36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. január 18. 22:48 | Link


Legalább Dávid jól szórakozik Rebeka bénázásán. Ez is valami, ha már egyszer a rellonos legszívesebben elásná magát a föld alá. Merthogy észrevettétek, hogy mindig a rosszabbik oldalát mutatja a fiúnak? Én igen.
- Én meg ócska magyarnak születtem, javíthatatlan vagyok - széttárja karjait és elmosolyodik a jelzőn, amit magára aggatott. Mosolyog ezen, de sokáig gondolta így és talán még most is él benne valahol, nem olyan, amilyennek lennie kéne. Az indítványozásra lekeveredik a székéről és átslattyog Dávid mellé, leveszi kabátját és ledobja maga alá, majd komótosan ráül. Nem épp úri hölgyes, de ez van. Miközben beszélni kezd, feltűri farmeringe ujjait tökéletes precizitással. A gyakorlat.
- Valld be, hogy imádod a vajsört és mindig csak arra vársz, hátha egyszer betévedek - cinkos mosoly ül ki arcára és egy pillanatra Dávidra emeli tekintetét, utána pedig visszatér a másik ingujjhoz. - Én az apámhoz jöttem. Elvesztettem a beosztást, amit adott, úgyhogy csak remélni mertem, hogy itt találom. Tévedtem - kellően tárgyilagos, miközben befejezve a korábbi műveletet a söréért nyúl és iszik belőle egy újabb kortyot. Talán itt volna az ideje az aljasodásnak, csak pont ez előtt a csodálatos férfi előtt? Nem teheti még ennél is szánalmasabbá magát, szó sem lehet róla.
- Sikerült állást találnod, mióta nem találkoztunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2016. január 19. 00:17 | Link

Rebeka

Krisztián szerint a rosszabbik oldala inkább az a kiállhatatlan perszóna, aki mindig sértéseket vág a fejéhez. Azt az oldalát tényleg nem szereti annyira. Persze mind ismerjük azokat a sokszor elhasznált kliséket, hogy a lány bunkózik a sráccal, az pedig az iránta érzett érzései miatt eltűri ezeket. Nos, Krisztiánnak megvan a maga büszkesége, így hiába egyfajta rögeszméje megfűzni magának a vöröst, a sértegetést sosem szerette, és nehezen is viseli őket szó nélkül. Nem csoda, hogy nem volt valami jó a kapcsolatuk eddig, elvégre a veszekedésen kívül nem is nagyon kommunikáltak egymással.
- Üdv a magyarok klubjában Magyarországon. Bár ezen a környéken ez egészen ritka.
Hála annak, hogy a Bagolykő nemzetközi iskola. Néha elgondolkodik, mi hozza külföldről ide a sok diákot, ebbe a kicsi, lerobbant kis országba. Nem szimpatizál túlságosan a szülőföldjével.
- Az apádhoz?
Csak egy kicsit tetteti az informálatlanságot, nehogy a végén még túljátssza a dolgot. Elvégre nem olyan elképzelhetetlen, hogy valakinek itt dolgozzon a felmenője.
- Jah, mondhatjuk úgy, általában kérésre rúnázok fel dolgokat azoknak, akiknek nincs elég pénze boltba menni vele.
A rúnázás nem olyan olcsó mulatság, ő meg már hosszú évek óta tanulja, így jövedelmező. És ezzel még nem is hazudott Rebekának, tényleg a minap is segített a Lyall fiúnak a playstationjével. Úgy dönt, a rúna nem elég árulkodó jel, miért asszociálna rögtön erről Krisztiánra Rebeka? Más is tanulhat rúnamágiát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. január 19. 00:32 | Link


A valódi, úgy értem külsejében is hamisítatlan Krisztiánt valóban nem kedveli. Nem tud vele kedves lenni. Próbálkozik, de sosem felejti el, hogy ott és akkor azt tette, amit. Egyszerűen csak fáj neki, hogy azok mellett a gyökerek mellett állt ki, mikor Rebekának inkább lett volna szüksége védelemre. De mindegy, nem gondol rá jó ideje és ez így van rendjén.
- Ne is mondd. Magyarul szólok valakihez és angolul válaszol - ez pedig lehetne egy elcsépelt poén, de nem, ez a valóság. Gyakrabban hall idegen nyelvet, mint a sajátját és nem tudja eldönteni, hogy ez jó-e vagy rossz. - A faluban is ilyen sok a külföldi? - csak most eszmél rá, hogy Dávid mennyire általánosító volt. Eddig ő idelent csak magyarokkal, vagy jórészt magyarokkal találkozott, furcsa azt hallani, hogy ritkaság erre. Egyenesen gyanús lehetne, ha paranoid lenne a rellonos.
- Ühüm, itt dolgozik csaposként, tudod, említettem a múltkor - oké, most már határozottan fura Dávid. Rebeka vészjelzői bekapcsolnak, mintha csak érezné, hogy valami nem stimmel, de nem mutatja. Miért hazudna neki ez a srác? Végül is a legutóbb is Rebi miatt ismerkedtek össze, nem a fiú kezdeményezett, nincs oka azt hinni, hogy sántikál valamiben. Mégis, az a fránya megérzés...
- Rúnázol? Wáoh, lehet legközelebb megkereslek én is - elmosolyodik és ismét belekortyol vajsörébe. Épphogy lenyeli az italt elfintorodik. Nem, nem a sör miatt, valami egészen más jut eszébe. - Pont rúnamágiát tanul egy "kedves" ismerősöm - hangjából csöpög a gúny annál a bizonyos jelzőnél. Nem is érti, miért osztja ezt meg Dáviddal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2016. január 19. 01:21 | Link

Rebeka

- Több, mint általában máshol. Lehet, hogy azért, mert az itt tanuló diákok egy része a maradás mellett dönt.
Azért nem mondaná, hogy túltengenek itt a külföldiek, elvégre Magyarországon vannak. A többség így is magyar anyanyelvi beszélő, de tény, hogy például Üstösdön kevesebb lenne az angol szó. Viszont a visszakérdezéssel úgy tűnik, jó nagy kapufát lőtt. Gondolatban a kezébe is temeti az arcát, miközben átkot szór a saját figyelmetlenségére.
- Ah, sajnálom, ez kiment a fejemből legutóbbról.
A valóságban nem olyan látványos a szenvedése, mint gondolatban, csak az orrnyegét masszírozza meg fáradtan, aztán úgy les Rebekára az ujjai fölött.
- Most elég nagy bunkónak tűnhetek, hogy ennyire figyelmetlen voltam azzal kapcsolatban, amit meséltél. - A legjobb hazugságok akkor a legjobbak, ha van bennük némi igazság: ebből például igaz az önvád része, még ha nem is éppen pont amiatt hibáztatja magát, amit szóban megindokolt.
Meglepő viszont az, hogy Rebekának beugrik Krisztián - milyen ironikus, hogy most hirtelen gondolatban "Krisztiánra", mint egy harmadik személyre utal, de tény, a lány szemében két külön emberről van szó. Ugyan, az nem valami kellemes élmény, hogy a rellonos rögtön ilyen fancsali citromba harapott arccal idézi fel a valódi személyét.
- Nem tűnik úgy, mintha valóban kedves ismerős lenne, a hangodból ítélve.
Már most megbánja azt az ötletét, hogy mi lenne, ha kifaggatná Rebekát, nem feltétlenül akarja hallani (megint) a szájából, ezúttal egy "idegennek" mesélve, mennyire is utálja őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. január 19. 11:06 | Link


- Ezen nem csodálkozom, csak az a baj, hogy míg az ő számuk nő, addig munkahely nem biztos, hogy lesz több - és igen ezzel Rebeka gyanúja már oszlóban is van, tök logikus, amit mond. Meg hát mindenki tudja, hogy a Bagolykő nemzetközi viszonylatban is elég jó iskola, mindenhonnan jönnek, aztán ha egyszer jól érzik itt magukat, miért állnának tovább? Oké Krisztián, ez eddig nem rossz.
- Nem fogok megsértődni, ha arra gondolsz - elmosolyodik és ismét felkönyököl a pultra, hogy megtámassza fejét. Még ezzel a gondterhelt vagy épp bűnbánó arckifejezéssel is férfi a javából. Na de térj már észhez te Ombozi, neked barátod van, nem kezdhetsz ki egy tök ismeretlen pasassal! De beszélhetek is én neked, mindig a magad feje után mész.
A következő téma már kicsit rosszabbul érinti. Krisztián jut eszébe és ez beárnyékolja a Dávid által okozott fellegekbe emelkedés csodás érzését. Bármennyire is kedveli ezt a férfit itt, az a fiú ott fel tudja húzni. És igen, végre valakinek kipakolhat, úgyhogy nem kertel túl sokat, sóhajt, iszik egy újabb korty vajsört és belekezd a mesébe.
- Tudod, nekem van egy különleges képességem, az amorfizáció. Csontokat és porcokat tudok vele gyógyítani, elég tápos, de pár évvel ezelőtt még nem tudtam kezelni igazán, sokat kellett gyakorolnom. Ösztöndíjas cserediák voltam Krisztián sulijában, mert hogy így hívják a srácot és akkoriban nagyon viccesnek tartották az odajárók, hogy lelöknek a lépcsőn, vagy csontom törik. Látni akarták, mire vagyok képes. Egyik alkalommal a folyosó közepén kötöttek belém, megint elkezdtek lökdösni és igazából szerintem péppé is vertek volna, de meg akartam védeni magam. Mikor erre sor kerülhetett volna, Krisztián egyszerűen csak kiállt azok mellett a bunkók mellett és szó szerint elrángatott onnan. Elkezdett nekem arról hadoválni, hogy nyugodjak le, meg ne csináljak semmi meggondolatlant, ahelyett, hogy esetleg azokat állította volna le. Szóval még én voltam a sz*r alak. Úgy döntöttem, eleget láttam belőle, ha neki olyan gyökér barátok kellenek, ne én legyek a gátja - fújtatva kortyol bele sörébe ismét és igyekszik megnyugtatni idegeit. Valahányszor visszaidézi azt a napot, kiakad. Bárcsak sohasem történt volna meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. január 19. 15:53 | Link

BérCes Bárcián - bizony, hogy sose ˇ^ˇ

- Erre nem vennék mérget - nevet fel, de azért hozzákoccintja poharát a másikéhoz, aztán belekortyol az erős italba. Közben lelki szemei előtt felmerül néhány esedékes probléma, pár kijavítatlanul az asztalán heverő szorgalmi, néhány levél, amit még meg kell írnia. Aztán persze még az is lehetséges, hogy valamelyik tanoncának szüksége lesz rá. Legalább ez utóbbi nem csak kötelesség, de élvezet is. Bár egy ilyen hosszú nap után lehet, hogy már csak az ágya tudná felvidítani.
- Elég a dicsekvésből! - húzza még szélesebb vigyorra a száját a történetet hallván. Ő már túl van azon a koron, hogy diáknak nézzék, akár borotválkozik, akár nem. Bár az utóbbi időben inkább utóbbit tette, illetve hát pont, hogy nem tette. Nem kifejezetten meggyőződésből, talán csak ideje, energiája nem volt hozzá. Na, meg hát motiváció sem sok. Elvégre nem szólják meg azért, ha néha-néha szőrösebben megy be tanítani, ami meg a magánéletét illeti...
- Az előkészítőről már lemondhatsz, de szerintem a diáklányok rajongása már nem várat magára sokáig - kuncog bele a poharába, aztán egy fáradt sóhajjal leteszi azt az asztalra. - Sikerült már megszoknod az ittlétet? Különben is, hol is laksz most? Van itt házad a környéken, vagy bejársz?
Igazából nem sokat tud a férfiről, nem olyan régóta dolgoznak együtt, és Ádám szünete nagy részét is inkább a tanoncokra fordítja, így nem is sokszor tart a tanárokkal, illetve az iskola egyéb dolgozóival, amikor azok a faluban pihenik ki egy-egy nap fáradalmait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 25. 18:45 | Link

Ádám

Megértően forgatott egyet a szemein. Majdnem kiment a fejéből, hogy Ádám munkaköre nem ér ott véget, ahol az övé – tanárként a munkaidő tovább tart nyolc óránál. Egy pillanatig maga elé bambulva emelte fel lassan az asztalról az üresen tátongó whiskeys pohár mellől a vajsört, majd miután belekortyolt, Ádámra kapta a tekintetét, mint akinek éppen most jutott eszébe valami. Enyhén összeráncolta a szemöldökeit, miközben feltette a fejében megfogalmazódott kérdést.
- Miért lesz valaki igazgatóhelyettes? A tanárt még csak-csak értem... - hagyta végül nyitva a mondat végét, feltételezve, hogy Ádám úgyis fogja érteni, mire gondolt. Elvégre ehhez azért nem szükséges legilimentori oklevél. Egy derűs, ám halovány mosoly kíséretében el is tűnődött azon, hogy tulajdonképpen nem is valószínű, hogyha legilimentor lenne, menne vele bármire. Bár nem tökéletesen, de Bárcián azért értett az okklumenciához. Egy (ex-) aurornál ez tulajdonképpen szinte elvárható volt.
Ahogy ezen töprengett, a mosolya nevetésbe fordult át, Ádám megjegyzését hallva.
- Azt mondod? Anno nem annyira voltam itt a lányok kedvence. Azt hiszem, hiányzik hozzá a megfelelő "lehengerlő" jellem. - válaszolta végül jókedvűen, a lehengerlőt kissé jobban megnyomva. Bár ebből a mondatából sejthető volt, azért gyorsan kiegészítette még néhány információval, amelyekkel Ádám, szavaiból ítélve, még nem volt tisztában.
- Megszoknom annyira nem kellett... Én itt végeztem, szóval tulajdonképpen csak visszajöttem. - elgondolkodott egy pillanatra ezen, majd Ádám következő kérdésére válaszolva még gyorsan hozzátette a szükséges további információkat. Mint például, hogy az irodájával egyben lesz majd lakrésze is az iskolában, ám egyelőre még nincs kész, ezért a faluban száll meg. Eszébe jutott ugyan egy automatikus válasz a bejárással kapcsolatos kérdésre, ám ezt inkább visszafojtotta.
A tekintete a fekete kesztyűs bal kezére siklott, az arca felett az uralmat pedig egyetlen pillanatra egy elmerengő, kicsit fancsali arckifejezés vette át.
Én nem hoppanálok.
Futott át a fején gondolat, de aztán csak Ádámra szegezte a tekintetét újra, elhessegetve a múlttal kapcsolatos kellemetlen gondolatokat. Éppen szólásra nyitott volna a száját, egy újabb kérdést feltéve, azonban már az első szavát vad csörömpölés nyomta el.
Reflexszerűen kapta elő a pálcáját és pattant fel, a pálcát a hang forrásának irányába szegezve. Egy pillanatra megmerevedett és csak fülelt, de aztán pár pillantással felmérte a helyzetet. Egy polc esett le a pült mögött, ennek következtében pedig az összes üveg a földön landolt, a nagy részük pedig apró darabokra törött.
- Jézusom, ráférne erre a helyre egy felújítás... - mondta Ádámnak, közben pedig magában elnyomott pár válogatott szitkozódást, minden egyes kedves szót a tulajnak címezve. Mégis miért nem tett fel védőbűbájokat ilyen esetre? A hanyagság netovábbja... Valaki akár meg is sérülhetett volna. Megpörgette a pálcát a kezében, azon tűnődve, vajon  meg fog-e jelenni bárki, aki tesz majd a feltakarítás érdekében, vagy ennek is jobb lesz, ha ők ketten állnak neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. január 26. 18:33 | Link

BérCes Bárcián

- Az igazat megvallva fogalmam sincs - vonja meg a vállát. - Mármint persze örülök annak, hogy Rabbot úgy érezte, méltó vagyok rá, de egyszerű kviddicsesként sosem álmodtam ilyesmiről. Bár akkoriban még a tanársága is távol állt tőlem.
Lehajtja itala maradékát, aztán szétnéz a teremben, mintha onnan várna valamiféle választ. Talán időhúzásnak tűnik, amit csinál, és lehet, hogy az is, de egyszerűen nincs jó vagy megfelelő válasza erre a kérdésre.
- Úgy éreztem, meg tudom csinálni. És lényegében nincs jobb dolgom. A kviddicsről már lemondtam rég, a sztárság is tovaszállt, a pénz sem jön rosszul. És hát nem rossz meló, jobb is, mint sok másik.
Negyven éves korára az ember szereti úgy érezni, hogy elért már valamit, hogy tart valahol, valahová. Ádámnak sosem volt biztos jövőképe, talán épp ezért próbálja a jelenét olyan sikeressé tenni, amennyire csak tudja. Akkor legalább nem kell rágódnia megtörtént dolgokon.
- Régen lehet, hogy kellett a lányoknak lehengerlés, de a mai diáklányok sokkal kezdeményezőbbek. Nem csodálkoznék rajta, ha már lenne rajongói klubod - húzza tovább asztaltársa agyát. Csak félig gondolja komolyan ezt a diáklányos eszmecserét, de az is tény, hogy nem érti miért bizonytalan a férfi. Ádámnak sosem volt gondja az önbizalmával, éppen ezért nehezen ért meg olyanokat, akik nem bíznak magukban.
- Oh, akkor fiatalabb vagy, mint amennyinek gondoltalak - szól elgondolkodva, és fel sem tűnik neki, hogy ezzel a mondattal öregíti is a férfit. Na, persze számára az öregség nem negatív értelmű, és néhány év ide vagy oda amúgy sem számít.
- De, várj! Akkor te most valahol itt a faluban laksz? Nem lenne kényelmesebb, ha kérnél egy ideiglenes szobát valamelyik házban, mondjuk abban, ahova régen jártál? Vagy biztosan van üresen álló tanári szoba is a kastélyban. Bár ez a te dolgod. De praktikusabb lenne.
Épphogy befejezi a mondatot, amikor leesik a polc. Hirtelen áll fel a székről, így az eldől mögötte. Szíve gyorsan ver, érzékei kiélesednek. Aztán sóhajtva veszi tudomásul, hogy csak egy hanyagul felrakott polc hozta rá a frászt, és hirtelen fáradtabbnak érzi magát, mint korábban, pedig az már tényleg nagy szó.
Odasétál a pulthoz, aztán elemével felemel a földről pár üvegcserepet, és megpróbálja egymáshoz illeszteni őket. Nem mintha ténylegesen takarítani akarna, nem övé a hely, nem igazán érdekli a dolog. Egyszerűen szórakozik, de lassan már ehhez is túl fáradt.
- Hogy lesz az emberből gazdasági igazgató? - dobja vissza a korábbi kérdést. - Úgy érzem, te sok más munkára is alkalmas lennél. És, ha már itt tartunk, miért pont egy iskolában? Biztos nem a fizetés miatt.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 26. 20:30 | Link

Ádám

Kissé szórakozik Ádámon, amikor válaszolni próbál a kérdésére. Láthatóan ő sem tudja tökéletesen a választ a kérdésre, amelyet ezek szerint magának sem gyakorta tesz fel. Berci persze megérti a dolgot, teljesen. Így alakult, és az adott pillanatban ez tűnt a legjobb döntésnek, azóta pedig nem bánta meg, szóval ez van. Ő is volt már hasonló helyzetben, igaz nem gyakran, de azért tudott azonosulni a dologgal. Végül egy tűnödő pillantás kíséretében fejtette ki a dologgal kapcsolatos gondolatait.
- Hát nézd, azt mindenki tudja, hogy a kviddics-sztárság nem egy halálos ágyig tartó hivatás... Ahhoz képest, te folytatásnak is elég szép karriert építettél ki. - állapítja meg, és teljesen őszinte is. Elvégre a Bagolykő az ország legnevesebb (és valószínűleg legjobb) iskolája, ráadásul még nemzetközi értelmeben is elég elismert. Az igazgatóhelyettesének lenni, tulajdonképpen elég elismerésre méltó dolog. Még akkor is, hogyha néhanapján elhagy egy-két papírt... Mindenki hibázik néha.
Rosszallóan rázza csak a fejét a diáklányokkal kapcsolatos megjegyzésekre, persze tudja, hogy csak viccelődik vele a kolléga. Egy kicsit azért elgondolkodik a dolgon, miközben a poharára sandít. Nem mintha számítana az egész, hiszen a diáklányokkal semmiképp sem érintkezik túl sokat, már csak azért sem, mert nem igazán venné jól ki magát a dolog. Egyébként is, az anyja szerint lassan feleséget kellene már keresnie, ennyi idősen. Azt pedig biztosan nem a diáklányok között fog találni.
Ádám következő megállapítására felkapja a fejét, majd felmerül benne a kérdés, vajon mennyinek nézhetett ki így elsőre... Érdekes, a diákok fiatalabbnak nézik, a tanárok öregebbnek... Most már biztos benne, hogy nem ő a fura itt, hanem mindenki más flúgos. Nem lehet valakinek egyszerre fiatalos és öreges a feje, képtelenség. Kivéve, ha az ember metamorfmágus, de ez a veszély Berci esetében nem állt fenn.
- Harminc leszek jövőre. - néz a férfire, miközben elmotyogja a mondatot. Igazából nem annyira számít a kora, de azért ha már szóba került, akkor készséggel elmondja. Nem fog belehalni, ha a mai napon eggyel több mondatot mond el.
- Szertem a falut, és egyébként is csak pár nap már... Nagyobb macera lenne bárhova átcuccolni most már, mint maradni. - vonja meg a vállát, de azért vet egy hálás pillantást Ádámra. Bármennyire is röhejesen hangzik, egy pillanatra az anyukája ugrik be neki. Na nem mintha Ádámmal túlzottan hasonlítanának, egyszerűen csak utoljára ilyen praktikai szempontokból ő aggódott érte hasonlóan. Más kérdés, hogy ő nem is hagyta rá így, mint Ádám... Dehát erre vannak az anyák, vagy mi.
Ádám is felpattan a csörömpölés hallatán, azonban lazán kezeli a dolgot, nem áll neki tenni semmit, így aztán Berci úgy dönt, követi a példáját. Nem ül vissza, inkább az asztalnak támaszkodik.
- Hát, leginkább azért, mert a mugli apukája kedvéért elvégez egy mugli, gazdasággal foglalkozó szakot az egyetemen... De gondolom láttad a jelentkezési lapomat, auror is vagyok. Igazából csak csapongok a végzettségeim között. Azért pont ide jöttem, mert szeretek itt lenni. Itt nőttem fel gyakorlatilag. - ... emlékeztet rá, ki vagyok. fejezi be gondolatban a mondatot, és nagyjából az igazat is mondja. Erre a nagy kérdésre próbált rájönni évekig a baleset előtt, sikertelenül. Aztán eljött oda, ahol utoljára még tudta. A "nagy történet" tulajdonképpen az ő esetében rövid és egyszerű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. január 27. 09:46 | Link

BérCes Bárcián

Valóban nem tud úgy felelni, ahogy szeretne, mert ezen a kérdésen nem nagyon rágódott még. Jelentkezett, felkérték, csinálja. Ez csak így jött, talán akkoriban még át sem nagyon gondolta, hogy mit is jelent ez. Valószínűleg a papírmunkát sem látta előre. Ha tudta volna, talán jobban átgondolja, hogy bevállalja-e. De ezen nem siránkozik. Megtörtént, eldöntötte, együtt él vele. Ennyire egyszerű.
- Köszönöm, hogy így látod - bólint a férfi felé, aztán elmereng a szavain. Végül is, igaza van. Valószínűleg az apja büszkébb is rá most, hogy valami értelmiségi állást tölt be, mint amikor még a gurkók között röpködött. Persze az örege akkor sem panaszkodott, amikor Ádám kviddicsezett, de hát azért a fia, hogy tudja, mit gondol, akkor is, ha nem mondja ki.
- Az, az egyik legjobb életkor, használd ki! - mosolyodik el a férfi, aztán úgy érzi, meg kell magyaráznia, miért is hibázta el ennyire Bárcián feltételezett korát. - Abból indultam ki, hogy ennyi mindent tanultál már. Azt gondoltam, elmúltál már harminc. De persze, ha ide járták, akkor annyira nem lehetsz idős. Nem olyan régi intézmény ez, és nem sok olyan embert ismerek, aki harminc körül van, és a Bagolykőben végzett.
A költözést, illetve inkább a nem költözést a férfire hagyja, elvégre ő tudja, mit akar. Amúgy sem tudja, miért kezdett neki tanácsokat osztogatni. Talán túlságosan is megszokta a tanoncok mellett.
Kedélyes beszélgetésüknek a leomló polc vet véget, de aztán Ádámnak se kedve, se energiája kezdeni a helyzettel valamit, így amikor Bárcián megszólal, inkább visszaül mellé az asztalukhoz. De az üvegdarabokat, amiket korábban elkezdett összerakni, elemével maguk elé, az asztalra lebegteti. Látszólag elfoglalja magát a furcsa kirakóssal, de teljes mértékben figyel a másik szavaira.
- Ez furcsa. A legtöbben nem igazán akarnának visszamenni a régi iskolájukba. Nem akarnak megragadni a múltban, az emlékekben. De, ha szeretsz itt lenni, és szereted ezt csinálni, akkor csak így tovább. Én nem akarlak lebeszélni róla. Sokkal jobban járok, ha van itt valaki, aki elsimítja a baklövéseim gerjesztette káoszt - vigyorodik el. Szeme sarkában erősebben látszanak a szarkalábak. Nem tűnik kifejezetten öregnek, de már meglátszik rajta a kor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 29. 17:53 | Link

Vadmacska

A reakciója az arcomon megjelenő grimasz láttán szórakoztatóbb volt mint ezen a napon bármi, mégsem mutattam jelét ennek. Ráhagytam amit mondott újfent és inkább rákérdeztem honnan ismeri a bátyámat mire elkezdett valami vakrandiról hablatyolni. Felvontam a szemöldökömet, mivel totál értetlenül álltam a helyzet előtt, de hamarosan rájöttem, hogy sikerült bekajálnom amit mondott.
- Mindig is tudtam hogy Kyle egyszer csak rászánja magát a nőzésre, de... hagyjuk, ez nem olyan téma amit veled szeretnék megosztani. A tanár dolog az oké. - gondolkoztam el egy pillanatra, de aztán újra megszólaltam. - Szóval téged is magával ragadott a faaprítás és az egyéb ezzel járó macera. - mondtam és valamiféle mosolyt produkáltam, de nem neki, csak tetszett hogy Kyle ilyen sokra vitte, na meg hogy oktat. Barangoltunk az utcákon, mígnem rákérdeztem melyik típusba tartozik. A válasza egy vigyort csalt a képemre, de szinte csak átsuhant rajta.
- Szóval micimackó... - mondtam sejtelmesen, de persze a Csárda felé vettem az irányt. Még válaszoltam neki azzal kapcsolatban hogy itt fogok egy ideig tanyázni, mire motyogott maga elé és csak azért hallottam, mert figyeltem rá.
- Szinte sajnálom hogy ide toltam a képem. - sóhajtottam fel és kinyitottam előtte az ajtót, majd ha bement besétáltam utána a pultig felmérve közben a környezetemet. Sikerült kiszúrnom egy olyan szabad asztalt amitől a környezetemet szemmel tudom tartani, így arra biccentettem a fejemmel, hogy ha rendeltünk üljünk le oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 18:18 | Link

Ren skizo Donovan

Nem tudom, valahogy még mindig olyan volt, mintha túlbotoxolta volna magát. Na nem azért, mert annyira kifogástalan lenne az arca, hanem azért, mert nincsenek arckifejezései.
- Úr isten. Én Kyleal? Nem, nem nem nem. Elég volt a pasikból. Amúgy sem az esetem. - ráztam meg a fejemet grimaszolva, mert hát sok mindenre volt igényem, erre nem. Az meg pláne, hogy a tanulást nem keverjük a magánélettel. Most közöltem vele, hogy nem az esetem? Eh...  Na jó, mindegy, szerintem már amúgy is leesett volna neki. - Már egy ideje, fogjuk rá.
Mintha a micimacis kijelentésemre elmosolyodott volna, mire felszaladt kicsit a szemöldököm, de inkább nem tettem szóvá a dolgot.
- Nem, nem, nem, semmi micimackó. - ráztam a fejem tiltakozón, a Csárda felé sétálva. Inkább Szépség és a Szörnyeteg típus voltam, de persze ezt nem kellett neki tudni. Nem kötünk ilyeneket idegenek orrára. - Vagy ha én Micimackós vagyok, akkor te meg pont úgy nézel ki, mint aki Hamupipőkés.
Muszáj volt elnevetnem magam, ahogy elképzeltem kék pizsiben egy kanapén, amint a kezében a skizofrén nős képeskönyv.
Legnagyobb meglepetésemre kinyitotta előttem az ajtót, mire pár másodpercig meredtem rá, majd besétáltam és mikor a pulthoz értünk a homlokára tettem a kezemet, majd el is kaptam persze.
- Huha, valakinek 60 fokos láza van. Már mindent értek. És ha már szinte sajnálod, akkor én valamit nagyon jól csinálok. - nevettem el magam, majd a pultra támaszkodva kértem magamnak egy vajsört. Az nem olyan ütős. Miután ő is kért magának, felkaptam a korsómat és az asztalhoz sétálva ledobtam magamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 29. 18:59 | Link

Vadmacska

Nem vettem úgy hogy járna vele Kyle, de talán félreérthetően beszéltem, mivel azt hitte full komolyan vettem amit mondott. Megtudhattam hogy éppen pasiundora van és még azt is, hogy nem az esete kyle, amiből nem meglepően következtethettem rá hogy én sem. Nem igazán foglalkoztatott a dolog, nem voltam nőfaló vagy ilyesmi és csak azért hívtam meg magammal, mert bírtam a stílusát. Volt mersze megmondani a magáét. Rátértünk a micimackós dologra amiből azt következtette ki, hogy én a hamupipőkét bírom.
- A Hamupipőke nem az én mesém, inkább az igazi Piroska és a Farkas, nem az amelyiket a kölyköknek mesélik. Bla bla a vadász megmentette őket, unalmas. Mondjuk az eredeti Hamupipőkében az egyik mostohatestvér levágja a lábujjait, míg a másik a sarkát, de lebuknak és amikor elveszi hamupipőkét a herceg a galambok kivájják a két mostohatestvér szemét. Na azt a típusút elviselem. Visszatérve a mesékre, kedveltem őket, habár az igaziakat amelyek nem védik a szegény gyerekek elméletileg ártatlan lelkivilágát. - magyaráztam és beengedtem, majd a pulthoz érve láttam a mozdulatot ami a fejem felé közelített, de nem kaptam el a kezét, habár éreztem rá késztetést hogy megállítsam. Nem bírtam ha fogdosnak...
- Láz? Nagyon régen voltam utoljára lázas, már nem is emlékszem rá mikor. - vontam meg a vállam és ráhagytam hadd nevessen azon amit mondott. Mikor kikaptuk az italokat az asztalhoz sétáltunk és leültem vele szemben. Egy ideig nem szólaltam meg, de aztán csak sikerült valamiféle témát felhoznom, amit tulajdonképpen jogosan is tettem, elvégre ő tudja a nevem, de én nem tudtam az övét.
- Most hogy így leültünk elmondhatnád a nevedet. - intettem felé és ittam a sörömből. Jó ideje nem vettem magamhoz sem ételt sem italt, szóval jó érzéssel töltött el hogy leerőszakolok valamit a torkomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 19:31 | Link

Ren

Igazából nem komolyabban foglalkoztatott, hogy komolyan vett-e vagy sem, mert tényleg volt az esetem, meg semmi. De tényleg. Kyle meg pláne, valahogy rossz tapasztalatom volt a jófiúkkal kapcsolatban. Soha. Többet.
Aztán előadást tartott nekem a Grimm mesékkel kapcsolatban, mire csak bólogattam. Nem különösebben érdekelt a mondanivalója, de ha már muszáj hallgatnom, akkor inkább a hangjára figyeltem. Az még egészen le is kötött. Amúgy is tudtam, amiket magyarázott, szóval ez már csak részletkérdés.
- Ühüm... Megesik. A tesóm is így volt vele, anno mindig ilyeneket olvasott. Szerintem azért lett belőle szociopata... Sok mindent megmagyarázna. - grimaszoltam végül, mint akinek most esett le, hogy miért nem normális az ikertesója. Szinte láttam a szemén, hogy mindjárt eltöri a karomat, de igazából nem különösebben zavartattam magam, nem ez volt az első ilyen pillantás, amit kaptam.
- Az még a jobbik eset. Én legutóbb talán egy-két éve voltam... Lehet, hogy később. De igazából csonttöréssel meg hasonlókkal pótlom, nehogy már unatkozzak. - önirónia. Komolyan, képes voltam még úgy is összetörni magam, hogy nem is állt szándékomban. Például az a kviddicsbaleset Nedrával. Az csúnya volt. Leültem az asztalhoz és igazából jobbára az italommal foglalkoztam, semmint vele, szóval a kérdésére szórakozottan felnéztem.
- Hm? Ja, hogy a nevem... Grace. Green. Nem... vagyok helyi, szóval ja. Kicsit vicces. Zöldnek hívnak, ex-mardekáros vagyok, erre itt a Levitába járok... - engedtem le a hajam, mert zavart, hogy nem túrhatok bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 29. 21:19 | Link

Vadmacska

Már érdemes volt dumálnom valamennyit a mesékről, mert ebből megtudhattam, hogy van egy testvére.
- Le merném fogadni, hogy az ikertestvér, de tutira kétpetéjűek vagytok. - érveltem, majd elvigyorodtam. - Ami meg a szociopata jelzőt illeti szerintem jó fej lehet a srác. Tanulhatnál tőle, habár te sem szenvedsz hiányt pár dologban. - fejeztem be a monológot és inkább másfelé tereltem a beszélgetés témáját, pontosabban ő azzal, hogy azt magyarázta lázas vagyok. Király, a csaj még önmagát is képes ironizálni.
- Szóval önmagadban is szeretsz kárt tenni? Érdekes.. - ennyivel le is tudtam a dolgot és nemsokára leültünk az asztalhoz kettecskén én meg rákérdeztem a nevére. Mivel sejtettem hogy nem éppen magyar a csaj, így nem lepett meg amikor közölte hogy ő aztán nem helybéli.
- Áh, én is Mardekáros voltam de nem ismerlek, mondjuk lehet köztünk pár év szóval valószínűleg ez az oka...  - mondom nemes egyszerűséggel és újra a sörömért nyúlok. Nem nagyon volt mit mondanom ebben a helyzetben, szóval inkább a sörömre koncentráltam, illetve a környezetemre. Nem azért mert annyira érdekes a hely, inkább a társaság keltette fel az érdeklődésemet, habár nem túlzottan. Egy ideig csend telepedett közénk már ha ő nem kérdezett, vagy éppenséggel mondott valamit. Visszanéztem Gracere, majd elmosolyodtam.
- Gondolom unod a társaságom és alig várod, hogy lehúzd azt az italt és leléphess. - dőltem hátra a székben, de a mosoly nem tűnt el a képemről. - Nem lepne meg, nem vagyok túlzottan jó társaság. - közlöm mint valami tényt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 23:13 | Link

Ren

- Hu, na nem mondod, Sherlock? Ikertesó, igen, kétpetéjű, elvégre ő fiú. És idiótább mint én. Sokkal. Amúgy meg ha tanulhatnék tőle, lógj vele. Nem kötelező a társaságom - forgattam a szememet. Pf. S-fej. De komolyan, senki nem mondta neki, hogy hívjon meg egy italra, legfeljebb a hangok a fejében. Mielőtt még elkönyveli, hogy mazochista vagyok, kénytelen voltam korrigálni az elméletét.
- Nem, többnyire nem bántom magam, de kviddicsezek. Történnek balesetek. Legutóbb nem voltam magamnál 3 napig. Jól ki voltak akadva. - nevettem el magam visszaemlékezve. Annyira nem volt vicces hallgatni az ordibálást utána, de Nedra miatt jobban aggódtam, mint magamért. Ugyan kérlek.
A Mardekáros dolgot nem igazán méltattam válaszra, miért is tettem volna?  Nem volt rá mit mondanom. Ő nem ismert, én nem ismertem, ennyiben ki is fulladt a dolog. Igazából nem zavart a csend.
- Áh, álmodozz csak, nem szokásom unni magam. Persze lelépek, ha arról van szó, de akkor azt mondd, hogy nem bírod a képem. A körülírás nem megoldás - nevettem el magam. - Nem, tényleg nem vagy. De nem zavar.
Azzal a sörömbe ittam ismét, hátradőlve a székemen és a plafont bámultam. Nem tudtam mit is kéne mondanom amúgy.
- Ö.. kösz a piát. Így mellesleg. A helyedben nem várnék Kylera. Vegyél ki egy szobát, vagy ilyesmi.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2016. február 29. 23:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 29. 23:32 | Link

Vadmacska

Megint elkezdett szapulni, ami újfent nem tudott meghatni. Talán efféle lesz a társalgás további menete is, de ki tudja. Lehet csak azért nem veszem fel mert már egyszerűen nem érdekel mit mondanak rólam.
- Nem szívesen lógnék a testvéreddel. Ami pedig a társaságot illeti teljesen félreértettél. A lehető legkevésbé sem zavar a társaságod. - válaszolom ezt a szavaira. A kviddicsnél kelti fel újra az érdeklődésemet, úgyhogy rögtön meg is szólalok amint befejezi a mondatát.
- Az alkatodból nem sejtettem volna hogy kviddicsezel. Viszont a stílusod, illetve a makacsságod szerint minimum terelőnek tippellek. - mondom és elgondolkozom. - A három nap az király. Én a suliban csak párszor kerültem a gyógyító elé mert igyekeztem nem összetörni magam, de ha megesett is inkább szenvedtem volna évekig, mint azokat az undorító cuccokat nyeljem le amiket belém tuszkoltak. - fintorodtam el a gondolatmenet végén és inkább próbáltam más vizekre terelni a beszélgetést. Az hogy régen mardekáros volt nem lepett meg, ellenben az aki onnan a levitába kerül eléggé nagy változáson mehetett keresztül, hiszen ha jól tudom az olyan akár a hollóhát. Nem érdekelt túlzottan az itteni suli, de amiket az itteni rokonoktól hallottam az alapján tudtam erre következtetni. Egy ideig csendben maradtunk, így sikerült egy kissé összeszednem és megreguláznom a gondolataimat illetve az érzelmeimet. Mikor felhoztam neki a társaságommal kapcsolatos gondolataimat rögtön úgy vettem hogy felkapta a vizet, ami egyrészt volt szórakoztató, másrészt pedig eléggé zavaró, habár a nevetése miatt inkább tűnt ténynek, de jobbnak véltem megmagyarázni a dolgot.
- Figyelj, nem úgy értettem hogy húzz el. - sóhajtottam mivel nem túlzottan repestem az örömtől hogy el kell magyarázzam. - Bírom a képedet szóval ne vedd úgy hogy most el lettél zavarva vagy ilyesmi. Ami az én képemet illeti te már közölted a lényeget szóval ne firtassuk ezt, csupán egy megjegyzés volt. Általában tíz percnél többet nem bír senki sem elviselni belőlem. - jegyeztem meg és figyelemmel kísértem ahogy ő is hátradől majd a plafont kezdi vizslatni amiben én nem találtam semmi érdekeset, de sejtettem hogy a gondolatai nem éppen a plafonon lévő apró kis folton járnak. Meg is szólalt nemsokára én meg vállat vonva sóhajtottam fel újra.
- Nézz érzelgős f*sznak de akarom látni azt a szerencsétlent. Sok éve nem láttam és valahogy nem elég ha csak a tükröt fixírozom. Oké, hogy tök úgy néz ki mint én, de itt ki is merültek a hasonlóságaink. - ezzel én is a plafont kezdtem vizslatni. - Amúgy ha már itt tartunk. Te miért jöttél ide? Elég messze vagy Angliától...
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. február 29. 23:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. március 1. 00:42 | Link

Ren

Közölte, hogy nem zavarja a társaságom, amit megint nem tudtam hova tenni, mert amúgy meg beszólogatott. Elég érdekes egy jelleme van. Csodálom, hogy még nem ütötték agyon. Nem értem a pasikat. Tényleg nem. Halványan elmosolyodva sunytam le a fejem, majd visszanéztem rá.
- Ja, hát igen, voltam már jobb formámban is. Akadnak gondjaim a kajálással... deee amúgy igen, terelő. - grimaszoltam, majd megigazítottam a pulcsimat. Amúgy nem kaptam fel a vizet, csak nem szerettem, ha az emberekben nincs annyi gerinc, hogy megmondják nyíltan, hogy "kiidegelsz, húzz el". Kinyögte, hogy bír, szóval majdnem hanyatt estem a székemmel, csak épp időben elkaptam az asztal szélét. Mi az anyám?
- Hát... elég irritáló tud lenni, hogy gyakorlatilag egy szoborral beszélgetek... deee legalább nem sértődsz be, vagy nem mutatod, szóval alapban egész jól érzem magam. - vontam vállat végül. Hu, fura volt viszonylag normálisnak lenni a sráccal, de alapban... nem volt sz.r és már ezt is haladásnak könyvelem el. Közben őt figyeltem, míg kifejtette, hogy szeretné látni a tesóját. Halványan elmosolyodtam.
- Nem nézlek annak, tudom milyen. A tesómat nem láttam négy évig, mert leléptem otthonról. És tessék, itt a válaszod is. Kivágtak a Roxfortból, mert felgyújtottam az egyik tanárom. Azaz csak a talárját, deee az már részlet kérdés, attól még égett. A szüleim amúgy is ki voltak rám akadva, szóval egész egyszerűen leléptem. - vontam vállat végül és megittam a söröm maradékát is, majd a pulcsim ujjával megtöröltem a szám szélét, mielőtt még habbajuszom lesz. Aztán mély levegőt véve az asztallapot figyeltem. - Aztán Dorian egyik nap csak megjelent. És csak akkor esett le, mennyire hiányzott ez a lökött, szóval megértem.
Nem is tudom, hogy miért mondtam ezt most el neki... Elvégre nem sok köze volt hozzá. Vagyis ha úgy vesszük leginkább semmi. De a tesójával is megvolt a közös hang. Eh, fura ez az egész.
- Figyelj, ha nem vagy besz.rva, hogy pszichopata vagyok és arról van szó, felajánlom, reggelig dekkolhatsz a kanapémon. Aztán reggel beállíthatsz a tesódhoz, amikor már tutira otthon van...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. március 1. 01:17 | Link

Vadmacska

A kajálással kapcsolatban bólogattam helyeslően.
- Tényleg olyan van mint az a csontsovány macska a sikátorban. - mondom habár nem bunkóság volt a részemről, csupán szimpla ténymegállapítás. Figyeltem a következő mondatára is amiben persze megkaptam, hogy egy irritáló szobor vagyok amivel sikerült egy újabb mosolyt csalni a képemre.
- Nem vagyok túl jó szobornak mivel mióta megismertelek többször is sikerült megmosolyogtatnod. Ami azt nézve hogy jó ideje nem sok embernek ment egészen szép arány. - mondom afféle dicséretként, habár őszintén szólva nem annak szántam. Valamiért elkezdtem érdeklődni aziránt, hogy miért került ide, amire nemsokára meg is kapom a választ azzal, hogy szóba került a bátyám és az ő tesója. Olykor a testvérek tökre jó beszédtémák. Kölyökként gyakran tudtam arra érvelni, hogy minden rosszat ő csinált. Milyen mázlista az aki a fiatalabbnak születik...
- Szóval felgyújtottad a tanárt. Szuper vagy! Kár hogy nem voltunk évfolyamtársak.. bírtad volna amiket csináltam. - kacsintok rá és egy rosszfiús vigyor jelenik meg a képemen. - Én sem voltam egy angyal a suliban, de ez még azelőtt lehetett hogy oda jártál. Az utolsó évek felé benőtt a fejem lágya amikor rájöttem, hogy ész is kell ahhoz amit csinálni szeretnék. Aztán leléptem a suliba, onnan meg ide-oda küldtek szóval jó ideje eltűntem a családom életéből én is. - magyarázom neki, habár nem igazán tudom hova tenni, hogy mikor lettünk ilyen közlékenyek egymással, de most már mindegy. Legalább beszélgetünk és viszonylag elszórakoztatjuk egymást. Figyeltem ahogy megtörli a pulcsijába a száját, illetve hogy elfogyott a sör is.
- Kérsz még? - érdeklődtem, mivel nem akartam feleslegesen kérni még neki, de ha akart természetesen intettem a pultosnak hogy kérünk még. Egyrészt bírtam hogy érti mire célzok azzal, hogy miért is akarok találkozni a testvéremmel, másrészt még mindig eléggé ködös volt a tény, hogy miért is csinálom én ezt. Tulajdonképpen amúgy is összefutnánk ha itt maradok egy ideig a faluban elvégre nem akkora hogy könnyen elvesszek benne.
- Jó ember vagy te Grace... - mondom neki és én is lehúzom a sörömet. - A tesód is tutira ezen a véleményen van, na meg sokan mások. Már ha nem az első öt percben borítanak ki. - mondom szarkasztikusan habár nem azért mert gúnyolódni akarok vele, inkább magamra értem. Az ajánlata azonban meglepett, mivel nem ismert azért olyan sok ideje, hogy ilyenekkel dobálózhasson.
- Hát tudod azt hiszem el tudnék bánni egy pszichopata emberrel, de köszönöm az ajánlatot, viszont úgy hiszem nem kellene elfogadjam. Biztosan zavarná a lakótársad vagy valakit hogy ott nyomorog valami szerencsétlen punk fickó nálad. Már ha nem kevernek össze a hasonmásommal. Az talán még nagyobb gond lenne a részedről elvégre nála tanulsz. - mondom és elgondolkozva meredek rá egy kicsit. - Amúgy sem vagyok túlzottan jó alvó, szóval kibírom ébren is ezt a pár órát, de tényleg kösz az ajánlatodat. Elvégre nem ismersz igazán és honnan vehetnéd, hogy nem vagyok valami őrült, vagy nem akarok valamit tőled. - vonom meg a vállam.
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. március 1. 01:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. március 1. 01:43 | Link


Ren

- Kösz, te aztán tudod, hogy vegyél le egy nőt a lábáról, tényleg! Rozsdás egy elmebeteg. - nevettem el magam, talán most először komolyan és nem gúnyból, vagy ilyesmi. Iszonyúan hülyén röhögtem, szóval rögtön a szám elé kaptam a kezem. A szobor dologgal nem értett egyet, de legalább mint kiderült, nem is vagyok annyira rémes társaság. Amit azzal is megerősítettünk, hogy egész értelmes, emberi beszélgetést kezdtünk folytatni a tesóinkról, meg arról, hogy mit keresek itt. Ja és hogy ő mit keres itt.
- Az a vigyor? Az mi? Azt még nem láttam eddig. Amúgy meg kösz, tudom, hogy szuper vagyok. Vagyis egy időben az voltam, mielőtt még selejt lettem... - legyintettem szórakozottan. Pedig egy időben biztos voltam benne, hogy az én sztorim egy rémes tündérmese. Hát... inkább egy katasztrofális rémálomba ment át egy ideje.  
- Ja, rendelhetnél, de nem foglak lehúzni, majd kifizetem. - vontam vállat odébb lökve az üres poharat egy kicsivel. Egy ital még belefér, kettő már túlzás, hacsak nem haver vagy pasijelölt az illető. Ren momentán egyik kategóriába sem esett bele. Ő csak... Ren volt. Aki pár perccel később közölte, hogy én jó ember vagyok, mire tök értetlenül meredtem rá és már már ingert éreztem, hogy lábon rúgjam az asztal alatt. Hát mi a fene?
- Nem tudom, hogy ezt most honnan vetted, de nagyon gyorsan verd is ki a fejedből! Sok minden vagyok, de jó ember az nem. És fogalmam sincs, honnan veszel ilyen baromságokat. - ráztam meg a fejemet elszörnyedve. Én próbáltam az lenni egy darabig, de valahogy sosem jött össze a dolog. Még akkor sem, mikor nagyon próbálkoztam. A punkos részen elnevettem magamat kicsit, majd lenéztem a padlóra, aztán vissza rá.
- Megragadt benned ez a punk dolog, mi? Tudtam én, hogy mély benyomást hagyok a pasikban - kacsintottam rá, cuki mosollyal, amit amúgy fogalmam sincs, hogy miért csináltam, aztán a székem háttámlájára támaszkodva figyeltem őt. - Anyám dekkol nálam, hogy legyen aki vigyáz a kölkeimre, míg én feltűnően sz.r szülő vagyok, ő nem igazán szól bele az életembe. És honnan tudom, hogy nem akarsz tőlem valamit? Az előbb hasonlítottál egy anorex, bolhás, kancsal macskához. Nem nehéz kilogikázni. Őrült vagy? Jó tudni. Én is.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. március 1. 02:07 | Link

Vadmacs az általam anorexiásnak vélt cicalány

Megkaptam hogy béna vagyok a csajozásban, még ha az ellentétét mondta is mire vállat vontam.
- Inkább legyek őszinte mint egy nyálcsorgató f*szkalap aki be akar lesni minden csaj ruhája alá. - mondom nemes egyszerűséggel és pont láthattam ahogy a nagy nevetgélés után a szája elé kapja a kezét amiből kitaktikázhattam hogy vagy nem szeret nevetni, vagy pedig nem szokása. A következő témánk elég érdekes volt, már ha valakit érdekel az efféle csínyekről szóló téma. Engem érdekelt, szóval mikor kijelentette hogy szuper valamiféle nevetéshez hasonlót produkáltam.
- Még hogy én vagyok egoista! - mondom csak úgy, majd a mondata másik részén töröm a fejem. - Nem tűnsz selejtnek csak alultápláltnak és alváshiányosnak. - mondom és ez is a véleményem. Mivel kért még intettem a csaposnak hogy kérünk még egy kört, majd ránéztem. - Majd ha fagy... akkor fizeted te a sörödet amikor piros hó esik és befagy a pokol. - vágtam rá rosszalló tekintettel. Azért még is csak félig meddig angol is vagyok és tanultam valamiféle úriemberhez méltó viselkedést is. Elvégre csak nem hagyom hogy ő fizessen ha én hívtam meg? Nincs semmiféle gyereknap... - Még mielőtt vitatkoznál leszögezem hogy meg se próbáld kitaktikázni, vagy ellenérvekkel bombázni. Ezzel kapcsolatban nem fogok engedni. - mondom határozottan és ezzel le is zártnak tekintettem ezt a témát. Még hogy ó fizet? Na ne nevettessenek már.. nincs április elseje tudtommal. Nem volt semmi gond ezután míg ki nem jelentettem, hogy ő egy jó ember. Ettől úgy kiakadt mintha azt mondtam volna hogy nőtt egy harmadik szeme az orra felé. Még az az elszörnyedt fej is rátett a hatására annak amit mondott, de sikerült megúsznom egyetlen hang nélkül az egészet, szóval nem nevettem ki szerencsétlent ok nélkül. Mondjuk nem tehettem róla, elvégre az a reakció amivel válaszolt a szavaimra nevetséges volt. Persze nem bírtam ezután megállni, hogy szóba ne hozzam a punkos szövegét mire nevetett egy sort, majd egy hatalmas egoista beszólással kommentálta azt és még mosolygott is, habár ez már inkább állt közelebb ahhoz a Gracehez aki ebben a nőben lakhatott, mintsem az akit eddig mutatott. Valaki valamit nagyon elb*szhatott nála az már feltűnt, de volt bennem annyi udvariasság, hogy nem érdeklődtem erről. Elvégre mi okom lett volna rá, semmi. Elmagyarázta, hogy az anyja dekkol nála és hogy egy szar szülő mert nem ő vigyáz a kölykeire. Nem hittem volna hogy vannak gyerekei, így nem tudtam megállni, hogy ne vonjam fel kérdőn a szemeim, de szavak nem hagyták el az ajkamat, mivel időm sem volt rá az azután elhangzott mondata miatt. Sikerült megnevettetnie, de úgy igazán, szóval kellett egy kis idő hogy összeszedjem magam.
- Hát tudod az a macska nagy benyomással volt rám. Bírom az állatokat meg a kölyköket. - vontam meg a vállam, még mindig mosollyal a képemen. - Ami az őrültséget illeti az nálam már inkább meghatározó dolog. Nem ismerek egyetlen normális épeszű embert sem... És most bizonygatod hogy te sem vagy az. - mondom kis híján újra nevetve, de aztán megköszörültem a torkom és sikerült lehiggadnom teljesen. A piát is megkaptuk közben, úgyhogy magamhoz vettem a sajátomat és őt néztem.
- Akkor ha nem nagy gond elfogadom a kanapés ajánlatot, de nekem a föld is megfelel. - mondom neki és az italomba kortyolok.
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. március 1. 02:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. március 1. 02:31 | Link

Ren, aki tud nevetni, de még mindig nem erőssége  a nőzés

Mondjuk ebben igazat kell, hogy adjak neki, mert tényleg legyen inkább egy kis nyominger, aki taknyos, bandzsa, anorex kóbor döghöz hasonlítja a vele iszogató lányt, mint valami kis népi cserépedény, aki közli, hogy gyönyörű vagyok, aztán egy éjszaka után eltűnik. Na várjunk...
- Mondjuk ebben van valami. - bólogattam és pár perccel később rá kellett ébrednem, hogy Ren tud nevetni. Azt hiszem, most egy világ omlott össze bennem. Ráadásul aranyosan nevetett. Szóval kénytelen voltam rá úgy nézni, mint akit megszállt az ördög.
- Én nem mondtam, hogy ego vagy. Amúgy meg mindkettő megesik. Nem tudok aludni. Megszokás. A kaja meg... nincs hozzá kedvem. - vontam vállat. Régen mindig az a hülyegyerek piszkált, hogy egyek, és ha rá gondolok, mindig elmegy az étvágyam. Ördögi kör. Közben persze rendeltünk még egy kört, mert ugye legalább a vajsör oldotta a hangulatot... na de közölte, hogy majd ha fagy, akkor fizetek én.
- De, de de vannak ellenérveim, méghozzá ütősek! Max akkor hagynám, hogy a pasi fizesse az összes piát, ha randin lennénk, és az meg igen durva lenne. Szóval nem. Felejts el. Te kifizeted én meg kifizetem neked. Ez a végső ajánlatom. - vágtam rá makacsul. Ha ez sem győzi meg, akkor kérem már tényleg reménytelen a helyzet. Szóval igen reménykedtem, hogy feladja.
A gyerek ügytől a szemöldöke eltűnt a hajában, amire csak elfojtottam egy vigyort, aztán kicsit megengedtem magamnak, hogy ego legyek. Ő meg elnevette magát, amit még mindig szórakozottan, kissé felkuncogva figyeltem. Nem is értem, miért nem többször jókedvű.
- Fhu, nem is tudtam, hogy vannak még ilyen pasik. Szerintem írd rá egy pólóra és járkálj abban. És ne szólalj meg. Tuti sikeres leszel. - nevettem fel, elképzelve a jelenetet.  Tényleg cuki lett volna, hát na... - Öm, hát ha egyszer nem vagyok, akkor nem.
Magam elé húztam az italomat - amit reményeim szerint én fizetek - és belekóstoltam.  
- Végre valaki, akit zaklathatok. - közöltem ördögi mosollyal, majd pókerarcot vágtam. - Komolyan ne vegyél!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. március 1. 02:49 | Link

Vadmacs

Hát igen, tényleg volt benne valami, elvégre nem voltam az a típus aki enyeleg egy csajnak hogy ilyen meg olyan szép. Nevettem egy jót azon amit mondott, de csak azért nem nevettem tovább, mert sikerült leküzdenem a késztetést, na meg mert érdekelt mit mond.
- Nem is te mondod, hanem sokan mások. Az alvással nekem is vannak gondjaim, de a kajálást nem nagyon vágom. Hány naponta eszel? Öt? - érdeklődtem kissé piszkálódva, de persze csak mértékkel, elvégre ki vagyok én hogy ezen kötözködjek. A fizetéses dolgot persze nem akarta annyiban hagyni és tényleg elég ütős állítása volt.
- Nem, ez tényleg nem egy randi és oké, legyen. Kifizetheted nekem. - mondtam, de persze azt nem tettem hozzá hogy mikor. Szépen felejtse is el, de ha ez sem jön be lazán fogom és veszek neki valamit csak hogy visszaadjam amit a kezembe nyomott. Elvégre azt csak nem akarja majd kifizetni... legalábbis remélem. A beszélgetés kezdett terelődni egy teljesen más irányba és mi is kezdtünk oldódni egy kicsit, sőt talán jobban is mint azt elterveztem az elején, elvégre nem volt szokásom nevetőgörcsöket kapni. Mikor rendeztem az arcvonásaim sikerült egy újabb mondattal a padlóra küldenie.
- Szóval egy póló, ne dumáljak és minden oké... - elgondolkozott fejet vágva meredtem rá. - Oké, megjegyzem ha valaha is csajozni szeretnék. Mondjuk az sohanapján lesz mert lássuk be... Nem vagyok egy Adonisz. - vigyorogtam rá – A legtöbb nő ráadásul egy hárpia, komolyan még egy kutyát is hamarabb vennék feleségül mint valami őrült macát. A cipők, a ruhák a smink és a többi f**ság nekem kicsit sok. Oké, vannak kivételek is, de nem könnyű velem. - mondtam és a gondolattól is kirázott a hideg. Na meg ott volt ugyebár a melóm és az kilőtte a lehetőségét annak, hogy valakit én olyan nagyon közel engedjek magamhoz. Milyen élete lenne csórinak. Lehúztam az italomat gyorsan, ám majdnem sikerült félrenyelnem amikor kijelentette, hogy zaklatni óhajt. Csak az volt a szerencsém hogy már épp lenyeltem az utolsó kortyot.
- Szóval zaklatni... - mondom, pedig már kijelentette hogy ne vegyem komolyan. Csak egy mosoly jelent meg a képemen, de nem fojtattam a gondolatmenetet. Megvártam míg megissza az italát, majd odasétáltam a csaposhoz a két pohárral és odaadtam az ital árát, hogy aztán visszatérve hozzá megszólaljak.
- Akkor Vadmacska - döntöttem el hogy így fogom hívni, ha már egyszer egy sikátorbeli macskához hasonlítottam. - Mehetünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. április 5. 15:10 | Link

Léna

  Kellemes tavaszi késő délután van a faluban, amikor Nándor megérkezik a hoppanálási zónába. Mélyet szippant a tiszta, hűvös levegőből, majd megindul a falu felé. Nem gyakran jár Bogolyfalván, hiszen, minden amire szüksége van, megtalálható Budapesten is, ő maga pedig az ország nyugati részén lakik. De amikor megpróbálta meggyőzni Lénát, hogy a Csárdában lehet a legjobb meggybort kapni, a nő majdhogynem kigúnyolta, ezt pedig nem hagyhatta annyiban. De nem csak egy ilyen ostoba kis okból keresi ám fel a helyet, de nem ám...
  Annak idején, amikor még zöldfülű auror volt, s sikerült felgöngyölítenie egy ügyet, a kollégáival mindig elmentek utána meginni egy-két vagy akár több üveg italt. Egy ilyen dorbézolás alkalmával kötött ki a Csárdában is, amikor még az igen vonzó Varró Viktória vezette a csehót, s a nem kevésbé formás Isilya is itt dolgozott. Sármja sok helyre bejuttatta már... ezt persze most nem fogom részletezni. De az egykori tulaj saját kis boros raktára is feltárult számára, s akármikor erre vetette a sors megkóstolhatta a legjobb nedűket. Azóta sok minden változott, nincs már olyan kellemetlen bűz, a kosz sem annyira visszataszító már, de Nándor abban reménykedik, hogy a régi jó szokások megmaradtak.
  Belépve, némileg elégedettséggel tölti el, a vendégkör megmaradt, s továbbra is lapos oldalpillantások kísérik el a pultig. Mára azonban végzett a munkával, csak azért van itt, hogy kedvenc kis aurorját kényeztesse. Magához inti a pultost, aki az elsuttogott szavakat követően összeszűkíti szemeit, de bólint s eltávozik néhány pillanatra a hátsó régiók felé. Szürke, félhosszú kabátját kibontja, de nem veszi le egyelőre, meglehet, csak a jeges pillantások miatt, de nincs túl meleg idebent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. április 5. 18:27 | Link

Nándor

Egy ruhadarab ide, egy ruhadarab oda, s az oly' nagy becsben tartott rend csúfos véget is ért. Már rég elkésett, amikor a kutyán átbukdácsolva kiesett a langyos, tavaszi délutánba, maga mögött pedig egy atomrobbanás helyszínét hagyta. Koptatott famerba bújtatott tagjait sűrűn kapkodva közeledett a Csárda felé, ami legnagyobb szerencséjére nem volt olyan vészes távolságban. Amilyen katonás rend uralkodik a Parancsnokságon Nándor uralma alatt, simán kinézi a férfiből, hogy egy ilyen munkától teljesen független helyzetben is képes lenne lekapni a tíz körméről egy kis késés miatt.
Bár csak egy ártalmatlan kis borozgatásról volt szó alapjaiban, gyomra mégis görcsbe rándult, akárhányszor arra gondolt, hová is tart éppen. Nándi viselkedése némiképp megváltozott a Citadellás eset óta, ő pedig nem tud azóta mást tenni, csak belepirulni minden egyes figyelmes gesztusba vagy átható pillantásba. Munkahelyi gyötrődése is átcsapott kellemes légkörű munkába, életének ezen része így sínre került, de mégsem tudta magát teljességgel elengedni. Szemében nem helyes dolog a főnökkel találkozgatni ilyen nyíltan, még akkor sem, ha az a bizonyos főnök úgy vonzza, mint szeget a mágnes...
Hevesen verő ketyegővel, mégis nagy mosollyal az arcán lépte át a kocsma küszöbét, tekintete szinte azonnal megállapodott a pultnál álldogáló délceg alakon. Csak remélni merte, hogy nem késett el túlságosan.
 - Szóval meggybor? - hangjába és mozdulataiba némi bátorságot öntve került a férfi mellé. Kár lett volna szabadkozással vagy fenntartásai kimutatásával indítani ezt a cseppet sem formális találkozót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. április 5. 20:06 | Link

Léna

  Nem tudná megmondani, mennyi ideje ácsorog a pultnál, elhatározta ugyanis, nem fog az órájára nézni. Léna kért időt, hogy rendbe szedhesse magát, s noha a férfi nem igazán értette, mit is kell magán rendbe szednie, egy nőnél ez sohasem néhány perc. Míg várakozik, rendel magának egy kupica ribizli snapszot, s lefolytat egy rövidebb eszmecserét a visszatérő csapossal is.
  - Meg kell hagyni, sosem gondoltam volna... - vigyorodik el, miközben fejét ingatja, s ledönti a pálinkát. A percek lassan telnek, s hamarosan meghallja Léna hangját maga mellől. Ajkai mosolyra húzódnak, ahogyan válla felett lepillant a nőre..
  - A legjobb meggybor, amit valaha kóstoltál - teljes testével felé fordul, inge a harmadik gombig ki van gombolva, nyakkendőjétől is régen megszabadult már. Valóban nem egy egy formális találkozóról van szó. Néhány pillanatig a csinos kis pofit tanulmányozza, s nem éri csalódás. Lerí a barnáról, hogy zavarban van.. Sebaj, iszik egy kicsit és elmúlik a zavara.
  Felmarkolja a két üveg nedűt, s a két poharat, melyeket melléjük kért, majd a hely villámgyors körbepásztázását követően fejével az egyik box felé biccent. Itt nem szabad sokáig nézelődni, még valaki azt hiszi, belé akar kötni a mágus, e pillanatban pedig semmi szüksége az ilyesfajta felfordulásra. Ahogyan a másik auror mögött sétál, ismét végigméri, soha sem látta még farmerban, ennyire hétköznapian, már-már muglisan öltözve. Nem férfiból lenne, ha tekintete nem tévedne a dereka alatti gömbölyű részre, de nem hibáztathatjuk érte, annyival magasabb nála, ha lenéz rá, automatikusan a perifériájába kerül.
  - Nos, most pedig jön az a pillanat, amikor igazam lesz. Megint... - Mindig visszhangzik fejében a javítás. Kicsavarja a dugót az egyik palackból, s a nő felé nyújtja. Megtölti az egyik poharat, majd a másikat is. A bor színe olyan mélybordó, hogy a kocsmában uralkodó félhomályban majdnem feketének látszik, átnyújtja Lénának az egyiket, saját magáét kissé ünnepélyesen maga elé emeli, megszagolja, kicsit meglötyköli, majd a nőre függeszti kékjeit. - Akkor az első megoldott ügyedre! - Ha Léna koccint vele, akkor mélyet kortyol a borából, melyet aztán hosszan ízlel, s csak aztán nyel le. Tekintete mindvégig a nőn marad, kíváncsi a véleményére és... egyébként is kedvel ránézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 10. 11:19 | Link

Nikolai

Egyetlen cél vezérelte a csárdába ezt a lányt, ráadásul egy tőle kissé szokatlan cél. Ezt a célt úgy hívták, Nikolai Weißling. Maga sem igazán ismerte még a saját érzéseit, de valamiért kötődni kezdett újabban a harmadéves rellonoshoz. Még a buliban látta őt meg, igen, ő is ott volt, és azóta valahogy egyre többet gondolt rá. Ha jól tudta, a Mátra Máguscsárdában  volt munkahelye, így gondolt egyet, és lement a faluba, hátha ott hamarabb találkozhat vele, mint a kastélyban.
A srác tudott a létezéséről, és ő is Nikóéról. Sőt, még azt is tudta róla, hogy Emma a húga, és nagyon fontos neki. A viharba hát, hogy ne lenne fontos a testvére egy ember számára? És itt most eltekintett attól a mellékes részlettől, hogy negatív, vagy pozitív értelemben fontos- az a testvér, akit többé vagy kevésbé ugyanazok az emberek raktak össze. Az ő szülei hármat is gyártottak, mielőtt még Nati megszületett volna. Mit ad isten, egyikük, a legidősebb épp egy istencsapta rellonos lett, és mestertanonccá vált.
Dávid híres/hírhedt lett, ami azt illeti, és háztársai körében is szerzett magának nem kevés ellenséget az idétlen húzásaival, azon csodálkozott eddig a legkisebb Csermey, hogy dinka bátyja még párbajba/verekedésbe nem keveredett még egyetlen hímegyeddel sem. Vagy ha még nem is, majd a közeljövőben biztos fog… remélte, hogy Niko nem a lüke testvérei után alkot majd róla véleményt.
- Lássuk csak, mit is rendeljek… - az étlapot böngészte nagy szorgalommal, de fogalma sem volt, melyik lehet al egjobb fogás ezen a helyen, itt még nem járt, csak a Czukorvarázs Cukrászdában, úgyhogy volt mit bőséggel bepótolnia, ami a bogolyfalvi látnivalókat illeti.
Most viszont a gondolatai minduntalan a sárkányfiúra terelődnek, akárhogy is próbált az étlapra koncentrálni, így a pincért is első körben elutasította, hogy még gondolkodik.
Remélte, hogy felbukkan itt a fiú, ha már ez a munkahelye.
Ahogy körbepillantott, elismerően vizslatta a környezetét. Impozáns, nyugodt kis hely, egyszerű, nem túl puccos, de mégis hangulatos kis csárda, vidáman beszélgető emberekkel. Itt valahogy megnyugszik a boszorka, ha előtte ideges volt.
Legalábbis őt megnyugtatta, hogy idejött, kicsit több reménye maradt arra, hogy egyszer Niko észreveszi Nati kitüntető figyelmét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. április 11. 15:49 | Link

Babóca

Egész nyugis délutánra érkezik a csárda újdonsült vezető helyettese. Főnökcsere és egyéb ideiglenes ügyletek miatt lett kinevezve, ami olyan szintű elégedettséggel töltötte el, hogy napok óta látszik rajta ez a jókedv és pozitív kisugárzás.
Belépést követően rákacsint és mosolyog a bejárathoz legközelebb ülő lányok fekete hajú tagjára és oda is köszön, majd megy hátra, hogy pulóverét levetve felkösse a fehérített, szépen vasalt kötényét derekára. Hosszú perceket tölt még hátul, intézi a megrendeléseket és a fizetéssel kapcsolatos papírokat. Egyelőre csak tanulja a vezetést, jegyzetei vannak arra, mit és hogyan kell csinálni, de a rendelés leadása egyáltalán nem nehéz. Többször is belemártja pennáját a tintába mielőtt írni kezdene. A tőle telhető legformásabb betűket veti papírra, hogy olvasható és kivehető legyen minden, ezzel azt akarja elkerülni, ami néhányszor már megesett; hogy hoztak három üveg lángnyelv whiskey helyett három élő csirkét, más esetben olcsó palackozott vajsört.
Fütyörészve bukkan fel a pult mögött. Fél füllel hallgatja a vendégeket, ám mielőtt beszállna a kiszolgálásba, feltekeri a zenegép hangerejét. Nem túlzottan, éppen csak annyira, hogy a vendéglátó részen mindenhol hallható legyen.
A mosogató peremének támaszkodik, és végignéz a vendégeken. Keresi a jelzést, akihez mehet rendelést felvenni, vagy fizetne, de helyette egy kislányt pillant meg. Vörös hajzuhataga és szeplős arca nem hétköznapi, nem lehet összekeverni más lányokéval. A Navinés lány.
Ellöki magát a pulttól, és kitölt egy pohár almalevet. Azt az egy szem poharat tálcán tartva lépdel a lány asztalához és széles mosollyal néz le rá.
- Hozhatok valamit, hölgyem? Magamon kívül, persze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 13. 11:19 | Link

Niko <3


Nati kis híján lefordult a székről izgalmában. A nem is olyan kicsi másodéves mellett nem más állt, mint aki miatt képes volt kiosonni mindenféle engedély és egyéb izé nélkül a faluba, és ha rajtakapják a lógáson, ezért akár meg is kaphatná a magáét, habár itt felügyelet alatt van, mondjuk leszámítva, hogy épp egy rellonos társa az az illető, így is elég nagy a rizikófaktor.
- Egy pohár frissítő baracklét elfogadnék, de étel terén nem tudom, mit rendeljek. Szívesen meghallgatom az ajánlatod, Nikolai – talán kissé korai volt elsütni, hogy tulajdonképp ismeri, nem is kicsit hallott ő már kiszemeltjéről. Na jó, ezt még nem pufogtatja el, különben hova lenne a romantika, ha már rögtön az elején bevallaná, hogy bizony nagyon is tetszik neki a sárkánylegény.
S mivel mindent a szemnek, semmit az egyéb dolgoknak, picit, de csak picit megengedte magának, hogy gyönyörködjön a rellonos észbontó külsejében. Magában nyugtázta, hogy bizony jó ízlése van, akármit is mondjanak erről a témáról az ő lökött bátyjai, különösen Dávid, aki maga is rellonos volt, csak előző tanévben végzett is.
Viszont így több szabadsága nyílt a kisasszonynak, s bátrabban mert az ellenkező nem felé nyitni, bár nem mintha amúgy olyan félénk lett volna, csupán az első év újdonságai hozták ezt ki a csibész lurkóból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. április 17. 02:07 | Link



Ha az ember fia hozzájut egy kis jövedelehez, még ha az ismeretlen, nem biztos, hogy megingathatatlan forrásból is befolyt pénzt jelent, az első dolga meglátogatni a legközelebbi, alkoholt felszolgáló kócerájt.
Amint beléptem az ajtón megütött az az ismerős, füst, alkohol és izzadt emberek szagának elegye, mely az ilyen helyekre úgy tapadt, mint sár az új csizmára, vagy mint lepke a neoncsőre. Elégedett félmosoly jelent meg arcomon, ahogy lapos tekintettel körbenéztem. Nem volt zsúfolt a csárda, nem mozgott benne annyi ember, mint mikor legutóbb erre jártam, pedig az sem volt rég, talán Gwen még emlékszik is mikor volt egész pontosan. Nem lehetett túlságosan elfelejteni azt az estét.
Azért néhány emberbe még így is sikerült belefutnom, mielőtt a pulthoz értem volna, onnan pedig egyenesen egy a sarokban lévő szabad asztalhoz furakodtam magam, amit elégedetten ki tudtam sajátítani saját magamnak.
Már rég nem ültem ilyen környezetem és kifejezetten tetszett kicsit visszatérni ahhoz, amiből néhány hónapja kiragadott a pénzhiány. Persze akkor sokkal többen vettek körül, de mára ez megváltozott, talán én is változtam valamennyit. Benőtt a fejem lányából néhány milliméternyi, viszont azt nem tudom, hogy elég-e ahhoz, amennyire jelen esetben szükségem volna.
Az embereket figyeltem, kerestem az ismerősebb arcokat, háta valakivel sikerül megosztanom ezt a néhány órát, hogy ne magányosan  iszogassak. Olyat csak a rossz alkoholisták tesznek. Én pedig nem vagyok azon tábor lelkes képviselője, voltak hibáim, te ott is társaságban ittam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed