egyetlen, aki az estéket inkább a faluban töltötte.
- Nem szerettem ezt a helyet - szusszant aztán kicsit gondterhelten, mielőtt újra belekortyolt volna a sörbe. - De meg tudom érteni, hogy Seth-et mi húzza ide vissza - tette még hozzá. Hallotta már a történetet, tudta, hogy a fiúk a szökésük után itt találtak először igazi, hosszútávú menedékre, úgyhogy nem volt nagy rejtély, hogy kedvese miért jönne szívesen vissza a falak közé.
- Értem - bólintott még, mikor Viktor mesélt a tanári felelősségvállalásról. Annyira nem tűnt rossznak a helyzet, ha nem zavarják majd őket lépten-nyomon, akkor talán elviselhető lenne az élet itt is. - Láttad egyébként a legújabb videómat? - váltott aztán témát, némileg felderülve. - Éppen arról volt szó, hogy vörös hajhoz milyen színek és milyen ékszerek illenek - mesélte. Mióta beauty vloggerként kereste a kenyerét, már számos videót készített hasonló témában, hiszen a különféle bőrtónusok és hajszínek szinte kimeríthetetlen kincsesbányát jelentettek számára.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2016. szeptember 7. 20:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 ... 39 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed